Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-15 / 137. szám

KÜLFÖLD 1993. június 15., kedd „Pénzügyi rendkívüli állapot”? Várhatóan a jövő hónapban „pénzügyi rendkívüli állapotot” vezetnek be Japánban, mert a tervezetthez képest lényegesen kevesebb adó folyik be a kincs­tárba. Ennek oka a másfél éve tartó gazdasági pangás. Az ITAR-TASZSZ beszámolója szerint a március végén zárult 1992-es pénzügyi év utáni adó- befizetés az elképzeltekhez ké­pest 3 ezer milliard yennel (25 milliárd dollárral) kevesebb. A tokiói pénzügyminisztérium sze­rint emiatt rendkívüli lépések meghozatalára lesz szükség, így igen kemény lefaragások várha­tók majd az 1994. évi állami ki­adásokban is. „Bekeményített” io az IMF /ul A Nemzetközi Valutaalap " ■‘-meglepően kemény álláspontra '«helyezkedett Oroszországgal szemben, amikor megtagadta a .gazdasági reformokhoz szüksé­ges hitelcsomag gyors folyósítá- nisát — jelentette a Reuter. Michel J!u Camdessus, az IMF vezérigazga­tója mindaddig nem hajlandó jó­váhagyásra az igazgatótanács elé ; terjeszteni egy 1,5 milliárd dollá- ' ros hitelt, amíg Moszkva rendbe “11 nem szedi gazdaságát. A hitel nf- visszatartásaval Camdessus zi; nemcsak Moszkvát, hanem Wa- ß shingtont is magára haragította, -ö amely szerette volna megmutatni -i Moszkvának, hogy reformjai ß1 erős nemzetközi támogatást él- „ veznek — állapította meg a Reu­-s ter­A németek és a banán A németek legkedveltebb j gyümölcse, a banán kilónkénti ara akár 0,50 márkával is emel­kedhet július 1-jétől, amikor életbe lép a latin-amerikai banán importjára vonatkozó korlátozás —jelentette-a DPA. A korlátozás <■ következtében az EK tagorszá­gai évente legfeljebb 2 millió ton­nányit vásárolhatnak az olcsó és jó minőségű latin-amerikai ba­nánból, az ezen felüli mennyisé­get 170-200 százalékos büntető­vám terheli. Az intézkedés célja, y, ftogy élonyos helyzetbe hozzá az '“:ÉK- saját banántermelőit, így például Krétát, á Kärrari-'Szigete-1 két, Madeirát vagy Franciaor­szág külbirtokait, köztük a Ka- rib-tengeri Martinique-et. Né­met kereskedők ketlik egyéb­ként, hogy a kisebb és kevésbé eltartható EK-banán ízleni fog a német vevőknek. A japánok felülvizsgálják... Amerikai felszólításra Japán hajlandó felülvizsgálni az állami megrendelések elnyerésére szol­gáló pályázati rendszerét. A to­kiói építésügyi minisztérium kö­zölte: bizottságot hoz létre, amely júliusban fogja mérlegel­ni, Vajon a nyitott amerikai, vagy a „kijelölt” résztvevőkön alapuló japán pályázati rendszer a meg­felelőbb. A japán állami építési megrendelések elnyeréséért csak minősített pályázók állhatnak csatasorba. Washington azt is követelte, hogy egy évre zárják ki a versenytárgyalásokból azokat ! a japán cégeket, amelyek „dan- goznak”, vagyis egyeztetik egy­más között a pályázati feltétele­ket. Meglepő különalku • Szakértőket is meglepő külön- alkut kötött Washington és Bonn arról, hogy feloldják a tele­kommunikációs berendezések kereskedelmére kölcsönösen be­vezetett szankciókat. A múlt hó­napban az Egyesült Államok szankciókat léptetett életbe nyolc EK-tagállammal szemben. Lépését Washington azzal ma­gyarázta, hogy a távközlési be­rendezésekre vonatkozó állami megrendeléseknél hátrányosan különböztették meg az EK-en kívüli szállítókat. Világbanki kölcsön Ukrajnának A Világbank odaítélte első kölcsönét Ukrajnának, amely a múlt év szeptemberében lett a tagja — jelentették hírügynöksé­gek. A 27 millió dolláros hitel a gazdasági reform megvalósítását szolgálja. A pénzből állami vál­lalatok privatizációjához, a ma­gán bankrendszer kialakításához es a közpénzek jobb igazgatásá­hoz szükséges külföldi szakértői és műszaki támogatást finanszí­rozzák. Lengyel pártok és a választások Az idő előtti lengyel parla­menti választások legnagyobb kérdőjelét írta be a politika nagy­könyvébe Walesa államfő azzal, hogy meghirdette egy pártok fö­lött álló választási tömb létreho­zásának szándékát. Eddig három erő jelezte részvételi szándékát e szövetségben: a lengyel nagytő­ke szervezetei, a Hálózat, a nagy­üzemek Szolidaritás-bizottsága­inak szervezete, valamint a helyi önkormányzatok képviselőinek testületé. E két utóbbi bejelenté­sének hírére azonban az üzlet­emberek vasárnap bejelentet­ték, hogy velük együtt nem haj­landók semmiben sem részt ven­ni. Nemcsak a pártok, de a szak­értők is komoly aggályaikat jut­tatták kifejezésre amiatt, hogy Walesa javaslata a Pilsudski mar­sall támogatására 1928-ban lét­rehozott szövetség pontos mása — ami akkor egy álparlamentáris féldiktatúrába vitte az országot. Megfigyelők szerint egy olyan erő megjelenése a politikai po­rondon, amelyet egyedül a vezér személyének támogatása köt ösz- sze, visszalépést jelentene a de­mokrácia és a pártstruktúrák fej­lődésében. A legnagyobb parasztpárt, a Lengyel Parasztpárt (PSL) főta­nácsa végleg eldöntötte: egyedül indul a választásokon, de lehető­vé teszi, hogy párton kívüli jelöl­tek is indulhassanak színeiben. A Harmadik Köztársaság Mozgal­ma kongresszusán ismét Paryst, az Olszewski-kormány egykori nemzetvédelmi miniszterét vá­lasztotta vezetőjévé. A tanács­kozás határozatot fogadott el, amely a LEMP-et, az egykori kommunista pártot a lengyel nemzet ellen elkövetett bűncse­lekményekért felelős, bűnös szervezetnek minősítette. Úgy vélik, hogy a legnagyobb ve­szélyt a lengyel demokráciára és függetlenségre a baloldal és az államfő törekvései jelentik. A Lengyel Szocialista Párt teljes vezetése belebukott abba a kísér­letbe, hogy rávegyék főtanácsu­kat a szociáldemokratákkal való választási összefogásra. Elsősor­ban az emigrációban élő, illetve onnan hazatért irányzat elvetett minden együttműködést a poszt- kommunistákkal — Ikonowicz, a párt vezetője és a teljes központi végrehajtó bizottság lemondott. Gorazde: 59 halott A boszniai Gorazde muzul­mán védői közül 59 vesztette éle­tét a szerb tüzérség támadásai következtében — közölte vasár­nap a muzulmánok rádióadója. Ennek során — tűnik ki a rádió­amatőrök által vett adásból — száznál többen sebesültek meg. Az áldozatok túlnyomó többsé­gét egy kórházépületbe becsapó­dó lövedék ölte meg. Közvetlenül a szerb támadás után Bosznia-Hercegovina ENSZ-nagykövete a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kér­te. Mint a világszervezet székhe­lyén ezzel kapcsolatban nyilvá­nosságra hozott közleményből kitűnik, a BT-nek nyilatkozat­ban kell elítélnie a több mint húsz napja szünet nélkül tartó szerb agressziót. A szerb támadások Gorazde bosnyák várost elvág­ták a külvilágtól, oda semmiféle élelmiszer- és gyógyszerszállít­mány nem érkezhetett meg — hangzik a bosnyák ENSZ-nagy- követ nyilatkozata. James Bond is használta Meghalt a „revolverkirály” Az olasz televízió híre szerint 86 éves korában elhunyt annak az olasz vállalatnak az igazgató­ja, amely a James Bond által „használt” revolvereket gyártot­ta. Piergiuseppe Beretta, a „Be- retta SpA”, a világ egyik legré­gibb revolvergyárának elnök- igazgatója, csütörtökön hunyt el a család észak-olaszországi ott­honában, Gardone Valtrompiá- ban, ahol a Beretta család 1526- ban alapította azóta világhírnév­re szert tett fegyvergyárát. A Be­retta által gyártott fegyvereket rendszeresítették az olasz hadse­regben és a rendőrségnél. Más országok, így az Egyesült Álla­mok biztonsági erői is Beretták- kal vannak felszerelve. A revolvert valójában a James Bond-regények angol írója, lan Fleming tette világszerte ismert­té, amikor az ötvenes években megjelent bűnügyi regényei hő­se, a 007-es ügynök revolveréül választotta. Aidi tábornok ellen ENSZ­egységek válaszcsapása Az ENSZ Szomáliában állo­másozó egységei tegnap hajnal­ban több mint egy órán át tartó légitámadást intéztek Mogadis­hu több katonai célpontja ellen. A kevéssel éjfél után kezdett ak­ció az egyik legfőbb Szomáliái hadúr, Mohammad Farah Aidi állásai ellen irányult. A csapást AC-130 amerikai gépekkel hajtották végre, s a fő célpont a tábornok által ellenőr­zött lőszerraktár, illetve garázs volt. Áldozatokról nem érkezett jelentés. A robbanások eleinte a lőszerraktárak felől hallatszot­tak, s a garázs elleni támadásokat csak később említették a hírügy­nökségek. Az Aidi tábornok állásai ellen intézett támadást válaszcsapás­nak szánták a világszervezet rendfenntartói elleni, hétvégi tá­madásra. Ennek során több mint 20 ENSZ-katona vesztette éle­tét. Az ENSZ-akció befejezése után helyreállt a nyugalom a szo- máli fővárosban. Női miniszterelnöke lesz Kanadának Kim Campbell, Kanada jelen­legi védelmi minisztere veszi át a visszavonuló Brian Mulroney- től a miniszterelnökséget: a kon­zervatív párt vasárnapi ottawai kongresszusa a 46 éves Vancou­vert jogásznőnek szavazott több­séget az ellenjelölttel, Jean Cha- rest környezetvédelmi minisz­terrel szemben. Mulroney, aki 1984-ben a konzervatívok Kanada történel­mében páratlan méretű, elsöprő többségével került kormányra, már korábban bejelentette visz- szavonulását. A kormányfő nép­szerűsége fokozatosan a mély­pontra süllyedt, amikor nem tudta enyhíteni az ország súlyos­bodó gazdasági gondjait, megol­dani a francia ajkú, az önállóság­gal kacérkodó Quebec tarto­mány és az ország többi, angolul beszélő tartománya közötti ki­kirobbanó válságokat. Kim Campbell rendhagyóan gyors pályát futott be a kanadai politikában: csak 1988-ban lett először parlamenti képviselő, és támogatója, Brian Mulroney már 2 évvel később kinevezte az ország első női igazságügy-mi­niszterének, majd tavaly a védel­mi tárcát vette át. Campbell a jelek szerint ha­mar elsajátította az észak-ameri­kai politika művészetét: a két­szer elvált, gyermektelen, kitűnő megjelenésű asszony nemcsak szókimondásáról, intelligenciá­járól ismert, hanem arról is, hogy hatásosan nyúl a propaganda Uj konzervatív pártvezér Kim Campbell védelmi miniszter asszonyt választották meg a ka- : Hádai kormányzó párt vezérévé vasárnap. Campbell asszony — nő­ként az ország történetében először — rövidesen átveheti a miniszter­elnöki hivatalt. Egyelőre nincs pontos időpontja a kormányfőváltás­nak, a Haladó Konzervatív párton belül azonban arra számítanak, hogy Campbell asszony tíz napon belül „átülhet” Brian Mulroney he­lyére. Az új konzervatív pártvezér 46 esztendős, végzettségére nézve jo­gász. A pártvezérválasztáson a második fordulóban kerekedett felül 34 esztendős ellenfelével, Jean Charest környezetvédelmi miniszter­rel szemben. Az új miniszterelnök-asszony a várakozások szerint — az első időben legalábbis — kerülni szándékozik azokat a népszerűt­len lépéseket — egyebek között az adóemelést —, amelyek elődjének lemondásához vezettek. minden módszeréhez: így példá­ul bejárta a világsajtót fotója, amelyen (igazságügy-miniszteri kinevezése idején) bírói talárját fogason tartja maga elé — s a mi­niszterasszony csupasz vállak- kal, ruhátlanságot sugallva áll a talár mögött. Nem kisebb feltű­nést keltett, hogy legutóbb egy 33 éves countryzene-sztár társa­ságában mutatkozott. Az új kormányfő heteken be­lül elfoglalja tisztét, így ő képvi­seli már Kanadát a vezető nyuga­ti országok júliusi, tokiói csúcs­találkozóján. Campbell bel- és külpolitikai nézetei nem sokban különböznek elődjétől: támo­gatja a konzervatívok által aláírt eszak-amerikai szabadkereske­delmi övezetet, csökkenteni kí­vánja a költségvetési hiányt és a katonai kiadásokat, bár támo­f atja Kanada szerepét az ENSZ ékefenntartó akcióiban. Campbellnek hamarosan már választási kampányára kell össz­pontosítania: Kanada ősszel, várhatóan novemberben választ, és a kilenc éve kormányon lévő konzervatívoknak igen nehéz dolguk lesz. Az elmúlt 30 évben — Mulroney 8 évét és egy koráb­bi féléves időszakot leszámítva — a liberális párt kormányozta az országot, és jó esélyük van rá, hogy visszaszerezzék a hatalmat. A pekingi Tienanmen téren 1989-ben történt vérengzés óta a Kaliforniában élő Barry Chang kisebb vagyont fektetett be pos­tabélyegekbe. A Kínába küldött levelekben tudatta, hogy törődik a kegyetlen mészárlással. A 41 éves férfi, aki 1977-ben emigrált Tajvanból és már amerikai ál­lampolgár, 40 ezer dollárt köl­tött arra, hogy 10 ezer levelet küldjön a felkelésben résztvevő diákok hozzátartozóinak, egye­temistáknak és hivatalos szemé­lyiségeknek, köztük Teng Hsziao-pingnek is. Nem akarok forradalmat ki­robbantani — mondotta az AP amerikai hírügynökség tudósító­jának —, csak azt akarom meg­Tízezer levél mutatni, hogy nem felejtem el a dolgot. Chang erőfeszítése nem járt túlságosan nagy sikerrel. Mind­össze 100 válaszlevelet kapott. De ezekben a levelekben egysze­rű kínaiak megírják gondolatai­kat, ecsetelik félelmeiket és re­ményeiket. A legszenvedélye­sebb írásokat gyermekek küld­ték — mesélte Chang. — Néha egy kis pénzt is kül­dök, ami Amerikában alig szá­mít, de segítség olyan országban, ahol az évi átlagjövedelem 180 dollár. A múlt évben már csoport ala­kult, amelynek célja az, hogy se­gítsen a bebörtönzött Liu Gang­nak, aki részt vett a pekingi téren kirobbant lázadásban. Gang csa­ládja 15 oldalas levelet csempé­szett ki, amelyben az egyetemista leírja állapotát. Chang újságokból vette a ne­veket és a címeket, s az évek so­rán számítógépes listája már te­kintélyes méreteket öltött. A csoportnak már részletesebb fel­jegyzései vannak, mint az Asia Watch nevű nemzetközi ember­jogi szervezetnek. Chang leveleinek szövege egyszerű. „Azért írok, hogy tud­jatok, törődöm veletek. Ha segít­ségre van szükséged, új vagy nívj fel telefonon” — áll a levelekben. Kérdőjelek Mi a garancia? A kérdésre mindjárt válaszolhatunk: nem az, amit az Oros- Hús kapott a földművelésügyi minisztertől, mert az hamisnak bi­zonyult. De a címben jelzett kérdést igazában nem is ez az ügy ve­tette fel, hanem néhány korábbi, hasonlóképpen „botránysza­f ú” eset. A napokban jelentették be a kincstári vagyonkezelők ét vezetője ellen indított eljárást, hetek óta hangos a közélet at­tól, vajon tetten érhető-e a korrupció a privatizációs szervezet­ben, még nem zárult le a volt rendőrtisztek állítólagos szabály- sértéseivel kapcsolatos vizsgálat, s folytathatnánk a sort. Azonos tartalmú és súlyú ügyek ezek ? Nem, s a felsorolás sem azt a célt szolgálja, hogy „összemossuk” őket. Egyvalami azon­ban közös bennük: súlyosan szennyezik társadalmi környeze­tünket, veszélyeztetik a közélet tisztaságát. S ez súlyos fertőzés, mert megingatja az állampolgárok bizalmát bizonyos közhivata­lok és kozhivatalnokok iránt. Meg lehet-e akadályozni az ilyen ügyeket? A. legfőbb garancia a demokratikusan működő, és — most a hangsúlyt helyezzük el­sősorban erre — demokratikusan ellenőrizhető intézményrend­szer. Ez utóbbinak az elvi lehetősége, sőt jogi feltétele általában adott, a jelek szerint azonban mégis vannak nálunk olyan dön­téshozók és döntéshozói fórumok, akiknek és amelyeknek a munkájába — olykor gyaníthatóan politikai, máskor feltételez­hetően adminisztrációs okból — nem pillanthatnak be az ellen­őrök. S itt nem feltétlenül a hivatásos revizorokról van szó, hanem például egy település lakosságának az önkormányzat feletti el­lenőrzéséről is. Megvannak-e az emberifeltételei a felelős és megbízható tár­sadalmi kontrollnak? Egyértelműén igen, a bevált elv alapján: megfelelő embert a megfelelő helyre. Olyat, akinek a kiválasztá­sánál nem követik el azt a hibát, amelyre az elmúlt évtizedekben sokszor ráfizetett az ország: a tisztesség, a felkészültség és a szak­tudás nem kapott kellő súlyt a megbízatásoknál. A környezetszennyezés ellen ma már szerencsére sokakat le­het csatasorba állítani. Legyen ugyanilyen tömegmozgalom a társadalmi környezet tisztaságvédelme is. (FEB) 200 millió dolláros fogás Hat tonna kokain A salvadori rendőrség a mi­nap hat tonna — 200 millió dol­lár értékű —, Kolumbiából szár­mazó, nagy tisztaságú kokaint foglalt le a fővárostól nyugatra egy ipari létesítményben. Az AFP jelentése szerint idáig ez volt a legnagyobb kábítószerfo­gás az országban. A 160 láda és 22 zsák tiszta kokain egy teher­autóban volt elrejtve, amely valószínűleg Medellinből érke­zett. (MTI) Mi lett a barikádok hőseiből? Miniszterek, igazgatók, hírlapírók Negyedszázaddal ezelőtt barikádokon álltak, huszonévesen nevük­kel volt tele a sajtó. Ők voltak Párizsban a barikádok hősei, a diák­mozgalmak vezetői. Maoisták és trockisták, Marcuse lelkes hívei és baloldali kommunisták, a diákmozgalom kezdetét jelentő „Márci­us 22. Mozgalom” megteremtői, vagy csak annak résztvevői. Mi lett belőlük negyedszázad műlva? A neves francia hetilap, a L’Express nemrég összeállítást közölt 1968 májusa egykori diákvezéreiről, mintegy félszáz­ról írta meg, mi volt akkor, mi lett ma. Tanulságos a névsor: az egy­kori forradalmárok közül mind­össze egyetlenegy, Alain Krivine maradt meg „hivatásos forradal­márnak”, ő ma is egy ultrabalol­dali, de jelentéktelen politikai szervezet vezetője. A többiek? Van közöttük volt miniszter, egyetemi tanár, ismert újságíró és neves ügyvéd. Sokuk gomblyukát díszíti a Becsület- rend rozettája, vagy más magas francia kitüntetés, s van, aki már nincs is az élők sorában. Alighanem valamennyiük kö­zül a leghíresebb a „Vörös Dany”, Daniel Cohn-Bendit, a német diák, a nagyszabású moz­galom kezdetét jelentő „Március 22.” Bizottság megteremtője volt — őt ma a nagy német város, Frankfurt alpolgármesteri irodá­jában lehet megtalálni. A német diákot annak idején kiutasítot­ták Franciaországból, tíz éven át a lábát sem tehette francia földre, mostanában azonban gyakori vendég, és tartja a kapcsolatait egykori társaival. — Nem hiszem, hogy 1968 májusa feltétlenül bekerül majd a történelemkönyvekbe — mondja a ma 48 éves Cohn-Bendit a francia hetilapnak adott interjú­jában. —Véletlen, hogy Francia- ország akkor olyan alapvető tár­sadalmi válságban volt, amely fellázította a fiatalokat — hogy azután előkészítse a robbanást. Jacques Sauvageot, a diák­szakszervezet, az UNEF vezető­je ma Rennes városában a kép­zőművészeti főiskolán tanít, s bár továbbra is baloldali érzel­műnek vallja magát, felhagyott az aktív politizálással. Tiennot Grumbach, az egyik maoista csoport legfőbb vezetője jó nevű ügyvéd, a Becsületrend kitüntetettje, de ma is elsősorban olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek szociális töltésűek. Ala­in Geismar, a Proletár Baloldal egykori vezetője ma a felsőokta­tási dolgozók szakszervezetének főtitkára, s mostanáig magas funkciót töltött be az oktatási minisztériumban is, bár e tiszté­ben aligha marad meg. Bruce Lalonde, egykori diák­szakszervezeti funkcionáriusa és Bemard Kouchner a minisztersé­gig jutottak el az előző kormá­nyokban, Lalonde ma a zöldek egyik pártjának vezetője, Ko­uchner a Médecins sans Frontier mozgalom megteremtője — vagy­is mindketten szociális érzé­kenységű, de nem kifejezetten baloldali szervezetekben vesz­nek részt. Sokan lettek újágírók, s közü­lük egész csoport van a népszerű párizsi napilapnál, a Libération- nál, amelyet ők hoztak létre, s amelynek ma az egykori maoista Serge July az igazgatója. Az egy­kori kommunista diákszóvivő, Daniel Vemet ma a Le Monde külpolitikai rovatvezetője. Jean-Marcel Bouguereau a l’Evénement du Jeudi című heti­lap főszerkesztője. A Le Nouvel Observateur munkatársa volt a maoista Pierre Blanchet— őt ta­valy Horvátországban, tudósítás közben érte halálos lövés. A „nagy májusi napok” végét jelentő és ma is sokszor emlege­tett Grenelle utcai megállapodás kidolgozásában résztvevőket ma gyakran látni a televíziókban. Egyikük Jacques Chirac, a másik Edouard Balladur. Azt a képviselőt pedig, aki májusban ott menetelt a diákok és a munkások közös felvonulá­sán, s május végén abban re­ménykedett, hogy kormányt ala­kíthat, úgy hívták: Francois Mit­terrand. _ (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom