Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-11 / 108. szám

KÜLFÖLD 1993. május 11., kedd Tüntetők és rohamrendőrök összecsapása Mintegy 40 diák és 5 roham­rendőr megsebesült Hágában, amikor a tüntetők összecsaptak a karhatalommal. Hága belváro­sában hűszezernyi diák gyűlt ösz- sze, hogy tiltakozzon a kormány terve ellen, amelynek értelmé­ben csökkentenék az ösztöndí­jat, és megszüntetnék a diákok ingyenes vasúti utazásra szóló jo­gosultságát. Fura harc a fajgyűlölet ellen Véres összecsapássá fajult egy fajgyűlölet elleni tüntetés Lon­donban. A város délkeleti részén mintegy 2 ezer ember gyűlt ösz- sze, hogy megemlékezzen egy 18 éves fekete bőrű diákról, akit fe­hér suhancok késeitek meg halá­losan április 22-én. Amikor a tüntető tömeg egy könyvesbolt­hoz ért, amelyben gyakori vásár­lók a szélsőjobboldali Brit Nem­zeti Párt tagjai, a menetből tégla­darabokkal, üvegekkel dobálták az üzletet. A rendőrök közbe­avatkoztak, verekedés tört ki.-it Visszaélt ! az olasz diplomata? ,y Házkutatást tartott a rendőr- _v ség Giuseppe Baldoni, Olaszor­szág lengyelországi nagyköveté­nek római lakásán. A diplomatát azzal gyanúsítják, hogy részese volt a fejlődő országok támoga­tásárafordítottpénzek körüli visz- f szaéléseknek. Baldoni korábban a külügyminisztérium nemzet­közi együttműködési osztályá- l'.ü nak helyettes vezetője volt. Kaposvári színisiker Strasbourgban Második bemutatóját is meg- t, tartotta a hét végén Strasbourg- ban a helyi Nemzeti Színház által vendégszereplésre meghívott kaposvári együttes. A Csíky Gergely Színház társulata ezúttal az E. T.A . Höffman nypmán ké­szült zenés mesejáték-musical­jét, a Diótörőt adta elő, hatalmas Tinón ni rí ipüit;» ■ Magyar — egyiptomi külügyi tárgyalások Azonos álláspontok Az Arab Liga anyagi segítsé­get kíván nyújtani a magyaror­szági bosnyák menekülteknek — közölte Eszmat Abdel-Megid, a pánarab szervezet főtitkára 7o- maj Dénes külügyminisztériumi államtitkár-helyettessel, aki a hét végén — tuniszi tárgyalásai után — kétnapos látogatást tett Kairó­ban. A helyettes államtitkárt — mi­után a külügyi konzultációs rendszer keretében megbeszélést folytatott Iszmail Mubarak egyiptomi külügyminiszter-he­lyettessel — fogadta Amr Musza, a kairói diplomácia irányítója, akinek Tomaj Dénes átadta a magyar külügyminiszter levelét. A felek időszerűnek mondották a két külügyminiszter közötti ta­lálkozót. A kétoldalú kapcsola­tok áttekintésén kívül az egyip­tomi fél a közel-keleti békefolya­mat megítéléséről adott tájékoz­tatást, a vendégtől pedig elsősor­ban a közel- és kelet-európai helyzetről, azon belül a boszniai válságról kapott értékelést. Gya­korlatilag azonos állásponto­kat képviseltünk az érintett témákban — mondta Tomaj Dénes. Merényletre készülnek Jelcin ellen Borisz Jelcin orosz elnököMa- valy több mint száz esetben fe­nyegették meg, idén pedig öt hó­nap alatt 45 ízben érkeztek „jel­zések” az elnök biztonsági szol­gálatához, de az esetek döntő többségében idegbeteg embe­rekről volt szó — jelentette ki az orosz tévében vasárnap este Mi­hail Barszukov altábornagy, Jel­cin biztonsági szolgálatának ve­zetője. Barszukov kitért arra is, hogy az egyik orosz képviselő egy saj­tóértekezleten azt állította: a május eleji orosz ünnepek alatt újabb merénylet készül Jelcin el­len. Az altábornagy hangsúlyoz­ta, hogy a képviselő szavainak „van alapja”, és osztotta a tör­vényhozó nyugtalanságát. A tévéműsorban az oroszor­szági főügyészség tájékoztatást adott arról, milyen eredménnyel zárult a nyomozás Kiszlov őr­nagy ügyében. Kiszlov néhány hónappal ezelőtt önkényesen el­távozott távol-keleti egységétől, hogy merényletet kövessen el Jelcin elnök ellen, de végül is a moszkvai kormányépületek zárt körzetében letartóztatták. A tör­vényszéki orvosszakértői véle­mény szerint Kiszlov skizofréni­ában szenved, ezért nem beszá­mítható, s kényszerkezelésére van szükség zárt intézményben. A végső döntést a bíróság hozza meg Kiszlov ügyében — jelentet­te az ITAR-TASZSZ. (MTI) Rakétarobbanás Bajkonurban Űrhajózási balesetek Kilencvenegy ember vesztette életét abban a rakétarobbanás­ban, ami fél évvel Jurij Gagarin sikeres űrutazása előtt történt a bajkonuri űrközpontban. A japán hírügynökség újság­íróinak mutattak be vasárnap azokat a szovjet archív filmeket, amelyeket erről és más sikertelen eseményekről készített a Video- kozmosz nevű cég, és amelyeket eddig nem mutattak be a publi­kumnak. 1960 októberében egy új rakétát akartak kipróbálni a bajkonuri (kazahsztáni) űrköz­pontban, de a rakéta, feltehetően szivárgás miatt, felrobbant. A film bemutatja, hogyan bontja el a tűz az ott dolgozó embereket, és hogy mindezt tehetetlenül szemléli a mentőbrigád. Egy másik archív film Alek- szej Leonov majdnem tragikusan végződött első űrutazását mutat­ja be: Leonovnak meghibáso­dott az űrruhája, és úgy tűnt, hogy képtelen visszatérni a Voszhod-2 fedélzetére. Önjelölt Mao-ivadékok Amint közeledik Mao Ce- tung születésének 100. évfordu­lója (december 26.), úgy nő szin­te hétről hétre azoknak a kínai­aknak a száma, akik egyenesen a Kínai Népköztársaság megalapí­tójától származtatják magukat. A Corriere della Sera című ró­mai lap a pekingi sajtóben meg­jelent hírekre hivatkozva jelen­tette, hogy legutóbb a „nagy kormányosnak” már 170 állító­lagos leszármazottjáról véltek tudni. Az 1976-ban elhunyt Mao Ce-tung egyetlen „törvényes” fia, Mao An-gingvisszavonultan él nyugdíjasként. A kínai vezető első feleségének fia, Mao An- long állítólag 1932-ben meghalt. Bizonyosat senki sem tud, de egy szélhámos ügyesen kihasználta a rejtélyt és „Én, Mao An-long, Mao Ce-tung fia” címmel elejé­től végig hazug „önéletrajzot” adott ki. Buharin özvegye New Yorkban Megtanulta férje végrendeletét 1932-ben, amikor Anna Lari­na 18 éves volt, és szerelmes lett a szovjet állam egyik megalkotójá­ba, Nyikolaj Ivanovics Buharin- ba, édesapja azt mondta neki: — Érdemesebb 10 évig együtt élni Nyikolaj Ivanoviccsal, mint egész életedet együtt tölteni más­sal. Larinának csak 5 évnyi együtt­élés jutott Buharinnal, akit 1937-ben letartóztattak, és 2 év­vel később kivégeztek. Az asz- szony azonban egész életét tétjé­nek szentelte, átélve munkatá­borokat, száműzetést és börtönt. Most 79 éves, vézna kis ősz hajú asszony, aki New Yorkba látoga­tott Ezt nem tudom elfelejteni cí­mű könyve angol nyelvű kiadása alkalmából. Buharin már 1929-ben kegy- vesztett lett Sztálinnál. 1938- ban a bíróság előtt azzal vádol­ták, hogy jobboldali összeeskü­vést készített elő. A valódi ok az volt, hogy Buharin folytatni akarta Lenin új gazdaságpoliti­káját, amely megengedte néhány magánvállalat működését. Lan- nát szintén letartóztatták, s „a nép ellenségének” nyilvánítot­ták. Elszakították egyeves fiától, akit csak 19 év múlva látott vi­szont. Buharin letartóztatása előtt Anna Larina kívülről megtanul­ta férjének többoldalas úgyneve­zett végrendeletét, amelyben a politikus ártatlanságát bizony­gatta. Elmondta, hogy a Gulag- ban eltöltött évek alatt rendsze­resen elismételte magában a szö­veget, hogy egyszer majd nyilvá­nosságra hozhassa. Erre azon­ban csak 1988-ban, Gorbacsov hatalomra kerülése után kerül­hetett sor. Ugyancsak 1988-ban Moszk­vában megjelent Larina könyve. Mint mondotta, nem győzte elol­vasni a gratuláló leveleket. Örö­mét azonban hamarosan megke­serítette a Szovjetunió széthullá­sa. Mint Anna Larina megírta, 25 évvel idősebb félje érzékeny, hu­morérzékkel rendelkező ember volt. 1936-ban például egy pári­zsi látogatás alkalmával kézen állva szórakoztatta a járókelőket a Montmartre-on. (, Az özvegy könyvében „tetőtől talpig értelmiséginek” írja le fér­jét, a bolsevikok fő ideológusá­nak, aki annyira szeretetre méltó volt, hogy Lenin „a párt kedven­cének” nevezte el. Anna Larina csak ebben az évben kapta meg azt a levelet, amelyet férje 1938-ban, perének megkezdése előtt írt neki. Ez a le­vél — mint az özvegy az AP ame­rikai hírügynökség tudósítójá­nak elmondta — „tele van aggó­dással és szerelemmel”. A levél több mint 50 évig hányódott szovjet archívumokban. Az özvegy könyvében leírta saját szenvedéseit is. Többször közölték vele például, hogy agyonlövik.^Már ott állt a kivég­zőosztag előtt, amikor megtudta, hogy kegyelmet kapott. Hóna­§ okon át etetett egy patkányt a örtönben, hogy legyen társa a magányban. Larina most Moszkvában él, és gyakran elmegy a Metropol szálloda előtt, ahol valamikor a bolsevik elit élt. Buharin szobája a második emeleten volt. — Amikor elmegyek a Metropol előtt, mindig felnézek az abla­kokra — mondotta. mélyiségek is, mint Clodomiro Almeyaa, Chile egykori moszk­vai nagykövete. Ez volt egyéb­ként Santiagóba érkezése óta az első alkalom, hogy Erich Honec- ker elhagyta otthonát. Honecker szerint a könyvében számos meglepetéssel találkoz­hat majd az olvasó, és sok min­dent megért majd, ha elolvasta azt. A Chilében száműzetésben élő Erich Honecker, a hajdani el­ső számú keletnémet vezető a Panorama című olasz folyóirat­nak nyilatkozva elmondta: „éle­tének utolsó energiáit arra for­dítja”, hogy könyvet írjon, amely „a Német Demokratikus Köz­társaság igaz története lesz”, és leleplezi, hogy „kik és miként idézték elő az NDK bukását”. Az olasz folyóirat munkatársa akkor csinálta az interjút, amikor Honecker április 23-án feleségé­vel együtt szerény ebéden vett részt egy étteremben egykori chi­lei emigránsokkal, akiket a kato­nai diktatúra idején az NDK be­fogadott. Jelen voltak továbbá olyan ismert chilei baloldali sze­Negyedszázada történt A barikádok éjszakája „A hatalom az utcán van”, „Az értelmet a hatalomra” — hirdették a feliratok a párizsi La­tin negyedépületein, a Sorbonne falán. S a feliratok alatt fiatalok ezrei gyülekeztek, egyetemisták a Sorbonne-ról, a városon kívüli Nanterre-i egyetemről és más­honnan. 1968. május 10-nek dél­utánja nyugodtan indult, pedig már a csata közepét jelentette. Párizs akkor meg nyugodt volt. Sokan vélték úgy, hogy a diákok megmozdulása csak affé­le fiatalos hevületből fakad, az eredetileg az egyetemi reformo­kért megindult tüntetéseket le le­het csillapítani. De Gaulle elnök kevéssé törődött a tüntetésekkel — majd elintézik azt a kormány tagjai, őt különben is romániai hivatalos látogatásának előké­születei kötötték le. Pompidou miniszterelnök nem is volt Fran­ciaországban, ezekben a napok­ban Afganisztánba látogatott — elvégre a világ keleti részén, a Szovjetunió peremvidékén ek­kortájt még csend volt, legfeljebb a prágai tavaszra kellett odafi­gyelni. A szakszervezetek sem voltak hajlandóak szóba állni a fiatalok­kal — elvégre ők is részét képez­ték a kialakult intézményrend­szernek Franciaországban, s a maoista csoportok még őket is kikezdték puhaságukért, tétlen­ségükért. S ekkor jött május 10-nek éj­szakája. A diákok tüntetése bé­késen indult végig Szent Mihály útján, hogy „visszafoglalja” a Sorbonne épületét, de hamaro­san beleütközött a rohamrendő­rök, csendőrök első útelzárásá­ba. Rendőrsorfal sorakozott minden mellékutcán, kereszt- útón, készenlétben voltak a gázgránátok, a gumibotok. S a rendőrök elindultak a diákok felé. Az első barikád hamarjában összetolt gépkocsikból épült, de mögötte már megkezdték a Gay- Luccas utca kockaköveinek bon­tását is fegyvernek, de barikád­nak is. Hajnalra harmincnál több barikád állt a Latin negyed­ben, mögötte kövekkel felfegy­verzett diákokkal, a rendőrök­nek lépésről lépésre, útakadály­ról útakadályra kellett velük megvívni a hajnalig tartó véres csatát. A folytatás váratlan lett a kor­mány számára: a rokonszenvek­kor a diákok felé fordult, s ami a legfontosabb, felébredtek az ad­dig alvó szakszervezetek is, úgy ítélték meg, hogy most már ideje kiállniuk a munkások érdekei mellett, annál is inkább, mert a diákpropaganda egyre inkább hatott a nagyüzemi munkásság­ra. Május 13-án együtt vonultak fel Párizs utcáin a diákok és a szervezett munkások, a baloldali pártok vezetői — ott volt velük egy Francois Mitterrand nevű képviselő is. A sztrájkokkal a szakszervezetek kivívták a „Gre- nelle utcai megállapodást”, amely jelentősen javított az üze­mi munkások helyzetén. Úgy tűnt, hogy a gaulle-ista rendszer összeomlott, s Franciaországban a radikális baloldal kerül hata­lomra. A dolgok azonban nem így alakultak. De Gaulle, aki először távozását is felajánlotta a refe­rendum tétjeként, május 28-án „eltűnt” Párizsból, senki sem tudta, hová lett. Másnap derült ki, hogy a Németországban állo­másozó francia csapatok pa­rancsnokságán járt, s Massu tá­bornok késznek mutatkozott ar­ra, hogy ha kell, csapatokkal ver­je le a „lázadást”. Az elnök en­nek tudatában lépett: feloszlatta a nemzetgyűlést, visszavonta a referendum tervét, átszervezte kormányát, menesztve Pompi­dou miniszterelnököt. A gaulle- isták összeszedték magukat, a Champs Elysée-en milliós felvo­nulással válaszoltak a hetek óta forrongó, de eddigre kifulladt baloldalnak. Júniusban választá­sokat tartottak Franciaország­ban. A gaulle-ista párt addigi — s egészen 1993 tavaszáig tartó — legnagyobb győzelmét aratta. A barikádok éjszakája ekkorra már csak emlék maradt. Kis Csaba Bukaresti riport egy sajtótájékoztatóról Mához egy hétre újra, ugyanitt A színhely egy emeletes villa szalonja az előkelő Herastrau utcá­ban, Bukarest északi részében: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetői manapság itt, székházukban találkoznak a román sajtó képviselőivel. Egy-két hetente egy találkozó, amelyen a pár­tok sajtóértekezleteit követő újságírók hada vesz részt, rádiósok, tévések, lapok szakírói. Bevezető nyilatkozatok, kérdések-felele- tek, ugyanúgy, mint ahogy a többi pártoknál szokásos. Azaz majdnem úgy. Amott ro­mán politikusokat faggatnak, egyetértőén vagy ellenszenvvel, a sajtó rámenős munkatársai. Itt magyarokat. Más a pálya, más a játék. Lehet egyetérteni vagy nem politikailag, de a szalonban ott lebeg valami sajátos, megfog­hatatlan. Bármiként kezdődjék, bármi legyen is a találkozás hiva­talos témája, végül a románság­magyarság viszonya kerül terí­tékre. Jobbára pedig csak az. így az újságírói-politikai szakmai párviadal szenvtelen szellemi pengeváltásának helyébe az et­nikai szempontok sokkal fájóbb párbaja lép. A sajtóértekezletet tartó politikusok nagy önfegye­lemmel igyekeznek megtartani a tájékoztatás hűvös légkörét. Re­ményük arra, hogy üzenetüket megértsék, és ami fő, továbbít­sák partnereik — ez a cél —, csak így lehet. Ezen a csütörtökön például már harmadszor jött el Vida Gyula, az RMDSZ szilágysági képviselője, a szövetség gazdasá­gi szakértője, a képviselőház gazdasági bizottságának titkára, nogy kifejtse a szövetség állás­pontját a Költségvetésről, a kor­mány gazdaságpolitikájáról, hogy jelezze, az RMDSZ nem­csak a sajátos magyar kérdések­hez szól hozzá, hanem az ország közös problémáihoz is. Két előző alkalommal szóhoz sem jutott, ez a téma nem érdekelte a román sajtót. Most egyenesen ő az első fel­szólaló, csak Markó Béla szövet­ség) elnök szól néhány szót beve­zetőjében arról a nyílt levélről, amelyet húsz ellenzéki, a Romá­niai Demokratikus Konvenció­hoz (ennek a pártszövetségnek az RMDSZ is tagja) tartózó sze­nátor intézett Tőkés László püs­pökhöz, az RMDSZ tiszteletbeli elnökéhez, a romániai forrada­lom jelképéhez. A szenátorok szerint nem megoldás a magyar­ságnak az önrendelkezés, az len­ne jó, ha az RMDSZ és tisztelet­beli elnöke mellőzne minden olyan akciót, amely közvetlenül vagy közvetve árt az ellenzék kö­zös ügyének. Markó Béla szerint hibás a levél szemlélete, és téve­sek a tényei, de hozzáfűzi, hogy a Konvenció minden pártja meg­őrzi a függetlenségét, az RMDSZ nézetei mindig is ismer­tek voltak, azokat nem adja fel. Ennyi elég. Vida Gyulára ugyan egy kicsit odafigyelnek, elvégre eppen folyik az általá­nosnak mondott, de korántsem általános sztrájk. A kormány- párti újságírót az ellenzékitől ne­héz megkülönböztetni a feltett kérdés tartalma akapj án — leg­feljebb a hangsúly barátibb, megértőbb az egyiknél. (Nem mindig). — Miként utasíthatja el a ma­gyarság a románságnak azt az el­határozását, hogy nemzeti ál­lamban éljen? Milyen alapon? Markó Béla, Tokay György, a képviselőcsoport elnöke, Takács Csaba, az ügyvezető elnök egy­másra néznek. Sokszor elmagya­rázták már: amikor az alkot­mány vonatkozó paragrafusa el­lenszavaztak, nem vitatták, hogy Románia egységes állam, szuve­rén, csak azt, hogy nemzeti, azaz a románok állama, ahol tehát a nem román, a magyar és más ki­sebbségi jó esetben elfogadott, megtűrt, a legkisebb testvér. Ez még nem jelenti, hoyg szövetségi államot sürgetnének. Európa legtöbb államának alkotmánya nem nevezi meg az országot nemzeti államként, attól nem lesznek szövetségi jellegűek. De a nemzeti állam a gyakorlatban azt jelenti, a közéletben, a bíró­ságokon a magyar ott sem hasz­nálhatja a nyelvét, ahol jelentős a számaránya a lakosságban. — Hogyan, azt akarja az RMDSZ, hogy a magyar legyen Romániában a hivatalos nyelv? Válaszoljanak, uraim, egyértel­műen! — Igen, helyileg, ott, ahol megfelelő a számaránya — mondja Markó. — Akkor majd nekem, a bu­karestinek, ha Hargita megyébe akarok menni, meg kell tanul­nom magyarul? — Nem kell megtanulnia, uram, nem mondtam, nogy csak a magyar legyen a hivatalos nyelv. Azt mondtam, hogy a ma­gyar is — a román mellett. — Az Egyesült Államok de­mokratikus ország, de ott min­denki elfogadja, hogy az állam­nyelv az angol. Miért nem fogad­ják el Önök Romániában, hogy az államnyelv a román? Tokay György talán ezredszer mondja el: — Uram, köztudott, akik át­keltek az óceánon, azért tették, hogy maguk teremtsenek egy ál­lamot, ezzel a szándékkal érkez­tek oda. Mi, magyarok, nem ér­keztünk Romániába. Mi itt vol­tunk, amikor a mai területén ez az állam megvalósult. Újabb kérdező... Vagy már nem is kérdező: — Románia az Románia, mi­lyen alapon akarják önök nem­zetközivé tenni ezt a belső ügyet? Takács Csaba válaszol. Nem emeli fel a hangját, bár a „kér­dés” elég magas hangfekvésben érkezett. Türelmesen elmagya­rázza, hogy ma a nemzetközi fó­rumok, szervezetek a kisebbségi jogokat az emberi jogok szerves részének tekintik, ez nem a romá­niai magyarok külön igénye, ezt a román kormány is elismerte, amikor csatlakozott ilyen jellegű nemzetközi okmányokhoz. Másnap mindebből néhány sor jelenik meg az országos la­pokban. Esetleg éppen az az ízekre szedendő vagy félreértett félmondat. Vagy csak egy szkep­tikusan, elutasítóan ismertetett vélemény. Vagy semmi. Baracs Dénes Hétvége a határainkon Sok az illegális határátlépő A hét végén a határőrök ösz- szen 116 illegális határátlépőt fogtak el, és hat lopott gépkocsit foglaltak le — tájékoztatta Kri- sán Attila, a BM Határőrség szó­vivője hétfőn az MTI-t. A szóvivő elmondta, hogy szombat-vasárnap 100-an pró­bálták meg szabálytalanul el­hagyni az országot, közülük 91 volt a román, de a jugoszláv, uk­rán, magyar és macedón elköve­tőkön túl akadt három indiai is. Befelé 16-an próbálkoztak. A határőrök elfogtak még egy ro­mán és három jugoszláv állam­polgárt, akik az illegális határát­lépőket segítették. A környező országok hatóságai összesen 47 olyan személyt szolgáltattak visz- sza ezen a hét végén, akik Ma­gyarország felől illegálisan lép­tek be országuk területére. A ha­tárőrök a két nap alatt mintegy 7400 külföldi beléptetését ta­gadták meg, mivel azok nem ren­delkeztek a Magyarországon va­ló tartózkodás feltételeivel. Köz­okirat-hamisítás miatt 46 sze­mélyt tartóztattak fel a határ­őrök, közülük a legtöbb jugo­szláv állampolgár volt, aki hami­sított útiokmánnyal akart be-, il­letve kilépni az országból. Ezen a hétvégén egy jugo­szláv, egy bolgár, két horvát, egy német és egy román állampolgárt füleltek le a határon lopott gép­kocsival. Ezek közül a legdrá­gább egy BMW 505-ös volt, a 4 millió forint értékű lopott gép­kocsival Nagylakon akarta átlép­ni a magyar határt egy német ál­lampolgár. Hercegszántónál egy másfél millió forint értékű Volkswagent hagyott hátra az utasa, aki az ellenőrzéstől meg­ijedve „átszaladt” Kis-Jugoszlá­viába. (MTI) Honecker leleplező könyvet ír

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom