Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

KÜLFÖLD 1993. június 2., szerda Privatizációs lista Jelentős nagyüzemek, állami ^ tulajdonban lévő bankok és biz­tosítótársaságok szerepelnek a francia kormány privatizációs listáján. Ezek között több olyan Vem, amelyet még a Chirac-kor- mány idején akartak magántu­lajdonba juttatni. Másokat a szo­cialista kormányzat is legalább részbeni értékesítésre jelölt ki. A privatizálási listán szerepel az ELF kőolajipari vállalat, a Pechi- ney alumíniumipari vállalat, há- itjom nagy biztosítótársaság, két . nagybank: a Crédit Lyonnais és a BNP. Szó van a Renault-gyár magánkézbe adásáról, „eladási listán” szerepel a repülőgépek hajtóműveit gyártó Snecma, és <az állami dohanyjövedék is. C]1 Ötmillió díháros bankjegy-f Ötmillió dínáros bankjegyet bocsátottak ki a minap Jugoszlá­viában, hogy ki tudják elégíteni a vágtató infláció miatt sokszoro­sára növekedett készpénzigényt. Az eddigi legmagasabb címlet az ötszázezres volt, a milliós és két- ' milliós bankjegyet csak tervbe i vették, de már nyomtatni nem kezdték el a nagy sietségben. Az c ötmillió dínáros bankjegyen Ni­kola Tesla fizikus képe látható, az ezerdínáros bankjegyen már egyszer szerepelt. A májusi inflá­cióról egyelőre nincs hivatalos adat, de biztosra veszik, hogy meghaladja a háromszáz százalé­kos szintet. Újabb vádló jelentkezett Újabb vádló, egy magánsze­mély tett panaszt Michael Liela- cher bankár ellen, akit az Erste Österreichische Sparkasse perel, amiért — állítása szerint — a ma­gyar részvények bécsi bevezeté­sekor megkárosította a bankot. A magánvádló, aki Lielacher közvetítésével annak idején Fő­nix-részvényeket vásárolt, most azt rója fel, hogy a bankár nem tájékoztatta az ügylet veszélyei­ről, s ez kereken kétmillió schil­ling kárt okozott neki. Ez a két­millió összesen 32 millióra emeli a vádban szereplő kárösszeget. Az Erste a magyar részvények jniatjtL3ű tjüll.ips veszteséget an­nak tulajdonítja, hogy Lielachert akkori tőzsdeszakértője nem tá­jékoztatta kellőképpen az ügylet veszélyeiről. Oroszország nem nja alá... Oroszország nem fogja aláírni a társulási szerződést az Európai Közösséggel, ha Brüsszel nem iktatja ki belőle az orosz expor­tőröket hátrányosan érintő pon­tokat — mondta Sohin miniszter­elnök-helyettes. Borisz Jelcin a tervek szerint az Európa Tanács június 19-21-i ülésén írná alá az egyezménycsomagot. Ehhez azonban az kell, hogy addig ve­gyék ki a csomagból azokat a pa­ragrafusokat, amelyek egyenlőt­lenséghez vezetnek az orosz-EK kereskedelemben — mondta So­hin. A UPI emlékeztet arra, hogy Moszkva többször panaszkodott már: a Nyugat ki próbálja szorí­tani őt olyan előnyös nemzetközi piacokról, mint például az űripa­ré, az uráné vagy a hagyományos fegyvereké. 1996-tól villanyvezeték Brazíliát és Uruguayi 1996- tól villanyvezeték köti maid ösz- sze, a dél-amerikai államok közti integrálódás fontos állomása­ként. A hálózat kiépítésének költségét az Amerika-közi Fej­lesztési Bank viseli — tudatták az uruguayi fővárosban. Az Argen­tínával és Brazíliával határos Uruguay jelenleg csak Argentí­nának exportál villanyáramot. Tavaly 56 millió dollárért, az idén pedig várhatóan 80 millió­ért — írta a Prensa Latina. Egy év haladék Kínának Clinton amerikai elnök úgy döntött, hogy egy évre meghosz- szabbítja a legnagyobb kereske­delmi kedvezmény elvéből szár­mazó előnyöket Kína számára, annak leteltével azonban szigorú feltételekhez köti majd a kedvez- njény megújítását.-T .jelentette az AFP egy, nevének elhallgatását kérő washingtoni illetékesre hi­vatkozva. 1994 után Kínának ja­vítania kell emberi jógi helyzetén és kereskedelempolitikáján, ha nem akarja elveszíteni a kedvez­ményt — tette hozzá az illetékes. Cosic már nem elnök Cosictól tegnapra virradóra a jugoszláv parlament másik háza, a köztársaságok tanácsa is meg­vonta a bizalmat. A „felsőház­ban” a jelenlévő 36 képviselő közül 22 szavazott Cosic ellen, 10 voksolt arra, hogy ne vonják meg tőle a bizalmat, 4 szavazat érvénytelen volt. Ezzel a jugo­szláv parlament mindkét háza ál­lást foglalt Cosic felmentése mel­lett. Az államfői teendőket ideig­lenesen Radulovic házelnök tölti be. Cosic még nem nyilatkozott, de Veselinov ellenzéki vezető rá­mutatott: Cosic menesztésével a szocialisták elvesztették minden erkölcsi alapjukat, ezután már csak a nyers erőszak marad. Belgrádban egyébként felhívják a figyelmet arra, hogy a radikáli­sok a szerb köztársasági parla­mentben már több szocialista ja­vaslatot is leszavaztak, s ezzel megmutatták: ha akarják, meg­buktathatják Sainovic szerb mi­niszterelnököt is. A szocialisták a dilemmában a jelek szerint igyekeztek kedvezni a radikáli­soknak, s teljesítették Seselj régi követelését Cosic leváltásával kapcsolatban. Bosznia Olaszok meggyilkolása A bosnyák muzulmán hadse­reg egyenruháját viselő banda meggyilkolt három segélyszállító olasz polgári személyt, és kira­bolta a segélyszállítmányt Bosz­nia középső részén — közölték a boszniai ENSZ-erők. Az eset szombaton történt a Növi Trav- nik és Gomji Vakuf közötti úton. A különítmény megállította az élelmiszert szállító járművet, le­szállította az öt kísérőt, majd egyórai menet után lábon lőtte és otthagyta őket. Egyelőre nem is­meretes az áldozatok neve. Ket­ten túlélték a lövéseket, és hétfőn talált rájuk a boszniai ENSZ- erők egy brit osztaga. ENSZ- források szerint azonosították a különítményt, amelyet a bos­nyák muzulmán haderő nem te­kint sajátjának. Az olasz kor­mány felháborodott hangú köz­leményben bélyegezte meg a tör­Panda- bőrökért — halál Pandabőrök adásvételéért ki­végeztek a minap két embert a kínai Kantonban. A két szecsua- ni parasztember odahaza meg­vásárolta három óriáspanda prémjét, majd nagy felárral elad­ta Kantonban. Az óriáspandákat leölő és megnyúzó vadászokat életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A panda kihalással fe­nyegetett állatfaj, vadon csak Kí­na Szecsuan tartományában te­nyészik. ténteket, „brutális banditizmus- nak” minősítve azokat. „Ponto­san ilyen tettek elítélésére állítot­ta fel az ENSZ a háborús bűntet­tek különtörvényszékét a volt Jugoszláviában elkövetett bűn- cselekményekre” — hangoztat- ía- (MTI) A kambodzsai kormány fenyeget A kambodzsai kormány teg­nap bejelentette, hogy nem fo­gadja el az országos választási eredményeket, ha nem ismétlik meg a szavazást a fővárosban és három tartományban. — Ha az ENSZ nemet mond, mi is nemet mondunk a szabály­talan eredményekre — jelentette be Sok An belügyminiszter-he­lyettes, a Phnom Pen-i kormány szóvivője válaszul arra, hogy a Kambodzsában működő ENSZ- testület korábban visszautasítot­ta az említett négy tartományban a választások megismétlését. A kibontakozó válság mielőb­bi elsimítására Norodom Sziha- nuk herceg egyik testvére sürgős találkozót szervez a royalisták vezetője, Norodom Ranariddh herceg és a néppárt főnöke, Chea Sim között. Újabb zavargások Solingenben Második egymást követő éj­szaka volt zavargások színhelye a minőségi acéljáról híres Ruhr-vi- déki német város, Solingen, ahol szombaton egy török családra rágyújtották a házat, s öten meg­haltak. Randalírozó törökök — valamint soraikba vegyült fiatal német szélsőbalosok — tegnapra virradóra is kirakatokat törtek be, autókat rongáltak meg, a ple­xiüvegből készült arcvédővel és pajzzsal felszerelt rendőröket üvegpalackokkal, egyéb tár­gyakkal dobálták meg. A helyzet csak éjfél után enyhült. A tegnap reggeli összesítések szerint a rendőrök mintegy ötven rendbontót vettek őrizetbe, mindkét oldalon vannak sebesü­lések. A kár több százezer már­ka. A rendőrök ölőszerszámokat koboztak el, többek között vas­botokat, benzinespalackokat, úgynevezett Molotov-koktélo- kat. A rendfenntartó alakulatok ezúttal határozottabban léptek fel, mint hétfő éjszaka, amikor több száz török egy útkereszte­ződésnél autógumikból, autó­ülésekből, matracokból, egyéb tárgyakból máglyát gyújtott. A közel 200 ezer lakosú Solin­genben a szombati merénylet óta kisebb-nagyobb szünetekkel fe­szült a helyzet. A helyiekhez máshonnan érkező radikálisok is csatlakoznak, törökök és néme­tek vegyesen, a rendőrségnek nemegyszer dulakodó török cso­portokat kell szétválasztaniuk. Az öt áldozat németországi bú­csúztatásán a bonni kormány ré­széről Klaus Klinkel külügymi­niszter és Rudolf Seiters belügy­miniszter vesz részt, a török- országi temetésre Klinkel uta­zik. Megkezdődött a mekkai zarándoklat Allah vándorai Az idén az elmúlt hét végén kezdődött az iszlám hitűek ha­gyományos mekkai zarándokla­ta. Az iszlám: meghódolás Allah akarata előtt. Az élet minden ol­dalát átfogó mély hit abban, hogy egyéneknek, társadalmak­nak, kormányoknak egyaránt engedelmeskedniük kell Isten­nek a Koránban leírt módon. A Korán Isten szava, amelyet Mo­hamednek nyilatkoztatott ki. Mohamed (571-632), az isz­lám vallás megalapítója, Mekká­ban született szegény kereskedő fiaként. Hatéves korában árva­ságra jutván, nagyapja, majd nagybátyja nevelte fel. Pásztor- kodott, karavánvezető volt, ke­reskedett, de ideje nagy részét magányos elmélkedéssel töltöt­te. Egy olyan vallás foglalkoztat­ta, amely leszámol a bálványimá­dással, eltér a judaizmustol és a kereszténységtől. Negyvenéves korában a Mekka közelében lé­vő Hira hegyen megjelent előtte Gábriel arkangyal, es Isten nevé­ben megparancsolta neki az igaz hit hirdetését. Mohamed tanítá­saiban támadta a babonaságot, és hallgatóit erkölcsös életre buzdította, hitre a mindenekfe- lett igazságos, hatalmas és ke­gyelmes Istenben, aki őt válasz­totta prófétájául. A mekkaiak felléptek ellene és követői ellen. 622-ben Mohamed Medinába menekült, ez a volt hidzsra, a mohamedán időszámítás kezde­te. Medina kormányzójaként há­borút hirdetett az iszlám támadói ellen. 630-ban elfoglalta Mek­kát, ahol elismerték vezetőnek és prófétának. Az iszlám elméletének és gya­korlatának öt fő pillére van: a hitvallás, az imádkozás Mekka felé fordulva, a böjtölés ramadán hónapban, az alamizsna és a mekkai zarándoklat (arab ne­vén: Haddzs). Mekka, Mohamed szülőváro­sa Szaúd-Arábia nyugati részén helyezkedik el. Már a VI-VII. században virágzó városállam, zarándokhely volt, élénk keres­kedelmet folytatott. 960-tól 1924-ig a Haszanidák uralma alatt állt. 1924-ben III. Abd el- Aziz ibn Szaud hódította meg. A mekkai zarándoklatot Mo­hamed az iszlám előtti arab ha­gyományokból vette át. Az ese­mény az iszlám naptár szerinti 12. hónap 8. és 13. napja közé esik. A zarándoklat központja a mekkai Nagymecset közepén ál­ló 12 méter hosszú, 10 méter szé­les és 15 méter magas négyszög­letes Kába szentély (a szó eredeti jelentése: kocka), amelyet ős­idők óta az arab törzsek nagy ré­sze csodatévő, szent helyként tisztel. Feléje fordulnak imáik alkal­mával, hozzá zarándokolnak leg­alább egyszer az életben, Isten házának nevezik, és azt tartják, hogy miután az Ádámtól épített Kába az özönvízkor az égbe köl­tözött, a földi Kábát legelőször Ábrahám állította helyre. Falait fekete szőnyeg fedi, amelyet év­ről évre az egyiptomi zarándok­karavánnal, nagy ünnepélyes­séggel küldenek Mekkába. Az épület délkeleti szögletében öt méter magasságban a falba il­lesztett fekete meteorit kő a val­lásos tisztelet legelőkelőbb tár­gya. A kő maga több darabból áll, ezeket egy ezüstszalag fogja össze. A Kábát nagy udvar veszi körül, amelyet magas oszlopso­rok határolnak. A zarándoklat idején többféle szertartást végeznek, amelyek­hez a zarándokoknak sajátos szellemi és fizikai állapotba kell kerülniük. A férfiak hosszú fehér leplet viselnek, a nők tartózkod­nak a színes ruházattól, tilos a fá­tyol is. Rituális mosakodás után következik a taváf, a Kába körül­járása. Ez a fekete kő megcsóko- lásával kezdődik, majd imádkoz­va hétszer meg kell kerülni a szentélyt, az első három alka­lommal futva. Szigorú rend sze­rint több szent helyet is felkeres­nek a Kába közelében, ahol imádkoznak, dicsőítik Allahot, állatáldozatot mutatnak be. Majd visszatérnek a Nagyme­csethez, ekkor ismét a taváf kö­vetkezik. Az utolsó napon köve­ket kell dobni három meghatáro­zott helyre. A zarándoklat a muszlimok egységét és egyenlőségét jelké­pezi. A távolabbi országokból azonban igen költséges az út. A szegények egész életükön át gyűjtenek arra, hogy egyszer el­juthassanak a szent városba, Mekkába. Azt viszont, aki a za­rándoklatból hazatér, otthon nagy ünnepléssel fogadják, köz- tiszteletnek örvend, és jogosulttá válik a haddzsi cím viselésére. Évente 1,5-2 millió hívő éli át Mekkában az Istenhez való kö­zelkerülést. Hitük erősödik, büszkén hirdetik: Allah örökké­való. A Die Presse cikke Antall József dilemmája A Die Presse budapesti tudó­sítója úgy véli, Antall Józsefnek el kell döntenie, kisebbségi kor­mányt vezet, avagy előrehozott parlamenti választásokra törek­szik — úja a bécsi lap „Antall Jó­zsef dilemmája” című budapesti cikkében. A tudósítás, amelynek alcíme „Testvérharc az MDF-en belül”, beszámol a párton belül történtekről, Für Lajos lemon­dásáról, és arról, hogy Lezsák Sándor távozását helyezte kilá­tásba, hacsak nem sikerül békét kötni Csurkával, avagy nem tá­volítják el a liberálisokat is. Az első megoldás a belső harcok folytatását, a második a szétfor- gácsolódást hozná — állapítja meg Fényi Tibor, a Die Presse budapesti tudósítója tegnap megjelent és láthatóan még a hétfői elnökségi ülés előtt íródott tudósításában. A lap megállapítja: az MDF szétforgácsolódásáért jórészt Antalit terheli a felelősség, mert nem utasította Csurkát időben rendre. (MTI) A washingtoni külügyminisztériumban Magyar származású politikai főtanácsadó Charles Gáti, azaz Gáti Ká­roly személyében a nyolcvanas évek óta először dolgozik majd vezető poszton magyar-amerikai az USA külügyminisztériumá­ban: augusztus 1-jén veszi át posztját, a kelet-közép-európai kérdések főtanácsadójaként, a tárca politikatervező főosztá­lyán. A közvetlenül Christopher külügyminiszter alá tartozó fő­osztályon Gáti a három főtanács­adó egyike, munkaterületén a kelet-közép-európai és a balti országokat, illetve Oroszország európai politikáját kíséri figye­lemmel. Az 59 éves Gáti 1956-ben ke­rült az USÁ-ba. Áz Indiana egyetemen a politikatudomá­nyokból doktorált, majd elismert tudományos pályát futott be: 16 éven át tanított a Columbia egye­temen, 30 éve professzora a Üni- on College-nek. Kelet-Közép­Európával kapcsolatos tanulmá­nyait rendszeresen közölte az or­szág legismertebb külpolitikai szemléje, a Foreign Affairs, könyvei közül kettő Magyaror­szágon is megjelent. Amerikai születésű felesége, Toby Gáti ugyancsak külpolitikai szakértő, és a Clinton-kormányban a Fe­hér Ház nemzetbiztonsági taná­csában az Oroszország és a többi szovjet utódállam kérdéseiért felelős főigazgató. Gáti professzor elmondotta: érett megfontolás után vállalta el a megtisztelő megbízatást. Hiva­talba lépése előtt egy külföldi utat tesz: június végén Budapest­re látogat, hogy tájékozódjék a belpolitikai helyzetről, majd Berlinben részt vesz az amerikai Aspen intézet idei konferenciá­ján, amelynek napirendjén ugyancsak Kelet-Közép-Európa kérdései szerepelnek. Románia: Vér a parlamentben Orvosi bizonyítványok fénymásolatai, pártvezérkarok nyilatkoza­tai és szemtanúk beszámolói töltik meg a minapi román lapokat a Püspökség Dombján, a parlament épületében lezajlott véres vere­kedés nyomán. Úgy tűnik, hogy az incidens, amely eleve egy politi­kai botrányból nőtt ki, maga is olyan politikai skandalummá dagad, amely még sokáig fog visszhangozni a román közéletben... A viadal középpontjában — mint megannyi más parlamenti botrányéban — Comeliu Vadim Tudor, a szélsőséges Nagy-Ro- mánia (Romania Mare) Part el­nöke, az azonos című lap kiadó­ja, a hajdanán Ceausescu elnök­höz intézett dicsőítő versek szer­zője áll. A párt — amelynek el­nöke — a hetilapból nőtt ki, amely iskolát csinált a naciona­lista, antiszemita, cigányellenes, rasszista uszításból. „CVT” — ahogy a román politikai nyelv­ben „becézik” — persze, minden ilyen vádat visszautasít, azon az alapon, hogy lapja nem antisze­mita, hanem csak bizonyos zsi­dókat (például a főrabbit), nem magyarellenes, csak „a magyar fasizmust” támadja (a magyarság­ellenes cikkek állandó heti ol­dalának felcíme: 1993, a magyar fasizmus elleni harc éve), nem soviniszta, csak patrióta, stb. Az 1992. szeptemberi válasz­táson a párt és a pártelnök beju­tott a parlamentbe, „CVT” sze­nátor lett, és azóta egymást kö­vetik a látványos botrányok — jórészt a televízió helyszíni köz­vetítésében — a törvényhozás­ban. „CVT” és Ceausescu másik egykori kobzosa, a Szocialista Munkapárt listáján szenátorrá választott Adrian Paunescu rendszeresen provokálják, sérte­getik >az ellenzéket, ami gyakran vezeti harsány kiabáláshoz, az ülés félbeszakításához, az oppo- zíció kivonulásához, s ez kaján kárörömmel tölti el a kormány­párt, áz Iliescu elnök bázisát al­kotó Nemzeti Megmentési De­mokratikus Front honatyáit. (Egy alkalommal, amikor az el­lenzék kivonult, „CVT” hango­san kijelentette a tévénézők nyil­vánossága előtt: „Végre magunk között lehetünk mi, románok”... És az NMDF elnöke, Oliviu Gherman, aki egyben a szenátus elnöke is, semmiféle megjegy­zést nem tett erre). Az ominózus parlamenti vitá­ban a korrupciós ügyeket kivizs­gáló parlamenti bizottság létre­hozásához szólt hozzá a Nagy- Románia Párt elnöke, a szokásos sértésekkel árasztva el az ellen­zéket, elsősorban a Petre Roman volt miniszterelnök vezette Nemzeti Megmentés Frontját, majd „Huligánok!” felkiáltással elhagyta a termet. Ekkor az NMF egyik képviselője, Aristide Dragomir utánasietett. A két hon­atya a folyosón folytatta a szó- parbajt, amely szemtanúk szerint akkor csapott át tettlegességbe, amikor „CVT” Dragomir képvi­selő édesanyját kezdte emleget­ni. Bár C. V. Tudor testes, meg­termett ember, a verekedés lát­hatóan Dragomir fölényét mu­tatta — ekkor azonban a közis­merten gazdag szenátor a saját személyt testőreit hívta segítsé­gül, és mialatt azok a parlament márványelőcsarnokában keze­lésbe vették ellenfelét, ő maga kisietett. Két másik NMF-képvi- selő Dragomir, egy Nagy-Romá- nia párti pedig a testőrök segítsé­gére sietett, egyszóval szabályos tömegverekedés alakult ki, amelyben több más képviselő — egy képviselőnő is — megsérült. Mire sikerült szétválasztani a viaskodókat, több helyen vér bo­ntotta a falakat és a márvány­padlót is. Dragomir képviselőt elsősegélyben részesítették, majd a kórházba sietett, ugyanis „CVT” testőrei egy éles tárggyal sebesítették meg. A kórházban kitűnt, hogy már megelőzte őt a Nagy-Románia Párt elnöke, aki­nek arcán — mint a Cronica Ro­mána első oldalán közölt látlele­ten olvasható — három lila daga­natot konstatáltak, amelyek 1-2 napi kezelést igényelnek. Látle­letet vetetett fel két testőre is, és persze, az ellenzéki képviselő szintén. A Nagy-Románia Párt igazga- tóbizottsaga nyilatkozatot adott ki, amely azzal kezdődik, hogy elnöke az NMF-képviselők „ag­ressziójának” volt aldozata, és a következő kijelentéssel végző­dik: „Attól félünk, hogy az ellen­zék a türelmetlenséget a politikai gyilkosságokig fokozza”. A Nemzeti Megmentési Front nyi­latkozata szerint viszont Aristide Dragomirt és egy másik képvise­lőt C. V. Tudor támadta meg, aki aztán testőreinek is arra adott parancsot, hogy ütlegeljék őket. Mindez jellemző egy olyan or­szágra, amelyben a szélsőséges­séget és az azt támogató erőket nemhogy nem szigetelik el, ha­nem éppenséggel eltűrik nyilvá­nos jelentkezesét, és társítják a jelenlegi kormányzattal, szögezi le áz NMF. A botrány oldalakat töltött meg a román lapokban. Különö­sen aggasztónak tartják a kom­mentátorok, hogy a Nagy-Romá­nia Párt elnökének személyi test­őrei (az Evenimentul Zilei sze­rint abból a hajdani Securítate- egységból verbuválódtak, amely­ből a kivégzett diktátor, Nicolae Ceausescu testőrei kikerültek) magában a parlamentben ütlegel­hették az ellenzék képviselőit, C. V. Túdor hívására behatolhattak az előcsarnokba, miközben a par­lamenti őrség tétlen szemlélője volt az eseményeknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom