Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-21 / 142. szám

1993. június 21hétfő BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Óvakodj a cukros törpéktől! Magányos kalmárok Bércéi központjában „Piac. Van ott kérem szépen minden, és lelkem rajta, hogy mit veszek. A magam részéről úgy vélem, hogy ízlések és po­fonok. Én nem szívesen vásáro­lok például ruhaneműt sem a lengyelektől, sem a románoktól sem az oroszoktól. Mert egy­szerűen nem „olyan” a minő­sége. Persze olcsó, az tagadha­tatlan, de mégsem vinne rá a lé­lek, hogy ott bármit is megve­gyek, mert nem tetszik. Csak ezért. Mégis imádok piacra járni, mert valami apróságot mindig találok. Valami külön­legeset.” Az eset, amit most leírok, nem velem történt, egy berceli magángazdától hallottam, de azt hiszem, példa értékű. Talán három hete lehetett, éppen a balassagyarmati piacra igyekezett az ismerősöm, egy kis háztájit vitt fel a kocsijával. Becske határában két fiatal srá­cot pillantott meg az út szélén. Stopoltak. Az ismerősöm - jó ember, akin tud segít, pláne ha diákokról van szó - így annak rendje módja szerint megállt és felvette a fiúkat. Beszélgetésbe elegyedtek, és a kisebbik gye­rek (egy szinte törpeforma fi­gura), mutatós csomagolású cu­korkával kínálta meg. Gusztu­sos tálalás, ahogyan a nagy­könyvben meg van írva, és bár ismerősöm szabadkozott, a fiúk addig-addig erősködtek, míg el­fogadta a vonzó desszertet. Kihámozta a papírból a cu­korkát és bekapta. Kész. Mint aki tüzet nyelt, valami iszonya­tos forróság öntötte el a száját. A két csibész, meg röhögött. Berceli ismerősöm élménysze- rűen találkozhatott a „hülye tár­gyak” egyikével. Aki nem tudná: van „kimos- hatatlan” kimosható tinta, ehető bugyi, pattogós cukor, mű­anyagból készült testváladék - hogy diszkréten fogalmazzak -, őrülten csípős cukorka, meg ki tudja még miféle „elmés” időt­lenséggel találkozhat a vásárló. Mert a fekete humor összes kel­lékéhez hozzájuthatunk. Mond­juk egy jobbféle piacon. Szeretek piacra járni, mert van ott, kérem szépen, minden. A kereskedőnek meg lelke rajta, hogy mit árul. -fá­Balassagyarmat környezetéért A szemétbombák ellen Régi gond a megye városai­ban. hogy egyre több helyen lé­tesülnek illegális szemétlerakó telepek. Sajnos Balassagyarma­ton sincs ez másként. A város­gazdálkodási vállalat igazgató­jától, Nánai Gábortól megtud­tuk, hogy a túlzott mértékű ille­gális szemétlerakó helyek kép­ződésének oka részben állam- polgári fegyelmezetlenség, ami hatósági ellenőrzéssel valame­lyest csökkenthető. Másrészt közismert, hogy Balassagyar­maton az intézményes hulladék felvásárlás megszűnt és más le­hetőség hiányában választják sokan a hulladék lerakásának ezt a módját. A városgazdálko­dási vállalat elindította a teljes körű felvásárlást, amely egyben lehetőséget biztosít arra, hogy a lakosság ingyen elhelyezhesse azokat az elhasznált eszközeit - mint például a rádió, televízió, hűtőgép, mosógép és a többi -, amelyek a környezetre veszé­lyes anyagokat tartalmaznak és sehol sem vásárolják fel azokat. A következő tanévben pedig az oktatási intézményekben sze­retnék beindítani a szárazelem gyűjtését, mert az az egyik leg­veszélyesebb hulladék. Balassagyarmati diszkó XXL méretben Pillantás a szardíniásdobozba Kell - régen is fontos je­lentése volt e szónak. A múlt időben, az „átkosban” egy csa­pat kellett. CSAPAT. így csupa nagybetűvel, egy igazi közös­ség. Összetartó erő. És ma? Ma egy hely kell, ahol sok ember összejön. Nem találkozik, hi­szen mindenki „függetlenül” jön ide, nem a másik látásának örömére. A lényege a helynek, kissé leegyszerűsítve: sok gép­puskalábú fiatal egy helyre gyű­lik, hogy egy ún. DJ (lemezlo­vas) által lejátszott, konferált, s így a hangulatért is felelős sze­mély zeneszámaira táncoljon, őrjöngjön, hogy arra a néhány órára elfelejtse - ha tudja - gondját, baját, s ha kis szeren­cséje is van, akár még egy új ba­rátot, barátnőt is szerezhet. Azért a 150 forintért, ami a belépő, kapunk egy pecsétet a bal kézfejünkre, egy XXL Disco Balassagyarmat (mert diszkóban vagyunk, ha ez eddig nem derült volna ki) feliratú be­lépőjegyet a zsebünkbe és egy átható, szúrós pillantást Mint- hakarótnyeltvolna Ajtónállótól, biztonsági emberünktől. Vissza azért nem mosolygunk! Végre benn vagyunk a Nagy Szardíni- ásdobozban Élők Utánzására Szakosodott Fiatalok által jól ismert meleg és fülledt világ­ban. Igen, ez az a kultikus hely, amelyben ideig-óráig mi is szent áhítattal és izzadtságtól át­itatott ingben tapossuk szét báli topánkáinkat, valamint az ép­pen arra járók lábujján a sze­mölcsöt. Mert kell egy hely, ahol elfeledhetjük az egész heti „tortúrát”, az iskolába járást, a munkahelyet. Itt aztán min­denki belead apait-anyait, ha jó a kedve, és nem vár a keddre. Azonban ha rossz (a kedve), akkor a rosszkedvű és szomjas táncosokat, vendégeket várja 3(három) hangulatkarbantartó bár, az éheseket pedig egy étel­büfé. Az először itt járó gyanút­lanul megközelíti az ivót, helyet verekszik magának a sorban, rendel - ki üdítőt, ki egy kicsit alkoholosabbat -, aztán a fize­tendő összeg hallatán először az álla, utána a vérnyomása esik le, majd pedig a pénztárcája lapo­sodik el, mint Mari néni 80 éves korára. A hely szelleméhez, ne­véhez hűen, az árak mérete is XXL. Fő a következetesség! Ezután irány vissza a táncpar­kettre, ami inkább tánccsempe, és mehet tovább a „dancefloor”, a pároknál a „lamour”, a re­ménybeliek pedig csöpögősre nézhetik a szemüket. A lányok szépek, sőt gyönyörűek, villo- góan barna köldökűek, hosszú és rövid hajúak, vörösek, sző­kék, barnák, festettek és festet- lenek, igazi ünnepi gúnyában: azaz nem a hétköznapiak. És ennek így is kell lennie, mert mindennek meg kell adnia a módját. Hogy hétfőn újból jön­nek a galambszürke napok, arra még senki nem gondol. Csak a pillanat számít! Ezután a külvilág ismét átve­szi érzékeink felett az uralmat. A befogadóra - aki egy hason­lat-csúszással élve - elsőbálos- nagy hatást gyakorol a táncos­nők jelenléte. Ők azok, akik egy óriási tükör előtt, egy dobogón felváltva táncikálnaic, a férfi nemi hormonok és a fantázia serkentésének céljából. Ezt hiá­nyos - de a jóízlést és az igazi erotikát sosem átlépve - öltözé­kükkel és tetszetős mozgásuk­kal nagyrészt sikerül elérniük, ezért dicséret (vagy valami más?) jár érte. És most. hölgyeim és uraim, kezdődjön a Lézer-só! (Nem Laser-show!) A cikázó vörös­zöld színű, ugráló lézersugarak különleges figurákat rajzolnak a falakra, tetézve ezt a fények já­tékával és a mesterséges füst sejtelmes árnyaival. Ehhez jön még valami aktuális sláger, pergőritmussal és slágerlistás helyezéssel. Amikor ezen dol­gok találkoznak és a táncolok egy főre jutó tánchelye eléri a 30 négyzetcentiméternyi terüle­tet, akkor beszélünk a hangulat csúcsáról. Minél tovább fenn­tartható ez a pozíció - megspé­kelve egy kis lével, kebelbarát­tal -, annál inkább emlékezhe­tünk, beszélhetünk majd később pozitív felhanggal erről a buli­ról. Mert kell egy hely, ahol össze­ismerkedhetünk, ha tudunk, ad­dig még nem ismert, vagy nem látott lányokkal, vagy fiúkkal. Cserhátsurányi piktorok Ha nyár, akkor tatarozás. A legtöbb településen ebben az idő­szakban újítják fel az önkormányzati intézményeket. Már ahol van pénz, mert bizony ennek hiányára panaszkodunk a legtöb­bet. De ahol élelmesek, ott megoldják a gondokat. Cserhátsu- rányban például jóformán az alapanyagok árából megvannak az óvoda épületének belső tatarozásával és az egyéb felújítási mun­kálatokkal, mert egy közmunkás és az iskola karbantartója, Jó­nás Pál és Noskó János elvégzik a feladatot. Kép:Gy.P. Ipolyszögi dilemmák A közelmúltban helyi nép­szavazást tartottak a Balassa­gyarmathoz tartozó Ipolyszö- gön. Arra a kérdésre kellett volna a település lakóinak vá­laszt adniuk, hogy 1994. január elsejétől közigazgatásilag le akamak-e Balassagyarmat vá­rosától válni, vissza akarják-e nyerni korábbi községi önálló­ságukat. A szavazásra a 499 választó- polgár közül 242-en jöttek el, valamennyiük szavazata érvé­nyes volt. 94 polgár az önálló­ság, 148 pedig a jelenlegi hely­zet fenntartása mellett foglalt ál­lást. A szavazás azonban összes­ségében mégis érvénytelen, mert nem jelent meg a válasz­tásra jogosultak több mint ötven százaléka, azaz legalább 250 ember. Újabb népszavazást egy éven belül nem lehet kiírni. Csarnok-álmok • Cserhátsurány. Életveszé­lyessé nyilvánították a falu isko­lájának tornatermét. A település vezetősége már korábban pá­lyázatot nyújtott be, egy új csarnok építésére. Kedvező el­bírálás esetén a beruházásoknak csak harminc százalékát kell az önkormányzatnak fedeznie, s a könnyűszerkezetes épületet már a 1994/95-ös tanévben használ­hatnák a surányi nebulók. Marad a doktornő • Orhalom. A közelmúltban sok háziorvosnak kellett dönte­nie arról, hogy a továbbiakban milyen keretek között kíván dolgozni, önállóan vagy az ön- kormányzathoz tartozva, s ha­sonlóan a testületeknek is hatá­rozniuk kellett, kik azok az or­vosok, akiket alkalmazni akar­nak. Az őrhalmi testület eddigi munkája alapján abszolút bi­zalmat szavazott dr. Róka Klá­rának, aki már korábban is ve­zette a település háziorvosi szolgálatát. Július 1-től önkor­mányzati alkalmazásban látja el feladatát. Készül a rendelet • Csitár-Iliny. A települések képviselő testületéi első fordu­lóban megtárgyalták a helyi szociális feladatokról szóló ren­delet-tervezetet. A hónap vé­géig ismét napirendre kerül a téma, amikor az általános sza­bályozáson túl már a konkrét összegekkel kiegészített javas­latról döntenek. A rendelet el­készültével könnyebben dönt­hetnek a képviselők az eléjük kerülő szociális problémákról. Holnapi számunkban „Rétság és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Holtodiglan Gyerekek játszottak az egyik balassagyarmati játszó­téren „papás-mamást”. Úgy rendesen, ahogy otthon lát­ják. Kiderült, hogy az egyik kisfiúnak nem jutott „fel­eség”, ám - milyenek a gye­rekek - nem sokat „vacakol­tak”! Az egyik barna copfos kislány - nagyszájú, vidám kis teremtés, a többiek csak Korinnak hívták őt -, szóval Korin nem zavartatta magát, és felajánlotta a fiúnak, hogy „felfogadja” szeretőjének, úgy mint rendesen, ahogyan a nagyok csinálják. Egy férj és egy (vagy több) szerető, ki hogyan bírja. Ez a rövid kis történet ju­tott eszembe, amikor megtud­tam, hogy Mohorán a műve­lődési központot kibővítik egy új, több funkciós helyi­séggel, amely elsősorban há­zasságkötő-teremként fog funkcionálni. A beruházást az önkormányzat saját forrásai­ból fedezi, s várhatóan au­gusztustól már az új helyen adják össze a fiatal párokat. Vajon hány új frigyet szente­sítenek majd ott? Holtomig­lan, holtodiglan ... A geometriától a fafaragókig Nyári programok a balassagyarmati művelődési házban Szabályos testek. Aki vala­melyest is járatos az axiomati­kus geometriában, tudja, hogy a fentiekkel foglakozó tételek mi­lyen könnyen megemészthe- tőek. Ám a mai napig nem ér­tem, hogy annak idején ezt az egyetlen paragrafust miért nem néztem át arra a bizonyos szi­gorlatra, de egy biztos: sikerült belehúznom, s annak ellenére, hogy a kollokviumjaim jók vol­tak, a szigorlatom ..., nos ép­pen hogy meglett. így mentegetőznek, akik nem készültek, vagy akik ugyan ta­nultak, de - van ilyen - az agyuk kapacitása nem tette le­hetővé, hogy azt az őrületesen elvont anyagot befogadják. Nos, ha valaki ezt gondolja, hát gondolja, semmi értelme a pro vagy kontra bizonygatásnak. Aki a saját bőrén tapasztalja a dolgot, annak örök tanulságul szolgál az ilyen eset. Mert na­gyon jól emlékszem arra is, hogy mennyire „görcsöltem” a vizsga előtt, hogy mi lesz, ha nem kapok jó jegyet, mi lesz, ha nem sikerül. Pedig tanultam. S aztán arra is emlékszem, hogy mennyire elkedvetlenített a rossz eredmény, s hogy végső vigasztalásképpen betértem az első utamba eső könyvesboltba. Ott és akkor véletlenül került a kezembe a könyv: Agykontroll. Első megközelítésben soha sem szoktam semmire sem azt mondani, hogy butaság, inkább azt, hogy ki kell próbálni, aztán majd meglátjuk. S hogy ez mennyire igaz, álljon itt egy apró közjáték. Egy közismert és lelkiismere­tes salgótarjáni képviselővel be­szélgettem a minap, és egyebek között szóba került, hogy a fel­esége jár egy agykontroll tanfo­lyamra. A városban már koráb­ban is tartottak ilyen összejöve­teleket. Tudod - magyarázta az ismerősöm magam ajánlot­tam az asszonynak, hogy nyu­godtan járjon el, mert én már végigcsináltam. Pedig úgy in­dultam az egésznek, hogy „majd én megmutatom ezek­nek, hogy ilyen kóklerséggel nem hülyítik a jónépet”! Június 25-étől 27-éig pedig a balassagyarmatiak saját maguk is eldönthetik, mi az igazság ebben a témában. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ­ban dr. Varga László pszichiáter orvos Agytoma - önkontroll címmel tart előadást, és vezeti azokat a gyakorlatokat, ame­lyek többek között a személyi­ség-fejlesztését, a betegségek megelőzését, az önismeret szé­lesítését, a lelki és szellemi kie- nyensúlyozottságot segítik. A gyarmati Mikszáth műve­lődési központban azonban ez csak kezdete a nyárnak. A prog­ramjaikkal kapcsolatban Nede- liczki Téréitől, a központ egyik programszervező menedzseré­től megtudtuk, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is több színvonalas rendezvény, nyári tábor várja az érdeklődőket. Idén augusztus 2-ától két hé­ten keresztül zajlik a fafaragók és népi hímzők valamint kera­mikusok részvételével a megyei kézműves tábor. Szintén a köz­pont szervezésében, de augusz­tus közepétől lesz az ifjúsági néptánc tábor Ráróspusztán, ahol a balassagyarmati és kör­nyéki néptáncegyüttesek vesz­nek részt. A gyarmati művelődési központ geometriája Fotó:Gyurkó

Next

/
Oldalképek
Tartalom