Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. április 1csütörtök Minden viszonylagos ... Ahhoz az emberirtáshoz képest, ami például déli szomszédaink­nál folyik immáron évek óta, egy emléktábla meggyalázása igazán bagatell ügy. De ha a so­kat emlegetett európaiságot te­kintjük mércének, akkor igenis nehéz felháborodás nélkül tu­domásul venni, hogy ismeretlen tettesek megrongálták Lukács György egykori budapesti lakó­házát jelölő táblát. Vajon az el­követők olvasták-e valaha is egy sorát Lukács filozófiai, esz­tétika munkáinak, tudják-e, hogy egyike volt azoknak a ma­gyar gondolkodóknak, akik a legtöbbet adták a huszadik szá­zadi egyetemes kultúrának. A vandál cselekedet hírére je­les értelmiségiek egy csoportja rövid tiltakozás formájában re­agált: „Kalapáccsal nem politi­zálunk” mottóval. Ezt a nyilat­kozatot több napilap is közölte. Ehhez képest a Gondolat - Jel legutóbbi száma egy új fej­leményről számolt be. Ráday Eszter mikrofonja előtt megszó­lalt egy Szász György nevű ma­gán antikvárius és nyomdatu­lajdonos, aki felajánlotta, hogy a saját költségén helyreállíttatja a levert emléktáblát. De nem­csak most, hanem mindahány­szor hajlandó erre hasonló in­zultus esetében. Teszi ezt annak reményében, hogy a tettesek „törő-zúzó” kedve előbb el­megy, mint az ő hajlandósága a javításra. Érthető, hogy a riporter e gesztusértékű vállalás hátterét kutatta. Kiderült, hogy Szász Györgynél, - aki „mellesleg” fi­lozófia és esztétika tanulmá­nyokat folytatott az Eötvös egyetemen , - azért telt be a pohár, mert pontosan tisztában van Lukács György jelentősé­gével, teoretikus értékeivel. Tudja, hogy az életmű, ha egyes elemeiben támadható is - vajon melyik nem az? - felbecsülhe­tetlen értéket képvisel. Szász György adja-veszi Lu­kács könyveit, mert tapasztalja, hogy reális igény van irántuk. Az a véleménye, hogy nem vet jó fényt az országra, hogyha a külföldi kutatók - függetlenül politikai hozzáállásuktól - az emléktábla meggyalázásáról tudomást szereznek. A jótékony antikvárius egyébként könyvek kiadásán is spekulál. Olyan kötetekre gon­dol, amelyek iránt csak szűk ke­reslet várható. Klubszerű köny­vesboltot akar létrehozni, ahol a hatvanas-hetvenes évek érté­kálló művei mindig megtalálha­tók lesznek. Attól sem tart, hogy esetleg az ő üzlete lesz az újkeletű „szamizdatok” lelőle- helye. Igazán karakán vállal­kozó ... * * * Nyilván nem sokan tudják - persze ez is viszonyítási alap kérdése-, hogy március 27-e minden esztendőben a színhá­zak ünnepe. Persze nincs nagy csinnadratta, sem tűzijáték ilyenkor, „mindössze” egy jeles személyiség üzenetét olvassák fel az előadások előtt. Az idei színházi világnapon Edward Albee amerikai író szólt azok­hoz, akik számára közügy a színház. Magvas gondolatokat, veretes szöveget vetett papírra a Nem félünk: a farkastól neves szerzője. „A művészetek azért vannak, hogy . . . visszautasít­sunk mindent, ami lebéklyóz, szemellenzők és bilincsek meg­törésére kényszerít. . . a szín­ház megváltoztathatja az álta­lunk érzékelt világot, amennyi­ben átadjuk magunkat ennek az érzékelésnek” - írta egyebek között. A teljes szöveget a magyar közvélemény a televízióból is megismerhette Lukács Sándor szép tolmácsolásában. S mi kö­vetkezett az emelkedett hangu­latú eszmefuttatás után? Egy három felvonásos operett: Ei- semann Mihály Fekete Péter-e. A felületes szemlélődő azon­nal stílustörésnek minősíthette e „párosítást” és ha nem szereti a bohókás meséket, a zsongító dallamokat, átkapcsolhatott má­sik csatornára. Aki azonban ki­tartott a színház mellett, meg­győződhetett, hogy nem téved­tek nagyot, akik egy könnyed, zenés darabot is méltónak talál­tak az ünnepi estén műsorra tűzni. Eszenyi Enikő - akit aligha lehet egyoldalúsággal, felületességgel vádolni - él­ményszerű játéka azt igazolta, hogy az operettet is lehet szak­mailag magas színvonalon mű­velni. S igaza van a címszereplő Rudolf Péternek, aki az alábbia­kat nyilatkozta a TVR Hét ha­sábjain: „A színésztársadalom nem sznob részének igenis örö­met szerez, ha operettben játsz­hat ... Úgy tudom a Fekete Pé- ter-t a világháború legtragiku­sabb időszakában mutatták be, az emberek bemenekültek a színházba és nevettek, ha tud­tak. Most is fontos, hogy be tud­tuk csalogatni, és meg tudjuk nevettetni a nézőket.”- csongrády ­aprócska forintjaink A Magyar Nemzeti Bank e hét hétfőjén új, kicsinyke forintokat hozott forgalomba, melyet mellékelt felvételünkön is illusztráltunk. Arról nincs információnk, hogy a méretcsökkenés mennyire függ össze fizetőeszközünk értékének csökkenésével. Gyurkó Péter felvétele Csütörtököt mondunk Mottó: „Ahol az égbekiáltó költekezés nagyjából egyenlete­sen oszlik el, ott a költségvetés egyetlen tétele sem lesz elég je­lentős ahhoz, hogy érdemes legyen belekötni. Ha tehát elég gu- pid van, az egész államkincstárt föletetheted velük.” (A gupi- törvény Murphy törvénykönyvéből) Nemcsak Oroszországban, de hazai földön is nagy válto­zások történnek mostanában. Ezt csak azok nem veszik észre, akiknek a változások csak pozitív irányban tűnnek fel, a negatívumok felett egy­szerűen elsiklanak. A pozití­vumok erőltetett keresése azonban nem folytatódhat a végtelenségig - előbb-utóbb rá kell döbbenni, hogy az élet Nógrádban sem fenékig Napó­leon konyak. Vagy véletlenül oktatják a polgármestereket éppen most válságkezelésre? A „válság”, mint fogalom re­latív. Megeszem a sapkám, ha Salgótarján sportért-kultúráért felelős alpolgármestere nem azért akar leginkább Einstein­nel találkozni, hogy összedug­ják a fejüket: miként lehetne a relatíve kevés pénzből csúcsz- szintű atlétikát, kosárlabdát, futballt teniszt és vívást össze­hozni - lehetőleg egyszerre, és úgy, hogy sem a szponzorok, sem a sportolók ne jussanak koldusbotra. így meg egymás elől szedik el a támogatókat, s acsarkodva figyelik, mit is csi­nál az „ellenfél”. Azt azért kis túlzásnak tartom, hogy az SBTC-Salgglasnál bosszúból nem takarították le a pályát - amiért Salgótarján nem a fut­ball, hanem a kosárlabda vá­rosa lett. Ez már itt ilyen acsar­kodó világ. És ha már a kultúrát említet­tük: bizony, arra is kellene már végre áldozni, nem is keveset. Az iskolák ugyanígy vicsorog­nak egymásra. Volt a városban tanár, aki azt mondta: könnyű a Bolyainak, hagyták romosodni, most meg életveszélyre hivat­kozva megpumpolták a várost húszmillióval. Ez is relatív ... Szintén elgondolkodtató, hogy a megyeszékhelyen egy művelődési házban a sörre szomjazok által folyékony ke­nyérre költött összegből fedez­zék a kultúrára szomjazok igé­nyeinek kielégítését. Mert ma, a kései XX. század Salgótar­jánjának kora XIX. századi szabadversenyes kapitalizmu­sában csak a törvény szab gátat annak, hogy ne legyen minde­nütt kupleráj, ahol vagy meg­vették már a heverőket, vagy már betervezték a következő költségvetésbe. Meg kell mondjam, nekem kimondottan tetszene egy ma­gasröptű Einstein - Ercsényi csúcstalálkozó. Kinek volna jobb relativitás-elmélete? Balázs József A tüntető tinikért Polgári kezdeményezésű megkereséssel élt gyermeki jogokkal kapcsolatos javas­lataival a gyermekek érde­keit védő több egyesület, társaság és alapítvány Az országgyűlés Okta­tási, Ifjúsági és Sport Bi­zottságának címzett javasla­tukban megfogalmazzák, hogy a gyermek jogairól szóló New York-i egyez­ménynek a magyar jogsza­bályokkal való összhangja megteremtése érdekében a nem nagykorú állampolgá­rok számára is biztosítani kell az egyesülési és békés gyülekezési jogaik gyakor­lását. A Ptk-nak e tárgyra vonatkozó rendelkezései je­lenleg korlátozzák a nem nagykorú személyeket a fenti egyezményben, vala­mint a gyülekezési jogról és az egyesülési jogról szóló törvényekben elismert jo­gaik gyakorlásában, mivel kizárják azt, hogy kizárólag nem nagykorú személyek­ből álló társadalmi szerve­zet létrejöjjön, bírósági nyilvántartásba vétessen, s nem nagykorú ügyintézői, illetve képviselői ellássák a szervezet működtetéséhez szükséges feladataikat. Ja­vaslatuk lehetővé kívánja tenni az egyesülési és a bé­kés gyülekezési jogról szóló magyar szabályozás össz­hangjának megteremtését és hozzájárul a nemzetközi egyezmények magyar jog­rendbe való illesztéséhez. (ABC Europress) Április: az ugratások, bolondságok hava Móra Ferenc úrnak elállt a lélegzete Április elseje, de sokak sze­rint az egész hónap szeszélyes, azaz a tréfák, ugratások, a bo­hókás átejtések hava. Az egyik legemlékezetesebb áprilisi „összeesküvésnek” az író Móra Ferenc, a Szegedi Mú­zeum nagy tekintélyű igazga­tója volt az áldozata. A század első harmadában 40 fokos Attila-lázban égett a hazai régész-társadalom: hiva­tásosak és amatőrök egyaránt megszállottként keresték e hun király hármas koporsóját. A jól értesültek tudni vélték, hogy Isten ostora valahol Szeged környékén alussza örök álmát. Móra igazgató urat rávették munkatársai, hogy kapcsolód­jék be a kutatásokba, s vezeté­sével a hírős város külterületén meg is kezdődtek az ásatások. Ahogy telt az idő, úgy vált csa- lódottabbá és kedvszegettebbé Móra. Ha a hármas koporsó­nak nem is sikerült nyomára bukkanni, legalább a derűt visszavarázsoljuk igazgatónk arcára - gondolták a kutatók, s egy ügyes kezű mestertől kar­dot rendeltek, olyasfélét, ami­lyet akár a hun király is forgat­hatott volna. A patinásra koz­metikázott fegyverre rá is vé- sették: Attila kardja... A kubikusok azután serény munka közben „váratlanul” rábukkantak a leletre:- Tessék már jönni, valami érdekeset találtunk! - mond­ták. Móra lélegzete is elállt, amikor a kutatóárokból kie­melt rozsdamarta kardon kibe­tűzte a feliratot. A síri csendet csak akkor törte meg a kirob­banó nevetés, amikor a „szen­zációs” lelet másik oldalát is szemrevételezte. Ott ugyanis az állt: Megtalálta Móra igazgató úr. * * * Neves költőink tréfás ked­vükben természetesen bohókás versek, derűs kínrímek faragá­sával múlatták az időt, s mulat­tatták önmagukat. Kosztolányi Dezső, a nyelvi lelemények nagymestere például így „mél­tatta” Tömörkényt: Tömörkény! IVan írásában némi vad, tömör kényl/S úgy zeng szava, mint az ágyújme- lyet töm Örkény! József Attila pedig egy Zol­tán nevű barátjának írt levelét kezdte ekképpen: Kedves Zoltán,/nem nagyzol tán/a költő,Iha töltő-/ tollá­val íme/verset ír neked, azaz éneket,/melynek van ríme. . . * * * Évtizedeken át szinte ragá­lyos április elsejei pesti bolon- déria volt kollégákkal, ismerő­sökkel telefonáltatni bizonyos Jónás úrnak. A megadott szá­mon az Állatkert jelentkezett, mert annak lakója volt Jónás, a víziló. A zoo telefonosai vet­ték a lapot s türelmesen vála- szolgattak:- Nem tudom adni, fürdik. . . Medencén kívül van. . . Jónás már rég az égi vizek­ben merítkezik, de április ele­jén még érkezik egy-két hívás a nevére.-Talán ez is oka annak, hogy mai utódai egyike sem Jónás - mondja Bogsch Ilona, az Állatkert osztályvezetője. - Most a családfő Süsi, Kenyá­ból érkezett asszonya pedig Momba. De nekik se tessenek telefonálni, előre megmon­dom. medencén kívül lesznek.-borgó­Parlamenti kulisszatitkok Mit lát az érdeklődő az or­szággyűlés munkájából? Jórészt a plenáris üléseket - hol tömött, hol üres padsorok­kal. Pedig igen szerteágazó te­vékenység folyik a bizottságok­ban. a parlamenti titkárságokon, hivatalokban. Legalábbis a ma­gyar országgyűlés papírfo­gyasztása egészen biztosan ezt igazolja. A képviselők, vagy a bizott­ságok indítványai, módosító ja­vaslatai azonnal papírra és sok­szorosító gépbe kerülnek, mert a tárgyalások előfeltétele, hogy minden képviselő már jóval a napirend vitája előtt megismer­hesse azokat és felkészülhessen rájuk. De a 380 képviselőn kí­vül eljutnak ezek a „papírok" a bizottságok, a frakciók szakér­tőihez, a kormány illetékesei­hez, tanácsadóihoz is. így a té­mától függően olykor 600-800 példányban kell elkészíteni egy-egy anyagot. A parlament utóbbi három évében 9000 önálló indítványt, javaslatot, kezdeményezést nyújtottak be, amelyeket min­tegy 38 millió(!) oldalon sok­szorosítottak. Ha mindezt köte- gekbe raknák és élire állítanák, az egy-egy képviselő asztalára eljuttatott iratköteg 10 méter magas lenne. Az a paksaméta, amit a szakértők, a bizottságok ebben a ciklusban kézhez kap­tak, 6500-7000 méter hosszan kígyózna az irodák között. Temérdek papírt használnak fel a szakanyagok és tanulmá­nyok, valamint a háttérinformá­ciók is. Ezek az iratok csak az egyes képviselők felkészülését szolgálják, ám elengedhetetle­nül fontosak az összmunka szempontjából. Tekintélyei mennyiségű nyomtatvány ké­szül az egyes parlamenti ese­ményekre, a sajtótájékozta­tókra, de ezek tényleges papír­igénye még utólag sem mérhető fel pontosan.(71 miniszterelnök­ség leiratai és a képviselőkhöz eljuttatott tájékoztatói például nem is az országgyűlés papír- kontingensét terhelik.) A tényleges igényt jól érzé­kelteti egy adat: a parlament évente 60 millió forintot költ papírvásárlásra. Hiába, a körmi puterek, a szövegszerkesztők1 világában is a legfontosabb in­formáció-hordozó a papír ma­radt. (koós) Szabadságon a diák Elérkezett az iskolákban a húsvéti szünet. Lehet, hogy fiunk, lányunk pillanatig sem tud nyugton maradni, olyan mint a hi­gany - de a látszat, mint oly sokszor, ezúttal is csal. A hosszú te­let, a napfényszegénységet, a vitaminhiányt a fiatal szervezet (is) megérzi. A tanév sokszor erőltetett menete, a felelések, tesztek, dolgozatírások feszültsége tizenéveseink erötartalékait is kime­rítette. A húsvéti szünet tehát nem valami öncélú ajándék, hanem a regenerálódásnak az iskolaév menetébe tudatosan beépített szakasza. Ez magyarázza, hogy a pedagógusok zöme nem is terheli komoly házi feladattal diákjait, csak annyival, amennyi a tanultak karbantartásához kell. A szülőknek azt ajánljuk: te­kintsék ők is a húsvéti vakációt a diákok kéthetes szabadságolá­sának, amelynek célja a pihe­nés, a felfrissülés. Ennek jegyé­ben nyújtunk át egy csokorra- való szünidei gyakorlati taná­csot. O A pihenés nem azonos a semmittevéssel: a tétlenség néha fárasztóbb a legmegerőlte- tőbb munkánál. © Kerüljük a másik végletet is: ne zsúfoljuk tele a szün­idő napjait egymásba érő gye­rekprogramokkal . © Néhány együttes kirándu­lásra, múzeumlátogatásra, állatkerti sétára, közös családi kiruccanásra azonban feltétle­nül találjunk időt.. O Nem baj, ha csemeténk nélkülünk (barátaival, osz­tálytársaival, vagy éppen egye­dül) akar szórakozni. A „külön utak” nem az eltávolodás, ha­nem az önállósulás jelei. © A vakáció idején lazítsunk a házirenden: félórával, órával későbbre tolódhat a föl­kelés, többször kerülhetnek asz­talra a gyerek kedvenc ételei, s ha futja, a zsebpénz is megtold- ható némi szünidei pótlékkal. @ A „szem rágógumija”, a tévé kis adagban változa­tos, jó szórakozás lehet, nagy adagban azonban többet árt, mint használ. Ugyanez áll a paj­tásokat helyettesítő tévé-játé­kokra is. O A szünet első napjaiban nem feltétlenül szükséges előhozakodni az iskolai ügyek- kel-bajokkal, leckével, tanulni- valóval, gyönge jegyekkel. ® Ne vállaljuk föl a beszélő naptár, az élő lelkiismeret szerepét („már csak 10, már csak 8, 7, 6 nap és kezdődik az iskola...”) Úgyis pontosan tudja a gyerek, hogy mikor csönget­nek be. © Arra viszont ügyeljünk, hogy a tanszerek rendbeté­tele, a megviselt könyvek, füze­tek átkötése, a táska összera­kása ne maradjon az utolsó pil­lanatra. ® Ha, pihentetően, jól telt a vakáció, gyerekeink nem fogják sorscsapásnak tekinteni az iskolakezdést. Dr. Kecsmár Ilona

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom