Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. március 25., csütörtök Mennyit ér a Kossuth-díj? Ebben a formájában nem egyértelmű a kérdés, hiszen a legnagyobb magyar kitüntetés erkölcsi értéke kifejezhetetlen. A dolog anyagi vonatkozásait illetően viszont nagyon tájékozatlan a közvélemény. Erre utalnak a Danubius Rádió körkérdésére adott válaszok is. A legmerészebb hallgató mintegy kétszázötvenezerre datálta a díjjal járó összeget, holott az valójában meghaladja a kilencszázezer forintot. Ruszt József, az egyik újdonsült Kossuth-díjas mindenesetre tizenötmillióért és egy színházi teremért odaadná e magas rangot. Mielőtt még bárki is megvetné hálátlanságáért, tudnia kell, hogy Ruszt nem magának akarná ezt az ellenértéket. A Független Színpad - amelynek immár évek óta vezetője - önálló helyiség híján, bizonytalan állami apanázsból dolgozik s e budapesti társulat helyzetét szeretné a „főnök” legalább egy évadra stabilizálni. Ez a vélemény viszont már a Petőfi Napóra című műsorában hangzott el. A riportból kiderült, hogy a „nagy színházcsináló” harminc éves -alapvetően sikeres- múlttal a háta mögött nem szerénytelen, örül, hogy észrevették a munkáját, számos dologgal elégedett, de - mint nála már megszokott - nem rejti véka alá kritikai megjegyzéseit sem. Szerinte a színházi mecenatúra még nincs igazán „kitalálva”, az intézmények nem tudnak tervezni. Ha nem következik be jelentős változás, a színház óhatatlanul „elkanyarodik” - kénytelen ezt tenni - a kommersz műfajok irányába, így pedig az a klasszikus repertoár, amely nélkül pedig nem szabadna, hogy elteljen egy gyermek középiskolás kora, szinte teljesen kikopik még az úgynevezett nagyszínházakból is. Pedig az európai kultúra az Iliásztól, meg a Bibliától, Sha- kespearen, a Háború és békén, a Bűn és bűnhődésen át Thomas Mannig és másokig terjed. Óriási átalakulás előtt áll a világ, de nem eshet ugyanabba a hibába, mint amilyent Amerika elkövetett a második világháború után. Ilyen értelemben Ruszt egyáltalán nem akar „Nyugatra menni”: Tokióra tekint... Azt is jól látja, hogy kulturális vákuum van kialakulóban, annál is inkább mert a társadalom újratagolódik, az elszegényedő rétegek egyre kevésbé tudják megfizetni a két-három- száz forintos jegyeket, még ha lenne is rá igényük ... * * * A kultúra elméleti és gyakorlati kérdései iránt érdeklődő tévénéző komoly reményekkel várhatta a Krétakör című műsor legutóbbi adását. Az előzetes információk alapján joggal hihette, hogy fontos információkhoz, új ismeretekhez jut. „Biztosítékot” jelentett már maga a téma is, - amely nem volt más, mint a kultúra jelenlegi helyzete Magyarországon - nem kevésbé a műsorvezető, Baló György személyisége. Az igazi garanciát azonban a műsor vendégei jelentették, hiszen olyan szaktekintélyek vettek részt a vitában, mint Kerényi Józsefé pítész, Szabados György zeneszerző, Jankovits Marcell és Gazdag Gyula filmrendező, Spiró György író és Hegyi Lo- ránd műtörténész. Abban nem is csalatkozhattunk, hogy a felsoroltak valamennyien nagy műveltségű, intelligens emberek, akiknek van véleményük a kultúráról, mint a saját mesterségük tárgyáról. Igen ám, de szinte kivétel nélkül valamennyien elvesztek a szakmai megközelítés csapdájában és unos-untig megrögzöttnek látszó véleményüket hangoztatták, ahelyett, hogy megkíséreltek volna valamiféle általános következtetésre, netán konszenzusra jutni. Képesek voltak hosszú perceken át álvitákat folytatni például azon, hogy a magyar ember szívesen eszik e hamburgert, vagy éppen hot dog-ot. Persze a táplálkozási gyakorlat is része a szélesebb értelemben vett kultúrának - vagy inkább civilizációnak, merthogy ezt sem tudták a résztvevők eldönteni -, de manapság a kulturális életben sokkal direktebben jelentkeznek a problémák. Érdekes, hogy a máskor oly aktív, harcos közönség is, most csendes megfigyelőként vette körül a vitatkozó szakembereket és kérdezni is csak nagy unszolásra vállalkozott, akkor is periférikus módon. Ugyancsak önmaga színvonala alatt szerepelt Baló György, aki képtelen volt - vagy nem is akarta - a parttalan beszélgetést mederbe terelni. A közel kétórás Krétakör csalódást okozott, sajnos nem tudott semmit hozzátenni a kultúra állapotáról ismert képhez.- csongrády Csütörtököt mondunk Amikor öt hónappal ezelőtt egészségem mondott csütörtököt, nem örültem kimondottan a kilátásba helyezett több hónapos kényszerpihenőnek. Attól tartottam, mi lesz, ha ezalatt eljön a bizonyos körökben meglehetős gyakorisággal emlegetett fellendülés, hipp-hopp véget ér a gazdasági válság, és akkor hiába az egész operáció, meg az infúzió-, injekció- és gyógyszerkúra, mert akkor e rovat értelmét veszíti. Aztán — mint a mesében - telt-múlt az idő, de a fellendülés csak nem akart bekövetkezni. Pedig egyes (főként bársonyszékes) körökben még mindig emlegették eljövetelét. Csak a bár- sonyszíékesek egy részének hangja, arca változott meg. A nevén kívül... Ez tulajdonképpen nem baj, a lényeg úgyis a tudáson, a szakértelmen van. És ezek a mostani újak nagyon ügyesek! Az egyik víz ügyes, a másik pénzügyes, a harmadik művelődésügye*. Új ember áll az ipar és kereskedelem, miként a mezőgazdaság élén. Igaz, hatan búcsúztak, de a hatodik nagyon szegény miniszter hírében állt. Még tárcája sem volt neki. Biztosan zsebben hordta haza a fizetését. Mielőtt leragadnánk a királyfiaknál, essék szó a koldusokról is. Azokról, akik e rovat pár hónapos szünetelése alatt éhségsztrájkokkal, aláírásgyűjtésekkel fejezték ki a kétkulcsos áfa feletti örömüket, s akik alig várják már, hogy száz forintra emelkedjék egy kiló kenyér. Szemeiket csak azért nem vetik a tizenötmillió magyar számára megváltást hozó, a költségvetésből külön e célra elkülönített alapból létrehozott Duna tévére, mert már képtelenek megfizetni a megemelt előfizetési díjat. Amíg milliók nem tudnak megélni a honi vetésből, addig erre futotta a költségvetésből. Hogy változatlanul nincs médiatörvény, kisebbségi törvény, és hiányzik több, ön- kormányzati működést szabályozó törvény? Kit érdekel!? Az illetékeseket nem, az biztos. Ők azért üléseznek orrvérzésig. Már aki ott van. Az életben közben Murphy fenti törvénye érvényesül. Annak a kollégámnak lesz igaza, aki azt mondta: Magyarország a joghézagok országa. Az élelmesebbek a lyukakból élnek. És ebből sokan jól élnek. Eközben tíz városunkban felavatták az egymilliomodik magyar munkanélküli szobrát. Éljen! De miből éljen!? Balázs József Tavaszi hangok Bátonyterenye. Az Erkel Ferenc Általános Iskola kórustalálkozót rendez, amelyen a megyében működő ének-zene tagozatos általános iskolák énekkarai vesznek részt március 27-én a helyi Ady Endre Művelődési Központban. A találkozón a balassagyarmati Kiss Árpád, a pásztói Gáronyi Géza, a salgótarjáni Kodály Zoltán és a bátonyi Erkelc Ferenc iskola nagykórusai és kicsinyek kórusai szerepelnek. Vendégként fellép Budapestről az Ady Endre Általános Iskola kórusa és a kispesti Gyöngyvirág kórus is. A szakmai találkozót Szabó Dénes karnagy vezeti. A tavasz sajátos jelei A javuló időjárás, a kellemes meleg hatására benépesülnek a kiskertek. Mindenki igyekszik rendbe tenni telkét és ez így természetes. A rendrakás sajátos módja az égetés. Hogy mit? Amit lehet. Elsősorban a száraz füvet. Azután meg ahogy sikerül! Kert végében az erdőt, a telken az avarral együtt a hétvégi házat. Fantáziánk végtelen és vannak még tartalékaink! Mit számít, hogy az természetvédelmi terület és a nemzeti vagyon része? Ki érez ma ezért lelkiisme- ret-furdalást! Mi az a 3-4000 forint erődkár, a vele járó büntető és kártérítési eljárás! Mindez elkerülhető lenne. Mivel? Egy kis előrelátással, a lehetséges veszély elismerésével. Mint nagyon sok mindennek, a telken, kiskertben történő gaz-, szemétégetésnek is megvannak a szabályai. Lássunk néhányat közülük: Erős szélben semmilyen körülmények között ne gyújtsunk tüzet. Ámennyiben mégis égetünk, készítsünk oda olyan eszközt, amivel a terjedő tűz megfékezhető. Ne hagyjuk felügyelet nélkül az égetést. A még izzó, parázsló hamut öntsük le vízzel, soha ne hagyjuk ott elol- tatlanul. Erdőtől számított 200 méteren belül ne gyújtsunk tüzet. Vigyázzunk erdőterületeinkre! Tüzet csak a kijelölt tűz- rakó helyen gyújtsunk. Égő cigarettavéget ne dobjunk el, vegyük észre rossz beidegződéseinket. Lehetőleg előzzük meg a tüzet, de ha mégis bekövetkezik azonnal jelezzük és adjuk meg róla a lehető legtöbb információt. A megye tűzoltósága a közelmúltban három nap alatt 35 tűzesethez vonult ki s közel 36 órát töltött el az események színhelyén. Szabó János tü. fhdgy. A szülők még beszélgetni sem érnek rá otthon A mai gyerekek nem akarnak felnőttek lenni?- Apukám soha nincs itthon, mert Németországban dolgozik, így nehezebb az életünk anyuval... Jó lenne, ha megváltozna ez a helyzet - írja egy balassagyarmati kislány, aki általános iskolai tanulmányainak befejezéséhez közeledik. És az ö kis jelen-jövőképe - melynek felvázolását tőle és összesen közel száz, hasonló helyzetű, a Dózsa, illetve a II. Rákóczi Ferenc általános iskola nyolcadikosaitól kértük -, még a kellemesebbek közé tartozik. A sebtében leírt sorok többségéből szinte kisüt: a mai tizenévesek gyerekkorát, bimbózó ifjúságát már-már elrabolják a szüleikre nehezedő súlyos gondok, melyekben így vagy úgy, de nekik is osztozni kell. És ezek beleszólnak a jövőjükkel kapcsolatos álmaikba, s szinte képességeiktől függetlenül determinálják most önállósodó életük első fontos lépteit.- Én az ISZI-be jelentkeztem fodrásznak. Nagyon szeretnék dolgozni, tudom, hogy szüléinknek milyen sokat kell ránk áldozni. Most nagy a drágaság és ki tudja, mi lesz majd? Olyan rossz az, hogy apu és anyu any- nyit túlóráznak, késő este érnek haza és beszélgetni sem tudnak velünk, csak fáradtan beesnek az ágyba.- Légikisasszony szeretnék lenni, mert a világot így jobban megismerhetem és megtakaríthatok egy kis pénzt is a család- alapításhoz. Ezt 28 éves koromra tervezem és sok gyereket szeretnék. Ekkor valami „földi” munkát -pl. idegenvezetést - szeretnék vállalni. Remélem jobb lehetőségeim lesznek, mint amilyenek most vannak.- Ha felnövök, sokat fogok kirándulni, ha lesz pénzem rá. De ha nem lesz, akkor is megtalálom a módját. A kocsi nem fontos, végül is biciklivel is lehet kirándulni. Divatosan fogom öltöztetni a gyerekeimet, de nem veszek meg mindent, amit szemük-szájuk megkíván.- Az iskolák elvégzése után szeretnék Budapestre költözni. Ha lesz családom, a gyerekeimet úgy szeretném nevelni, mint minket a szüleim, és jó lenne, ha néha majd elmehetnénk nyaralni.- Én a Frankel Leó gimnáziumot választottam, szeretnék egész életemben nyelvekkel foglalkozni. Úgy gondolom, hogy a munkanélküliek közt alig van olyan, aki nyelvtudással rendelkezik.- Mert bár nehéz az élet - írja egyikük - a reményt, hogy jobb is lesz még, nem veszíthetjük el.- A katonai iskolát választottam, abban is a híradásipari műszerész szakmát. Azért választottam ezt, mert megtetszett a katonai élet egy táborban. És biztos állást nyújt.-A mezőberényi német-magyar nyelvű gimnáziumba jelentkeztem, mert manapság rengeteget jelent az idegen nyelvek ismerete az elhelyezkedésben. Lakásgondjaim remélem nem lesznek, mivel szüleimnek elég jól megy a vállalkozásuk, most is szép, nagy családi házban élünk.- Én a Balassi Bálint gimnázium mellett döntöttem, mert úgy gondolom, 14 évesen nem lehet egy életre szóló döntést hozni. Felnőttként csak abban az esetben fogok vállalni gyerekeket, ha biztosítani tudom számukra a megfelelő családi hátteret, anyagi jólétet.- A salgótarjáni Madách Imre gimnázium testnevelési szakán szeretném folytatni ta- nulmányimat és nyelvi téren is szeretném kibontakoztatni tudásomat. A sportos élet mellett okos, kiegyensúlyozott férjet szeretnék, szép nagy családdal.-Az én jövőképem homályos. Szakközépiskolába jelentkeztem, számítástechnikai szakra. Mire elvégzem az iskolát, talán már nem lesz ilyen rossz a helyzet.- Ápolónő szeretnék lenni. Sajnos egyáltalán nem biztos, hogy sikerül majd elhelyezkedni tanulmányaim után? Vagy olyan életem lesz, mint a szüleimnek, akik agyonhajszolják magukat?- Szobafestő-mázoló szakmából szeretnék megélni. De ha nem lenne munkám, akkor boldogtalan lennék.- Fizikusmémök akarok lenni. Úgy érzem, ezzel a szakmával sikerül elhelyezkedni. Többre szeretném vinni apámnál, de OTP-kölcsönt semmiképp sem fogok felvenni.- Először a lottón nyerek minimum százmillió forintot, azzal már kezdhetek valamit. Nem úgy, mint apámék, akik folyton csak dolgoznak és sohasem járnak szórakozni. A hónap végén „villámkölcsönöket” kell nekik kérni, mielőtt jön a villany- meg a fűtésszámla. El vagyok keseredve és leginkább nem is lennék felnőtt. * Pedig a szülők és tanárok mennyi áldozatot hoztak és hoznak értük. S a legtöbbjük értelmes, szorgalmas, nagy reményekre jogosító. Szinte mindegyik kis dolgozatban ott szerepel az a vágy, hogy a családi házuk tágas, füves udvarán majdani gyerekeik játszadozzanak és a szintén nem nélkülözhető kutyákkal, cicákkal. Szárnyalni tudnának hát, de vágyaiknak határt szab, életük kis csermelyét szűk mederbe szorítja szigorú, nehéz korunk. Hogyan juthatnak el így a hatalmas, kék-szép óceánig? Kun-Kő Tibor Egy Habsburg fejet hajt 1848 emléke előtt Dr. Habsburg Ottó az (FEB) Habsburg Ottó, utolsó magyar király fia koszorút helyezett el az 1848-as szabadságharc egyik kegyeleti helyén . .. Sokakat meglepett ez a gesztus. Igazuk van-e a kétkedőknek? - kérdeztük őt magát, amikor néhány napig ismét Magyarországon tartózkodott.- Nemzeti történelmünk dicső és fájdalmas napjaira emlékezni mindannyiunk kötelessége. A múltat nem részeiben, hanem egységes egészben lehet értékelni. A Habsburgok és Magyarország között 1867-ben megkötött kiegyezés után nem véletlenül hívták Deák Ferencet a haza bölcsének. Jómagam szintén kiemelkedő államférfinak tartom, hasonlóképpen Széchenyi Istvánt is, akit méltán nevezett Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak. Ä 19. század, a reformkor felelős politikusai is összefüggéseiben, egységes egészben vélekedtek a múltról, és szerintem most sem szabad mást tenni.- Ón nemcsak érzelmeiben, hanem nyelvében is őrzi magyarságát.- Azt szoktam mondani, hogy két anyanyelvem van, a német és a magyar. Egyébként gyerekkoromban tanultam meg horvátul, angolul és franciául is. Még itthon Számboki Pál pap foglalkozott neveltetésemmel, később a száműzetésben pedig Svájcban, a Baszkföldön és Belgiumban Zichy gróf.-Magyar nyelven is érettségizett?- Hogyne, természetesen. Méghozzá nagyon szép irodalmi tételből: Nemzeti mondakincsünk Arany János elbeszélő költészetében.-Járja egy legenda: aprócska korában a schönbrunni kastélyban gyakran felkereste az idős Ferenc Józsefet.- Igen, mert az agg császárnak volt egy zenélő órája és amikor felhúzta, csodálatos madárcsicsergést lehetett hallani. A természet szeretetét magammal vittem a Genfi-tó partjára is, nagyon büszke voltam rá, hogy az összes ott fellelhető halfajtát ismertem.- Talán a természet szeretete vezette korunk egyik legsúlyosabb kérdéséhez, a környezet- védelemhez. Evek óta díszelnöke a Nemzetközi ÖKO-klub- nak. Eredményesnek Ítéli az ezzel kapcsolatos tevékenységét?- Rövid távon nem lehet eredményre számítani. A környezetvédelemben évekre előre kell gondolkodni. Már mutatkoznak az ezzel kapcsolatos erőfeszítések ...- Érvényes ez a megállapítás Magyarországra is?- Először a gazdaságban kell rendet teremteni és ehhez sok pénzre van szükség.-A súlyos szociális gondok miatt talán kevesebb jut környezetvédelemre ...- Gyerekeinkre, unokáinkra is kell gondolni, mielőtt azt mondjuk, erre most nem telik. Én bizakodó vagyok, a magyarok szeretik a természetet és mégjobban szülőföldjüket. Nem fogják tönkretenni azt. Szabó Margit Vevőüldöző Vidám, napsütéses reggel volt. Valami harapnivalóért beugrottam az egyik üzletbe. Mivel volt néhány élelmiszerjegyem, amit a salgótarjáni Afész bocsátott ki, a szövetkezet egyik boltjába mentem be. Mindössze három, ízlésesen bezacskózott zsömlét raktam a kosaramba, s indultam, hogy kifizetem. A kasszánál ülő hölgy automatikus mozdulattal blokkolt, majd közölte, hogy tizenhárom ötvennel tartozom. Fizetésképpen átnyújtottam neki egy százforintos bánt. -Aprója nincs? Vagy vásároljon még valamit! Vezetői utasítás, hogy a jegyből nem adhatunk vissza" - szólt rám nyersen. Kis címletű pénzem nem lévén, s mert mást nem akartam venni, a hölgy több szót nem fecsérelt rám, kiemelte a kosaram tartalmát, majd odafordult kolléganőjéhez: - Tizenhárom ötven sztornóm lesz - és mint aki jól végezte dolgát, elkezdte számlázni a következő vevő holmiját. Támadt egy mentőötletem. Megkértem egy fiatalasszonyt - akinek tele volt a kosara -, hogy segítsen. Neki úgyis mindegy, hogy négy bankjeggyel, vagy egy bánnal és három százassal fizet, nekem viszont korántsem. Ráállt a cserére. Végül is jó, hogy szereplője lehettem, a fenti kis közjátéknak. Mert így legalább tisztán látom a boltvezetés üzletfilozófiáját: „megvágunk vagy kivágunk!", s ennek megfelelően építhetem fel védelmi stratégiámat. -fenyvesi Mottó: „Egyetlen ember élete, szabadsága és vagyona nincs biztonságban, míg ülésezik a törvényhozó országgyűlés.” (Murphy törvénykönyvéből)
