Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

6 HÍRLAP MAGAZIN 1993. május 6., csütörtök Pünkösdi fesztivál Budapesten, Nógrád megyei vendégekkel „Az Isten óvja és vezesse vissza magukat!” Ullein-Reviczky Antalra, a nemzetközi jog egykori szaktekintélyére, magyar diplomatára emlékezve Maria Lovice édesapjával (A felvétel Magyarország elhagyása után készült) „Meleg, felhőtlen nap volt, amikor Budapesről elindultunk Stockholmba. Búcsúztatásunkra nem csupán a barátaink sereg­lettek össze a budapesti Keleti .pályaudvaron, hanem felsora­kozott a Tűzharcos Szövetség díszegysége is. Lenyűgöző lát­vány volt: katonazenekar, zász­lók, egyenruhák, hatalmas tö­meg, a szívek reménységgel telve. Ullein-Reviczky Antal Stockholma készül, hogy min­dent megtegyen, amire képes, hogy megszabadítsa az országot a nem kívánt „szövetségestől", a náci Németországtól. A zene­kar a szívemnek oly kedves Rá- kóczi-indulót játssza. A vonat elindul, de felzúdul a tömeg: „Ne még!” ... és a vonat meg­áll. Kétszer indult el. kétszer állt meg. Tekintetemmel még egy­szer átfogtam a látványt: a kor­mány képviselői, az országgyű­lési képviselők, a semleges kö­vetségek diplomatái, a szemé­lyes barátaink, a díszsorfal és végül, de nem utolsó sorban a szakadatlanul éljenző tömeg. És egy öreg parasztasszony utolsó szavai hozzám, amikor már gördül a vonat kifelé: „Isten óvja és vezesse vissza magukat! A maga ura lesz a mi megmen­tünk!” ... Néhány óra múlva elértük az utolsó magyar vasútállomást. Pár percre leszálltam a vonatról, felnyalábolva annyi virágot, amennyit csak bírtam. Letettem a magyar nemzeti lobogó alá, és búcsút mondtam a magyar föl­dnek.” Lovice Louisa Grace, Ul­lein-Reviczky Antal felesége így örökítettem meg naplójában az eseményt, amikor 1943 szep­temberében Svédországba utaz­tak, hogy a magyar diplomata maga is részt vegyen a nyugati szövetségesekkel folytatott tár­gyalások előkészítésében. De kicsoda is valójában Ullein-Re­viczky Antal? Az életrajzi adatok tanúsága szerint korának egyik elismert jogásza volt, akit a nemzetközi jog szaktekintélyeként tartottak számon. 1919-től teljesített dip­lomáciai szolgálatot: aktív sze­repet vállalt az 1921. évi sop­roni népszavazás előkészítésé­ben és lebonyolításában, majd Isztambulban, illetve Zágráb­ban vezette a magyar konzulá­tust. 1942 májusától rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter lett, erőteljesen támo­gatta Teleki Pált, később Kállay Miklóst. Náciellenessége annyira köz­ismert volt, hogy Hitler egy íz­ben Ullein-Reviczkyt a magyar kormány „rossz szellemének nevezte”. Egy 1942-ben elhangzott be­szédéből kiderült, megdöbben­tően pontosan érezte korának lappangó veszélyeit, s látnoki pontossággal festette le annak hatásait: „Végzetes következ­ménye volna annak, ha az ál­lamvezetés tisztára materiális alapra helyezkednék: kihalna a felebaráti szeretet, s az embere­ket csak eszköznek használnák fel arra, hogy az ő révükön meggazdagodjanak, segítsé­gükkel hatalomra kerüljenek.” 1944-ben tiltakozásul Ma­gyarország német megszállása ellen, lemondott követi tisztjé­ről, majd a háború befejeződé­sével, miután hiába próbált kapcsolatot teremteni az új ma­gyar kormánnyal, hivatalosan is bejelentette: megválik a diplo­máciai pályától. 1954-ben napvilágot látott emlékirataiból kiderült, akkor már az új Európa víziója lebe­gett a szeme előtt: „Ez az az egység, amely egyenlő partne­rek önkéntes társulása lesz, a jövő új Európája.” Ullein-Revicky Antalnak kí­vánt emléket állítani leánya, Ul­lein-Reviczky Lovice Mária, amikor megalapította az édesap­járól elnevezett díjat. Az elis­merést első alkalommal idén május 31-én adják át, s az a személy kapja, aki a szabad Magyarország érdekében kima­gasló teljesítményt nyújtott, aki leginkább elősegítette a magyar rendszerváltozást. A kitüntetést a pünkösdi fesz­tivál keretében Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, a díj védnöke adja át. A pünkösdi fesztiválról - amelyet május 31-e és június 1-je között ren­deznek Budapesten - sokat és sokszor adtak hírt a magyar médiumok. Közismert, hogy az esemény művészeti vezetője a svájci karmester és zeneszerző, Robert C. Bachmann lesz. A muzsikus elmondta, hogy sze­retnék, ha ez a rendezvény egy olyan rangos kulturális prog­ramsorozattá nőné ki magát, amely a határainkon túlról is vonzaná a műértő és egyben te­hetős üzletembereket, így egy­fajta katalizátor szerepet tölt­hetne be a magyar üzleti élet fellendítésében. A pünkösdi fesztiválnak lesznek Nógrád megyei vonat­kozásai is. Többek között erről, valamit magyarországi élmé­nyeiről beszélgettünk Ul­lein-Revicky Lovice Mariával.- Felnőttként most először járt Magyarországon. Milyenek az első benyomásai?- Fantasztikus élmény a va­lóságban is látni azt, amit eddig csak fotókról ismerhettem. A magyar emberek nagyon kedve­sek. ahol eddig megfordultam, csak jó tapasztalatokat szerez­tem, mindenki nagy szeretettel vett körül.- Mondana néhány szót ar­ról, hogyan került kapcsolatba a nógrádiakkal, közelebbről a magyarnándoriakkal?- Amikor csak tehettem, pró­báltam kimozdulni Budapestről, meg akartam ismerkedni a ma­gyar vidékkel. Rengeteget tú­ráztam szerte az országban, így kerültem Nógrád megyébe, megnéztem a hajdani Re- viczky-kastélyt Nézsán, vala­mint ellátogattam Felsőpe- ténybe, ahol Mindszenthy bíbo­rost tartották fogva. A bíboros úr ugyanis édesapám jó barátja volt, haláláig leveleztek is.-Nógrádi kirándulásai al­kalmával mi volt az, ami legin­kább magragadta a figyelmét?-Errefelé még minden ter­mészetes, még érintetlenül megmaradt a táj, úgy gondo­lom, itt még nincs elrontva semmi. Óriási élményt jelentett az is, hogy a falvakban sok he­lyen láthattam népviseletbe öl­tözött asszonyokat.- Sokan úgy vélik, azért ma­radhatott meg ilyen viszonyla­gos érintetlenségben a vidék, mert Magyarország meglehető­sen Budapest-centrikus, nem ju­tott pénz „felzárkóztatására", ami az ön nézete szerint talán szerencse.- Azt, hogy Magyarország fővároscentrikus, tapasztaltuk, ezért elhatároztuk, hogy a saját lehetőségeinket belül próbálunk segíteni: például a pünkösdi fesztiválra minden évben meg­hívunk majd az ország egy adott régiójából néhány embert. Most a magyarnándoriakra esett a vá­lasztás, mert kirándulásaink al­kalmával sokszor megfordul­tunk ezen az apró településen, az itt élőket nagyon a szívünkbe zártuk: ötven meghívót adtunk át Sándor Istvánnak, Magyar- nándor polgármesterének.- Végezetül egyetlen kérdés: mik a további tervei itt, Ma­gyarországon?- Rengeteg elképzelésem van, jelenleg a legfontosabb a fesztivál színvonalas lebonyolí­tása, de ha annak vége lesz, azonnal beiratkozom egy inten­zív magyar nyelvtanfolyamra. Fenyvesi Ágnes Mária Ullein-Reviczky, Robert C. Bachmann és Sándor István, Magyarnándor polgármestere Fotó: Gyurkó Péter A Mount Everest jubileuma Az Új-Zélandból származó Sir Edmund Hillary (felvételünkön) negyven évvel ezelőtt elsőként mászta meg a világ legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet, nepáli vezetőjével, Tenzing Nor- gay-jal együtt. Fotó: Ferenczy-Europress Új lappal gazdagodott a hazai műszaki értelmiség Gazdaképzés a Nógrád Megyei Hírlapban (VII.) Gyakoribb takarmányozási hibák - különös tekintettel a tápetetésre A hazai műszaki értelmiség igen sok problémával néz szembe, ezek közül az egyik legfontosabb az információéh­ség. Ezen kíván segíteni egy nemrégiben megjelent új szak­mai folyóirat, a Műszaki Maga­zin. Az MTESZ és a würzburgi Vogel Verlag und Druck havi­lapként tervezett kiadványa a műszaki értelmiséget kívánja el­látni a munkájához, tájékozott­ságához nélkülözhetetlen, több forrásból származó információs anyaggal, amely a műszaki élet területén szinte kimeríthetetlen. A hazai műszaki értelmiség ugyanakkor tájékozódhat a szí­nes, olvasmányos lapból a mo­bilitásról, az új munkahelyek­ről, az alkotómunka előtt nyíló új lehetőségekről. Az állatok a keverékekben jobban kihasználják a takar­mányt, mintha az egyes össze­tevőket külön-külön ennék meg. Keverékekben az egyes tápanyagok és hatóanyagok aránya is jobb: ami az egyik takarmányösszetevőből hiány­zik, a másik pótolja (pl. a ku­koricában kevés a fehérje, a szójában sok). így jelentősen kevesebb, mintegy 75-85 százaléknyi ab­rak szükséges, mintha ezeket a takarmányösszetevő növénye­ket külön-külön juttatnánk álla­tainknak. A jó keveréktakarmány (táp) az állat minden fontosabb táp­lálkozási igényét kielégíti, fo­lyamatosan azonos összetételű, a vitaminokat, ásványi anya­gokat, hatóanyagokat a szük­séges mennyiségben és arány­ban tartalmazza, egységnyi mennyiségével körülbelül 25- 30 százalékkal több húst állít­hatunk elő, mint kizárólag gazdasági keverékekkel, men­tesíti a gazdát a takarmányösz- szeállítási gondoktól, ezért úgy, ahogy van, minden kiegé­szítés nélkül kell etetni. Hangsúlyozom, a fentiek a jó tápra vonatkoznak! Gyakori hiba az ötletszerű kiegészítés, hígítás. Drágák a tápok, ezért költ­ségcsökkentés címén szokták hígítani úgy, hogy a szüksé­gesnél lényegesen kevesebb mennyiséget különböző gazda­sági takarmányokkal egészítik ki. A „spórolás” következmé­nye azután sokszor a különféle emésztőszervi betegségek okozta károsodás, a tápanyag-, vitamin-, ásványianyag-hiány miatti termeléscsökkenés, va­gyis végeredményben a drá­gább termelés. Nem arról van szó, hogy ne takarmányozzunk olcsóbban, de ez szakszerű le­gyen, vagyis: a. Ha a tápot alaptakar­mánnyal pótoljuk, akkor gon­doskodni kell a fehérje-, vita­min-, ásványianyag-kiegészí- tésről is. b. Egyszerűbb, ha csak koncentrátumot veszünk, attól függően, hogy milyen tápot kí­vánunk készíteni, különféle gabonadarákkal ezt hígítjuk 3- 7-szeresére. A koncentrátumok, szuper- koncentrátumok (ezek bekeve­rési aránya 6-12 százalék), premixek (ezek bekeverési aránya általában 0,5-1 száza­lék) elkeverését mindig az elő­írt százalékban (zsákon, cso­magolóanyagon rajta kell, hogy legyen!) és egyenletesen végezzük! Súlyos hiba az előírtnál több, vagy kevesebb felhaszná­lás! A tápanyagokat (fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat), sőt a hatóanyagokat és ásványi anyagokat is az állat különböző korban és testtömegben más-más mennyiségben és arányban igényli. A tápok ösz- szetétele ennek megfelelően korcsoportonként különböző, és azok más-más elnevezé- sűek: indító-, nevelő-, hizlaló- táp. Súlyos hiba, ha valamelyiket is más korcsoporttal etetjük, mint amelyiknek készüt. Ez a hiba elég gyakori, sőt nemegy­szer előfordul, hogy más állat­fajjal etetik (pl. baromfitápot malaccal). A tápok éppen azért, mert többféle összetevőből állnak, változatosabb baktériumflórát alakítanak ki az állatok bélcsa­tornájában, ezért a korcsopor­tonkénti tápváltozatosságot szigorúbban be kell tartani, mint a gazdasági takarmányok etetésekor! Gyakori hiba a „gépies” etetés. Ä rossz tápminőségről a gazda nem tehet (kivéve, ha azt tárolási hibák okozzák), vi­szont egész évi munkájának eredményét meghiúsíthatja, hacsak egy hétig rossz minő­ségű vagy hiányos beltartalmú tápot etet. Legyünk résen, naponta, sőt esetenként gyakrabban figyel­jük az étvágyat, a takarmány- fogyasztást. Ä takarmányt legjobban az egészséges állat minősíti. Ha ugyanis beteg az állat, nincs sem éhségérzet, sem étvágy; ha nem beteg az állat, hanem a ta­karmány rossz, éhségérzet van, viszont étvágy nincs. A takar­mányt sokszor a bélsár állapota is minősíti. Amikor a bélsárürí- tés zavart (nehezített, önkénte­len, túl ritka vagy túl gyakori), a bélsár alakja, összeállása rendellenes (apró, golyós, bo­gyós vagy túl híg), mennyisége a normálisnál kevesebb vagy több, gyakoriak annak szín- és szagrendellenességei (túl bű­zös, nyálkás, véres), mindig gondolnunk kell minőségi vagy etetési hibákra is. A takarmányt természetesen lehet, sőt bizonyos esetekben (ezekről később szólunk) kell is mintavétel utáni laboratóri­umi vizsgálattal minősíteni. Legjobb a megelőzés! Min­dig ellenőrizzük a szavatossági időt! Ha akár egyetlen etetés után étvágytalanságot, rendel­lenes étvágyat, hányást hasme­nést vagy bármilyen viselke­désváltozást észlelünk, az ál­latorvos megkérdezéséig füg­gesszük fel annak a tápnak az etetését! Minőségromlás tapasztal­ható, ha:-a takarmány színe, szaga, állaga nem az illető tápra jel­lemző;- abban kisebb-nagyobb csomók vannak;- íze - csipetnyit a nyelvre téve - kellemetlen, csípős (avasodás);-nagyobb tömegben szür­késfehér vagy rózsaszínes ár­nyalatú bevonatot látunk rajta (penészesedés);-hőmérséklete melegebb a környezeténél (erjedés). Jó módszer a próbaetetés: az evési viselkedés a durvább hi­bákról azonnal tájékoztat. A tápok könnyen romlanak, a benne lévő fehérjék és zsírok könnyen avasodnak. Ügyel­jünk arra, hogy tárolás közben nedvesség ne érje, lehetőleg 10-15 fokos hőmérsékletű he­lyiségben ömlesztve tároljuk (zsákban befülled), időnként megforgatjuk, „átlapátoljuk”. Igen sok probléma adódik abból, hogy a diétás és gyógy­szeres takarmányokat, takar­mánykiegészítőket ötletsze­rűen használjuk, hogy a diétáz- tatást összekeverjük a koplal ta­tással, hogy ezeket nem kellő időben és módon alkalmazzuk. (Másképpen kell például dié- táztatni a borjút, mint a mala­cot, másképpen kell diétáztatni egyszerű túletetéskor, mint bélgyulladás vagy mérgezés esetén stb.) Nemcsak tápetetésnél, de minden takarmányfelhaszná­lásnál gyakori hiba a hiányos táplálás, vagy ellenkezőleg, a túltáplálás vagy luxusfogyasz­tás, az átmenet nélküli takar­mányváltoztatás és az etetési idők be nem tartása. Ezekkel a kérdésekkel az egyes állatfajoknál foglalko­zunk. Dr. Böő István (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom