Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-18 / 114. szám
2 HÍRLAP MEGYEJÁRÓ 1993. május 18., kedd „Ég a gyertya, ég .. A mintegy hétszáz lelkes község Nógrád és Pest megye határán fekszik. Nevéről ma a fürge édesvízi halra gondolhat bárki, pedig a a kő szóból származik, éppenúgy, mint Kőszegé. Kiváló minőségű mészkövet bányásznak itt már hosszú évek óta. A takaros kinézetű, szorgos emberek lakta falu központját a katolikus templom mellett egy jeles épület: az úgynevezett Huszár kastély jelöli. Huszár Sándor Madách Imre nővérének első férje volt és a megye alispánjaként halt meg 1842-ben. A copf stílusú - külsejét tekintve sajnos ma sanyarú helyzetű épületbena múlt században a Tragédia-költőn kívül többször volt vendég a „haza bölcse” Deák Ferenc is. Keszeg lakosságának egy része szlovák származású, de ma már kevesen beszélnek szlovákul. Az óvodában azonban még tanulják az ősök nyelvét. Csűri István keservei „Nekem is csak nyálra futja,, - így az egykori útburkoló Munkanélküliek, nehéz helyzetben Keszeget is elérte a munka- nélküliség. A 730 lakosra közel száz munkanélküli jut, ami a munkaképes korú lakosság arányához képest körülbelül 25 százalékos munkanélküli rátának felel meg. Súlyosbítja a gondokat, hogy az állástalanok jelentős része rövid időn belül kikerül a munkanélküli járadékos ellátás alól és ők is az önkormányzat anyagi támogatására szorulnak. Különösen nehéz helyzetben vannak az ötven éven felüli nők és férfiak, hiszen ők akkor sem tudnak elhelyezkedni, ha történetesen lenne munkahely. A képviselő-testület következő, május 28-i ülésén alkot majd rendeletet a szociális ellátásról. Idősebb férfi köszönt ránk Keszeg főutcáján, a kastéllyal szemközt. Vállán vasvillát vitt, és mivel közlékenynek mutatkozott. szóba elegyedtünk vele. Megtudtuk, hogy Csűri István, helybeli nyugdíjas, aki korábban útburkolóként dolgozott Budapesten.- Nem volt könnyű munka az sem, - mondta - hiszen nagyon sok fővárosi utcát végigtérdeltem én életem során! Az útburkoló munkája ilyen: többnyire térdelve dolgozik, mint az imádkozok a templomban ... Én megkóstoltam a kenyeret a múlt rendszer előtti rendszerben is: sok szegény volt akkor is, de az uradalomban mindnek jutott valami munka! Legalább a mezőgazdaság adott valami kis megélhetést, de ma már az sem nagyon ... A háború előtt szombatonként mindig a mostani polgármesteri hivatalban fizették a napszámot... Ha szerényen is, de meg lehetett élni. Ma meg munka nélkül van a fél a falu ... Régebben jobban tartottak a helybeliek jószágot is, most meg már tehén se sok van a faluban. Én is csak nyulat tartok, azoknak voltam a takarmányt megforgatni. Nagyon bosszant, hogy a közös tanács idején a falu közepére tették a nagy szennyvíztárolót! A kastély előtt, ami most iskola és óvoda, a templom és a hivatal között, a főutcán - amikor nyomott a levegő, nem lehet ablakot nyitni a környéken! Ugyanezzel az erővel tehették volna azt a gödröt valahová az épületek mögé is. (Mint megtudtuk e helyzet nem lesz örökéletű, az önkormányzat foglalkozik az emésztő áthelyezésével.) Láng András plébános az óvodai fogalkozáson együtt játszik a kicsinyekkel Beteljesedett kívánság A jól szereplő labdarúgók régen várták már, hogy korszerű öltözőépületük legyen. Mint a felvétel tanúsítja: ez a vágyuk már teljesült. Most a felsőbb osztályba jutás a céljuk. A jelek arra mutatnak, hogy ez is sikerülni fog nekik. Vajon Halász Miklós unokájából, Salovec Péterből is focista lesz, ha megnő?- Azonnal indulok Keszegre, az ottani óvodában tartok hittanórát - mondja Láng András plébános, amint ajtót nyit a né- zsai parókián.- Nagyszerű - felelem -, hiszen éppen azt a falut jöttünk megismerni, bemutatni. Kérem, járuljon hozzá, hogy tanúja lehessek az óvodai hitoktatásnak. Az igenlő válasz után Keszegen találkozunk újra. Michel Eva vezető óvónő és kollégája Lanti Katalin a napsütéses udvarról éppen befelé terelgeti az apróságokat az egykori Huszár kastély egyik oldalszárnyában berendezett foglalkoztató terembe. A vegyes életkorú csoportban sok a hiányzó: jó néhány kisgyermeket otthon tartott a betegség. Kultúra vállalkozásban Szádoczki Imre volt keszegi lakos, jelenleg váci vállalkozó vette használatba a községi művelődési házat. Az önkormányzatnak az a kikötése volt, hogy a nagytermet szükség szerint igénybe vehesse. A vállalkozó felesége pedagógus, nem áll tőle távol a közművelődési tevékenység. // Nem fogyasztható a cukoripari mészkő A Dunai Cement és Mész- műnek Keszegen is működik egy bányája, ami az utóbbi években jelentősen leépült ugyan, de ha minden jól megy, akkor a mélyponton már túljutottak. A részletekről Tumbász Andrással, a DCM Keszegi Bányaüzem Kft. üzemvezetőjével beszélgettünk.- Nálunk is zajlik a privatizáció, a vállalat 49 százaléka már német tulajdonba került - mondta. - A dolgozók is hozzájuthatnak majd bizonyos hányadhoz, hiszen erre a célra 180 millió forintot szánnak.- Mi jellemző a termelésükre?- Az építőipar válsága miatt a mi termelésünk is körülbelül a felére esett vissza. Ennek megfelelően alakult a létszámunk. 1991-ben még 84 dolgozónk volt, és másfél millió tonna követ termeltünk ki. Tavaly 43 főt kellett leépítenünk, a kitermelés pedig 400 ezer tonnára esett vissza. Idén már csak 29-en vagyunk és remélhetőleg ez a létszám már nem csökken tovább. Várhatóan 300 ezer tonna követ dolgozunk fel. Az elbocsátások során figyelembe vettük azt is, hogy kit milyen munkára tudunk beosztani. Egy szakmunkás tehát mindenképpen értékesebb munkaerőnek számít, mint egy segédmunkás. Az az igazság, hogy Vácott mindenkinek ajánlottunk munkahelyet a cementgyárban, de csak az elbocsátottak fele fogadta ezt el.- Hány keszegi dolgozójuk van a 29-ből?- 15-en helybeliek, ketten vagyunk váciak, a többi a környező községekből kerül ki. Régebben egyébként két műszakban dolgozott a bánya, volt vállalati gmk., amelyik hétvégén is bejött a munkahelyére, így folyamatos volt a termelés. Ma meg - néha már egy műszak is sok.- Milyen termékeik vannak?- Mészüzemi követ állítottunk elő korábban. A keszegi kő ugyanis nagyon jó minőségű. Az utóbbi időben sikerült újabb Mintegy tucatnyian nézik, amint Láng András az asztalra helyezi a feszületet és lángra lobbantja a gyertyát.-Mit jelent az égő gyertya, gyerekek? - kérdezi az apróságokat. Kórusban felelik: - Közöttünk van a Jézuska.- Nagyon helyes - válaszolja a pap, és arra kéri a gyerekeket, hogy énekeljék el a „Jézuska figyelj most rám” kezdetű dalt. A megszólítottak örömmel tesznek eleget a kérésnek. Ezzel elkezdődik az „óra”. A „tananyag” ismétlés, tekintettel a közelgő „ballagásra”, ahogyan Keszegen is nevezik az óvodai búcsúzás alkalmát. „Hol és hogyan született a Jézuska? Kik voltak a szülei? Kik köszöntötték? - sorjáznak az egymásra épülő kérdések. A gyerekek kissé bátortalanok a válaszadásban, mintha feszélyezné őket a hívatlan vendég, a soha nem látott újságíró jelenléte. Annál nagyobb igyekezettel énekelnek, tapsolnak, különösen mikor a plébános gitárral is kíséri a kedves dallamokat, a jól ismert strófákat. Versengenek, hogy ki álljon a könyvvel a kezében tanító Jézusnak a kör közepére a Vasárnap a templomban elnevezésű játékban.- Mélyen vallásos, katolikus emberek élnek errefelé - tájékoztat Láng András, aki Nézsán és Alsópetényben is ellátja a hívek szolgálatát. - A szülők kérésének eleget téve, kezdtük meg két évvel ezelőtt az óvodai hitoktatást is. Nógrádiak voltunk, és azok is maradunk! piacokat felderítenünk, így például a cukoripar is vásárol tőlünk mészkövet, ami a gyártás technológiájához szükséges. Mészkőzúzalékot talaj javítására, vakolatok előállítására lehet felhasználni.- Valamilyen fejlesztésre nem gondolnak?- De igen, a német partner stratégiai tervében szerepel, hogy vakolat- és habarcsgyártó üzemet létesít a környéken, aminek alapanyaga a keszegi mészkő lenne.- Az ásványvagyon meddig elegendő hozzá?- A jelenlegi kitermelési szinten még legalább 20 évig lesz mit csinálnunk ...- Nem vagyok helybeli, Fel- sőpetényből származom - mondja Petrik Sándorné, Keszeg polgármestere. - Nyolc évvel ezelőtt kerültem ide a férjem révén. Sokáig nem is ismertem a falut, aztán a málnafelvásárlás bővítette az ismeretségi körömet. Mégis meglepett, hogy a két helybeli polgármesterjelölt mellett is nekem szavaztak bizalmat a keszegiek. Talán közrejátszott az is, hogy mindig próbáltam tisztességes megállapodásokat kötni a málnavásárlás során.- Keszeg a tanácsrendszer idején Nézsához tartozott. . .- Igen, és sajnos a mai napig nem rendeződött a vagyonmegosztás! Öt szolgálati lakás épült Nézsán, mindegyik társközségnek jutna egy-egy, de nem tudunk megegyezni. Felépült a 40 milliós művelődési ház is, abból sem látunk semmit, pedig a tulajdonjog megosztott. A térségi szeméttelepért cserébe lemondtunk volna róla, de az a megoldás meg a nézsai- aknak nem tetszik.- Önök nem gondoltak a Pest megyéhez való csatlakozásra?- Voltak hasonló vélemények itt is, de annak semmi értelme nem lenne! Nógrád hátrányos helyzetűnek minősül, ezért 50 %-os állami támogatást kap infrastrukturális fejlesztésekre. A gázvezeték kiépíttetése nálunk éppen a felébe kerülne, mint a Pest megyei községekben! Ezt szeretném megértetni az emberekkel, de érzelmi okok is közrejátszanak, hogy nógrádiak maradunk!-Milyen fejlesztésekre van lehetőségük és igényük?- Igényünk természetesen Petrik Sándorné polgármester van mindenre! A vízberuházás a közelmúltban fejeződött be, de sajnos elég rosszul választottunk kivitelezőt. Az útjavításokkal még várunk, amíg eldől a pályázatunk sorsa, amit a térségi gázhálózathoz való csatlakozásra adtunk be. A kábeltévére kevés jelentkező jött össze. Az egyik legnagyobb gondunk nekünk is a telefon! A Matáv ígéri, hogy Nézsára jövőre telepít egy központot, akkor esetleg mi is kaphatunk távhívásos vonalat. Tudtommal itt működik az egyik legkisebb polgármesteri hivatal! Lehet, hogy az egész országban? Rajtam kívül Hu- gyecz Józsefné, megbízott jegyző és igazgatásügyi előadó, Fekete Lászlóné, pénzügyi előadó, illetve Szekeres Tiborné, hivatalsegéd dolgozik itt. Egyébként ebben a ciklusban még egyetlen törvényességi észrevétel sem érkezett! Szerencsére a képviselő-testület is összetartó. Sztranyon László nagytel jesítményű rakodógéppel - az amerikai Caterpillar-ral - dolgozik a kőfalnál Az oldalt írták: Csongrády Béla és Faragó Zoltán A fotókat Gyurkó Péter készítette Keszeg
