Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-22 / 169. szám

1993. július 22., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP 9 _________________ __£____ S algóbányán látta meg a napvilágot Komlóssy Erzsébet hatvanéves Palócföldön ringott a művésznő bölcsője Hírek híres hölgyekről A születésnapi köszöntést elhárítja - nem tagadja, in­kább büszke a 60.-ra, mint sem eltitkolja - a virágot gon­dosan vázába teszi. Tapinta­tosan tudomásomra hozza, hogy pici unokája a szomszéd szobában alszik, tehát nem il­lik hangosan beszélgetni. Pa­mut strandruhában, papucs­ban, rövidre nyírt fiús frizu­rával egyáltalán nem emlé­keztet híres szerepeire. Több mint három évtizedes pálya­futása során - hiába ez az alt énekesnők sorsa - sok-sok operában énekelt-játszott go­nosz öregasszonyokat. Kacér nőiességét talán csak a vérbő Carmen figurájában tudta megmutatni. Komlóssy Erzsébetről már a beszélgetés első perceiben kide­rül, hogy a Palócföldön ringott bölcsője; ma is ízesen, palócos tájszólásban ejti a szavakat.- Nagyon sokat köszönhetek szülőföldemnek. Tulajdonkép­pen Salgóbányán, a templom végében láttam meg a napvilá­got. Később beköltöztünk Sal­gótarjánba, de nagyszüleimhez mindig boldogan mentem visz- sza... Nagyon szerettem a hallgatag, kemény bányászokat, csodáltam őket, hogy van ere­jük, mindennap újra és újra le- szállni a mélybe, ahol mindig leselkedik rájuk a veszély. Első „fellépéseimet” ők is hallották: gyerekkoromban mindig a kert végében énekeltem a leghűsé­gesebb közönségemnek, a ci­cámnak.- Már ott Palócföldön eldőlt, hogy énekesnő lesz?- Matektanárom, a polgári iskola igazgatója, Csanády Mik­lós fedezett fel. Biztatott, hogy érdemes a hangomat képezni, ezért családunk Pestre költö­zött. A zeneakadémiai felvéte­lin teljes szívvel énekeltem: „Szegény vagyok, szegénynek születtem...” Csak később tud­tam meg, hogy ez Örzse dala Kodály Háry Jánosából. Az akadémiára nem vettek fel, túl fiatal voltam, konzervatórium­ban tanultam, majd onnan végre bekerültem a Zeneművészeti Főiskolára. Amikor végeztem, Szegedre szerződtem, majd 1958-ban a Magyar Állami Operaházba. Onnan is mentem nyugdíjba, harmincévi szolgálat Carmen szerepében után.- Most is gyakran látni az Andrássy úti színházban, de már nem énekel: az utánpótlást tanítja.- Szeretem a fiatalokat. Egyik növendékem, Albert Ta­más - érdemes megjegyezni a nevét néhány hete ugrott be gyakorlatilag zenekari próba nélkül Puccini Manonjának te­nor szerepébe. Amikor hallgat­tam, bizony izzadt a tenyerem. De sikerült, méghozzá annyira, hogy amikor a függöny legör­dült, az opera kórusa is tapssal köszöntötte a fiatal tenoristát. A kollegáknál ez a legnagyobb el­ismerés jele. Jó tanítani, meg rá is vagyok kényszerítve.- Liszt- és Kossuth-díjas, érdemes művész. Mégis?- Nem akarok panaszkodni, de bizony a tanításból ki kell pótolnom a nyugdíjat... Meg aztán anyaként szeretném, ha fiam vinné valamire, s ebben segíthetném. Most töltötte be a húszat, szakmunkásképzőt vég­zett, de szeretne gimnáziumba járni, nappali tagozatra. Igen, nagyon későn, 41 évesen szül­tem, lányom akkor már 12 éves volt. Ő tőle van a kis unoka. Akik ismernek, tudják, hogy nem alakult szerencsésen a ma­gánéletem. Többször elváltam, csak addig tudtam élni valaki­vel, amíg nem csapott be. Az őszinteséget nagyon fontosnak partom.- A színpad kárpótolta?-Igen. Szerencsére mindent elénekeltem, ami az én hang­fekvésemben lehetséges. Az alt-énekesnőket nem szeretik a zeneszerzők, rendszerint „ba­nyaszerepeket” írnak nekik. Voltam anya a Vémászban, Gertrúd a Hamletben. Nagyon szerettem énekelni Orfeuszt és Carment. Külföldön is sokat szerepeltem. Pablo Casals Já­szolnál című oratóriumában, a szerző vezényletével, katalán nyelven énekeltem az alt szólót. Nagyon büszke vagyok, hogy Magyarországon én készítettem az első olyan lemezt, amelyen . eredeti nyelven hallható tizen­két operaária.- Visszatekintve a pályára: nehéz volt?- Szép és nehéz. Amikor szü­lőföldemről elindítottak, azt mondták útravalóul, hogy be­csülettel álljak helyt. Ennek, úgy érzem sikerült eleget ten­nem. Az énekes egy-egy fősze­rep eléneklésekor legalább any- nyi energiát használ el, mint egy bányász a nyolcórás mű­szak alatt. Én ha este felléptem, mindig korán megebédeltem. Fél tizenkettőkor lefeküdtem és aludtam fél négyig. Pontosan fél négykor, csörgőóra nélkül mindig felébredtem, és elkezd­tem készülni a fellépésre. Az előadás után is olyn feszültség volt bennem, hogy csak vala­mikor hajnalban tudtam el­aludni.- Hányszor lépett fel szükebb hazájában. Palócföldön?- Valamikor régen kétszer- háromszor. Aztán elfeledkeztek rólam, én meg nem vagyok az a fajta, aki könyörög, itt vagyok hívjatok. Pedig boldogan men­tem volna, de hiába vártam, hogy megszólal a telefon, s akármilyen ismeretlen hang közli: Salgótarjánból keressük a művésznőt...-A tanításon, a nagymama- ságon kívül mivel telnek a nap- jai?- Van egy kis kertem Sziget- szentmiklóson, oda szoktam ki­járni, de lehet, hogy el kell adni, ha a fiam tényleg beiratkozik a nappali tagozatra. Mindennel foglalkozom, szabok, varrók, kötök, a kézimunka szeretetét szülőföldemről hoztam ma­gammal. Szabó Margit Whitney Houston makacs kilói Whitney Houston, akit a „Több, mint testőr,, bemutatása óta színésznőként is ismer a na­gyérdemű, elkeseredett harcot folytat kilóival. A küzdelem odáig fajult, hogy a kigömbö­lyödött énekesnőt a közelmúlt­ban kórházba is kellett szállí­tani, mivel az általa szedett fo­gyasztó-csodaszer annyira megzavarta a szívritmusát. A pop-díva most azoktól a fölös kilóktól szeretne megsza­badulni, amelyeket terhessége alatt szedett fel. A hírek szerint a felesleget tíz kilókban mérik. Lesz mit ledol­goznia. A világhírű nagypapa nyomdokaiba lép ismét egy Chaplin utód. Carmen már leforgatta első filmszerepét, nagy sikerrel. A hölgy apja farm­ján él sok állatával. Julia Roberts férjhez ment. A kitüntetett úr egy amerikai énekes, Lyle Lovett. Az esküvőt egyébként az Indiana állambeli Marionban tar­tották 75 vendég társaságában. Amy Irvingnek, Steven Spielberg barátnőjének sikerült megszabadulni a nagy férfi árnyékától, s elváltak útjaik. A színésznő immár önálló utat járva forgatja filmjeit. Melody Anderson és James F. Kelly személyesíti meg egy tévéfilmben Marilyn Monroet és Ro­bert Keneddyt. Szerelmük - mely a képzelet szü­lötte - rosszul végződik. Amerikában nem létezik prostitúció Szívszerelem Kosztolányi Dezső nem csak költő, prózaíró és esszéista, de jeles publicista is volt, az egyik budapesti napilap népszerű tár­caírója, akinek neve a lap pél­dányszámára serkentőleg hatott. Az egyik konkurens meg is kí­sérelte, hogy a jónevű írót el­csábítsa, amire a főszerkesztő azzal válaszolt, -hogy rendkívül előnyös feltételek mellett fel­ajánlott Kosztolányinak egy amerikai utat. Sőt még odáig is elment, hogy teljesítette az író kívánságát: mindennél jobban szeretett feleségét is magával vihette, aki nélkül Kosztolányi (saját állítása szerint ) nem tu­dott élni. A lapvezér nagyvonalúsága kifizetődött: Kosztolányi útibe­számolói zsurnalisztikái szen­zációként hatottak, nagy mér­tékben megnőtt a lap példány­száma. Annyira, hogy a kiadó vezetői gálánsán felajánlották: hosszabbítsa meg amerikai tar­tózkodását, írjon egy második cikksorozatot is. A további kinntartózkodásra azonban már csupán az ő költ­ségeit tudta fedezni a lapkiadó: hitvesének költségeit vagy maga viseli, vagy kénytelen lesz az asszonyt hazaküldeni. Kosztolányi - nyilván súlyos lelkitusa után - a második meg­oldás mellett döntött. Mindene­setre a kikötői búcsújelenetről írott beszámolójában szívbe- markoló szavakkal ecsetelte az elszakadás fölötti fájdalmát. Minden erejét össze kellett szednie, írta, hogy vidámságot erőltessen arcára, ahogy a las­san távolodó hajón Ilonája után integetett; a mosolygó grimasz majdnem odafagyott a szája szögletébe, és amikor a hajó egyetlenével, imádott élettársá­val, pótolhatatlan útitársával a fedélzetén, eltűnt a láthatáron, akkor - nem, nem szégyell i be­vallani -, könnyek szöktek a szemébe, kis híján sírva is fa­kadt. így végződött a kikötői be­számoló. A következő írása azonban az alábbi érdekes mondattal kez­dődött:- Amerikában jóformán nem létezik prostitúció. (Ferenczy-Europress) Asszonysorsok Kavicsok a vízmosásban Az emberek már megszok­ták, hogy Magda megnyúlt áb- rázattal jár-kel közöttük. Ám­bár a hatvanéves asszony nem is akarta, hogy rajta sajnálkoz­zanak. Igyekezett beolvadni szürke környezetébe, s meg is volt elégedve az eredménnyel. Tudatosan törekedett arra is, hogy múltjának szomorú moza­ikjait ne idézgesse az emléke­zetébe. Bölcseleté szerint az önkínzás felesleges, pláne, ha új, felejteni való gyötrelmek záporoznak a nőre. Az évtizedek alatt a teste el­használódott, de az elméje friss maradt. Megtanította őt arra, hogyan kell olyan simára kö­szörülni a sors ejtette kemény csorbákat, mint az apró köve­ket a vízmosás. Miként tegye elviselhetővé a maga ka­vics-életét. így azon kevesek közé sorolhatja magát, akik nem óhajtják visszaforgatni az idő kerekét, nem kívánják vé­gigjárni újból az élet iskoláját. A lányai közül az idősebb hozzá hasonlóan gondolkodik, de Márta, a kisebb - szintén asszony már - lázadó típus. Folyton szembeszáll a látszatra ellene szegülőkkel is.- Ha tudnák, milyen lobba­nékony alkat, széles ívben ki­kerülné mindenki. Mert őrá az­tán elég egy csúnya pillantást vetni, mindjárt pereg a nyelve az istenadtának. Olyankor semmi sem szent előtte: szorul a lába körül sündörgő, „bélpok- los” macska, s a kutya is tudja, hogy mikor kell iszkolni előle. Ez a lány, ha tehetné, még a fe­kete felhőket is megrakná a fa­kanál nyelével. De nekem ő nyitott könyv, tudom, miért Vált ilyenné - mondja az anya. Márta természete a családi tragédia árnyékában változott meg, és a baj az, hogy sajnos el is fogadta áthangolódott ön­magát.- Szegénykém, tizenöt éves volt, amikor az öccse, Lacika, meghalt. Gyógyíthatatlan be­tegségben szenvedett a lelkem, és a halálhíre legelőször Már­tához jutott el. Es ez őt mind­nyájunknál jobban megviselte. De ez még nem minden. Mi­után férjhez ment, neki is szüle­tett egy szép kis fia, de csak két napot élt szegénykém. Szülés közben agykárosodás érte az apróságot. Márta az öccse ne­vét adta neki, a sírjuk egymás mellett van a temetőben ... Magdát régóta nagyon ag­gasztja a lánya viselkedése, de azon kívül, hogy példát mutat önfegyelemből, egyebet nem tehet. A legjobban az bántja, hogy Márta hallani sem akar másik gyerekről. Hiába kese­reg, sóvárog a férje, nem hasz­nál az unszolás: a fiatalasszony hajthatatlan. *- Nincs mit tennünk, rá kell hagynunk a makacsságot. Majd az idő kijózanítja, s megtanítja egyre-másra. Van ilyen. Azt azért még elmondom, hogy nem csak a haláleset törte meg a Mártát. A jó firma apja is so­kat Vétett ellene azzal, hogy amióta együtt élünk, állandóan engem piszkál. Rossz törvénye van az öregemnek, s persze nem szabad elfelejteni, hogy amíg él, gyászolja a fiát... A lányom szerint viszont megen­gedhetetlen, hogy állandóan rajtam csapódjon az ostor. Mondtam már a Mártinak, hogy legjobb lesz, ha elköltöz­nek, akkor nem leszünk a szeme előtt. Nahát erre elpitye- redett, ami nála nagyon nagy dolog ... Magdának a másik fronton is van mit kiállnia. Idának, az idősebb lányának ugyan másfé­lék a gondjai, de azok sem ke­vésbé súlyosak. A legfeszítőbb náluk az anyagiak kérdése. A család feje hónapok óta állásta­lan, ráadásul a kisebbik lányuk házat vett, s egyedül nem győzi a kölcsön törlesztést. „ •-Amikor van pénzük, kise­gítik az unokámat, ha nincs, én adok annak is. Közel lakunk egymáshoz, így sokszor várom őket vacsorával. Ha nem főzök, eszik a méregdrága hideg ételt, ha meg tudják venni. Biztatga- tom őket, hogy: majd megy még jobban is a soruk, de Ida kinevet: addig jó, míg anyuka bírja.. A vő is így mondja, s Magda nem tagadja, jólesik neki a kedves szavuk.- Nem nyafognak, pedig bő- • ven találhatnának rá okot. Hogy mást ne említsek, az a gyerekük, aki miatt kölcsönt vettek a nyakukba, külön él a férjétől, és ez mélyen megrázta a két felnőttet. - Látja, van itt baj elég. Ezért érzem én, hogy a magamé eltörpül mellettük. (M.J.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom