Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-08 / 56. szám
4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL-OLVASÓKNAK 1993. március 8., hétfő Senkit sem kérdeztek a korábbi rendszerben A pufajkásoknak állított emléket Ellenségkép-keresés? Nagyon vegyes benyomásokat keltett bennem a „Nem sikerült a rombolás” címmel az első oldalon február 25-én megjelent írás. A témát így vezette fel a cikkíró, Venesz Károly: „... a Földművelésügyi Minisztérium volt poitikai államtitkára - annak kapcsán, hogy Nógrád megye mezőgazdasági termelői, a volt tsz-gazdák csaknem kizárólag az új típusú, magántulajdonon alapuló szövetkezést választották - így reagált: Majd a következő évi zárszámadáskor meglátják, hogy mire szavaztak. Vajon milyen sors vár az új tartalommal új útnak induló szövetkezetekre ilyen bíztatás mellett?” Miután magam is jelen voltam azon a szakmai összejövetelen, ahol az inkriminált kijelentés elhangzott, pontosan tudom hogy az idézet nem helyes. Az államtitkár úr - kérdésre - arról beszélt, hogy azok a szö* vetkezetek, ahol érdemi változás nem történik, a megújulás a szövetkezetben elmarad, egyszóval csak a cégér átfestése történik meg - nos, az ott élők meglátják zárszámadáskor, hogy mire szavaztak. Az eredeti szövegkörnyezetéből kiragadott idézet meg-' csonkítva a cikkíró tálalásában, ilyen formában az eredetivel ellenkező hatást váltott ki, amire a jóhiszemű nyilatkozók - természetesen - elítélően reagáltak. Azt, hogy az ilyen módszer, az egész íráson végigvonuló homályos ellenség-keresés, a ténybeli tévedések, homályos sugallatok, illetve a torz kérdésre adott szükségszerűen fals válaszok milyen érdekeket szolgálnak - döntse el az olvasó! Frisch Oszkár hivatalvezető Megyei Földművelődésügyi Hivatal Tisztelt Dr.Gyurkó György! Nincs szerencsém ismemi Önt, de a Nógrád Megyei Hírlapban „Inkább betegekre költenék a pénzt” (1993. II. 22.) című írása alapján feltételezem, hogy nagyon fiatal lehet, és valószínűleg nem salgótarjáni. Engedje meg, hogy egy 61 éves asszony, aki Salgótarjánban született, és itt is élte le eddig az életét, egy pár gondolattal felvilágosítsam a városban történt dolgokról, ami a műemlékeket, illetve a szobrokat illeti. Valamikor az 1930-as években a salgótarjáni posta előtt felállítottak egy első világháborús honvéd szobrot, melyet 1945 után elsőként döntöttek le. Tudomásom szerint id. Szabó István a partizán szobor alkotója húzta le traktorral, pozdor- jává törve. Természetesen id. Szabó István művészetét - amelyet én is igen nagyra tartok - ez nem befolyásolja. Ezen kívül a déli katolikus főplébánia kővel kirakott dombja falán volt egy dombormű a losonci 25-ös tüzér gyalogezred emlékére (1919) az alábbi felirattal: „Mi elestünk, de él az eszme, feltámadás nincs már messze”. (Azt hiszem ez a felirat most aktuális lenne Thürmer úrnak és híveinek, akik komisszár kormánynak merik nevezni a jelenleg igen-igen toleráns kormányt). Nos, 1945 után az első dolgok egyike volt, hogy ezt a feliratot leverték, majd a dombormű is lekerült, s évekig hánykolódott ledobva a templom falához. Míg aztán jobb érzésű embereknek eszébe jutott, hogy kivigyék a temetőbe és az jelenleg is ott van, és amelyen november 1 -jén számos gyertya ég mind a mai napig. Igaz, ez az emlékmű és az előbbi is kissé irredentának számított abban a nyúlós internacionalista világban, amelyben 40 évig éltünk, mert emlékeztetett a keserves trianoni békeszerződésre, illetve diktátumra, hazánk megcsonkítására, amiről nem volt szabad beszélnünk, sőt még ma sem veszik ezt jó néven tőlünk. A mi korosztályunknak azonban nagyon fájt és igazságtalannak tartottuk az akkor még színmagyar földjeink és testvéreink elcsatolását. Senkit sem kérdeztek meg akkor a városban, hogy hozzájárulnak-e a fent említettek eltávolításához, és az összeget sem közölték, hogy ez menynyibe kerül! Menjünk azonban tovább! Az 1960-as években egy szép szökőkutat építettek - besztercebányai mintára a megyei tanács épületével szembeni, volt Lenin térre. Egyszercsak gondoltak egyet, s lebontották, és helyére építették a monumentális szovjet hősök emlékművét. Nyilván nem ingyen történt sem a lebontás, sem az építés. És pontosan arra a helyre, ahol 131 ártatlan salgótarjáni gyári munkás. bányász, asszony és gyermek halt meg a karhatalmisták gyilkos sortüzétől, 1956. december 8-án! Most térnék rá az Ön által említett úgynevezet „partizán” szoborra, id. Szabó István alkotására. Kedves uram! Ez a szobor csak nevében partizán - ez a pufajkás gyilkosoknak állít emléket Salgótarján legfrekventáltabb helyén. Még szerencse, hogy a kezében tartott géppisztoly nem a városra mered. Ha ezt valóban partizánemlékműnek tekintették volna, akkor már 1945 után, az un. „fel- szabadulás” után illett volna elhelyezni, nem 1969-ben, 1956 véres napjai után! Egyébként Salgótarjánnak nem volt sajnos partizán múltja, ami indokolttá tette volna ennek az emlékműnek a felállítását. Partizán múltja volt egy pár hős bányásznak Karancslejtősön és Nógrádi Sándornak, aki nem a környékünkön, hanem Szlovákiában szervezte a partizán csoportokat. Neki szintén állítottak fel szobrot az Apolló Filmszínház előtt, de ezt a szobrot szép csendben, szinte észrevétlenül eltávolította még az utolsó városi tanács az önkormányzati választások előtt. Nem tudom mennyibe került a felállítása és eltávolítása: ezt akkor nem kérdezték meg senkitől. A 60-as, 70-es években Salgótarján valóban a szobrok városa lett. Természetesen kellett egy tanácsköztársasági emlékmű a Fő-téren, amit úgy hallottam meg is hagy a jelenlegi önkormányzat, de nem tudom, miért. Budapesten már lebontották a Kun Béla emlékművet, itt megmarad. Legalább száz év múlva csodálhatják az eszmei és ideológiai mondanivalóját. Viszont a sok szobor között egy sem volt, amely az ezeréves magyar múltra vonatkozott volna. Ahhoz, hogy 1990 március 15-én valahová le tudjuk helyezni a megemlékezés koszorúját, még az előző tanács viharsebesen helyezett el a Madách Gimnázium falán egy emléktáblát, s a megyei önkormányzat épületén az 1956-os mártírokra emlékező táblát. Mines Tarjánban egy Petőfi, egy Kossuth szobor! Kirándulás keretében egy pár lelkes turista koszorúzott éveken keresztül a somoskői Petőfi-kunyhónál és a salgói várnál. így néz ki a helyzet uram! Ne sajnálja olyan nagyon a pléh-öcsit, mert az csak irritálta a régi, jóérzésű emberek hangulatát. Sajnálni lehet a Kálvária-dombot, ahol minden stációt egy-egy tehetősebb salgótarjáni polgár állíttatott fel - a nevük meg van rajta örökítve - de benőtte a dudva és a gaz. Egyébként, mikor a Nógrád Megyei Hírlapban olvastam az önkormányzat alpolgármesterének nyilatkozatát, mely szerint 1 millió forintba kerül a szobor lebontása, magam is felszisszentem, mert biztos voltam abban, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben erre reagálni fognak. Kíváncsi vagyok, hogy mi kerül ennyibe? Ha rábíznák különböző társadalmi szervekre, biztosan sokkal olcsóbban meg lehetne oldani. Ha pedig valaki meg akarja őrizni, alakítsanak ki egy emlékhelyet - természetesen annak a pénzén, akinek ez megéri - nem a város költségén. A Sztálin szobrot Budapesten 1956-ban - pedig valamivel nagyobb volt - 2- 3 óra alatt ledöntötték. A pléh-öcsi helyére nem kell új művet állítani, hozzuk helyre közös erővel, emberi összefogással a Kálváriát, a szobor talpazatát meghagyva, képezzük ki egy országzászló helyének, amelyet a cserkészeink biztosan gondoznának. (Valamikor ez is volt Tarjánban, a Pipis hegyen) Padokkal, korláttal ellátva, innen gyönyörű, panorámás kilátás lenne a városra. Amennyiben azonban mégis a városi önkormányzat ragaszkodna a szobor lebontásához, kérem, mint adófizető állampolgár, hogy annak tételes költségét közölje a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain. Dr.Csaba Istvánné) Salgótarján (Többen kíváncsiak arra is, hogy a vállalkozó miért bontotta le olyan sietősen a szobrot, február utolsó vasárnapjának kora reggelén, szinte rejtőzködve. Némelyek tudni vélik, hogy a bontáshoz szükséges az egyik országos szakmai szervezet tájékoztatása is, s nem bizonyosak abban, hogy ez megtörtént. Mi, újságírók pedig igényt tartottunk volna a bontás időpontjáról való tájékoztatásunkra, hogy az eseményről - mint más városokban történt egy-egy közismert mű esetében - képes riportban számolhattunk volna be olvasóinknak. - A szerk.) (Aligha tudjuk eldönteni mi, akik nem vettünk részt a hivatkozott szakmai összejövetelen, hogy melyik értelmezés a reális: az újságíróé-e, vagy a hivatalvezetőé. Noha jelentős a különbség, a cikk lényegén ez nem változtat, minthogy a cikk nem erről, hanem a magyar mezőgazdaság jelenlegi problémáiról, ezen belül elsősorban az új típusú szövetkezetek gondjairól szól. A „jóhiszemű nyilatkozók" nem határolódtak el a megjelentetettektől, valószínűleg azért, mert ők is aggódnak az ágazatért. Tény, hogy a világszínvonalú megyei mezőgazdaság halvány árnyéka önmagának és szavakon, kinyilatkoztatásokon kívül nem sok jót kapott a minisztériumától és annak hivatalaitól. Szerettük volna olvasni a hivatalvezető levelében a „ténybeli tévedések”, a „homályos sugallatok" konkrétumait, mert azokkal tudtunk volna vitatkozni, de ezt Frisch Oszkár elmulasztotta. Azzal az állításával sem lehet mit kezdeni, hogy torz kérdésre fals válaszok születnek, mert erről nincs pontos tájékoztatásunk. így marad a ködszurkálás, régi jó szokás szerint. A hivatalvezető véleményt fogalmaz meg, melyet nem bizonyít, vagyis helytelenül él eredendő jogával. Ebből a reakcióból inkább az indulata látszik, mintsem a józan, tényfeltáró szakértelme. Ezért gondolhatja, hogy ellenségkép-keresés húzódik meg a cikk mögött, holott szerzőnk csak az ok-okozati összefüggéseket, a változások mozgatórugóit keresi. - A szerk.) Csak az igazság hiányzik Tekintettel arra, hogy Nagy Péter Vácról járó lelkész cikkében (ugyan név nélkül) rólam is említést tesz. kénytelen vagyok helyreigazításokat tenni. Igaztalan információi alapján rágalmakat szór rám. Javaslom a lelkésznek, hogy legközelebb, ha hasonló ügye támad, megbízható informátorokat szerezzen.- Nem vagyok felelős vezetői állásban, beosztott nevelő vagyok.- Másik, nagy tévedése, hogy én az egyházakról, vallásokról nem a történelem óra helyett és nem a feleségem bíztatására, hanem a történelem órákon beszélek. Akkor követnék el fegyelmi vétséget. ha ezt nem tenném, hiszen a tananyagokban vallástörténet is van, kötelező anyagként. E megállapításából világosan kitűnik, hogy Nagy Péternek a történelmi ismretei hiányosak, segítségére sietek. Javaslom, hogy a Biblián kívül tudományokkal is szabad foglalkoznia, tehát tanulmányozza a tankönyveket.-A mai gyerekeket sok információ éri, hallanak a különféle gyülekezetekről, szektákról. Kérdéseket tesznek fel, és azokra nekem kötelességem válaszolni. A gyermekek szívébe sem vádakat, sem előítéleteket nem plántálok, csupán a szektáktól, Önöktől szeretném őket megvédeni.- Tanítványaimat soha nem akartam, és most sem akarom saját képemre formálni. Hogy ez így igaz, bizonyítja az is, hogy több volt tanítványom a gyülekezet tagja, és van közöttük vezető beosztású is.- Előbb már leírtam, hogy nincsenek beosztottjaim, tehát őket vallási-világnézeti meggyőződésük miatt sem üldözni, sem kirekeszteni nem tudom...Ha lennének, akkor sem teném, hiszen ez mindenkinek saját ügye, én nem vagyok hittérítő, mint Önök.- Még egy megjegyzés: cikkéből csak az igazság hiányzik! Szabó Tibor Pásztó Pusztán vásárlási elképzelésekről lehetett szó Nem volt negyvenhárom milliós ajánlat az SKÜ-ben A Hírlap március 4-i számában közreadott „Amikor a disznók is énekelve repülnek” című írás anyagában téves információ jelent meg. Mint a cikk írója, nem ellenőriztem azt az állítást, hogy a salgótarjáni SKÜ dexion üzemének értékesítési folyamatában a gyár dolgozóinak köréből valóban született-e 43 milliós ajánlat, vételi-pályázat, amelyet elutasítottak. Ilyen ajánlat - a vállalat jogászának tájékoztatása szerint - a pályázat lezárásáig nem érkezett be. Feltételezve a jóhiszemű informálást, valószínűsíthető, hogy pusztán vásárlási elképzelésekről, tervezetekről tájékoztattak az informátorok. A téves tájékoztatás közreadásáért mind az érintettek, mind az olvasók elnézését kérem. Erdős István Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Kössenek öröklési szerződést! Ez a törvény a fogyasztóvédelemnél? Olvasónk idős, egyedülálló, tartásra, ápolásra szoruló beteg. Kizárólagos vagyona a korábban főbérleti jogon lakott és az értékesítésekor megvásárolt lakásingatlan. Ennek értékesítéséből tudná gondozóját megfelelően honorálni, de nem szeretne megválni az ingatlanának tulajdonjogától. Kérdezi, hogy mit tegyen, mert a vele rokoni kapcsolatban nem álló gondozói a várható magas öröklési illeték miatt a végrendeleti öröklést nem akarják vállalni, s fél, hogy emiatt el fogja őket veszíteni. Levelem írásához az adott okot, hogy tudja meg az olvasó, milyen a törvényesség - bizonyos hivatalokban - manapság. Történt ugyanis, hogy az egyik külső kölcsönző 50 darab műsoros videókazettát kölcsönzött 1992. szeptember 30-tól 1992. október 30-ig, egy hónapra. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Nógrád Megyei Felügyelősége 1992. október 20-án elkobozott belőle 23 darabot, hogy az nem eredeti minőség, annak ellenére, hogy megkerestem 1992. október 26-án személyesen a fenti szervet, és számlával igazoltam: eredeti, a kiadótól vásároltam az elkobzott műsoros videokazettát. Nem voltak hajlandóak a eljárást megszüntetni. Az audiovizuális művek szerzőit védő szervhez minőségvizsgálatra megküldték, amely a 110/92. számú szakértői véleményével eredetinek minősítette, és visz- szaküldte 1992. november 24-én. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Nógrád Megyei Felügyelősége csak a december 22-én felvett jegyzőkönyvvel szüntette meg az eljárást, és december 27-én adta vissza az elkobzott kazettákat. Hol volt egy hónapig a kazetta? A fenti tények alapján 68 napig kivonták a kölcsönzésből a kazettákat, így 50 százalék kölcsönzési díj mellett 78 ezer 200 forint kárt okoztak, mint tulajdonosnak, a Signál Shop jogutódjának, az Éva Shopnak. Amikor a kárigényemet bejelentettem a fenti szervnek, azzal utasítottak el, hogy nem tőlem kobozták el, nem vagyok jogos a kárigényemre. Kérdem én: ki a jogos, ha nem a tulajdonos? Kölcsönjeggyel, jegyzőkönnyvvel és más okirattal bizonyítottam a tulajdonjogomat, de hiába. Jó volna, ha a feladatukat a „fekete piacon” gyakorolnák, nem a becsületes kereskedőket zaklatnák. Olyan szakértőket alkalmaznának, akik értik a munkájukat, mert például A farkasokkal táncoló két részes filmnél (a ZOOM kiadása és emblémájával elátott) az I. részt hamisítványnak minősítették, a II. részt nem... Sorolhatnám tovább a szakértelem hiányát. Kérdem én: hogyan tartják, illetve tartatják be az ilyen szervek a törvényt, ha a felelősség alól ilyen trükkel akarják kivonni magukat? Czinege László az Éva Shop tulajdonosa Olvasónk és gondozóinak (eltartóinak) problémáját az öröklési szerződés oldaná meg legmegfelelőbben. A Polgári Törvénykönyv 655. paragrafusának (1) bekezdése szerint „öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felek tartás, vagy életjáradék fejében örökösévé teszi." Az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen vég- rendeleti rendelkezést tehet. A 657. paragrafus (1) bekezdésének egyik rendelkezése, hogy az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra - az örökhagyóval szerződő fél javára - az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni! A fentiekben írt törvényi rendelkezések azt jelentik, hogy olvasónknak nem kellene a lakásingatlanának tulajdonjogától megválni és a majdani örökösnek sem kellene a III. csoportba tartozó örökösként magas illetéket fizetnie. Igaz, hogy az eltartó, gondozó az ingatlan tulajdonjogát az öröklési szerződéssel csak olvasónk hagyatékának megnyíltakor - tehát csak halála után - szerezheti meg, de az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 18. paragrafusának (1) bekezdése az öröklési szerződést a valós tartalmának megfelelően ellenszolgáltatás fejében történő vagyonátszállásként kezeli, ezért az ilyen szerződés alapján a hagyaték megnyíltakor lakástulajdont szerző az ingatlan forgalmi értéke után számítandó 2 százalékos illetéket fizet a végrendeleti öröklés esetén idegennel szemben számítható 10 százalék helyett! Javaslom tehát olvasónknak és a gondozójának is, hogy kössenek egymással öröklési szerződést, melyet ajánlatos lenne közjegyzővel, vagy ügyvéddel elkészíttetni. Az okiratszerkesztésért és azzal kapcsolatos ügyintézésért most fizetendő költséget a kölcsönös érdekekre figyelemmel nem szabad sajnálni. Dr. Verebélyi
