Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10-12 / 84. szám
4 HÍRLAP MÁS NÉPEK HŰSVÉTJA 1993. április 10-12., szombat-hétfc Móra Ferencről talán kevesen tudják, hogy különleges felfedezéssel írta be a nevét az összehasonlító vallástudomány történetébe: az, egyik ásatása során, Kis- zomborban egy őskori sírban hímestojásra bukkant. Vietnami tavasz és a megtisztulás Buddha lelke legyen veled! Buddhista szentély oltárja Chua Huonng magyarul any- nyit jelent: Illatos Pagoda. Vietnamban, a Hói járásban a tavasz beköszöntével hatalmas zarándoklat veszi kezdetét, sok családban ilyenkor útra kélnek a fiatalok és az öregek, hogy a Chua Huongban leróják kegyeletüket Buddha előtt. Tran Ngoc Minh doktor, a salgótarjáni Madzsar József megyei kórház anasztezioló- gusa mesélt otthoni szokásaikról. A doktor, aki Vietnam Ha Son Binh tartományban született, elmondta, hogy feléjük, a mészkősziklák üregeinek, földalatti járatainak egy részét pagodává, búcsújáró helyekké építették ki. Tavasszal pedig sokan keresik fel a Chua Houngot, mely nem kevesebb, mint öt apró szentélyből áll. A kegyhelyhez fűződő legenda Vo Vuong király idejébe nyúlik vissza. A történet szerint a királyasszony egy szép leánykának adott életet, ám szülés után a gyermekágyban meghalt. Az uralkodó nem házasodott meg újra, hanem amikor leánya felcseperedett, hogy a megfelelő utódlásról gondoskodjék, mindenáron férjhez akarta adni. A lány azonban elmondta apjának, hogy Buddha színe előtt örök tisztaságot fogadott, így senkivel sem akar házasságot kötni. Amikor a király hiába próbálta szép szóval, majd fenyegetéssel jobb belátásra bírni gyermekét, szörnyű haragra gerjedt, s megparancsolta szolgáinak, hogy gyújtsák rá a házat lányra. Azonban eleredt az eső, mely eloltotta a tüzet. S hiába adta hóhér kezére a fiatal teremtést, az ember, aki végre akarta hajtani a parancsot, villám sújtotta, meghalt. Az uralkodó is drágán fizetett tetteiért. Lepra támadta meg, elsorvadt a karja, elvesztette szeme világát, s mindenki elfordult tőle. Csak a leánya tartott ki mellette, levágta a kezét, kivájta a szemét, s apjának adta. A hagyomány szerint az a gyermektelen nő, aki a Chua Huongban könyörög, nem kér hiába. Az Illatos Pagoda - amely az itt használt füstölőkről kapta a nevét - egyébként belülről hasonlatos az többi pagodához. A bejáratok mellett kétoldalt szörnyalakok állnak (a kapuk őrzői). Minden buddhista szentély előtt állnak ilyen figurák, azt mondják, azért, mert közvetlenül a halálunk után szembetalálkozunk valódi önmagunk képével, amely kendőzetlenül mutatja igazi énünket, s ez többnyire igen rémisztő. Mielőtt bemegy valaki a pagodába, a cipőjét leveszi, majd meghajol. A belső térben letérdelnek a zarándokok, s a szerzetes halk kántálása mellett - melyet gyakran ütemes dobszó kísér-mindenki imádkozik: Nam mo a di da phat. (Buddha lelke legyen veled). A terem két oldalán, a fal mellett a pokol királya katonáinak szobra látható, a szerzetes előtt - hasonlóan ami templomaink elhelyezkedéséhez — oltár van, s ezen füstölők állnak hármasával leszúrva, jelképezve a múlt, a jelen és a jövő összetartozását. Az oltár mögött csodálatos pompával elkészített Buddha szobrok sorakoznak. Leghátul és legmagasabban általában három - szintén a múlt, a jelen, a jövő jelképei majd egy fő Budha látható előttük. Ezt veszik körül az istenség segítői. Sokan azért zarándokolnak el Chua Huongba, hogy megtisztuljanak, teljesüljön a kívánságuk, s hogy valóra váljanak kéréseik. Rengeteget imádkoznak Buddha előtt, s áldozati pénz is felajánlanak az Istennek. Tavaszvárás japán módra A cseresznyevirágzás varázsa A cseresznyevirág a szépség szimbóluma Nemcsak Kínában, hanem Japánban is kedvelik a rövid, ám tanulságos történeteket. Az egyik ilyen tanmese egy ócska teásedényről szól, amelyik szürke volt, és értéktelennek tűnt, évek óta csak porosodott egy vidéki fogadóban. Egyik nap azonban egy előkelő úr tévedt a vendéglőbe, s nyomban megragadt a szeme a különös darabon. Megbeszélte a kocs- márossal, hogy visszajön a teásedényért. A fogadós, hogy kedvében járjon az idegennek, lecsiszolta a kanna szürke felületét, ám a vevő nem örült a vakbuzgó igyekezetnek: „Már nem kell a kanna - mondta a kocsmárosnak a férfi -, hiszen pont azokat a finom és szép mintákat, amelyeket a használat alatt az idő belekarcolt az edénybe, pont azokat csiszoltad le.” A japán emberre - s általában a keleti népekre - jellemző egyfajta, az európaiból hiányzó nyugodtság, amivel a környezetét tudja szemlélni. A távolkeleten élők általában másként viszonyulnak a természethez, mint a nyugati civilizáció embere, számukra a szépség és a természetesség elválaszthatatlanul összefonódó fogalmak. Nem meglepő, hogy a természet újjáéledése valóságos népünnepély Japánban. Horio Hi- roko asszony, a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. ügyvezető-igazgatójának a felesége mesélt a felkelő nap országának jeles tavaszi napjairól, a Cseresznyevirág ünnepéről.- Általában március 20-a körül kezdődik a cseresznyevirágzás. Japánban - mivel hosszú sziget - legelőször a déli tartományokban köszönt be a jó idő, itt borulnak virágba a fák, itt rendezik meg elsőként az ünnepet. Ahogyan egyre északabbra és északabbra is kibomlanak a rügyek, fokozatosan egyre északabbra és északabbra is megtartják az ünnepet.-Japánban a tavasz megérkeztét a sakura cseresznye virágzása jelenti. Csodálatos rózsaszínbe öltöznek ilyenkor a kertek, az emberek kivonulnak a fák alá, minden család leteríti a saját apró háncsszőnyegét (ta- tamitját), ezzel kijelölik a területüket, ahol fogadják a barátaikat, rokonaikat, s ahol egy napot eltöltenek. Estefelé lámpákkal világítják meg a kerteket és a fákat, az emberek elfogyasztják az ételt és az italt, amit magukkal vittek, énekelnek, beszélgetnek, egyszerűen élvezik, hogy újból eljött a tavasz, a kellemes idő, gyönyörködnek a pompás növényekben.-Maga a jelenség három, legfeljebb öt napig tart, majd ha lehullanak a virágszirmok, megjelennek a kicsi zöld levélrügyek. (A sakura cseresznyénél pontosan fordítva van, mint a többinél, ahol a levélrügyek megjelenése után kezd virágozni a fa).- A sakura cseresznye egyébként nem ehető gyümölcs - mondta Horio asszony huncutul összeszorított ajakkal, mint aki érzi az ízt a szájában -, mert nagyon-nagyon savanyú. Ezt a fát nem a termése miatt nevelik, hanem a szépségéért. A rövid ideig tartó tavaszünnepről senki nem akar lemaradni, ezért amikor a sziget déli részén megkezdődik a sakura virágzása, a médiumokban közzéteszik, hogy az északibb tartományokba mikorra várható a tavasz beköszönte. A cseresznyevirágzás ünnepen kivonulnak a virágzó kertekbe Quitoban, a Szent Ferenc terén fejeződik be a húsvéti pasio Már az inkák is megünneplik a húsvétot Messzeföldön híres Quitoi pasio Ecuador. Ez az apró dél-amerikai ország olyan távol van hazánktól, hogy legtöbbünk bizony alig tud valamit az ott élőről, az ottani szokásairól, az ottani emberekről. Legfeljebb csak néhány homályos ismeretünk van a hajdan virágzó, ám mára feledésbe merült inka birodalom működéséről, mesés kincseiről, Atahualpáról, az utolsó nagy uralkodójukról, s a valamikor talán nagyon fejlett indián civilizáció talányai megmozgatják fantáziánkat. De milyenek a mai Ecuador lakóinak szokásai, mit őriztek meg őseik kultúrájából? Dr. Patricio Acostával, a salgótarjáni Madzsar József Megyei Kórház sebészével beszélgettünk az ecuadori hűsvétról.- Ecuadorról fontos tudni, hogy földrajzilag négy nagyobb részre osztható (tengerparti régió, az Andokban fekvő terület, a dzsungel vidéke és a Galapa- gosz-szigetcsoport), mind a négy terület négy külön világot jelent, más-más szokásokkal. Magam a sierra nevű régióból (az Andok vidékéről) származom, Quitoban, az ország fővárosában születtem, itt is nevelkedtem.- A mérsékelt éghajlaton négy évszak váltja egymást, így Magyarországon természetes, hogy van tavasz, de az egyenlítő mentén (egyébként az ország neve az egyenlítő szóból ered) csak tél és nyár van. Ez a két évszak tulajdonképpen csak abban különbözik egymástól, hogy télen esik az eső, nyáron nem.-A mai Ecuador területén régen az Inka Birodalom virágzott, s az egykori Quito az állam egyik jelentős városa lehetett. A spanyol hódítással azonban a keresztény hagyományok terjedtek el, azok váltak uralkodóvá, az indiánok szokásai szinte teljesen feledésbe merültek, manapság legfeljebb csak 1i rezervátumokban élők gyakorolják azokat.-A húsvétot természetesen mi is megünnepeljük. Nagypénteken nálunk sem szabad húst enni, helyette a „faneska” nevű kifejezetten quitói ételt fogyasztjuk, ez különféle zöldségekből és szárított haldarabokból készült főzelékféle. Ezt eszik a családok pénteken és szombaton egyaránt. Ezen a két napon egyébként zárva vannak a szórakozóhelyek, a mozikban nem vetítenek erőszakos vagy pornó filmeket, a legtöbben ilyenkor a templomokban csendes imádkozással töltik az idejüket.- Quitoban a nagypénteket különös felvonulás teszi emlékezetessé, Jézus keresztre feszítésének történetét elevenítik fel a beöltözött színészek. Az úgynevezett pasio (színjáték) alkalmával férfiak és nők korabeli jelmezekbe bújva játszák el Krisztus életének utolsó napjait. A felvonulás déli 12 órakor kezdődik, s a San Francisco (Szent Ferenc) téren ér véget pontosan három órakor, a megváltó „kivégzésével”. A látványosság egyébként rengeteg turistát, főleg amerikaiakat vonz a fővárosba.- Az ünnepnek azonban nem a pasio jelenti a befejeztét, hiszen Krisztus halála után feltámadt. A városban szombaton pontban éjfélkor megszólaló harangok adják mindenki tudtára: Jézus él. Quitoban és általában Ecuadorban nem a hétfő, hanem a vasárnap az igazi húsvét, ilyenkor minden családban ösz- szegyűlnek a rokonok, és együtt ünnepelnek. Egy speciális ételt is készítenek erre az alkalomra: saláta levelébe krumplipürét tesznek, sajttal, főtt tojással, fehérhagymával összekeverik, ehhez pedig a mortino (egy ri- bizlihez hasonló növény) levét isszák. * * * Az indiánoknak természetesen teljesen más szokásaik vannak az év április elejére eső időszakában. A mai inkák, akik közül néhányan rezervátumokban élnek, talán még megtartották azt a régi hagyományt, miszerint - mivel a hajdani indiánok az évnek ebben a szakában a halottaikról emlékeztek meg, de nem az Európában elterjedt módon - a régen elhunytnak ételt és italt vittek, általában a halott kedvenc enni- és innivalóját, így emlékeztek meg róluk. Manapság azonban az indiánok többsége keveredett a spanyolokkal, így ők is templomba járnak, ilyenkor ők is a húsvétot ünnepük. A telet - amely barnás színű és szép girlandokkal díszített volt - a halál utáni élet, a feltámadás hitének ősi. a keresztény kultúrát megelőző gyökereire enged következtetni. A tojás (egyébként a termékenység szimbóluma) elválaszthatatlan a húsvét- tól. A világ más népeinek milyenek a termékenységgel, a feltámadással összefüggő hagyományai, megünnep- lik-e a húsvétot? Erről beszélgettünk Nógrád megyében élő külföldiekkel.
