Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-15 / 163. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. július 15., csütörtök Egy új kulturális műsor eleve figyelemre méltó kezdeménye­zés, nem is kell hozzá egyéb ku­riózum. Pedig már az is az, hogy Színházi Elet a Bartók Rádióban a minap, azaz a holt szezonban tűnt fel először. Igaz csak a kőszínházakban van szü­net, a szabadtéren, a nyári szín­házakban pezseg az élet. Mégis talán szerencsésebb lett volna a rádiós folyóiratot - mely a cí­mét Incze Sándor 1912-ben ala­pított és 1938-ig működött le­gendás, népszerű lapjától köl­csönözte - a szeptemberi évad­kezdéskor elindítani. A dolgot persze úgy is fel lehet fogni - s a szerkesztői szándék is erre utal hogy a havonta megje­lenő Színházi Elet kedvcsináló az új szezonhoz. Annál is inkább, mert az első szám változatos, színvonalas anyagokkal volt teli. Bemutatta például a Gyulai Várszínház programjában szereplő legújabb Sütő-dráma, az Ugató madár előkészületeit, a komámói Jókai Színházban játszott Klapka Györgyről szóló darab színre vi­telének körülményeit. Kíván­ságműsor keretében hangfelvé­telről megszólalt Várady Hédi és Kálmán György Artúr Miller Bűnbeesés után című művének részleteivel. Bán Zoltán András kritikus beszámolt a München­ben rendezett színházi találko­zóról, s bemutatkozott Tóth Barnabás gyermek színész. Is. Számomra azonban elsősor­ban Karácsondi Imre rovata ré­vén marad emlékezetes e rádiós premier. Ő az 1922-es évfo­lyamú Színházi Életben lapoz­gatott és Kosztolányi Dezső Kína című írásához fűzött kommentárt. Elmondta, hogy a kiváló költőnek milyen gondo­latai támadtak a keleti kultúrá­ról annak kapcsán, hogy Varsá­nyi Irén kínai nőt játszott egy darabban. „Olvasom Kosztolá­nyit és szégyellem magam” - mondta Karácsondi, mert mára jószerivel elvesztettük minden kíváncsiságunkat a másság iránt. S, ahelyett, hogy érdek­lődnénk más országok, népek iránt, most nálunk négereket vernek a metróban, levágott fejű kínait holttestére találnak az egyik szeméttelepen. Hetven év alatt ennyit léptünk hát „előre” a civilizáció útján. Az új Színházi Életet Sipos- hegyi Péter jegyzi. Pergő rit­musban, frappánsan vezeti mű­sorát, kétségkívül otthonosan mozog a színházi körökben. Kár, hogy nem szerénytelenebb egy kissé. Túl gyakran hozako­dik elő személyes motívumok­kal, s van mersze önmagát — ha csak egy-egy betiltott mű vo­natkozásában is - Sütő András mellé állítani. Pedig az utóbbi­ról ország-világ tudja, hogy ki­csoda, Siposhegyi nevét, pedig csak a beavatottak ismerik. S miután a Bartók Rádiót kevesen hallgatják, félő, hogy e műsor révén sem nő majd ugrássze­rűen népszerűsége. * * * Visegrád már régen turiszti­kai. idegenforgalmi célpontként van nyilvántartva a közvéle­ményben. Ez egyrészt páratla­nul szép földrajzi adottságaiból fakad, de nem kevésbé vonzza a látogatókat az a tudat, hogy magyar történelem jelentős eseményei kötődnek e helység­hez, kiemelkedő személyiségek sora fordult meg a nevezetes „magas vár” falai között. A közép-kelet-európai rend­szerváltást követően Visegrád három nemzet - az akkor még egységes Csehszlovákia, Len­gyelország és Magyarország- szerződéskötésének lett a szín­helye. (Vajon ma, alig néhány hónappal az aláírás után, mit ér ez a megállapodás?) Az elmúlt hét végén a figye­lem ismét az ősi, alig kétezer lelket számláló település felé fordult: immár kilencedik alka­lommal rendezték ott meg az ún. palotajátékokat. A jelmezes felvonulás a lovagkirály Nagy Lajos vigasságait idézte, a lo­vagi tornán korabeli vértezetű cseh és magyar bajvívók, olasz zászlósok vitézkedtek, Toldi Miklós kései követői malomkö­veket hajigáltak, s leányrablás is riogatta a népes publikumot. Volt ott minden, ami egy ilyen sokadalomban szokás: kirako­dóvásár, enni-, innivaló, ökör- sütéses lakoma. Az idei fesztivál különleges­ségét az jelentette, hogy a tele­vízió is jelen volt az eseménye­ken és két napon át többször is jelentkezett Visegrád hol élő adásban, hol felvételről. így egyebek mellett láthattuk a táncszínházi bemutatót, élvez­hettük a reneszánsz muzsikát. Az összefoglaló adásban a polgármester elmondta, hogy e rendezvény összefogja a telepü­lés lakosait, akik mindent tőlük telhetőt megtesznek, hogy jó bizonyítványt állítsanak ki a mai Visegrádról. Jó lenne leg­alább ezt a szemléletet - ha már a palotajátékokat nem lehet - „importálni” a közeli Nógrád megyébe is. - csongrády ­Ötvennyolc éves a dalai láma Egy csöppnyi tibeti települé­sen, Tackerben szegényparaszti családban, 1935 július 6-án szü­letett. A világhírű vallási vezető már háromszor járt hazánkban. A múlt év nyarán Taron avatta fel Körösi Csorna Sándor emlé­kének szentelt sztúpát. Önélet­írása 1990 végén jelent meg, angol nyelven. Gyorsan sikert aratott. Hamárosan 20 nyelvre fordították le. Az írás Kiadót dicséri, hogy megjelenése után alig két évvel, Horváth Z. Zol­tán ihletett fordításában magyar nyelven is hozzáférhetővé tette a kötetet. A lebilincselően érdekes mű­ben a dalai láma bizonyságot tesz szerteágazó műveltségéről, az egyszerű tibeti emberekkel való azonosulásáról. Betekin­tést nyújt a tibeti mágiába, misztikába és a buddhista filo­zófiába. Részletesen ismerteti a tibeti nép szenvedését, a kínai agressziót és az 1959 márciusa óta tartó száműzetést. Megis­merjük a százezernyi tibeti me­nekült sorsát, kulturális hagyo­mányai megőrzése, a menekül­tek gyermekeinek anyanyelvi oktatása érdekében tett erőfeszí­téseket. Betekinthetünk az emigráns tibeti kormány titkos diplomá­ciájába, a függetlenség vissza­szerzése érdekében folytatott küzdelmekbe. -veres­Csütörtököt mondunk Mottó: „Sosem tár j fel egy problémát, ha nem ismered előre a megoldást!” (Murphy törvénykönyvéből)- Csapataink harcban állnak. - mondotta Nagv Imre 1956-ban.- Rakétákkal lőtték, aknazá­rat telepítettek, levegőbe röpí­tették - mondják 1993-ban. Hol itt, hol ott villannak fel a torkolattüzek, s hamarosan hadszíntérré válik majd Salgó­tarján is. A két harcoló fél el­hanyagolható távolságra talál­ható egymástól, de annak, hogy mégsem vetnek be egy­más ellen interkontinentális ballisztikus rakétákat, aligha­nem prózaibb oka van: a rakéta ugyanis drága. Talán már kitalálták: a gar­zonház és a városháza ádáz küzdelméről szóltak a fentiek. Közeledik az „X nap” - mely jelen esetben nagyon is behe­lyettesíthető: július 15. Addig a napig köteles iga­zolni minden érintett, hogy ki fia-borja, mióta, mi célból, hányszor kereste fel az ominó­zus sokemeletes objektumot, hány percig, mi célból satöbbi. A „toronylakók" meg orrainak a városházára. Hogy mi lesz az ideiglenes „tűzszünet” utolsó napja után? Majd kiderül... Szó éri a ház (a városháza) elejét azért is: már megint nem kezdték el időben a testületi ülést, a vezérkar későn érke­zett. Meg kell mondani: a ve­zérkar mindig későn érkezik. A testületi ülések leginkább fut­ballmeccsekhez hasonlatosak - ugyanis az első tizenöt (olykor harminc) perc a kölcsönös is­merkedés jegyében telik. (Mi­lyen ismerős ez a mondat a labdarúgó-összefoglalókból?) Már csak az a kérdés: minek mindig ez a nagy ismerkedési láz, mikor már mindenki job­ban ismeri az összes többit, mint saját magát. Előre tudja az összes szereplő, kit kell sze­retni, és kivel szemben kell le­ginkább kimutatnia utálatát az épp soros darabban. Attól füg­gően, milyen színdarab zajlik. Mielőtt szemétséggel vádolnák e sorok íróját, kérem, gondol­ják meg: a szemétkérdés nem is olyan egyszerű. Erre is van Salgótarjánban jó(?) példa. Mindenesetre nem érdemes csodálkozni a balassagyarma­tiakon, hogy saját szemetük sorsát illetően tanácstalanok. A szemétkezelést ugyanis körültekintően szeretnék meg­oldani. Egy példa már van előt­tük: Salgótarjáné. Isten óvja Gyarmatot hasonló megoldás­tól? Balázs József Röviden a keceli aratóversenyről Az idén immáron másodszor kerül sor az országos kézi ara­tóversenyre. A helyszín: Kecel. Az időpont: 1993. július 16- 17-18. amikorra az ország min­den részéből várják aratóbrigá­dok jelentkezését, ahogyan ko­rábban mondták, az aratóban­dákat. Ez lesz a keceli esemény slágere, amelyet számos más program is tarkít. Sor kerül az országos főző-, amatőr nóta­énekes versenyre, élő kakasok kukorékolóvetélkedőjére, viccmesélő küzdelemre. A ver­seny győztesei értékes jutalmat kapnak, végső soron pedig mindenki nyer, aki résztvevője, illetve látogatója lesz a három­napos keceli rendezvénynek. Tavaly 10 ezren gyűltek össze a Bács-Kiskun megyei települé­sen, az idén még több érdeklő­dőt várnak a rendezők. Recife, Brazília csendes oldala A turisták, akik szívesen keresik fel Brazíliát, az utóbbi időben bizony félnek felkeresni a felkapott üdülőhelyeket. A közbiztonság nulla. így találtak rá. Brazília csendes pontjára, Recifére. Itt is cso­dálatos a tenger és a természet. Pillanatok alatt szállodasor épült a tengerparton. A brazilok azon­ban félnek, hogy a turistákkal együtt, ide is betör a bűnözés. (FEB-fotó) Hagyományteremtő sörfesztivál Zajlik a folklórgálamüsor a szabadtéri színpadon. Higanyteleszkóppal a világűrbe Köztudomású, hogy a szlo­vákok a sörivók közé tartoznak. Bizonyítja ezt az is, hogy a Szlovák Köztársaságban hét sörgyár készíti a jobbnál jobb söröket. Ezen a tényen az sem változtatott, hogy szomszé­dunkban is folyik a privatizáció, de gazdaváltás ide vagy oda. a sört keresik az emberek, tehát gyártani kell. Erről is hallottunk az első - bizonyára hagyományteremtő - szlovákiai sörfesztiválon, ame­lyet az elmúlt hét végén rendez­tek meg Rimaszombatban. A nagy eseményről mi is hírt ad­tunk, azonban a beharangozó írásunkban annyi értelemzavaró hibát követtünk el. amennyit egy sörtől elázott ember sem követ el. Kellemetlenül is érez­zük magunkat és elnézést ké­rünk mindenkitől. A fesztivál napja valóságos népünnep volt a bátyiak szá­mára. A rimaszombati Gömör Sörgyár Kft. minden épülete zászlódíszbe öltözött. A hatal­mas udvaron a söröshordóhegy mellett sátrak alatt várták a vendégeket, érdeklődőket a frissen csapolt sörrel, különféle ételekkel. Bárki kaphatott bár­mit, ingyen és bérmentve. Hja kérem, a jó sörnek is kell a rek­lám! Miközben egy emelvényen folyt a sörivóverseny, majd a nagy befogadóképességű fér­fiak után a kemény izmúak lép­tei fel, hogy szkanderben dönt­sék el ki a legény a gáton. A gyár irodaépületében sajtótájé­koztatót tartottak a kft. vezetői. A gyár melletti ligetben a köztársaság valamennyi sör­gyára megjelent és kínálta az íz- letesebbnél ízletesebb söreit. Nehéz volt végigkóstolni a vá­lasztékot annak, aki erre vállal­kozott, de akadtak ilyenek. Kü­lönösen ízletes volt a „vágott” sör, ami nem más mint barna és világos sör egy pohárban. Azok a gyárak, pedig akiknek zene­kara, énekkara van, a sör mellé vidámító dalokat és zenét szol­gáltattak. Délután egyedülálló folklór- műsor zajlott a rimaszombati szabadtéri színpadon. A helyiek mellett felléptek a legnevesebb néptánc- és népdalegyüttesek. Késő estétől pedig hajnalig tartó sörbál zárta a napot. (FEB) A higanyt évtizedek óta lázmérőkben a hőmérséklet mérésére használták. Tükörként való alkalmazásának ötlete már Isaax Newtont is foglalkoztatta, aki a 17. században egy higany­nyal bevont forgó koronggal kí­sérletezett. Két fizikus - Paul Hickson a vancouveri British Columbia Egyetemről és Er- manno Borra, a québeci Laval Egyetemről - most kifejlesztett egy 2,7 méter átmérőjű telesz­kópot, amelynek tükre folyé­kony higanyból áll. Az új ké­szülék éppen olyan pontosan működik, mint a hagyományos tükörteleszkóp, viszont a régi előállítási költségének csak mintegy két százalékába kerül. A berendezés szíve a higanytál, amely a percenként tízszer for­duló korongra van erősítve. A centrifugális erő hatására a fo­lyékony fém olyan parabola­formát vesz fel, amely egy ha­gyományos tükör görbületének felel meg. Az egész konstrukció egy légpárnán nyugszik, ami megakadályozza a tükröző fe­lületet zavaró rázkódásokat. A képeket, amelyeket a higanytü­kör a világűrből felfog, egy speciális kamera lefilmezi és számítógépre viszi. A kutatók remélik, hogy a higanytelesz­kóp segítségével megfejthetik a 3-5 milliárd fényévnyire (1 fé­nyév = 9.460528 15 x 10 méter) lévő galaxisok titkait. A hatalmas terülj asztalkám egy részlete. Veszprémi fotós kiállítása Ismét veszprémi amatőr fo­tográfus képeit láthatjuk Sal­gótarjánban, a József Attila Művelődési Központban. Láng Tibor, a Bakony fotóklub ve­zetője igazi amatőr. Kiállításá­val nem vállalkozik az élet nagy problémáinak feszegeté- sére. O mindnyájunk örömére „csupán” a szépet keresi, a szépségre hívja fel a figyel­münket. Félszáz diapozitívek- röl készített, csodálatos színe­ket felvonultató képének té­maválasztása viszonylag szűk körben mozog. Nyolc fotográfiája a hazai skanzenekbe kalauzol ben­nünket. A természet szépségé­ről 18 képén számol be. Eze­ken kívül kiállított néhány népviseletet bemutató alkotást és pár darab csendéletet. Láng Tibor bemutatkozása üde szín­foltja a salgótarjáni nyár kiállí­tási programjának.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom