Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-09 / 83. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. április 9., péntek Jók, rosszak és a mohikán- Cooper? Hát az ügynök a Twin Peaksből. Nem? Nem. Egy sikeres író, akinek jóvoltából gyermekkorunkban elolvashattuk Az utolsó mohikánt, amelynek legfrissebb filmfel- dolgozását bárhol, ahol mozi üzemel Nógrádban, megnézhetik az indiános filmek rajongói. Emlékszem, a hetvenes végéig nem volt ellenfele az NDK-beli UFA (nem tévesztendő össze az UÉFA-val) stúdióban készült Fehér farkasok sorozatnak, amelynek legnagyobb sztárjaként a jugoszláv származású Gojko Mitic tündökölt. Tömegek álltak sorban a mozipénztárak előtt, hogy megnézhessék a vadkeleti bolgár és jugoszláv mészkőhegyek közt forgatott filmeket, amelyek szereplői közt, a jól értesültség fensőbbségének tudatában mondogatták néhányan, hogy az a mosolygós indián nő magyar színész: úgy hívják Bús Kati. Aztán a filmátvételi bizottságok csak megengedték, hogy hozzájussunk néhány igazi vadnyugati filmhez is. Charles Bronsonnal a Chato földje, és a Volt egyszer egy vadnyugat, Yul Brinnerrel a Hét mesterlövész, John Wayne-nel a nyeregben a Félszemű sheriff, vagy Franco Nero főszereplésével a Keoma. Aztán változtak az idők, s napjainkban már ott tartunk, hogy az új filmeket azonos időben nézhetjük meg azok nyugat-európai premierjével. A filmbőség zavarával, s pénztárcája teherbíró képességével kell megküzdenie a filmrajongónak, aki a nem alacsony jegyárakért extra filmélményre vágyik. Nem hiszem, hogy aki Az utolsó mohikánra jegyet vált, csalódottan emelkedik fel ültéből a film végén, hisz egy dinamikusan fotografált, látványos jelenetekben bővelkedő filmen élvezkedhet, amelynek kísérőzenéje a két legnagyobb filmzeneszerző, Vladimir Cosma és Ennio Morricone nyomdokait követve, szinte muzsikál az ember lelkének. Észrevehető, a forgatókönyvírók szívesen nyúlnak vissza a múltba mostanság, mert azt tapasztalták, hogy a nézőknek kezd elegük lenni a vietnami dzsungelben és a nagyvárosok betonrengetegében játszódó történetekben. Vérfrissítésként így láthattunk az utóbbi időben néhány olyan kosztümös filmet, mint az Amerika felfedezéséről szóló Colombus, vagy A paradicsom meghódítása, s a többszörös Oscar esélyesnek kikiáltott Dracula, és a jónéhány Os- cart el is nyert westemt. a Nincs bocsánatot Clint Eastwooddal és Gene Hackmannel az élen. Aztán itt van, Az utolsó mohikán. Nincs olyan férfiember a Földön, aki ne hallott volna Csingacsgukról a rézbőrű indiánról, aki a történet időpontjában, 1756-ban, - amikor a Magyar királyságban Mária Teréziának kínálta életét és vérét a magyar nemesség, Európában pedig a hétéves háború dúlt, Amerikában az angolok és a franciák viaskodtak a kontinens birtoklásáért, - Csingacsguk fiával, Unkasszal, és fogadott fiával, a fehér bőrű Hosszú puskával, - aki nevét messzire hordó puskájáról kapta -, a segítségére sietnek egy. a franciák által ostromlott, angol erődbe tartó kis csapatnak, amelyiket az ostromlók oldalán álló mo- wahawk indiánok megtámadtak. A további fordulatok kiszámíthatóak. A három férfi megmenti az erődparancsnok két lányát, majd az idősebb lány olthatatlan szerelembe esik Hosszú puskával, az erőd elesik, a rossz embert megtestesítő felderítő Magua leszámol Munro ezredessel, megöli Un- kaszt, halálba kergeti a kisebb lányt, majd Csingacsguk bosz- szút áll mindenért. így hát ezúttal is beteljesedik a népmeséi hagyomány: a jó méltó jutalmát elnyerve jut a megdicsőülés, a rossz pedig a gonosz szellemek birodalmába.