Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-17-18 / 89. szám
1993. április 17-18., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Karancsberény Radics István akvarellje A filmek megmaradtak Lezárult egy korszak Amatőrből profi lesz a Mikszáth Kiadó Legfőbb cél az értékrend garantálása A salgótarjáni Mikszáth KiA salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum 1984-ben létrejött és ez évben a gazdasági kényszerítő körülmények miatt megszűnt videoműhelye csaknem egy évtized alatt olyan hatalmas, semmivel sem pótolható dokumentációs anyaggal gazdagította az intézményt, s általa az érdeklődő közönséget, ami a jövő kutatói számára is föltétlenül figyelmet érdemlő. Bár a Kovács Bodor Sándor vezette műhely megszűnt, a filmek, mozgókép-dokumentumok megmaradtak, jelezve, mi történt a nyolcvanas években, a kilencvenes évek elején Salgótarjánban, Nógrád megyében, mi foglalkoztatta az embereket, mit tett a múzeum az igények kielégítésére, és milyen sikerrel? Mindenekelőtt a saját készítésű filmeket érdemes megemlíteni, amelyek múzeumi kiállításokat mutatnak be, és más témákat is földolgoztak. Ezek közé tartozik a Társadalmi események Salgótarjánban 1948^19, című film. Ide tartoznak a múzeumi kiállításokat bemutató hosszabb-rövidebb filmbeszámolók is, köztük A losonci 23. gyalogezred a Donnál 1942-1943 emlékkiállítás, a Volt egyszer egy mesterség (szlovák drótosok, Zsolnai Múzeum), a Nógrád megye sport - története, a Kisvárosi Gulliver (posztumusz portré fűm Hibó Tamásról). Ezenkívül külön figyelmet érdemelnek a dokumentálások, például a felújított balassagyarmati Palóc Múzeum megnyitásáról, a Szabó István-em- lékünnepségről, Kazárról, a csesztvei Madách-napról (1992), idős Szabó István szobrászművész temetéséről, Ben- czúrfalváról, a „70 éve város Salgótarján” címmel tavaly rendezett tudományos konferenciáról, és így tovább. Több filmet átvett a műhely a Salgótarjáni Városi Televíziótól és a Magyar Televíziótól is, amelyek szintén a gyűjtemény részét képezik. A városi televíziótól vették át a többi között a 70 éves város Salgótarján, az Erdei Sándor-interjú, a Hőerőmű-vállalat Salgótarján, a Salgótarjáni címer és zászlótervek, az Augusztus 20-i rendezvények, a Fayl Irén-képek, a Madách S. A Martinovits Ignác féle „szabadságfája’’, a Vasútpa- namák Nógrádban „interjú dr. Szvircsek Ferenccel" című filmet. A Magyar Televíziótól vették át például a Körösi Csorna Sándor nyomában, Az ember tragédiája fesztivál Budapesten 1992, a Szülőföldem Losonc (Duray Miklós), a Hollókő - Világörökség 1992, a Mindszenty József Felsőpetényben, a Ra- jeczky Benjamin emlékére című filmet, vagy a kitűnő Ars Mu- sica tízrészes, Rajeczky Benjamin által vezetett zenei sorozatot. —th adó rövid történetében lezárult egy korszak. Úgy tetszik, az amatőrizmusból a profizmus felé vezető űt nehezén a kiadó már túljutott. Az eddigi tevékenységről, a gondokról és a további elképzelésekről faggatjuk dr. Német János igazgatót. — A kiadó alapításától, 1990 májusától elérkezett az idő a számvetésre. A közelmúltban az illetékesek részéről ez meg is történt. Mik e számvetés legfontosabb tanulságai? — A csaknem két és fél év valamennyi tanulságára itt nem térhetek ki, terjedelmi okból. A leglényegesebb megállapítások közé tartozik az, hogy tevékenységünk ideje alatt olyan mennyiségű teljesítmény állt össze, amely önmagában is imponáló, tekintettel a feltételekre, illetve azok hiányára. Most azonban elérkezett az idő arra, hogy bizonyos szervezeti változások történjenek. Az értékrendet azonban mindez nem befolyásolja, ez továbbra sem változik. Meg kell még teremtenünk a kiadói profizmushoz szükséges feltételeket, most ez az elsőrendű cél. A kiadót továbbra sem a költségvetés támogatja, tehát vállalati formában termeljük meg a működéshez szükséges erőforrásokat. — Említette az imponáló teljesítményt. Mit jelent ez? — A kiadó saját gondozásában 15 kötetet, hanglemezt és kazettát adott ki, és mintegy 29 kiadványt gondozott társként. Ezek között szerepelnek folyóiratok, könyvek, sőt, kulturális események is. Legnagyobb kiadói sikerünknek szlovák nyelvkönyvünket tartjuk. Ebben ösz- szegeződik mindaz a szellemi kapacitás, technikai tudás, ami túllendíthet bennünket a „vidéki műhely” státusán. A többi között, e megállapítás indokoltságát támaszthatja alá az a tény is, hogy az utóbbi időben több országos jelentőségű kiadó (Gondolat, Magvető stb) és intézmény együttműködik velünk, illetve jelzi ennek szándékát. Ez megmutatkozik a nemzetiségi, kisebbségi könyvkiadásban, s más közös kiadások tényében. — Akadhatnak olyanok, akikben fölvetődik a kérdés, mennyiben nógrádi a Mikszáth Kiadó? — Időnként valóban hallatszanak is ilyen hangok. Úgy gondolom, kiadónk mindenekelőtt azért nógrádi, mert nemcsak nevében, de tevékenységében hangsúlyt helyez a Mik- száth-örökség gondozására. Ezenkívül kiadja a megyében élő és egyetemes értéket produkáló alkotók műveit. Viszont továbbra sem vállaljuk a lokali- tás nyűgével terhelt amatőrizmust. Nem fogad el a kiadó semmiféle hatalmi beleszólást sem a munkájába. Nem vagyunk ilyen értelemben megyei intézmény, önálló vállalat vagyunk. Megrendelésekkel természetesen támogathatnak bennünket, erre szükségünk is lenne. Akik megyeiségünket kérdőjelezik meg, azoktól — paradox módon — egyetlen egy megrendelést sem kapott a kiadó, ideértve az önkormányzatokat is. Mindazonáltal úgy vélem, a kiadói munkát sikerült megtanulnunk, hiszen e régióban korábban nem volt irodalmi kiadó. Mindez a közreműködők segítsége nélkül nem lett volna lehetséges. Örülök annak, hogy mindinkább kezd kialakulni körülöttünk egy szellemi bázis. — Ez miben nyilvánul meg? — Sikerült a kiadó körül létrehozni a kiadói tanácsot idén januárban. Ennek tagjai közé tartozik dr. Horváth István (művelődéstörténeti, honismereti szerkesztő), dr. Praz- novszky Mihály (Madách-, Mik- száth-hagyomány, nógrádi hagyományok), Csipka Rozália kormányfőtanácsos (nemzetiségi és műszaki főszerkesztő), dr. Végh Károly minisztériumi tanácsos „irodalmi és képző- művészeti főszerkesztő” és jómagam. aki a művelődéskutatói, zenei és közművelődési tematika gondozója vagyok. A kiadói tanács fő feladata az értékrend hosszú távú garantálása. Ez ad esélyt a kiadónak arra, hogy a vállalt tartalmakat, értékeket továbbvigye, s munkánkban ne csak a piaci követelmények érvényesüljenek. A napi kiadói tevékenység mellett most a legtöbb energiát a Mikszáth Kálmán Társaság szervezése köti le. Ennek célja, hogy nagyobb társadalmi bázis jöjjön létre a kiadó körül. A társaság megalakulására, terveink szerint, május végén, az ünnepi könyvhét tájékán kerül sor. Első rendezvényünket Salgótarjánban szervezzük meg, ahol a kiadó bemutatja eddigi tevékenységét, az általunk kiadott szerzők közreműködésével. —Léptékváltásra is sor került, mi ennek a lényege? — A kiadónak sikerült nyomdát szerezni, a salgótarjáni Uniprintet. Hegyi Zoltán elnök és Gregor József nyomdavezető rokonszenves munkája és szakmai profizmusa a Mikszáth Kiadó további tevékenységét is meghatározza. E nyomdai háttér nélkül tartalmi céljaink megvalósítása sem lenne lehetséges. —mér Megjelent a Magyar utazók lexikona „Mi az utazás? Törekvés idegen tájak meglátogatására és megismertetésére; elhatározás minden jó összegyűjtésére, ami akár a haza vagy a közelvalók, akár önmagunk számára valamiképpen előmenetelre és dicsőségre lehet.” Ezzel az 1644-ből származó idézettel kezdődik a Balázs Dénes által szerkesztett 463 oldalas kötet, mely több mint 700 szócikket tartalmaz. Többségükben jeles személyiségek él- retrajzi adatait, munkásságuk rövid ismertetését és legfontosabb írásaikat; de önálló szócikként tüntetik fel a szerzők a legfontosabb magyar expedíciókat is. Az utazó fogalma a történelem során változott, hiszen régen egy távoli földrészre való puszta eljutás is utazói rangot eredményezhetett, míg századunkban csak azt tekinthetjük utazónak, aki jelentős mértékben járult hozzá egy terület tudományos feltárásához, vagy megismertetéséhez. A lexikont lapozgatva jó néhány nógrádi illetőségű személyiséggel találkozhatunk. Például Privaldszky Imrével, aki a múlt században a Balkán és Kis-Ázsia növény- és állatvilágának kutatója volt. Eredményes pályáját jobbágyi birtokán fejezte be. Az ugyancsak jobbágyi születésű Gubányi Károly a Távol-Kelet és Ausztrália kiváló ismerője volt. A kötetben olyanok is helyet kaptak, akik ugyan nem jutottak el távoli területekre, de alapvető módon járultak hozzá a Kárpát-medence tudományos megismeréséhez. Közéjük tartozik Petényi Salamon János is, aki botanikai és madártani kutatásai mellett a magyarországi kihalt gerinces állatok tanulmányozásában a legelső volt. A szécsényi születésű Hay- nald Lajos érsek botanikai munkássága révén kapott helyet a magyar utazók és felfedezők népes táborában. Dr. Hír János Hétfőn díjzsűri a múzeumban Vállalatok, gyárak nélküli támogatás Változó világunk valóságához tartozik, hogy a megyei művészeti életben is változnak a mecenatúra formái. Örvendetes, hogy április 24-én a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban ismét megnyílik a tavaszi tárlat, immár 22. alkalommal. Hétfőn, április 19-én lesz ugyancsak a múzeumban a díjzsűri. Mintegy tíz díjat adhatnak át a művészeknek. A díjalapítók között városi, megyei önkormányzatok, minisztériumok, országos szervek találhatók, viszont hiányoznak a gyárak, vállalatok, vállalkozók a művészeteket támogatók közül. I Színházi esték Bajor Imrét, Kovács Istvánt, Koós Jánost, Nyertes Zsuzsát és Sáfár Anikót egyaránt nyíltszíni taps fogadta színpadi belépőjük alkalmával, bizonyságaként annak, hogy a salgótarjáni közönség egy része - a médiákból - ismert „nevek” kedvéért megy színházba. Fajsúlyos darabok, színvonalasnak ígérkező előadások sem vonzzák az érdeklődőket, ha a színlap egy kevéssé ismert társulat „nevenincs” színészeit hirdeti. S fordítva: a kedvencek esetében mindegy, hogy mit játszanak, csak itt legyenek személyesen. Ráadásul a fent felsoroltak nem is mindegyike tartozik ebbe a kategóriába. Bajor Imre, - a Szomszédok című szappan- opera Öli úra, a rádiókabaré falugyűlésének kétes erkölcsű tanárnője - viszont igen, s ha már őt megtapsolták, illendőségből kijárt hasonló fogadtatás a többieknek is. Köztudott; az emberek szeretik a szórakoztató, könnyed ki- kapcsolódást ígérő előadásokat. Mégis kétlem, hogy hasonló érdeklődés kísérte volna Siegfried Geyer (?) Végre 1 úriasszony című vígjátékát, ha nem a Vidám Színpad társulata mutatja be népszerű férfi és bájaikról híres női szereplőkkel. Annál is inkább, mert a darab maga nem több egy átlagos bohózatnál, amelyet ezerszámra írtak