Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

1993. július 12., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Az ember már a sajátjából sem adhat?” Rendelettel tiltott könyörületesség Szilvi, a „botos” adott hitelbe is. Jól tudták ezt a nagybárkányi cigánytelep lakói, és sűrűn éltek is a lehetőséggel, hiszen sok­szor a betevőre sem tellett, telik. Még az önkormányzat is csak helyeselni tudta ezt a nagylel­kűséget, annál is inkább mert az ő gondjukat is csökkentette. Most hogy változtak az idők, kötelező lett a pénztárgép hasz­nálata, a számlaadás, kíváncsi lettem mit kezd Szilvi a kun­csaftjaival? Vajon ad még hitelt a rászorulóknak?- Pár éve, amikor megnyitot­tuk a boltot, még menegetett az üzlet - mondja Oláh Szilveszter. - De amióta jött ez a munkanél­küli világ, annyira lecsökkent a forgalmam, hogy szinte semmi nyereségünk nincsen. Nagyon nagy a szegénység, ez tudva­levő, hiszen Nagybárkány 380 fős cigány lakosságának mun­kaképes tagjaiból mindössze egynek van munkaviszonya, a többi munkanélküli, azok közül is többen már csak a község­háza által kiutalt pár ezer fo­rintból tengődnek. Amikor még volt mindenki­nek munkahelye, ahonnan csak lehetett felszedték a sok köl­csönt, mert mindenki szép, jól felszerelt lakást szeretett volna, s most a ménkű sok tartozást a segélyből kell, vagy kellene tör­leszteni, megélni nem marad.- Az egész telep hozzánk jár vásárolni, csakhogy a kenyértől a tejig mindent hitelben vittek, amikor kaptak egy kis pénzt megadták a tartozást. Azon kí­vül, hogy többször a fizetéskép­telenség határát súroltuk, mert a mi pénzünk állt az árukészlet­ben, elhatároztuk az emberrel, hogy továbbra is adunk hitelbe. - mondja Oláh Szilveszterné.-Ha féltek a csődtől, miért adtak hitelbe?-Azért, mert szív is van az emberben. Ha a felnőtt jobban is bírja a nélkülözést, a gyerek­nek enni kell, az nem nyugszik meg a „nincs”-re. Még akkor se, ha a fűiébe ordítják. Voltak olyanok, akik már nnyival tar­toztak, hogy kénytelen voltam elküldeni: nézd, sokkal tartozol, már nem adhatok. De amikor láttam, hogy sírva megy el, be- lesajdult a szívem, visszahívtam és adtam neki, amire szüksége volt.- Most mi a helyzet?- Láthatja, itt a pénztárgép. Ezt nem lehet becsapni, és számlát vagyok köteles adni minden vásárolt termékről. De hogyan adjak papírt, amikor nem fizetnek az áruért? Ezért aztán matt helyzetbe kerültem, nem adhatok tovább hitelt sen­kinek. Mondja már meg nekem: mi lesz ennek a vége? Az embe­reknek enni kell, ha nincs rá pénz, hát kölcsönből, ha nincs hitel, akkor lépni kell.. . Ezzel a rendelettel, csak a bűncselek­mények száma növekedhet, at­tól félek. Én eddig jószívűségből eny­hítettem sokak szorult helyze­tén, de már tiltja a rendelet. Hát ide jutottunk, hogy az ember már a sajátjából sem adhat, hogy nem rendelkezik a saját tu­lajdonával sem. Hiszen nemcsak kenyérrel él az emberfia __Ketten az üzlet k is „kuncsaftjai” közül.- Négy apró gyerekkel élünk munkanélküli segélyből, ami­hez még hozzájön a családi pót­lék, igaz, ha kifizetem az OTP- tartozásunkat, akkor csak ép­pen, hogy marad valami. Sze­rencsére Szilviáknál eddig vásá­rolhattunk hitelbe, ha ők nem lennének, már éhen haltunk volna. A lábuk nyomát is meg kellene csókolni. Már oda se merek menni, mert sok a tarto­zásom. Bodakot sütök a gyere­keknek, majszolják csak, de ke­nyeret ne kérjenek, mert az nincs! Csemer Tamásné is elisme­rően beszél az Oláh házaspár­ról, a cigánytelepi boltosokról:-Csak a gyesből tengődünk az öttagú családdal, az uram még segélyt se kap, amikor megkapom, kifizetem az adós­ságot és másnap minden kezdő­dik újra. Szilviák tartják ben­nünk a lelket.- Az árvasági segélyből és a családi pótlékból élünk a fiam­mal, amiből ha kifizetem az 5 ezer forintos OTP-részletet, meg a villanyszámlát, éppen, hogy marad valami. De bármi­kor mentem Szilviékhez, min­dig adtak, ha nem is volt pén­zem, a saját kenyerüket is meg­felezték velem. Az Isten áldja meg őket! - mondja hálásan Oláh Csabáné. E szomorú stáció végén a költő József Attila sorai jutnak eszembe: „A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd.” Ha így mennek a dolgok, szép kis or­szágunkban, a lét már nem fog sokáig dadogni, átalakul nem­létté. De a lényeg: a törvény marad. Márpedig az a tiszta be­széd! Kazinczi Anikó Várszegi Asztrik nyitotta meg Megkérdezték a régieket, ők hogyan csinálták Alapítvány az emberért Segélyezési Alapítvány az Emberért - elnöke Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát. O nyitotta meg még az elmúlt hét elején az alapítvány táborát Nemtiben, amelyhez hasonló még egy van az országban a Ti­sza partján. Olyan gyerekek kezdték meg táborozásukat Nemtiben, akiknek szülei nem tudták volna biztosítani nyaral- tatásukat. A tanévkezdetig heti turnusokban érkeznek a kisdiá­kok, a cserkészek az ország minden részéből. Kirándulnak Nógrád megyében, de hevesi tá­jakra is átruccannak. Teljes ellá­tásuk költségeit az alapítvány­ban tömörült bankok, biztosítási intézetek fedezik. Müvésztábor, pedagógusoknak A bátonyterenyei Ádám Zsigmond Nevelőotthonban há­romnapos népművészeti tábort szerveztek pedagógusok ré­szére. Minderről az egyik szer­vezőt, rendezőt, oktatót, Pet- höné Szabó Piroska népmű­vészt kérdeztük:- A Nógrád Megyei Pedagó­giai Intézet kezdeményezésére és anyagi' támogatásával való­sulhatott meg mindez. Huszon­nyolc tanárvendégünk volt, többségük Salgótarjánból és környékéről érkezett, de volt csécsei pedagógus is. Több­nyire olyanok, akik napköziben tanítanak, technikát oktatnak. Különféle kismesterségekben szerezhettek talán az eddiginél nagyobb jártasságot.- Kik voltak az oktatók?- A gyöngyfűzésben Rákos Csaba, a fafaragásban Héjjá Jó­zsef, a kosárfonásban, nemeze­lésben Törökné Petró Mária és Török János, a szövésben pedig jómagam próbáltunk új és hasz­nos ismereteket, fogásokat to­vábbadni. Azzal a nemes és gyakorlati szándékkal, hogy a jelenlevő tanárok mindezt majd a gyerekeik tudásának a gazda­gítására fordíthatják. ' - Lesz folytatás?- Mindezt a hagyomány te­remtés, a rendszeresebb talál­kozások szándékával tettük. Alkalmak lehetnének erre az is­kolai szünetek, néhány hét vége. Szeretnénk, ha bővülne a résztvevők köre. Egyszerre több helyszínen is folyt a munka. Képünk a szövök és a kosárfonók csoportjáról készült. Fényképezte:Rigó Tibor A dal szabaddá teszi életünket Mátraterenyei asszonyok izgulnak a Sándor-rét fái alatt, fellépésre várva. Gyurkó Péter felv. Másodszor született meg a mátraterenyei asszonykórus. Egyszer még a hatvanas évek­ben, amikor a helyi termelőszö­vetkezet anyagi támogatásával 16 évig működött a hagyo­mányőrző együttes. Aztán ta­valy novemberben, amikor né­hány évi szünet után újraéledt a mátraterenyei asszonykórus. Vezetője Gecse Ferencné, a mátraterenyei művelődési ház agilis igazgatója. A fiatal együttes, más nóg­rádi meghívottal együtt, ott volt a közelmúltban megrendezett Palóc napok '93 rendezvényso­rozatán. Márpedig a parádi folk­lórfesztiválra szóló invitálás, az eddig végzett lelkes és színvo­nalas munka gyümölcse.- Párádon nagyon jól éreztük magunkat - mondja az asz- szonykórus vezetője. - Szomba­ton és vasárnap is színpadra lép­tünk a Sándor-réten, s aminek a legjobban örültünk, hogy szép tapsot kaptunk a produkciónkra.-Lehet, hogy ez a színpom­pás népviseletnek is szólt.- Remélem, de azt is, hogy az előadásmódnak, a tiszta hangnak. Rengeteget próbál­tunk erre a hét végére. Megérte! Azóta is beszédtéma a faluban a sikeres szereplésünk, amely to­vábbi lendületet adott a további munkához.- Tavaly novemberben ala­kult újra az asszonykórus, ho­gyan kezdték?- Elmentünk a régiekhez. Mindenkit felkerestünk a laká­sán, s azt kérdeztük: ti, hogyan csináltátok? Valóságos gyűjtő­munkát végeztünk, ki és milyen palóc dalt, népi szokást ismer. Lejegyeztük, magnóra vettük. Néhány kasmirszoknya kivéte­lével a népviseletünket is a ho- mokterenyei, nádújfalui asszo­nyoktól kaptuk, akik hordták, vagy inkább még ládában, szek­rényben őrizték népviseletüket.- Az idősebbek már nem vál­lalták a szereplést az asszony­kórusban?-Középkorú a mostani csa­pat. Kiváló a hangulat, hetente kétszer próbálunk. Azért nem vállalták, mert fárasztó a rend­szeres próba, a fellépésre való utazás, tehát érthető a döntésük. Az viszont pótolhatatlan segít­ség, hogy átadták és továbbra is szívesen átadják a régóta ismert dalokat, nem beszélve arról, hogy ránk merték bízni féltve őrzött és nagy becsben tartott népviseletüket. Ennél nem kell több...Középkorú a mostani csapat. Hetente kétszer próbá­lunk, kiváló a hangulat.- Legközelebbi terveik?- Készülünk augusztus 20- ra, itthon a faluban ünnepelünk. Azt mondják a dal, az éneklés szabaddá teszi az életet, s az éneklők másokét is azzá teszik. Ezt szeretnénk... Szabó Gy. Sándor Rettegésben! Két idős ember Nagybátonyban rettegésben él. A megrokkant bányász már túl a nyolcvanon, a felesége hatvanöt. Gyerekeik mind távol élnek, ritkán látogatnak haza. Ezért védtelenek is jó né­hány környékbeli viselkedésével szemben: az éj­szakai ajtórugdosókkal, az otromba és sértő átki- abálókkal, a levelesládájukba mocskos papír­zsebkendőt gyömöszölőkkel szemben. Mit vétet­tek, kinek vétettek? O. elmondása szerint azóta van mindez, amióta megtudták, hogy melyik pártra szavazott. Szimpatizánsként be is lépett, járatta az újságot, de mindez csak olaj lett a tűzre. Mostanra a pártból is kilépett, az újságot sem járatja, de a gyűlöletes ellenszenv még min­dig vasmarokként szorítja őket. Beszélek néhány ismerőssel. Jaj, csak azt ne! Földre nyomnának bennünket, tiltakoznak kétségbeesetten. Úgy lát­szik senki nem segíthet. Voltak már a rendőrsé­gen, a városházán, de senki nem avatkozhat be. Most lakáscserét fontolgatnak. Menekülni kény­szerülnek saját otthonukból! (szgys) Bátonyterenye és környéke Uborkaszon • Bátonyterenye. Nyári pan­gás, igazi uborkaszezon kezdő­dött ezekben a napokban az Ady Endre Művelődési Köz­pontban. Csak a könyvtár szol­gáltatásaira számíthatnak a lá­togatók. A filmvetítés július és szeptember hónapban szünetel. Környezetszépítés • Mátraterenye. A községi bányász horgászegyesület az elmúl hét végén a Tóaljai tó környékének csinosítására tár­sadalmi munkát szervezett, amelyen számos községi hor­gász és természetszerető részt vett. Jegyzőhiány • Nemti. A község jegyzőnője a közelmúltban megszüntette munkaviszonyát. Amíg helyé­nek betöltéséről pályázat meg­hirdetésével nem gondoskod­nak, addig a községháza egyik munkatársa kapott megbízatást a jegyzői feladatok ellátására. Vállalkozóknak • Bátonyterenye. Vállalkozói alapjából tíz igénylőnek, közöt­tük kezdő vagy fejleszteni kí­vánó vállalkozónak ítélt oda 30-80 ezer forint közötti ka­matmentes, visszatérítendő tá­mogatást a városi önkormány­zat. Földárverés ©Nagybárkány. Július 19-én, délelőtt 10 órakor a községháza tanácstermében földárverés kezdődik. Erdők, legelők és szántóföldek kerülnek kalapács alá. 10 kilós • Mátraterenye. Vanó Marián nyugdíjas postamestert, a helyi horgászegyesület tagját sok horgásztárs megirigyelheti: a közelmúltban egy 10 kilós, 70 centiméteres pontyot akasztott meg, és emelt ki fárasztás után a Tóaljai tóból. Képünkön a sze­rencsés horgász, frissen ejtett zsákmányával látható. Holnapi számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Oláh Szilveszterné (baloldalt) kenyeret vág. Rigó felv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom