Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17-18 / 89. szám

4 HÍRLAP 1993. április 17-18., szombat-vasárnap A kormány kellemetlen helyzetbe hozza az önkormányzatokat Beszélgetés dr. Csehák Judittal aktuális egészségügyi, szociálpolitikai kérdésekről A Szocialista Párt meghívá­sára a közelmúltban fórumon vett részt Szécsényben dr. Cse­hák Judit, a párt országgyűlési képviselője. Arról beszélget­tünk vele, hogy miként látja ő személy szerint az ország szoci­ális, egészségügyi helyzetét, miként ítéli meg a hozott törvé­nyeket.- Azt mondják, hogy a szocia­listák a szociálpolitika ellen lép­tek fel a költségvetési vitában, a szociális törvény elfogadásá­ban.- Ez így nem igaz. Mi ugyan a régi és a mainál alacsonyabb normatívák fenntartását javasol­tuk, de mellette azt is, hogy ne legyen 6 százalékos áfaemelés és személyi jövedelemadóból a 30 százalék helyett, változatla­nul 50 százalék maradjon az önkormányzatoknál. így a je­lenlegivel szemben 13 milliárd forinttal több pénzük lett volna a szociálpolitikai célok megva­lósítására.- Az elfogadott szociális és a módosított társadalombiztosí­tási törvénynek mik a pozitívu­mai és a negatívumai?- Március elejétől a nyugdí­jas házastárs egy évig igényt tarthat az elhunyt társa nyugdí­jának 50 százalékára. Kedve­zőbben alakult a nyugdíj össze­gének megállapítása. Három kiskorú gyermek után gyer­meknevelési támogatást lehet kérni az önkormányzattól. Kár, hogy ezt csak az édesanya ve­heti igénybe. A gyermekét egyedül nevelő édesapának mi­niszteri rendelet szabályozza a létjogosultságát.- Bosszantotta, hogy az ön ide vonatkozó javaslatát nem fogadták el?- Igen. Szerintem ugyanis az a helyes, ha a szülők döntik el, hogy a gyermek nevelésével, ápolásával összefüggő szociális kedvezményeket melyikük ve­szi igénybe. Ezen a téren még van mit tenni a férfi egyenjogú­ságáért. A legsúlyosabb negatívum az, hogy a kormány kellemetlen helyzetbe hozza az önkormány­zatokat. Mindenféle ellátást deklarál, de a megfelelő anyagi támogatást nem teszi mellé. Az önkormányzatoknak 3 hónapon belül meg kell hozni a külön­böző szociálpolitikai törvényeit. Olyan törvényeket kénytelenek alkotni, amit a szűk anyagi tá­mogatással meg tudnak valósí­tani. Nyilván, ha szigorúbb^ fel­tételeket szab a törvény, a la­kosságot bizonyos mértékig szembeállítja az önkormányza­tokkal. Megváltozott a munka- nélküli segélyből kiszorulók se­gélyezési rendszere. Eddig ha­vonta 4000 forintot kaptak. Ez­után az új törvény szerint a mi­nimális öregségi nyugdíj 80 százaléka lesz a segélyezési összeg. Ez valamivel több, mint 5000 forint. Ez kedvező vonás. De csak abban az esetben jár, ha a család egy főre eső jövedelme nem haladja meg az előbb emlí­tett összeget. Mondjuk, ha egy gyermektelen családban az egyik házastárs munkanélküli, a másik keresete 12000 forint, már nem jár nekik a munkanél­küli segély.- A TB idei költségvetését 40 milliárd forint hiánnyal fogadta el az országgyűlés. Korábban döntöttek arról, hogy a TB-nek vagyont kell adni. Erre a mai napig nem került sor. Hogyan látja ön ezeknek a belső össze­függéseit?- A hiány egyfajta hivatko­zási alap arra. hogy ezért nem lehet nyugdíjat emelni, vagy az egészségügyet fejleszteni. En­nek az érvelésnek több a szép­séghibája. A TB-nek nem lenne 40 milliárd forintos hiánya, vagy kisebb lenne a hiány, ha az említett vagyont megkapta volna. Erre a mai napig nem ke­rült sor, így érthető, hogy annak Dr. Csehák Judit Gy. T. hozadéka sem jelenhet meg a bevételek között. Nem lenne hi­ánya akkor sem, vagy jóval ki­sebb. ha mondjuk a saját műkö­désére kevesebbet fordítana, így a székházuk építésére 5 mil- liárddal többet költenek, mint az elmúlt évben. Nem volna hi­ányuk, ha nem lenne ilyen nagy a kintlévőségük. Mint ismere­tes, ez az összeg már eléri a 100 milliárd forintot. A mi vélemé­nyünk az, hogy tessék vagyont adni a TB-nek, érdekeltséget, és kötelezettséget teremteni a kint­lévőségek behajtására, valamint csökkenteni kell a működési ki­adásokat. — Miből jött össze a 40 milli­árdos hiány?- A kérdés helyesen úgy szólna, hogy miként faragták le 40 milliárdra a 80 milliárdos va­lós hiányt? Az idei nyugdíjeme­lésben több mint tíz milliárdot nem kaptak meg a nyugdíjasok. Az infláció ellentételezésére az egészségügyiek nem kapják meg a tizenöt milliárdot. A hi­ányzó többi összeget félmilliár- donként, milliárdonként a táp­pénzből, gyógyszerkeretből, az özvegyi nyugdíjból, közgyó­gyellátásból és a legkülönbö­zőbb ellátásokból szedik össze, a jelenlegi a társadalombiztosí­tási szabályok szigorításával.-Mi a helyzet 1993 tavaszán az egészségügy finanszírozásá­ban? Az ott dolgozóktól azt hal­lani, hogy még az elmúlt év szintjén sincsenek.- Nem jobb. sőt rosszabb a helyzet, mint tavaly. Nem kap­ták meg még az átlagos infláció ellentételezését sem. Az árak emelkedése azonban az ágaza­tot az átlagosnál jobban érinti. Az átlagosnál jóval nagyobb volt az áremelkedés a gyógy­szerek, az energia és az élelme­zés területén. A költségvetésük azonban megegyezik a tavalyi­val. Könnyen ki lehet számítani, hogy az mit ér 1993-ban. Az ágazatban dolgozók bére nem emelkedett. A kórházakban, a járóbeteg ellátásban dolgozó egészségügyieknél az év máso­dik felében 10 százalékos bér­emelés várható. Külön prob­léma a 13. havi fizetés, amit a közalkalmazotti törvény előír, de pénzt nem adtak hozzá. Mint ismeretes a TB. év elején ezt az összeget megelőlegezte úgy, hogy ez év második felében a kórházak kell fizessék. Miből? Abból a költségvetésből, ami a zavartalan működésre sem elég?- A parlament előtt volt az a törvényjavaslat, miszerint a kórházak, egészségügyi dolgo­zók különleges szolgáltatásai­kért pluszpénzt kérhetnek a be­tegektől . . .- Az előterjesztők úgy gon­dolták, ha ők nem tudják meg­adni az egészségügynek azt a pénzt, amire szüksége van, sze­rezzenek maguknak. Ez a javas­lat a járóbetegeket ellátó, terü­leti ellátást nem vállaló házior­vosoknak megengedte volna, hogy a kártyapénz mellé pénzt kérjenek a betegtől. A kórhá­zaknak is lehetővé tette, hogy június 1-jétől saját maguk hatá­rozzák meg, hogy mely ellátást tekintenek extra szolgálatnak, s ezek után annyi pénzt kérjenek, amennyit maguk indokoltnak tartanak. Mi elleneztük ezt a ja­vaslatot és nem is került elfoga­dásra. Két napi vita után a kor­mányzati képviselőtársaimmal sikerült beláttatni, hogy ez tönkreteheti a magyar egész­ségügyet, az orvos-beteg kap­csolatát.-A parlament új nyugdíjtör­vénye a nők körében nem ara­tott osztatlan sikert. Mi az ön véleménye a nők nyugdíjkorha­tárának a megemeléséről?- Ne örüljenek a férfiak. Az ő nyugdíjkorhatárukat is feleme­lik. Amikor a nők elérik a 60 éves nyugdíjkorhatárt, akkor a férfiaké is emelkedik. Mind a két nemnél 62 év lesz a nyug­díjkorhatár. Mi ezt a módosítást nem szavaztuk meg. Nem azért, mert az a szakmai vélemé­nyünk, hogy a nyugdíjkorhatár változatlan maradhat. A korha­tár megemeléséről azonban a foglalkoztatáspolitikától elkü­lönülten nem lehet dönteni. Nem lehet a korhatár emelését olyan időpontra időzíteni, ami­kor 1 millió a munkanélküli, amikor a pályakezdő fiatalok nem tudnak elhelyezkedni. Ha egy fiatal nőnek nincs munkavi­szonya, nem jogosult a munka- nélküli segélyre, gyesre, gyedre és minden másra, ami munkavi­szonyhoz kötött. Mi fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy ezt a döntést felül kell vizsgálni és alkalmasabb időpontra kell idő­zíteni a korhatáremelést.- Nemcsak a korhatárt emel­ték fel. A résznyugdíjhoz szük­séges 10 év helyett ezután 15 év munkaviszony szükséges.- Ebben az a drámai, hogy az így nyugdíjba vonultak a netto kerestük 44 százalékát kapják meg, maximum a mindenkori szociális járadéknak megfelelő összegű nyugdíjra jogosultak. Szigorodott a törvény azzal is, hogy aki utolsó 5 évében nem tud elhelyezkedni a nyugdíjazá­sát megelőzően, az csak a nyugdíjba vonulás évének mi­nimálbére alapján kiszámított nyugdíjat kaphatja. Függetlenül attól, hogy előtte 30 évig kemé­nyen dolgozott és jól keresett. Azt is tudni kell, hogy most már minden 1988-tól megszerzett keresetünk nyugdíjalapot ké­pez, ezért fontos, hogy milyen bérrel alkalmazzák a fiatalokat és a középkorúakat. Eltörölték azt a szabályt, hogy aki nyugdí­jasként ledolgozott 3 évet, az újra számoltathatja a nyugdíjjá­radékát. Ez a rendszer 1996. február 28-ával fut ki. Tehát aki most megy nyugdíjba, s úgy gondolta, hogy rádolgozik, az már nem tudja megszerezni 1986. február végéig a szüksé­ges 36 hónapot. Ezért az ilyen személy ne is fizessen 6 száza­lék nyugdíjj áru lékot. Fontos még, hogy a nyugdíjakat évente netto keresetek emelkedésével azonos arányban kell emelni. Az idén a kormány által prog­nosztizált kereset-emelkedés 16 százalék, így a nyugdíjakat is ennek arányában kell emelni. Sajnos az az igazság, hogy erre a teljes fedezet jelenleg nincs biztosítva.- Május 21 -én kerül sor a TB önkormányzat megválasztá­sára. Mi erről a szocialisták vé­leménye?-Mi támogatjuk és fontos­nak tartjuk a tanács megalaku­lását. A társadalombiztosítási képviselők egyetértési jogot gyakorolnak a kormánnyal szemben számos kérdésben. A kormánypártiak olyan törvényt fogadtak el, hogy ez a választás csak akkor lesz érvényes, ha legalább huszonöt százalékos lesz a megjelenés. Ezért én is arra biztatom a lakosságot, hogy menjenek el és szavazza­nak.- Köszönöm a beszélgetést! Szenográdi Ferenc Felettünk a béka, alattunk a „J” függvény mélypontja, úgy különben meg gazdasági élet az van A jól irányított gazdaság az alapja mindennek Privatizációról, bürokráciáról, befektetésről — Tardos Mártonnal A közelmúltban Salgótarján vendége volt Tardos Márton, országgyűlési képviselő (SZDSZ), a parlament gazda­sági bizottságának alelnöke. A vele folytatott beszélgetés során a magyar kormány vállalkozá­sokkal kapcsolatos politikájá­ról, a külföldi és a hazai befek­tetések ösztönzésének lehetősé­geiről, illetve az ezzel kapcsola­tosan ejtett hibákról esett szó.- Magyarországon a túlsá­gosan sűríin változtatott rendel­kezések és jogszabályok, vámok, illetékek, adók nyilván elriasz- tóan hatnak mind a kül-, mind pedig a belföldi befektetőkre, és magára a privatizációra is. Mi erről az ön véleménye? Koncepció nélkül nem megy- A jelenlegi kormánynak eredetileg az volt az elképze­lése, hogy igazságosan szét­osztja a vagyont a társadalom tagjai között. Ennek ellenére nem volt koncepciója arra nézve, hogy milyen módon hajtsa ezt végre. Mondhatjuk azt is: fogalma sem volt arról, hogyan történjen az átalakulás. Egyszerre csak azon vette észre magát, hogy az a hatalmas vagyon, amivel az egykori kommunista hatalom befejezte a működését és amit nem külö­nösebben hatékonyan tudott használni, az egyszerűen annyit sem ér, mint amennyit korábban gondoltak. Addig működött ugyanis ez a magyar gazdaság félig-meddig sikeresen, ameddig zártak vol­tak a piacok, és ameddig a volt KGST országokban biztos érté­kesítési lehetőségre találhatott az áru. Most, amikor csökkent is a belső kereslet, és az egykor igen jelentős partnernek szá­mító országok piacain is ko­moly konkurencia alakult ki, a magyar vállalatok lényeges po­zíciókat vesztettek. A magyar vagyon - a nem­zeti, az államosított vagyon­értéke összezsugorodott. Ezzel kezdődött a baj, hiszen nem na­gyon van mit szétosztani, és amit meg értékesíteni szeret­nénk, arra nincsen komoly vevő. A befektető nyereségre törekszik- Mi lehet ennek az oka?-A formálisan, könyv sze­rinti értéken nagyon sokat érő vagyontárgyak - például gyá­rak, üzemek, amelyeknek saj­nos ma már csak egy kis része termel nyereséget - nem ren­delkeznek piaci értékkel. A be­fektetők ugyanis nyereséget akarnak, ráfizetéses üzleteket természetesen nem vásárolnak meg.- Mi jellemzi a hazai befekte­téseket? A rossz gazdasági helyzet el­lenére az elmúlt években még­iscsak kialakult valamiféle ma­gyar megtakarítás, és a külföldi befektetők is szívesen vennének valamit, amit értékesnek tarta­nak, és egyben tennének vala­mit a magyar gazdaság fejlesz­téséért - természetesen a saját anyagi hasznuk biztosítása mel­lett. Azokkal az árakkal viszont, amelyeket a könyv szerinti ér­ték alapján kialakítanak, nem tudnak mit kezdeni, mert az adott üzem nem termel legalább arányos nyereséget. Kialakul ezzel a reménybeli befektetők­kel egy sehová sem vezető, ér­telmetlen alku, amelyben a fe­lek nem tudnak megállapodni. Közben a cégek fizetésképte­lenné válnak, és szerencsétlen esetben még le is kell állniuk - sokszor olyankor is, amikor ez önmagában véve indokolatlan. Ott, ahol a bér sem termelő­dik meg, ott jogos lehet a leál­lás. Ott viszont, ahol a bér és az anyagköltségeket sikerül kiter­melni, és csak azért válik fize­tésképtelenné a vállalat, mert a korábbi terheket nem tudja elvi­selni, nem lenne szabad leállnia a termelésnek még akkor sem, ha az átalakulás természetszerű­leg szükséges lenne. így viszont csak a munkanélküliség növek­szik, és tovább rontja az általá­nos helyzetet... Kaotikus gazdasági rendszer-A magyar gazdasági élet fellendülését mennyiben segít­heti elő a privatizáció?- Csak a privatizáció a jár­ható út! A kommunista rendszer ugyan rendkívül rosszul, de ké­pes volt működtetni az állami struktúrát és a gazdaságot. Lé­nyegében mindent államosított, izolálta a piacokat, nem engedte működni a konkurenciát, a pa­rancsuralmi rendszeren ala­pulva működött is egy darabig a dolog. Valami kis piacot azért lehetett csinálni, kicsit javult is a helyzet az előző rendszer vége felé, de ha maradt volna az az állami struktúra, már rosszabb helyzetben lennénk.- Mikortól számíthatunk végre fellendülésre?- A gazdaság csak akkor kezd igazán használhatóvá válni, amikor kialakul a magán- tulajdon. Az előzmények miatt viszont mindez csak nagyon lassan jöhet létre, és nehezen fog kibontakozni. Ez a kaotikus gazdasági rendszer oka, és ráa­dásul Magyarországon ma ez van túlsúlyban. Talán nem is az a baj első­sorban, hogy nincs fizetőképes kereslet, hanem az, hogy nincs mit eladni. Tehát az igazi fel­adat nem az, amit két-három évvel ezelőtt gondoltunk, azaz hogy milyen módon lehetne a nagy értékű magyar állami tu­lajdon megvásárlására keresle­tet teremteni. A jelenlegi prob­léma már az, hogy hogyan le­hetne mozgásba hozni ezt a be­fagyott, nehezen mozduló, vesz­teséget termelő leállás szélén lévő, vagy már leállt üzemi struktúrát. Mozgásba hozni az állami vagyont- Jövőre újra választások lesznek. Az SZDSZ stratégiájá­ban milyen gazdasági elképze­lések jelentkezhetnek?- A választási stratégiáról csak annyit, hogy az előírások­nak megfelelően, a kiírt szava­zás előtt három hónappal kez­dődik a kampány. A gazdasági elképzelések természetesen sze­repelni fognak programunkban. Lehet rá készülni, de az illem- szabályoknak sem felelne meg a potenciális választások előtt egy évvel nyilatkozni róla. De arra, hogy mit kellene csinálni, ill. milyen kormány- programokra lenne szükség a gazdasági változások miatt, vannak elképzeléseink. Negatív periódusok után mozgásba kellene hozni a befa­gyott állami vagyont, hiszen tu­lajdonképpen ez az alapja min­dennek. Munkahelyeket kellene teremteni például. Nem lenne szabad, hogy meglévő munka­helyek a pillanatnyi struktúra miatt megszűnjenek! Ezek ké­pesek lennének pótlólagos be­fektetés nélkül is működni. Ál­lami támogatást azonban ezekre is kellene fordítani. Garanciális alapok kellenek-A piac szabályozása ho­gyan lehetséges az új struktúrá­ban? Ez is hozzájárulhat a gaz­dasági káosz fokozódásához ...- Az a véleményem erről, hogy még a jól szabályozott piac is ezt az önmagában véve őrületesen nagy feladatot, a to­tálisan államosított gazdaságból a magángazdaságba való átme­netét nem tudja biztosítani. Szükség van az állam szabályo­zási tevékenységére, garanciális alapokra, pénzügyi forrásokra is. Jól irányított gazdaság az alapja a dolgoknak, és nem kell azt sugallni, hogy mindez ön­magától bekövetkezik! Spontán módon ugyanis ennek nem nagy a valószínűsége ... A közgazdaságtan ismer egy „J” függvény nevezetű ábrát. E szerint a mélyre szakadó, gaz­dasági válsággal járó időszakot rendkívül lassú emelkedés szokta követni. A magyar állampolgárok sorsa azon múlik, hogy vajon hol lesz a „J” függvény feneke? Ha csupán a spontán folyama­tokat várjuk, akkor is el fog in­dulni persze az emelkedés, de akkor a béka feneke az egy ma­gas pontnak fog számítani a függvény azon részéhez képest, ami a „J” pont legalja ...- Most éppen hol tartunk ezen a „J” függvényen?- Azt nem tudhatjuk. Még innen a mélyponton- Mondhatjuk azt, hogy még mindig nem olyan rossz, hogy a jövőben ne lehetne még rosz- szabb?- Nem annyira rossz, hogy nem lehet ennél rosszabb - mondjuk ki ezt ebben a megfo­galmazásban. Az viszont biztos, hogy nem vagyunk még a mélyponton ... Az az állítás, mely szerint az export növekedett az elmúlt év­ben, vagy mert az ipari termelés és a megrendelésállomány vi­szonylag magas, még nem je­lenti azt, hogy minden rendben van. Ugyanis azok a vállalatok, amelyek nem jutnak így csődbe, azok is nagyon keveset tesznek a struktúra átalakításáért, és egy jelentős részük abból él, hogy eladja az irodaházait, üdülőit, egyéb ingatlanjait, vagyontár­gyait. Ez ugyan önmagában item baj, hiszen nem biztos, hogy szükség van ezekre - de ha a folyó termelés finanszíro­zására fordítják a kapott össze­get, abból világosan kiderül, hogy a gazdaságban komoly ba­jok vannak. Faragó Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom