Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-24 / 145. szám

1993. június 24., csütörtök ARCOK - HARCOK HÍRLAP 7 Bocsánat, ön melyik meccset nézi? Egy-egy futballmeccsen, a szakszerűen mérlegelő, korrekt szurkolótáborból is kihallatszanak néha a butaság, hozzá nem értés hangjai. Ilyenkor fordul elő, hogy a tucatnyi, idétlen be­szólás után valaki megunja a „béközép”, a komoly emberek le­járatását és megveregeti a buta beszédű hangoskodó vállát: bo­csánat, uram, ön melyik meccset nézi? Az úr ilyenkor általában lesrófolja a hangerőt, már csak leheletfinomon bírálja az ellen­fél száguldozó balszélsőjét: „Te meg mi a k.. a anyádat ro­hansz annyira?", aztán még egy-két tétova motyogás után át- somfordál egy másik szektorba, egy kicsit távolabb a hozzáértő, kemény magtól. Ott újra megkezdi műsorát, harsány-ostoba humorral üvöltözi észrevételeit. . . A három esztendeje tartó rendszerváltozás nagy meccse is ki­termelte a korszak buta-beszédű, összevissza kiabáló, hangos szurkolóit, tekintélytisztelő vagy éppen mindent lepocskondi­ázó, ellenséges indulatú drukkereit. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a politikai küzdelmek, ellentmondásos folyamataiban ne volna meg mindenkinek a joga a tévedéshez, a szubjektív mi­nősítéshez. Szinte lehetetlent kíván, aki semlegességéről, tárgyi­lagosságról, türelem-minimumról beszél, amikor egy-egy térség értékrendje, minőség-igénye olyan zavarossá válik, mint a zac- cos fekete-kávé. Hogyan lehetnénk akkor bölcsek, türelmesek? Nem ilyen szigorú mércéről van szó; csak a kínosan buta, értet- len és rosszindulatúan hangoskodó közszereplők vállalnak sze­líd megveregetéséről! Uram, ön melyik meccset nézi?! Az ál­lampolgárok igen nagy többsége, még a legszorongatottabb, legzavarosabb élethelyzetekben is megőrzi realitásérzékét, a „szurkolás" tisztességes hangját, a pozitív, negatív vélemény- nyilvánítás megalapozottságának esélyét! A buta szurkoló, vagy önszántából handabandázik, vagy érdekek, érdekcsoportok gő­zös szuggesztiójában hangoskodik. A buta szurkoló, ha balról üvöltözik, úgy bírálja a meccs színvonalát, az eredmény alakulását, a bíró működését, hogy se lát, se hall! Csak kiabál, és rendszerint arra a végkövetkezte­tésre jut; sokkal jobb volt a régi foci! A régi meccs, a régi szög­letzászló. Minek a francnak kellett nekünk ez afenenagy demok­rácia. . . Minden szavából kitűnik; fogalma sincs a reálfolya­matok kikerülhetetlen nehézségeinek és az új meccs szereplői­nek hibamérlegéről és nem javítani akar a játékon, de szinte örömét leli benne, bűn rossz a meccs, vereségek, meg bunda, meg csalás, meg újabb megszégyenülés . . . Nincs gól, nincs öröm, és ilyen teljesítmény mellett nyilvánvalóan meneszteni kell a vezetőséget... A jobbról, szélsőjobbról bekiáltozó buta szurkoló viszont elfogultan edzőpárti. Vezetőpárti. Az ilyen os­toba szurkoló minden szava vaskos odadörgölőzés: igaz, hogy még kívül vagyok a vonalon, de vegyétek már észre, én, csakis én vagyok az igazi! Múltam, jelenem, ígéretes jövőm a tiétek! Hiszen én már akkor is, én már a régi meccsen is fityiszt mutat­tam a régi, rossz vezetőségnek. Igaz, hogy csak a zsebemben, és csak a feleségem látta, de akkor is . . . Elég a régi haszonélvező kommunistákból és kiszolgálóikból! Itt az ideje, hogy én követ­kezzek végre! Senki nem akarja itt méltányolni az én érdemei­met? Pedig a régi fityiszmutogatás mellett azóta beléptem a lé­tező összes antikommunista egyesületbe, s még ez sem elég?! A nagy meccs legbutább szurkolóját már közelíti egy vállveregető ember: uram, miket beszél itt összevissza? Melyik meccset nézi? Az állampolgárszurkolók többsége legyint; ide is, oda is! Örül­jünk, hogy ezek az ostoba emberek legalább még nem vereked­tek össze. .. Erdős István „Annyira tudom komolyan venni az ígérőket, amennyire beváltották az ígéreteket” Meddig húzza így a városi televízió? Nem az a baj, hogy nem tö­rődnek a tévével, mert ha tö­rődnek vele, azért illik hálás­nak lenni. A gond az, hogy a kapcsolat milyensége nincs meghatározva. Az önkor­mányzatot két dolog foglal­koztatja: ez az ő intézménye, de kevés a pénze, másrészt nem tudja beilleszteni a tévét az intézményi szerkezetbe. Mészáros Zsolt igazgatóval és Zengő Árpád főszerkesztővel beszélgettünk a Salgótarjáni Városi Televízióról.- Milyen az önkormányzat és a városi televízió viszonya? Mészáros Zsolt: - Megha­tározatlan. Zengő Árpád: - Megfog­hatatlan.- Ez mit jelent? Z. Á.: - Úgy érzem, hogy az önkormányzat nem érzi saját­jának az intézményt. Bürokrati­kusán tart kapcsolatot. Együtt kellene működnünk, de ezt nem igazán érzem, sőt igazából igényt sem érzek rá. Legfeljebb megrónak, ha egy-egy esemé­nyen nem jelenik meg a városi televízió, de ez nem kapcsolat.- Mennyiben függ össze ez­zel, hogy jobb legyen a tévé? Z. Á.: - Döntően. Ez a te­levízió a városé, nem az ön- kormányzaté, de az önkor­mányzat kötelessége, hogy mű­ködtesse. Amikor az ember ügy érzi, hogy nem törődnek vele különösebben, akkor kezd kia­lakulni benne, hogy ő sem törő­dik a másikkal.- Kezdeményez az SVT? Z. Á.: -Nagyon érdekes a dolog: kivel? Ha én az önkor­mányzatnál dolgoznék, hatás­körömbe tartozna a televízió is, és azt hallanám, hogy kutya nagy bajok vannak ott, eljön­nék, megkérdezném, mi baj van, kell valami segítség? Ilyen nincs. M. Zs.: -Szerintem nem az a baj, hogy nem törődnek a tévével, mert ha törődnek vele, azért illik hálásnak lenni. A gond az, hogy a kapcsolat mi­lyensége nincs meghatározva. Az önkormányzatot két dolog foglalkoztatja: ez az ő intézmé­nye, de kevés a pénze, másrészt nem tudja beilleszteni a tévét az intézményi szerkezetbe. Ez nem iskola, nem művelődési ház.- Három éve ezt lehetett gya­korlatlansággal magyarázni. De azóta valaminek ki kellett volna alakulnia. M. Zs.: - Ez lehet gyakor­latlanság, meg lehet szabályo­zatlanság is. Nincs médiatör­vény.-Milyen most az SVT? Fel­szereltségben és tartalmilag? Z. Á.: - Mindkettő sokkal jobb lehetne. Körülbelül 60 százalékos a technikai kiépített­ség az alapkövetelményekhez viszonyítva. Ugyanígy a költ­ségvetése is. El tudom képzelni, ha kérünk sminkre 5000 forin­tot, úgy rúgnak ki bennünket, mint azt a bizonyos macskát. Holott a bemondót sminkelni kell. Egyszer már fel kellene so­rolni, hogy mi kell a televízió­záshoz. Itt a bevételi forrás hal­latlanul kevés. A költségvetés csaknem 40 százalékát nekünk kellene megszerezni. Ez a kul­turális bizottság szerint is non­szensz. Tartalmilag azt kell monda­nom, jó. Persze lehetne sokkal jobb is, nemcsak a technika és a pénzügyi háttér függvényében. Külsősök és szakértők kellené­nek. A legegyszerűbb működési formáció az lenne - persze új helyzetet teremtene - , ha az önkormányzat megvenne heti egy-másfél óra közszolgálati műsort. Akkor üzletet kötnénk, sokkal könnyebb lenne objek- tívnek lenni és a függőség is más lenne. M. Zs.: - A televízió jelen­legi szerepe tökéletesen megfe­lelne egyfajta városházi tudósí­tásoknak. De a velünk szembeni elvárás az, hogy közszolgálati műsorokat