Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-26 / 71. szám

1993. március 26., péntek BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Ha tavasz, akkor fólia Ha a saláta behozná végre a fólia árát...! Kik ezek itt, és vajon mit akarnak? Mondják, ama bizonyos ve­szélyes ózonlyuk a „hibás” ab­ban, hogy a sok évi átlaggal szemben március közepére be­robbant a tavasz. Vidéket járva, lépten-nyomon a kikelet szép bontakozásának tanúi lehetünk. Őrhalomban is, elég a főutcán végigmenni, a kerítések mögött a márciusi tennivalókat buzgón végző embereket látunk. így Nagy Istvánéknál, a Rákóczi út 35. szám alatt, ahol elsősorban a vadonatúj fóliasátor tűnik fel.- Harminc méter hosszú - mondja a gazda - miközben felesége szíves szóval terelget bennünket beljebb. - Van már húsz éve is, hogy fóliázni kezd­tünk, még a régi jó téesz idők­ben. Magam mindig kívül ma­radtam, de három holdat bérel­tem tőlük. Tagként a feleségem szerepelt a „közösben”, jó, hogy vége már azoknak az időknek. Most itt van a fóliánk, a kárpót­lási jegyünkkel pedig az Ürge­vár dűlőben váltottunk meg egy jó, 24 koronás darabot.- Itthon mi kerül a fólia alá?- Salátával kezdünk. Az már nagy siker lesz, ha behozza a fó­lia árát.- Annyira drága?- Igen. Ez, amit itt látnak, 8260 forintba került. Nem is lenne olyan nagy baj, ha jobb lenne a minősége. De tavaly két tekercset vettem és az egy évet sem bírta ki: jött egy nagy szél, és szétszakadt az egész. Szépen csordogál a szó kö­zöttünk. A gazda, meg az asz- szonya elmondják, van hová tenni, ha marad egy kis haszon a fólia alatt: asszonylányuk az unokákkal Pesten él, a „gyerek” pedig Balassagyarmaton vállal­kozik. Övé a Dixie csirkebár, keményen dolgozik, nagy tervei vannak. Kell egy kis segítség ide is, oda is. Ők pedig megad­nak mindent, amit csak adhat­nak. Nemcsak abból, ami a föl­dön, meg a fólia alatt terem, de az ólból is. Esztendőnként nem ritka itt a három-négy disznótor, mindig kerül gazdája a kolbász­nak, sonkának. Ezenközben a föld megtenni a piacra valót is. Korábban, fő­leg krumplival a Bosnyákon ta­láltak vevőkre. Most pedig?- Járjuk az utcákat odafenn - neveti csendesen saját házalá­sukat a háziasszony és csak kiabáljuk a nagy házak között, hogy „krumpli eladó, krumplit, krumplit vegyenek!” Azt meg tudjuk, milyen a pesti ember: megvesz az min­dent, kivált ha olcsón, házhoz viszik neki. Nagy Istvánék, Őrhalomból, nem restek, megteszik. Most azonban, hogy kifelé kísérik nem várt vendégeiket, az udvarra érve szemük már újra a fólián. Amely alatt immár növekedésnek indul a saláta, új ízek, új remények hordozója. (ku-ti) (Folytatás az 1. oldalról) szerencsétleneket, mind a mai napig.- Bevallom, ittam. A bort szerettem, leginkább a muskotá- lyost, az igen finom.- Én meg a vodkát - csatla­kozik a férfi - egy, másfél liter­nél nem adtam alább. És így süllyedtek együtt. így süllyedt velük a világ.Ma pe­dig? - az egyetlen, a szinte lég­ből kapott lehetőségbe akarnak megkapaszkodni. Fillér nélkül. Maguk sem akarják hinni, hogy sikerült átvészelniük a telet. Igaz, ehhez kellettek a jó őr­halmiak, a szomszédok, és a ve­zető óvónő és a pap és többen, akik adtak - és adnak - időn­ként ezt-azt. Akiknek köszönhe­tik, hogy megérték a tavaszt. És itt él Horváth János is. Eredeti foglalkozása gyógype­dagógus, író ember, megírt leg­alább hetven tévédarabot. A magyar tévének, a szlovénnek, az olasznak és a híres BBC-nek is, de össze egyik sem jött, ő pedig közben 22 órákat dolgo­zott a 24-ből, és a harmincas éveire felőrlődött.- Tanítás mellett - mondja -, a BM Kék Duna együttes nép­táncosa voltam. Bejártuk Euró­pát és táncoltunk Amerikában. De a kerék forog, és én - ide ju­tottam. Forog az élet kereke. A mi Horváthunk most küsz­ködik ezzel. Bár a jó őrhalmiak - például a szemközti óvodából Alvásidő, délidő. Behúzott függönyök félhomályában, apró-neszű csendesség köze­pette békésen szuszognak az apróságok. Odakünn minden­napi zajos életét éli a város és a szűkebb környezet, a lakótelep. Idebenn nyugalom, a hit irigy­lésre méltó harmóniája. Cse­répkorsók a faragott polcokon, hófehér terítő a szentély-aszta­lon, önfeledt mosoly a Má- ria-képen. Pirospöttyös ruha­zsákok az öltözőfogason, színes gyerekálmok papírra vetve a fa­lakon. Tisztaság, rend - kény­szer nélküli, belülről jövő. Az állandóság tapintható jelei, a ki­egyensúlyozottság mindenütt jelenvaló szimbólumai. Szere- tetvirágok egy szomjazó gyer­mekkert közepén. 1991-ben alakult meg a szü­lői igények figyelembevételével Balassagyarmaton az első ke­resztény óvoda. A korábbi cso­- felkínálják időnként a tál me­leg ételt. De ő köszöni, nem kéri.- Mi lesz, ha kezet nyújtanak önnek, amikor mai vagyonából, az asztalán látható 7.10-ből is kifogyott?- Semmi - feleli - dolgozom. Alamizsnát senkitől el nem fo­gadok. Inkább éhenhalok.- Hátborzongtató . . .- Akkor is így van. Nem messzire az írástudótól a juhpásztor lakik. Státuszát ne­héz lenne meghatározni: szlo­vák területről jött át, „rendes” útlevéllel. - Cigány vagyok, - mondja - de magyar. Itt pedig feledjük percre az újra indulni akaró életeket. Nézzük a „bürokráciát”, mely elgondolásukban talán legfőbb akadályozója szándékaik meg­valósításának. A Tin-ta asszo­nya nem található, hiszen ő Pestről jár ide, képviselni ala­pítványa védenceit. Itt van vi­szont, beadványokkal és kérel­mekkel telt dossziék nehezen elbírálható sokasága felett Balga Sándor jegyző, aki szíve szerint szívesen segítene. Csakhogy: nem tud szegény szegényekkel mit kezdeni, hi­szen az önkormányzat számára az sem tiszta, hogy saját polgá­raiként kell-e kezelnie az idete- lepítetteket, vagy hajléktanok­ként. Ha utóbbiak táborába tar­toznak, úgy gondjuk, az Demszky főpolgármester úrra portokból - Jókai, Kossuth, If­júság úti - egységes intéz­ménnyé verbuválódott „kinder­garten” fölött kettős felügyele­tet gyakorol az önkormányzat és az egyház. Ökonomikus óvoda lévén a református, evangélikus, katolikus, és újab­ban a szalézi rend is támogatja az itt folyó nevelőmunkát. Adományokkal, a működéshez szükséges felszerelésekkel, va­lamint az óvónők továbbképzé­sének finanszírozásával egészí­tik ki az önkormányzat biztosí­totta pénzkeretet. Mészáros Istvánná, vezető­nővel a Jókai úti óvodarészben beszélgetünk. Szemléletformá­lásról, ismeretátadásról, önma­gunk és egymás tiszteletéről, megbecsüléséről. Mindarról, amit hitük szerint a rájuk bízott gyerekebe szeretnének átplán­tálni.- Hat, vegyes életkorú cso­tartozik. Ha viszont igazi őr­halmiként kell elfogadni őket, akkor szemet muszáj hunyni az igazából nem leküzdött szenve­délyeik mai megnyilvánulásai felett. És Őrhalom rendelkezik számára ezeknél fontosabb problémákkal is. Víz kellene a falunak, az iskolások pedig mind a mai napig kilométernyi távot gyalogolnak az óvodáig, ahol ebédet kapnak. Közben a hét idegen mellett - többen elmentek már - Őrha­lomban jelenleg 90 munkanél­küli él, közülük tizen már se­gélyre nem, csak szociális ellá­tásra jogosultak. A prognózis szerint az első fél év során, most, 1993-ban, további 33 em­ber jut hasonló sorsra, ami fe­jenként 5120 forint kiadást je­lent a falunak. És mi legyen közben a hajléktalanokkal, akik ráadásul nem is dolgoznak. Mi­ből éljenek? Meddig a jóakarat, hogy éhen ne haljanak? Ezekről a súlyos kérdésekről valószínűleg mit sem tud a ri­maszombati járásból csak né­hány hete „áttelepült”, de való­jában az itt tartózkodási engedé­lyét folyton meghosszabbító Radios Barnabás és szép fel­esége s két kicsiny leánykája. Ráadásul cigányok, ha a jók kö­zül valók is. Ha rettenetes hely­zetből kerültek is ki, s amijük most van, azt normális fejjel senki sem irigyelheti. Kun-Kő Tibor portunk van jelenleg. A város­ban ez az egyetlen olyan rend­szerű óvoda, ahol együtt nevel­kedhetnek a barátok, testvérek. Szociálisan érettebbek a gyere­kek, ezt igazolják áz iskoláktól kapott visszajelzések is. Az in­nét kikerülő „végzősökre” bát­ran számíthatnak a pedagógu­sok. Az, hogy nálunk stressz­mentes légkörben, kapkodás és rohanás nélkül telnek a kicsi­nyek mindennapjai, erősebbé, strapabíróbbá teszi őket. Az eredeti népi palóc ha­gyományok ápolása szerves ré­sze az itt folyó munkának. Az egészséges életmód és a kör­nyezetkultúra jegyében vita­mindús ételeket sütnek-főznek az apróságok; rendszeres termé­szetmegfigyelő sétákat tesznek kicsik és nagyok.-Megyei továbbképző köz­pont és gyakorló óvoda lévén gyakorta rendezünk bemutató foglalkozásokat, módszertani napokat. A zenés, feszültséget oldó-lazító programok, a játé­kos formában zajló német nyelvű órák, az irodalmi tema­tikába beépített bibliai történe­tek nagy sikert arattak a külsős kollégák körében is. A balassagyarmati keresz­tény óvodába nemcsak vallásos szülők gyerekei járnak. A kis emberpalánták - felekezeti, vi­lágnézeti hovatartozástól füg­getlenül - emberséget, tartást és keresztény szellemiséget szív­nak itt magukba. Hogy felnőtté válva szabad akaratból dönthes­senek majd önnön sorsuk felől. cs. k. e. Balassagyarmat és környéke Bővülő rendelő ® Mohora. Egymillió forintot fordít a helyi önkormányzat az orvosi rendelő bővítésére. Eb­ből az összegből három új he­lyiséggel gyarapodik az egész­ségügyi intézmény. Az április­ban kezdődő munkálatok során fogorvosi rendelőt is kialakíta­nak: tömés, húzás, pótlás - helyben lesz a jövőben. Társaságok találkozója • Balassagyarmat. A salgótar­jáni Balassi Bálint Asztaltársa­ság és a helyi Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság találkozóját rendezik meg ápri­lis 2-án, 17 órától a Madách Imre Városi Könyvtárban. Rádupláztak • Bércéi. Hasznos együttmű­ködés alakult ki a helyi önkor­mányzat és a vadásztársaság között. Ennek legújabb ered­ményeként a községi vezetés az ordaspusztai telkekből egyet a társaságnak adományozott, ahol majd vadászházat építhetnek. A viszonzás nem váratott sokáig: a „puskások” ötvenezer forintot utaltak át a most épülő, nyolc tantermes iskola költségeinek kiegészítésére. Szakkifejezéssel élve: rádupláztak a jó vadászok. Glatz után Réti ® Balassagyarmat. Április 20-án kezdik lebontani a Palóc Múzeumban azt a közel egy éve látható tárlatot, amely Glatz Oszkár festőművész palóc vilá­gát mutatja be. Helyébe, május 1-jétől Réti Zoltán alkotásaiból rendeznek állandó kiállítást. Szomszédoló • Galgaguta. Jószomszédi szí­vesség kérésének szándékával kereste meg a napokban a köz­ség polgármestere a szom­szédos berceli kollégáját: vállal­ják fel a náluk keletkező háztar­tási szemét tárolását. A kérés teljesítésének hírek szerint aka­dálya nincs, de ára — igen. Telefonigénylés • Magyarnándor. Március 26-áig nyújthatják be telefon- igényeiket a Matávhoz a hely­beliek. A bekötéseket a követ­kező napokban kezdik a szak­emberek. Holnapi számunkban „Bátonyterenye és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó F u voladuó-találkozó A Művelődési és Közoktatási Minisz­térium, valamint a Magyar Zeneisko­lák Szövetségének egyetértésével Ba­lassagyarmat Város Önkormányzata és a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola március 26-a és 28-a között megrendezi a II. or­szágos zeneiskolás fuvoladuó találko­zót. A rendezvény támogatói között számos országos és megyei művészeti alapítvány, zenei egyesület szerepel, így például a Ma­gyar Zenei Tanács Musica Omnium, vagy a Pro Musica Balassagyarmat Alapítvány szintén. A találkozó 26- án 14.30-kor kezdődő ünnepé­lyes megnyitóval és díszhangversennyel veszi kezdetét, majd a triók, kvartettek és a nagyobb együtte­sek fellépése követ­kezik. Szombaton, 27- én az I-IV. kor­csoport résztvevői lépnek színre; szakmai beszélgeté­sek, hangszerbemu­tatók egészítik ki a versenyprogramot. Másnap, vasár­nap 10 órakor kez­dődik a nagysza­bású gálakoncert, amelyet a résztve­vők által nyilván várva várt díjki­osztó ünnepség kö­vet majd. Az ifjú fuvolások balassa­gyarmati versenye hagyományteremtő módon illeszkedik bele a város két év­százados zenei múltjába, valamint abba a jeles évfor­dulósorozatba, ame­lyet az idén ünnepel a balassagyarmati zeneiskola és a he­lyi zenei élet. így Rózsavölgyi Márk születésének és halálának kerek, valamint az iskola fenállásának 30. és névadásának 20. év­fordulóját. Rövidesen jubilál a százharminc éves helyi Dalegylet is.- cs. k. e. A kiegyensúlyozottság valósággal tapintható Gyermekkert a város szélén Itt értük és velük minden - Isten nevében Hamarosan nyit a „Hont” Jó hír: kő van Manapság Mohorán sokan tréfálkoznak ez ügyben, pedig komoly a dolog: javítják az út­hálózatot. A helyi önkormány­zat Dovocsin Ottó magánvállal­kozóval már meg is állapodott: a községnek az a kilenc utcája, amely jelenleg még kissé elma­radott - járhatóvá lesz esős idő­ben is: kap kőburkolatot. És eddig rendjén is van a do­log. Mondhatni, mindenki örül­het, hiszen tovább fejlődik a falu. Hogy mégis, miért tréfál­koznak? Mert eszükbe jut a kő­törők esete, akiket így vigasz­talnak: kő, az van, emberek. Hont község határában, a 2. számú főközlekedési út mentén befejezéséhez közeledik az az étterem- és panzióegyüttes, amelyet még tavaly kezdtek el építeni. A hegyvidék szerelme­seinek ajánlott, magánvállalko­zásban üzemelő vendéglátó he­lyet várhatóan április első nap­jaiban bocsájtják a kirándulást, országjárást kedvelő közönség rendelkezésére. Az intézmény a magyaros konyha ízei és a csa­ládias kiszolgálás mellett han­gulatos hegyi túrákat is ígér a látogatóknak. A programok kö­zött a drégelyi vár és a honti szakadék felkeresése is szere­pel. A panzió belső kialakításá­nál fogva alkalmas lesz üzleti megbeszélések és egyéb, csa­ládi rendezvények lebonyolítá­sára is. Tőszomszédságában épül egyébként - szintén ma­gánvállalkozásban - egy Shell-típusú benzinkút. A föld­munkák már készen vannak; je­lenleg az alapozó munkálatok folynak. A Hont fogadó és az épülő benzinkút a remények szerint fellendíti majd a község idegenforgalmát. Na, nézd csak! Na, nézd csak, ezt itt a VIII. b., az Ifjúsági úti! Na nézd csak, dolgoznak! Majd’ megszakad­nak. A kedves Szalai Antalné tanárnő és Gondos Bertalan ta­nár úr vigyázza minden léptü­ket. Ők meg: lihegnek, fújtat­nak, míg gyűjtik, fuvarozzák az útmenti szemetet. Mi irigykedve nézzük őket, ám egy kislány fáradtan legyint: jobb lenne matekozni . . . Hi­ába, az élet már csak ilyen, vál­toznak az idők, változnak a gye­rekek. A célt azért, reméljük, elérjük: legyen rend idekint, és — igen - odabent. Hajrá, VIII. b.! Legyen végre rend!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom