Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-15 / 87. szám

8 HÍRLAP ÉG-ÍGÉRÖ 1993. április 15., csütörtök Blueseum a József Attila Művelődési Központ Rockruhatárában Jelentés a létezés salgótarjáni formáiról Feynmann, a híres amerikai fizikus szerint a célszerűség mi­att hasznosabb a világot egy­mástól különválasztott diszcip­línákban vizsgálni, csakhogy nem szabad arról megfeledkez­nünk, a felosztásukról maga a természet mit sem tud! S így van ez minden másban is.- Valójában a művészeteket nem lehet egymástól szétválasz­tani, tulajdonképpen ezek egy­ütt alkotnak egy komplex egé­szet, s a komák, amelyben szü­lettek, egy adekvát lenyomatát képezik, ami felfogható egy­fajta jelentésnek, hangulatkép­nek is. így a hatvanas évek hű képéhez hozzátartozik a rock­zene, mint egyfajta művészeti irányzat (amit nem lehet „le­írni” még akkor sem, ha sokak számára ez nem tekinthető ar- tisztikusnak), mert ez a fajta muzsika is hordoz értékeket, hi­szen ha az úgynevezett komoly­zenét elemezzük, az ide beso­rolt darabok között is találha­tunk valójában igénytelen mű­veket, legfeljebb rásütik, hogy értékes. Skoda Róbert, a salgótarjáni Madách Gimnázium tanára nem valamiféle elvont esztétaként beszélt a művészetek jelentésé­ről és azok értelméről, hanem mint gyakorló zenész. Ő ugyanis a Blueseum nevű rythm’n’ blues formáció éne­kese, és szájharmonikása.- A csapat tavaly november­ben alakult (annak idején egy koncertre állt össze a zenekar), eredetileg a Stone Face-ben ját­szó Petró Istvánhoz és Torják Dávidhoz gitárosokhoz csatla­koztunk Csohány Péter dobos­sal.-Mi hozott benneteket ösz- sze?- Egyszerűen jó szórakozás­nak tartjuk mindannyian, hogy együtt zenélhetünk, s az, hogy a produkciónk másoknak is tet­szik, már csak ráadás.- Ezen kívül persze más té­nyezők is szerepet játszottak - egészítette ki Petró István, a csapat basszusgitárosa -, Torják Dávid és én azért kezdtünk el zenélni, mert tenni akartunk va­lamit elsősorban azért, hogy Salgótarjánban is legyen egy el­fogadható hely, ahol „normális” körülmények között beszélget­hetnek egymással a fiatalok. Tarjánban valóban szűkösek a szórakozás lehetőségei, hiszen a diszkók és a kocsmák nem mindenkinek elégítik ki az igé­nyeit. S ebbe a „nihilbe” rob­bant be a Blueseum. Felléptek már az SVT Ady Endre Műve­lődési Ház által szervezett kon­certeken, minden kedden és csütörtökön a DAB „blues- kocsmájában” hallhatjuk őket és minden második pénteken a József Attila Művelődési Köz­pont Rockruhatárának is ők há­zigazdái. S milyen zenét játsza­nak? Elsősorban a blues- és rockirodalom általuk értékes­nek tartott alkotásait dolgozzák fel, de ezen kívül vannak saját számaik, versmegzenésítéseik és népdalátirataik is.- Pontosan azért nem lehet leírni ezt a műfajt - mondta Skoda Róbert -, mert a mához tartozik, mert rólunk szól, arról, hogy hogyan érezzük magun­kat, hogy mik foglalkoztatnak bennünket (mert azok a gondok, amelyek a mi zenénkben megje­lennek, Salgótarjánra, az itt élőkre úgy érzem még jellem­zőbbek), s azoknak, akik hall­gatnak bennünket, a felmerülő kérdéseikre talán egyfajta vá­laszt is tudunk adni. Azt nem mondom, hogy ezt el is kell fo­gadnia bárkinek, de mégis megpróbálunk valamiféle utat mutatni. Szeretnénk, ha itt, Sal­gótarjánban a jazz és a rock, a rythm’n’ blues kedvelői és a ve­lünk hasonlóan gondolkodók is megtalálnák a lehetőségüket. Lényegében csak ennyi a cé­lunk.-fenyvesi­Mirage A gyarmati Dixi Csirkében falatoztam, amikor három ka­maszfonna srác telepedett le mellém, s akarva akaratlanul hallottam, amint megtárgyalták a történelemdolgozat előkészü­leteit. De nem ám a tanulásról, hanem a legújabb „puskájukról” folyt a szó. Bevallom, nekünk is voltak illegális segédeszköze­ink, de ezek a tenyérbe illeszt­hető firkálmányok ma már úgy tűnnek, mint a Mirage típusú harci gép mellett Leonardo el­més, ám kezdetleges repülő szerkezetei. Mert a magam szemével győződhettem meg arról, a maiak már menedzser­kalkulátorral „dolgoznak”. Gyermektanulmányok társasága alakult Ifjúságkutatás Magyarországon Megalakult az új Magyar Gyermektanulmányok Társa­sága tizenöt szakember - köz­gazdász, orvos, szociológus, pedagógus, mérnök foglalko­zású - közreműködésével. A megkülönböztető jelzőt az ala­pítók annak érzékeltetésére használják, hogy felhívják a fi­gyelmet: hetvenöt évvel ezelőtt, 1918. március 16-án alakult már ugyanezzel a névvel egy szakmai társaság, amely szintén a gyermeket tekintette kutatása fő tárgyának. Az új társulat a gyermeket nem mint tanulót, vagy mint például az egészségügy alanyát kívánja önmagában vizsgálni, hanem a gyermek teljes szemé­lyiségét, egyéniségét tartja szem előtt. A társulat által kezdeménye­zett kutatások célja, hogy szakmai hátteret kínáljon a re­mélhetően erősödő gyer­mek-érdekképviseleteknek, és szeretne hozzájárulni a gyere­kekkel kapcsolatos tudományá­gak fejlesztéséhez. A társaság tagja - többek kö­zött - dr. Aszman Anna, dr., Könczey György, dr. Bíró Endre, Trencsényi László, dr. Tokaji Nagy Erzsébet, ügyve­zető elnök Papp György szocio­lógus. A társaság tudományos kuta­tást végez majd, de eredménye­iket, vizsgálati következtetései­ket nem tartják titokban, kötet­ben megjelentetik illetve konfe­renciák keretében nyilvános­ságra hozzák. Az alapítók remé­lik, hogy tevékenységük beke­rül a magyarországi ifjúságkuta­tás programjába. ABC-Europress Tatum O’Neill „vigasztalódik” Szerelem az U2 dobosával? BMX-el Európa élvonalában A legfiatalabb versenyző ki­lencéves, a legidősebb is alig múlt húsz, s mostanában európa legjobbjai között tartják számon őket. A magyar BMX-es válo­gatottról van szó, arról a csapat­ról, amelyik legutóbb tavaly de­cemberben, Angliában kápráz­tatta el a nézőket. S különösen nagy sikert aratott egy lány, a gyöngyösi Pecze Mónika egyénig kerékpár-kombinációi­val. (Ő a válogatott egyetlen hölgytagja, aki egyébként ma­gyar bajnok, első aranyérmét négy évvel ezelőtt szerezte.) A két és fél perces gyakorlatában szerepelnek - többek között - guruló vázpörgetés, kormányál­lás, egyensúlyozás kormányon és más, már-már akrobatikus elemek. S hol gyakorolnak a BMX hazai mesterei? A gyöngyösi pálya és részben a csillebérci nemzetközi BMX-pálya tönk­rement, jelentős felújításra szo­rulnak, így gyakorlótér híján maradnak továbbra is az utcák, a parkok és a parkolók. Tevegélés Virginia Cityben Vigyázz, nehogy leess! Nem könnyű fennmaradni ezen a pokolian „dilis” állaton A Nevada államban található kis hegyi várost, a mindössze 700 ember által lakott Virginia Cityt a lakosok és a látogatók találóan úgy írják le, mint egy települést, a sehol közepén. En­nek ellenére minden évben több mint 50 ezren sereglenek össze a történelem talán legsikeresebb bolondságára. A történet kezdete 1959-re nyúlik vissza, amikor egy helyi újság, a Territorial Enterpreise, amelynek egyik korábbi szer­kesztője Mark Twain volt, min­den évben egy kitalált történetet jelentetett meg a város teve­hajtó versenyéről. A San Fran­cisco Chronicle ennek alapján mint valós tényről számolt be a versengésről. A következő év­ben, amikor a Chronicle kihívta a Phoenix Gazette-et, a teve­hajtó verseny valósággá vált. Az első összecsapást egy film­rendező nyerte egy állatkerttől kölcsönzött kétpúpún. Ebben az évben már 33. alka­lommal rendezik meg a „Siva­tag hajóinak” nemzetközi kupá­ját, amelyre 64 jockey adta le a nevezését. A versenyeket egy 150 yardos (137 m) ovális pá­lyán bonyolítják le. Az indítást követően igen valószínű, hogy a „paripák” a szélrózsa minden irányába indulnak el, sőt az is megeshet, hogy egyáltalán nem moccannak meg. Noha az álla­tokat nem indítják verseny­zésre, átlagos sebességük 30 mp/h (50 km/h), de az is előfor­dult, hogy 42 mp/h (70 km/h) sebességet mértek. Tyron David, egy magas fe­kete jockey, aki minden évben részt vesz a rodeo circiuten, amely teve, láma és strucc haj­tásából áll, megfogalmazta a te­vehajtás három legfontosabb szabályát: 1. Ne ess le! 2. A célvonalon történő áthaladáskor vagy a tevén vagy alatta legyél, de mindenképpen érintkezz az állattal! 3. Ne ess le! Nem is olyan könnyű fennmaradni egy vadállaton, amely 7 láb magas és 1500 font súlyú (2,1 m, 680 kg) és pokolian dilis. Egy nye- regfélével szerelik fel őket, amely kemény párna a púp mö­gött és egy karfa előtte. Az em­ber egyébként nem is annyira megüli a tevét, inkább csak megragadja a kötelet és arra tö­rekszik, hogy mind tovább fennmaradjon. Miként maga a város is a fennmaradásért küz­dött, amikor a Nyugat leggaz­dagabb városává vált, és Virgi­nia and Truckee vasútvonal át­vette a terület teherszállítási munkáit. A büdös és zsémbes állatok feleslegessé váltak, visszatértek a hegyekbe. Másfél századdal később a tevék ismét hímevet és gazdagságot hoznak a város számára. A SITI él és (reméljük) élni fog A SITI (van aki e nevet nem ismeri?), szóval a Salgótarjáni Ifjúsági Iroda a sok borúlátó hí­resztelés ellenére egyelőre még van, egyelőre még működik. Szerencsére. így a fiatalok - a salgótarjániak és a vidékiek, azoknak, akik úgy gondolják, hogy valamilyen információra van szükségük, még van hová fordulniuk. Tanfolyamokról, hazai és külföldi munkalehető­ségekről, alapítványokról és pá­lyázatokról, alkotótáborokról, nemzetközi levelezőklubokról, megyei és fővárosi programok­ról értesülhetnek az ide betérők (s ami a mai világban nem elha­nyagolható szempont), teljesen ingyen. A képen még együtt Tatum O’Neill és John McEnroe Tatum O’Neill, aki John McEnroe-val éppen nyakig benne van házasságuk krízisé­ben, talált magának egy mási­kat. Legalábbis ezt jelentette a New York Post. Valószínűleg Larry Mullen, aki az ír U2 egy­üttes dobosa, O’Neill új sze­relme. Tatum azonban erősen cáfolja a pletykákat: „Nem igaz” - hangzott a barátaival küldött üzenete. Gyerekjogi ombudsman A magyar törvényhozás által is elismert nemzetközi gyerek- jogoknak a hazai jogrendszerbe adaptálása jelentős szerepet je­lent a szakembereknek. A nem­zetközi előírásokat, szabályokat kell ugyanis a hazai viszonyok­hoz adaptálniuk, s ez rengeteg törvényt, szakterületet érint. Igaz, hogy két évük van a vállalt munka elvégzéséig, azonban a gyermekek jogainak tényleges érvényesítése számos külső fel­tételektől is függ. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági fejlettség sok mindent meghatároz, a szakem­berek szerint a politikai szándék is lényeges lehet. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol egyébként igen sok gyermek­védő szervezet működik, pél­dául nem fogadták el a gyer­mekjogi egyezményt. Sőt, egyes tagállamaiban a fiatalko­rúakat akár halálbüntetésre is ítélhetik. Angliában a bírónak a gyerek érdekeit figyelembe véve mér­legelni kell, hogy döntése jobb következményekkel jár, mintha semmit sem tenne. A téma kapcsán hangsúlyoz­zák a magyar gyermekvédők, hogy ne csak a felnőtteknek, a gyerekek érdekeinek is legyen gyerekjogi ombudsmanja, aki­nek a hatáskörébe a gyerekek­kel kapcsolatos valamennyi jogszabály beletartozik. ABC-Europress Amikor ő még kissrác volt Atahualpa kései leszármazottja- Ön valóban inka? - néztem csodálkozva dr. Patricio Acos- tára, amikor első találkozásunk végén kiderült, hogy a doktor a híres inka uralkodó, Atahualpa egyik utódja.-Inka vagyok, sőt, még in­kább - válaszolta huncut mo­sollyal az arcán dr. Acosta, aki ezzel az apró megjegyzésével egyértelműen bebizonyította, valóban jól ismeri a magyar nyelvet. Ez persze nem meg­lepő, hiszen majd’ egy évtize­det töltött nálunk, Budapesten végezte el az orvostudományi egyetemet. Annak idején az egyik kötelező gyakorlaton Salgótarjánban dolgozott, így került kapcsolatba az itteni se­bészekkel, dr. Csiky Miklós fő­orvos pedig - mivel észrevette a jó adottságokat az ecuadori fiúban - azt javasolta neki, hogy próbálja meg letenni a szakvizsgát. Röviden így lehet összefoglalni azt a kalandos utat, amely során dr. Acosta a tarjáni Madzsar József kór­házba került. Nekünk európaiaknak rop­pant misztikus az inkákról hal­lani, s óhatatlanul megeleve­nednek előttünk azok a történe­tek, amelyeket Peru, Ecuador és Brazília őserdeinek mesés kincseiről hallottunk. De mi­lyen lehet ez a világ egészen közelről, s vajon milyen lehet benne felnőni? Erről beszélget­tünk a doktorral.- Édesanyám spanyol, én magam már csak félig vagyok indián, de apai ágon a nagy­mamám még az volt (annak el­lenére, hogy tudott spanyolul, volt spanyol neve is: Isabel), az indiánok szokásai szerint élt. Duenas, így hívták kecsuául (ez az Andokban élő indián nép nyelve), s annyit jelent álom. Ä nagymamám még a régi viselet szerint öltözött, gyakran járt mezítláb, jól tudott lovagolni, s előfordult, hogy chichát (kuko­ricapálinkát) is kortyolgatott, anélkül, hogy megártott volna neki.-A történelemórákon sokat tanultunk az inkákról. Quitó- ban (itt, Ecuador fővárosában nőttem fel, itt is jártam isko­lába), a város szívében van egy kis hely, a Panecillo, emlék­szem gyakran jártunk ide. Ez egy inka templom, kegyhely, de érdekes, hogy egyes leletek arra utalnak, börtönfélének, használták a földbe ásott helyi­ségeit.- Emlékszik-e valamilyen kü­lönös históriára gyermekkorá­ból, egyáltalán hogyan éltek?-Több tehenünk volt, s az állatok tartásában, etetésében gyakran kellett segítenem, oly­kor magam is fejtem tejet. Arra is emlékszem, hogy amikor megbetegedtem, a nagyanyám gyógyított különböző növé­nyekkel. Gyógyszert soha nem adott, ha lázas voltam, forralt kecsketejet itatott velem, ha köhögtem, eukaliptusz levelei­vel bontotta be a mellemet (így kellett aludnom, hogy izzad­jak). A nagymamám mellesleg nagyon babonás volt, amit ál­modott, annak jelentést tulaj­donított, s hitte, hogy létezik az ördög. Velem néha kecsuálul, s volt mikor spanyolul beszélt, tehát értem az inkák nyelvét, de Dr. Patricio Acosta én magam nem tudok beszélni. Az üknagymamám (nyolcéves voltam, amikor meghalt) csak kecsuául tudott. O különös, igazi inka asszony volt. Ami­kor meghalt, az ágya alatt egy dobozt találtak, tele arannyal. Nem tudom, hogy miért gyűj­tögették a kincseket (ez ugyanis jellemző az Andok in­diánjaira), talán a takarékosság egy formája volt ez náluk, olyan, mint nálunk a bankbetét.- Ecuadorban egyébként meglehetősen derogáló, ha va­lakire azt mondják, indián, én azonban büszke vagyok a származásomra. -fenyvesi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom