Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-06-07 / 55. szám

1993. március 6-7., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Madách emlékünnepség Balassagyarmaton, Baglyasaljáról indult, a barcelonai olimpiáig jutott Salgótarján 70 esztendeje város Tallózás a Palócföldből Megjelent a Palócföld idei első (január-február) száma Salgótarjánban. A folyóirat mindenekelőtt a nógrádi kulturális, tudományos, irodalmi, társadalmi élet két ki­emelkedő jelentőségű esemé­nyéről emlékezik meg, méltó súlyt adva egyrészt a Madách Imre emlékünnepségnek, más­részt Salgótarján várossá nyil­vánítása 70. évfordulója ren­dezvénysorozatának. A Madách emlékünnepséget Mezey Katalin méltatja. A Ma- dách-pályázatot Kulcorelly Endre és Mar no János értékeli. A közölt értékelések a szerkesz­tőség felkérésére készültek és elhangzottak január 22-én a ba­lassagyarmati Madách-ünnep- ségen. Egyébként a lap belső borító­ján közli a Nógrád Megye Köz­gyűlése és a Palócföld Szer­kesztősége által meghirdetett 1992. évi országos Madách-pá- lyázat eredményét is. E szerint a szociológia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában az első díjat megosztva Andor Csaba és Zólyomi József, a ver­sek, széppróza kategórában a második díjat Onagy Zoltán kapta, itt első díjat nem adtak ki. Balassagyarmat város díját Praznovszky Mihálynak, Salgó­tarjánét pedig Szokács László­nak ítélték oda. A Salgótarján LXX. című ro­vat tanulmányai a Nógrád Me­gyei Múzeumok Igazgatósága és a szerkesztőség által közösen rendezett tudományos szimpó­ziumra készültek, amely a város 70 éves fennállásának záróün­nepségeként a Mecénás Alapít­vány és Salgótarján város ön- kormányzatának támogatásával jött létre. A jelen rovat is Salgó­tarján önkormányzatának anyagi hozzájárulásával való­sulhatott meg. Ebben Szvircsek Ferenc, Cs. Sebestyén Kálmán, Balogh Zoltán, Horváth István és Kovács Anna tanulmánya ol­vasható. A szépirodalmi rovatban Nagy Pál, Székely Ákos versei tarthatnak számot érdeklődésre. A továbbiakban Tarján Tamás kritikája. Kerékgyártó T. István, Pethő László, Gróh Gáspár vi­tacikkei, Misóczki Lajos tanul­mánya, Tímár Máté visszaem­lékezése és Fogarassy László dolgozata olvasható a jelen számban. Az illusztrációs anyagot a salgótarjáni rajzbiennálén be­mutatott művekből válogatták a szerkesztők (Teliinger István, Hegedűs 2 László, Neuburger Pál). -t Nógrádi katalógus készül Akinek egész életét meghatározta az üveg Takács Géza iparművész kiállítása Salgótarjánban Takács Géza üvegtervező iparművész, akinek élete és munkássága összeforrott a Sal­gótarjáni Öblösüveggyár törté­netével, ismét önálló kiállítással lepte meg a város közönségét. A tárlat letisztult szemléleti és formavilágot tükröz. Személyé­ben olyan iparművész életműve előtt tiszteleghetünk, akinek egész életét meghatározta az üveg, mint anyag. Igen korán az üveg bűvöletébe került, hosszú évtizedeken át az üvegműves- ség több ágában törekedett arra, hogy az anyag szépségét, funk­cióját, esztétikai megjelenését a mindennapi élet, az ember szol­gálatába állítsa. Üvegtervező­ként sokat foglalkozott a nagy mennyiségben gyártott auto­mata termékek tervezésével. Másik kedvenc témaköre a kü­lönféle kézimunka jellegű asz­tali készletek, díszműáruk ter­vezése volt, díszítő csiszolással. Nem utolsó sorban a hutakész vázák, tálak, dobozok és más üvegedények tervezése állt kö­zel hozzá. Vallja, hogy az üveg tervezése, gyártása, megmunká­lása hatalmas szakmai, techno­lógiai, anyag-, valamint esztéti­kai ismeretet, precizitást igé­nyel. Életútjáról beszélgetünk.-Kilenc éve nyugdíjba ment a Salgótarjáni Öblösüveggyár­ból, ahol 1939-től 1984-ig dol­gozott. Neve az évtizedek alatt elválaszthatatlanná vált a gyár Takács Géza történetétől. Hogyan kezdődött üveges pályafutása?- Baglyasalján születtem 1924-ben. Üvegcsiszoló tanu­lóként kezdtem, majd segéd let­tem. Utána exportmunka-irányí- tóként dolgoztam. Az ötvenes évek elején kerültem a tervező osztályra Mánczos József Mun- kácsy-díjas üvegtervező mű­vészhez, akitől a tervező szak­mát tanultam. Az ő halála után neveztek ki a tervező csoport vezetőjének, nyugdíjaztatáso­mig ebben a beosztásban dol­goztam.- Ha már szóba került a mes­terek között Mánczos József iparművész neve, úgy tudom, szívesen emlékezik egy másik mesterére, Bóna Kovács Ká­rolyra is. Miért?- Bóna Kovács Károly fes­tőművész alapította meg Bag­lyasalján az 1945-től 1953-ig az irányítása alatt működő „Mun­kás képzőművészeti Szabadis­kolát”, amelynek én is növen­déke voltam, sok más, azóta hí­res képzőművésszé vált fiatallal együtt. Hat éven át az ő irányí­tásával részesültem magas szín­vonalú képzésben. A szabadis­kolában műveltük a grafikát, sokat rajzoltunk, akvarellez- tünk, szobrászkodtunk, és így tovább.- Milyen ember volt Bóna Kovács?- Akik ismerték, tudják, hogy aranyos ember volt, sok kedves emlék fűz hozzá. Egy­szer udvaroltam egy kislány­nak, fényképet kértem tőle, ce­ruzarajzban kinagyítottam. Megmutattam neki a rajzot. „Mi ez, fénykép?”, kérdezte. „Nem, ez rajz”, válaszoltam naívul. „Többet ne csináljon ilyent”, jegyezte meg. „Inkább vegyen egy falevelet, azt rajzolja le.” Szóval, sokat tanultam tőle. Ki­vitt bennünket a hegyekbe, er­dőkbe szabadtéri foglalkozá­sokra, télen pedig modell után festettünk.- Életútja szakmai sikerek­ben igen gazdag. Hiszen, hogy csak néhány példát említsünk, 1957 óta valamennyi hazai és külföldi iparművészeti kiállítá­son részt vett, 1961-től az „Év legszebb terméke" pályázatain mindig eredményesen szerepelt, egyéni tárlatainak, hazai és nemzetközi díjainak fölsorolása oldalakat tenne ki, ide értve például az 1958-as brüsszeli vi­lágkiállításon, vagy a bulgáriai, jugoszláviai, csehszlovákiai, NSZK-beli, romániai, NDK-beli, ' spanyolországi, amerikai (USA), svájci nemzet­közi üvegművészeti kiállításo­kon, illetve nemzetközi vásáro­kon való sikeres szereplést. Csaknem egy évtizede azonban viszonylag keveset forog a neve. Hogyan telnek tehát a nyugdíjas évek?- Először is: nem vonultam egészen vissza. Az SBTC-klub törzsvendége és tagja vagyok, így, ha akarnék, se tudnék el­szakadni a világtól, hiszen egy ilyen klubban — ahogy mon­dani szokták — mindig zajlik az élet. Szakmailag sem vonultam vissza. Legutóbb a barcelonai olimpiára kaptam egy szép megbízást, hogy csináljak ter­veket. Ezt el is készítettem, és az öblösüveggyár engedélyezte a kivitelezést. Hutakész dísz­műárukat készítettem és csiszolt vázákat az olimpiai bizottság megbízásából. Ezekből a múlt esztendőben Budapesten kiállí­tást is rendeztek.- mér Csikász István: Március Szükség van a megye értéktérképére is A Mikszáth Kálmán által „görbe országaként emlegetett Nógrád megyéről mind az itt élők, mind az ország más tájain lakók sokat tudnak, természeti szépségeit, történelmi értékeit, köztük a Világörökség részét je­lentő Hollókőt, az ipolytarnóci ősleleteket, a palóc folklórt is­merik és kedvelik. Mindazonál­tal régóta hiányzik egy olyan kiadvány, amelyből az érdeklő­dők idehaza és külföldön „min­dent” megtudhatnának az or­szág e sajátos értékeket hordozó kis régiójáról, ide értve termé­szetesen az utazó számára fon­tos gyakorlati tudnivalókat is. E hiányosságot bepótolandó, a Nógrád Megyei Közművelő­dési Központ Nógrádi kataló­gus kiadását tervezi, amely el­képzelésük szerint a megye tel­jes idegenforgalmi, kulturális kínálatát tartalmazza, egy évre szólóan. A katalógust a központ a megyei önkormányzat támo­gatásával adja ki. A kiadvány, egyebeken kívül, a helyi ide­genforgalmi kisvállalkozók esé­lyeit is növeli és szolgálja a re­mélhetőleg mind élénkebbé váló idegenforgalmi piacon. A több nyelven (németül, angolul, franciául, magyarul) megjelenő katalógusban szerepelve, esély- lyel kínálhatják önmagukat, s jelentős reklámköltségeket ta­karíthatnak meg. A katalógus kiadására már megszerveződött az a munkacsoport, amely az előkészítést is végzi. Elkezdődött a megye érték- térképének elkészítése is, a me­gyei közművelődési központon belül. E munka Kazáron már fo­lyik, de másutt is hamarosan in­dul. A gyűjtés jövőre fejeződik be. Az almanach alapul szol­gáló kézikönyv lesz. -mér besüt a nap a függöny alatt kint ostoros szél csattog szalad csordul a jég és vad vízesés a fürge kanális csatakos eresz fagyos szobában fakadok dalra: kötözz magadhoz karjaiddal ma köszönöm drága: ágyad havával dörzsölj csak engem örök életre percnyi halálra és sose eressz többet a télbe a ködbe árnyba (A Vallatás című kötetből, Mikszáth Kiadó, Salgótarján, 1991.) Falvak menedzserei Nógrádban jelenleg egyetlen falumenedzser végzi sok irányú tevékenységét, mégpedig Hol­lókőn. E tevékenységre azon­ban, a jelek szerint, másutt is igen nagy szükség lenne. Éppen ezért a Nógrád Megyei Közmű­velődési Központ tervezi egy falumenedzserképző kurzus be­indítását, népfőiskolái keretben. Megjegyzendő, a népfőiskolái mozgalom a megyében jeles eredményeket ér el. A falume­nedzserek olyan, közbizalmat élvező állampolgárok közül ke­rülhetnek ki, akik képesek meg­felelni a változatos tevékeny­ségi körökre kiterjedő követel­ményeknek, szervezőkészség­gel rendelkeznek, ötletgazda­gok, és így tovább. A falume­nedzserek képzésének előkészí­tése most kezdődött el, egyúttal vizsgálják a képzési tartalmakat is. -t Maconkai házak Mindkét kiállító állatorvos Aki mindent tud a születésről és a kisgyermekkor szokásairól Dr. Kapros Márta, a balassa­gyarmati Palóc Múzeum igaz­gatója bár Debrecenben szüle­tett, iskolai tanulmányait Nyír­egyházán és szülővárosában végezte, néprajzos pályája kez­detben ugyancsak a Nyírséghez kapcsolódott, szakmai munkás­ságának kibontakozása a palóc vidéken következett be. A deb­receni Kossuth Lajos Tudomá­nyegyetem bölcsészettudomá­nyi karán magyar-néprajz sza­kon végzett, szakdolgozatát néprajzból írta, témája a kará­csonyi ünnepkör hagyományai a Nyírségben.-Hogyan került a palóc vi­dékre?-Az egri Dobó István Vár­múzeumban kezdtem dolgozni segédmuzeológusként. Egyéni kutatási témám Heves megyé­ben is a szokás, néphit maradt, immár az egész esztendő jeles napjaira kiterjesztve. Múzeumi feladataim közé tartozott to­vábbá a Visonta- és a palóc ku­tatás szervezési munkáiba való bekapcsolódás is, ami szintén jó iskola volt számomra. Annak Dr. Kapros Márta idején, 1970-ben áthelyezéssel jöttem a balassagyarmati Palóc Múzeumba, néprajzos muzeo­lógusi munkakörbe.- Nógrád megye néprajzi ku­tatott sága előrehaladott. Mit je­lentett ez a frissen ide került néprajzos számára?- Minden tudományban, ku­tatásban tevékenykedő számára evidencia, hogy ezt a munkát sohasem lehet befejezni. Füg­getlenül a kutatottság fokától, mindig újabb és újabb feladatok jelentkeznek. Személy szerint, én Balassagyarmaton témát vál­tottam: a születés, a kisgyerek­kor hagyományainak föltárását választottam. A múzeumban önálló feladatom lett a vise­let-textil gyűjtemény, valamint a segédgyűjtemények kezelése. A nyolcvanas évek második felétől pedig, elfogadván a mú­zeumvezetés koncepciójának érveit, egyéni kutatásaimat szo­rosabban kapcsoltam muzeoló­gusi teendőimhez, amelyek: vi­selet, textil, népművészet. Ezen kívül a nógrádi német nemzeti­ség kutatásában vettem részt szervezőként és aktív kutató­ként. Egyéni tudományos ér­deklődésem irányát jelenleg is ez utóbbiak jelentik. Dr. Kapros Márta igazgató tudományos publikációi a 70-es évek elejétől rendszeresen lát­nak napvilágot a megyei és az országos szakkiadványokban. A magyar néprajztudomány új, nagy szintézisét jelentő „Ma­gyar Néprajziban a születés téma országos földolgozására kapott megbízást. A Kossuth Lajos Tudományegyetem böl­csészettudományi karán „summa cum laude” eredmény­nyel egyetemi doktori címet szerzett 1984-ben, disszertáció­ját az egyetem néprajzi tanszéke kiadványsorozatában megjelen­tette: A születés szokásai és hie­delmei az Ipoly mentén (Studia Folkloristica et Ethnographica 18. Debrecen. 1966.) Nagy és szép feladatot jelentett a Palóc Múzeumban 1992-ben meg­nyílt, A bölcsőtől a sírig című állandó kiállítás létrehozása és a párizsi UNESCO-kiállításon bemutatott hollókői ház kiállí­tásrendezése. Dr. Kapros Márta most újabb publikációt készít elő. A Nógrád Megyei Múzeu­mok Évkönyvének 1992-es számában látott napvilágot „Jönni-menni" viselet a Nóg­rád megyei Patak községben" című tanulmányának első része, a mostani évkönyvben lát nap­világot a második rész. -th­Zen tussal - faszobor lószőrrel Két, nem hivatásos képző­művész, egy festő és egy szob­rász kiállítása várja az érdeklő­dőket március végéig a salgótar­jáni Madách gimnázium iskola­galériájában, ahol Halász Fe­renc festő és Bertalan Gábor szobrász állította ki műveit. Mindkét kiállító eredeti foglal­kozása állatorvos. Bertalan dok­tor tíz évig a salgótarjáni állat­kórház főorvosa volt, most Bu­dapesten él, Halász doktor pe­dig Alcsúton kollégiumvezető. Életükben ma már mind megha­tározóbb szerepet tölt be a kép­zőművészet. A Madách Galériában a Kele Szabó Agnes rendezte kiállítás két részből áll. Az egyik rész Halász Ferenc kisméretű olaj­képeiből, illetve tusrajzaiból áll. Az ő számára — saját vallo­mása szerint — „leeresztő sze­lep a festészet”. Megjegyzendő, hogy ennél többről van szó. Elsősorban egy abszolút természetközpontú, de távolról sem naturalista festé­szetről, amely a város- és tájké­pek meghatározója. Gondolko­dásában — s ez képzőművészeti munkásságában is szemléleti meghatározottságot jelent — nagy szerepet tölt be a Zen. Ez a bölcseleti attitűd hatá­rozza meg a barna és a fekete tussal készült rajzsorozatát, amelynek lapjai mélységes belső harmóniát árasztanak. A növényi világ tárulkozik ki a la­pokon, a japán művészetből is ismert kompozíciós rend és tisz­taság jegyében. Bertalan Gábor tizenhárom és tizenegy kisplasztikája jelenti a kiállítás másik részét. A na­gyobb méretű faszobrok erőtel­jes plasztikai szemléletről, az anyaggal, a fával való bensősé­ges kapcsolatról tanúskodnak. Társítja az anyagokat, a fát a ló­szőrrel, így éri el azt az egyér­telmű, magától értetődő, önma­gával elsődlegesen azonos plasztikai nyelvet, s teremti meg azt a jelrendszert, ami ősi vizuális tartalmakat idéz mo­dem nyelven.- mér Radies István rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom