Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-25 / 120. szám

2 HÍRLAP MEGYEJÁKÓ 1993. május 25., kedd Szendehely A Naszál-hegy aljában fekvő község első lakói Ber­kenyéről átköltözött néme­tek voltak. A megélhetési gondokkal küszködök bete­lepülését engedélyező szer­ződést 1753. május 3-án látta el kézjegyével Mihály Károly, Althann római szentbirodalmi grófja, Goldburg és Muhrstetten bárója, váci püspök. A vi­dék sűrű erdővel benőtt ; egyik magaslatán a közép­korban kápolna állt, mely búcsújáró hely volt, ezért nevezték el Szenthelynek. A berkenyéi németek jól is­ii merték ezt a határrészt, hi­szen robotban ők termelték ki a hatalmas cser-, tölgy- és bükkfákat, s szállították Vácra, hordták a fát és a mészkövet az itteni mészé­gető kemencékhez. A szá­mukra nehezen kiejthető Szenthely nevet viselő terü­letet Szende, Szenda, Szendi névvel jelölték. A váci püs­pök azonban a szerződésben kikötötte, hogy a falunak Szendehely elnevezést kell kapnia. Vele egyidőben né­pesült be Katalin puszta, ahová először evangélikus németek érkeztek, majd fo­kozatosan szendehelyi zsel­lérek költöztek ide. Napjainkban 416 család, nem egészen 1480 ember la­kik Szendehelyen és a hoz­zátartozó Katalin pusztán, s mintegy 70 százalékuk né­met ajkú. Tartják a kapcso­latot az anyaországban élő rokonokkal, akik közül so­kan ott voltak a falu alapí­tásának 240. évfordulója alkalmából rendezett ün­nepségen. A szendehelyik ma is azokat a német szava­kat használják, amelyeket favágó, erdőmüvelő őseik beszéltek Frankóniában, hi­szen nyelvük bezárult, nem fejlődött. Egyre súlyosabb gond a kies fekvésű telepü­lésen a munkanélküliség, melynek rátája már megha­ladja a 25 százalékot. Szénagyüjtők az árok partján A szendehelyi önkormányzat megbízásából az árokpartokról gyűjti össze a lekaszált füvet Wirsin- ger Jánosné, Szegner Jakabné, Bach Józsefné, Szegner Józsefné és Schlenk Jánosné Meghatározó a vallás Szendehely római katolikus vallású község. A falu plébá­nosa, Palotás Tibor esperes be­szélt a hitélet fontosságáról.- Berkenye kivételével Szendehely megyénkben az egyetlen német nemzetiségűek által lakott település. Sokat je­lentett az itteniek számára, hogy legalább a szentgyónást néme­tül végezhették a legnehezebb időkben ... Néhány éve már arra is lehetőség nyílik, hogy német nyelvű szentmisét tart­sunk, és természetesen a külön­féle egyházi szolgáltatások nyelve is lehet a német.- Ezek szerint ön jól beszéli a helybeliek nyelvét.- Igen, bár én magam magyar anyanyelvű vagyok. 1950-ben nyaim gyermekeit keresztelem.- Egyébként ha még egy évet itt töltök, akkor rekordot javí­tok: egyetlen elődöm volt, aki 23 évig dolgozott itt.-A gyerekek körében nép­szerű a hittan?- Az egész falu rendkívül vallásos, szinte valamennyi gyerek jár hittanra. Van egy hit­oktató tanárnő is, ő az alsóta­gozatosokat tanítja, én pedig felsősöket. Idén is 20 elsőáldo- zónk van, és ez a létszám meg­felel a korábbi évek átlagának. Püspöki utasításra egyébként az elsőáldozást három évi hitokta­tásnak kell megelőznie.- Katalin pusztán is szokott szentmisét tartani?- Van egy kápolna az erdő­Palotás Tibor esperes a spanyol nyelvű szentírással ■kerültem a szemináriumba, ami ugye, meglehetősen nehéz idő­sszak volt, a tananyaghoz ma- jgyar nyelven képtelenség volt ■hozzájutni. A püspök úr éppen jézért olyan tanárt rendelt mel­lénk, aki sok munkával, de jól j megtanította a kispapokat né- imetül és franciául. A szakiro- jdalmat így olvashattuk eredeti­bben is.- Mióta él Szendehelyen?- 1971-ben kerültem ide. Bi­zony, ma már a volt tanítvá­ben, ott szoktunk a pünkösd utáni első vasárnapon szentmi­sét tartani. így a jövő héten is oda várjuk a hívőket.- Mivel foglalkozik szabadi­dejében?- Van egy bibliagyűjtemé­nyem, 90 darabból áll. Az euró­pai nyelvekre lefordítottak mel­lett van közöttük japán, arab és héber nyelvű is. Mindegyikhez van szótáram, s ha van időm, szívesen olvasgatom ezeket a szentírásokat. Szegner Andrásné a helyben készített, régi bútorokkal Eredeti sváb bútorok- Az volt régen a szokás, hogy szalma helyett kukorica csuhával - ahogy itt mondták, sustyával - töltötték az ágyak matracait, amelyeket egyébként vászonból varrtak. Cserélték persze, minden évben, hogy friss legyen. Azért szerették jobban, mint a szalmát, mert nem porosodott annyira - me­sélte Szegner Andrásné, aki a legnagyobb hagyományos sváb bútorokból összeállított helytör­téneti jellegű gyűjteménnyel rendelkezik Szendehelyen.- Hogyan kerültek önhöz ezek a régi bútordarabok?-A nagymamáktól szedtem őket össze. Él a községben egy idős asztalos mester, German István. Már nem dolgozik, 83 éves, de ő értett ehhez a „fláde- ros”-nak nevezett festési mód­hoz, és amíg vitte az ipart, ő rendbe tudta tenni ezeket a régi bútorokat is.-A fenyőfából készült, pi­rosra festett berendezési tárgya­kat a szegényebb emberek használták. A tehetősebbek dió­fából, de legalább valamilyen keményfából csináltattak ma­guknak bútorokat.- Mivel és hogyan rendezték be lakásaikat - mondjuk úgy száz évvel ezelőtt - az itt élő német nemzetiségű lakosok?- A tárgyak mennyisége füg­gött a család nagyságától. Ágy, szekrény, sublót volt persze, mindenhol. Akkoriban egyéb­ként egy ágyban két ember aludt. Régebben használták itt is a magyar vidékeken ismert tulipános ládához hasonló bú­tordarabokat is, de ezeket úgy 150 évvel ezelőtt kiszorította a sublót. Voltak kiegészítő tár­gyaik, így például hosszú foga­sok, bölcsők, a konyhákban pe­dig az asztalok és a székek mel­lett padok és sarokpadok is.- Visszatérve a bölcsőre - simogatta meg a pirosra festett darabot -, ezt a lányom hasz­nálta is. Nem hiszik el, de job­ban bevált, mint bármilyen mo­dern eszköz.- Mi a célja az összegyűjtött tárgyakkal?- Raktárszerűen tárolom őket ebben az üres, régi házban, ami valamikor a század elején épül.-Egyébként a falu fennállá­sának 240-ik évfordulójára ren­dezett helytörténeti gyűjte­ményt is az én anyagomból állí­tották össze.- Mi lesz velük évek múlva, azt sajnos, nem tudom. Jó lenne megőrizni ezeket a tárgyakat így, ahogy vannak, együtt... Feliratok Á település centrumában lévő Szepi fogadó falán ol­vastuk e feliratokat: „Itt nyugszik Hitel Áron, hitel nincs semmi áron.” „Lehetsz tőlem sógor, koma, tőlem hitelt nem kapsz soha.” „Kedves barátom, Lajos. Itt pénz nélkül mulatni ba­jos. Itt csak az iszik, aki fi­zet. Ha nincsen pénzed, igyál vizet.” „Akivel itt ülsz, s nem a feleséged, nem áruljuk el, bármily nagy a vétked. Diszkréciónk magas, ne fáj­jon a fejed, neked sem árul­juk el, kivel ül itt a nejed.” „Ha iszol is meghalsz. Ha nem iszol is meghalsz. Ak­kor hát igyál!” „Szepi szeme mindent lát, ne vidd el a poharát.” Nőtincsen főznek a szendehelyiekre A szendehelyi óvoda konyháján mintegy 70 gyereknek tálalja a szomszédos Nőtincsen főzött ebédet a három ételkiosztó, név szerint: Bach Jánosné, Tóthné Nádasdi Erzsébet és Nagy Antalné Szépséges szenvedély A szendehelyi Rottenbacher Mihály szenvedélyes vadász, amit bizonyít, hogy egyszerre két vadásztársaságnak is tagja; az érsekvadkerti mezőgazda- sági üzem mellett a „Naszály Jószerencsét” vadásztársaságba is belépett.- 1975-ben kezdtem el va­dászni - mondta. - Területes vadászok hatan vagyunk a falu­ban, de amióta lehetséges, a bérkilövők is vannak néhányan. Az eddigi vadászpályafutásom alatt 27 őzbakot, és vagy 10 szarvasbikát lőttem.-Ezek szerint inkább nagy­vadas a terület.- Igen, őz, szarvas, vad­disznó, és néhány muflon - ezek a vadfajok fordulnak elő- Lőttvad átvételével is fog­lalkozom. Éppencsakhogy elké­szült, de búzaéréskor, ami a vaddisznó lesvadászatának fő szezonja, remélem, hogy megte­lik a konténer. Ami egyébként a budapesti székhelyű Mirevál Kft. tulajdona, és hasonlót üze­meltetnek Verőcemaroson, Ér- sekvadkerten, Szécsényben, Salgótarjánban is.-Kikre számít? Kik hozzák ide a lőttvadat?- Főleg a saját társaságom tagságára számíthatok. Vannak közöttük budapestiek, rétsá­giak, nézsaiak .. . Mivel a kör­nyéken apróvad nem nagyon van, s így fácán, nyúl, vadréce elhelyezésére nem is készültünk fel, a konténer csak nagyvadak Az idén elejtett szalonka preparátumával és az őzaganccsal nálunk. Tavaly például a társa­ságunk - a Naszály Jószeren­csét - 92 vaddisznót és 60 szar­vast ejtett el.-Az az igazság, hogy idén már én is lőttem egy őzet, de azt az Alföldön. Egy ottani vadász­cimborám hívott meg, mivel ná­lunk most éppen osztrákok va­dásznak, mi nem ejthetünk el őzet... — Az udvarán láttunk egy fa­gyasztókonténert is. Mi a célja ezzel? elhelyezésére alkalmas.- Van-e kedvenc vadfaja, amire a legjobban szeret va­dászni.- A szalonka. Kora tavasszal kezdődik a vadászidény, gyö­nyörű a természet, és nagyon nehéz meglőni cikkcakkos röpte miatt.- Úgy látom, hogy nagyon megbecsüli a trófeáit. . .-Aki nem vigyáz rájuk, el­adja őket, annak én puskát sem adnék a kezébe... „Ide születtünk, itt kell élnünk” A 122. számú ABC veze­tője a 38 éves Bach György. A fiatalember öt évre bérli az áfésztól a falu központjában lévő üzletet, segítője a fe­lesége. Jómaga, miként a la­kosság nagyobb része, német származású.- Favágó őseim 240 évvel ezelőtt települtek át Ke- let-Frankhonból - mondja. - Az édesapám kőműves volt. Jómagam mezőgazdász vol­tam, majd átpártoltam a ke­reskedelemhez. Ezt megelő­zően Katalin pusztán szerző­déses rendszerben „vittem” egy boltot. Jönnek és mennek a vásár­lók. A megkérdezett Krajcsi Jánosné és Rottenbacher Mi- hályné állítja, ebben az ABC-ben mindent megkap­nak, amire szükségük van. A kis kitérő után visszatérünk Bach úr családjához. Mint említi, a község fennállásának 240. évfordulójára rendezett ünnepségre eljöttek a rokonok Németországból. Erről jut eszembe a kérdés: nem vá­gyódik-e a sokkal magasabb életszínvonalat biztosító ősei földjére? A válasz:- Ide születtünk, itt kell él­nünk. Az oldalt írták: Faragó Zoltán és Kolaj László A felvételeket Rigó Tibor készítette

Next

/
Oldalképek
Tartalom