gyártsunk. Ehhez vi­szont a televíziónak bizonyos távolságra kellene kerülnie az önkormányzattól, mindenkép­pen független szervezeti formá­ban kellene működnie. Egyik formája, hogy évente megálla­podást köthetne az önkormány­zattal, aki a közszolgálati mű­sorgyártást finanszírozná. Má­sik, hogy hosszú távú megálla­podást kötne az önkormányzat, megvenne öt évre heti egy órás közszolgálati műsort, a min­denkori költségvetés iksz száza­lékát erre fordítva. Garanciát nyújt a televíziónak arra, hogy ha úgy alakulnak az események, azt is elmondhatja, hogy az ön- kormányzat hibázott. Z. Á.: - Konkrét példa van rá, hogy ennek így kellene mű­ködnie. A KINCS-et ezért te­remtettük meg. Ezt az önkor­mányzat is felismerte. M. Zs.: -Gazdasági érvek is szólnak a változás mellett. Számításaink szerint hatéko­nyabban tudnánk működni költ­ségvetési támogatás felhaszná­lásával, de nem a költségvetési intézmények gazdálkodásáról szóló rendeletek szerint.-Szubjektív vélemény, sze­rintem kevés az SVT műsori­deje. Pénzkérdés, hogy hetente mondjuk háromszor lenne mű­sora? r Z. Á.: - Mindenképpen, de nem biztos, hogy háromszor annyi.- Ezt nem lehet kivitelezni? Z. Á.: - Nem. A jelenlegi technikai állománnyal körülbe­lül háromszor annyi időt kell fordítani egy percre, mint ha ki lenne építve a technika. Van itt egy érdekes szemlélet, nem tu­dom, honnan ered: mindenkép­pen szeretném, ha lenne egy szép hétszobás házam, de ebből a székből ki nem mozdulok érte. így nem megy. Következő a helyzet: ha 100 százalékos a technika, S0 százalékos a költ­ségtámogatás és 20 százalékot kell behozni, akkor azt mon­dom, holnapután le lehet váltani engem is, ha rossz a műsor.- Ha már véleményezünk, mi a véleménye a városi tévéről az önkormányzatnak? Z. Á.: - Igazából nem tud­juk. M. Zs.: — Tavaly novem­berben volt kulturális bizottsági ülés, ha jól vettem ki, meg vol­tak elégedve a munkánkkal. Z. Ä.: -Azóta is voltak ilyen ülések, viszont arra mi nem voltak hivatalosak. Ezt megtoldom azzal, nem is biztos, hogy kíváncsi vagyok az ön- kormányzat véleményére. Ugyanis a testület sem kíváncsi az enyémre. Nagyon szeretnék kíváncsi lenne az önkormányzat véleményére, ha ez kölcsönös lenne. Sok városi vezető viszont nem nézi a műsorokat, de véle­ményük van. Annyit elértünk, hogy egy-egy riport után kikér­ték a kazettát.- Ezzel együtt, érzik-e, hogy fontosak az önkormányzatnak? Z. Á.: - Hadd mondjak egy példát. Tavaly októberben rendkívül előnyös helyzet adódhatott volna a városi tele­vízió számára, 30 millió forin­tért komplett európai szintű stú­diót lehetett volna csinálni, öt év alatt kellett volna kifizetni. Nem tagadom, próbáltam lobbyzni, komoly ígéreteket kaptam. Senki nem vitte be a testület elé, nem tárgyaltak róla. Annyira tudom komolyan venni azokat, akik ígértek, amennyire beváltották az ígéreteket.- Ha minden így marad, mi lesz három év múlva a városi te­levízióból? Z. Á.: - Megírják a történe­tét. Ha önkormányzati gazdál­kodási módszereken nem lehet változtatni, abban az esetben elképzelhető, hogy ezt az évet sem bírja ki pénzügyileg. M. Zs.: - Ki lehet húzni ezt az évet, csak fel kellene szaba­dítani azokat a gátakat, amelyek a pénzek előteremtését akadá­lyozzák. Z. Á.: - Lehetne még spó­rolni. Még kevesebb műsort adunk, vagy minden csütörtö­kön beülünk másfél órára há­rom-négy emberrel a stúdióba (többen nem férünk) és elcse­vegünk valamiről. Elején, vé­gén szignál. Ez a legolcsóbb műsor. Csak ez kinek kell? Dudellai Ildikó Négy lábon járó sörreklám A kutyákra sem feltétlenül érvényes az a közmondás, misze­rint egyik kutya, másik eb. Nem is kell kutyavásárra vagy éppen kutyakiállításra menni ahhoz, hogy minderről meggyőződhes­sünk. Rövid írásunk is igyekszik bizonyítani az állítás igazságát, reméljük közmegelégedésre. A határ túloldalán Nógrádban és Gömörben hamar napirendre tértek afölött, hogy Juhász Ká­roly és lánya, Judit, vagy akár testi-lelki jóbarátja, Milan Csernák és fia, Maros, bármi­lyen akcióra szól is a felkérés, készségesen elviszik kedvenc négylábúikat, melyeknek már puszta látványa is élmény­számba megy. Amit viszont első látásra fur­csán a kíváncsiskodó szemlélő, az a kutyák felvezetőin található Gemer (Gömör) feliratú póló, sőt, ami ennél is szembetűnőbb, a kedvenc négylábúak ugyan­ilyen meze. A Rimaszombat vá­ros címerében található fekete sas és a narancssárga póló emlí­tett felirata már sejtet valamit. Az viszont csak később derül ki, hogy mindketten a rima- szombati Gömör sörgyár alkal­mazottai és nem a zimankó mi­att viselik az ebek a pólót, ha­nem az alkalmazott és a munka­adó közötti csendes megegye­zés eredményeképpen. Hogy jó bornak (így jó sör­nek sem?) nem kell cégér?! - manapság, úgy tűnik, ez már nem érvényes. A kutyák önmagukban is kincset érnek. A két és fél éves afgán agár a Sylvia Gandamak névre keresztelt törzskönyve­zett német és szlovák szülőktől származó dús szőrzetű szuka éppúgy, mint az Astrid Mamive néven törzskönyvezett kétéves skót juhászkutya. Sok-sok kiál­lításon arattak már babérokat, örömet szerezve ezzel a gazdi­nak, és újabb értékes bejegyzést gyűjtve a „fejlapba”. Es ha nem kell pózolniuk, nem kell a szigorú értékelők előtt viselkedniük az ebeknek, akkor jön a reklámpóló. Sylvia bizonyítványában több „kiváló” értékelés is van már Nyitráról, Miskolcról, Debrecenből és Ózdról. Az utóbbi helyszínen például CAC értékelést kapott, ami a minősítési fok egyik ma­gasabb formája. Juhászék két és fél éve járják a kiállításokat. Kezdetben saját költségükön tették, amióta pe­dig Vladimir Poliak, a rima- szombati sörgyár tulajdonosa fantáziát látott a kutyákban - és élt ezen reklámfogás lehetősé­gével is - , a sörgyár is besegít a kiadások fedezésébe. Persze az eredmények itt sem maguktól jönnek, mert például a leg­utóbbi nyitrai kiállításon má­jusban több mint kétezer négy­lábú volt jelen. Juhász Károly, rimaszombati lakos lévén a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének is évek óta tagja, s mint elárulta, továbbra is az marad, mert sok előnnyel és se­gítséggel jár egy ilyen tagság még akkor is, ha ez is pénzbe kerül. Jó adag fanatizmus kell ah­hoz, hogy ilyen szinten művelje valaki a kutyabaráti teendőket, vállalja az anyagi áldozatokat és rengeteg szabadidőt szenteljen Juhász Judit Sylviával ennek a hobbinak. És mi van a mérleg másik serpenyőjében? A sikerélmény, a versenyláz nyúj­totta rivalizálási, versenyzési lehetőség, a mindennapi baráti együttlét a kedvenccel, ami egyébként mozgással, sporto­lással is jár. Az sem mellékes, hogy egy jól menő sörgyár áldását tudhat­ják magukon és ilyen formában ők is segíthetnek munkaadójuk­nak. Az anyagiak pedig lehet, ezután jönnek majd. Egy ha­sonló eredményekkel rendel­kező afgán agár kutyakölyökért ugyanis tíz-tizenötezer koronát is lehet kapni, és a gazdi azt mondja, szapora fajta. Igen, Sylvia már több házassági aján­latot is kapott, de a gazdi egye­lőre még kivár. Legalább még két CAC érté­kelésig kell várnia Sylviának, s utána jöhet a boldogító igen. Az ő nagy örömére. Polgári László Mikor (és mi) lesz a vége A munkaügyi bíróság május 20-án hatályon kívül helyezte a dr. Novák László felperes, a pásztói kórház fegyelmi úton elbocsátott orvosigazgatója el­len hozott fegyelmi elbocsátás büntetést, egyben kötelezte az alperest képviselő dr. Dobro- voczky István polgármestert a kiesett munkabér megfizeté­sére. Akkor hírül adtuk, hogy Novák újra kórházigazgató.- Mi a helyzet most? - kér­deztük Novák Lászlót.-Július 8-án lesz a másod­fokú tárgyalás, mert a polgár- mester megfellebezte a május 20-ai határozatot. Erről a képvi­selő-testület nem döntött.- Végül is a bíróság visszahe­lyezte egy olyan állásba, amit időközben megszüntetett a vá­ros polgármestere. Ön most munkanélküli?- Munkanélküli sem vagyok. Február 9-étől nincs egy fillér jövedelmem. A családi pótlékot sem kapom. Eladtuk a soláriu- mot, meg a téli ruhákat, kollé­gák, haverok adnak kölcsönt.- Mit érez mostanában?- Köszönöm, jól vagyok.-Mit üzenne a polgármes­ternek?- Csókoltatom.-Tud mondani arról valamit, hogy mi lesz ennek a vége?- Persze. Megnyerjük a má­o m sodfokú tárgyalást is, másnap megjelenik az újságokban, az azt követő napon pedig nyilat­kozik a polgármester, hogy er­ről szó sincs. Dr. Dobrovoczky István, Pásztó polgármestere még nem tudott a második tárgyalás pon­tos időpontjáról. Arra a kér­désre, hogy mit vár attól, ezt vá­laszolta:- Van egy tényállás, amiről ki kell derülnie, hogy valós vagy sem. Ebbe nem is bocsát­kozott a bíróság és erről érdem­ben nem is döntött. Megkérdeztük arról is, üzen-e valamit Novák László­nak? Nem üzent. (dudellai) Ez itten, kérem, Magyarország Pihen a tömb, kikötötték Az Agrofiilal kötött emléke­zetes dupla előszerződés okán 1991. október 7-én lemondott Tolmácsi Ferenc, Salgótarján addigi polgármestere. Azt gon­dolhattuk, vége az ezzel kap­csolatos politikának, most kö­vetkeznek a gazdasági történé­sek. Merthogy az lett volna az alapkérdés, hogy mi legyen az ún. Nemzeti-tömbbel? Október 16-án elfogadta a képvi­selő-testület az értékesítésére kiírt pályázatot, 20 millió forin­tos induló árral. November 4-én tartották a versenytárgya­lást. Három pályázat érkezett a városközponti, 2177 négyzet- méter nagyságú ingatlanra. Az önkormányzat kétéves beépí­tettségi kötelezettséget írt elő a területre, funkcióként irodát, kereskedelmet, szolgáltatást, vendéglátást és az ezekhez kapcsolható szabadidős és sporttevékenységet javasolt. Fővállalkozói káeftét ígért 22 millióért a Salgótarjáni Ter­vező és Építőipari Szövetkezet. Négysávos tekepályáról, üzle­tekről, kínai étteremről, bank­ról, testkultúraszalonról, sza­unáról hozott kész tervet 22 millió 200-ért a Karancs Épker Kft. A harmadik versenyző, az Agrofil nyert, kereskedelmi és vendéglátó-központtal, 30 négyzetméteres üzletekkel. szolgáltatóhelyiségekkel, presszóval, snackbárral, bizto­sítóval, áruházzal, garzonlaká­sokkal és 25 millió 100 ezer fo­rinttal. Megkötötték a szerző­dést, befizették a vételárat. Aztán nem történt semmi. Az Agrofil felszámolás alatt van, és előállt a helyzet: ember tervez, az Isten meg fütyül rá. Az üzletekhez vállalkozók ad­ták a pénzüket, a pénz is áll. Legutóbbi információink sze­rint a Shell-Interag Kft. vette volna meg a területet benzin­kúthoz és áruházhoz, de az ön- kormányzat nem adta. Ragasz­kodik az eredeti tervek megva­lósításához, erre újabb verseny- tárgyalást hirdetett júniusban. Erre viszont senki sem jelent­kezett. - D. I. -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom