Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-14 / 162. szám
2 KÜLFÖLD 1993. július 14., szerda Korlátozzák a magánhiteleket Az osztrák bankok, s közülük is elsőként az Austria Bank, korlátozzák a magánhitelek felső határát, s amíg eddig a havi jövedelem tízszerese, ezután csak a nyolcszorosa lesz a legmagasabb összeg, amit egy-egy esetben megadnak. Az ok az osztrákok minden eddiginél nagyobb eladósodottsága: a 14 éven felüli osztrákok 15 százaléka - 938 ezer háztartás - tartozik jelenleg, s nem csupán pénzintézetnek, hanem csomagküldő szolgálatnak, avagy gépkocsit lízingelő cégeknek. A Cityt fenyegeti az IRA Újabb bombamerényietek lehetőségére figyelmeztette a londoni pénzügyi negyedben tevékenykedő külföldi cégeket az IRA, az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő fegyveres csoport. A szervezet saját kiadványában közölte, hogy levélben hívta fel a figyelmét több tucatnyi külhoni tulajdonú vállalatnak a veszélyre. Az üzenet szerint „a jelen politikai realitások tükrében elengedhetetlenek a City elleni további támadások”. Az IRA - úgymond - „nem tekinti célpontnak azokat, akikkel nem áll vitában, de e cégek pusztán székhelyük földrajzi helyszíne miatt szintén megszenvedhetik a csoport tevékenységét”. A londoni rendőrség valósággal elbarikádozta a világ legjelentősebb pénzügyi központjának tartott belvárosi bank- és tőzsdenegyedet. A francia gazdaságról A kormány hivatalos és recesz- sziót jelző becsléseinél is rosz- szabb teljesítményt vár az idén a gazdaságtól a francia statisztikai és gazdaságkutató intézet, az IN- SEE most közzétett konjunktúra-előrejelzése. A tanulmány szerint a nemzeti össztermék az idén 0,7 százalékkal csökken. A Balladur-kormány 0,4 százalékos csökkenésre számít terveiben. Ugyancsak súlyosabb lesz a munkanélküliség is: az intézet előrejelzése 400 ezer új munka- nélkülivel, 12,5 százalékos munkanélküliséggel számol az év végére. Vágtató infláció Oroszországban Oroszországban az infláció az idei első fél évben elérte a 600 százalékot - jelentette be Oleg Lobov, a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes. Az Interfax hírügynökségnek adott nyilatkozatában Lobov azt is elmondta, hogy ha az olaj árát teljesen felszabadítják, az év végéig akár még további ártízszere- ződés várható az országban. Jurij Safranyik energiaügyi miniszter bejelentette, hogy az elektromos áram tarifája rövidesen 17-szere- sére emelkedik Oroszországban. Munkanélküliek pártja Jogaik érvényesítéséért pártot alapítottak a kelet-németországi munkanélküliek - jelentette a Reuter Haliéból. Négymillió munkanélküli szavazata elegendő lesz ahhoz, hogy bekerüljünk a parlamentbe - mondta Fried- helm Meusel, a Munkanélküliek Német Pártjának (ALP) megválasztott elnöke az új párt alakuló közgyűlésén. A kommunizmus alatt lényegében ismeretlen munkanélküliség Németország keleti felében meg hivatalos adatok szerint is 14 százalékra nőtt. A nyugati térfélen viszont csak hétszázalékos - írta a Reuter. Balladur cáfolt Edouard Balladur francia miniszterelnök szükségesnek tartotta, hogy személyesen cáfolja meg a világ pénzpiacain és tőzsdéin a francia frankról elterjedt híreszteléseket. A „jól értesültek” szerint a francia kormány elhatározta, hogy kilép az EK európai pénzügyi rendszeréből. Ez valóságos spekulációs rohamot indított el, és különösen a német márka árfolyamát befolyásolta. Balladur „botorságnak” nevezte ezeket a híreszteléseket. „Teljesen hibás lépés lenne egy ilyen döntés részemről - ez veszélybe hozná egész pénzügyi politikánkat, amely éppen most kezd eredményes lenni” - mondotta. Újságírók halála Szomáliában Kérdőjelek Ki és mi fontos? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa mély megrendülését hangoztatta annak kapcsán, hogy több újságíró életét vesztette, illetve megsebesült hétfőn a háború és éhínség sújtotta Szomáliában. Ezt a testület soros elnöke, David Han- nay brit nagykövet jelentette be a testület nevében nyilatkozva. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfő esti ülésén jelezte: nem tűri el, hogy Irak megkerülje fegyverkezésének nemzetközi ellenőrzését. Rolf Ekeus, az ENSZ illetékes főmegbízottja már tegnap Bagdadba repült, hogy legfelső szinten tárgyaljon a helyzetről. Küldetése mindenesetre azt is jelenti, hogy a tárgyalások befejez- téig nem kerül sor a Washington által kilátásba helyezett újabb katonai csapásokra. Az Öböl-háború után hozott ENSZ-határozatok hadiiparának nemzetközi . ellenőrzésére kötelezik Irakot, ám az ország katonai hatóságai az elmúlt hét végén ismét megakadályozták az ENSZ megbízottainak munkáját: azok ellenőrzés alá kívánták helyezni az ország két, Bagdad közelében lévő rakétakísérleti telepét, ahol a gyanú szerint közepes és nagy hatótávolságú rakétákat kívánnak kipróbálni. Az irakiak először azzal érveltek, hogy a berendezéseket - ameriAz eddigi adatok szerint Mo- gadishuban hétfőn, egy légitámadás miatt felbőszült, köveket hajigáló szomáliaiak két újságírót öltek meg: a 22 éves britamerikai állampolgár Dán Eldönt, a Reuter fotósát, és a 30 éves Hansi Krausst, az AP német fotósát. Az újságírók halála kapkai támadásoktól tartva - amúgy is leszerelték, majd közölték: miután eleget tettek az ENSZ határozatainak, elvárják a gazdasági tilalom feloldását. A BT ülésén a nagyhatalmak, elsősorban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kifejezésre juttatták, hogy szó sem lehet az iraki magatartás elfogadásáról. Rolf Ekeus, a kérdésben illetékes vezető ENSZ-diplomata egyhetes tárgyalásokra Bagdadba repül. Amennyiben a tárgyalások nem hoznak eredményt, ismét napirendre kerülhetnek katonai intézkedések. Irak képviselői ezzel egyidejűleg arról tárgyalnak az ENSZ- ben, hogy engedélyt kapjanak 1,6 milliárd dollár értékű olaj eladására. Az ENSZ-embargó az ország fő bevételi forrását jelentő olaj értékesítését is ENSZ- engedélyhez köti azzal, hogy a bevételt csak élelmiszer és gyógyszer vásárlására fordíthatják. csán Frank Crigler egykori mo- gadishui amerikai nagykövet nyíltan bírálta az ENSZ-egysé- gek bevetését az afrikai országban. Szavai szerint a világszervezetnek nem szabadna feladnia a békefenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges, kezdetben képviselt semleges álláspontját. Földrengés Japánban Szokatlan erejű - a hetes fokozatú japán skálán ötös erősségű - földrengés rázta meg hétfőn este Hokkaidót, utána pedig árhullám tetézte a bajokat. Harminc ember életét követelte a természeti katasztrófa, s a hokkaidói kormányzóság jelentése szerint több mint százán tűntek el. A földrengés után azonnal országos „cunami” (szökőár)-riadót rendeltek el, a csendes-óceáni és japán-tengeri szakaszon egyaránt evakuálásra szólították föl a lakosságot. Több tévéprogram megszakította adását, csak a riadó felszólításait adta. Tíz éve már keserű tapasztalatokat szereztek egy ugyanilyen erejű földmozgás utáni - helyenként ötméteres - hullámok pusztító hatásáról: akkor több mint száz ember vesztette életét. Főleg Okusiri sziget lakói szenvedtek meg a földrengést: egy szálloda összedőlt, és mintegy húsz embert temetett maga alá. A cunami már százával döntötte romba a kisebb lakóházakat és ragadta magával a halászhajókat. Németh Miklós, az EBRD alelnöke a skót fővárosban, Edinburgh-ban tegnap átvette az Heriot-Watt egyetem díszdoktori oklevelét. A díszdoktorátust a főként közgazdasági és műszakitudományos képzéséről nevezetes tanintézet közgazdasági és társadalomtudományi kara ítélte oda. A döntésben' - mint a kar dékánja, ÓFarrell professzor hangLassan kezdjük megszokni: nem foglalkozik velünk különösebben a világ. Most is ez történt két „szupertanácskozáson”: Tokióban, a hét leggazdagabb ország vezetőinek találkozóján, majd a Jelcin orosz elnökkel folytatott megbeszélésükön, s Helsinkiben, Európa parlamenti képviselőinek konferenciáján. Mivel is törődnek ma azok, akiket a világ közügyei foglalkoztatnak? Úgy tűnik, mindinkább elsőbbséget kap az évszázad legnagyobb gazdasági pangása elleni receptek kutatasa, mivel valóban ezen múlik, jut-e a világ belátható időn belül hétről a nyolcra. Oroszország is fontos, mert nélküle nincs nemzetközi stabilitás. S mindenki beszél a boszniai tragédia mielőbbi lezárásának szükségességéről. Milyen megoldásokat ajánlanak? A világgazdaság számára az infláció és a munkanélküliség megfékezését, és ehhez a nemzetközi vámkorlátok fokozottabb lebontását tekintik most az Három személy tűnt el Vlagyivosztoktól északra, a Japánban történt földrengést követő szökőárban. Az orosz rádió tegnapi jelentése szerint a szökőár, amely éjfél után érte el a távolkeleti Primorszkij térségét, helyenként a háromméteres magasságot is meghaladta. A hullámok nyolc halaszhajót és egy kő- olajvezetéket megrongáltak. A súlyozta - szerepet játszott az is, hogy éppen most van egy másik - bár csak félig magyar - reformer, a skót Margit királyné, a skótok védőszentje halálának 900. évfordulója. Az edinburgh-i avatóünnepségen a dékán e szavakkal ajánlotta Németh Miklóst: - Az ő politikai vezetése alatt, vagyis a nyolcvanas évek végén volt képes Magyarország a figyelemre archimédeszi pontnak. Jelcin az orosz demokrácia atyjának kijáró vállonveregetéseket és 3 milliárd dollárt kapott. Bosznia ügyében pedig megint csak bizonytalan tartalmú fenyegetésekre futotta. Csoda-e, hogy Tokió és Helsinki is - finoman szólva - erősen visszafogott méltatásokat kapott politikusoktól, sajtótól egyaránt? S m i jutott Ke let-K özép-Európának? Hangzatos elismerések és kevésbé kötelező ígéretek. Helsinkiből egy kicsit több, mint Japánból: ott felszólították a Nyugatot, hogy „teremtse meg a kózép-kelet-európai tőkebefektetések törvényes feltételeit, ösztönözze a vállalkozókat a beruházásokra.” De mi legyen addig? Tartsuk magunkat Tokió javaslatához: legyünk képesek magunkon segíteni. Ezzel viszont érdekeltté tehetünk másokat, hogy segítsenek. Ne rajtunk - nekünk, mert az nekik (is) üzlet. (FEB) helyi hatóságok felszólították a lakosságot, hogy az ár által leginkább fenyegetett térségből távozzanak. Dél-Koreában, a fővárostól 170 kilométerre északkeletre fekvő településeken 15 halászhajó szenvedett hajótörést, és 11 másik megrongálódott az özönvíz miatt. Az áldozatok számát egyelőre nem közölték. méltóan békés átmenetre a többpárti demokráciába. Bölcs és bátor döntései segítették az átalakulást máshol is Kelet-Európá- ban. Három évvel a kommunista rendszerek bukása után még sehol sem értek el annyit a modem piacgazdaság kiépítésében, mint Magyarországon, és ráadásul ott éppen az utolsó kommunista kormány végezte el e munka legjavát. Üjra elnökválasztás Nigériában Új elnökválasztást rendelt el hétfőn Ibrahim Babangida, Nigéria katonai vezetője. Az AP jelentése szerint a tábornok akkor hozta meg döntését, amikor az ország két politikai pártjának képviselői nem tudtak megegyezni Babangidának a hatalom egy polgári elnöknek való átadását célzó javaslatain. Az új választás elrendelésével a tábornok ismét elutasította, hogy a múlt hónapban megrendezett választások nem hivatalos győztese, Moshood Abiola legyen az államfő. Az újbóli voksolás azt is jelenti, hogy a katonai kormányzat nem támogatja egy nemzeti egységkormány megalakításának gondolatát, amibe pedig a pártok már beleegyeztek. Irak dacol a BT döntéseivel Németh Miklós skót díszdoktor lett Szokoar Pusztító erdőtüzek Elbán „A munkaebédek, meg a sok esemény nem tesz jót az ember emésztésének” — súgta oda Mi- jadzava Kiicsi kormányfő pénzügyminiszterének egy laza pillanatában, amikor sem a magnetofonok nem rögzítették szavait, sem pedig a Tokióban lévő vendégekkel nem kellett éppen társalognia. A kialvatlan japán kormányfő megjegyzése az egyik nyomós érv amellett, hogy a csúcstalálkozók rendszerét megreformálják. Óriási a megterhelése a vezetőknek, akik közül ketten is hetvenes éveikben járnak. Mijadza- va Kiicsi a 73. évét tapossa, Mitterrand pedig még nála is időCsúcsreform sebb, 76 éves. Az állandó ülésezés, a munkához kapcsolt reggeli, vacsora, a számtalan kétoldalú tárgyalás még a fiatalabbakat, az egyaránt 46 eves Clintont és Kim Campbellt is igénybe veszi, bár ők emésztési problémákra eddig nem panaszkodtak. Az ő gondjuk inkább az, ami a csúcstalálkozó végének közeledtével egyre nyilvánvalóbb volt: arányban áll-e a csúcs hozama a tanácskozás körüli óriási felhajtással? Különösen a mai helyzetben, amikor a gazdasági recesszió, a politikai bizonytalanság korlátozza a vezetők döntési lehetőségeit, tűnik találónak Kohl kijelentése. — El kell kerülni, hogy a vezetőknek sikerre kelljen vinniök a csúcstalálkozókat, és ez állandó nyomást gyarkoljon rájuk — mondta. Major brit kormányfő vetette föl ezúttal is, hogy rövidítsék le a csúcsértekezlet idejét, és változtassák azt informális találkozóvá, olyanná, mint amilyen az első, a Rambouillet-ben rendezett csúcs volt. Majort aggasztja az is, hogy drágultak a csúcsok, amelyeken ma már közel 900 a küldöttségek tagjainak száma — hét éve ugyanitt csak mintegy 600- an vettek részt a „csúcson”. Vasárnap és hétfőn súlyos erdő- és bozóttüzek pusztítottak Elba szigetén. Az első jelentések szerint a több mint 50 hektárnyi területet elborító lángoknak nagy kiteijedésű fenyőerdők estek áldozatul. Az olasz televízió jelentése szerint tízen — köztük öt tűzoltó — megsebesültek, illetve füstmérgezést szenvedtek. A hét végén egyébként Olaszország öt különböző részén legkevesebb 12 tűz pusztított. A szokatlanul erős szél Közép- és Dél-Olaszország nagy területein szította a tüzet. A tűzoltók repülőgépeket és helikoptereket is bevetettek a lángok megfékezésére az Elba szigeti Monte Peroné térségében. La Pila több lakóházát és a közeli kempinget elővigyázatosságból kiürítették. Az olaszországi Castelgandolfo — ott van a pápa nyári rezidenciája — csaknem 200 hektárnyi földterületén pusztított a tűz. Róma egyik frekventált parkjában, a Monte Marion is súlyos károkat okoztak a lángok. Negyedszázados a „sorompó” A minap volt 25 esztendeje, hogy Londonban, Moszkvában és Washingtonban egyszerre bocsátották aláírásra az atomsorompó-szerzodést. A világ akkor tette meg az első lépést a legveszélyesebb tömeg- pusztító fegyver birtoklásának befagyasztasára, az atomklub kibővítésének megakadályozására. 1960 előtt három ország, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia rendelkezett atomfegyverrel. A hatvanas években Franciaország és Kína csatlakozott hozzájuk, a hetvenes években pedig India is megfejtette a nukleáris robbantás titkát. Bár az „atomsorompó” gondolata már az ’50-es évek második felében tért nyert, az amerikaijavaslatok az atomfegyvereknek a NATO-n belüli továbbadása lehetőségét őrizték, a szovjet vezetés pedig elsősorban a nyugatnémet atomfegyverkezés útjába akart gátat emelni. Írország kezdeményezésére az ENSZ-közgyűlés 1958-ban vette fel állandó napirendjére az atomfegyverek elterjedése megakadályozásának kérdését. Svédország, India, Etiópia ugyancsak gondozásba vette az ügyet, de azt olyan atomleszere- lesi megállapodásokkal kötötte össze, amelyek akkor még nem álltak az atomhatalmak érdekében. A sokoldalú tárgyalásokat már korán amerikai-szovjet kétoldalú konzultációk kísérték, amelyekben az lett a legfőbb kérdés, hogy miképpen teremtsenek egyensúlyt az atomhatalmak és az atomfegyverrel nem rendelkező országok jogai, kötelezettségei és érdekei között. A biztonsági garanciák kérdése már a ’60-as evekben népszerű volt: akkor az atomfegyverrel nem rendelkező országok szorgalmaztak biztosítékoKat arra nézve, hogy a nukleáris hatalmak nem alkalmaznak ellenük atomfegyvert, és nem is fenyegetőznek ilyesmivel. Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1968. június 17-én a Biztonsági Tanácsban kemény fogadalmat tett, hogy ha az atomfegyverrel nem rendelkező országok bármelyikét nukleáris agresszió éri, mindent megtesznek az ilyen agresszió visszaverésére és veszélyének kiküszöbölésére. Franciaország elhatárolta magát ilyen biztonsági garancia megadásától. Az ENSZ-közgyűlés egy héttel korábban, 1968. június 12-én áldását adta a bevezetőből és tizenegy cikkből álló atomsorom- pó-szerződésre. Elsőnapos aláíró volt a három vezető atomhatalom, míg az NSZK 1969. november 28-án, Japán 1970. február 3-án, a Kínai Népköztársaság viszont csak 1992. március 9-én, Franciaország pedig 1992. augusztus 3-án írta alá a fontos fegyverzetkorlátozási megállapodást. A szerződés két legfontosabb cikke az első és a második, a legproblematikusabb cikke a hatodik volt. Ezek abból indultak ki, hogy léteznek atomhatalmak és nem atomhatalmak. Az előbbiek a szerződés szerint azok, amelyek 1967. január 1-je előtt atomfegyver birtokába jutottak, vagyis öten. Ők nem korlátozzák atomfegyvereik fejlesztését és gyártását e megállapodás alapján, de kötelezettséget vállalnak, hogy semmiképpen nem segítik a nem nukleáris hatalmakat atomfegyverhez jutásban. A másik csoporthoz tartozók, vagyis a világ többi országa vállalja, hogy nem szerez be és maga sem állít elő atomfegyvert, s erre alkalmas anyagot és felszerelést csak a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyelete alatt vesz at és alkalmaz. Az atomsorompó-szerződés azzal akart e második csoport kedvébe járni, hogy leszögezte: rendelkezései nem nehezíthetik meg az aláírók gazdasági vagy atomtechnológiai fejlődését, illetve a nemzetközi együttműködést a békés jellegű nukleáris tevékenység területén. A szerződés 6. cikkében viszont elsősorban a csatlakozó atomhatalmak vállaltak nehezen teljesíthető kötelezettséget: jóhiszemű tárgyalásokat folytatnak az atomfegyverkezési verseny mielőbbi megszüntetéséről, hatékony intézkedéseket tesznek nemcsak a nukleáris leszerelés, hanem az általános és teljes leszerelés érdekében is. Az atomsorompó-szerződés 25. születésnapján e fogadalom teljesítésének csupán első tétova jelei nyugtázhatok, ami joggal tölti el nyugtalansággal a világ legalább felszáz országát, és téteti fel velük a kérdést: ki ragaszkodik annyira az atomfegyverhez, az atomstratégiához? A szerződés persze működött az elmúlt negyedszázadban, és az érvényesülését vizsgáló eddigi négy, nagyszabású értekezleten (1975-ben, 1980-ban, 1985ben, 1990-ben) megsértésére csak óvatos utaíások történtek, annál több megrovás érte azokat az országokat, amelyek vonakodtak csatlakozni hozzá. Ilyen volt India, amely még 1993-ban is azt hangoztatta, hogy nem írja alá az atomsorompó-szerzodést, mivel az csak az atomfegyverekkel nem rendelkező országokat helyezi ellenőrzés alá, ugyanakkor az öt ismert atomhatalmat nem korlátozza. Ugyancsak 1993-ban Észak- Korea, amely 1985-ben lett részese a szerződésnek, ideiglenesen felmondta azt, mivel a szerződés nem gyorsította meg az amerikai atomfegyverek kivonását Dél-Koreábol, és nem szüntette meg a KNDK nukleáris fenyegetettségét. Az atomsorompó-szerződés, amely 1970. március 5-én lépett hatályba, úgy rendelkezett, hogy huszonöt évvel a hatályba lépése után konferenciát hívnak össze annak eldöntése céljából, vajon a szerződés meghatározatlan időre továbbra is érvényben maradjon-e, vagypedig hatályát további meghatározott időszakra, illetve időszakokra meghosszabbítsák. E konferencia előkészítése 1993 májusában az akkor részes 157 állam közreműködésével megkezdődött. Maga az atomsorompó-rend- szer továbbfejlesztése egyébként már a ’70-es evekben megindult. Az atomiparban legelorehala- dottabb hét ország — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és Japán — képviselői kidolgozták a „nukleáris exportőrök magatartási szabályait”. Listába vették azokat a nyersanyagokat és gyártmányokat, amelyeket csak akkor lehet exportálni, ha a végső felhasználó ismert, s szavatolja a békés fel- használást és az ellenőrzés lehetőségét. Az 1977-es „londoni irányelvek” a célországok közül valamennyi nem atomnatalomra vonatkoznak, függetlenül attól, aláírták-e az atomsorompó-szer- ződést, vagy sem. Az elmúlt negyedszázadban atomfegyvermentes és korlátozott fegyverzetű övezetek létesültek, és lépések történtek valamennyi tömeg- pusztító fegyver és az ezek célba juttatására szolgáló eszközök elterjedésének megakadályozására. A „proliferáció” egyetemes korlátozása belekerült a leszerelési diplomácia szótárába.
