Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-16 / 88. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. április 16., péntek Minden jó, ha jó a vége Pozitív visszhangja van a zenekari fesztiválnak Néhány nap eltelt már azóta, hogy véget ért Salgótarjánban a zeneiskolai zenekarok második országos fesztiválja. Ez a „távlat” már módot ad összegző értékelésre is. Erre kértem Becze Lajost, a salgótarjáni zeneiskolai igazgatóját, aki a vendéglátók élén „vezényelte” a háromnapos rendezvényt.- Mint a Nógrád Megyei Hírlap is többször megírta, a megrendezés szinte az utolsó percekig bizonytalan volt, hiszen az anyagi feltételeket központi szinten csak nehezen sikerült megteremteni. Ez nyilvánvalóan fokozta a szervezőmunka természetes nehézségeit, hiszen szinte mindent csak ideiglenesen lehetett rögzíteni. Annál nagyobb az örömünk, hogy a vendégek legnagyobb megelégedésére tudtuk biztosítani a fesztivál zavartalan megrendezését. Becze Lajos szavainak nyomatékosítására leveleket tett elém, amelyben más városok- béli kollégái köszönik meg udvarias, pontos munkájukat.- Pedig volt dolgunk elég, hisz 1300 gyermek és felnőtt 12 helyen. 30 kilométeres körzetben való elszállásolásáról, étkeztetéséről, 36 - különböző kategóriájú, összetételű és létszámú - zenekar programjáról kellett gondoskodnunk mondta az igazgató. - Azt, hogy minden precízen, gördülékenyen zajlott, elsősorban a zeneiskolai tanároknak köszönhető, hiszen feladatuk magaslatán álltak.- Hogyan ítélhető meg a szakmai színvonal, s a helyi zenekarok szereplése?- A neves szaktekintélyekből álló zsűri véleményét tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy az ifjúsági zenekarok két év alatt - a Veszprémben rendezett első fesztiválhoz képest - is sokat léptek előre, jelentős mértékben fejlődtek. Repertorájuk- ban a rangos zeneszerzők művei mellett, egyre nagyobb arányban van jelen a közönséghez közelebb álló könnyedebb muzsika is. A magas színvonalat jelzi, hogy a gála műsorán - melyet majd a magyar tévé is sugározni fog - tizenkét zenekar kapott helyet. Örvendetes, hogy a salgótarjáni zeneiskola úgynevezett kisszimfonikus zenekara is jó minősítést kapott, karnagyuk Torják Vilmos különdíjban részesült. Számunkra, nógrádiak számára persze az sem volt elhanyagolandó, hogy a nyitó- hangversenyen három felnőtt zenekarunk (a salgótarjáni szimfonikus, a Düvő és a Koncert fúvós) is bemutatkozhatott a szakma képviselői előtt. Meggyőződésem, hogy a város számos helyén adott térzenék népszerűsítették a fúvósmuzsikát, s abban is biztos vagyok, hogy e nagy léptékű rendezvény hatása a zenei nevelés folyamatában is pozitívan érzékelteti majd hatását, újabb lökést ad törekvéseiknek.- Salgótarján milyen házigazdának bizonyult?- E kérdésre adott válaszomat ketté kell választanom. Mindenekelőtt a városi önkormányzat anyagi és erkölcsi segítőkészségét emelném ki, a vezetők az első pillanatban felismerték e rendezvény kulturális, művészeti értékét, reklámhordozó szerepét. Az elismerés hangján szólhatok számos cég, vállalkozó támogatásáról is. A képző- és iparművészek közül többen is ajánlották fel díjként munkáikat. Mindezek alapján Salgótarján város joggal kap meghívást 1995-ben a zeneiskolai zenekarok Budapesten rendezendő európai fesztiváljára. Sajnos azonban az is igaz, hogy a salgótarjáni program méltó lett volna nagyobb érdeklődésre is a helyi lakosság részéről. Csak sajnálni tudom, hogy nagyobb számban nem vettek részt a koncerteken, térzenéken. Szép élménytől fosztották meg magukat.- csongrády Számvetés a Nógrád megyei fotóklubban Töretlen alkotókedv Természetes ragasztók A kullancsok nyálmirigyeikben úgynevezett cementet állítanak elő. A darazsak fészkeik építésénél farostokat ragasztanak össze nyálanyagokkal. A pókok enyvet használnak zsákmányszerzéshez. Egyes rovarok idegen állatok támadásait a fejükön lévő mirigyből szinte enyvbe fullasztják. A tengeri makkok és egyes kagylótípusok hatásos ragasztóanyagokat állítanak elő. amelyek víz alatt és elszennyeződött altalajon is ragadnak. A fekete kagylók például 3 cm hosszú fonalakat képeznek, amelyek rendkívül erősen tapadnak. A kutatók legfontosabb és általánosítható megállapítása: a természetes ragasztók mesterséges utánzása kívánatos. Több évtizedes hagyománya a megyei fotóklubnak, hogy a műhelymunka ösztönzésére negyedévenként pályázatot ír ki hivatásos és amatőr fotósok részére. Ez a pályázat már számos tehetséges alkotót fedezett fel az elmúlt években. Most 1993 első negyedévének „termését” értékelve megállapítható, hogy fotósaink alkotókedve töretlen. A művek döntő többsége szakmailag szinte kifogástalan. Alig néhány fotó esett ki technikai fogyatékosság miatt. A témaválasztásra, mondanivalóra ezúttal is a társadalmi kérdésekre való fogékonyságot mutatja - pl. Angyal Barnabás kolóniái lakóról készült riportja -, s szűkebb hazai tájak, emberek ábrázolása, rejtett szépségeinek feltárása és az emberábrázolás volt jellemző. Erre jó példa Buda László, P. Tóth László, Kovács Istvánné, Stadler Árpád munkássága. Külön örömet jelentett Csömör Imre színes diapozitívra készült magas színvonalú riportja. A pályázat díjazottjai: fekete-fehér kategóriában: I. Buda László, II. P. Tóth László. III. Kovács Istvánné. Színes kategóriában: I. Csömör Imre, II. Buda László, III. Stadler Árpád. A pályázat folytatódik, arra a klub minden érdeklődő pályaművét várja. Információt szerda esténként a 18 órakor tartott klubnapokon a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban kaphatnak. -veresJohn Campbell Végighallgatva a rock, vagy a pop gitárosainak hosszú sorát, ideértve természetesen néhány magyar előadót is, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy elbizonytalanodik az ember, mint laikus, mint hallgató, mint kívülálló, ha úgy kell véleményt mondani róluk, miben s menynyire vitték előre a zene fejlődését, s most nem lényeges, hogy milyen szempontból. És persze nem a rájuk aggatott címkék miatt elsősorban, miszerint vagy művészei a hangszerüknek, vagy virtuózok, vagy gitárhősök. Ezek csak szavak, amelyek egy-egy kor elnevezésekből kitetsző divatját is mutatják. Hogy igazán melyikük a gitárjáték forradalmian kiváló, senki máshoz nem hasonlítható, esetleg már zseniális megújítója, azt legfeljebb olyan nagyságok érezhetik meg - és nem is mindig tévedhetetlenül! - mint a néhai Steve Ray Vaughn, aki például Jeff Hea- ley-ben látta a (számára) közeljövő jeleseinek legkitűnőbb mesterét. Igaza volt. de F. Ducray szerint Vaughn elnémulna, s már csak irigységből (!) sem változtatna véleményén, ha John Campbell játékát meghallaná. Campbell új LP-je, a „How- lin Mercy”, tisztelgés a chicagói blues egyik halhatatlan reprezentánsa, Howlin' Wolf előtt. Igazi blues lemez, csiszolatlan és hiteles. Campbell Texasból ment New Yorkba, ahol az Elektra cég új tehetségeket kereső emberei fedezték fel a Lone Star Café nevű helyen.- Soha nem gondoltam, hogy valaki valaha is észrevesz majd - mondja most az újságíróknak a gitáros -, azt meg éppen nem hittem, hogy egyszer lemezem lesz. Mielőtt New Yorkba jöttem, rengeteget utaztam, ügy érzem, az égvilágon mindenütt jártam, mindenfelé játszottam, ahogy azt szerintem kell is. Amikor azt mondták, vegyek fel egy lemezt, hirtelen nem tudtam, mi tévő legyek, aztán feljátszottam egy csomó számot, s csak arra vigyáztam, hogy a hangulat egységes legyen, és hogy ezt a hangulatot az utolsó pillanatig meg tudjam őrizni. A lemez után - a címe „One Believer” - fél éves koncertkörút következett Buddy Guy társaságában. A tűmé vége felé most már ő maga érezte, hogy lemezt kell készítenie, és egyszer csak megszületett a "How- lin Mercy” ötlete - persze egyelőre még cím nélkül.- Agresszívebb mint a „One Believer” és ha lehet még egységesebb produkció. Pontosan olyan, amilyennek szerettem volna. Meg vagyok vele elégedve. Kerek egész, nem érzem a hiányosságait. Még nem. Campbell, ahogy mondja, egész életét a bluesnak szánta, annyira hatalmába kerítette ez a zenei világ, amikor ízlelgette, tanulgatta Howlin' Wolf és John Lee Hooker lemezeit hallgatva elsősorban. Vallja, hogy nincs semmi más, ami jobban kifejezi, teljesebben átérzi az ember sorsát mint a blues muzsika. Van aki menekül onnan, ő azonban nagyon boldogan él New Yorkban, mert élvezi azt a serkentő izgalmat, amit ez az óriási város nap mint nap, újra és újra jelent neki. Itt találkozott s játszott végre együtt Dr. John-nal, Robert Crazy-jel és Jimmy Rogers-szel. Nem akar elmenni innét, mert érzi, milyen mély hatással van ez a híres és hírhedt épület- és embertömeg a zenéjére. Vass Imre Képes technikatörténet Egy furcsa jármű Sertések emberszívvel Első ízben tenyésztettek a világon sertéseket emberi genetikai anyaggal: egy cabridge-i és londoni tudóscsoport nyolc évi kutatómunkája nyomán két sertés született genetikailag modifikált emberi szívvel. Az állatokat egy titkos helyen őrzik. Az első két „emberi szívű” sertést úgy tenyésztették ki, hogy egy nősténysertésből kivették a megtermékenyített petesejtet, amelybe ezt követően géntechnológiai eljárással emberi géneket injektáltak, majd a petesejtet beültették egy másik nősténysertésbe. A kutatók szerint több évnek kell eltelnie addig, amíg elkezdődhet a klinikai kipróbálás. Remélik, sikerül a tenyésztést úgy tökéletesíteni, hogy a századfordulóra egész sertéskondák lesznek, amelyik szerveit a transzplantációknál az emberi immun- rendszer nem utasítja el. Ez azért lenne fontos, mivel a szervátültetési sebészet számára nem áll rendelkezésre elegendő szerv, így állati donorokra próbálnak áttérni. 1773-ban még messze van az az idő, amikor Trevithick angol mérnök megszerkeszti a gőzkocsiját (1803) vagy Stephenson lokomotívjával megnyitják a világ első vasútvonalát Liverpool és Manchester között (1830), mégis ezeket a találmányokat készítette elő Oliver Évans amerikai feltaláló 220 évvel ezelőtt megszerkesztett furcsa járműve, amelyet Orukter-nek nevezett el. Ez tulajdonképpen a mai „kétéltű járművek” őse volt a maga csónak alapjával. Képes volt szárazföldön járni és vizen úszni. Kerekét és propellerét egyaránt gőzgép hajtotta meg. K.A. Oliver Evans kétéltű találmánya Megtalálták Rettegett Iván könyvtárát Az orosz kulturális minisztérium bejelentette, hogy tudósok sokéves kutatás után valószínűleg megtalálták a híres könyvtárát Rettegett Ivánnak. Most már csak az engedélyre várnak, hogy felbontsák a pince kapuit, mely mögött feltételezik a könyvtárat. Régóta sejtik, hogy a pincében van a könyvtár elrejtve. A kutatás akkor kezdődött, amikor 1976-ban egy Kemerovo nevű fogoly levelet írt a történeti múzeumnak, melyben megírta, hogy tudja hol van a könyvtár. A titokért cserébe szabadságot, autót, négyszobás lakást és 5 millió rubelt kért. Senki sem vette komolyan a levelet, kivéve egy kutatót, aki hosszú idő óta keresi a könyvtárat. Több alkalommal is látogatást tett abban a kolostorban, ahol sejtette a könyveket. Eleddig mindenki azt hitte, hogy a könyvtár valahol a Kremlben van elrejtve vagy esetleg a forradalom alatt megsemmisült. Az Assumption kolostorban vélik megtalálni a legendás könyvtárat, melynek létezése biztos, hiszen katalógusát a cári kincsek között őrzik. „Nem tudjuk, mi rejlik a csodás képességek mögött” Elve eltemetve, élve kihantolva? Már századokkal ezelőtt is kísértették a halált A közelmúltban egy különleges képességekkel megáldott hazánkfia - parázsevés és egy üvegpohár jóízű elfogyasztása után - azzal á bejelentéssel lepte meg a tévénézőket, hogy nagy mutatványra, az élve eltemettetésre készül. Lehetséges elhantolás után épségben visz- szatérni a sötétség birodalmából? - kérdeztük a jóga egyik legavatottabb magyar ismerőjét, a már 90 életévén is túljáró dr. Weninger Antalt. Minden lehetséges- Lehetséges, hiszen tudományosan ellenőrzött példák vannak rá, s az idevonatkozó publikációk száma meghaladja a százat - mondja a professzor. - Baktay Ervintől, a kitűnő orientalistától tudjuk, hogy bizonyos Honigberger János nevű szász születésű brassói orvos már a múlt század 30-as éveiben tudósított ilyen mutatványról. A pandzsáb uralkodó szolgálatában állt orvos leírta egy Haridász nevű jógi élve eltemettetését, amit személyesen is ellenőrzött. Haridász hetekig volt a föld alatt, s épen, egészségesen tért vissza a fényre.-De említhetek térben és időben közelebbi példát: az 1930-as években Párizsban is lezajlott hasonló mutatvány. Az esetről beszámoló könyvből kitűnik, hogy az élve sírba szállás minden mozzanatát orvosprofesszorok is ellenőrizték. A kulcs: a prána-A számukra felfoghatatlan produkció hátterében az ősi keleti élettan .egyik alapvető fogalma, a prána rejlik. A szanszkrit kifejezésben a „prá” az elsőt, a „na” az energiát jelenti. A jóga tanítása szerint létezik egy legfőbb erő, a többi energia fölött uralkodó prána. Ez az alapenergia benne foglaltatik táplálékaink, italaink vagy akár a napsugár, a levegő minden részecskéjében. Lélegzéskor tehát nem csupán a levegő általunk ismert összetevőit szívjuk magunkba, hanem az egyfajta életerőt megtestesítő prá- nát is.-A tudomány egzakt módon ezt nem tudja bizonyítani - valószínűleg azért, mert pszichikus energiáról van szó; jelenlétét tehát csak működési módja igazolhatja. A prána önmagában is alkalmas az élet puszta fenntartására, s a jógi - bizonyos légzőgyakorlatok elsajátítása révén - rendelkezik olyan módszerrel, amely pótolhatja mondjuk a szervezet „átszellő- zéséf’ vagy a szívműködést. A titokzatos természet- A kétkedőket hadd emlékeztessem rá: a természet sok-sok titka még ismeretlen előttünk. Ha például sikerülne egy tojást tökéletesen lemásolnunk, csak holt vegyületek ösz- szessége lenne, kiscsirke nem kelne ki belőle. Mert a műtojás csak szerkezet, a valódi - potenciális élet... Ma még nem tudjuk, hogy milyen mechanizmus rejlik a jógik sokféle csodás képessége mögött. Csak annyi biztos, hogy az igazsághoz nem kizárólag mechanikus elképzelések és biokémiai folyamatok vezetnek. Misztikusnak tetsző jelenségek is őrzik a természet titkait. Szabó Margit
