Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

8 HÍRLAP ÉG - ÍGÉRŐ 1993. május 6., csütörtök Szakképzési konferencia volt az Ipoly partján Balassagyarmati példa Tudományos kutatások iga­zolják. hogy sokkal jobban megragadnak azok az ismere­tek, amelyeket saját anyanyel­vűnkön tanulhatunk. Nem meg­lepő, hogy a nyugati országok­ban - Dániában, Svédország­ban, Németországban régóta működnek olyan oktatási prog­ramok, amelyek az ott élő ki­sebbség törekvéseit támogatják, lehetővé teszik számukra, hogy saját nyelvüket gyakorolják és felhasználják. Többek között ez a probléma is előkerült azon a szakképzési konferencián, ame­lyet a közelmúltban tartottak Balassagyarmaton.- Mindenféle politikai indít­tatástól mentesen, kifejezetten szakmai kérdések köré szervez­tük ezt a tanácskozást - mondta Hévízi Józsa, az MDF pedagó­giai csoportja, szakképzési szekciójának az egyik tagja amelyen nemcsak a magyar, hanem a szlovákiai szakképzés­ben dolgozó pedagógusokat is meghívtunk. A konferencia célja többrétű volt. Egyrészt az állami vállalatok felszámolása miatt átmenetileg válságba ke­rült a szakoktatás, ezért szüksé­ges az ipari és kereskedelmi kamarák, a vállalkozók és az iparosok bevonásával, az ő ta­pasztalataik és igényeiket fel­használva újból felépíteni a szakoktatási rendszerét. Erről beszélt a szimpozion első nap­ján dr. Benedek András, a Mun­kaügyi Minisztérium helyettes A konferencia résztvevői államtitkára, felvázolta a szak­képzés jövőjét, s a nemzetközi fejlesztési programokban való részvétel lehetőségit: a jövő képzésében fontos szerepet kapnak majd a szakmai szerve­zetek. Az szakma és a képzés eddigi viszonylagos elszigetelt­ségből fakadó problémák azon­ban nemcsak itthon, hanem a határainkon túl is felvetődnek, sőt, ott talán még erőteljeseb­ben. A Szlovákiában élő ma­gyaroknak például még mindig kevés a lehetőségük arra, hogy a szükségleteknek megfelelő mértékben és formában, sajátít­sák el a szakmákat. — A balassagyarmati konfe­rencián elhangzott-e valami­lyen konkrét javaslat arra vo­Fotó: Gyurkó natkozóan, hogy miként segít­hetnénk a szlovákiai magyar ki­sebbséget?-A szlovákiai magyar tany- nyelvű iskolák igen nehéz hely­zetben vannak, gyakran csak magániskolákban tanulhatják az ott élő magyar gyerekek a szakmát. Úgy vélem tehát, hogy az intézmények közötti élő kap­csolattal lehetne a legtöbbet nyújtani a kintieknek. Jó példát láttunk erre itt Balassagyarma­ton, ahol például a Szondi György Ipari Szakmunkás- képző és Szakiskola új típusú tanműhelyeinek tevékenységé­vel is ismertette meg a konfe­rencia résztvevőit Arató János, az intézmény vezetője. Fenyvesi Ágnes Az „életért versenyeztek” a vöröskeresztes fiatalok Felkészültnek lenni Estébe nyúló program színhe­lye volt néhány nappal ezelőtt a salgótarjáni Bolyai gimnázium. Három kategóriában összesen 13 csapat vetélkedett a megyei ifjúsági elsősegélynyújtó-ver­senyen. Az azt megelőző városi fordulók első helyezettjei adtak számot elméleti és gyakorlati felkészültségükről. — Mi ugyan nem kerültünk be a versenyzők közé, de a karzat­ról sok tanulónk végigizgulta ezeket a perceket, s meggyőző­désem, hogy jó néhányan tanul­tak is új dolgokat. Igaz, isko­lánk sok fiatalja számára isme­rős a vöröskeresztes, a környe­zetvédelmi és természetesen az elsősegélynyújtó tevékenység. A gimnázium alapítása óta mind tanáraink, mind pedig hallgatóink folyamatosan és nagy lelkesedéssel foglalkoz­nak ezzel a területtel. Intézmé­nyünk és a magam nevében gra­tulálok a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Is­kola. a bátonyterenyei 209. sz. ISZSZI és a Salgótarjáni Egész­ségügyi Szakiskola és a Szak- középiskola országos versenyre továbbjutott tanulóinak. Na­gyon szívesén t- az első szóra, és természetesen díjmentesen - „adtuk kölcsön” termeinket eh­hez a nemes versengéshez és, ezután is bármikor készséggel vesszük ki részünket az ilyen humánus célú feladatokból mondta dr. Szabó Istvánné, az iskola igazgatója. Tamási Gyula megyei vezető mentőtiszt helyeslőén bólint.- Nagyon köszönjük a lehe­tőséget. Abban, hogy a fiatalok tudásuk legjavát nyújthatták, je­lentősen közrejátszott az, hogy „házigazdáink” biztosították a megfelelő körülményeket, a hallgatók pedig őszinte lelkese­déssel velünk „szurkoltak” a csapatoknak. Ifjú kollégáink és kolléganőink meglepően magas színvonalú felkészültséggel rendelkeznek és én már most jövendő munkatársaimnak te­kintem őket. A baleset mindig rosszkor jön, és soha nem kívá­natos, de amennyiben mégis megtörténik, biztos vagyok ab­ban, hogy ha valamelyikük a közelben van éppen, sérült em­bertársunk „jó kezekbe kerül” és szakszerű ellátásban részesül a hivatásos mentők kiérkezé­séig. Azt kívánom, legyen még több ilyen lelkes és jól kiképzett fiatalunk.- Ebben is partner a megyei Vöröskereszt szervezet, mint annyi más humánus területen. Az ifjúsági munka fontosságát már az elmúlt évi kongresszu­sunk is kiemelten hangsúlyozta és az országos vezetőség indí­totta el - szép hagyományokat továbbörökítve - ezt a vetélke­dőt. Sajnos, gyorsuló világunk­ban egyre gyakrabban fordul­nak elő balesetek és nagyon nagy szükség van felkészült, segíteni akaró és tudó embe­rekre. Őszinte szívvel köszö­nöm a rendező és közreműködő szakemberek munkáját, de talán nem sértődnek meg, ha elsősor­ban és mindenek előtt a tanuló ifjúságnak gratulálok - fejezte be a versenyt értékelő beszélge­tésünket dr. Szép Sándor, a Nógrád megyei Vöröskereszt szervezet titkára. G. Szűcs László Szervezz programokat! A Nógrád Ifjúságáért Alapít­vány pályázatot hirdet a me­gyében élő, önálló jövedelem­mel nem rendelkező fiatalok, il­letve ifjúsági közösségek szá­mára. Az összesen egymillió fo­rint összdíjazású pályázatnak két nagyobb, átfogó témája van, mindkettő ifjúsági programok szervezésével kapcsolatos. Pályázni lehet tehát nemzet­közi szakmai vagy jószolgálati cserekapcsolatok lebonyolítá­sának, továbbá különböző tí­pusú vándortáborok (gyalogos, kerékpáros, evezős) rövid for­gatókönyvével. A május 8-áig beadott pá­lyamunkáknak tartalmazniuk kell a tervezett program célját, helyét, időpontját és költségve­tését, valamint a pályázó nevét és pontos címét. Segítség a végzős középiskolásoknak Nem szabad túlzottan izgulni Sorozatunkban felkészítő, felvételiztető tanárok és pszi­chológusok tanácsaival az érett­ségi és felvételi vizsgára ké­szülő diákoknak szeretnénk se­gíteni. A sorozatot a Nemzeti Tankönyvkiadó bocsátotta ren­delkezésünkre. A kémia vizsgáról Hobinka Ildikó, az ELTE Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium tanárát kérdeztük:- Azt szoktam mondani ta­nítványaimnak, hogy a kémia a viszonylag lazább felvételi tár­gyak közé tartozik, szemben például a fizikával. A feladatok sablonosak, besorolhatók 10-12 típusba. Éppen ezért elegendő­nek tartom kb. 2000 feladat megoldását a sikeres felkészü­léshez. Erre persze jó esetben több év áll rendelkezésre, mondjuk a gimnázium felsőbb évfolyamának időszaka. Min­den feladattípust jól be kell gyakorolni, illúzió ugyanis azt gondolni, hogy az írásbeli 180 perce elegendő az esszé, az el­méleti kérdés kidolgozásán túl arra is, hogy az öt feladat meg­oldási módjára rájöjjön. Az utóbbi időkben nem maga a fel­adatmegoldás szokott nehézsé­get okozni, hanem elsősorban a feladat megértése. Egy-egy példaszöveg akár féloldalt is ki tehet. Éppen ezért a szövegér­tést nagyon jól be kell gyako­rolni. hogy a felvételiző rögtön átlássa, hogy miről is van szó. A tananyag részei közül minde­nekelőtt a kémiai egyensúlyok­kal kapcsolatos feladatokra hí­vom fel a figyelmet, valamint az elektrokémiára. Ezekre a problematikus területekre külö­nösen oda kell figyelni. Biológiából Harsányt Lehel három területet nevezett meg, mint különösen nehéz témakört:- Mindenekelőtt a kémiához kapcsolódó ismeretekre kell felhívni a felvételizők figyel­mét. Aki úgy érzi, hogy nem egészen biztos a tudása a bio­kémia alapjait jelentő kérdések­kel kapcsolatban feltétlen pó­tolja ezeket a hiányokat. A má­sik problematikus terület az ökológia. Ez azért tanulhatatlan a középiskolások számára, mert nagyon szárazon, unalmas for­mában találkoznak a témában. Harmadik területként a geneti­kát említhetem. Nagy odafigye­léssel. átlátó képességgel lehet csak megérteni.-Ajánlhatunk e valamilyen tanulási sorrendet a biológiából felkészülőknek?- Azt ajánlom, először a mik­robiológiával ismerkedjen meg a tanuló, ezután tanulja a nö­vény- és állatrendszertant, eto­lógiát, majd az ökológiát és vé­gül a evolúciót. De más sorrend is elképzelhető. H.Nagy Anna, az ELTE Ter­mészettudományi Kar docense a tipikus hibára hívja fel a fi­gyelmet. Sokan részleteiben, sorról-sorra tanulják a bioló­giát, s nem egészként látják át az egyes területeket. Ennek kö­vetkezménye, hogy sokan za­varba jönnek, ha a biokémiát összefüggésbe kell hozni az élettannal, vagy más, hasonló átlátást igénylő feladatot kap­nak. Scharnitzky Viktor, a Köny- nyűipari Műszaki Főiskola ta­nára a matematika vizsgáról szólt:- Matematikából minden­képpen hatékonyabb mérést je­lent az írásbeli feladatsor. Itt há­rom óra áll rendelkezésére a felvételizőnek, hogy bebizo­nyítsa tudását. Ezt a teljesít­ményt feltétlenül megbízha- tóbbnak kell tekintenünk, mint a körülbelül 15 perces szóbeli vizsgát. A tanárok tisztában vannak vele, hogy a jelentkezők izgulnak, s az idegesebb típu­soknál elfeledheti a tudást. Ép­pen ezért van közöttünk egy hallgatólagos megállapodás, miszerint a szóbeli vizsga pon­tozása során nem térünk el lé­nyegesen az írásbelin elért pontszámtól. Felesleges, sőt káros tehát a túlzott izgalom: írásbelin bősé­gesen van idő a gondolkodásra, szóbelin pedig már aligha vál­tozik ellenkezőjére az ered­mény. Tanévi morzsák Szülői értekezleten az osz­tályfőnök panaszt emel egyik leánynövendéke higiéniai hiá­nyosságáról az édesanyjánál:- Ne haragudjon meg kedves asszonyom, de a maga lánya ápolatlan, büdös.- Nem haragudtam meg - vá­laszolta közömbösen.- De a lányomat nem szagol­gatni, hanem oktatni kell! * Nyelvtanórán a tanárnő kér- dezz-felelek játékot játszik a gyerekekkel:- Gyerekek, melyik időbe he­lyezhető a következő mondat: Én szép vagyok!- Tanító néni, én tudom!- Nos, Albika?- Múlt időbe! * A kémiatanár komoly kísérle­tet magyaráz, közben észreve­szi, hogy az utolsó padban ülő Tamás nem figyel. Éeltesz egy kérdést, de a fiú egyáltalán nem reagál. Mikor megismétli a kér­dést, Tamás zavartan áll fel:- Bocsánat tanár úr, de ide hátra nem lehet hallani a kér­dést.- Majd mindjárt kiderül - feleli a tanár.- Menj ki a táblához, én a he­lyedre ülök! Kérdezz bármit! Tamás zavartan néz körbe, az osztály feszülten figyel.- Nos, kérdezz bármit!- Mondja tanár úr, nem tudja, véletlenül ki fogdossa a nővé­remet éjszakánként a kertünk al­jában? A tanár bácsi zavartan kö­ti int.- Igazad van édes fiam, tényt leg nem lehet idehallani a kér­dést. *- Pistike, mit mondott apu­kád otthon, amikor ráütött az új- jára a kalapáccsal? - kérdezte a tanító néni a nyelvtanórán.- Pistike vonakodik, majd kiböki a dilemmáját:- Azon gondolkodom, hogy a csúnya szavakat kihagyjam-e belőle?- Hát az csak természetes.- Akkor semmit. *- Miért szomorkodsz? - kér­dezi Pistikét a tanító néni. ' - Azért, mert összevesztem a húgommal és megfogadta, hogy egy hétig nem szól hozzám, és semmilyen körülmények között nem beszél velem.- És te ezért búslakodsz? - csapta össze a kezét a tanító néni.- Igen, mert ma telik le az egy hét. * A gyermekfelügyelő bekíséri az osztályba a tetőtől-talpig csupa maszat kisfiút a játszótér­ről.- Hát te hogy nézel ki? - szidja a tanító néni.- Ezért egy nagy pofont ér­demelnél . ..-Ne tessék bántani! - kiált fel Zolika az első pádból.- Lehet, hogy nem is ebbe az osztályba jár. Horváth János amelynek az ajánlata irreálisan olcsó, vagy amelyiknek valutá­ban kell fizetnünk. Óvakodjunk a hangzatos ajánlatoktól, mert ezek általá­ban valamilyen hiányosságról akarják elterelni a figyelmet. A kellemetlenségek elkerülése ér­dekében érdemes időben tájé­kozódni az utazási irodákról és az utasok jogairól. Az utóbbi időben az utazási ajánlatoknak se szeri, se száma, lépten nyomon találkozhatunk velük. Ugyanakkor egyre több a riasztó hír, hogy valamelyik iroda csődbe jutott, még az uta­sokat sem tudják hazahozni. Bármilyen szép is az ígéret, ne vegyük komolyan azt a hirdetőt, amelyik cégét és telephelyét nem jelöli meg a jelentkezésre, Amikor ö még kissrác volt A foci miatt harcolt a pedellussal-ölű? Dr. Gótai László 1946. ápri­lisában született Salgótarján­ban. Elsősorban fogorvosként ismeretes, de nagy sportbarát is: a labdarúgás és a tenisz lel­kes híve.-Kisgyermek korában mi szeretett volna lenni: orvos, vagy sportoló?-Először egyik sem. Volt egy mosolyalbum, melyben szüleim az adataim mellett lel­Gótai Lacika késén gyűjtötték minden kez­deti megnyilvánulásomat. Elő­ször „mozdonycsináló” szeret­tem volna lenni. De később már futballista. Az én gyerek­koromban Magyarország Fut- bóliának számított. A mécs­esekre mindig eljártunk, a Stécé programja a miénket is meghatározta, hét végén asze­rint készült az ebéd is, hogy mikor kezdenek.-Az ötvenes években tudta, mi az a tenisz? Rákosiék nemi­gen rajonghattak éjfélé kapita­lista sportért. . .-Teniszezőket csak párszor láttam. Volt a Mártírok úti is­kolánál négy pálya, mely télen korcsolyapályaként üzemelt. Én '56-ban is még csak tízéves voltam, nemigen mértem fel, milyen a tenisz megítélése. Csak azt láttam, hogy ütöget- nek. A futball után pingpon­goztam, a megyei ifibajnoksá­gig jutottam, s az OSC-ben az OB II-ben játszottam.-Az orvosi diplomája arra enged következtetni, hogy nem­csak sport létezett az életében.- Hogy a tanulást komolyan kell venni, erre akkor gondol­tam, amikor rájöttem, hogy nagy focista nem lehetek. Az orvosi pálya felé középiskolás koromban fordultam.- És mindjárt fogorvos akart lenni?-Nem. Úgy voltam vele, mint általában a páciensek: nemigen rajongtam efféle véres beavatkozásokért. Végül mégis fogorvosnak jelentkeztem, s nagyon megszerettették velem a tanáraim ezt a hivatást. Ma már egyébként olyan modern a technika, hogy a beavatko­zások gyakorlatilag fájdalom- mentesek. Ahhoz azonban még el kell telni egy-két emberöltő­nek. hogy az emberekből eltűn­jön a félelem, ha meghallja a „fogorvos” szót.- A gyerekkorára vissza­téve: mi volt a legnagyobb csínytevése?- Az első ragadt meg ben­nem leginkább: elsős voltam, 3 hete jártam iskolába, amikor az óvoda udvarában fociztunk. Amikor jött a pedellus, és elza­Dr. Gótai László vart minket, csak én nem fér­tem át a kerítésen. A többiek a rácson túlról tiszteletlenkedtek vele, én egyedül szemtől szembe mondtam el „vélemé­nyemet”. Amikor beírták az el­lenőrzőmbe, hogy gyermekük nevelésének érdekében fárad­janak be az igazgatóhoz, én örömmel lobogtattam az elle­nőrzőm. mert még nem tudtam olvasni, és azt hittem, dicsére­tet kaptam. Nem dicsértek meg, de szerencsémre engem már akkor is haladó szellemben ne­veltek. S mivel nekem ez tet­szett, tízéves lányom is ilyen neveltetésben részesül.- balázs ­Hogyan utazzunk?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom