Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. március 3., szerda Kiállítások, vetélkedők A salgótarjáni Lórántffy Zsu­zsanna leánykollégiumban a közelmúltban háromnapos ün­nepséget tartottunk. Az első na­pon a kollégium igazgatója mondott ünnepi beszédet, majd megnyitotta a fotó- és képes­lap-, valamint Világörökségünk - Hollókő című kiállításokat. A megnyitó után az Erdélyi uta­zás, Székelykapuk üzenete, Népművészet a lakásban, vala­mint történelmi, irodalmi, rajz, vers- és nyelvészeti pályázatok győztesei nyerték el méltó ju­talmukat . A második napon táncbemu­tatót és különböző színdarabo­kat láthattunk. A harmadik na­pon a fiúkollégium és a mi kol­légiumunk diákjai között vetél­kedőt rendeztünk. Sok zene, tánc, tréfás kérdések és díjak vártak a versenyzőkre. Van benne valami... Nemrégiben a zagyvarónai Szalvai Mihály Általános Isko­lában a diákönkormányzat „Van benne valami" címmel vetélke­dőt rendezett. A megmérettetés sikeres lebonyolítása érdekében Forgács Gabriella, középisko­lai diák volt segítségére Mar- csők Jánosné tanárnőnek. Mindenkinek nagyon tetszett a tévéből már régóta ismert já­ték, melynek keretében sok szép ajándék gazdára is talált. Balázs Boglárka B A M S Z T E R p A M A C L C R Y S Z Ö u L D C A N D O B G N M I G R U F E V M O R D M c H M P W A s A D R A O o E A N F S T O K H O L M L B C U S D B U D A P E S T G N Z G K E F H M 0 I L P C I L C D C E S B N B Y E R H F L N S I A K P R M A B J O D C s P I A T C P K B R U S s Z E L A Időtöltés ­nyerési lehetőséggel Irodalmi matematikánkban, ismert magyar és külföldi írók műveinek címében szereplő számok iránt érdeklődünk. Mi a végösszegre vagyunk kíván­csiak, de nem árt, ha megfejté­sedben részletezed is az egyes művek címét. A kérdések: hány székről írt Ilf és Petrov?; hány márványfej­ről Jókai?; mennyi idős volt Verne kapitánya?; mennyi kraj­cár gyűlt össze Móricz írásá­ban?; Mikszáth szerint hány vá­lasztás volt Magyarországon? Beküldési határidő: március 12. A helyes megfejtők közül hárman a Denise-füzet egy-egy példányát kapják jutalmul. A február 3-ai összeállítá­sunk Milyen volt? kérdéseire helyes válasz nem érkezett, így a jutalmazás most elmarad. Galériamegnyitó Február 11-én iskolánk újabb tárlattal gazdagodott. A tanárok és a diákok műsorral készültek a megnyitóra. Ez az ünnepség fontos volt iskolánk életében, mivel a sokak által szeretett és tisztelt rajztanámőnk, Lórántné Presits Lujza képeit csodálhat­tuk, illetve csodálhatjuk az au­lában. A kiállított képek témái, színei, hangulata nagyon meg­ragadott bennünket. Köszönjük Lujzika néni! Huszár Máté 7. a. osztály Gagarin Általános Iskola Tizenegy szív megszűnt dobogni Kegyetlen a sors. Megfosztott tizenegy gyermeket az álmaitól, a céljaitól és tragikusan ra­gadta el őket. Velem is megtör­ténhetett volna. Veled is, hiszen február 12-én mindannyian igyekeztünk az iskolába. Mi igen, de ők már nem jutnak el oda. Miért? A kérdés megvála­szolhatatlan. Tizenegy kis koporsó. Élette­len gyermekarcok.Élni szerettek volna. Fájdalom tölti be annak szívét, aki csak részletét is látta a szertartásnak. Könnyek futnak végig az arcbarázdákon. Gyer­tyák égnek. A süvöltő szél las­san elfújja lángjukat. Az ő éle­tük is ilyen volt, hirtelen fújta el a szél, a halál szele. A láng már nem ég, kihunyt. De a lelkűnk­ben mindig lobogni fog. Szűcs Dóra St. Arany J. Ált. Isk. Visszapillantó egy zilahi szavalóversenyre Jól szerepeltek a balassagyarmatiak Január 29-én egy kis csapat indult el a balassagyarmati Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző és Szakkö­zépiskolából Romániába, pon­tosabban Szilágy megye szék­helyére, Zilahra, ahol valami­kor Ady Endre koptatta az is­kolapadokat. Az ok, melyért nekivágtunk az útnak, nem más, mint hogy részt vegyünk egy szavalóver- senyen. Á kora reggeli indulás után, a délutáni órákban sze­rencsésen megérkeztünk. A fi­nom vacsora után elfoglaltuk szálláshelyünket. Másnap 10 órakor kezdődött a verseny, ahol 18 diák 5 isko­lát képviselt: 4 zilahi iskolát és mi ketten a balassagyarmati Kereskedelmi és Vendéglátói­pari Szakmunkásképző és Szakközépiskolát. Először sza­badon választott versek hang­zottak el, majd a kötelező mű­vek. A végeredmény kihirdetése­kor nagy örömben lehetett ré­szünk, mivel a második és a harmadik helyezést érdemeltük ki. A helyezési díjakon kívül sok-sok különdíjat is kaptunk. A verseny színvonalát emelte 3 vendégszereplő fellé­pése, valamint a tanító- és óvó­nőképző iskola énekkarának műsora. A rendezvény után az ottani fiatalok különprogramot szerveztek számunkra. Megis­merkedtünk a város nevezetes­ségeivel. Egyszer minden végetér! Sajnos nekünk is haza kellett jönni. A búcsúzás percei kö­vetkeztek. Szomorúan, köny- nyes szemmel váltunk el, re­mélve, hogy mihamarabb vi­szontlátjuk egymást. Azt a kedvességet és szerete- tet, amit a 3 nap alatt adtak, nem lehet soha elfelejteni. Pékár Márta 4. a. osztály Dobrocsi Laura 2. b. osztály Nógrádiak is pályázhatnak Veszprémben múlt év máju­sától kezdve minden évben Gi­zella királyné névnapjához kötve „Gizella Napok” címmel kulturális rendezvénysorozatot szerveznek. Ehhez kapcsolódva a Magyar Honvédség veszprémi helyőrségi klubja, a Szabad Képző- és Iparművészek Or­szágos Szövetsége és Veszprém megyei jogú város önkormány­zata pályázatot hirdetett Veszp­rém a művészetben címmel. A pályázaton, amelyre a Nógrádban élők jelentkezését is várják négy kategóriában lehet részt venni: festészet, grafika (egyedi és sokszorosított); szo­bor, kerámia, kisplasztika és érem; textil illetve egyéb ipar- művészeti ágak; valamint fotó. A pályaműveket - zsűrizés után - a veszprémi helyőrségi klub­ban állítják ki május 5-től 30-ig, s árusítják. Előzetesen március 22-éig lehet jelentkezni levélben. Kéztan alapfokon - életrajz az életvonalon „Tenyeremben a végzet... A sors üzenetét olvashatjuk ki a kezünkből Vitális - ez a kiromantia, azaz a kéztan szaknyelvén a te­nyér barázdái között kitüntetett szerepet játszó életvonal elne­vezése. Ahogy létrejöttének szakszerű magyarázata szól: az emberi élet, az akaraterő, az élni akarás leghatalmasabb rúgói, mozgató ösztönei alakítják ki. A hüvelykujj fölül induló félkö­rív alakú vonalon olyan fontos jegyei vannak életünknek, mint az életerő, az egészség, a beteg­ség, az esetleges sebesülés, ope­ráció. De árulkodik a vonal az élettartamról és a sikeres, vagy sikertelen életútról is. A kéztan művelői azonban figyelmeztetnek: az élethossz megítélését illetően nem árt az óvatosság! A hosszú életvonal nem mindig jelent egyszer­smind hosszú életet és fordítva: a rövid életvonal sem mindig a rövid élet jelzése. Az életvonal hossza inkább az általános egészségi állapotot, a szívóssá­got vagy a gyöngédséget tük­rözi. Két kezünk tenyérvonalai ko­rántsem „másolatai” egymás­nak; a balkéz egészségre vonat­kozó jelei többnyire a „hozott”, öröklött, a jobbkézé az életben szerzett vagy következményes adottságokat tükrözi. Általában: minél szebben ívelt, C-betűre emlékeztető a vonal rajzolata, tulajdonosának annál jobbak a kilátásai - mind az egészség, mind az életút szempontjából. A vörös színű avitális érzékiségre s nehézkes­ségre vall, ha emellett a vonal vastag is, robusztus erejű, brutá­lis személlyel van dolgunk, A halvány életvonal vérszegény­ségről, gyönge egészségi álla­potról, a lila színű pedig vérke­ringési zavarokról árulkodik. Az életvonalon fölfedezhető sötét, netán fekete pontok be­tegségről, illetve az egészségi állapot kedvezőtlen változásá­ról tudósítanak, s hasonló a je­lentése annak is, ha kereszt vagy csillag „ül” a vitálison. A betegségek egyébként leggyak­rabban az életvonalra kerülő kis szigetrajzolatok formájában je­lennek meg, s e szigetecskék hossza a betegeskedés időtar­tamára enged következtetni. Eretnek gondolatok az oktatás ügyében Egy újabb csoda Mozizás CD-vel Jó hír a CD hívei számára, hogy egy műszaki újításnak kö­szönhetően a jövőben több mint két órás játékfilmek is tárolha­tók a lemezeken, s duplájára nő e korszerű adathordozók kapa­citása. A forradalmi változás ezúttal nem a japánok, hanem egy walesi cég javára írandók. A monmouthi mérnököknek úgy sikerült a műszaki áttörést jelentő újítást elérniük, hogy a lézerrendszer pontosításával úgynevezett „adattömörítést” hajtottak végre, azaz növelték a CD-n tárolt információk meny- nyiségét. Szakemberek azzal számol­tak, hogy néhány év múlva az úgynevezett kék lézer segítsé­gével lehet elérni a CD tárolási kapacitásának bővítését, s ezál­tal lehetővé válik képi és akusz­tikai digitális kódok nagyobb mértékű, vagyis egy órát meg­haladó lemezre vitele. A találékony britek azonban felfedezték, hogy már a ma for­galomban lévő CD-lejátszók- ban használatos lézerek is lehe­tővé teszik azt a kiegészítő be­rendezést, amely a CD-leját- szókhoz csatlakoztatva módot nyújt hosszabb játékfilmek ké­pernyős megjelenítésére. Szó van arról is, hogy hamarosan kialakítják a hifi és a video­magnó kombinációját is. amelyben fel kell tüntetni a mű alkotóját, lakcímét, a mű címét, műfaját, méretét, technikáját, és azt, hogy hol kívánja beadni a pályázati anyagot. Nevezési díj alkotásonként száz forint. A pá­lyázati anyag gyűjtése Veszp­rémben, a helyőrségi klubban és Budapesten a Magyar Művelő­dési Intézet épületében Ágoston Albertnál történik. Az emberi sorsok nem egye­bek, mint felfedezett, vagy fel- fedezetlen tehetségek regényei. Erre a közhelyszerű igazságra most kell éppen odafigyelni. „Nekem minden egyes tehet­séggel el kell számolnom. Nem másnak, hanem magamnak. És persze, elszámolnék én a világ­nak is, de az egyre kevésbé kí­váncsi a tehetségre” - mondja ízig-vérig hivatásának élő isme­rősöm. En pedig eretnek módon bár, de elgondolkodom: kelle- nek-e a mai világnak a tehetsé­gek? Ma, amikor egyre nyilvánva­lóbbá válik számtalan területen a tanítás hiábavalósága, a hite­les, megalapozott tudás érték- vesztése. Nem lehet tehát na­gyobb kín a tanító számára, mint látni a tehetség parazsának elhamvadását a lángra lobbantó szél híján. S hogy mit értek ezen, azt sem a tanároknak, sem a diákoknak, szülőknek, de az érdektelen polgárnak sem kell mondanom. Nem is szükséges olyan „faj­súlyos” területre utalni, mint a nemzeti alaptanterv létrejötte körüli áldatlan huzavona. Vagy az oktatási törvény „késleke­dése” miatt a pedagógusok kényszerű tehetetlensége. A vi­lágos, egyértelmű irányelvek hiányában meginduló okta­tói-nevelői „fabrikálás”, útkere­sés, amely jelentős hányadában a máshol sokkal hatékonyabban hasznosítható energia pazarlása, mivel a - megfelelő életteret nem nyert — „helyi érdekű” kezdeményezés többnyire zsá­kutcába torkollnak. Hétköznapi példákat is tucatszám tudna bármely megkérdezett sorolni a saját környezetéből. A sokszor alig használható tankönyvektől a válogatás nélkül a diákra zúdí­tott és mennyiségénél fogva „megemészthetetlen” adat- és információhalmazon keresztül az egyébként is súlyos anyagi gondokkal küszködő átlaghon­polgár tandíjnak nevezett újabb adófajtával való sújtásáig. Vagy éppen a lassan tragikussá váló örökös pénztelenségig. Ezek olyan tények, amelye­ken még az sem változtat jelen­tősen, hogy akadnak azért te­hetségmentő kezdeményezések, működnek már segíteni akaró alapítványok, melyek révén jó néhányan előre tudnak lépni. Jó néhányan, de távolról sem min­denki azok közül, akik képessé­güknél fogva elhivatottak. E próbálkozások ma még azt a ki­vételt példázzák, amely az álta­lános szabályt erősíti. Az pedig úgy szól, hogy egyre inkább szinte a véletlenen múlik - és természetesen a tanuló anyagi és/vagy társadalmi helyzetén, lakóhelyén -, hogy találkozik-e a tehetség a lehetőséggel. Ma­gyarul: az esetlegesség a jel­lemző a szervezettség, össze­hangoltság helyett. „Számtalan fejezete ellenére oktatásunknak lényegében csak egyetlen célja van: olyan embe­rek megformálása, akik szemü­ket a táguló horizontra füg­gesztve, szilárdan megállnak a lábukon. Ez a feladat az iskolát minden szinten a legfontosabb közintézménnyé, a tanárt a leg­fontosabb közéleti emberré te­szi. Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap!” Ezeket a sorokat Szent-Györgyi Albert írta 1964-ben. Hosszan tűnődöm: véletlen volna, hogy a XX. században tele a világ magyar származású tehetségekkel, s köztük sok No- bel-díjassal? Aki megéri, fél évszázad múltán vajon mire tud gondol a most még jövendő tehetségek akkori számbavétele során? G. Szűcs László Harmat Gábor, a salgótarjáni Petőfi Iskola tanulója rejtvé­nyében tíz főváros nevét rejtette el, amelynek beküldési határi­deje március 12. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Michael Jackson. Könyvjutalmat nyertek: Gyimesi Petra Salgótarján, Kassai sor 4., Szabó Ágnes Ecseg, Rákóczi u. 12., Fekete Csaba Kisbágyon, Szabadság u. 27. A könyveket postán juttat­juk el nyerteseinknek! Rejtvény! Rejtvény! Háromnapos ünnepség a Lórántffyban

Next

/
Oldalképek
Tartalom