Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-17-18 / 165. szám

1993. július 17-18., szombat-vasárnap

HÉTVÉGI MAGAZIN

HÍRLAP 7

Versenytárgyaláson nyert a Mikszáth Kiadó

Nemzetiségi könyvek sorozatban

A salgótarjáni Mikszáth Kiadó az alapítása óta eltelt viszonylag rövid idő alatt komoly ismertségre, illetve elismertségre tett szert a hazai könyves szakmában. Tevékenységének egyik meghatározó részét jelentik azok a nemzetiségi nyelveken, illetve nemzetiségi tárgykörben megjelentetett könyvek, amelyek révén a kiadó neve már jól cseng, esetenként az ország határain kívül is.

Most ismét egy versenytárgyalást nyert meg a kiadó, amelynek értelmében viszonylag igen rövid idő alatt nemzetiségi könyvsorozatot ad ki. A Magyar Néprajzi Társaság nemzetiségi tagozata öt könyvet ad ki még ebben az évben Magyarországi szlovákok. Magyarországi románok. Magyar- országi németek, Magyaror- szágo délszlávok és Magyarországi cigányok címmel. Ezeket gondozza a Mikszáth Kiadó.

Úgy tetszik, beérnek a kiadó azon törekvései, amelyek jegyében egyrészt a szellemi, irodalmi, tudományos, művészeti értékőrzést, másrészt a nemzetiségi kis kiadói centrum kiépítését végzik Nógrádban.

Őslénytani ásatás Egyházasdengelegen

Amikor még itt is a sivatag uralkodott

A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet természettudományi osztálya újabb ásatást végzett az egyházasdengelegi homokbányában június 28. és július 2. között. Érről az őslénytani ásatásról kérdeztük dr. Hír János pásztói múzeumigazgatót.

—Mi volt az ásatás fő célja?

— A lelőhelyen immár hatodik éve folynak kisebb-nagyobb méretű gyűjtések. Az idei akció fő célja a leletmentés volt, mivel a felhagyott bányát az utóbbi években gyors ütemben töltik fel szeméttel, és félő, hogy a közeljövőben ez már lehetetlenné fogja tenni a tudományos munkát.

—Milyen eredménnyel járt a mostani akció?

— Az ősmaradványok (halak és kistermetű emlősállatok fogai) a homok szitákon való átmosásával válnak láthatóvá. A mostani gyűjtés során mintegy két tonna homok iszapolását végeztük el. Az összegyűlt leletanyag feldolgozásától azt várjuk, hogy pontosabban meg tudjuk határozni egy homokréteg korát, amely Észak-Ma- gyarországon igen elterjedt és jellegzetes. Egyébként, az ása-. tás a Nógrádi Mecénás Alapítvány támogatásával vált lehetővé. Sokoldalú helyszíni segítségéért pedig ezúton is köszönetét mondok Vincze Dezső iskolaigazgatónak.

—Miért érdekes számunkra egy homokréteg kora?

— Gazdasági jelentősége ott van, hogy valószínű, ezzel a homokréteggel záródik a Kárpát-medencében a lignitképződés lehetősége. Magyarán, ebben és az ennél fiatalabb üledékekben, rétegekben már nem érdemes lignitet kutatni. Ez tehát a közvetlen gazdasági vonatkozása.

—Mit árulhatnak el a leletek a tudomány számára?

— Például erősen gyanítjuk, hogy ez az a homokképződés, amelynek során a Kárpát-medencét utolsónak kitöltő Pan- non-tó feltöltődött. Éghajlattörténeti szempontból is van egy nagyon érdekes vonatkozás, mivel számos jel mutat arra, hogy ebben az időben, durván 5,5-6 millió évvel ezelőtt Közép- és Dél-Európa területén sivatagi éghajlat uralkodott. Az utóbbi évtizedekben bizonyították be, hogy ezen időszakban az egész Földközi-tenger is kiszáradt. Az egyházasdengelegi leletanyagban olyan rágcsálók maradványai is előfordulnak, amelyek ma Észak-Afrika és a Közép-Kelet sivatagjaiban élnek. Ézeket merioneseknek hívják, népszerű elnevezéssel sivatagi futóegereknek.

—Ismereteink szerint az engedély nélküli szemétlerakás változatlanul folytatódik. Miért haj ez?

— Ezt nem is elsősorban az ősleletek miatt sajnáljuk, amit akár „szakmai elfogultságnak” is lehetne tekinteni, hanem azért, mert ez a homok nagyon jó vízvezető, és a szemét bomlásából keletkező káros anyagok (főleg a nitrátok) a környék talajvízét szennyezik tovább.

M

ikszáth Kálmán Utazás Palóc országban című gyönyörűvallomásában írta: „Óh, kedves virágai a Palócföldnek! A tündérkert se szebb tán, a kelet gyöngyei se bájolóbbak, mint a ti boróka-bogyóitok. Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt terítve, amelyet én annyiszor megtapodtam. Valami édes csiklandozást érzek a talpamon, ha rátok lépek... vagy talán a szívemben van az...”. Az író vallomása talán túlságosan is lírai a mai olvasónak, különösen, ha nem nógrádi. Dehát — mint minden szerelmi vallomás — a szülőföldbe szerelmes ember elragadtatott szavai érthetőek, számára a „Görbeország” a legszebb. Csak számára?

Úgy látszik, az író vallomásán kívül a képzőművészek egész sora is hasonlóan érez e tájról. Csupán néhány példa: Benczúr Gyula ide is költözött, Kuhányi Lajos elsősorban korabeli életképein keresztül mutatta föl a nógrádi vidék sajátos táj ízeit is, Glatz Oszkár festői munkásságának meghatározó

A tájábrázolás változata

Balogh Erzsi kiállítása Bátonyterenyén

része lett a palóc folklór, de a festői táj, ezen belül Buják is, a szomszédos Szlovákiában Szabó Gyula életművét gazdagították a nógrádi táj vallomások.

A kozmosz és a föld egysége

S ha már az újabb időknél tartunk, a nemrég elhúnyt, vagy ma is élő, itt élő kortárs festőket is emlegethetjük, köztük Iványi Ödönt, Farkas Andrást, vagy éppen Lóránt Jánost, Czinke Ferencet, Réti Zoltánt, akik munkásságában más-más időben és módon ugyan, de megjelent, illetve jelen van a palóc élet, a hagyomány, a nógrádi táj is.

Mindebből következik, hogy korántsem könnyű tájképkiállítást rendezni Nógrádban, jóllehet a nyár rendszerint éppen e tárlatok ideje. A legtöbb művelődési ház ugyanis rendszerint valamilyen fotó-, vagy képző- művészeti kiállítással próbálja „áthidalni” az uborkaszezont, ez viszonylag olcsó is. Ez nem baj, a kánikulai napokon kellemes élmény lehet a hűvös kiállítóhelyiség, s a vizuális öröm. Arra is jó ez az időszak, hogy azok, akik talán kevesebb alkalmat találnak önálló bemutatkozásra, ilyenkor megmutathassák törekvéseiket.

Balogh Erzsi tűzzománca

Ilyen tárlat várja most a bá- tonyterenyei Ady Endre Művelődési Központ Iványi Ödön Kisgalériájában a betérőket. Itt állította ki a legutóbbi időben készült válogatott tűzzománcait, pasztelljeit, akvarelljeit Balogh Erzsi. A kiállítást a Művelődési és Közoktatás Minisztérium pályázaton elnyert pénzzel támogatja. Viszonylag sok mű látható itt, amit nyugodtan minősíthetünk tájképkiállításnak, noha főként a tűzzománcokon az elvontabb, nonfigurativításba hajló törekvések is jól érzékelhetőek. Mindazonáltal a tárlaton bemutatott művek alapélménye a táj, ezen belül hangsúlyosan a szűkebb nógrádi vidék sok-sok festői részlete, az évszakok váltakozásainak, fényviszonyainak tükrében. Egyébként pedig, a tűzzománcok jelzik a művészi előrelépés további lehetséges irányait, az élménytől való szükséges eltávolodás jegyében való gondolati elmélyülés ígéretét.

Folytatódik a Bánki Nyár 1993

Jövő héten utazás az operett hullámain

Ma, július 17-én „Régi szép dalok" szólnak a víziszinpadon a Bánki Nyár 1993 rendezvénysorozat programjaként, amely a jövő héten is folytatódik. Bánkon július 24-én 20 óra 30-kor „Bécstől Budapestig” címmel képzeletbeli utazást tehet a Dunán az operett hullámain a közönség. Az esten közreműködik Domonkos Zsuzsa, Dávid Krisztina, Leblancz Győző, Benkóczy

Zoltán, Bozsó József és az F.M.H. táncosai. Koreográfus Benkő Zsófia, szerkesztő-rendező Domonkos Zsuzsa.

Másnap, július 25-én, ugyancsak 20 óra 30-kor Zámbó Jimmy koncertje várja az érdeklődőket a festői környezetben.

Ez a nyári programsorozat példa lehet arra, hogy az adottságok kihasználásával vonzó lehet a nyár Nógrádban.

Nógrád

megyei

múzeumok

évkönyve

Idén is napvilágot lát Salgótarjánban a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. Ez önmagában örvendetes tény, azonban sajnálatos, hogy napjainkban ez a közlés immár fontos információértékkel is bír. Miért? Köztudott, hogy más közművelődési intézményekhez hasonlóan a múzeumok is pénztelenül élik meg ezt az évet, szakmai munkára úgyszólván egyetlen fillérük sincs. Maga az évkönyv jelenleg az egyetlen a megyében, amely a helyi tudományosságnak még fórumot biztosít, a tudományos publikációs folyamat folytonosságát jelenti. Éppen ezért emelendő ki, hogy az idei kötet megjelenését, ami augusztusban várható a MKikszáth Kiadó gondozásában, a Nógrádi Mecénás Alapítvány, valamint a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum baráti köre támogatja. A készülő számban különösen az irodalomtörténeti tanulmányközlés látszik gazdagnak.

Ablak a világra - szomszédokra

Kilátó a Palócföldben

A kéthavonta megjelenő salgótarjáni Palócföld című közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat idei második számában látott napvilágot először egy új rovat, az Északi kilátó. Ébben — csakúgy, mint a legutóbbi harmadik számban — Kafer István Magyar-szlovák jegyzetek-et írt. A kezdeményezésről váltottunk szót Zsibói Béla főszerkesztő-helyettessel .

— Miért indították útjára az Északi kilátó rovatot?

— Az Északi kilátó, vagy alkalmasint kilátó a további nyitás szándékával indult. Mindig is igyekeztünk tágítani világunkat. Ezért volt az, hogy annak idején, amikor még egyáltalán nem volt olyan nagy divat, mi már „behoztuk” a lapba például Puerto Ricoból Ferdinandy Györgyöt, Svájcból Gosztonyi Pétert, Párizsból a salgótarjáni születésű Nagy Pált és másokat. Viszont paradox módon éppen a környező országok magyarlakta területeiről hiányoztak szerzőink és tudósítóink, noha a közvetlen szomszédságból, például Losoncról vagy Rimaszombatból akadtak, akik rendszeresen publikáltak nálunk. Egészen a legutóbbi időkig azonban nem voltak ilyenek a Délvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról. Ezen kívánunk változtatni.

— Véletlenül indult éppen most a kilátó?

— Korántsem. Az ötletet közvetlenül Szlovákia önállóvá válása adta. Ezzel az a legfőbb célunk, hogy nyomon követhessük a most zajló folyamatokat. Nevezetesen azt, hogy az új állam hogyan rendezkedik be, hogyan építkezik, milyenek a kulturális irányultságai, és így tovább. Ezen belül természetesen fokozottan érdekel bennünket — s remélhetően olvasóinkat is — az ottani magyar nemzetiség sorsa. Szándékunk az, hogy a környező országok magyarságának viszonyairól is pontosabb képet nyújthassunk olvasóinknak. Ezért is lett kilátó a cím. Ezt olykor északi, olykor déli, olykor keleti jelzővel látjuk el, attól függően, hogy a felvidéki, a vajdasági, vagy az erdélyi és a kárpátaljai régióval foglalkozunk-e. Egyébként, a

kárpátaljai tudósításokat még csak most szervezzük.

— Hogyan szerveződik a szerzőgárda?

— Személyes kapcsolatok révén, sok-sok levelezéssel, és a különböző találkozókon, ahova ezekről a területekről is meghívnak alkotókat. Ilyen volt idén legutóbb a fonyódi Helikon-találkozó.

— Kiket szeretnének szerzőként elsősorban megnyerni?

— Akiktől eddig lapszemlét kértünk, elsősorban újságírók voltak. A következő számunkban megjelenő tanulmány a szerbiai jelen nemzetiségi viszonyokról Varga Zoltán zentai író tollából származik. A kolozsvári Cseke Péter közírótól is hasonló jellegű tanulmányt várunk még ebben az évben. Kicsit szeretnénk behozni a világot ide Nógrádba, különösen most, amikor annyira zaklatott a környezetünk, s az ott élő magyarság helyzete. A kilátó remélhetőleg hű dokumentumává lesz napjainknak az eljövendő generációk számára is.

Utószó a salgótarjáni nyári egyetemhez

Sok bába közt elvész az ifjúság

Már az is figyelemre méltó, hogy az 1975-ben útjára indított ifjúsági nyári egyetemet ebben az évben is sikerült megrendezni. S nem is akárhogyan: tizenöt országból közel nyolcvan hallgatóval. Ez mindenekelőtt a téma iránti érdeklődést mutatja, de fémjelzi a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Egyesületének sikeres szervezőmunkáját is.

E kurzus azt nyilván nem vállalhatta fel, hogy direkt hatást gyakoroljon a kormányzat ifjúságpolitikájára (még ha lenne is ilyen!?), az ifjúság helyzetének megváltoztatására. A résztvevők gondolkodásának formálására viszont joggal tartott igényt.

Az előadások és a viták, konzultációk folyamán a hazai hallgatókban megerősödött, a külföldiekben pedig tudatosodott, hogy a rendszerváltás folyamatában, a társadalmi, politikai feltételek megváltozásával Magyarországon nem javult a fiatalok helyzete, sőt több vonatkozásban még romlott is. Most még deklaráltan sincs ifjúságpolitika, nincs igazi gazdája e területnek, annak ellenére, hogy számtalan szervezet foglalkozik ifjúsági kérdésekkel. E tevékenység összehangolatlan, elvész a felelősség.

A gazdaság instabilitása rányomja a bélyegét az ifjúság helyzetére is, de a meglévő pénzeket is okosabban, célszerűbben lehetne szétosztani, felhasználni.

Az előadásokból egyértelműen kiderült, hogy az ifjúság hazánkban erősen politikai karakterű téma. Ezt tették szóvá a külföldiek, amikor sokallták a programban történelemkönyv-ízű, elméleti igényű - egyébiránt színvonalas - eszmefuttatásokat. Ők - a magyar hallgatókkal egyetemben - inkább konkrétumot szerettek volna hallani a jelenről s holnap elképzeléseiről.

Ezt gyakorlatilag csak az ötödik nap foglalkozásai szolgálták, amikor a nyári egyetem címének - Az ifjúság kibontakozási lehetőségei a megváltozott Európában - megfelelően a kitörési esélyek kerültek terítékre. Addig jobbára csak a helyzet diagnosztizálása történt meg a tematikusán összeállított programokban.

A fórum tapasztalatcsere jól érvényesült a kulturált, toleráns eszmecserékben. A hallgatók azonban —általában is és egy napra is - kevesebb előadást és még több vitaalkalmat igényeltek.

Az idei nyári egyetem fontos tanulsága, hogy a külföldiek jó része meghatározott kapcsolatfelvételi szándékkal érkezett. Folyamatos, rendszeres együttműködést szeretnének a TIT-el, az ifjúságot képviselő szervezetekkel.

A zárófoglalkozáson értelemszerűen már a következő évek programjairól is szó esett. Felmerült, hogy az idei túl tág témához képest a vissza kell térni a körülhatároltabb, „feszesebb” tematikához.

A vendégek megjegyzéseiből az derült ki, hogy Salgótarján város - melynek önkormányzata anyagilag is támogatásra érdemesnek ítélte e nagy hagyományú nemzetközi rendezvényt- jó házigazdának bizonyult. Ugyancsak szép emlékeket szereztek a nyári egyetem hallgatói a megyei kirándulásokon: szerte a világban elmondják, hogy e -sok tekintetben hátrányos - térségnek milyen értékei vannak. - csongrády -