Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

4 HÍRLAP __________ LÁTÓHATÁR 1993. június 3., csütörtök Csütörtököt mondunk Mottó: „Az ember időnként belebotlik az igazságba, de leg­többször feltápászkodik és továbbmegy.” (Murphy törvény- könyvéből) Szabadság. Már nem csak a magyar válogatottnak jelent balszerencsét a Marseille ne­vezetű helység. Milánóban sem ejtik ki szeretettel a francia ki­kötőváros nevét. Mindez csak annyiban kívánkozik a sport­rovaton kívülre, hogy a hí­rügynökségek világgá repítet­ték: Edouard Balladur francia miniszterelnök a BEK-döntő két órányi időtartamára sza­badságot adott az egyébként épp akkor ülésező kormány tagjainak. Miután épp szabad­napra, szombatra esett a régóta csak csúfos vereségeket szen­vedő magyar válogatott íror­szági sikere is, úgy tűnik, az adott ország sportjának kifeje­zetten jót tesz, ha a hatalmon lévő kormány nem dolgozik. Lehet, hogy hazánkban minden rögtön rendbejönne, ha egyál­talán nem dolgozna a kor­mány? Búcsúzók. Für Lajos sem dolgozik már - legalábbis MDF-alelnöki pozícióban. Nem is mondta hiába, hogy „Isten óvja szegény magyaro­kat”. A Zacsek, Csut ka, Deb- reczeni, Elek, Balás és Király B. nevezetű szegény honfitár­sainknak be is fellegzett: kizár­ták őket a vezető kormánypárt parlamenti frakciójából. Mint jólértesült, én már tudom, mi­ért: ennyivel kevesebb szüle­tés- és névnapot kell ülnie a frakciónak, és ugyebár pénz­szűke időket élünk. ínség. Aki attól tart, hogy az ínség miatt levegőhasználati adót is kivet a kormány, az nyugodjon meg: csak azért nem teszik meg, mert a Tisztelt Házban már csak létszámuk miatt is a koalíciósok szívják el a levegő többségét. És mint tudjuk, minden szentnek maga felé hajlik a keze ... Óvás. A pénz csak Nézsán nem számít: az idő és a fáradt­ság mellett az anyagiakat sem kímélve most abba kötöttek bele, hogy a harmadik polgár­mesterválasztás szabálytalanul zajlott. Az ENSZ-ben már je­lezték: Vance és Owen urak nem vállalják a nézsai béke helyreállítását, miután ez ne- kikl Boszniában sem sikerült. Táblák. Salgótarjánban a Medves körútiak vannak gondban. Utcanévtáblák már vannak ugyan, de kissé zava- róak. Az említett Beszterce te­lepi körút, és a tőle légvonal­ban sem csekély távolságra lévő, salgóbányai Medvesi út között vajon mi a rejtett kap­csolat? Valószínűleg az, hogy légvonalban azonos távolságra vannak. A legközelebbi med­vétől. Balázs József A fájdalom ölni is képes A Petőfi Rádióban idő­ről-időre feltűnik egy műsor, amely a jól ismert ételfajtáról, a Bécsi szeletről kapta a nevét. Hangulata van ennek a kifeje­zésnek, mint ahogyan sajátos atmoszférája van magának a műsornak is. Mindez persze csak azért lehetséges, mert han­gulata mindenekelőtt az osztrák fővárosnak van. Azt mondják sokan, hogy a magyarok azért érzik jól magukat Bécsben, mert olyan mintha Budapesten, mintha otthon lennének. Ezt az érzést világért sem szeretné a műsor kétségbe vonni, pláne megingatni, de a hangsúlyokat mégiscsak azokra a momentumokra helyezi, ame­lyek Bécs specialitásait adják. Legutóbb, pünkösdvasárnap délelőttjén Glatz Ferenc törté­nész, a Németh-kormány exkul- tuszminisztere mondta el Bécs- csel kapcsolatos élményeit. Glatz közismerten kitűnő ri­portalany, szinte kérdezni sem kell, ömlik belőle a szó. De nem fecseg, nem locsog, a lényegről beszél. Ezúttal sok egyéb mel­lett arra tapintott rá jó érzékkel, hogy miben különbözik az oszt­rák értelmiség mentalitása a magyarétól. Ott nem virágzik az elméleti gondolkodás, jószeri­vel nincsenek filozófusok, s po­litikai életet is a kötetlenség, az életközeliség jellemzi. Nem szeretik a protokollt, még Glatz egykori minisztertársa sem volt rest magyar kollégájával beülni egy kiskocsmába kvaterkázni. A Bécsi szelet tapasztalatai annak tudatában is fontosak. Személyszállításra konstru­álta, aki megálmodta rajzaszta­lán az IKARUSZ 260-ast. Ülé­seket tervezett belé - számolt persze álló utasokkal is - ám hogy lesz majdan rá vállalkozó, aki mozgó ABC-nek alakítja át a négykerekűt, legmerészebb álmában is aligha gondolhatott vele. Tóth Imrénének Salgótar­jánban volt hozzá bátorsága. Négyen, öten sereglenek ki az asszonyok Luciáivá legtete­jén, míg megfordul a különle­ges jármű az utca végében. Pénztárcát, karjukon meg szaty­rot hoznak magukkal: helyükbe jött az áruház. Kenyér, zsömle, mosópor és zacskós tej - hallom a bolt nyitott ajtaján át; a tulaj­donosnő gyakorlott mozdula­tokkal veri a gépbe az egyes té­teleket. — Tessék, Magdi néni! Az asszony százasokkal fizet. Szépen megköszöni a visszajá- rót, elégedetten távozik.- Két éve vágtam a vállalko­zásba - kezdi saját történetét Tóth Imréné, amikor beállítok hozzá.- Nem volt könnyű, mert jó­val 200.000-en felül fizettem csak az autóbuszért, újabb 100.000-et meg a berendezésre költöttem. Az árukészletet a régi boltból vettem át. Polcrendszer, meg hűtőszek­rény. Van élelmiszer, háztartási vegyiáru, s minden, ami leg­szükségesebb a falusi élethez - konstatálom, míg körbenézek. A bolt tulajdonosa eredetileg is kereskedő: Salgótarjánban volt egy üzlete, a kohászat közvetlen közelében, de a gyár nagy be­tegsége őt sem kímélte: az egyre fogyatkozó munkáslét­szám a hajdani bolt forgalmát is lecsökkentette. Választania kel­lett az asszonynak: elkeseredik, vagy vált. Az utóbbi mellett döntött. Ma fizetett alkalmazot­tal járja Nógrád megye falvait. hogy természetesen még akkor sem változna meg a magyarok gondolkodás- és magatartás- módja, ha netán az összes po­tenciális rádióhallgató a készü­lékek előtt ülne. De mégis jó tudni, hogy van egy ország - kéznyujtásnyira tőlünk - amely- lyel a történelem bizonyos sza­kaszaiban háborút is viseltünk, most azonban hajlandó kitárul­kozni, közös műsort készíteni, mint ahogyan az igaz baráthoz, jó szomszédhoz illik. Az ember oly szívesen gon­dol arra, hogy egyszer majd el­jön az az idő is Közép-Európá- ban, amikor majd rendszeres lesz a Magyar Rádióban a Bu­dapest - Pozsony, Prága, Kijev, Bukarest, Belgrád stb. műsor. Annál is inkább, mert ennek a mából nézve idillisztikus - egyébként normális - állapot­nak a bekövetkezte nem a kö­zeljövőben várható. * * * A gyermeknapon minden az ünnepeltek körül forog. Aján­dékokat kapnak, játékokkal, ve­télkedőkkel, végenincs műsor­folyamokkal szórakoztatják őket. Ismertem szülőket, akik már nagykamasz, sőt felnőtt gyermekeiket is köszöntötték ezen napon, azt tartva, hogy amíg az idősebb generáció él, a fiatalabbak - bármilyen korúak is -, gyerekeknek számítanak. Az idei májusvégen is volt minden, - városon és falun egy­aránt - ami szem-szájnak in­gere. Sőt Budapesten egy külö­nösen emlékezetes eseményt, egy sikeres világcsúcs-kísérle­Elmegy a legeldugodtabba is közülük - pontos menetrend szerint, igazi autóbuszhoz mél­tóan. Lucfalváról a szomszédos Márkházára megy, onnan meg majd végig a völgyön. Némely községet akár háromszor is meglátogat egy héten. Kezdet­ben volt, ahová jószántából ment, máshová a faluvezetés hívta. Este 9-10 óra is van, mire bezárja odahaza a boltot.- Nem mindenütt fogadnak jó szívvel- mondja kissé szo­morúan, mikor a helyi ABC-kre kérdezek. - Nincs pedig okuk a féltékenységre, jól is néznénk ki, ha a piacon is görbén nézné­nek egymásra az árúsok! Egyébként is vállalom a meg­mérettetést, akár a minőséget, akár pedig az árakat illetően. Kuncsaftjaim nagy része állan­dósult: megszoktak, s várnak is az emberek. Az asszony Lengyelország­ból származott hozzánk, érezni is egy kicsit a beszédjén. Igaz, mást is érezni lehet azon: a ked­vességet. Tóth Imréné szemé­lyesen ismeri vevőkörét, mint ahogyan a falusiak is személye­sen ismerik őt. Keresztnevükön szólítják egymást, de nincs is rajta mit csodálkozni: csak azt teszi, amit tennie kell, ha már belevágott két esztendővel ez­előtt. Nem külső, hanem belső kényszerűségtől vezéreltetve. Lassan kimerülőben van az idő, amit egy helyben szándé­koztak tölteni, ideje, hogy bú­csúzzam. A pilóta egyetlen gombnyomására bezáródnak az ABC-vá alakított autóbusz ajta­jai. Felbőg a soklóerős motor a padló alatt, s hogy nagy levegőt vett a járgány, tovább gurul. Várják őket Márkházán, várják ma még Kutasón is, az pedig ugye, mégsem a szomszédban van . . . Hubai Grúber Miklós tét is regisztráltak ... Rólunk magyarokról köztu­dott, hogy mennyi nemkívána­tos dologban vagyunk a világ, de legalábbis Európa élvonalá­ban. Itt az egyik legmagasabb a halandósági mutató, kiemelke­dően sokan lesznek öngyilko­sok, s a nikotin fogyasztásában is ott vagyunk az elsők között. Ezeken a szomorú statisztiká­kon mit sem változtatnak a va­lóban nagyszerű sportsikerek, a jelentős művészeti és tudomá­nyos eredmények. Ezúttal egy újabb rekorddal iratkoztunk fel a képzeletbeli dicsőségtáblára. Mint a televí­zióban is nyomon lehetett kö­vetni, a Népstadion tőszom­szédságában a magyar gyerekek - Göncz Árpád és Demszky Gá­bor közreműködésével - meg­építették a világ eleddig legma­gasabb Lego tornyát, amely 21,14 métert mutatott a hitelesí­téskor. A 373 ezer darabból álló építmény a londoni csúcsot dön­tötte meg huszonhét centivel s nem véletlenül kerül az októ­berben megjelenő magyar nyelvű Guinness-könyv címol­dalára is. A budapesti gyermeknapnak azonban volt egy másik, jóval szerényebb, csendesebb törté­nése is. Az Országos Gyermek­védő Liga felhívására szegény és árva gyerekeknek, nevelőott­honoknak gyűjtöttek játékokat. Mint minden hasonló kezdemé­nyezés esetén - úgy látszik ez is magyar sajátság - halomszámra gyűltek az ajándékok. Megható volt látni, amint a gyerekek - kevésbé jó sorsú társaik kedvé­ért - lemondtak kedvenc játék­tárgyaikról s az egyik megkér­dezett akár még szeretett kutyá­ját is hajlandó lett volna odaa­jándékozni. Világcsúcs ide, világcsúcs oda, számomra ez az akció je­lentette a gyermeknap igazi üzenetét. - csongrády ­Nyílt nap a zeneiskolában Szécsény. A város zeneisko­lájának óvodás előkészítő cso­portja mutatkozott be a június 2-án, szerdán délután megtartott úgynevezett nyílt napon. A zeneiskolába készülő gyermekek és tanáraik a műve­lődési és ifjúsági centrumban ta­lálkoztak az érdeklődő hozzá­tartozókkal. A lista sorrendben az alábbi­akat tartalmazza: név, lakóhely, a baleset időpontja és helye, a baleset megnevezése. A hiányzó adatok Magyarfy Károly és Nagy Gyula kutató számára ismeretlenek. Levél­címük: Bányamúzeum, 3100. Salgótarján, Zemlinszky Rezső u. l.sz. Salamon István, Nagybá- tony, 1959. 04. 25., Nagybátony rakodó, szállításos Szabó Elemér,.. .1959. 06. 01., Nb. MÁV állomás, közle­kedési Szklenár József, Pásztó, 1959. 06. 10., Kányás a., szív­trombózis Zeke Gábor, Pásztó, 1959. 11. 19., Katalin l.a., áramütés Bata Zoltán, Dorogháza, 1960. 11. 12., Szorospataki l.a., szállításos Bánkúti Sándor, Ságujfalu, 1960. 04. 09., Kányás a., szállí­tásos Cibulya Pál, ...1960. 10. 20., St. lakatos műhely, áramü­tés Kollár Ferenc, Mátranovák, 1960. 09. 04., M.novák közút, szállításos Kómár Tibor, Kazár, 1960. 08. 02., Gusztáv l.a. kőzetomlás Kovács Vilmos, Rákóczi bá­A Reader ’Digest Válogatás egyik közelmúltbéli száma száma a fizikai fájdalom keze­lésével kapcsolatos jelentős szemléletváltásról számol be. Korábban a fájdalmat szükséges rossznak tekintették, és nem nagyon törekedtek megelőzé­sére, kezelésére. Amikor a beteg fájdalmai az elviselhetetlenségig fokozód­tak, kérhetett a nővértől fájda­lomcsillapító injekciót. Ha va­laki krónikus hátfájástól, ízületi gyulladástól vagy fejfájástól szenvedett, elvárták, hogy né­hány szem aszpirinnel és sztoi­kus belenyugvással viselje ba­ját. Sok orvosnak volt az a meg­győződése, hogy a fájdalomcsil­lapítókat mérsékelten kell ada­golni, nehogy a betegek rászok­janak. Ez a felfogás milliókat hagyott szenvedni. Pedig a tudományos vizsgála­tok néhány éve már kimutatták, hogy ha a műtét után fájdalom- csillapítót használnak, az szinte soha nem idéz elő drogfüggősé­get; annál veszélyesebbek vi­szont a nem enyhített szenvedé­sek. A kutatások bebizonyítot­ták, hogy minél erősebb a fájda­lom, annál több gyógyszerre nyal., 1960. 05. 27.. Tőkés l.a.. kőzetomlás Kuborczik Pál (ifj.), Mátra­novák, 1960. 10. 21., Gáti II. l.a., metán robbanás Laky Ferenc, Forgách bá­nyát., 1960. 02. 16., Forgách l.a., szállításos Lantos Ede, Karancslapujtő, 1960. 06. 12., Forgách l.a. szál­lításos Németh Dénes, Szajla, 1960. 04. 15., Kistelek VII. l.a., szállí­tásos Radics István, Nógrádme- gyer, 1960. 03. 25. Tiribes akna, szállításos Zsóka Károly, Magyarnán- dor, 1960. 12. 09.. Kistelek VII. l.a., szállításos Kakuk János (József), Mát- raszele, 1961. 11. 26., Kistelek VII. l.a., kőzetomlás Kiss János (vígh), Nemti. 1961. 11. 17., Tőkés l.a., kőze­tomlás Nagy B. János, Pásztó, 1961. 12. 19., N.bátony fatelep, mág­lyarakás tetejéről lezuhant Molnár Gyula, Salgó bá­nyát., 1961. 05. 10., Medve l.a., áramütés Bakos János, ...1962. 04. 18., Katalin II. l.a., áramütés Balázs Győző, vájártanuló, 1962. 03. 20., Rákóczi t.bánya, van szükség a semlegesítésé­hez, és annál hosszabb ideig tart a beteg felépülése. A laborató­riumokban végzett állatkísérle­tekből arra lehet következtetni, hogy a nem kezelt fájdalom le­gyengíti az immunrendszert és felgyorsítja a daganatok kifej­lődését. Ez a felismerés ösztönözte a fájdalom alapos tanulmányozá­sát, amelynek eredményekép­pen a tudósok egyre világosabb képet alkothatnak arról, valójá­ban hogyan hat a fájdalom. Ha beütjük a lábunkat, vagy meg­égetjük az ujjúnkat, inger kelet­kezik az idegvégződésekben, amelyek a gerinccsatornán ke­resztül testünk legtávolabbi pontjait összeköti az aggyal. Tudatunk központjában, az agykéregben folyik az ingerek földolgozása. Némelyik ideg­sejt rövid, heves jelzéseket ad, és ez kiváltja a fájdalom első hullámait. Mások lassúbb in­gerhordozók, és hosszabb fáj­dalmat okoznak. A fájdalom annál jobban erő­södik, minél tovább késleltetik a kezelését, mert az ingerek is­métlődése az idegszálakban arra „tanítja” az idegeket, hogy több fájdalmat érezzenek. kőzetomlás ütötte agyon Berki János, 1962. 03. 29., K.terenye rakodó, szállításos Bocsa Alajos, 1962. 07. 29., Szék völgyi l.a., anyagmozgatás Fodor István, 1962. 01. 20., Kistelek VII. l.a., metán robba­nás Gecse István, 1962. 1962. 01.20., Kistelek VII. l.a., metán robbanás Krauszider András, 1962. 01. 20., Kistelek VII. l.a., metán robbanás Papp Gergely, 1962. 01.20., Kistelek VII. l.a., metán robba­nás Pócsa Barnabás, 1962. 01. 20., Kistelek VII. l.a., metán robbanás Szabó Barna, 1962. 01. 20., Kistelek VII. l.a., metán robba­nás Szalai Imre, 1962. 01. 20., Kistelek VII. l.a., metán robba­nás Tajti József, 1962. 01. 20., Kistelek VII. l.a., metán robba­nás Klacskó János, 1962. 11. 10.. .., szállításos Lajgut Benedek, 1962. 12. 08., Ménkes táró, kőzetomlás Szirmai István, 1962. 03. 30., Kányás a., kőzetomlás Tőzsér László, 1962. 04. 06., Alapítványi konferencia Az Európa ház és a Kurázsi Szerkesztősége „Alapítványvi­lág: a civil társadalom újjászüle­tése” címmel konferencia-fesz­tivált rendez június 5-én 10.00-től 16.00 óráig a Buda-Penta Hotelben (Bp. I., Krisztina krt. 4L) A rendezvény aktualitását adja, hogy egyre szűkül az ala­pítványok támogatása, szigo­rodnak vállalkozási feltételeik, egyre kevesebb az adomány. A konferencia választ próbál adni arra: amit tudni érdemes, amit elkerülni célszerű, amit néhá- nyan már jól csinálnak. A konferencia előadói: prof. dr. Kilényi Géza alkotmánybíró, dr. Vastagh Pál, országgyűlési képviselő, egyetemi docens, dr. Virág Mária ügyész. Rabi Béla és dr. Riechel Éva alapítványi szakértők, valamint Leon Trish és Karla Simon, a Nonprofit Törvénykezés Nemzetközi Központja (ICNL) elnöke és ügyvezető igazgatója. A konferencián mód lesz a már működő alapítványok be­mutatkozására, a fesztiválhan­gulatról pedig Marcellina gon­doskodik. Ménkes táró, szállításos Vaspál Dávid, 1962. 01... „Csigakúti l.a., szállításos Zimann Gyula (id.), 1962. 05. 28., Gyulai vontatás, szállí­tásos Farsang József, 1963. 08. 06., Gusztáv l.a., kőzetomlás Fülöp Béla Gábor, Pogony, 1963. 09. 25., Róna főtáró, haj­tószíj elkapta Szabó János, Szandaváralja, 1963. 09. 16., Mizserfa, közút, szállításos Varga István, Cered, 1963. 09. 19., Mizserfa, külfejtés, szállításos Veres Józsefné, 1963. 05. 27., N.bátonyi b.üzem, áramü­tés Bajder Imre, 1964. 04. 19., M.novák b. üzem, közúti Farkas Ferenc, 1964. 07. 16., Szorospataki l.a., kőzetom­lás Godó János, 1964. 07. 16.. Szorospataki l.a., kőzetomlás Iszkra János, 1964. 02. 19., Szilváskő táró, kőzetomlás Ivánszki Ödön, 1964. 04. 10., Csurgó táró, kőzetomlás Lőrincz János, 1964. 12. 25. Tiribes akna,... Molnár Sándor, 1964. 11. 09., Ménkes t., szívelégtelenség (Folytatjuk) „Menetrend” szerint érkezik a falvakba Áruda - négy keréken A nógrádi szénbányászatban halálos balesetet szenvedettek névsora

Next

/
Oldalképek
Tartalom