Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-22 / 169. szám
1993. július 22., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP 9 _________________ __£____ S algóbányán látta meg a napvilágot Komlóssy Erzsébet hatvanéves Palócföldön ringott a művésznő bölcsője Hírek híres hölgyekről A születésnapi köszöntést elhárítja - nem tagadja, inkább büszke a 60.-ra, mint sem eltitkolja - a virágot gondosan vázába teszi. Tapintatosan tudomásomra hozza, hogy pici unokája a szomszéd szobában alszik, tehát nem illik hangosan beszélgetni. Pamut strandruhában, papucsban, rövidre nyírt fiús frizurával egyáltalán nem emlékeztet híres szerepeire. Több mint három évtizedes pályafutása során - hiába ez az alt énekesnők sorsa - sok-sok operában énekelt-játszott gonosz öregasszonyokat. Kacér nőiességét talán csak a vérbő Carmen figurájában tudta megmutatni. Komlóssy Erzsébetről már a beszélgetés első perceiben kiderül, hogy a Palócföldön ringott bölcsője; ma is ízesen, palócos tájszólásban ejti a szavakat.- Nagyon sokat köszönhetek szülőföldemnek. Tulajdonképpen Salgóbányán, a templom végében láttam meg a napvilágot. Később beköltöztünk Salgótarjánba, de nagyszüleimhez mindig boldogan mentem visz- sza... Nagyon szerettem a hallgatag, kemény bányászokat, csodáltam őket, hogy van erejük, mindennap újra és újra le- szállni a mélybe, ahol mindig leselkedik rájuk a veszély. Első „fellépéseimet” ők is hallották: gyerekkoromban mindig a kert végében énekeltem a leghűségesebb közönségemnek, a cicámnak.- Már ott Palócföldön eldőlt, hogy énekesnő lesz?- Matektanárom, a polgári iskola igazgatója, Csanády Miklós fedezett fel. Biztatott, hogy érdemes a hangomat képezni, ezért családunk Pestre költözött. A zeneakadémiai felvételin teljes szívvel énekeltem: „Szegény vagyok, szegénynek születtem...” Csak később tudtam meg, hogy ez Örzse dala Kodály Háry Jánosából. Az akadémiára nem vettek fel, túl fiatal voltam, konzervatóriumban tanultam, majd onnan végre bekerültem a Zeneművészeti Főiskolára. Amikor végeztem, Szegedre szerződtem, majd 1958-ban a Magyar Állami Operaházba. Onnan is mentem nyugdíjba, harmincévi szolgálat Carmen szerepében után.- Most is gyakran látni az Andrássy úti színházban, de már nem énekel: az utánpótlást tanítja.- Szeretem a fiatalokat. Egyik növendékem, Albert Tamás - érdemes megjegyezni a nevét néhány hete ugrott be gyakorlatilag zenekari próba nélkül Puccini Manonjának tenor szerepébe. Amikor hallgattam, bizony izzadt a tenyerem. De sikerült, méghozzá annyira, hogy amikor a függöny legördült, az opera kórusa is tapssal köszöntötte a fiatal tenoristát. A kollegáknál ez a legnagyobb elismerés jele. Jó tanítani, meg rá is vagyok kényszerítve.- Liszt- és Kossuth-díjas, érdemes művész. Mégis?- Nem akarok panaszkodni, de bizony a tanításból ki kell pótolnom a nyugdíjat... Meg aztán anyaként szeretném, ha fiam vinné valamire, s ebben segíthetném. Most töltötte be a húszat, szakmunkásképzőt végzett, de szeretne gimnáziumba járni, nappali tagozatra. Igen, nagyon későn, 41 évesen szültem, lányom akkor már 12 éves volt. Ő tőle van a kis unoka. Akik ismernek, tudják, hogy nem alakult szerencsésen a magánéletem. Többször elváltam, csak addig tudtam élni valakivel, amíg nem csapott be. Az őszinteséget nagyon fontosnak partom.- A színpad kárpótolta?-Igen. Szerencsére mindent elénekeltem, ami az én hangfekvésemben lehetséges. Az alt-énekesnőket nem szeretik a zeneszerzők, rendszerint „banyaszerepeket” írnak nekik. Voltam anya a Vémászban, Gertrúd a Hamletben. Nagyon szerettem énekelni Orfeuszt és Carment. Külföldön is sokat szerepeltem. Pablo Casals Jászolnál című oratóriumában, a szerző vezényletével, katalán nyelven énekeltem az alt szólót. Nagyon büszke vagyok, hogy Magyarországon én készítettem az első olyan lemezt, amelyen . eredeti nyelven hallható tizenkét operaária.- Visszatekintve a pályára: nehéz volt?- Szép és nehéz. Amikor szülőföldemről elindítottak, azt mondták útravalóul, hogy becsülettel álljak helyt. Ennek, úgy érzem sikerült eleget tennem. Az énekes egy-egy főszerep eléneklésekor legalább any- nyi energiát használ el, mint egy bányász a nyolcórás műszak alatt. Én ha este felléptem, mindig korán megebédeltem. Fél tizenkettőkor lefeküdtem és aludtam fél négyig. Pontosan fél négykor, csörgőóra nélkül mindig felébredtem, és elkezdtem készülni a fellépésre. Az előadás után is olyn feszültség volt bennem, hogy csak valamikor hajnalban tudtam elaludni.- Hányszor lépett fel szükebb hazájában. Palócföldön?- Valamikor régen kétszer- háromszor. Aztán elfeledkeztek rólam, én meg nem vagyok az a fajta, aki könyörög, itt vagyok hívjatok. Pedig boldogan mentem volna, de hiába vártam, hogy megszólal a telefon, s akármilyen ismeretlen hang közli: Salgótarjánból keressük a művésznőt...-A tanításon, a nagymama- ságon kívül mivel telnek a nap- jai?- Van egy kis kertem Sziget- szentmiklóson, oda szoktam kijárni, de lehet, hogy el kell adni, ha a fiam tényleg beiratkozik a nappali tagozatra. Mindennel foglalkozom, szabok, varrók, kötök, a kézimunka szeretetét szülőföldemről hoztam magammal. Szabó Margit Whitney Houston makacs kilói Whitney Houston, akit a „Több, mint testőr,, bemutatása óta színésznőként is ismer a nagyérdemű, elkeseredett harcot folytat kilóival. A küzdelem odáig fajult, hogy a kigömbölyödött énekesnőt a közelmúltban kórházba is kellett szállítani, mivel az általa szedett fogyasztó-csodaszer annyira megzavarta a szívritmusát. A pop-díva most azoktól a fölös kilóktól szeretne megszabadulni, amelyeket terhessége alatt szedett fel. A hírek szerint a felesleget tíz kilókban mérik. Lesz mit ledolgoznia. A világhírű nagypapa nyomdokaiba lép ismét egy Chaplin utód. Carmen már leforgatta első filmszerepét, nagy sikerrel. A hölgy apja farmján él sok állatával. Julia Roberts férjhez ment. A kitüntetett úr egy amerikai énekes, Lyle Lovett. Az esküvőt egyébként az Indiana állambeli Marionban tartották 75 vendég társaságában. Amy Irvingnek, Steven Spielberg barátnőjének sikerült megszabadulni a nagy férfi árnyékától, s elváltak útjaik. A színésznő immár önálló utat járva forgatja filmjeit. Melody Anderson és James F. Kelly személyesíti meg egy tévéfilmben Marilyn Monroet és Robert Keneddyt. Szerelmük - mely a képzelet szülötte - rosszul végződik. Amerikában nem létezik prostitúció Szívszerelem Kosztolányi Dezső nem csak költő, prózaíró és esszéista, de jeles publicista is volt, az egyik budapesti napilap népszerű tárcaírója, akinek neve a lap példányszámára serkentőleg hatott. Az egyik konkurens meg is kísérelte, hogy a jónevű írót elcsábítsa, amire a főszerkesztő azzal válaszolt, -hogy rendkívül előnyös feltételek mellett felajánlott Kosztolányinak egy amerikai utat. Sőt még odáig is elment, hogy teljesítette az író kívánságát: mindennél jobban szeretett feleségét is magával vihette, aki nélkül Kosztolányi (saját állítása szerint ) nem tudott élni. A lapvezér nagyvonalúsága kifizetődött: Kosztolányi útibeszámolói zsurnalisztikái szenzációként hatottak, nagy mértékben megnőtt a lap példányszáma. Annyira, hogy a kiadó vezetői gálánsán felajánlották: hosszabbítsa meg amerikai tartózkodását, írjon egy második cikksorozatot is. A további kinntartózkodásra azonban már csupán az ő költségeit tudta fedezni a lapkiadó: hitvesének költségeit vagy maga viseli, vagy kénytelen lesz az asszonyt hazaküldeni. Kosztolányi - nyilván súlyos lelkitusa után - a második megoldás mellett döntött. Mindenesetre a kikötői búcsújelenetről írott beszámolójában szívbe- markoló szavakkal ecsetelte az elszakadás fölötti fájdalmát. Minden erejét össze kellett szednie, írta, hogy vidámságot erőltessen arcára, ahogy a lassan távolodó hajón Ilonája után integetett; a mosolygó grimasz majdnem odafagyott a szája szögletébe, és amikor a hajó egyetlenével, imádott élettársával, pótolhatatlan útitársával a fedélzetén, eltűnt a láthatáron, akkor - nem, nem szégyell i bevallani -, könnyek szöktek a szemébe, kis híján sírva is fakadt. így végződött a kikötői beszámoló. A következő írása azonban az alábbi érdekes mondattal kezdődött:- Amerikában jóformán nem létezik prostitúció. (Ferenczy-Europress) Asszonysorsok Kavicsok a vízmosásban Az emberek már megszokták, hogy Magda megnyúlt áb- rázattal jár-kel közöttük. Ámbár a hatvanéves asszony nem is akarta, hogy rajta sajnálkozzanak. Igyekezett beolvadni szürke környezetébe, s meg is volt elégedve az eredménnyel. Tudatosan törekedett arra is, hogy múltjának szomorú mozaikjait ne idézgesse az emlékezetébe. Bölcseleté szerint az önkínzás felesleges, pláne, ha új, felejteni való gyötrelmek záporoznak a nőre. Az évtizedek alatt a teste elhasználódott, de az elméje friss maradt. Megtanította őt arra, hogyan kell olyan simára köszörülni a sors ejtette kemény csorbákat, mint az apró köveket a vízmosás. Miként tegye elviselhetővé a maga kavics-életét. így azon kevesek közé sorolhatja magát, akik nem óhajtják visszaforgatni az idő kerekét, nem kívánják végigjárni újból az élet iskoláját. A lányai közül az idősebb hozzá hasonlóan gondolkodik, de Márta, a kisebb - szintén asszony már - lázadó típus. Folyton szembeszáll a látszatra ellene szegülőkkel is.- Ha tudnák, milyen lobbanékony alkat, széles ívben kikerülné mindenki. Mert őrá aztán elég egy csúnya pillantást vetni, mindjárt pereg a nyelve az istenadtának. Olyankor semmi sem szent előtte: szorul a lába körül sündörgő, „bélpok- los” macska, s a kutya is tudja, hogy mikor kell iszkolni előle. Ez a lány, ha tehetné, még a fekete felhőket is megrakná a fakanál nyelével. De nekem ő nyitott könyv, tudom, miért Vált ilyenné - mondja az anya. Márta természete a családi tragédia árnyékában változott meg, és a baj az, hogy sajnos el is fogadta áthangolódott önmagát.- Szegénykém, tizenöt éves volt, amikor az öccse, Lacika, meghalt. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedett a lelkem, és a halálhíre legelőször Mártához jutott el. Es ez őt mindnyájunknál jobban megviselte. De ez még nem minden. Miután férjhez ment, neki is született egy szép kis fia, de csak két napot élt szegénykém. Szülés közben agykárosodás érte az apróságot. Márta az öccse nevét adta neki, a sírjuk egymás mellett van a temetőben ... Magdát régóta nagyon aggasztja a lánya viselkedése, de azon kívül, hogy példát mutat önfegyelemből, egyebet nem tehet. A legjobban az bántja, hogy Márta hallani sem akar másik gyerekről. Hiába kesereg, sóvárog a férje, nem használ az unszolás: a fiatalasszony hajthatatlan. *- Nincs mit tennünk, rá kell hagynunk a makacsságot. Majd az idő kijózanítja, s megtanítja egyre-másra. Van ilyen. Azt azért még elmondom, hogy nem csak a haláleset törte meg a Mártát. A jó firma apja is sokat Vétett ellene azzal, hogy amióta együtt élünk, állandóan engem piszkál. Rossz törvénye van az öregemnek, s persze nem szabad elfelejteni, hogy amíg él, gyászolja a fiát... A lányom szerint viszont megengedhetetlen, hogy állandóan rajtam csapódjon az ostor. Mondtam már a Mártinak, hogy legjobb lesz, ha elköltöznek, akkor nem leszünk a szeme előtt. Nahát erre elpitye- redett, ami nála nagyon nagy dolog ... Magdának a másik fronton is van mit kiállnia. Idának, az idősebb lányának ugyan másfélék a gondjai, de azok sem kevésbé súlyosak. A legfeszítőbb náluk az anyagiak kérdése. A család feje hónapok óta állástalan, ráadásul a kisebbik lányuk házat vett, s egyedül nem győzi a kölcsön törlesztést. „ •-Amikor van pénzük, kisegítik az unokámat, ha nincs, én adok annak is. Közel lakunk egymáshoz, így sokszor várom őket vacsorával. Ha nem főzök, eszik a méregdrága hideg ételt, ha meg tudják venni. Biztatga- tom őket, hogy: majd megy még jobban is a soruk, de Ida kinevet: addig jó, míg anyuka bírja.. A vő is így mondja, s Magda nem tagadja, jólesik neki a kedves szavuk.- Nem nyafognak, pedig bő- • ven találhatnának rá okot. Hogy mást ne említsek, az a gyerekük, aki miatt kölcsönt vettek a nyakukba, külön él a férjétől, és ez mélyen megrázta a két felnőttet. - Látja, van itt baj elég. Ezért érzem én, hogy a magamé eltörpül mellettük. (M.J.)
