Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-21 / 117. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. május 21péntek Köbunkó, nyomik és a badi Újabb hullám Salgótarjáni koncertkrónika művész, igazi jelenség. Elképesztő fizikai és szellemi erő birtokosa ez a törékeny hölgy. Hangszere olykor szinte cselló hangszínnel és energiával szólal meg, különösen a mélyebb regiszterekben. Nem ismer technikai korlátokat. Csodálatos a ritmus érzéke. Eszményi kamarazene-partner. Mozart G-dúr duójában sikerült leginkább megragadni azt a bizonyos „kedélyes Bécs” hangulatot. Tetszett Martinu Három madrigálja közül a lassú tétel színekben és árnyalatokban gazdag interpretációja is. * A Liszt Ferenc Kamarazene- kar május 11 -ei hangversenye igazi zenei eseményt jelentett Salgótarjánban. Grieg Holberg szvitjét, Bartók Divertimentóját, Weiner II. Divertimentóját, majd Stravisky Basel Concerto címmel ismert Concerto in D-jét, valamint Liszt II. magyar rapszódiáját játszották Wolf Péter átiratában. A hangfelvételek steril hangzásához szokott fülnek talán nem mindig volt kristálytiszta az intonáció, a homofón részletek olykor kicsit döcögtek, élő koncerten azonban mindez elsikkad, ha a produkciónak megvan a semmivel sem jellemezhető hangulata, varázsa, amely bűvkörébe vonja hallgatóit. Amikor az egész nem azonos a részek összességével, hanem más, több annál. Amikor a hallgató megfeledkezik a technikáról. stílusról s önfeledten elmerül ebben a csodában. Hallgatja a zenét. S a titkot elemezve bizonyára beszélhetnénk az együttes tagjainak kivételes zenei adottágairól és felkészültségéről, a hangversenymester Rolla János hegedű- léséről. a zenei hangzás majd’ három évtized alatt kimunkált fantasztikus minőségéről, arról, hogyan él-lélegzik-muzsikál együtt ez a zenekar, mégis azt hiszem, csak közelebb kerülnénk ehhez a titokhoz, de meg nem fejtenénk azt. A zene nagy ünnepe volt ez a koncert: a világ egyik legjobb kamarazenekara járt Salgótarjánban. Marschalkó Zsolt Képes technikatörténet Kempelen beszélőgépe Kempelen Farkasnak (1734— 1804), a 18. század egyik legjelentősebb magyar tudósának egyik utolsó találmánya volt a 210 évvel ezelőtt 1783-ban megszerkesztett és az emberi hangok utánzására szolgáló beszélőgépe. Kempelen ezt megelőzően tanulmányt írt az emberi beszéd szerkezetéről és ezt a gépet tulajdonképpen csupán az elméletének igazolására készítette el. A gépet a feltaláló a demonstráció alkalmával maga kezelte úgy, hogy a jobb könyökét annak fújtatójára, jobb keze fejét a gép elülső részére helyezte, bal kezét pedig az oldalsó, kerek nyílás előtt folyamatosan mozgatta. A hangot a levegő keltette, mely a fából készült, sípszerű dobozban képződött és egy három-négyéves gyermek hangjához hasonlóan, viszonylag érthetően tudta a szavakat kiejteni. K. A. (FEB) Leginkább attól félt, hogy olyan lesz, mint az anyja. Félelmében összeszorult a szíve, ha a tükörbe nézett. A szemei, az orra és a szája pontosan ugyanolyan, mint Mar- lene-é.- „Hála Istennek négy fiam született, lányom pedig egy sem. Ennek a szerencsének, valamint férjemnek köszönhető, hogy eddig nem lettem olyan, mint ő” - mondja Maria Ríva, Marlene Dietrich lánya. ' 900 oldalas könyve az „Anyám, Marlene” címet viseli. Ha belelapozunk, inkább ezt a címet adhattuk volna neki: „Ellenségem, Marlene”. A mű Maria Riva életének egyfajta feldolgozása. melyet beárnyékol a Marlene és lánya közötti konfliktus. „Ő szült, övé a bőröm, az ő vére folyik bennem. Ő viszont mindig tudatosította bennem, mennyire nehezére esik elviselni, hogy van egy lánya. Kifelé eljátszotta a gondos anyát, a valóságban viszont hideg asz- szony volt”. A szeretetéhségben szenvedő lány bosszúja, hogy véget vet egy legendának. Beszámol anyja szereleméhségéről valamint anyjának arról a félelméről, hogy a lánya rivalizálhat vele. Maria Riva 12 éves volt, amikor egyszer üdvözlésként arcul csókolta John Gilbertet, anyja egyik szeretőjét. Marlene ezt meglátva kizavarta lányát a szobából. Megtiltotta neki, hogy ezentúl így fejezze ki sze- retetét. Maria Riva kötelességtudó és fegyelmezett asszonynak mutatja be anyját. De Marlene-t, mint embert nem tudja tisztelni. Utálta anyja önzőségét. „Nem emlékszem, hogy anyám tőlem vagy bárki mástól valaha is megkérdezte volna: hogy vagy? Mindig csak egy dolog izgatta. Az, hogy ki mit tesz érte.” Az álarcos Michael Jackson- Hiszem, hogy megújulásra, egy újabb új hullámra van szükség. Tíz, de inkább tizenöt éve egyre rosszabb, egyre gyengébb itt a zene Angliában. Eszre kell venni, be kell látni és javítani kell rajta, amíg lehet - mondja a szőke fiatalember. Luke Haines komolyan. Csendesen beszél, de indulattal. Olykor-olykor vissza kell tartania magát mégis, és ilyenkor aprókat gesztikulál. Színpadon úgy néz ki. mint a Rolling Stones egykori tagja, a néhai Brian Jones. Nemcsak mondja, meg is énekli az Idiot Brother-ben - persze nevek említése nélkül -, hogy nagyon nem tűr bizonyos embereket, nem szereti a hanglemeztársaságokat, az indie-ket. a független kiadókat meg végképp ki nem állja. Valahogy eltűnhetnének örökre, mondja, hogy az új hullám becsületes vállalkozókkal kezdhessen. Az angol zenének a legnagyobb baja, - szerinte -, hogy kiveszett már belőle az intelligencia. Tehát az első dolog azt elérni, hogy végre megint intelligens legyen ez a zene és megközelíthető. Vissza kell hozni a „klasszikus” dalírást. Olyan dalok kellenek, mint .Dylanéi. vagy az Only Ones-éi. Keserű szavak Maria Rivától, Marlene Dietrich lányától „Csak kínzott egy hosszú életen át” Marlene másoknak élt. Nemcsak a kamerák előtt játszott, hanem forgatás után is folytatta a színjátékot. Egy célja volt, hogy kívánják, szeressék, elismerjék. „Különleges érzéke volt a férfiakhoz: tudta, melyik miről álmodik, melyiket mivel hódíthatja meg”. Amikor Marlene tavaly május 6-án Párizsban lehunyta a szemét, Maria megbékélt anyjával. Azt mondja: „Csak megkönnyebbülést éreztem. 67 évet kellett ahhoz megélnem, hogy végre megszabadulhassak anyámtól. Ő egy életen át csak kínzott - egy hosszú életen át”. Egy tizennyolcadik századi magyar találmány Nem is oly egyszerű kiásni egy úszómedencényi gödröt, mert a tenyerünkön majdan dudorodó vízhólyagok mellett, annak a veszélye is fennáll, hogy szert teszünk egy cro magnoni korú ősbarátra. Mindezek mellett California, napfény, ragyogás, pálmafák, rock and roll, s egy tuti amerikai középiskola az előírásos kellékei a Kőbunkó? (Encino man) című amerikai filmnek. A recept egyszerű: végy egy nem kimondottan a nők ideálja, picit duci, végzős középiskolás srácot (Nyomi I.), aki még mindig bele van zúgva volt óvodás pajtásába, aki időközben az iskola szépévé domborodott elő. Adjál hozzá egy a hatvanas évek hippijeit idéző havert (Nyomi II.). keverj hozzá egy szívtipró (ízlések és pofonok), kidolgozott izomzatú, magát ellenállhatatlannak tartó nagymenőt (Badi), aki a „jó nőt” birtokolja, miközben ahol lehet betart a nyomiknak. Mixeld össze az egészet egy menetrend szerint - egyenesen az őskorból - érkező, majd' mindenkit lehengerlő, szerepét helyenként nevetésre ingerlőén játszó hőssel (kőbunkós Link), akivel a színre lépését követő öt perc gegjeinek elpuffogtatása után, nem igazán tud mit kezdeni a rendező. Őszintén megvallva; mi sem: Miután a kotyvasztástól kellően lefáradtunk, várjuk a hatást: ami elmarad. Szóval és tettel, „Nyomi I”. elhatározza: felhívja magára a figyelmet, s nekilát, hogy egyes-egyedül megépítsen egy úszómedencét (ezzel nemcsak az iskola évkönyvébe kerülne be, de belophatná magát szíve választottjának kegyeibe is). Már szép nagy gödörben dolgozgat (még a látszatát is kerülve, hogy egy lapátnyi földet valaha is kidobott volna onnan), amikor az ásó egy kőedénybe ütközik, amely alatt egy jégbe fagyott embert fedez fel, Szta- hanov amerikanizált követője. Még szép, hogy kiássák barátjával. majd a garázsban apait-anyait beleadva megkezdik a kiolvasztást. Innentől kezdve aztán beindul(na) a viccgyártáá. amely, valljuk meg férfiasán, nem ad igazán sok munkát a rekeszizmunknak. A film talán legjobb jelenete egy discóban játszódik, ahol főhőseink kamatoztathatják az iskolában szerzett spanyol nyelvi tudásukat, mi pedig végre felpörgethetjük magunkat néhány klassz zene erejéig. Ha már a film maga nem dobott fel bennünket eléggé. A továbbiakban aztán már annyi spiritusz sem lesz az egész történetben, hogy magunkon erőt véve, könnyű kis mosolyra húzzuk a szánkat. Laza, nyár eleji időtöltésnek (!) megteszi a Kőbunkó, amely másnapra minden nyom nélkül múlik el belőlünk. - vallus Ott van a Suede ...-Vigyázzunk a Sueded-el - emeli fel hirtelen az újját Haines -, nem tudom, benne lesz-e tényleg az újító hullámban, mert nem tudom, meg van-e benne az a jó, ami az utóbbi időben teljesen hiányzik a zenéből. Popzenekar, kommersz banda. Vitathatatlan fölfelé tör, talán az élre jut. de nem lesznek meghatározó lemezei az újhullám számára. Luke Haines, abból ítélve, amit mond - és ahogy mondja - határozott ember. Szigorú tervet állított fel arra, hogyan és mit kell változtatni, hogy az újhullám minél erősebb, jobb tisztító munkát végezhessen. Nem érdektelen, hogy a The Fali nevű zenekart szerette legjobban, nagyon örült volna, ha közöttük muzsikálhatott volna, s büszke arra a hatásra, amit ez az együttes gyakorolt rá. Bevallja, hogy nem akar megszabadulni e hatás alól. Öt évig egy Servants nevű zenekarban dolgozott, de minél határozottabban látta a romlást, minél erősebb volt nála az elszántság, hogy változtatni kell az angol zene helyzetén és sorsán, annál kevésbé volt hajlandó az elvetendőt szolgálni. A servant szó szolgát jelent. Álhitté, nehezen fog híveket találni, de kellemesen csalódott, mert mások is gondolkodnak úgy, mint ő és hasonlóan , esetleg ugyanúgy látják a szigetország zenéjének világát. Megalakította zenekarát és Aute- urs-nek nevezte el. Az auter francia szó és azt jelenti, alkotó, megteremtő, egy irodalmi vagy zenei mű szerzője. A nagylemez címe pedig New Wave, azaz új hullám. Micsoda program, micsoda határozottság, micsoda önbizalom! Lesz-e elegendő tehetség a megvalósításhoz? Majd meglátjuk. J. Vincent, a beszélgetőtárs azt mondja az albumról, úgy érzi, nincs benne elég erő. Lágy, magányos gyermek öröme, unaloműző, esős napokra, mint Syd Barret, vagy Nick Drake lemezei. Luke Haines nyugodt marad, majd így szól:-A mostani új hullám lényege, hogy nagyszerű lemezek szülessenek átgondolt, jól megírt dalokkal, mint az első Pink Floyd, az első Velvet, mint Rubber Scul a Beatlestől. Nem megy azonnal, de remélem, egy nap sikerül majd. Ez az Auteurs és az én életem célja. Vass Imre Michael Jackson, a neves énekes Monacóban saját helikopteréből kiszállva fekete maszkot viselt a környezetszennyeződés ellen. E különös álracban jelent meg szállodájának erkélyén is. „Cousteau orránál fogva vezeti a világot...” Szertefoszlik egy legenda? Franciaország szent öregjét, Jacques-Yves Cousteau-t mind több bírálat éri. Néhány hónappal ezelőtt a környezetvédők felfedezték, hogy Marseille közelében egy alumíniumot előállító mamutvállalat harminc éven keresztül bauxitporral szennyezte a Földközi-tengert. Állítólag Cousteau javasolta a gyáriparosoknak, hogy válaszszák hulladéktemetőnek a mélyvizet. A nyolcvanhárom éves kutatóról szóló sztori abban az életrajzi kötetben szerepel, amely ma a francia könyvpiac egyik legnagyobb slágere. Szerzője, Bemard Violet szerint „Cous- tean voltaképpen komédiás, aki orránál fogva vezeti a világot". Felfedi például, hogyan jöttek létre a nevezetes Cousteau-fil- mek. A forgatókönyvek Hollywoodban készültek avatott szakértők tollából. A véletlennek feltüntetett drámai fordulatokat, így például egy-egy búvár „hirtelen” rosszullétét előre betervezték. A „váratlanul” támadó hal ingerléséről szinte előre gondoskodtak. A francia közvélemény nehezen bocsátja meg, hogy a környezetvédelem prófétája, aki siratja a pusztuló Földközi-tengert, állítólag maga is felelős a kialakult helyzetért. Friss hírek szerint kiváló kapcsolatok fűzik az alumínium-, a vegyi- és az olajipar vezető francia cégeihez, valamint az ország atomenergia-felügyelőségéhez. Felügyelőbizottsági tag az Áir Liquide nevű vegyipari konszern leányvállalatánál, ráadásul a külföldi forgalomból öt százalék az övé. A szerző szerint Cousteau minden szálat igyekszik a maga kezében tartani, senkinek nem enged betekintést a világot behálózó ügyleteibe. Az osztrák napok rendezvénysorozatának keretein belül került sor a közelmúltban Christian Kreihsler hegedűművész és Miyuki Saito brácsaművész koncertjére a salgótarjáni zeneiskolában. Műsorukon Martinu, - Wiemawski,- Sauseng, és Mo- zart-művek szerepeltek. Christian Kreihsler. bár még csak huszas évei derekán jár, jelentős zenei múltra tekinthet vissza. Bécsben és Kanadában tanult, jelenleg Budapesten a zenekadémián Halász Ferenc professzor tanítványa. A bécsi Capela Archangeli zenekar koncertmestere. Kiváló hegedűs. Technikája érett, kimunkált, muzsikálásából hiányzik mindenféle görcsösség. Derűs, harmonikus lélek, akinek ideálja a klasszikus szépségeszmény. Távol áll tőle mindenféle szélsőség, romantikus túlzás, extravagancia. A japán Miyuki Saito Tokióban és Bécsben szerzett diplomát. Hat éven át tagja az Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekarának, jelenleg a frankfurti opera szólóbrácsása. Kiforrott Mini műhold — telefon Az amerikai Magnavox cég már gyártja a legkisebb műhold-telefont, amely garantáltan alkalmas a Föld bármely pontjáról távbeszélésre, faxolásra, telexküldésre. A mini telefon felállításakor egy esernyő formájú antennát kell kinyitni, majd kapcsolatba kell lépni a műholddal. Ezután közvetlenül tárcsázható a hívott szám.
