Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

1993. április 1., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP 9 Testi gyönyör? Csak az étel! A kacsó nem bordély, in- nem is örömlányok. Igen ma- nemzetközi irodalmon át A kacsó nem bordély, in­kább szentély. Ezt minden ja­pán tudja, csak a turisták nin­csenek tisztában azzal, hogy a „különleges vendéglátóipari létesítmény „nemes kultúrcé- lok, gourmanisztikai igények, s nem holmi, alantas testi kívá­nalmak kielégítésére hivatott. No meg arra, hogy a megfáradt üzletember szellemi, testi energiáit a kacsóbeli gésák re­generálják. Az egzotikus, zárt világ évezredes alapokra épít. Való igaz. a kacsokban dolgozó gé­sák távolról sem apácák, ám nem is örömlányok. Igen ma­gasan képzett, bájos, szívélyes, visszafogott teremtések ők. akik pontosan tudják, egzoti­kus mosolyukkal, kacsintásuk­kal meddig mehetnek el, pon­tosabban, meddig mehet el a vendég. Gésa nem is lehet akárki. A kiválasztottak - jó családból számlázó, megfelelő előkép­zettségű hajadonok - két hó­napig tartó, Minarci elneve­zésű gésaképző iskolába jár­nak. itt 26 féle képzésben része­sülnek. mégpedig az etikettől a nemzetközi irodalmon át az élelmiszervegyészet alapjaiig. Az pedig természetes, hogy egytől-egyig tudnak hangsze­ren játszani, italt keverni és töl­teni, fáradt üzletemberek ha­lántékát masszírozni. A tan­anyag egyébként majd ezer éves, az a gésa pedig, aki nem tartja be a rájuk szabott tör­vényt, a gésák egyszeregyét, nem egyszer nyomtalanul eltű­nik, de legalábbis kipenderül a kacsok világából. A mestergésák legfőbb útra- valója így szól: „Teremts kel­lemes közérzetet a vacsorá­zóknak, tedd hangulatossá, em­lékezetessé ottlétüket. Ha név­jegyed ösztönzésére mind többször visszatér, mindig csak egy fokkal légy kedve­sebb hozzá. Ha elvarázsolna személye bájaival, vagy a dí­szes borítékban, számodra hát­rahagyott tiszteletdíjjal, légy akkor is büszke és mértéktartó. Ha övé akarnál lenni, vedd számításba dannád (pártfogód) esetleges haragját. Az ő egye­tértése nélkül ne cselekedj, mert igazi gésa többé nem le­szel. Lelked nádszál tartása úgy meghajlik majd. mint bambuszliget a tengeri szél­ben." (Ferenczy-Europress) Igyunk sok folyadékot! Hogy a bőr simaságát és rugalmasságát megőrizzük, sok folyadékra van szüksé­günk. „A bőr külső jelzése annak, milyen az egész test vízháztartása.” - mondotta dr. Rachelle Scott a New York-i Cornell Egyetemi Klinika bőrgyógyásza. Java­solja, hogy egy felnőtt na­ponta legkevesebb két liter folyadékot fogyasszon, de nem mindegy, hogy mit. Ajánlott az ásványvíz, a gyümölcslé, a gyógytea, vagy a koffeinmentes kávé. Azok az italok, amelyek alkoholt, koffeint, sok sót vagy cukrot tartalmaznak, kevésbé java­soltak. Scott nem tanácsolja az érzékeny bőrű embereknek a napi zuhanyozást. Ezen kí­vül azt javasolja, hogy csak langyos vízben fürödjünk és zuhanyozzunk, mivel a meleg víz különösen szárítja a bőrt. Tavaszi haj fogyatkozás Ezekben a hetekben sokan aggódva figyelik kabátjuk haj­tókáját, a fésű fogait, ahol a szokásosnál több szál jelzi a hajzat fogyatkozását. Kevesen tudják, hogy az ere­deti hajszín egyben meghatá­rozza, illetve alapvetően befo­lyásolja a sűrűséget. Legdúsabb üstökkel, mintegy 150.000 haj­szállal a szőkék rendelkeznek, utánuk a barnák következnek 110.000-rel, míg a vörös hajúak átlagos készlete „csak” 90.000 szál. Hajunk hossza naponta átlag 0,2 - 0,4 milliméterrel gyarap­szik, s egy-egy szál élettartama - mialatt folyamatosan nő - 2-6 év. Ha pedig az idő elszáll a szál fölött, leválik alapjáról, meg­szűnik kapcsolata a szőrtüsző­vel. Még 2-3 hónapig ugyan a tüszőben marad, de tovább nem nő - végül kihullik. Ez az úgynevezett hajváltás ter­mészetes fo­lyamata. A nőknél kóros hajhullás rit­kán fordul elő, s akkor is többnyire csu­pán átmeneti jelenségként. Tény az is, hogy tavasszal és ősszel a hajváltás miatt mindenképp fokozottabb hajhullásra kell számítani. Egyenletes (diffúz) hullás léphet föl fertőző betegségek - például influenza, orbánc lezaj­lása után, hormonális gyógy­szer-hatásra. Vérszegénység, A Dallas Lucyjának a hajkoronája is dús vashiány, cukorbaj, továbbá gyógyszer túladagolása szintén előidézheti a ritkulást, csakúgy mint a terhesség és a szoptatás. Terefere az örökifjú Zentai Annával Fiatalító csodakrém helyett jóízű nevetés Divatos fri­zura, diszkrét smink — vi­rágmintás blé­zer, banánzöld blúz, barna szoknya, ma­gassarkú fehér cipő. Az elő­csarnokban vá­rakozók össze­súgnak: a Zen­tai semmit nem változott. Az „örök Anna” régen nyugdíjas, de ma is üde, vonzó mmi-prima- donna. (Egyik kritikus azt írta róla, hogy „a legkisebb koloraturszoprán”.)- Csakugyan, ha nem veszi zokon: milyen magas?- Nem pontos a kérdés... 152 centi alacsony vagyok - neveti el magát. - Mitagadás, a termetem okozott is gondot számomra, s eleinte 10-12 cen­tis cipősarkokkal próbáltam nyúlánkabbá tenni magam. Az­tán persze leszálltam a „felle- gekből”, mert úgy éreztem: el­fogad a közönség olyannak, amilyen vagyok. Arra egyéb­ként mindig vigyáztam, hogy ne okozzak csalódást - se az alakí­tásommal, se a külsőmmel.- Úgy véli, az Ón pályáján elsődleges a külszín?- Az ápoltság feltétlenül. Bár szerintem egyetlen nő sem en­gedheti meg magának, hogy el­hanyagolt, gondozatlan legyen. S ha színésznő, még kevésbé.-Zentai Anna (67) több mint egy évtizedes szünet után most ismét az operettszínházban sze­repel. Viharos taps fogadja, amikor színpadra lép, az öltö­zője valóságos virágerdő.- Amikor betöltöttem az 55- öt. úgy gondoltam, végleg ab­Az „örökifjú Anna' bahagyom. Szerettem volna végre több időt töl­teni a család­dal, utazgatni a férjemmel. S végülis min­dent eljátszot­tam, amit az én alkatommal, hangommal el­játszhat az ember.- Az arca sima, derűs, szája örök ne­vetésre áll, a korából 10-15 évet nyugodtan letagadhatna.- Nem a kor számít. Édesa­nyám 94 éves, s talán még ná­lam is vidámabb. Tudja, hogy szeretet veszi körül, azt hiszem, egyszerűen boldog ember. S va­lahol itt lehet a belső fiatalság nagy titka. A család, a kiegyen­súlyozott magánélet szerintem fontosabb, mint a legdrágább fiatalító csodakrém. Ha hiszi, ha nem, sosem jártam kozmetikus­hoz, nem teszek pakolást az ar­comra.- Szépség? Istenem, hány­szor hallottam vissza, hogy olyan vagyok, mint egy töltött galamb. Kislányként még ácso- rogtam a tükör előtt, s mit nem adtam volna, ha egy karcsú, nyúlánk lányzó néz vissza rám. De hamar rájöttem, hogy a harmóniához az is hozzátarto­zik: az ember olyan legyen, amilyen, s ne legyenek elérhe­tetlen vágyai.- Most, közelebb a 70-hez mint a 60-hoz, hozzáteszem: kedves kortársaim, vállaljuk bátran az évek számát. Mindig kedvesebb egy fiatalos kedélyű hamisítatlan nagymama, mint egy önmagát fiatalnak „hami­sító” öreglány. szabó Nemválasztó klinika Tovább gyűrűzik a londoni bébibotrány: miközben a „nor­mális családokban” vagy fiú, vagy lány születik, addig Lon­don külvárosának egyik gazdát­lannak tűnő házában állandóan csöng a telefon. A nagy forga­lom indokolt, ugyanis itt műkö­dik a londoni nemmeghatározó klinika. Papák és mamák kere­sik föl a fura intézményt, amely működése máris éles vitákra ad okot. Egy kórboncnok és egy bio­kémikus, dr. Alan Rose és dr. Peter Liu vezeti a klinikát, amely egy amerikai, dr. Ronald Ericsson technikáját használja föl. A kezeléssorozatért mini­mum 1500 fontot - csaknem 200 ezer forint - kérnek a vál­lalkozók. S hogy mit csinálnak ennyi pénzért? Elemzik a hím ivarsejteket, elkülönítik a nemet meghatározó kromoszómákat, s kívánság szerint mesterségesen megtermékenyítik a kismamát azokkal a hím ivarsejtekkel, amelyekből fiúk, vagy lányok lesznek. Miért ne választhatná meg egy mama a gyermeke nemét? - tartja dr. Rose. Mindenesetre a konzervatív London máris pál­cát tört a klinika felett. Félnek, a módszer aránytalanságot szül a nemek között, ugyanis a szülők 70 százaléka fiút szeretne. Az öreg tyúkot kenegessük meg! Konyhai furfangok A sütés-főzés tudományának sok régi fölfedezése feledésbe merült, pedig a hajdani háziasz- szonyok jótanácsait megszív­lelve számos konyhai feladat könnyebben, gyorsabban meg­oldható. A burgonya-főzés egyik buk­tatója, hogy a kisebb és a na­gyobb szemek nem egyszerre puhulnak meg. Ha azonban egy kötőtűvel a nagyobbakat meg- szurkáljuk, biztos, hogy egyide­jűleg főnek puhára. A főzést egyébként ne szakítsuk félbe, mert a szünetben a krumpli is­mét megkeményedik, s utóbb hiába forraljuk alatta a vizet, már nem enged ki. Még egy praktikus tanács: a héjában főtt burgonya nem reped föl, ha a főzővízbe sót teszünk. A krumplisütés gyorsításá­nak két módja is van. Az egyik, hogy a szemek mindkét végén egy-egy vékony szeletkét levá­gunk. A másik: alumínium szö­get szúrunk a szemekbe: így a szokásosnál 15 perccel hama­rabb sülnek meg. Gyakran okoz bosszúságot, hogy lassan nehezen puhul, rá­gós marad a hús. Az öreg tyú­kon azonban „kifoghatunk”, ha főzés előtt alaposan megkene- getjük ecettel: olyan lesz a húsa, mint a fiatal csirkéé... Az öre­gebb állatok - a marha, a liba, a nyúl, az őz - húsát általában ér­demes „előkezelni”, azaz né­hány napra olajos vagy ecetes zöldséges páclébe tenni, így omlós, porhanyós lesz. Baromfi esetében ugyanezt az eredményt érhetjük el, ha a sütés, főzés előtt citromlével locsoljuk meg. A leveshús akkor puhul iga­zán jól és gyorsan, ha főzővi­zébe egy evőkanál ecetet te­szünk. A kemény, rágós sültet vagy húst pedig úgy lehet meg­szelídíteni, ha elsőként erőle­vesben lefőzzük, kihűtjük, majd pedig a lében néhány órát állni hagyjuk.-béta­Álházasságok A nyomozók először a szom­szédoknál érdeklődtek, majd becsengettek és a lakás gazdájá­tól megkérdezték, hol van a fel­esége, aztán azt, hogy mikor van a hölgy születésnapja. A ha­tósági urak ezután engedélyt kértek „a fürdőszoba használa­tára”, de csak azért, hogy meg­győződhessenek arról, van-e ott két fogkefe és általában van-e bármi nyoma annak, hogy a névtáblán szereplő német férfi valóban együtt él azzal a kül­földi nővel, akivel nemrég há­zasságot kötött. Ez önmagában magánügy lenne, de a nyomozást az ide­genrendészeti hatóságok gya­kori félrevezetése teszi szüksé­gessé. Németországban ugyanis közismerten megszigorították a tartózkodási és ennek nyomán a munkavállalási engedélyek kia­dását és egyre gyakoribb, hogy azok, akiket kiutasítási veszély fenyeget, álházassággal akarnak a paradicsomban maradni. A lipcsei hatóságok fura je­lenségre figyeltek fel. Egyre több külföldi, elsősorban török és marokkói vendégmunkás vesz feleségül szászországi né­met nőt. A dolog azért tűnt fel, mert a folyamodók szinte kivé­tel nélkül nem az egykori NDK-ban, hanem nyugati tar­tományokban laknak. Hamaro­san kiderült, hogy egy nyu-' gat-németországi német nő át­lag öt-tízezer márkát, némi havi apanázst kér egy papírházassá­gért, ami az „új tartományok” nem egyszer nyomorgó nőinél az összeg feléért is realizálható1? Erre is, másra is jó példa Andrea Buchheim szomorú esete. A betegesen kövér 43- éves lipcsei takarítónőt 1986-ban hét gyerekkel a nya­kán hagyta ott a férje, amikor pedig privatizálták azt az állami vendéglőt, ahol dolgozott, az új tulajdonai- Jfieki. ' Maradt egyetlen nyomorúságos megélhetési forrásként a szociá­lis segély. Ekkor tűnt fel - a semmiből felbukkant közvetí­tők - Karadogan, a Nürnberg- ben élő török vendégmunkás, aki „havi ötszáz márkát és másj rendszeres „segítséget” ígért Andrea asszonynak egy álhá­zasságért, ami meg is történt. A havi apanázs hamarosan meg­szűnt és a rászedett asszony rrla „férje” címét sem tudja. Csak egy házassági fotó emlékezteti Andreát Karadoganra. És rrfég valami, ami a legnagyobb csá­pás az álházasságok becsapott­jainak: megszűntek az élet­mentő járandóságok, amik á gyermekeiket egyedül nevelői munkanélküli nőknek a mentő­kötelet jelenti. Ágnes 18 éves volt, amikor egy farsangi bálon meglátta Pé­tert. Azonnal beleszeretett a magas, barna hajú, jól öltözött férfiba. A szavak helyett szeme be­szélt, keze mohón fonódott Pé­terére. A forró ölelés a várva várt beteljesülést sejtette. Nem számított a szigorú nevelés, a szülői fegyelem - sőt! A tiltás varázsa még izgalmasabbá, még szenvedélyesebbé tette felfokozott vágyát. Belső énjében ösztönösen érezte: most meg fog történni az, amiről - bár sokat olvasott, hallott, de - személyes, „test­közeli” élménye még nem volt. A kérdés, hogy volna-e kedve sétálni, valami messzi távolinak és közhelynek tűnt, de mégis ez most minden más­nál nagyobb örömet szerzett neki. Nem mondta, csak sze­mével tudatta: semmit sem sze­retne jobban. A közeli erdő már a tavaszt idézte. Az avar friss illata, a pá­radús levegő, a fénylő Hold mind beljebb és beljebb csábí­totta őket, míg végül egy fél­homályba burkolódzó tisztás közepén találták magukat. Pé­ter - látva Ágnes átszellemült lényét - azonnal tudta, mit kell tennie. A gombok és cipzárak köny­Asszonysorsok Víkend kettesben nyedén engedelmeskedtek a remegő kezeknek. Az ujjak idegvégződései szélsebesen to­vábbították újabb és újabb fel­fedezéseiket az agysejteknek, melyek egész testet elborító borzongással válaszoltak az in­gerekre. Ágnes tétova mozdulatai ta­pasztalatlanságot és szégyen- lősséget hordoztak, de ezt már egyikőjük sem észlelte: az elha­talmasodó vágy mindent elborí­tott. Ajkaik összezáródtak, uj­jaik összekulcsolódtak, s végül oly’ szorosan ölelték egymást, mintha ettől függene az életük. Péter pontosan tudta, hol az a pont, ahol a vad ösztönök he­lyett az érzéki gyengeségnek kell irányítani mozdulatait. Ágnes fel sem figyelt az éles fájdalomra. Minden porcikájá- val azon volt, hogy a testéből feltörő csodálatos érzést az utolsó pillanatig átélje. Akarata ellenére hangos sikoltással je­lezte a semmihez nem hason­lítható beteljesülést, s úgy érezte, nála boldogabb ember nincs most a Fölön. Az édes ellazulásból - mely már-már álomba hajlott át - egy fülesbagoly közeli huho­gása verte fel őket. Gyorsan rendbe szedték gyűrött ruháza­tukat, megigazították kócos ha­jukat, s szorosan összebújva el­indultak a távolban pislákoló házak felé. Ágnes a tisztás széléről még egyszer visszanézett. Nézte a lelapult avarágyat, miközben arcán egy könnycsepp gurult végig. Hát ez az a hely, melyről annyiszor találgatta, milyen is lesz?! Álmaiban egy csendes, biz­tonságos kis szoba szerepelt, halk zenével, gyertyafénnyel, puha ággyal. S most? Az erdő zaja, a Hold fénye, a csörgő avar - szöges ellentétben mindezzel. És mégis! Egyáltalán nem bánta, hanem kifejezetten örült, hogy a véletlen így hozta ezt az estét. A hazáig tartó utat csak Péter gyalogolta végig. Ágnes karja­iban szunyókált, s csak házuk kapujánál ébredt fel. Sötét fo­lyosón, szűk lépcsőn vezetett az út a legfelső szobába. A ferde tetőablakon keresztül be­szűrődő éjszakai fények körvo­nalazták a piciny birodalmat. A barátságos berendezés, a prémmel leterített franciaágy újból elkorbácsolta érzéseiket, s ők egy cseppet sem ellenkez­tek: hűséges szolgaként enge­delmeskedtek a vágy hatalmá­nak. Másnap reggel tíz órakor éb­redtek. Tudták, hogy Ági szülei a hét végét vidéken töltik, így két teljes napjuk van egymásra. Nem létezett más számukra - csak ők ketten. Vasárnap dél­után Ágnes már az elkövetke­zendő hét végére gondolt, s a hosszas búcsúcsók után - mi­után századszor is megígértette Péterrel, hogy pénteken újból eljön - boldogan várta szüleit. Péter fáradtan-álmosan bo­torkált hazafelé, s miközben a mellényzsebéből előkerült ka­rikagyűrűt próbálta ujjára húzni, azon gondolkozott, ho­gyan fogja feleségének és két kisfiának megmagyarázni, hogy hét végén ismét halaszt­hatatlan üzleti útja lesz. Susán Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom