Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-14 / 111. szám
2 HÍRLAP MEGYEJÁRÓ 1993. május 14., péntek Borsosberény A Börzsöny hegység keleti lábainál, a történelmi Hont vármegye szomszédságában, a 2-es számú főút mellett fekszik Borsosberény község, vagy ahogyan régebben hívták, Bor- sos-Berinke. Ősidők óta lakott hely a falu környéke, hiszen kő-, bronz- és népvándorláskori települések maradványait is fellelték itt. Az első írásos emlékek 1393-ból származnak, akkoriban a Losonczy család birtokában volt. 1470-ben Madách László és Jánossy Gáspár nyerték adományul Mátyás királytól, a csehek elleni hadjáratban szerzett érdemeikért. Tartozott a falu a török hódoltsághoz is, 1562-ben a török kincstári adószámadási könyvekbe 32 adóköteles háztartást írtak itt össze, s 1579-ben Rizván nevezetű török vitéz évi 1700 akcse jövedelmű zsoldhűbért szedhetett be a borsosberényieken. A 17-ik század elején a község elpusztult, és csak az 1700-as évek elején indult ismét fejlődésnek. A 20-ik század elején többször pusztított tűzvész a faluban, és a lakosságot 1866-ban kolera is tizedelte. A községben ma 330 háztartás van, és 1001-en élnek itt. Mai ösz- szeállításunkban a falu életéből, lakóinak gondjaiból és örömeiből szeretnénk ízelítőt adni - nemcsak bor- sosberényieknek. Talabos gazda elégedetlen Gazda és jószága Mint az autóstoposok, úgy intjük le a településen átvezető főút szélén a lovaskocsival közlekedő férfit. Az ismerkedés gyors, s nyomban kiderül, hogy Talabos György 53 éves magángazda helybéli, s főként állattartással foglalkozik. Örömre azonban nincs sok oka, de ezt már panaszáradatából tudjuk meg.- Negyven birkám van, három fejőstehenem, három növendék tehenem és ez a lovam. Ha azt hinnék, hogy ilyen állománnyal jól megy sorom, akkor tévednek. A múlt hónapban örd és mond, alig ezer forintom volt a megélhetésre.- Miért? Valami nagy költekezésbe vágta magát?- Szó sincs erről. De ami tejet eladok, annak az árából vehetem is meg a jószágnak a drága takarmányt, más bevételem ellenben nincs. Pontosabban lenne, de a gyapjút egyszerűen nem tudom eladni. Most ötven forintot adnak kilójáért, nekem meg ott áll két mázsa, és senkinek sem kell.- A nehézségek mellett mit jelent ma gazdának lenni?- Nem örömet, hanem nagyon sok munkát. Én minden nap hajnali négykor kelek, éjfél előtt ritkán jutok ágyba. Ha ezt a sok munkát nézem, anyagi hozamával együtt, azt kell, hogy mondjam: nagyon nehéz az élet. megrendelők minden kérésének igyekeznek eleget tenni. Készül náluk finom kifli, zsemle, kalács és briós is. A környéken egyébként tizennyolc üzletbe szállítanak. Ötven kilométeres körzetben Drégelypalánktól a Pest megyei Rádig viszik naponta termékeiket. Az apából, túl azon, hogy elégedett az üzletmenettel, némi keserűség is árad. Mondja, a korábbi években a diósjenői sütőüzemet bérelték - ott dolgozott Attila fiuk -, s amikor elérkezett a privatizáció, nem akarták megvenni. Azzal indokoltak, hogy a saját üzemük bővítésével a Diósjenőn készített meny- nyiséget is elő tudják állítani, munkát biztosítva ezzel legalább nyolc helybélinek. Javaslatuk süket fülekre talált, ráadásul ezáltal egy nagy üzlettől is elestek: egy olasz cég üzembe helyezett volna náluk egy európai szabványú zsemlemorzsa-gyártó gépet, s visszavásárolta volna az összes készítményt. Ám mivel bővítési elképzelésük kútba esett, ennek az üzletnek is lőttek. Nem is könnyen felejti ezt a családfő, bár kénytelen volt beletörődni mindebbe.- De félre a szomorúsággal - mondja Szincsák Gábor -. A bolt azért megy, s nyugodtan alhat mindig, mert Attila személyében jó kezekbe került a kicsinyke, de korszerű gépekkel felszerelt és sok finom pékárut készítő üzem. / „Árok is van, gödör is van” A mesterség apáról fiúra szállt A címben hangoztatott nótái dézet nem fedi teljesen a valóságot, merthogy árok és gödör immár csak múlt- időben, illetve nyomokban létezik a borsosbe- rényi Felkér lst- vánné telkén. Helyükön sokkal kedvezőbb feltételei alakultak ki a közművelődésnek: holmi útszéli szeméttelep és néhány akácfa helyén italbolt és panzió épült.-Jogunk van az élethez, lehetőségünk nincs rá ... - legyintett lemondóan a sokat megélt vállalkozók tapasztalt- ságával Felkérné. - Az átlagember, aki eddig átlagembernek nevezte magát, lesüllyedt alaposan. Eredetileg én sem voltam vendéglátós, hiszen a rom- hányi téeszben dolgoztam, mint üzemvezető. Onnan leépítettek, utána döntöttem úgy. hogy én nem leszek munkanélküli! Akkor kezdtem ebbe a vállalkozásba. Csináltam én itt mindent, még betonoztam is. Sajnos a vállalkozókat nem támogatják eléggé, pedig állandóan ezt hangoztatják! Ez telek sem került egykönnyen a tulajdonomba, és ráadásul kedvezményeket sem kapok az ön- kormányzattól a működésemhez. Földhivatali tévedés folytán bankkölcsönhöz sem jutottam. Az ÉMÁSz is csak ideiglenesen kötötte be az áramot az építkezés megkezdésekor, ez is nehezítette a munkámat. Sérelmesnek tartom, hogy tavaly augusztus 20-án a rendőrség bejött ide, és igazoltatták a vendégeket. Magánterületre csak a tulajdonos engedélyével léphettek volna! Részt akartam venni egy, a falusi turizmus fejlesztésére kiírt pályázaton, de ebben sem támogattak, azt mondták, hogy csak fürdőszobára adják, pedig az önkormányzat segíthetett volna ... Régebben akartam egy rehabilitációs üzemet csinálni a faluban, az sem sikerült. Mást is mondok: a 2-es főút mellett az utazók sehol nem találnak ivóvizet, mert leszerelték a közkutakat! Láthatják: árok és gödör helyett a vállalkozó kútba is eshet, de én nem adom fel! Felker Istvánná Tizennyolc üzletbe szállítanak Szincsákék tíz éve költöztek a fővárosból Borsosberénybe. A családfő, Gábor meg is nyitotta nyomban maszek pékségét, s bár sokan mondták neki, hogy egy ilyen kis településen megbukhat, nem adott a véleményekre. Neki lett igaza. A valamikori kukoricás területén felépített családi ház alsó szintjén üzemel a ma tizenhárom főt foglalkoztató péküzem, melynek vezetője az ifjabbik Szincsák: Attila. Hogy ma már a fiatalember a főnök, annak csupán egyetlen oka van: édesapja nem a munkától ijedt meg, hanem egészségi okokból leszázalékolták, így a stafétabotot fiának adta. Kettejük szakmai életében egyébként érdekes, hogy apa és fia is ugyanabban az iskolában, a budapesti Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskolában végeztek, az pedig külön kuriózum, hogy az ifjabbik Szincsákot felvételiztető pedagógus az idősebb Szincsák valamikori osztályfőnöke volt. Szincsákék péksége két műszakban süti a finomságokat. Fő profiljuk a kenyérgyártás, ám a Készül a friss kenyér. Balról jobbra: Menyhért János Bállá Lászlóné, Szincsák Gábor, Szincsák Attila Ballagási ünnepségre készülnek az iskolában „Ne bánts másokat, örülj, hogy élsz, igen” - hallatszott ki a bezárt ablakokon keresztül is az iskola udvarára Armstrong közismert számának magyar- nyelvű változata. A hatalmas hangerőt nem sokszorozta meg semmiféle technika: a gyerekek régen látott, óriási lelkesedéssel, valóban szívből adták elő kedvenc számaikat a tanterem padjaiban ülve. Kinn ragyogott a nap, és természetesen voltak olyan diákok is, a délutánt inkább a szabadban töltötték játékkal, de ez a kéttucatnyi énekkaros gyereket egyáltalán nem zavarta! Hiányoztak közülük a nyolcadikosok is, hiszen a tanév vége felé járunk. A középiskolák végzős diákjai már az érettségire készülődnek, és erősen közeledik az általános iskolai ballagások időszaka is. Természetesen Borsosberény ben sincs ez másképp, ott is június 12-én búcsúznak iskolájuktól a „vén” nyolcadikosok. Felvételünkön a településen tanuló, helybeli és horpácsi gyerekekből verbuválódott énekkart örökítettük meg, akik Blazsánné Moldván Mónika vezetésével próbálnak az ünnepi alkalomra. Az énekkar tagjai: Sógor Roland, Macska Szabolcs, Hegedűs Éva, Oláh Róbert, Beruczky Nikolett, Erdős Adám, Erdős Katalin, Busái Renáta, Bari Lívia, Lakatos Anita, Virág Mária, Balta Nikolett, Radics Éva, Pribelszky Judit, Jakus Szilvia, Sógor Friderika, Szrenka Andrea, Balázs Szabina, Schnéma Edina, Re- piczki Dóra, Molnár Róbert és Fodor Mónika. Próba közben a borsosberényi általános iskola énnekkara Akit mindenki ismer Tóth Istvánná, aki 7 évig helyettesítőként, 3 esztendeje pedig kézbesítőként dolgozik a településen, minden herényinek jó ismerőse. Mondja, dolga akad bőven. Munkaideje változó: a nyugdíjkihordások időpontjában szinte egész nap hordja az időseknek a várva várt pénzt, egyéb alkalmakkor korábban végez. Említi, szegények az emberek, legalábbis ezt tapasztalja: kevesebb újságot rendelnek és olvasnak, mint a korábbi években. A meggyőzés a postás részéről - nem jelent semmit. Egy-egy kedves szava azonban mindig van mindenkihez. Kérdések földügyben Borsosberény környékén dező bizottság elnöke. - Sok nagy területen található mű- ember venne területet, de nin- velésre váró föld. ám a leg- csen tisztában a legelemibb utóbbi - még tavaly novem- kérdésekkel, melyek több- berben történt - földárverés nyíre a pénz körül forognak, óta érdeklődő is alig akadt. Tehát, hogy mennyibe kerül Akkor egyébként öten vásá- például a szántás, a trágyázás roltak kisebb-nagyobb földte- és így tovább. Ezért többek rületet. véleményét mondom: szeret- A lakosság sajnos nagyon nénk, ha a sajtóban rendszere- keveset tud a földvásárlás le- sebben kapnánk információ- hetőségeiről - mondta Fe- kát a kérdéses földügyi té- rencz Károly, a helyi földren- mákban. Az oldalt írták: Faragó Zoltán és Vaskor István A fotókat Gyurkó Péter készítette Van dolga bőven a postásnak
