Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

1993. április 8., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP 9 Kislányoknak, nagylányoknak, anyukáknak Locsoló váró toalett a család n'ótagjainak a jeles napokra A sugárzó egyéniség titka Megtanítja a viselkedésgyógyász A közelgő tavaszi ünnepekre készülve, érdemes azt is meg­tervezni, mit vegyenek föl a je­les napokon a család nőtagjai, miben várják a kisebbek és a nagyobbak a locsolkodókat. A húsvéti toalettek közös jegye a sokszínűség és a nem túlzottan ünnepi jelleg. A kislány ne öltözzék felnőt- tesen, s ne is nadrágban vagy szabadidőruhában várja vendé­geit, hanem ruhában vagy szok­nya-blúzban. Alkalomhoz illő megoldás lehet az 1. rajzon lát­ható bő, széles fodros alj, hozzá csinos kis fehér batiszt blúz, a most divatos nagy gallérral. Igazán érdekessé a kötényke te­szi. Ha a szoknya sötétkék, ez készülhet piros-fehér csíkos kartonból, ugyanilyen színű pöttyös szívzsebbel és fodorral. Az egyes képen látható kis ábra a kötényke formáját mutatja. A nagylány is öltözzön nőies Mit süssünk-főzzünk böjt alatt, böjt után? Tavaszias ünnepi asztal Különleges háziasszonyi fel­adat a nagyhét mapjaiban, il­letve húsvét első és második napján asztalra kerülő menük megkömponálása, a vallási és egyéb hagyományokhoz iga­zodó étrend megtervezése. Ezért is fontos, hogy jóelőre gondoskodjunk az ünnepi étel­sorok nyersanyagairól. Vásároljunk tehát be bősége­sen friss tojást, füstölt házi vagy kötözött sonkát, esetleg füstölt csülköt. Legyen otthon egy-egy pohár tejszín, továbbá többféle gyümölcs. Húsvét előtt már el­fogadható áron beszerezhető a hónapos retek, az újhagyma, a zöld hegyespaprika és a paradi­csom. Az így összeállított „vi­tamingyűrű” persze nélkülöz­hető, de csak vele lesz igazán üde, tavaszias az ünnepi asztal. Idejekorán érdemes dönteni arról is, hogy a sonkán kívül mi­lyen húsételt tálalunk majd a családnak: birkát, bárányt, pulykamellet vagy mondjuk rántani való csirkét. A böjt napjaira az étrendet az egyszerűség és a mértékletesség jegyében tervezzük meg. Hús helyett fogyasszunk halat, s gondoskodjunk változatos főze­lékkínálatról, például fokhagy­mával gazdagon fűszerezett pa­rajról, azután lencséről, kelká­posztáról, s (ha van a mélyhű­tőben) tökről. Mindegyik „változatra” süt­hetünk egy-egy tükörtojást vagy bundás zsemlét. De tészták sora - káposztás kocka, mákos me­télt. krumplis tészta, tojásos no- kedli fejes salátával - is meg­könnyítheti a böjti menü meg- komponálását. Végül néhány gyakorlati ta­nács a húsvéti sütés-főzéshez. A parasztsonkát a főzés előtt fél nappal áztassuk be, majd taka­réklángon főzzük puhára. (A főzést akkor fejezhetjük be, ha a hús elválik a csonttól.) Mivel ezt a sonkát általában erősen pácolják és füstölik, érdemes a főzés közben fölforrt vizet leön­teni és újra cserélni, így az erős ízek kiáznak belőle. A kötözött sonka enyhébben érlelt és füs­tölt, ezért rövidebb idő kell fő­zéséhez, s nem kell cserélni a vizet rajta. A hús szálasodása jelzi, hogy sonkánk megpuhult, nem kell tovább főzni. A tojásokat a sonka levében főzzük - pontosan 10 percig; így sárgájuk nem fog megzöl- dülni. A tormareszelés „könny­fakasztó” műveletét sírás nélkül elvégezhetjük, ha a megtisztí­tott tormát diódarálóba nyom­juk és átdaráljuk. A locsolókat alkohol helyett inkább gyümölcssalátával, apró édes és sós süteményekkel, üvegkancsóba tett gyümölcsle­vekkel kínáljuk. Liscsinszky Béla mesterszakács Friss zöldségek kerüljenek az ünnepi asztalra holmiba, például miniszok­nyába, blúzba - ahhoz nagyon jól illik egy tarkakockás zefír kötény, aminek pántját kis masni díszíti. A derékpánt és a vállpánt lehet egyszínű. (2. rajz). S mivel a bakfisnak már személyre szóló aprósággal il­lendő viszonoznia a locsolók fi­gyelmességét, íme egy aján­dék-ötlet (lásd a 2. rajz alján):- piros batiszt zsebkendő, mérete 23x23 centiméter; ebbe „becsomagolható” a hímes to­jás. Cikkcakk öltéssel vagy egyszerű pelenka-öltéssel kör- beszegjük vagy kirojtozzuk, majd száröltéssel monogram­mot - esetleg egy szívet - hí­mezünk rá. Az anyuka szintén öltözzön csinosan, akár vendéget fogad, akár vendégségbe megy. Jól megfelel a célnak egy divatos tavaszi ruha, ami dekoratív, de nem túl alkalmi jellegű. Termé­szetesen em fontos, hogy új le­gyen, a meglévő régi, úgyneve­zett alapruhát (dzsörzéből vagy valamilyen más anyagból) át lehet alakítani, tavasziassá lehet tenni. Nem kell hozzá más, csak 50x30 centiméter fehér madeira anyag vagy a ruhával azonos színű csipke. Ebből csinálhatunk olyan V-alakú betétet, amilyen a 3. rajzon látható. Jó merészen vág­juk ki a ruha elejét, rászabott pánttal dolgozzuk el, és úgy ál­A a divatszakma művelői a megmondhatói: a hölgyek szá­mára az egyik legnagyobb gond a megfelelő kalap kiválasztása. Egy közvélemény-kutatás al­kalmával kiderült, hogy a nők nagy részének meggyőződése: neki nem áll jól semmiféle ka­lap. A világhírű Roher Cabello Hats Studio kerek perec cáfolja a fent említett, s ingatag önbiza­lomról árulkodó vélekedést. Ál­lítja, hogy igenis, a szebbik nem minden tagja találhat magának ízléses fejfedőt - ha tudja, hogy személy szerint neki mi elő­nyös. A stúdió munkatársai össze is állítottak egy valóban részletes és rendkívül ízléses kalapútmu­tatót, amely megkönnyítheti az általában keservesen nehéz vá­lasztást. Eszerint például akinek szívformájú az arca, lehetőleg magas szabású, keskeny kari­májú kalap mellett döntsön. Ez a kicsit cilinderre emlékeztető Anyukáknak lítsuk be a betétet. A nyakkört egyszínű rolnipánttal szegjük. A fehér szín üde hatású, élénkíti az arcot. forma ugyanis magasítja viselő­jének homlokát és némileg el­lensúlyozza keskeny állát. A hosszúkás arcúak után megfordulnak az utcán a férfiak - mondják az amerikai divattu­dorok -, ha szokatlanul széles karimájú fejfedőt hordanak. A kissé ovális arc és a cowboy-vi- seletre emlékeztető kreáció re­mekül kiegészíti egymást. A kerek fejformájú hölgyek zöme abban a hitben él, hogy számukra még nem találták föl az ideális kalapváltozatot. Nos, ez sem igaz: nekik a kö­zepes magasságú vagy lapos szabású kalap - középszéles ka­rimával kifejezetten jól áll. Legnagyobb sajnálatunkra, az átkos előítéletek falának lebon­tását egyebek mellett az is ne­hezíti, hogy ennek a kerek arcú nők számára ideális kalapnak egyik változatát mindmáig „Borzalínó”-nak hívják .. . Ferenczy Europress Vannak nők, akikkel életünk során egyszer találkozunk és mégsem felejtjük el őket soha. Miért? A válasz logikus: van bennük valami megmagyaráz­hatatlan. Sugároznak. De akkor sem kell elkesered­nünk, ha még soha senki nem figyelt fel ránk és önmagunkat is szürke egérnek gondoljuk. Ugyanis a sugárzás megtanul­ható. Ezt állítja Ingrid Ann Wat­son, 34 éves dán viselkedés­gyógyász.-Amikor gondjaink támad­nak, szomorúak vagy egysze­rűen csak mérgesek vagyunk, azt észreveszi a környezetünk is. Ha embertársaink felajánlják segítségüket, akkor volt értelme annak, amit negatív kisugárzás­nak nevezünk. A legtöbb hölgy azonban nem segítséget akar, hanem ellenállhatatlanul vonzó kíván lenni. Néhány egyszerű gyakorlattal azt is megtanulhat­juk, hogyan csillogjunk mint az igazi csillagok. íme egy példa: ülj fesztelenül egy fotelba. Hunyd le a szemedet, és gon­dolj valami csodálatosra, pél­dául arra, hogy egy bálon te Whitney Houston, a filmcsil­lag új becenevet kapott: Big mama. A 29 éves sztár ugyanis terhességének első hat hónapja alatt közel ötven kilót hízott, s most már egy mázsát nyom. Bár a gyermeket csak április végére várja, már most alig tud felkelni az ágyból, arca felpuf- fadt, lábai bedagadtak. Egész nap csak fekszik, és eszik. Or­vagy a legfontosabb, mindenki üdvözöl, ajándékokat ad neked. A gyakorlatot többször elvé­gezve, egy-két nap után ismerő­seid és kollégáid nagyon meg­lepődnek új, sugárzó egyénisé­gedtől. A nők mindig ugyanazt a fér­fitípust vonzzák (és fordítva). Ezért tisztáznunk kell, milyen embert szeretnénk vonzani, hogy megfelelő jeleket bocsás­sunk ki. Ha például védelmet, szeretetet és békességet szeret­nénk, akkor ezt tudatosan és következetesen kell jeleznünk, hogy olyan emberre leljünk, aki védettséget nyújt. De épp így, az akarat kisugárzásával meg is védhetjük magunkat, ha olyan emberrel találkozunk - például alkoholistával - akit elutasí­tunk. Ezek a gyakorlatok igen egy­szerűek. Tulajdonképpen trük- kökről van szó. Ha új állást ke­resünk például, igen fontos, hogy önbizalmat, rátermettsé­get, természetességet sugároz­zunk. A lényeg az, hogy ma­gunknak soha ne hazudjunk. Ennyi a titok - ha titok. vosai attól tartanak, hogy a szülésnél komplikációk lép­hetnek fel, ugyanis terhességi toxikózis veszélye fenyeget. Az óvintézkedéseket megtet­ték, Whitney-t mindennap fel­keresi orvosa, s a villa előtt éj­jel-nappal azonnali menetre készen várakozik egy autó. Barátai azt, mondják, már olyan kövér, mint egy bálna. Vashölgyek békeidőben Columbiában a hadseregnél „vashölgyek” is szolgálnak. A dél-amerikai szépségek békeidőben kifestik magukat, és vidá­man sétálnak. De ha kell egyenruhát öltenek és fegyvert fognak. Záhonyi Lujza A kalap és a tükör Ötvenkilónyi súlyfelesleg Asszonysorsok Zsoltár és naftalin Nyolcvannégy éves korára eleven emberi roncs lett a va­lamikor nagyhangú büszke ifi­asszonyból. Ámbár az igaz: Kati asszony a hangoskodásból nem adott alább, s ritkábban nyitja beszédre a száját, de ha megteszi, rikácsolásba csap át a magas „C” ... Nem mintha ebben lelné a kedvét, inkább arról van szó, hogy pöröl, ve­szekszik a fél világgal amiért át nem tudott szenderülni már „a jobblétre.”- Minek él már az ilyen? - szegezi minduntalan a kérdést a hogylétére kíváncsi családtag­nak, rokonnak, ismerősnek, s önmaga iránti tehetetlen harag­jában legyint egyet. Valóban szánalomra méltó látványt nyújt, ahogy két botra támaszkodva araszolgat a konyhában, vagy amikor a lép­cső legfelső fokán négykézl- ábra ereszkedve előrerakja a botokat, majd fogát összeszo­rítva, sírva vagy káromkodva lemászik a legalsóra. Ott nagy keservesen ülő helyzetbe iga­zítja merev tagjait. A családja asszonyai nem tudnak ilyen mozdulatoknál segíteni, mert ahajlottságában is termetes asz- szony kilencven kilóját nehéz megemelni. Az igazság az, hogy nem is tűr meg a közelé­ben mást csak a négy lányát. A férjét, az unokáit el-elhessenti, ha mozdítani próbálnának el­nehezült testén. Ha nem kell helyet változ­tatnia, még a ráncai is kisimul­nak. Belehunyorít a napba, majd bekiabál a férjének: Feri, hozd ki csak az imádságos könyvem! Aztán forgatja a megsárgult lapokat. Előbb hangtalanul mozgatja fogatlan száját, de pár perc múlva maga- feledten, hangosan olvassa a zsoltárokat, buzgón imádkozik. Ilyenkor nem vesz tudomást a fájdalmáról, a szánakozókról. Elnézi a rigót az almafán, még el is mosolyodik. Az ima után hangos ének­lésbe kezd. A háza előtt járók, a szomszédok ilyenkor nem szó­lítják meg, hogy ne zavarják. Erre viszont néha így reagál:-Rózsi, de büszke vagy! Már nem is szólsz hozzám!- Dehogyisnem Kati néni - kiabálja vissza a megszólított, aki már tudja, az idős asszony ilyenkor társaságra vágyik. Nem sokáig ám: elég pár szót váltani vele, s már útjára is en­gedi a kedves ismerőst. Fá­rasztja a sok beszéd, aminek szerinte „sok az alja.” Sokáig ül szótlanul, míg ezt is elunja. Babrálgatja, igazgatja naftalinszagú, bő szoknyája ráncait, s újra kinyitja az ima­könyvét. Egyszer elmesélte, milyen volt az az időszak, ami nyomo­rékká tette. Népes, de nagyon szegény családban született. Tízéves korában kijárt a me­zőre apjával, anyjával, nagyobb testvéreivel. De nem is a fizikai munka gyötörte meg, hanem a hideg időben való mezítlábas­kodás. A testvérek az egymás­tól örökölt lábbeliket hordták, s hogy kíméljék, nem vették fel, csak ha nagyon muszáj volt.- Hányszor kiszöktem a hóba mezítláb ...- mondja csendesen. - Cipekedtem, jár­tam az erdőre gallyért, szede­rért, gombáért. S most itt va­gyok .. . Nem tudja befejezni a mondatot, elszorul a torka. Kövér könnycseppek peregnek végig az arcán, le a szoknyá­jára, a keze fejére. A magatehetetlenség csinált belőle örökké zsémbes öre­gasszonyt, akit nehezen visel el a házastársa, a gyerekei. Az unokái pedig egyenesen félnek tőle. Szeretnék ők a nagyit, ha nem az szidná meg őket amiatt, hogy letapossák a répa levelét, a sóskát, „éretlenül eszik a sző­lőt.” A védekezés nem segít, mert a mama vagy nem hallja, vagy nem érti a ricsajozó gye­rekeket. A legkisebb már irigy­séggel is megvádolta a mamit. Nem tudják az apróságok, mibe kerül négy lármás kis­lányt felnevelni, férjhez adni, s megélni a legrosszabbat: mire elvégezte azt, ami rá várt, elve­szítette a türelmét, felerészben a hallását és a látását is. Egye­dül az olvasgatás maradt meg neki. Azt is csak a rövidlátásá­nak köszönheti. Három méter­ről viszont már egészen elmo- sódottnak látja az arcokat, s előfordul, hogy a tulajdon gye­rekeit sem ismeri fel. Lányai főznek, mosnak rá. Takarítják a házát, mosdatják, felássák a kertjét, s leszüretelik a termést. Kiszolgálják, de nincs ebben öröme. Érzi, hogy teher, tudja, már nem szeretik, csupán elviselik őt. S egyre jobban vágyódik arra, hogy le­hajtsa a fejét és senki ne éb­ressze fel többé. (M.J.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom