Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-04 / 102. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. május 4., kedd Oktatási törvény két lépcsőben? Jánosi György, országgyűlési képviselővel (MSZP), a kérdéskör szakértőjével beszélgettünk I a magyar közoktatás helyzeté- 1 ről.-Hogyan ítéli meg ön és a szocialista párt a közoktatás jelenlegi állapotát?- Az utóbbi években rendkívül sok probléma nehezedett a magyar közoktatásra. Romlott a támogatás reálértéke. Az ön- kormányzatok, nem tudják kipótolni a fejkvóta és a tényleges igények közötti különbséget. Sok helyen az intézmények csak úgy tudnak működőképesek lenni, hogy csoportokat vonnak össze, pedagógusokat bocsájtanak el. Terhelték az intézményeket a fölöslegesen szított konfliktusok. Ezek közül kiemelkedik a volt egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény hatálybalépése. Ez sok helyen megosztotta a padagógusokat, a helyi társadalmat. Ide sorolhatók a regionális oktatási központok kialakítása körüli aggodalmak is.- Mi az ön nézete a ROK-ról?-A '85-ös közoktatási törvényhez képest visszalépést jelent. Sok pénzt fordítottak és fordítanak a kialakítására, nehéz gazdasági körülmények között. A legnagyobb probléma az volt, hogy mielőtt a törvényt a parlament megtárgyalta volna, amely a ROK funkcióját szabályozza. már megkezdték a kialakítását.-A közoktatási törvény több változata is elkészült. Az MSZP-nek mi az álláspontja a törvény tervezetéről?- Nem voltak fölöslegesek a társadalmi és szakmai viták. Sok szempontból kedvezően befolyásolták a törvénytervezetet. Sikerült az óvodákat megmenteni. Korábbi változatok az óvodákat nem tekintették a közoktatás részének. Had utaljak a túlságosan merev 6+6-os modell megakadályozására. Sőt, az eredeti változathoz képest a ROK hatáskörét is sikerült megnyirbálni. Ezek ellenére sok kritikus elem van benne. A szocialista párt alapvetően az autonómia és az esélyegyenlőség szempontjából közelíti meg a törvénytervezetet. Három fő kérdést mindenképp szeretnénk megváltoztatni. Az egyik a finanszírozás. A jelenlegi törvénytervezet az oktatás piacorientálását vetíti előre. A szolgáltatásokból, amikért a szülőknek fizetni kell, azok a gyerekek szorulnak ki, akiknek épp a legnagyobb szüksége lenne erre. Ez az oktatás mobilitása helyett a társadalom kasztosodásához fog vezetni. A másik probléma az iskola- szerkezet, amit nem szabályoz a törvény. Teljesen kinyitja, igazi szakmai kontroll nélkül lehetővé teszi a legkülönbözőbb formák bevezetését. A harmadik allergikus pont az oktatás irányítása. Túl centrálisnak tűnik, ezért részünkről elfogadhatatlan. Az iskola szakmai önállóságát kérdőjelezi meg.- Az oktatási törvénytervezetben milyen helyet kapott a pedagógusképzés ?- Sajnos nem illeszkedik egymáshoz a felsőoktatási és közoktatási törvény tervezete. Egyik sem emeli ki a pedagógusképzés fontosságát. Nem foglalkozik a pedagógus továbbképzés kiterjedt rendszerével sem. A pedagógusok joggal tartanának igényt egy olyan nyugat-európai modellre, amely 5-10 évenként egy év tanulmányi szabadságot biztosít számukra. Ezt szigorúan kontrollálható továbbképzésre, önképzésre, szakmai megújulásra fordíthatná a nevelő.- Úgy hallottam, hogy javasolni fogja a parlamentnek, hogy két lépcsőben tárgyalja meg a tervezetet.- Igen. Tanulnunk kell a közalkalmazotti törvény ellentmondásaiból. A parlament elfogadott egy törvényt, amely élet- belépett, amelyhez a végrehajtási utasítások később készültek el, s ekkor jöttek rá a törvény ellentmondásaira. Ebből tanulva kívánom azt javasolni, hogy két lépcsőben tárgyaljuk meg a közoktatás törvénytervezetét. Most az c„ évi ütemezés szerint szülessenek meg a módosító indítványok, történjen meg a plenáris ülés, legyenek meg a szakmai egyeztetések. A végső szavazással várjunk mindaddig, amíg a miniszteri rendeletek, végrehajtási utasítások elkészülnek, hogy ezek is rávilágítsanak az esetleges belső ellentmondásokra. A két tárgyalás közötti idő lehetőséget biztosít a szaktárcának az utolsó módosításokra, s az időt ki lehetne használni arra is, hogy a hat párt szakemberei modellezzék a törvénytervezetet. A második fordulóban - a jövő évben - a javasolt módosításokkal együtt kerülne a parlament elé a törvénytervezet. Ez azt jelentené, hogy a törvény legkorábban 1994. szeptember 1-jével lépne életbe. Szenográdi Ferenc Pillantás a parlament kulisszái mögé Milyen gyorsan írnak a gyorsírók? A stílus az ember - tartja a mondás, amely nem csak a gondolatok írásbeli, hanem szóbeli megfogalmazására is igaz. Ilyenformán a T. Ház üléstermének közepén álló, posztóval borított asztalka „gazdái”, a parlamenti gyorsírók igencsak jó ismerői az országgyűlési képviselőknek, hiszen nemcsak a plénumon, hanem a bizottsági üléseken is lejegyzik a honatyák felszólalásainak, beszédeinek minden szavát. S nemcsak lejegyzik, hanem természetesen át is teszik, azaz gépírásos teljes szövegű jegyzőkönyvben rögzítik. Az ország házában megritkultak a fölolvasások - a képviselők többsége jegyzetek alapján ugyan -, de rögtönözve szabadon beszél, ki-ki vérmérséklete, beszédstílusa szerinti nyelvi formában és tempóban. Az élő szó, a szokványos beszéd-sebesség általában percenként 240-280 szótag között mozog. A gyorsírók a mondhatók hogy ettől a köznyelvi KRESZ-től a törvényhozás sok tagja - fölfelé és lefelé egyaránt - igencsak eltér. A szóbeli „gyorshajtásnak” minden frakcióban vannak képviselői, ez alól talán csak a Fidesz kivétel - a parlament fiatal demokratái ugyanis szinte kivétel nélkül percenként legalább 300 szótagos tempót diktálnak önmaguknak, a hallgatóságnak és persze a gyorsíróknak is. Ha Fodor Gábor, Orbán Viktor, vagy más fideszes szólásra jelentkezik, a sztenografálók tudják, hogy 10 perc alatt (10 percenként váltják egymást), úgy 14-15 percre való szöveget kell rögzíteniük . . . Az „ifikkal” azonban vetekszik a parlament egyik legidősebb tagja, a tudós Szentágothai János, aki alkalmanként a 380-400 szótagos szuperszonikus beszédsebességet is eléri. (Ráadásul gyakran jónéhány tudományos szakkifejezés is erősíti érvelését - amit roppant élvezetes hallgatni, kevésbé írni. A parlamenti gyorsíróknak azonban - akik bajnoki versenyeiken 440-460 szótagos szélvész-diktátumokkal is megbirkóznak - nem a gyors szónoklatok jelentik a legnagyobb próbatételt. Hanem az időnkénti forró légkörű viták, amelyekben néha a felszólalón kívül egyszerre két-három honatya is részt vesz. Mert a jegyzőkönyvben nemcsak a szónok szavait kell megörökíteni, hanem az egyidejűleg elhangzó röpkommentárokat, közbeszólásokat is. S ehhez bizony szükség van a 440-460 szótagos gyorsírói teljesítményre. (bajnok) Osztrák fotóművészek a Tarjáni tavaszon Kiállítás a gyümölcsöző együttműködés jegyében A Nógrád Megyei Fotóklub 1988-ban létesített kapcsolatot az ausztriai St. Pölten fotósaival. A két alkotóműhely - a rövid idő ellenére - számos emlékezetes programot bonyolított már le. A st. pölteniek részt vettek a Salgóbányán rendezett nemzetközi fotós alkotótáborban. Az akkor készült képeiket mostani tárlatukra is elhozták. A múlt év végén egy tematikus Salgóbányán készült - képekből álló tárlattal mutatkoztak be a Salgótarjáni Fotógalériában. A Nógrád megyei fotósok pedig 1992-ben látogattak St. Pöl- tenbe és nagy sikerű kiállítással mutatkoztak be az osztrák tárlatlátogatóknak. Most a Tarjáni tavasz, a Salgótarjánban megszervezett Osztrák Napok alkalmából a St. Pölteni Fotóklub válogatott anyaggal jelentkezett. A klub 1936-ban alakult s napjainkra Ausztria egyik legnagyobb, legszínvonalasabb fotós alkotó közösségévé nőtte ki magát. A Bécstől nyugatra 90 kilométerre fekvő, 40 ezer lakosú, 900 éves város mindig támogatta a művészetet, ennek eredményei is láthatók. A klub működése során 22 osztrák állami elismerésben és a világ szinte minden tájáról származó nemzetközi kitüntetésben, díjazásban részesült. A St. Pölteni fotográfusok előadóként aktívan közreműködnek a fotográfiát népszerűsítő tanfolyamokon. 125 tagjuk közül mintegy harmincán vesznek részt osztrák és nemzetközi pályázatokon, kiállításokon. A St.Pölteni Klub vezetője immár 22 éve Jozef Benes, akinek fotói most Salgótarjánban is láthatók. O és Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub vezetője találkozott 1988-ban egy fotós alkotótelepen. Személyes kapcsolatuk alakította ki a két klub gyümölcsöző együttműködését. Most 21 alkotó 84 művét mutatják be a május 9-éig látható tárlaton. A fotók többsége a nyugati divatnak megfelelően színes kép. Közülük kiemelkedik Krendl Manfred Portré Nr. 10. című munkája, melynek különös érdekessége, hogy modellje Kulcsár Józsefné, a József Attila Művelődési Központ munkatársa. Kitűnőek, technikailag hibátlanok a csodálatos alpesi tájakat ábrázoló művek. Közülük is megállásra késztet Majer Josef A nyom című éles, behavazott hegygerincről készült fotója és Benes Jozef Berni táj című munkája. Az emberábrázolás témakörben mívesek a szerzők portréi, aktA pedagógia hétköznapjai (Zseb)pénzt vagy életet? Az egyik középiskolában osztályfőnöki órán önkéntes alapon rögtönzött pénzügyi mérleget készítettek önmagukról a diákok. Nos, volt, akinek 10, volt, akinek 5.000 forint költőpénz lapult a pénztárcájában. Bizonyságul annak, hogy a társadalmi méretű anyagi differenciálódás folyamata „begyűrűzik" az iskolákba is. Persze a zsebpénz „intézményére” szükség van, még ha nem is alapvető szükségletek kielégítésére szolgál. Csörögjön valamennyi a diákzsebekben, hogy vehessenek egy-egy szendvicset, üdítőt, csokit vagy más apróságot, hogy ne kelljen potyázniuk a buszon, a villamoson. S még inkább, hogy ismerkedjenek a pénzzel való gazdálkodás tudományával. Csörögjön - de mennyi? Fo- rintosítani nehéz a választ, mert az optimális összeget csak több körülmény - a gyerek életkora, a család anyagi helyzete, az iskolai környezet, stb. - mérlegelésével lehet kikalkulálni. A gondos számvetés azonban nélkülözhetetlen, mert a zsebpénz akkor is pedagógiai ártalmat okoz, ha kevés, akkor is, ha sok. Legfeljebb orientálhat a gyakorló pedagógusok becslése, hogy az átlagos zsebpénz ösz- szege többnyire napi 50, illetve heti 300 forint körül mozog. De ismételjük: nagyok az eltérések, le- és főleg fölfelé. Az érettségihez közeledőknél nem ritka a havi 2-3.000 forintos „apanázs”, hiszen nekik komoly kiadásaik is adódnak; egy-egy randevú, buli, mozi, koncert, stb. nem filléres mulatság. Bármekkora azonban a zsebpénz, ha egy mód van rá, ne naponként részletekben, hanem egy-két hétre, esetleg egy hónapra előre adjuk oda a gyereknek. így valóban saját bőrén tanulja meg, hogy a meggondolatlan költekezésnek mindig megjön a böjtje. Az egyszeri nagyobb összeg arra is ráneveli ifjú tulajdonosát, hogy ha kicsit lejjebb srófolja napi kiadásait, önerőből is fedezheti a születés- és névnapok költségeit, össze- gyűjthet nagyobb beruházásokra (lemezjátszó, divatos holmi, stb.) is elegendő pénzt. A túl bőven mért költőpénz viszont sokszor épp a kedvezményezettre, a gyerekre üt visz- sza. Szomorú példák sora bizonyítja, hogyha megcsappan, netán elapad a szülői pénzforrás - a hirtelen jött anyagi hidegzuhany szinte sokkolja a bőséghez szokott fiatalokat: csalódottá, követelőzővé, agresszívvá válnak. S akkor számukra már úgy fogalmazódik meg a kérdés, hogy zsebpénzt vagy életet... Dr. Kecsmár Ilona Réti Zoltán tárlata a múzeumban Balassagyarmaton, a felújított Palóc Múzeum dísztermében május elsején nyílt meg a városban élő festőművész, Réti Zoltán kiállítása Fotó: Rigó Tibor Inflációs érzéki csalódások Miből lesz „tizen”, ha minden „húszon”? Add tovább Salgótarján. A Gagarin Általános Iskola Add tovább címmel adta ki módszertani gyűjteményét, amely tizenkilenc kiadványból áll, s mind nagyobb érdeklődést vált ki. A kiadvány- sorozat a többi között a hagyományőrzéssel, a helyi tantervi követelményekkel, tantervekkel stb. foglalkozó publikációkat, valamint feladatlapokat s megoldásaikat tartalmazza. A pedagógusok a salgótarjáni Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet tanárudájában is érdeklődhetnek a sorozat füzetei iránt. jai. Ezek igen mértéktartó, ízléses művek. Közülük egy ritka foglalkozást, a zsonglőrködést űző férfiportrét, Krause Andreas alkotását és Ejfenberger Alex aktját emelhetjük ki. A egy jómódú országban, kevés gonddal élő társadalomról, kiegyensúlyozott alkotómunkáról tanúskodnak. A témaválasztásban elsődleges szempontja az osztrák fotósoknak a szépség ábrázolása. A bemutatott 31 fekete-fehér fotográfia már több esetben foglalkozik az élet problémáival. Pehmer Kari egy tolószékben ülő mozgássérültet és a New York-i felhőkarcolókat állítja szembe. Az élet nehézségeit tükrözi Miedler Erich idős hölgyről készült portréja is. Az említetteken túlmenően emlékezetesek a természetfotók és az erdei vadakról, madarakról készült képek. Az alkotók a napokban sorra kerülő dixielandfesztivál időpontjában látogatnak Salgótarjánba.- veres (Ferenczy Europress) A hivatalosan közölt statisztikai adatok közül a lakosság a legkevésbé az infláció, illetve a fogyasztói árindex számainak hisz. 1992-ben a fogyasztói árak átlagosan huszonhárom százalékkal növekedtek az előző évhez képest, idén januárban és februárban azonban a tavalyi, viszonylag lassabb árnövekedés felgyorsult. Megszűnt a nulla kulcsos áfa, ami elsősorban az élelmiszereket drágította meg, de a tapasztalatok szerint nemcsak a forgalmi adó hat százalékos többletével. A „bűnös” a korábbi áremelés: megdrágult az energia, a szállítás, számos alapanyag, s ennek hatása a feldolgozott élelmiszerek árában néhány késéssel érvényesül, az érzékelt drágulás ebben a körben tehát korántsem szubjektív, hanem nagyon is objektív okokra vezethető vissza. A lakosság ár-érzékelésében azonban más tényezőknek is szerepük van. a statisztika ugyanis mindig átlagokat mér, amlyeket nemcsak az összlakosságra, hanem az ezen belül kialakított főbb rétegekre vonatkoztat: az aktív háztartásokra, akiket az eltartott gyermekek száma is terhel, épp úgy, mint az inaktív, zömében csak nyugdíjasokból álló családokra. A rétegenkénti fogyasztói árindexről így teljes joggal mondja egy alacsony nyugdíjjal rendelkező, vagy egy többgyermekes családanya, hogy az ő kasszájukra nem érvényesek a statisztikusok számai, mert szerinte a kiadásaik árindexe 1992-ben jóval magasabb volt az átlagos 123 százaléknál. Más okai is vanak az inflációs érzéki csalódásoknak. Az egyik, hogy az átlagon belül a tartós fogyasztási cikkek ára éves szinten csak 14,3 százalékkal, míg a mindenki által fogyasztott háztartási energiáé 43,2 százalékkal nőtt. Ez utóbbi természetesen sokkal jobban érzékelhető minden családi költségvetésben. 1993 januárjában a fogyasztói árak már átlagosan 25,9 százalékkal haladták meg az 1992 januári árszintet, csakhogy ezen belül az élelmiszerárak egy év alatt 36,4 százalékkal emelkedtek, s még e csoporton belül is volt számottevő szóródás. A háziasszonyokat kevéssé vigasztalja az a tény, hogy idén januárban a ruházkodási cikkek ára átlagban „csak” 18,3 százalékkal, a tartós fogyasztási termékeké pedig 11,9 százalékkal volt magasabb az egy évvel ezelőttinél. Ők csak azt látják, hogy a közértben, a piacon az idén megint jóval kevesebbet adnak a kosztpénzért, mint ahogyan az „infláció-jósok” megígérték. Csak az OTP-ben elhelyezett tartalék pénzecske kamatlába annyi, mint amennyire a statisztikusok jelentéséből következtetni lehet. Nyitrai Ferencné