- vallus A legtöbb forrásban úgy áll, hogy James Brown 1933-ban született a georgiai Augusta városkájában, igen-igen szegény családban. Van olyan méltatója, aki úgy tudja, hogy Brown 1928-ban született Pulaskiban, Tennessee államban. Ő maga rajongva szeretett Augustájára esküszik Georgiában, azért is, mert oda való - Maconba - nagy bálványa, Little Richard. Neki köszönheti, hogy felfigyelt rá Ralph Bass producer, aki végigkísért egy nagy turnét a déli államokban. Richard egy nap talán megunta, kiszállt a buliból. A menedzser nem sokáig mérgelődött miatta, felkutatta azt a néger fiatalembert, akit valamikor egy klubban hallott, s kinek felírta nevét: James Brown. A menedzser szerződteti barátaival, a későbbi Famous Flames-szel együtt. Nem volt azonban könnyű dolga, mert Brownt csak feltételesen engedték ki a toccoai javítóintézetből, ahová három évre zárták lopásért és fegyveres rablásért. Bass, a producer további kezességet vállalt érte, s a hangversenyek után már vitte is a stúdióba. Az első lemez, a Please, please 1956-ban hatalmas, több mint egymillió példányos siker lett, s a néger közönség azzal a szivébe zárja az énekest, akinek a stílusa akkor változik először, mikor a King Recordshoz szerződik. Teljesen érzéseire, sőt ösztöneire hagyja magát, úgy énekel. Izzad és sír, ordít és elfulladt hangon esdekel. A rhythm and bluesból ő teremti meg a soul zenét. Hét beceneve közül ekkor kap mindjárt kettőt is: Soul Brother (mumber one) és a Soul Keresztapja. 1965-ben a Papának vadonatúj táskája van című dala fontos állomás, mert innen kezdve számaiban a ritmus az uralkodó, amely egyre jobban háttérbe szorítja a harmóniákat és a dallamot. A négerek mindig is szerették, de a hatvanas évek második felében népszerűsége és a tisztelet, amivel körülveszik egyszerűen bámulatos. Politizáló szövegeiben a négerség társadalmi helyzetéről beszél harsányan és a faji megbékélést hirdeti. Nevét Luther King, Malcolm X és Leroy Jenkins nevével említik együtt, s ha lehet még nagyobb respektussal beszélnek róla mint eddig. Azt mondják, King halála után az ő szívós munkájának is volt köszönhető, hogy nem tört ki általános lázadás. Szinte napokig ott ül a kamerák előtt és kéri a négereket, őrizzék meg a békességet és vele emberségüket, bármekkora gyalázat is történt. A hetvenes években nem bízza többé sem magát, sem dolgait másra, mindenben ő dönt. Munkabírása, tempója csodálatos, torka nem fárad el s nem pihen. Felvételein csak a ritmus a lényeg. Beszél - rappel, ha úgy tetszik -, ordít, üvölt és sikoltozik. A Szexgép, a Szuperrossz vagy a Forrónadrág a legismertebb számai ebből az időből, pedig sokkal több lemezt ad ki. Próbára teszi a sors - Teddy fia meghal, majdnem tönkremegy: az adóhatóság négy és félmilliós tartozásról értesíti -, de talpra áll: filmzenéket ír, filmekben szerepel - nem hagyja (el) magát. Turnékkal, igazi, kemény munkával telnek el a nyolcvanas évek. Magyar- országon is fellép és sikert arat Budapesten. Egy nap összevész feleségével és dühében rá is lő. Aligha van észen, menekül, a rendőrök képtelenek megállítani, kocsijával közéjük ront. 1989-ben vonul börtönbe, ’91 kora tavaszán jó magaviseletéért elbo- csájtják. Legújabb lemeze (Universal James) állítólag a 79. a sorban. Van rajta a régi előadói énjéből is jócskán, de új arcát is mutatja: visszatér a zenéhez, a dallamhoz. Vass Imre Magyar ózónvédő program Nógrád veszprémi szemmel Kovács Pál fotóművész tárlata (FEB) A Nap ultraviola sugárzásának káros hatásait elnyelő ózonréteg a műholdas felvételek szerint, a vártnál gyorsabban vékonyodik. Az emberiség egészségét, a későbbiekben esetleg a létét is veszélyeztető további károsodás megelőzése érdekében a nemzetközi egyezménynek megfelelően betiltják az elsőrendű vádlottak, a freron és a halogén használatát. Magyarországon csak az év közepéig szabad gyártani fre- onnal működő spray-ket. Az így üzemelő szórópalackok azonban még december 31-éig forgalomba hozhatók. A gyógyszergyárak ezentúl kizárólag az asztma-sprayhez használhatnak freont, a többi készítmény esetében más megoldást kell talál- niok. A műanyaggyártók is tudják; hogy a habszivacs és a po- liuretán habok gyártását 1994-re abba kell hagyni. A hűtőgépgyár sem használ az év végétől freont tartalmazó hűtő- folyadékot, az új ózonbarát I technológia bevezetése miatt azonban várhatóan emelkedni fog a fagyasztó és hűtőszekrények ára. A régi készülékek tulajdonosainak javításkor lesznek gondjaik, de nem is annyira nekik, mint a szervizeknek. 1996-tól ugyanis meg kell szervezniük a régi hűtőfolyadék begyűjtését és egyúttal gondoskodniuk kell a jóval kevésbé ártalmas telítetlen, vagy zöld freon utántöltéséről. A festékgyártást és a vegy- tisztítást érinti még érzékenyen a freon használatának betiltása. Elsősorbantn a tűzoltóságot érinti a várhatóan 1994—tői életbelépő halontilalom. Tilos lesz halonnal működő tűzoltó készülékeket gyártani és elhelyezni. Pótlásukra a következő években folyamatosan por-, illetve haboltókat kell felszerelni. Az ózónvédő program nem kedvez az amúgy is nehéz helyzetben lévő váró hazai iparnak, de nekünk is'feleget kell tennünk ag.egész világ érdekéik szolgáló előírásoknak. A Salgótarjáni Fotógaléria 221. kiállításán Észak-Dunántúl egyik fotósának tárlatát nyitotta meg Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub vezetője. A szerző, Kovács Pál a hazai fotográfia alkotóinak közép- nemzedékéhez tartozik, a klasz- szikus iskola művelője. Munkásságát a három évtizede alakult Bakony Fotóklub alkotó- műhelye határozza meg. Kovács Pál meghívása egy régebben kialakult kapcsolat új-1 raélesztése? (A salgótarjáni fotósok másfél évtizede már bemutatkoztak Veszprémben.) - Kovács hivatását tekintve a - Fűzfői Nitrokémia vegyésze, amatőr alkotóként szabadon fejti ki gondolatait. Közel ne- ■ gyedszázada tekinti életcéljának a fotózást, a műalkotások létrehozását. A Salgótarjánban bemutatott ; félszáz színes képe, valamint a '*■ megnyitókor vetített 150 színes diapozitívje egy tudatos alkotó életművét reprezentálják. Kovács Pál az apró részletek, a makrovilág ábrázolója. Művei közt csak elvétve akadnak totálképek. Fotóin az ember is ritkán jelenik meg. Salgótarjáni tárlatán is bizonyítja, hogy szereti a palócföldet, melyhez Jobbágyiban élő barátai is kötik. Rendkívül érzékletesek a Hollókőn, Szirákon készült fotói. A tárlatlátogatónak emellett minden bizonnyal maradandó élményt nyújtanak kiváló csendéletei, tárgyfotói, melyek közül különösen kiemelkedő a Kivi című kép. Kovács Pál kiállítása közel egy hónapon át tekinthető meg a József Attila Művelődési Központban. Ez évi vendégszereplésre egy másik veszprémi fotóst, Láng Tibort is meghívták a Salgótarjáni Fotógalériába. A tervek szerint sor kerül Nógrád megyei fotósok veszprémi bemutatkozására is. Beszélgetőpartnerünk: a polgárpukkasztó író- veres Képes technikatörténet Az Endeavour nagy sikere .Fames Cook kapitány legendás hajója Mindenki megtalálhatja a boldogságát Hernádi Gyula (FEB) Hernádi Gyula személyisége mindig foglalkoztatta a közönséget. Érdekes amit írt, különc a megnyilatkozásaiban, gyakran sokakat felháborít a véleménye. Egyszerűen: polgárpukkasztó.-Megtudná magyarázni, miért vállalta fel egy átlagosnál jóval műveltebb, már-már polihisztor! tudással bíró ember ezt a Szerepkört?- Ez az ország szeret komolykodni. Az a hiteles ember, aki búgó hangon, komoly pofával rossz közhelyeket puffogtat. Aki frivol, aki ironikus? Vagy netán önironikus? Aki önmagát is pellengérre meri állítani? Tulajdonképpen az emberek szemében csak bohóc. A Horthy-korszakban voltam diák, a bencésekhez jártam Pannonhalmán iskolába, tizenhétéves koromban egy harminc éves asszony volt a szeretőm .. . Már akkor folyton baj volt velem, ki akartak rúgni. Az én történetem arról szól, hogyan nem akartam soha behódolni. Nagyon sok, legalább tizenhat helyen voltam állásban, mindig vezető voltam és mindig én magam álltam fel, ha már nem érdekelt a munka. Maga az írás sem érdekel igazán, csak a kreatív aktus. Ha azon túl vagyok, a hátralévő manual itás kifejezetten fáraszt.- Boldog embernek érzi magát?-Igen. A boldogság a szabadság érzelmi meg- és átélése, én pedig szabadnak érzem magam sok mindenben. Azt szeretném hirdetni, hogy a boldogság megfogható fogalom, el lehet kapni és kézben lehet tartani. Mindig és mindenki megtalálhatja a maga boldogságát. Ha igazán akarja.- Hisz a szerelemben?- Persze. A legnagyobb dolog a világon. Kegyelmi állapot.- Befolyásolhatja a szerelmet mondjuk az életkor?- Fiatalon ösztönösen éli meg az ember, bár már akkor is tudni kell, hogy a gyöngédségnek mekkora jelentősége van két ember kapcsolatában. Ahogy telnek az évek, úgy veszít az ember az energiáiból, az elveszett erőt az évek során megszerzett „technikai” tudással igyekszik pótolni.-Nem gotidolja, hogy kicsit cinikusabb lett mára a világ? A szerelemből megmaradt a testi kapcsolat és nincs tovább . . .- Akit csak a teste érdekel - tegye. De a többség egy idő után ráébred, hogy ez kevés. A pedagógia szerepe nagyon fontos a kérdésben. Tanítani kell a szexust, tanítani kell a szerelmet, a boldogság megszerzésének módjait. Mert a szerelemben megszűnnek a tér-idő korlátok, az ember szinte lebeg ég és föld között. Ez is a szabadság egyik formája.- Számos könyv, film mellett ön mintegy húsz drámát is írt, joggal tartják tehát színpadi szerzőnek is. A közelmúltban volt a színházi világnap. Hasznosnak tartja az ilyen reflektor- fénybe állított ünnepnapokat?-Én nem így fogalmaznék. Ezek a napok olyanok, mintha egy nagyító fókuszába gyűjtenék a napsugarakat, hogy a melegével lángra lobbantsanak valamit. A Napnak egész évben sütnie kell, az volna a jó, ha nemcsak egyetlen napon lobbanna fel a láng. A színház minden előadása ünnep. Azért találták ki, hogy valami mást, valami megrázót, felemelőt, humorosat, tragikusát mutasson fel. Akik színházba mennek, szépen felöltöznek, kilépnek a mindennapok taposómalmából, ünnepre hangolódnak és jóesetben részesei is lesznek ennek a csodának. Persze, hogy néha szükség van ünnepre, néha a színháznak is a figyelem középpontjába kell kerülnie. Mintha csak a lel- kiismeret-furdalásainkat akarnánk elaltatni vele. Mert hajlamosak vagyunk cserben hagyni Thál iát. László Zsuzsa Az angol hajóépítő technika egy csodálatos alkotása, az Endeavour 225 évvel ezelőtt, 1968. július 30-án futott ki James Cook (1728-1779) kapitány parancsnoksága alatt a Temze torkolatából. Az utazás eredeti célja a Terra Australis Incognita (az ismeretlen déli kontinens) felderítése és a Vénusz bolygónak 1769-ben a napkorong előtti átvonulásának megfigyelése volt. Cook kapitány azonban ezen útja során nemcsak Ausztrália keleti partvidékét derítette fel, hanem áthaladt Új-Zéland két szigete között is, és sok szigetet fedezett fel a Csendes-óceánon. Útjának világraszóló eseménye azonban az volt, hogy az Endeavour végül is az egész Földet először hajózta körül és 2 év 9 és fél hónap múlva, 1771. július 12-én tért vissza hazai kikötőbe. K. A. Tudománytörténeti kuriózumok A legsúlyosabb földi emlős Abban egyetért a tudomány, hogy a legnagyobb földi emlős, amely valaha is létezett, harmincmillió évvel ezelőtt Ázsiában élt: súlyát harminc tonnára becsülik (Összehasonlításul: egy elefánt súlya mintegy öt-hat tonna). Az új korszerű kutatások eredményeként azonban kétségbe vonják, hogy ez az „in- dricotherium”-nak nevezett állat a valaha élt valamennyi földi emlősállat súlyrekordját is magáénak mondhatta-e? Fosszilis állatok súlyát a paleontológusok ugyanis a megtalált csontok nagysága alapján állapítják meg. A maradványokat élő rokonállatok csontjaival hasonlítják össze. Ez azonban - egyes kutatók véleménye szerint - hibás. Mivel az indricotherium az orrszarvúak családjába tartozik, a mai orrszarvúakat vették alapul a méretek kiszámításánál. Ezeknek azonban sokkal erősebb csontvázuk van, mint amilyenre az ősállatoknak szükségük lehetett. Feltehető, hogy az Indricotherium csak 15-20 tonna súlyú volt, annyi, mint egy mamut. James Brown
