Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-09 / 57. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. március 9., kedd Európa éléskamrája leszünk újra? (FEB) Panaszkodnak a ter­melők és panaszkodnak a vásár­lók is, mert a hazai boltok pol­cain egyre gyakrabban látni kül­földi élelmiszereket, s ezzel egyidőben mintha kiszorulóban lennének a belső piacról a ma­gyar élelmiszeripar termékei. Most, amikor a mezőgazdaság szakit egy sokéves struktúrával, nagyon fontos volna, hogy biz­tos piacokra, fizetőképes vevő­körre találjanak a termelők. Néhány esztendővel ezelőtt a legnagyobb vásárlók - az egy­kor volt szocialista országok - szakadtak le, most veszélybe kerülni látszik a nyugat-európai export is. A Közös-Piac orszá­gaiba exportáló termelőknek kereken 150 féle rendeletnek, előírásnak, több ezer oldalnyi szabálynak kell megfelelniük, hogy egyáltalán a boltok polca­ira kerülhessen a portékájuk. Van-e ilyen körülmények kö­zött helyük a magyar termékek­nek a nyugat-európai piacokon? - kérdeztük dr. Vajda lászlótól, a mezőgazdasági tárca közöspi­aci kapcsolatok önálló osztá­lyának vezetőjétől.-A Közös Piac országainak évi 100 milliárd dollárnyi élel­miszerimportjában az egy szá­zaléknyi magyar export bősége­sen elfér. Amit végül is kiszállí­tunk, az megfelel minden minő­ségi előírásnak. A magyar áruk megítélése is viszonylag jó az erősen közepes minőséghez azonban gyengén közepes ár társul. Ez teszi végül is vonzóvá a magyar árukat mind az impor­tőrök, mind a fogyasztók sze­mében. Pedig egyik-másik ter­mékünk - legalábbis a minő­sége alapján - joggal megérde­melné a magasabb árat is.- Mi akadálya van ennek?- Mondjuk az, hogy egyenle­tes minőséget kellene biztosíta­niuk a szállítóknak. Nem elég, hogy a darabolt csirke, vagy a konzervuborka általában jó mi­nőségű, a vevő megköveteli, hogy minden szállítmány, min­den tétel ugyanolyan legyen. A magyar borok egyik évben job­bak, másikban gyengébbek. Ezt nem engedi meg a nyugati piac. Már rossz minőségű árunak te­kintik azt a szállítmányt is, ame­lyikben más az áru külső és belső címkéje, vagy ha csopaki rizling közé mondjuk badacso­nyi rizling keveredik. Ezek bosszantó, apró hibák, de leszo­rítják a termék árát. És akkor még nem beszéltem a reklám­ról, a marketingről, ami pénzbe kerül ugyan, de egy remélt ma­gasabb árban megtérülhet.-Melyek azok a „házi-ter­mékek”, amelyekre alapozni le­hetne a magyar exportot?- Első helyre sorolnám a hús­ipari termékeket, a sertést és a baromfit. Reménykeltőén nö­vekszik a víziszámyasok ex­portja is, de nem csökkent az érdeklődés a magyar szalámi iránt sem. Kelendőek lehetnek a magyar zöldség és gyümölcs- konzervek. Egy kis igyekezettel könnyen lehetnénk újra Európa éléskamrája. (- újvári -) Kertészek és zöldségek „Petőfi éve” A Tájak-Korok-Múzeumok egyesület salgótarjáni klubja Somoskőn tart megemlékezést március 15-én az 1848-49-es forradalomra és szabadság- harcra, valamint Petőfi Sándor születésének 170. évfordulójára emlékezve. Az emlékező ün­nepséget a somoskői Somos- keőy István 48-as honvéd szá­zados sírjánál, illetve a Pe- tőfi-kunyhónál tartják. Operett­parádé sztárokkal Pásztó. Neves fővárosi mű­vészek közreműködésével ren­deznek operettestet március 10-én, szerdán 18 órai kezdettel a városi művelődési központ­ban. A műsorban fellép Oszvald Marika, Farkas Bálint, s szere­pel a programban Illényi Kata­lin, Balassa Tamás is. A filmbarátok még bizonyára emlékeznek a néhai Peter Sel- lers-re, aki 1980 körül A ker­tész karrierje című filmben ta­lán a korszak legjobb színészi alakítását nyújtotta. Egy szel­lemileg visszamaradott kertészt alakított. Agyafúrt, zseniális eszközökkel hitette el a már ak­kor is fenyegető abszurditást; a véletlenek s a kertész primi­tív-titokzatos kijelentései igen magas politikai-közéleti pozíci­óba röpítik Washingtonban a szánalmas, elesett embert. Akár még elnök is lehet belőle ... Ez a kertész mostanában egyre többször jut eszembe, ahogyan egyes politikusok, képviselők miniszterek, pártve­zérek nyilatkozatait, bölcsessé­geit hallgatom. Jól megtermett, fél méteres zöldségeket olyan lelkinyugalommal, átéléses-ön- tudattal nyújtanak át ezek az urak a magyar állampolgárok­nak közösségi megőrzésre, hasznosításra, hogy az ember már nem tudja, sírjon vagy ne­vessen ... Mi ez, hölgyeim, uraim? Az álcázott szemétszállítás leckéje, amit egyelőre mi földi halandók nem érthetünk? Vagy különle­gesen előrehozott, áttekinthetet­len választási taktika, amit meg­int csak nem tudhatunk fel­fogni? Csak mutassunk érzel­meket, indulatokat, és rejtsük el mélyre bölcsességünket, hogy aztán majd a finisben annál na­gyobb meglepetést okozhas­sunk a rejtekhelyekről váratla­nul előbukkanó zsenialitással?! A történészek egykor majd csoportosíthatnak; külpolitikai zöldségek, hadtudományi és hősi halálügyi zöldségek ... S ahogyan egy ismert dráma ab­szurd képletében mindenki ri- nocérosz akar lenni, mikor az a sikk és azzá is válik majdnem mindenki, úgy mostanában di­vat lett kertésszé változni, afféle - kertészként fantasztikus karri­erről álmodni... Csakhát, a filmbeli Washing­tonnal szemben Magyarország 1993-ban nincs olyan helyzet­ben, hogy elviselhetné a titokza­tos debil-kertészek országlását. Erdős István A szülök teendői a hátrányos helyzet ellensúlyozására Egy gyerek — nem gyerek? Ahol nincsenek egyke gondok: négyes ikrek még inkubátorban (Ferenczy Europress) Egyke. A kicsinyítő képző azt sejteti, hogy az egyke - még egy sem vagy éppen csak vala­milyen „csökkent értékű” egy. Valóban így lenne? Vagy csu­pán a szegénység szülte kény­szer fölötti sajnálkozásból, a szűkös gyermekáldás leki­csinylő tudomásul vételéből fa­kad a közvéleményben máig is élő kicsit negatív értékelés? Nehéz lenne kideríteni. Tény, hogy az egyszem gyermek éle­tében jelenlévő gondok nem ál­problémák, s az egykék nem­csak a szülőknek, nevelőknek, hanem a társaknak, barátoknak is fejfájást okozhatnak. Mi több, önmaguknak is . . . Vegyük szemügyre, hogy mit tehetnek a szülők az „egyszem” hátrányos helyzetének ellensú­lyozására. 1. Ne legyen gyakori beszéd­téma a családban - kivált ne sajnálkozó felhanggal -, hogy a kisfiú vagy kislány egyedüli, az egyetlen, a famíliát tovább örö­kítő legfontosabb személyiség. Sokszor nem is az a pedagógiai gondok forrása, hogy a gyerek­nek nincs testvére, hanem az, hogy ebből „ügyet”, problémát csinálnak. 2. Próbáljunk elfogultsága­inkkal megküzdeni; próbáljuk átlag-gyerekként kezelni a sajá­tunkat - akkor is, ha úgy hisz- szük, hogy a mienk a legjobb, a legkülönb ... Higgyük, vagy hitessük el önmagunkkal, hogy a csodagyerek az egykék között is ritka. 3. Semmiképp ne gondoz­zuk, ápoljuk túl - s már önálló­sodásának első időszakában ad­junk állandó és konkrét felada­tokat a gyereknek. 4. Ügyeljünk arra, hogy ne szigetelődjék el a külvilágtól: a túladagolt szeretet és törődés az egykéket különösen hajlamossá teszi a visszhúzódásra, a velük egykorúaktól való elfordulásra. 5. Irányítsuk, segítsük beil­leszkedését olyan kortárscso- portokba (szakkör, sportoló kol­lektíva stb.), ahol hasznosan töltheti házon kívül is szabad idejét, s egyben „gyakorolhatja” a társas kapcsolatokat is. 6. Barátait, osztálytársait fo­gadjuk szívesen otthonunkban és igyekezzünk minél több al­kalmat teremteni ilyen együttlé- tekre. 7. Figyeljük meg (de ne „ár­gus szemekkel”), hogyan mo­zog körükben és a pajtási kap­csolatok alakításának apró- cseprő buktatóin igyekezzünk átsegíteni. 8. A beszélgetések, a napi ügyek közös megtárgyalása so­rán tereljük figyelmét a gyerek személyét közvetlenül nem érintő dolgokra; tudatosan éb­resszük fel és tápláljuk érdeklő­dését a tágabb környezet, a kül­világ iránt. Dr. Kecsmár Ilona Azért sem fogom feladni! Elhatároztam, hogy nem ha­gyom magam legyűrni azok ál­tal, akik nap mint nap azt firtat­ják, ki miért hibás, akik azon fá­radoznak, hogy a többieket kü­lönböző állatfajokba besorolják. Tényleg ez a lényeg? Nem in­kább az, hogy mi magunk tud­juk, mit akarunk és koncepci­ónk is van a célt illetően. Mert valljuk be, néhány em­bertársunknak valójában halo- vány fogalma sincs arról, hová akar eljutni! Persze, általános blablát mindenki elő tud va­karni, rózsaszín ködöt a boldog életről, a nyugodt körülmények­ről, de most nem erről beszélek, hanem a pontos és testre szabott elképzelésekről! Akinek pedig akad egy-két világos cél a tarsolyában, frap­pánsan, egyértelműen megfo­galmazva, annak szembe kell néznie a „csinálni is kellene va­lamit” gondjával. Ez a második csapda, vannak, akik ilyenkor a tettek helyett a „mindent meg­váltó csodafegyverről” kreálnak koncepciókat, számukra a lé­pésről lépésre, kísérletről kísér­letre haladás „túlságosan föld­hözragadt”. S ha az elmélet „be­fuccsol”, elővánszorog a régi kedves beidegződés: deklarál­juk, hogy ilyen „vacak viszo­nyok” közt nem lehet másként, és egyébként is rajtunk kívül „mindenki idióta”. Talán meg kellene változ­nunk. Legalább egy picit. Csak­hogy a tűzvonalban ezt nagyon nehéz vállalni, sokkal nehe­zebb, mint a köpködni a körül­ményekre. - fenyvesi ­A salgótarjáni Simon Dávid a gondolkodtató feladatokat szereti A tehetség mindenkit kötelez ... Kocsis Zoltán, Egerszegi Krisztina, Polgár Judit elvitat­hatatlan tehetség mindenki szemében, ám tartok tőle, hogy a közvetlen környezetünkben élő tehetségeket alig tartjuk számon, különösen nem, ha gyerekekről van szó. Pedig elég kézbe venni a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet 1992. máju­sában megjelent „fehér füzetét”, amely az elmúlt évi tantárgyi záróversenyek eredményeit, a résztvevők teljesítményét, „pontszámát” tartalmazza. Simon Dávid első helyezést ért el a matematika záróverse­nyen, sőt bejutott az országos döntőbe is. Sikerének pikantéri­ája, hogy nemcsak saját korosz­tályában, hanem eggyel maga­sabb osztályfokozaton is ver­senyzett! Dávid idén hatodikos, Salgó­tarjánban, a Kodály Zoltán Ál­talános iskolában tanul. Sokan ismerhetik őt a zeneiskolából is, ahol a gordonka vizsgaelőadá­son szokott zenei rátermettsé­gével érdeklődést kiváltani. Kérdésemre - amelyben azt tudakolom tőle, hogy tehetsé­gesnek tartja-e magát - némi udvarias hallgatás után igennel válaszol, majd készséggel so­rolja, hogy a matematikában, a zenében és sakkban tehetséges.-Miből gondolod, hogy te­hetséges vagy? Röviden, lényegretörően in­dokol. Elsősorban a verseny- eredmények alapján tudja ezt, no meg abból, hogy teljesítmé­nyét szülei, tanárai, sőt osztály­társai is elismerik. Megtudom, hogy negyedik osztálytól vesz részt a pedagó­giai intézet képességfejlesztő feladatainak megoldásában; matematikából ötödikesként a saját korcsoportja I. helyezésén túl III. lett a hatodikosok verse­nyében; majd a Kalmár László matematika verseny országos döntőjében ért el IV. helyezést; már idén is bejutott a 7. osztá­lyosok országos döntőjébe. A matematikán kívül ma­gyarból és történelemből is old meg feladatokat, hatodikosokat, hetedikeseket egyaránt.-Mit szeretsz jobban, ha könnyű vagy, ha nehéz a fel­adat?- Elgondolkodik, pontosítom a kérdést: -Mi fontosabb szá­modra, az, hogy jó eredményt érj el, esetleg az, hogy izgalmas legyen a feladat? Kiderül, hogy számára ez is, az is fontos. Szükséges, hogy eredményeket érjen el, de iga­zán a - kifejezésével élve — „gondolkodtató” feladatokat szereti. Örül, ha ezeket sikerül megoldania. A Mi szeretnél lenni? kér­désre ismét kicsit elgondolko­dik, majd közli: - Számítógép programozással foglalkozó ma­tematikus.- Mi szükséges ehhez? — Ka­pásból rávágja: sok tanulás. Vajon hogyan telik az ilyen - rendszeresen többletet vállaló - gyerek egy napja? Véget nem érő tanulással? Nos, Dávid iskola után vívni jár. Elmondása szerint körülbe­lül másfél órát tölt tanulással, azután mással foglalkozik, többnyire olvas. Kíváncsi vagyok, szerinte A kis matematikus miért szükséges a képességfej­lesztő feladatoknak a - pedagó­giai intézet által működtetett - rendszere? Dávid véleménye egyér­telmű: szerinte más feladatokat ugyan lehetne megoldani, de enélkül alig lenne lehetőség fel­törni országos szintre. A verse­nyekre vonatkozó javaslata pe­dig az, hogy Salgótarjánban is legyen országos forduló.- Ismersz-e más tehetséges gyerekeket és kiket? - kérde­zem. Most először elbizonyta­lanodik, majd két gyereket (természetesen matematikuso­kat) nevez meg. egyikük nem tarjáni. * * * A Nógrád Megyei Pedagó­giai Intézet 1986 decemberétől (megalakulását követően) adta ki első képességfejlesztő felada­tait és ezzel megkezdte az álta­lános iskolai korosztály - máig tartó - tehetséggondozását.- Mit takar ez a szakmai kife­jezés? Buttyán Sándor igazgatóhe­lyettes - e pedagógia szolgálta­tás éltetője - szerint rendkívül fontos, hogy minél korábban, még az általános iskolában ki­derüljön, kik azok a gyerekek, akik átlagot meghaladó fejlő­désre és teljesítményre képesek. A korai felismerés azért lénye­ges, mert bebizonyosodott, hogy a kiemelkedő képességű gyermekek teljesítménye nagy mértékben attól is függ, hogyan minősítik őket és mit várnak el tőlük. Röviden: el nem ismert jó képességekkel kevésbé teljesí­tőképesek a gyerekek (miként nem egyszer a felnőttek). Mivel az általános iskolában az egyéni fejlődés feltételét nemcsak számukra, hanem valamennyi társuknak biztosítani kell; e fel­adatok mindegyike (a tehetség gondozása és a felzárkóztatás is) külön-külön energiákat igé­nyelne - e munka segítése tehát rendkívül fontos! Az intézet rendszeresen ösz- szeállított feladatokkal lehető­séget kínál az érdeklődő, önként vállalkozó gyerekeknek az önálló gondolkodásra, képessé­geik kipróbálására, s *a megol­dások értékelésével, á teljesít­mények visszajelzésével ösz­tönzi őket a további érdeklő­désre, önművelésre. A felada­tokkal - 4. osztálytól nyolcadi­kig - szinte valamennyi tárgy­ból nyújtanak lehetőséget a ta­nulóknak, akik pontozott telje­sítményük alapján versenyez­nek egymással is, így végül or­szágos szintű versenyekre, pá­lyázatokra is bejuthatnak. Az intézet 1990-ben kezde­ményezte Tehetséges gyerme­kekért Nógrád megyei alapít­vány létrehozását, melynek megszületését több intézeti dol­gozó anyagi hozzájárulással is segítette. Az alapítványi vagyon kama­tából - minden évben - körülbe­lül 130-140 olyan tanuló része­sül jutalomban, aki a meghirde­tett versenyprogramokon évfo­lyamonként 1-3. helyezést ért el. Az elmúlt tanévben - Simon Dáviddal együtt - kilencvenket- ten 122 díjat vettek át. A meghirdetett programok­hoz 90 nógrádi iskola csatlako­zott, megmozgatva az általános iskolai korosztály 17 százalé­kát. A diákok több mint 8.000 dolgozatának értékelésében (azt megelőzően a feladatok összeál­lításában) közel 100 pedagógus vett részt. Sajnos, idén a versenyek le­hetőségeit (az ismert anyagi okok következtében) szűkíteni kell. Ezt a tevékenységünket azonban az intézet folytatni kí­vánja, hiszen a tehetség kötelez! * * * Vajon hogyan vélekednek minderről a tanárok, akiknek munkájához igen sajátosan kapcsolódik ez a rendszer? Kriston Aranka, a Kodály Zoltán Általános Iskola tanára 10 éve „csinálja” tanítványaival a képességfejlesztést; most nemcsak saját területéről (ma­tematika, fizika, számítástech­nika) szerzett tapasztalataira, hanem a kollégáinak - a ma­gyar, történelem, kémia tár­gyakról, adatsorairól, versenyé­ről alkotott- véleményére is alapozza mondanivalóját. Szerintük ez a rendszer szük­séges és hasznos. Lényegesnek tartják, hogy a gyerekek szere­tik ezeket a feladatokat, még a részeredményeknek is örülnek! Az értékelés régebbi módja (a kijavított dolgozatok megkül­dése) még olyan visszajelzést is nyújtott nekik, ami alapján megtanulhatták, hogyan kell az ilyen dolgozatokat elkészíteni. Láthatták, ha a nem megfelelő benyújtásért pontot veszítettek, összehasonlítási lehetőségük volt mások munkáival. A taná­rok úgy gondolják, érdemes lenne ezt a rendet ismét vissza­állítani. Jó véleménnyel vannak az év végi értékelés hagyomá­nyos megrendezéséről: az ün­nepélyes keretek között megtar­tott díj átadásnak súlya van: a gyerekek érzik, fontos volt, amit csináltak! Az elismerés ér­zelmi hatását csak fokozza a szülők jelenléte. Érdemes lenne ezt a rendszert tovább bővíteni - például a me­gyei versenyeken kívül kívána­tos lenne városi, területi fordu­lót is rendezni azoknak a gyere­keknek, akik idáig eljutnának. Javasolják egy megyei finanszí­rozású tehetséggondozó tanfo­lyam szervezését az első 10 he­lyezést elért tanulóknak. R. Szokolai Ilona

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom