Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 122. szám

1993. május 27., csütörtök SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP Huszonöt éves a Salgótarjáni Dolgozók Középiskolája Ha nem lenne, akkor létre kellene hozni Negyedszázada működik Salgótarjánban a dolgozók kö­zépiskolája. Ez az évforduló al­kalmat ad arra, hogy beszéljünk erről az iskolatípusról, amelyet sokan dicsérnak, sokan kárhoz­tatnak, de amelynek révén fel­nőttek ezrei szereztek érettségit. Beszélgető partnerünk dr. Bozó Gyula, az iskola jelenlegi igaz­gatója.- Kérem, beszéljen az iskola történetéről!-A felsőbb szervek részéről 1968-ban született meg a dön­tés, mely szerint az oktatás színvonalának további emelése érdekében a felnőttképzés kü­lönböző tagozatú egységeit egyesíteni kell. Az első igaz­gató Kmetyi Ferenc volt, őt Fe- rencz Imre követte. Én harma­dikként töltöm be ezt a tisztsé­get.- Iskolájuk hol helyezkedik el az intézményi szerkezetben?- Iskolánk egyike a város fontos középfokú oktatási in­tézményeinek. S nem valami­féle „új jelenség”, „csodabo­gár”, példa nélkül álló képződ­mény, hanem önálló gazdálko­dású egység. A városi önkor­mányzathoz tartozik, amely ed­dig is biztosította, s jelenleg is biztosítja működésének feltéte­leit. Megjegyzem: hasonló jel­legű és hasonló funkciókkal rendelkező iskolák országszerte működnek. Megyénkben a tar­jám mellett eredményesen tevé­kenykedik a Balassagyarmati Dolgozók Középiskolája is.- Hány embert oktatnak?- Beiratkozott tanulóink száma 600, az utolsó évfolya­mainkról kibocsátott tanulóinké pedig 80-90 fő évente, akik kö­zül jó néhányan felsőfokú in­tézményekben folytatják ta­nulmányaikat. Huszonhat osztá­lyunk oktatását tizenegy függet­lenített és közel húsz óraadó nevelő látja el. Intézményünk sajátossága, hogy többféle isko­latípust egyesít magában. Ezek­ben alapfunkcióként, fő tevé­kenységként ellátjuk a felnőtt- képzés ránk háruló feladatait; azoknak az okatását, akik mun­kájuk mellett kötelezően vagy önszántukból tanulnak, és akik valamilyen oknál fogva nem ke­rülhettek be a nappali tagozatú középiskolákba, illetve, akik azokban megszakították a ta­nulmányaikat.-Új sajátosság a munkanél­küliek oktatása?-Igen, az utóbbi időben fel­vállaltuk a munkanélküli fiata­lok tanítását, képzését is. Ma már tanulóinknak 40 százaléka olyan fiatal, aki nem munka mellett, hanem munka helyett tanul. Ez jelentős változás, és egyben új jelenség is intézmé­nyünk életében, ami plusz fel­adatokat, megnövekedett terhe­ket jelent, és gyakran más, a ko­rábban alkalmazott módszerek­től eltérő pedagógiai eljárásokat is követel tanárainktól. Az isko­lai oktató-nevelő munkán túl­menően részt veszünk a város, a megye, sőt több területen az or­szág kulturális és tanulmányi programjaiban, s már évek óta szép sikereket érünk el. Külö­nösen büszkék vagyunk az or­szágos tanulmányi és a József Attila szavalóversenyen, vala­mint a megyei rajzpályázaton elért jó eredményeinkre.- Hogyan képzeli el az iskola jövőjét?- Abból kiindulva, hogy fel­nőttképzés a világon lényegé­ben mindenütt folyik, és jelen­tős szerepet kap, mert mindig voltak és mindig is lesznek olyanok, akik minél előbb munkába igyekeznek állni, s nem tudják, vagy nem akarják tizennégy-tizennyolc éves ko­rukban a középiskolát elvégezni - szóval mindezek figyelembe­vételével alapvetően optimista vagyok, tehát bizakodva ítélem meg az iskola jövőjét. A továb­biakat illetően én a jövő felnőtt- képzését egységes keretben, egy helyen, az alapvető szemé­lyi, tárgyi feltételek biztosítása mellett tartom helyesnek és jó­nak. Tévesnek tartok ennél fogva minden olyan gondolatot, elképzelést, tervet, amely az ok­tatásnak ezt a formáját valami mással próbálná helyettesíteni. Sőt, tekintettel a gazdaságosság, a pedagógia, az oktatás és neve­lés szempontjaira, a munknél- küli fiatalokkal való foglalkozás terén vállalt szerepre, valamint a felnőttképzés követelménye­ire, haladéktalanul létre kellene hoznia azt.-A konkrét terveiről, elkép­zeléseiről is beszélne?- Alaptevékenységünkből adódó feladatainkat továbbra is meghatározó célkitűzésként ke­zeljük, s tartjuk számon. Vala­mennyi említett iskolatípus in­dításával számolunk a jövőben is, a helyi és az időben jelent­kező igényeknek megfelelően. Persze, mi is tudjuk, változnak az idők. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy nekünk is alkal­mazkodnunk kell a jelen idő­szak pedagógiai követelménye­ihez és a jövő igényeihez. Ezért többféle képzési formában gon­dolkodunk. A levelező forma mellett például növelni kíván­juk az esti (ifjúsági) tagozatú lehetőségeket, s külön osztá­lyok és tanfolyamok indítását tervezzük a munkanélküli fiata­lok számára. S keressük annak a módját is, hogy a felnőtt mun­kaerő-átképzéshez hogyan és milyen formában kapcsolód­hatnánk az eddiginél jobban? Egyre nagyobb érdeklődés mu­tatkozik a továbbtanulásra tör­ténő előkészítés, a magasabb szintű tudás elsajátítása iránt is. Mindezeken túl, mint igazgató, fontos feladatomnak tartom, hogy olyan stabil tantestület ki­alakításán fáradozzam, amely­nek tagjai felkészültek, megfe­lelő gyakorlatra tettek szert a felnőttoktatás terén, hivatásuk­nak tekintik az oktató-nevelő munkának ezt a formáját, s nem utolsó sorban vállalják az ezzel járó nagyobb terhelést is.- Végül engedléyen meg egy személyes kérdést. Ón hogyan került kapcsolatba a felnőttkép­zéssel? Pedagógusi pályám legelején kezdődött, a levelező oktatás hőskorában. A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Technikumban, ahová akkor 1000-1200 hallgató járt. Ettől kezdve tanítok, beszá­moltatok, vizsgáztatok. Érett­ségi elnökösködöm a felnőtt- képzésben. A „közgében” ugyanis az iskola feladatainak ellátása során vállalnunk kellett a ránk háruló túlmunkákat, így a délelőtti tanítás mellett a leve­lező és az esti oktatásban való részvételt is. Szeretném azon­ban mindjárt hozzátenni, hogy számomra ez nemcsak teherrel és jelentős munkatöbblettel járt, hanem a padagógiai tapasztala­tok megszerzésével, kiegészíté­sével is. Érdekes, izgalmas fel­adatok teljesítését jelentette a kezdő tanár számára. Jó peda­gógiai és életiskola volt a nálam sokszor tíz, húsz, sőt esetenként harminc évvel is idősebb - nem egyszer vezető állásban lévő - férfiak és nők tanítása, vizsgáz­tatása, s elég korán itt ismertem fel annak a lényegét és súlyát, hogy mit is jelent az embernek - családanyáknak és család­apáknak - a munka melletti ta­nulás. Az ilyen nehéz körülmé­nyek között megszerzett tudás értéke az itt szerzett tapasztala­tok alapján nőtt meg még in­kább a szememben. Pádár András Igénylőlapot nem is láttak Köztudomású, hogy a vonat­kozó kormányrendelet alapján ezután háztartási tüzelőolajat csak utalványra szolgálnak ki. Ezzel kapcsolatban panaszko­dott Kotroczó Zoltán, a Somos­kőújfalui töltőállomás vezetője. Mint elmondta, az országhatár­hoz közeli, forgalmas kútnál naponta sokan szeretnének vá­sárolni tüzelőolajat, azonban a kormányrendelet által előírt igénylőlapokat még nem is lát­ták. Egyelőre mindenkit kényte­lenek elutasítani, mivel szabály- ellenesen senkit sem szabad kiszolgálni. A töltőállomáson is csak éppen annyi HTO van, hogy nem szárad ki a tartály. A Nógrádhő által több hete kiásott és a munkálatok végeztével be nem temetett árok mindennapi veszélyt jelent a Pécskő út és Lo­vász János út sarkán lévő játszótér kis vendégeire. Remélhetőleg senki sem fog megismerkedni vele. Foto:Király Pénz, pénz, pénz(telenség) Több dologról szó esett „egyebek” címszó alatt a leg­utóbbi tarjáni testületi ülésen. Arról is: mit tegyenek a külön­féle segélyért fellebbezőkkel. Akin tudtak, segítettek, bár csak két ilyen eset volt a több tucat­ból. Volt, aki hamisan közölte az adatokat, de olyan is, aki ki­mutatta, hogy nyomorog, bár a környezettanulmányt végzők egy négy éves Honda gépko­csira „leltek” náluk. Az önkormányzat saját tagja­ival is „szőrös szívű” volt: ka­pásból, környezettanulmány nélkül, utasították el a hőszol­gáltató felügyelőbizottsági tag­jainak 15 ezer forintos havi tisz- teletdíj-igényét. Tájkép — szamárral m* Hosszas vita után sem tudtuk eldönteni, miért fordított hátat eme szamár Salgótarjánnak. Az egyik verzió az, hogy míg minden megyeszékhely helységnévtáblája alatt az „Üdvözöljük váro­sunkban!” felirat díszeleg, addig a nógrádi székhelyen e csacsi hi­vatott üdvözölni az érkezőt. De az sem tűnik lehetetlennek, hogy korunk népbetegsége késztette távozásra: a szamarak is létszám- leépítésre kényszerültek. Meglehet, hogy sokan vannak? Üzemi tanácsot választottak A társadalombiztosítási ön- kormányzati választások mel­lett ezekben a napokban alig esett szó az üzemi tanácsok vá­lasztásáról, pedig ezek a taná­csok fontos szervei a dolgozók érdekképviseletének. A rendel­kezés értelmében az üzemi ta­nácsot, vagy üzemi megbízottat május 21-e és 28-a között kell megválasztani minden munka­helyen. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben időt, fáradságot és főként pénzt takarítva meg, ezt a feladatot egyszerre oldották meg a tb önkormányzati válasz­tással. Az anyavállalat és a kis- terenyei feldolgozó gyáregység dolgozói együttesen 13 tagú ta­nácsot választott. Szombaton nyit a strand A gyermeknapra nagy meg­lepetéssel kedveskedik a csalá­doknak Salgótarjánban a Derült Zsömlék Alapítvány, a Mini Ring, valamint a Sportcsarnok és Intézményei Igazgatósága: május 29-én, szombaton min­denki ingyen látogathatja a tar­jáni strandot 9 és 18 óra között. A nem mindennapi program három helyszínen zajlik majd: a strand kosárlabdapályája szín­pad lesz, itt kakaóivástól (de­rült) zsömleevésen át sok min­den várja az érdeklődőket. A mini ringen amatőr gokart és számos ügyességi verseny, a sa­lakos pályán lovaglási, kocsiká- zási lehetőség is lesz. Az esti diszkó már pénzbe kerül, mi­ként vasárnaptól a strand látoga­tása is. Ugyanis e hét végével kezdetét veszi végre Salgótar­jánban is a strandszezon. Salgótarján és környéke Müvészjelölteknek # Salgótarján. Helyi művé­szek, valamint az egri Eszter- házy Károly Tanárképző Főis­kola rajz tanszékének hallgatói támogatásával tíz napos alkotó­tábort szerveznek Salgóbányára június 28. és július 7. között. A június 3-áig, a Sitiben jelent­kező, különleges technikai esz­közöket nem igénylő művészeti ágak képviselőire inspirativ légkör vár, ha időben jelentkez­nek, mert annak sorrendje is számít. Kastélyvásár # Karancslapujtő. A napok­ban elkelt a község régi kastély- épülete. Az önkormányzat va­lójában jelképes összegért vált meg a műemléki jellegű épület­től, mivel felújítására nincs pénze. Az új tulajdonosnak vi­szont három éven belül fel kell újítania. V agyonkataszter # Mátraszele. Nagy munkában van a községi önkormányzat. Ez év végéig el kell készíteni a községi vagyonkatasztert, ami elősegíti a kazáriakkal történő vagyonmegosztást. Holnapi számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó- A hangot bizonyára kedves anyámtól örököltem, aki vala­mikor lánykorában szívesen nó- tázott. Neki volt a koszorúban a legércesebb hangja. Bizonyára tőle szerettem meg a nótákat is.- Kiknek szokott dalolni?- Az én hallgatóim jobbára a negyvenesek, meg az ötvene­sek, akik még emlékeznek a nó­tákra. A nótákra, amikben benne van öröm, boldogság, szomorúság, a halál, tehát az egész élet. Elővesz két hangkazettát.- Ezt hallgassa meg, a döntőn készítettük. A nővérszobában felcsendül a hallgató, a lassú meg a friss.-Melyik zenekarral szokott énekelni?- A Gabora Karcsiékkal. Ve­lük megyek ahová hívnak. Mindenütt elégedettek velünk.- Mi a kívánsága?- Nagyon jó lenne, ha valaki támogatná a daléneklést. Fontos lenne terjeszteni a magyar nótá­kat, mert a fiatalok csak a csö­römpölést, meg az üvöltözést ismerik. Ez nemcsak a hallást károsítja, de a lelkeket is.- pádár ­Bohács Istvánnal, Pista nő­vérrel a megyei kórházban, a belgyógyászat kettőn találkoz­tam. Ismerem még a Nyílik a rózsa televíziós vetélkedőből, amikor a közönség elsöprő sza­vazatszámmal juttatta be a dön­tőbe.- Jól esett akkor az emberek­nek az a nagy szimpátiája - mondja, s kesernyésen folytatja. - De hol van már az a nagy nép­szerűség?- Úgy érzi, hogy elfelejtet­ték? Gondolkodik, majd megrázza a fejét.- Nem hiszem, csak valaho­gyan most nem nótáznak az emberek. Mintha nem kellene a nóta. Keresi a szavakat.- Igaz, kinek is legyen ma­napság kedve nótázni.- Önnek, hiszen hivatásos nó­taénekes.- Igaz, de tudja milyen ritka manapság az alkalom az ének­lésre. Egy-egy rendezvény, ha akad, s esetleg a magunk szóra­koztatására. Pista nővér gyerekkorától kórházi munkára vágyott. Ti­Bohács István zenhét éves korától dolgozik az egészségügyben. Elvégezte mindazokat a stúdiumokat, amelyek a jelenlegi beosztásá­hoz szükségesek. Már évek óta felnőtt szakápoló itt a bel kettő férfi részlegén. Hozzá kell még tenni, hogy nagyon tiszteli és szereti a betegeket, akik mindig enyhet és megnyugvást találnak Pista nővérnél.-Honnan a hang, a nóták szeretete? Táncgála a sportcsarnokban Kedves és hagyományőrző táncbemutatójára hív a Kodály Zoltán Általános Iskola május 28-án. A városi sportcsarnok­ban 18 órától megrendezésre kerülő néptáncprogramra nem­csak a szülőket, rokonokat vár­ják, hanem minden érdeklődőt és néptánckedvelőt. Az iskolá­sok szeretettel és szorgalommal készített bemutatójának kereté­ben szerepel az iskola több tánccsoportja, Pintérné Horváth Anita és Braun Miklós művé­szeti vezetők irányításával. A rendezvénynek szlovákiai ven­dége is lesz, a ragyolci Nógrád Táncegyüttes. A talpalávaló ze­néről a Rege együttes gondos­kodik. Tisztítják a Bárna-patakot A bámai önkormányzat is igyekszik minden lehetőséget mozgósítani a munkanélküliség enyhítése érdekében. Igaz, en­nek a megoldása nem önkor­mányzati feladat, így a helybe­lieknek csak átmeneti megoldá­sokra telik az erejükből. Mivel a megyei munkaügyi központtól az idén is kaptak rá lehetőséget, ennélfogva jelenleg hat munkanélkülit foglalkoztat az önkormányzat közhasznú munkán. Ám a hat embert egye­lőre csak két hónapig tudják al­kalmazni, de remélik, hogy az idén még lesz mód és lehetőség munkaalkalom teremtésére. A hat ember a Bánra patak medré­nek tisztítja. / Árok is van, gödör is van Pista nővér, a közkedvelt nótaénekes

Next

/
Oldalképek
Tartalom