világszerte. Még akkor sem, ha spéciéi Budapesten játszódik, hiszen a helyszín esetleges, s a korszaknak (harmincas évek) is csak annyiban van szerepe, hogy hiteles legyen a gróf és a lakáj, az úriasszony és a szobalány viszonya. A sztori - mint a bohózatokban annyiszor - sorozatos félreÖli úr frakkban Mindhárman inkognitóban (Koós J., Nyertes Zs., Bajor I.) értéseken alapszik. Gastonra - a nőfaló Szaszovszky gróf inasára- rámosolyog a szerencse: gazdája távol létében egy gyönyörű hölgy őt nézi grófnak és a jelek szerint hajlandó vele flörtölni. Igen ám, de a házigazda váratlanul hazatér és rájön a turpis- zságra. Veszi azonban a lapot, nem leplezi le Gastont, sőt megengedi, hogy frakkjába bújjon, ő pedig a lakáj mellényét ölti magára. A bonyodalmat fokozza, hogy az arisztokrata feleségnek hitt vendéghölgy is álcázza magát az elegáns ruhában: valójában ő is szolgáló, akinek - ugyancsak - kapóra jött, hogy a ki kapós nagyságos asszony alakjában tetszelegjen. A darab - és még inkább az előadás - kulcsfigurája Gaston, akit Bajor Imre személyesít meg. Javára írandó, hogy - a fentebb jelzett alakoktól eltérő- újabb hangon képes megszólalni s jól adja vissza a gróffá avanzsált inas setesutaságát. Esetenként azonban rájátszik a meglepődésire s nem ritkák a hatásvadász fordulatai. A táncdalénekes Koós János mindig is szerette más műfajban is kipróbálnia magát - több-kevesebb sikerrel. Úgy látszik, hogy nem vette kedvét a színjátszástól a Hasfelmetsző Jack kudarca. Ezúttal a Don Juan Szaszovszky gróf alakjában jól érvényesül férfias megjelenése, de inasként is találó gesztusokkal él. Vannak azonban szöveghibái. A darabban szereplő három hölgy - Nyertes Zsuzsa, Sáfár Anikó és Rátonyi Hajni - dekoratív kosztüméit Kovács Anikó Mercedes tervezte. Mindhárman jól is mutatnak benne. A kifogástalan alakú, főként pikáns epizódszerepekből ismert Nyertes Zsuzsa azonban meglehetősen nehezen birkózik a számára szokatlanul sok szöveggel. Pethes György jó tempójú előadást rendezett, s -mint a közönség - ő is bízott a nevekben. Nagyjában-egészében - a nézőkhöz hasonlóan - neki is beváltak a számításai.- csongrády Versek- illusztrációk a könyvtárban Költészet napi kiállítással várja az érdeklődőket a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár ezekben a napokban. Versek-illuszt- rációk címmel nyitották meg azt a tárlatot, amely a testvérmúzsák sajátos találkozásáról szól, versekhez, verseskönyvekhez készült illusztrációkat, borítókat mutat be. A tárlatot József Attila műveinek különböző kiadásai vezetik be. Igen jelentős helyet kaptak a nemrég elhunyt, vagy ma is élő és alkotó kortárs költők szépen „illusztrált” könyvei. Az egyik legszebb ezek közül Kormos István ' Szegény Yorick című műve, amit a pásztói születésű Csohány Kálmán rajzai díszítenek. Nógrádban élők, vagy ide kötődők köteteit is bemutatja a kiállítás. Az Erdős István szerkesztette Napsütésben antológia illusztrációi közül látható Somoskői Ödön és Czinke Ferenc rajza. Bódi Tóth Elemér A nyomtalanság csodái című verseskötetének borítóját Kollár György grafikája díszíti. End- rődi Bella János A szólítás napja című kötetét a költő maga illusztrálta. Ugyancsak ezt tette Csikász István Vallatás című kötetével. Tóth Sándor Belül ragyoghatsz című verseskönyvét Boroksa András rajzai gazdagítják. Adám Tamás Csókok a seben címmel kiadott kötetében a fotó és rajzok Pénzes Géza művei. Lőrinczy István Stációk a hegyen című kötetét Szász Endre illusztrálta. A formailag is szép könyvek kedvelőinek élményt kínál e tárlat
