Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-22 / 169. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. július 22., csütörtök A Szegedi Szabadtéri Játékok évtizedek óta intézményesült rendezvénysorozata mellett jó ideje már az ország más helyein is rendeznek ilyen-olyan napo­kat, heteket, jobbára a nyárhoz kötött programokat. Szent­endre, Visegrád, Kőszeg, Kis- várda egyébként is közismert te­lepülések, az ottani rendezvé­nyeket a népszerűségükre lehe­tett építeni. Ugyanez a helyzet Martonvá- sárral is, amelyet a Beethoven és a Brunswick nevek régóta fém­jeleznek. Nyilvánvaló, hogy a martonvásári napokat a művé­szeti hagyományok ápolása je­gyében rendezik évről évre. Nem gondtalanul persze, de - mint arról a Stúdió ’93-ban és a rádió egyik reggeli műsorában is szólt a polgármester - ön- , kormányzati támogatással, ügyes szponzori szerződések­kel, reklámmunkával és nem >19 utolsósorban helyi összefogás- , sál sikerül biztosítani a szüksé- l; ges anyagi hátteret. ' A rádióriporternek arra kér­désére, hogy ebben a konzerva­tív, liberális és baloldali politi­kai erők meghatározta ország- n ban milyen szempontokat kö­vetnek, a polgármester megle­pően válaszolt: - Nálunk bi­zony sok a párttag - mondta a városatya a rádió riporterének -- és gyorsan hozzátette: Marton- vásár-pártiak vagyunk. Bizony másutt is elkelnének hasonló módon gondolkodó lo­kálpatrióták. Nem kevésbé lelkes hívei lakhelyüknek a kapolcsi polgá­rok, hiszen kezdeményezésük­kel egy csapásra híressé tették a Veszprém megyei kis községet. Harmadik éve már, hogy Márta István zeneszerző „irányításá­val” megrendezik a kapolcsi kulturális hétvégéket, amelybe az elmúlt évben a szomszédos Vigant-Petend, az idén pedig már Taliándörögd is bekapcso­lódott. Felsorolni is lehetetlen, hogy néhány nap alatt milyen színhelyeken mennyi és milyen művészeti rendezvény volt e há­rom községben. Lenyűgöző ez a rengeteg ötlet és szinte csoda­számba megy, hogy honnan te­remtenek mindehhez financiális hátteret. Különösen olyan körülmé­nyek között, amelyekről Márta István szólt a rádióban. Azért nem kapnak több pénzt, mert nem adják fel művészi elveiket, nem hajlandók politikai komp­romisszumokat kötni. Jut eszembe: tavaly is így volt. Akkor Göncz Árpád véd­nöksége gátolta meg a nagyobb állami dotációt... * * * Az évszázadok sokasága iga­zolta már, hogy az ókori böl­cseknek mennyi mindenben volt igazuk. Legtöbbet talán azt idézzük, miszerint sok van mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb. A TV2 hétfői műsorát nézve ismét Sophokles örökbecsű gondolata jutott eszembe. Az esti egyenleg előtt és után egy-egy portréfilmet mutattak be. Indult egy sorozat - Kóthy Judit szerkesztésében - Húsz Változás a Táncsicsban A Salgótarjáni Táncsics Mi­hály Közgazdasági és Kereske­delmi Szakközépiskolában az 1993-94-es tanévben újfajta képzés indul. Mi ennek a lé­nyege? - kérdeztük dr. Rozgo- nyi József igazgatót.- Az idei tanévben meg­szűnne az igazgatási ágazat és a gyors- és gépíróoktatás. Az is­kolában működő világbanki képzés a jövő szakképzési mo­dellje. A pénzügyi és a számvi­teli ágazat egy osztályon belül indul. Tehát a világbanki osz­tály mellett lesz helye mindkét ágazatnak. A kereskedelmi ok­tatás is megmarad, viszont kor­szerűsített formában folyik az oktatás. A gyors- és gépíróokta­tás iránt lecsökkent az érdeklő­dés és az előző években magas volt a bukási hányad. Ezért az iskola vezetése úgy döntött, hogy a képzést bizonytalan ideig szünetelteti. Az iskolában lassan a hagyományos oktatást felváltja az új. De ez a folyamat eltarthat három évig is. A kép­zési idő megnő, az oktatás kor­szerűbb lesz; a mai igényeknek megfelelő. Az iskola arra törek­szik, hogy olyan szakembereket képezzen, akik megállják a he­lyüket bárhol, bármilyen kö­rülmények mellett is. R. H. A vevők helyett az igazgató repült (FEB) A ködös Albionban 1908 óta zúgnak a patinás nevű Hoover cég porszívói és egyéb háztartási masinái. így aztán senkit nem lepett meg, hogy néhány nagy lapban a fizetett hirdetések helyén idillriport je­lent meg, amely tudatta: a Hoo- ver-cég harminc legügye­sebb-legeredményesebb ügy­nöke a Karib-tengeri álomszige­ten, Saint Lucián tölt el egy tel­jes hetet a vállalat költségén. Ilyen reklámok máskor is akadtak. A derék angolok szá­zezrei csak akkor kezdtek oda­figyelni, amikor a Hoover-cég hirtelen egy sajátos túszügy fő­szereplője lett. Egy David Di­xon nevű, mellesleg fenemód erős felépítésű úr, aki nemrég vásárolt Hooveréktől egy telje­sen automatizált mosógépet, ha­talmába kerítette a cég cingár szerelőjét és közölte: addig nem engedi el az urat, amíg a válla­lattól meg nem kapja a neki járó repülőjegyeket. Mr. Dixon ugyan két hét múlva(!) szabadon engedte a szerelőt, de óriási csapást mért a Hooverre. Kiderült, hogy nem­csak neki járt volna valóban az Egyesült Államokba szóló két ingyenes repülőjegy, hanem rajta kívül még - most tessenek figyelni! - 200 ezer angol férfi­únak és hölgynek. Hogy miért? A történelem nyilvánvalóan legostobább hir­detési kampánya miatt. Hooverék reklámjai heteken át nem kevesebbet ígértek, mint azt, hogy mindazok, akik meg­veszik cégük termékeit, termé­kenkénti!) két, azaz két darab tengerentúli repülőjegyet kap­nak ingyen. Az eredmény: a Hoover-hálózat üzleteibe még azok az angolok is tódultak, akik annak idején hiányoztak a számtanórákról. A legolcsóbb porszívó ára 15 ezer forintnak megfelelő font, két jegyé vi­szont 60 ezer forint. Az ígéretet persze nem telje­sítették, de ha a vevő nem is, William Foust igazgató, akinek havi fizetése meghaladta az 5 millió forintot, repült. Mármint a cégtől, helyettesével, az ötlet kiagyalójával együtt. A legú­jabb hír: Angela Shorton 21 éves tisztviselőnő beperelte a „füllentő porszívókirályokat” elmaradt nászútja miatt. A te­kintetes bíróság ismét törheti parókás fejét. perc címmel, mely elsőként egy budapesti fodrászt mutatott be. Európai és világversenyeken is képviselte már hazánkat, de a mesterségbeli tudás önmagában még nem lenne egyedi dolog. Ami speciálissá teszi, az a ha­tártalan munkakedv, az az élet­öröm, ami sugárzik a mester- fodrász mentalitásából. Regge­lente szívesen kel fel, ha a rá váró vendégekre gondol, ha dolgozik soha nem érez fáradt­ságot, ollóval a kezében képes rock and rollt táncolni és jazzt énekelni. Még ennél is „csodálatosabb” volt a „Lajos nővér” című ri- port-dokumentumfilm. Főhőse férfiként végez „ápolónői” munkát egy kórház intenzív osztályán. Mindig is az élő vi­lág izgatta, nem tudott mit kez­deni apja autószerelő, anyja számítástechikusi „rideg” fog­lalkozásával. Bár az orvosegye­temen - nem tudni milyen ok­ból - fiaskót szenvedett, a gyó­gyításról nem tett le. Ahogyan erről a halállal naponta szembe­néző munkáról beszélt, amilyen gyakorlott, hozzáértő mozdula­tokkal tette a dolgát az ágyak között, a betegek körül, aho­gyan róla nyilatkozott egy sú­lyos szívelégtelenségből fel­épült férfi: el kellett hinni, hogy ezt a szakmát valóban csak hi­vatásként lehet végezni. „Lajos nővér” értelmesen, választéko­sán, érdekfeszítően fogalmazott az orvosok és az ápolók kapcso­latáról, a magyar egészségügy helyzetéről, a külföldi munka- vállalás kérdéseiről, a szülővá­rosához fűződő viszonyáról, személyes terveiről. Ezek után nem tudom eldön­teni: dicsérjem-e a műsorszer­kesztést, hogy másfél óra lefor­gása alatt ezt a két remek portrét bemutatta, vagy elmarasztal­jam, amiért nem gazdálkodik okosabban az azonos műfajú filmekkel. - csongrády ­Kioktatás Egon Erwin Kischnek, a prágai születésű német nyelvű újságírónak („A száguldó riporter”, „A megváltozott Ázsia”, „Ki­szállás Ausztráliában”) igen kardos menyecske anyja volt, egy igazi mat- riárcha, akitől még távoli rokonok is nagyon tartot­tak. Érthető hát, hogy amikor egy este, miután egy rosszhírű kávéházban hamiskártyások teljesen megkopasztották, az ifjú Kisch nagy szorongások közepette sompolygott ha­zafelé. Trmészetesen be kellett vallania anyjának, hogy minden zsebpénzét elveszítette: hatalmas ég­zengésre számíthatott. Annál nagyobb volt meg­lepetése, amikor gyónását a mama, dörgedelmek he­lyett sztoikus nyugalom­mal fogadta.-Úgy kell neked - ve­tette oda a fiának. - Mi­nek ülsz le olyanokkal kártyázni, akik teveled le­ülnek kártyázni? Csütörtököt mondunk Mottó: „Ha meg akarsz gyógyulni, akkor jobb, ha a beteg­séget változtatod meg, nem az orvosságot.” (Murphy törvény- könyvéből) Uborka. Ennek a szezonját éljük mostanában. Ezen nem azt kell érteni, hogy - miként a tévés politikai salátában - mindenünnen Jeszenszky, Or­bán, Palotás, Torgyán és Töl- gyessy (meg társaik) gumi­maszkjai virítanak ránk. A Madame Tussaud-féle világ­hírű panoptikum tulajdonosa által is megirigyelhető figurák­nak még az eredetijeiket is nél­külöznünk kell, mivel nyaral­nak, hál’ Istennek. Az uborka- szezon azt jelenti, hogy ez a szakadatlanul döglődő ország most még inkább lepusztult képet mutat. Művelődési ott­honok, kulturális intézmények ajtajai zárulnak - ahelyett, hogy tárulnának. Szerintem már valamelyik cég gyártja is a legújabb közlekedési táblát: „Kultúrának behajtani tilos!” Az infrastruktúrát viszont nem tiltják ki. Az behajt- hat(na). Ássák is az árkokat gőzerővel a megyeszékhely környékén. Jelenleg ugyan maga a telefonhelyzet található a gödörben, mivel New York­tól Bombayen át Melboume-ig a földgolyó legkülönbözőbb pontjaira el lehet telefonálni Nógrád megyeegyre több tele­püléséről. Lassan már csak a Salgótarjánt övező falvak lesz­nek fehér foltok az európai távközlés térképén. Ezzel egy­ütt még eljuthatunk Európába, legfeljebb a crossbar nélküli te­lepülések majd városállamként funkcionálnak, és oda majd kü­lön útlevél kell - mint a franci­áknak ahhoz, hogy felkeres­hessék Monacóban a kaszinót. Több településen érdeklődtem a modem telefon felől - s a nagy nehezen, kézi kapcsolás­sal behozott vonal másik végé­ről az a válasz szűrődött át a recsegésen: addig aligha 'lesz eredmény, míg a Matáv és a Kelet-Nógrád Com Rt. csapatai - az egykori miniszterelnök, Nagy Imre szavaival élve - „harcban állnak”. Harcokból amúgy nincs hi­ány. Miközben a tarjáni Salgó út lakói marják egymást a négyzetmilliméterekért, az el­árusító helyeken folyik a szex-, kultúra- és nyugtaháború, aközben megütközni készül a valamikor szebb napokat-éve- ket látott Salgótarjáni Kohász 'és a Ferencvárosi TC. Egy biz­tos: bármi lesz a kupamérkőzés végkimenetele, a Fradinak ki­jut majd a hideg zuhany. A 125 éves kohászjubileum megün­neplésére készülő cégnek csak „pótköltségvetésből” futja majd néhány köbméternyi me­leg vízre. Balázs József A pornónegyed új arculatot kap New York pornónegyede a 42. utcának a 7. és 8. Avenue közé eső szakasza lepusztult videóboltokkal, színházakkal és utcalányokkal van tele. Most olyan tervet dolgoztak ki, hogy megszépítik a környé­ket: újjáalakítják a boltok bejáratát, élénk színekkel átfestik a homlokzatokat és érdekes kompozí- ciójú világítási megoldásokat valósítanak meg. FEB-fotó Guberáljunk üveget? Tombol a nyár, napközben olykor szédítő a hő­ség. Reggel azonban elkél még a pulóver - s töb­bek között ez a tény is ráébreszti az embert a való­ságra: a nyár nem fog örökké tartani. A természet által alkotott törvények ugyanis rendszer- és párt­semlegesek - így sem a kormány, sem az Alkot­mánybíróság nem tilthatja meg, hogy az idén is beköszöntsön az ősz, s azt a tél kövesse majd. Mindez óvatosságra inti az előrelátó embert: ha tél lesz, akkor itt, ezen az éghajlaton nem lesz gyümölcs, s bizony, zöldség sem terem a jég alatt, így az előrelátó ember most befőzéssel múlatja az időt, mivel tudja: már most is megfizethetetlen a befőtt és a mirelitáru, erre pedig most jött az új áfa-módosítás. A nagyon előrelátó ember - ha volt szabad tá­rolóhelye - nem szabadult meg a kiürült befőttes üvegeitől. Nem is tudott, mivel az EMBER alkotta jogszabály szerint nem vihette vissza a kereskede­lembe, mert nem betétdíjas. Legfeljebb a Ritas Kft. formatervezett üveghulladék-gyüjtö kukáiba dobhatja bele. (Még jó, hogy a befőttesüveg hull- ladéknak megfelel.) A kevésbé előrelátó ember most igyekszik be­szerezni az üvegeket. De nincs. Elvileg. De azért építünk piacgazdaságot, hogy mégis legyen min­den. Üveg is. Az egyik áruházban rá is leltünk a „kincsre". Szép, tisztára mosott, másfél literes - és ott áll ha­lomban. Negyvenöt forintért. S hogy legyen mivel lefedni a télirevalót: fedél is van. Nyolc forintért. Darabja. Az egyik nénike azt mondta erre: ez gyalázat. A törvényalkotók szerint ez így van jól. Hiszen piac- gazdaság van - valakiknek az üvegekből is meg kell élni. Akinek nem érné meg Salgótarjánba utazni, hogy szerezzen üveget az öblösüveggyári mintaboltban, annak csak egy választása van: guberáljon. Bár az is törvényellenes . . . B. J. A Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány Nógrád megyei nyertesei A Művészeti és Szabadműve­lődési Alapítvány szakbizott­sága és kuratóriuma a közel­múltban bírálta el az alapítvány első fél évre kiírt pályázatát. Megyénkből a következő pá­lyázók nyertek támogatást: Balassagyarmati kamarae­gyüttes (Balassagyarmat) 50 000 Ft; Ipoly Menti Népfőisko­lái Társaság (Balassagyarmat) 80 000 Ft; Mikszáth Kálmán Művelődési Központ (Balassa­gyarmat) 200 000 Ft; Mikszáth Kálmán Művelődési Központ (Balassagyarmat) 26 000 Ft; Művelődési ház (Bátonytere- nye) 26 000 Ft; Polgármesteri hivatal (Buják) 30 000 Ft; Mű­velődési kör népfőiskolája (Er­dőkürt) 50 000 Ft; Önkormány­zati képviselőtestület és helyi népfőiskola nevében: Szer- vánszky József né pm. (Erdőkürt) 95 000 Ft; Ipoly Menti Népfő­iskolái Társaság (Hugyag) 50 000 Ft; Ady Endre Művelődési Ház (Karancskeszi) 40 000 Ft; Ady Endre Művelődési Ház (Karancskeszi) 40 000 Ft; Ol­vasókör (Litke) 50 000 Ft; Mű­velődési ház (Magyamándor) 40 000 Ft; „Rajeczky Benjamin Palóc Népművészeti Tábor és Hagyományőrzés Szurdokpüs­pökiben” Alapítvány (Pásztó) 44 000 Ft; Tehetséges Pásztói Gyermekekért Alapítvány (Pásztó) 20 000 Ft; Tehetséges Pásztói Gyermekekért Alapít­vány (Dózsa-isk.) (Pásztó) 70 000 Ft; Tehetséges Pásztói Gyermekekért Alapítvány (Pásztó) 15 000 Ft; Teleki László Városi Könyvtár (Pásztó) 44 000 Ft; Városi mű­velődési központ (Pásztó) 40 000 Ft; 153. sz. Dr. Domyai Béla Cserkészcsapat (Salgótar­ján) 44 000 Ft; Acélgyári gyer­mekcsapat (Salgótarján) 26 000 Ft; Derült Zsömlék Alapítvány (Salgótarján) 20 000 Ft; Gaga- rain Általános Iskola (Salgótar­ján) 31 000 Ft; József A. Műve­lődési Központ Pom Pom báb­csoport (Salgótarján) 70 000 Ft; Nógrád Megyei Közművelődési Központ (Salgótarján) 40 000 Ft; Salgótarjáni Táncház (Sal­gótarján) 30 000 Ft; Sréter Fe­renc Népfőiskolái Egyesület (Salgótarján) 600 000 Ft; Álta­lános iskola hagyományőrző szakköre (Ságújfalu) 25 000 Ft; Petőfi Sándor Klubkönyvtár (Ságújfalu) 31 000 Ft; Sóshar- tyáni Faluszépítő Egyesület (Sóshartyán) 70 000 Ft; Általá­nos Iskola (Szurdokpüspöki) 15 000 Ft; Községi önkormányzat (Terény) 30 000 Ft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom