Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-15 / 163. szám
8 HÍRLAP ÉG-lGÉRÖ 1993. július 15., csütörtök Pásztói kavalkád A nyári hónapokban sem tétlenkedik a a pásztói Drucking reklámcéget képviselő modelesapat. Az év tavaszán alakult csoport hetente két alkalommal próbál a július végén sorra kerülő Pásztói kavalkád nevet viselő show műsorra, ahol divat- és táncmüsorokat mutatnak be. Felvételeink a próba pillanatait örökítette meg, ahol Müller Gábor tánctanár irányításával gyakorolják a táncmozdulatokat a manökenlányok. -Rigó Tibor képriportja Azért mégis a víz az úr! Idén is arat az értelmetlen halál Szeszveszélyben az amerikai tinik (FEB)Az idén május végéig 222-en lelték halálukat vizeinkben. Tavaly egész esztendőben 438 tragikus kimenetelű baleset történt folyóinkban. tavainkban, és még előttünk van a nyári főidény! Hol történik a legtöbb vízi- baleset?- kérdeztük Palatínus István alezredest, az Országos Rendőr-főkapitányság Balesetmegelőzési Irodájának munkatársát: Korai szezon-Nagyon nehéz rangsorolni, hiszen a hírekben legtöbbször a Balaton szerepel, de a Duna és a többi szabad vizünk legalább ugyanannyi áldozatot szed.- Mivel magyarázható az idei növekedés?- Mindenekelőtt azzal, hogy sokkal korábban kezdődött a fürdési szezon. A másik ok a nemtörődömség. Hiába minden oktatás, magyarázat, évről évre ugyanazok a körülmények okozzák a balesetek többségét. Sokan a helyi körülmények ismerete nélkül mennek fürdeni, s nem tudják, hogy a bányatavak vize egyik helyen lábszárig ér, de fél méterrel arréb már akár 12 méter mély is lehet. De nemcsak a mélység rejt veszélyeket, hanem a vízszint csökkenése is. A Velencei tó vize az utóbbi két évben alacsonyabb lett, sokan az alacsony vízbe ugranak fejest és súlyos balesetet szenvednek, sokan nem is élik túl! De ennél sokkal kézenfekvőbb dolgokat' sem tartanak be az emberek. Köztudott, hogy a mélyebben lévő vízrétegek többnyire sokkal hidegebbek, mint amit a felszínen tapasztalunk. A vízparton a Nap hatása háromszor erősebb, mint a szárazföldön. mégis mindig akadnak, akik felhevült testtel ugranak a vízbe. Sok esetben az emberi szervezet a nagy hőkülönbséget nem tudja tolerálni és kész a tragédia. Mások jóllakottam teli gyomorral mennek a vízbe, a szervezet ilyen állapotban nem tudja elviselni a nyomáskülönbséget és ez is végzetes lehet. - Ezeket minden esztendőben elmondják, tanítják még az iskolákban is... - A virtuskodástól is óvjuk az embereket, mégis megteszik. Nem ritka, hogy hídról, vagy más magasabb pontról ugranak vízbe.olykor éppen egy ott úszó, fentről nem is látható fára, vagy vízalatti kőre. Mások nem mérik fel saját erejüket, és a Balaton átúszására vállalkoznak. Útközben elfogy az erő, a kétségbeesés lesz úrrá az emberen - és kész a baj. Ugyanez tapasztalható, ha elsodorja az ár a folyóban úszót, pedig ilyen esetekben csak arra kellene törekedni. hogy a víz felszínén maradjon az ember, mert a víz sodra néhány száz méterrel odébb biztosan a partra teszi. Sok a fiatal Ilyen egyszerűen megelőzhető, értelmetlen balesetek szedik áldozataikat. Tavaly 125 harminc éven aluli ember szenvedett halált vízi-balesetek következtében. Ezek között 14-18 éves volt huszonöt. 14 éven aluli tizenhárom. (koós) Az amerikai tizenévesek túlságosan gyakran húzzák meg a - sörös-, boros-, pálinkás- - üveget. Ez aggasztja az USA új egészségügyi miniszter asszonyát is, aki most megpróbálja megkongatni a vészharangot a vedelő tinikért. Az adatok mindenesetre elgondolkodtatóak: a tizenkettő és tizenhét év közötti iskolai tanulóknak a fele iszik alkoholt, 80 százalékuk ráadásul rendszeresen. Körülbelül egy félmillióra tehető azoknak a száma, akiket felnőtt mércével mérve is iszákosnak lehet nevezni. A miniszter asszony szerint a szülők is rosszul állnak az alkoholfogyasztás kérdéséhez, amikor megkönnyebbülten mondják, hogy a gyerekük nem él kábítószerrel, csak néha legurít egy sört. A gond azonban az, hogy az egy sörből egyre gyakrabban lesz tíz. ABC Europress Szűkmarkú városatyák Önálló marad a SITI Furcsa véletlen, hogy a salgótarjáni önkormányzat épp akkor tűzte napirendjére a Salgótarjáni Ifjúsági és Tanácsadó Iroda további működéséről szóló előterjesztést, amikor a XIX. nemzetközi és ifjúsági nyári egyetem „Az ifjúság kibontakozási lehetőségei a megváltozott Európában” címmel tanácskozott - szintén a megyeszékhelyen. E rendhagyó témaválasztás azonban merőben ellentétes volt. Hisz az önkormányzati előterjesztés a nevezett salgótarjáni iroda megszüntetését szorgalmazta. Ám egy - a tanácsrendszerből örökölt - adminisztrációs hiba keresztül húzta a háttérben serénykedő számítását. Az ifjúsági irodát még 1989. július 1-jén hívta életre az akkori városi tanács, az akkori állami és ifjúsági szervek, szervezetek anyagi támogatásával. S öt esztendőre szóló megállapodást hoztak létre az új intézmény működtetésére. Mindez abból a megfontolásból történt, hogy egy olyan ifjúsági intézményt alapítsanak, amely biztosítja a közvetlen kapcsolatteremtési lehetőséget, az ifjúsági korosztály - különösen annak veszélyeztetett, hátrányos helyzetű csoportjai - számára. Azt remélték, hogy az intézmény kiveszi részét a beilleszkedési zavarok leküzdéséből. Ám az elmúlt négy esztendő bizonyítja, a Salgótarjáni Ifjúsági és Tanácsadó Iroda önmagát sem tudta beilleszteni Salgótarján intézményrendszerébe, noha jelenléte nem csak a megyeszékhelyen. hanem egész Nógrád megyében érezhetővé vált. Ebben nyilván az is közrejátszott, hogy az iroda Salgótarján frekventált pontján, a Fő téren található, társbérletben a József Attila Művelődési Központtal. Azzal az intézménnyel, amelyik már jóideje lemondott az ifjúságról, „fölösleges” helyiségeit áruba bocsájtotta, azaz feléli tartalékait. A SITI beolvasztási szándéka. hisz az előterjesztés szerint felvetődött ez a variáció, a művelődési intézmény funkcióját - az ifjúsággal való törődés megjelenítésével, egy bérbeadható szabad helyiséggel - gazdagította volna. Ám az egykori városi tanács hivatalnoka határozott időre nevezte ki az elhalásra kárhoztatott iroda vezetőjét. Ebből adódik, hogyha megszüntetik az irodát, annak vezetőjének 1994. júniusáig ki kell(ene) fizetni a bérét. Erre mondta Kun Zsuzsa, a salgótarjáni önkormányzat kulturális és sport bizottságának elnöke, a József Attila Művelődési Központ munkatársa, a július 12-i önkormányzati ülés 12. órájában, amikor az egyebek között (rendhagyó napirendként) előterjesztette: „Ha úgyis fizetnünk kell, akkor nincs értelme a megszüntetésnek. Maradjon meg önálló intézményként a Salgótarjáni Ifjúsági és Tanácsadó Iroda, de a kulturális alap tartalékalapjából nem kaphat egy fillér támogatást sem.” Nem tudni, miért vált szűkmarkúvá az önkormányzat az önállóságát „megőrző” SITI-vel. Úgy tűnik, nem a feladatot, hanem egyes intézményeket finanszíroznak - vagy nem? Miközben az előterjesztés sem titkolja el a téma időszerűségét: „Az iroda működésének, tevékenységének vizsgálatával egyidőben, azzal összefüggésben fölmerült a város egész fiatalságát érintő több kérdés, a kulturált szabadidő eltöltésével, a szórakozással, művelődéssel, információs csatornák kiépítésével. az ifjúság részére nyújtott egyéb kulturális és humán szolgáltatásokkal kapcsolatban... Ezért a kulturális bizottság hozzon létre szakértői bizottságot az ifjúságot érintő problémák, igények megvizsgálására, s 1993. október 31-ig tegyen javaslatot vagy javaslatokat azok megoldására, az önkormányzat által nyújtandó támogatások módjára és mértékére, benne az ifjúsági iroda 1994. évi, illetve további működésére is." Erre mondhatná az egyszerű halandó: De szép is lenne, ha a fele megvalósulna! A képviselő-testület július 12-ei ülésén egyebek között meghallgatta ugyan Kun Zsuzsát, a kulturális és sport bizottság elnökét, aki a korábban tárgyalásra javasolt előterjesztést „módosította” (visszavonta?); a lényeg: a SITI továbbra is öná- álló intézményként dolgozik. A működéshez hiányzó pénzt - Bratinka Gábor művelődési osztályvezető ötlete alapján - a Ge- relyes Endre (volt Ifjúsági) Művelődési Ház hasznosításra kiadott helyiségeinek bérleti díjából fedezik. Hogy az ifjúságot érintő kérdésekkel érdemben mikor foglalkozik Salgótarján Város Önkormányzata, még nem tudni, a testület a tájékoztatót csupán tudomásul vette, és az ügyben határozatot nem hozott. (gáspár) Az óvodai ellenzék vezére Gerard Depardieu francia színész kicsik és nagyok kedvence (legutóbb a Danton című filmben láthattuk őt) nem szépségével. hanem őszinteségével ejti rabul a nézőket. Amikor Kazinczi Istvánnal, Salgótarján egyik önkormányzati képviselőjével beszélgettem, akarva akaratlan, eszembe jutott a francia sztár. Igen, hasonlít Ka- zinczira, s itt, a nógrádi megye- székhelyen nem véletlen ez a sorrend. Mert egy nem hivatalos - és nem reprezentatív mintán végzett - közvélemény-kutatásunk szerint Salgótarjánban többen ismerik Kazinczi Istvánt, mint Depardieut. Aztán kiderült az is, hogy a „minden lében kanál, ám jólelkű” férfiú egészen apró csemeteként sem élt magába húzódó remeteként.- Mindet összevetve azért rendes gyerek voltam - kezdte emlékeinek felsorakoztatását a képviselő, ám a huncutul elhúzódó „vigyorgásból” rá kellett jönnünk, hogy csak annyira lehetett rendes fiú, mint ameny- nyire általában a világian eleven kissrácok szelídek szoktak lenni. Azt hiszem tényleg jónak számított, amikor „csak” sáros és szakadt nadrágban, maszatos képpel ténfergett haza, amikor megúszta komolyabb sérülés nélkül. Persze csalánba nem üt a menny kő ...- Hatéves lehettem, amikor megkaptam az első kétkerekű biciklimet. A bányai erdő alatt laktunk, a házunkhoz közel volt egy meredek ösvény. Számomra természetes volt, hogy a vársárlás napján az első utam oda vezetett: feltoltam a bringát a hegy tetejére, és megpróbáltam elengedett kormánnyal lejönni. A kísérletem sikerült, a probléma csak ott kezdődött, hogy apám elejétől a végéig látta az akciómat. Most, hogy én is „tanulmányozhatom” ötéves fiam hajmeresztő produkcióit, megértem, annak idején miért kellett olyan sürgősen eladnunk a kerékpáromat.- Az óvodás korszakomra visszagondolva eszembe jut még egy történet. Nagycsoportos lehettem, amikor az óvó nénim azzal bízott meg, hogy a másik csoportba vigyek át egy pártbélyeget. Számomra fantasztikus kincsnek tűnt az apró kis papírdarab, s mi több. vonzott a felfedezés öröme is: egyszerűen nem tudtam ellenállni a kísértésnek, így a két csoport közötti falra felkasíroztam a szép, színes bélyeget. Nekem nagyon tetszett az alkotásom, az óvó néniknek már kevésbé.-Enyhe szarkazmussal kifejezve: Kazinczi István már az óvodában is ellenzéki volt. De menjünk tovább az időben! Hova járt iskolába?- Á Bartók Béla Úti Általános Iskolában tanultam, s mert zenéltem is - pontosabban hegedültem -. később a Május 1 úti iskolába kerültem. Nyolcadikos koromban, mint a „nagyok”, megpróbálkoztam a ci- garettázás „örömeinek” felfedezésével. Vesztemre a magyar irodalom tanárunkat helyettesítő Mohács Lajos bácsi, apám kollégája és jó barátja lefülelt. Szó mi szó, majd’ lenyeltem a Kazinczi István csikket, amikor Lajos bá’ rámszólt, felkészültem a legrosz- szabbakra. Nagy meglepetésemre azonban két lehetőség közül választhattam: vagy megtanulom József Attila egyik versét, vagy beszámolnak apámnak a történtekről. Az lett a vége, hogy azzal a bizonyos verssel szavalóversenyre kerültem.- Azt hiszem mentalitásomat tekintve nem sokat változtam, de most már, amikor a saját fiam „észbontó” mutatványait felnőttként látom, jobban megértem apám és anyám valamikori aggodalmait. Amikor ő még kissrác volt
