Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-22 / 93. szám

1993. április 22., csütörtök ARCOK-HARCOK HÍRLAP 7 A fehér szamár elvesztése Jó évtizede, hogy egy kitűnő olasz filmrendező filmet forgatott Jézusról, a három királyok utazásáról. Zseniális alkotói intuíció­val felkutatott egy igen ritka fehér szamarat és fontos költői üze­neteket komponált a fehér szamár szerepeltetéséhez. Az emberi másság, sokféleség elfogadása, a megváltás sajátos emberi békesség- üzenete igaznak, meghatónak látszott. Csakhogy rögtön a forgatás kezdete után a fehér szamarat el­lopták és leállt a munka, mindenki a ritka állat keresésével fog­lalkozott, senki se merte volna a mestert arra figyelmeztetni, hogy a szamár nélkül is szép költői film készülhet az aranyat, tömjént, mirhát Jézus jászola elé ajándékozó háromkirályokról. . . A magyarországi politikai erők életében efféle ritka fehér sza­márnak bizonyult az elmúlt három esztendőben a békesség, az együttműködés. S mindez most, amikor húsvét után, a feltáma­dásünnep után megint zöldülnek a bokrok, rügyeznek a fák, virá­gok nyílnak - nagyon fájdalmas tény. Most is prédikáltak róla, hogy Jézus virágvasárnapon még úgy vonult be Jeruzsálembe szamárháton pálmaágakat terítő zsidók közé, mint a békesség, a boldog jövő megváltója. De a prédiká­ciók tőszomszédságában rögtön gyűlölet, kirekesztés- hajtások is feltűntek. . . Megváltás? Remény? Feltámadás?! A magyar állampolgárok 1988 óta egyfolytában ezeken a fogalmakon keresztül minősítik a sokat emlegetett úgynevezett rendszerváltást. A békesség ritka fe­hér szamarát 1989 nyarán megtalálni véltük, bizonyosnak lát­szott az okos együttműködés progressziója: lesz magyar feltáma­dás, hiszen sokkal több dologban értünk egyet, mint amennyi vi­szonylag jelentéktelen konfliktusforrás elválaszt bennünket. Gon­doltuk, reméltük: egy lendülettel most megágyazunk a jövőnek. Az áporodott, szennyes ágynemű helyére fiiillatú friss lepedőket húzunk, hogy a füvek józan nyugalma, természetes békéje sugá­rozzon ránk álmainkban az ölünkbe hullott szabadság spontán reflexei mellé . . . Nem így történt. A békesség költőien szép fehér szamara elve­szett. A füvek illata nem bennünket nyugtat. Mi gyerekjátékokra emlékeztető elszántsággal bekötöttük a szemünket {merre csörög a dió?), félresöpörtük természetes érzelmeinket, erkölcsi aggálya­inkat, és teljes erőből üvölteni kezdtük kiérleletlen jelszavainkat. Nem láttuk be, hogy álpróféták reggel-este ezekkel a jelszavakkal gargarizálnak, s az „ eszmék" bizony minimum mentol szagúak. Azt se akartuk észrevenni, hogy megint mások még bekötött szemmel is bukfenceket hánynak egy-egy zsíros falatért. S lénye­gében nincsenek is nemes eszmék itten, sőt józan paraszti ésszel se igen képes senki értelmes prognózist kialakítani valami hasz­nálhatónak tűnő jövőképből. Az üvöltözések, hadakozások hiábavalósága és ostobasága így aztán teljesen nyilvánvalóvá lehet húsvét táján, amikor az ember komolyan végiggondolná: miről szól a feltámadás . . .Mi az, hogy békesség? Május közeleg, az égbolt szebben fénylik; nem lehetne egy kis csönd a hosszú hangzavar után? A legbölcsebhek talán áment is mondhatnának egyszerű élet-javaslatokra; sokan máris levennék a játék-kötést a szemükről, hogy azonnal elinduljanak a békes­ség-szimbólum fehér szamár felkutatására . . . Piciny, de elszánt lázadással dobjuk el régi szerepeinket, ne hallgassunk semmi jobbraátra, balraátra, kezdjük el megváltoztatni életünket az elfe­lejtett egyszerű értékek sövénye mentén . . . Erdős István Nehezebb dolga lesz az 1994-es kabinetnek, mint a jelenleginek A kormány legnagyobb tévedése, hogy elvállalta a kormányzást Nem látja semmi jelét, hogy komoly fordulat következne be a parlamenti munkában, mert a pártokat inkább a vá­lasztási előkészületek kötik le. Biztos benne, hogy a konzer­vatív jobboldali kormányzás megbukott, és hiába kutatott az emlékezetében, nem tudott válaszolni arra, hogy mit csi­nált jól az Antall-kormány. Horn Gyulával, az MSZP par­lamenti képviselőjével, a Né- meth-kormány külügyminisz­terével szécsényi fóruma előtt beszélgettünk.- Hányszor érezte már, hogy elege van a közéletből?- Sokszor és folyamatosan. De a közéletben is különbséget kell tenni. Közéleti tevékenység az is, ha idejövök Szécsénybe. Ilyenkor mindig másképp ér­zem magam, mint a Parlament­ben, vagy pártközi tárgyaláso­kon.- Volt olyan csalódása, ami után azt mondta, hogy kiszáll?-'91. nyarán volt rajtam ilyen hullám. Amikor kiderült, hogy érvekkel nem lehet meg­győzni az ellenfeleket, mert csak hajtogatják a magukét. Ami még hagyján, de azt is csi­nálják, amit elgondolnak.- Miért adta oda olyan köny- nyen a parlamenti külügyi bi­zottság vezetését?- A koalíciós képviselők szó­lítottak fel, hogy valamelyik tisztségemről mondjak le. Na­gyon kedvesek voltak, még azt is megengedték volna, hogy a pártelnöki tisztséget adjam fel. Ha maradok, azt mondják, hogy megvonják tőlem a bizalmat. Ezt a herce-hurcát nem vállal­tam. Arról nem beszélve, hogy szerintem nincs az országban vezető tisztségviselő, akinek ragaszkodnia kellene a tisztsé­géhez. Megítélésem szerint jót tenne néhány politikustársam­nak, ha elgondolkodna ezen.-Antall Józseffel találkozott március 31-én. Ki beszélt többet ezen a találkozón?-Nagyjából egyformán. Va­lamivel többet a miniszterelnök úr, de én sem hagytam magam.-A nyugdíjasok, a privatizá­ció, a mezőgazdaság helyzeté­ről beszélgettek. Milyen ered­ménnyel?-Elmondtam, hogy a parla­menti koalíció törvényt sértett ez év februárjában, amikor nem vette figyelembe azt a döntést, hogy a nettó átlagkeresetnek megfelelően kell a nyugdíjakat emelni. Nincs lezárva ez az ügy, fel akarom újítani a parlament előtt, hogy tárgyaljuk újra a nyugdíjemelésének ügyét. A privatizációval kapcsolat­ban nem értem az ügyben érde­kelteket, Szabó Tamásra és az ÁVÜ vezetőire gondolok. Töb­bünk felszólalására úgy reagál­tak, hogy semmi ellenőriznivaló nincs, minden a legtökéletesebb rendben folyik. Ha ez így van, miért félnek egy ellenőrzéstől? A mezőgazdaság helyzete ka­tasztrofális, és kilátás sincs arra, hogy javuljon. Ezeket a kérdé­seket a miniszterelnök úr nyitot­tan fogadta, elmondta, hogy vi­szi az elnökség, a frakció és a kormány elé. Azóta nem tért erre vissza, ezzel együtt én önálló javaslatot terjesztek elő ezekről. Csak ezt a három terü­letet soroltam fel, de a társada­lom minden egyes szeletét terí­tékre kellene tenni.-Erre sor kerülhet még a hátralévő egy évben?- Nem látom semmi jelét, hogy komoly fordulat követ­kezne be a parlamenti munká­ban. A pártok inkább a válasz­tási előkészületekkel vannak el­foglalva, azzal, hogy ki kivel lép koalícióra. Ez az emberek nagy többségét nem érdekli, engem sem, bevallom őszintén.-A Fidesz demagógnak mi­nősítette az MSZP politikáját. Önök akkor szakmai vitára hív­ták őket. Ennek jó néhány hete. Mi történt azóta?- A Fidesz ezt elfogadta, csak a kongresszusra való hi­vatkozással azt kérték, hogy ké­sőbb tartsuk meg. Demagógiá­val vádolt bennünket a Fidesz, de egyetlen konkrétumot sem említett.-Milyen felállású kormány­zat lenne szerencsés ön szerint a következő ciklusban?- Ezt nem tudom megmon­dani. Abban biztos vagyok, hogy ez a konzervatív jobbol­dali kormányzat megbukott. Ez alkalmatlan az átmenet leve­zénylésére, és nem csak Ma­gyarországon. Mindenképpen nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a baloldalnak nagy jelentősége legyen a következő politikai erőviszonyokban. Én nem zárkózom el a liberálisok­tól sem, de ha netán átalakul az MDF, velük sem tartanám ki­zártnak a koalíciós együttmű­ködést.- Kampányban az MSZP-nek, mint ellenzéki párt­nak jót tesz, ha a Csurka-vonal az MDF-ben marad?- A Csurka-vonal senkinek sem tesz jót, az ország tekinté­lyének pedig kifejezetten árt. Ez még a külföldi tőkét is elri­asztja, sok tekintetben gyengí­tette az ország szalonképessé­gét, presztízsét. Nem lehet jó­zan politikai erő, amelyik azt vallja, hogy neki ez tetszik.- Az 1990-es választásokon az egyéni választókerületekből csak egy képviselőt juttatott a parlamentbe az MSZP. Hogyan változhat ez?- Bízom abban, hogy a jelen­legi választási rendszer marad 1994-ben is. 176 egyéni válasz­tókörzet van, mindegyikben kí­vánunk jelöltet állítani. Sokat jelent, hogy jelentősen nőtt az MSZP tekintélye az országban, ez sokat jelenthet a megyei lis­tákra való szavazásnál.-Hogyan fogadta a minisz­terváltások idején, hogy Je­szenszky Géza külügyminiszter maradt?-Nekem kezdettől az volt a véleményem - s ez megerősö­dött a három év alatt - hogy az MDF-en belül is jobb külügy­minisztert lehetett volna találni. Jeszenszky Géza az a típus, aki­nek ösztöne, érzéke, tehetsége van a melléfogásra.-Mit tart az Antall-kormány legnagyobb tévedésének?- Azt hiszem azt, hogy elvál­lalta a kormányzást. De a válasz összetettebb. ’90-ben azt mond­tuk, hogy bizalmat, türelmet kell adni a kormánynak. De ’90 végén félresiklott az egész, amikor elkezdték erőltetni a kárpótlást, az ideologisztikus ügyeiket.-Mennyivel lesz más a ’94-es kormány öröksége?- Meggyőződésem szerint nehezebb lesz, mert az ország társadalmának alig van területe, ami működőképes. Hangsúlyo­zom, nagyon nehéz örökséget vett át az Antall-kormány, de működőképesen vette át az or­szágot. Folyamatban lévő ügyek voltak. Most egy sor olyan terület van, ahol újra kell kezdeni, ahol az alapokat kell megteremteni. Alapokat megteremteni ilyen nemzetközi közegben, eszmé­letlenül nehéz. Nem beszélve arról, hogy igen nagyfokú a bi­zalmatlanság, a kiábrándultság az emberek körében. És még va­lami. Ha ’94-től a jobboldal - mint az feltehető - ellenzékbe szorul, azt is fel lehet tételezni, hogy nagyon kemény, militáns ellenzéke lesz az új kormány­nak.-Mi volt az, amit jól csinált az Antall-kormány?- Hát hosszan kell kutatnom az emlékezetemben ... Nem nagyon tudok válaszolni. Dudellai Ildikó Sitten ül a kiralyjelölt Mi lesz a tarjáni óvodákkal Az utóbbi hónapokban a szlovákiai sajtó szinte csöpögött a romakirályjelöltről, a rima- szombati illetőségű Farkas Já­nosról szóló hírektől, akit a ro­mák egy része királyuknak akar, akinek nagy-nagy tervei vannak Szlovákiában élő nem­zetsége talpra állításáért. A ki­rályjelölt szövevényes üzletei­nek, kételyes üzelmeinek kö­szönhetően azonban, a rendőr­ség közbelépett nemrégiben, s vizsgálati fogságba helyezte a korona várományosát. A Farkas cég vezérigazgatója keményen belevetette magát a közéletbe. Megalapította a „Munka és biztonság pártját”, amely a parlamentbe ugyan nem került be, ám a cigányság körében népszerű intézkedése­ket foganatosított. Bérbe vette a Rimaszombathoz tartozó Dúsa-úti lakótelepet, ahol min­tegy hétszáz roma él, s amelyet ezért a gömöriek egyszerűen csak „Fekete város” néven em­legetnek. A lakótelepen a téli hónapokban kritikussá vált a helyzet. A szülővárosában nem éppen népszerű „megváltó”, mivel a romák nem fizették rendesen a lakbért, elzáratta a vizet, kikapcsoltatta a fűtést. Nemsokára kályhacsövek pöfé­keltek a panelházak ablakaiból, bezárták a helyi iskolát és óvo­dát, s a közeli erdő fáit is megti­zedelték. A város csalódott, a képviselők kiábrándultak, a ki­szolgáltatott helyzetbe került romák szitkozódtak, s a fe­szültté vált helyzetben a városi hivatal idő előtt felbontotta a lakótelep működtetésére kötött, két éves bérleti szerződést. Miközben az odahaza nép­szerűtlenné vált királyjelölt el­vesztette „fele királyságát”, Csehországban továbbra is jól mentek dolgai: az újságok arról cikkeztek, hogy a cseh kormány 15 millió koronával támogatja ottani - Most városában - lakó­telepi kezdeményezéseit. Ezt megelőzően a romák tanácsa már királlyá választását szor­galmazta. Állítólag két kiló arany, rengeteg értékes ékszer és drágakő gyűlt össze közada­kozásból. Az ország kettéválása után egyre aktuálisabbá vált a Szlo­vákiából kivándorolt romák ha­zaköltözése is. Azon az alapon, hogy egy királynak ország is kell, föld is kell, a királyjelölt mintegy harmincöt hektárnyi földet vásárolt Várgede község közelében. Azt sem rejtette véka alá, hogy a közeli Haj­nal-völgyben romafalut akar felépíteni. Ez persze az érintett gömöri község önkormányzatá­nál és lakosságánál éles tiltako­zást váltott ki. A királyjelölt felemás megítélése és értéke­lése az MTV2 csatornája Meg­áll az ész c. műsorában Ma­gyarországra is eljutott. A trónkövetelő, hogy jobban előkészítse szertartásos megko­ronázását, a római katolikus egyháznál is jelentkezett. „Őfelségét” szeretettel fogadta, és megértéssel hallgatta a rozs- nyói püspök, aki alázatosságra, Isten iránti hűségre, tanulásra serkentette a romák első embe­rét, akinek vallástörténeti köny­veket ajándékozott. Sokan nem értették, miből' is ment ilyen jól a királyjelöltnek. Bár tudták, hogy Csehország­ban, Kárpát-Ukrajnában, Szlo­vákia-szerte és még ki tudja hol, merre vannak üzletei, érdekelt­ségei a vállalkozó Farkas Já­nosnak, egy idő után mégis kií­ratta irodájának ajtajára: „Kö- nyöradományokat tovább nem adunk és senkit sem szponzorá­lunk!” Az adóellenőrök, biztosí­tótársaságok, de még a rend őrei sem tudtak nála semmit sem ta­lálni. Igaz a Rimaszombatban vásárolt munkásszállója két íz­ben is kigyulladt, irodájába be­törtek és eltűntek a számlák, s a könyvviteli irattár nagy része is. Az adócsalás gyanúja egyre éle­sebben körvonalazódott, a rossz nyelvek vöröshigannyal és kábí­tószerrel való üzérkedésről is beszéltek - sőt a lapok is meg­pendítették ezen híresztelése­ket. Többszöri fenyegetés, lő- fegyveres merénylet után jött csak az igazi „bomba”, egy ul­timátumszerű fenyegető levél. Ezt követően felgyorsultak az események. Április 4-én reggel a kerületi rendőrkapitányság pa­rancsára a rimaszombati járási rendőrszervek előállították a ki­rályjelöltet. Miután innen meg­lépett, lakásán érték utói, ahol fiával egyetemben késsel a ke­zükben fogadták a rendőröket. Bár nem történt sérülés, ezen tettük is törvénybe ütköző cse­lekedetnek számít. Aztán jött az infarktus, de a kórházban kide­rült: nem annyira súlyos a do­log, hogy a trón várományosa vizsgálati fogságba ne vonul­hasson. Az őrizetbe vétel okát pontosan nem tudni - egyesek uráncsempészésről, mások gaz­dasági bűncselekményekről, mindennemű rendőri tilalom és idézés semmibevételéről szól­nak. Polgári László Hírül adtuk, hogy óvodai át­csoportosításokra kerülhet sor Salgótarjánban, mert miközben egyre kevesebb a gyerek, az in­tézmények száma nem csök­kent. Ugyanakkor a városi költ­ségvetés hiánya miatt közel 22 millió forintot volt kénytelen elvenni a képviselő-testület a művelődési ágazattól. Az elő­terjesztők alapelve az volt, hogy a gyermekközösségek ne bo- moljanak szét, és a változtatás a szülőkre se hárítson jelentős többletterheket. Március 29-én tárgyaltak erről a képviselők, a Gábor Áron Általános Iskola ügye után, és egyikről sem hoz­tak döntést. Április 29-én, hétfőn újra na­pirendre kerülnek az intézmé­nyek. Bratinka Gábort, az ön- kormányzat művelődési osztá­lyának vezetőjét kérdeztük, mi módosul az előterjesztésben a márciusi változathoz képest?- Néhány pontosabb infor­mációt kértek a képviselők. A hétfőn előterjesztésre kerülő változat tartalmazza, hogy hány dolgozót érint, és milyen meg­takarítást eredményez az össze­vonás.- Közben az óvodákban már elkezdték az új csoportszobák kialakítását.- Nem tudok most erről töb­bet mondani, mert miközben o m költségvetési megszorítások vannak, az ezek kezelését fel­vázoló döntés még nem szüle­tett meg.- Meddig lehet kitolni a dön­tés időpontját? Hiszen ha igent mondanak a képviselők az elő­terjesztésre, akkor a következő nevelési évet már aszerint kez­dik az érintett óvodákban.-A következő nevelési évre vonatkozó beiratkozás éppen ezért nem történt még meg, és ez tovább már nem halasztható. Az április 29-ei döntés lenne az a végső időpont, ami alapján azt kellő ütemben lehetne végrehaj­tani.- dudellai ­Ez itten, kérem, Magyarország No de hát ne búsuljatok! „A görög-keleti vallásban/ nyugalmat nem lelt, csak pa­pot-/ országos volt a pusztu­lásban,/ no de hát ne búsulja­tok!" „Ki beszél itt József Attilá­ról?” - Ez volt egy rádióműsor címe, amelyben mégis min­denki József Attiláról beszélt. Azt kutatták, hogy ki volt Jó­zsef Attila, akihez fordultak pártfunkcionáriusok, egyházi vezetők és mindenből kiábrán­dultak egyaránt? Kommunista költő volt-e, párttag volt-e, ki­zárták-e, barátságban volt-e Rákosi elvtárssal? Akár igen, akár nem a vá­lasz, én szeretem József Attilát, és továbbra sem akarom azon törni a fejem, hogyha Marosán György azt mondta, hogy nem zárták ki a pártból, akkor ez azt jelenti-e, hogy magától lépett ki? Hallgattam, hogy mikor ki­nek volt jó, és mikor ki nem vállalta őt egykor, és a mai új­ságírók jutottak eszembe (akikkel ez szintén előfordul). És egy minapi interjúalany, aki mélyen elítélte a sajtó pesz- szimizmust sugárzó munkatár­sait, ami, ugye már közhely. És egy próbálkozás: kísérje el az interjúalany az „elítélt” újságí­rót, amikor dolgozik és nézze meg, mit lát sinte nap mint nap. Üljön ott, amikor sír az öreg házaspár, hogy jobb lenne, ha őket is elaltatnák, mint a ku­tyákat szokás. Álljon a lakás­ként használt istállóban, és fél­jen ő is, nehogy most bukkan­jon fel az emlegetett kígyó meg patkány. Hallgassa meg, ho­gyan él a varrónő a hétezer fo­rintos nettó keresetéből és eb­ben a hangulatban segítsen op­timizmust sugallni. Csakhogy az interjúalany más körökben forog. Kormányember és a kormányemberek mindig op­timisták. Legalábbis a követ­kező választásokig. Ez a rovat igyekszik most optimizmust sugározni József Attilával élve és elnézést kérve a tegező formáért: No de hát ne búsuljatok!- D. I. -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom