Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-19 / 65. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. március 19., péntek Olasz karmester vezényelt Szívre ható herpesz-vírus A herpes simplex vírus, amely miatt meghűlések alkal­mával kellemetlen hólyagocs- kák keletkeznek az ajak tájékán, bizonyos szívbetegségeket is okozhat. „A vírus valószínűleg nem az egyedüli kiváltója a szívbetegségeknek, csupán előmozdítja azokat, ha már a koleszterin lerakódott az erek falain. - jelentette ki a vizsgálat vezetője, dr. David P. Hajjar. - Persze nem mindenkit fenyeget feltétlenül szívbetegség, aki herpesz-vírustól szenved - tette hozzá. De azért azt javasolta, hogy a betegek mihamarabb méressék meg a koleszterin­szintjüket. Hajjar és csoportja szerint gyógyszeres kezeléssel meg­szüntethető a herpesz vírus, va­lamint annak a véralvadásra és a koleszterinszintre gyakorolt ha­tása. Ferenczy Europress A Nagybátonyi Kamaraze­nekar koncertezett a salgótar­jáni zeneiskolában március 9-én Luigi Verdi vezényletével. Az est szólistája Bélyei Adél volt. A fiatal olasz karmester föl­készült, képzett szakember. Ze­neszerző, karmester, tanár és fi­lozófus egy személyben. Sokat tud a zenéről. Darabos, kicsit szögletes mozdulatokkal diri­gál, de mindig pontosan és ért­hetően, mindenki számára kö­vethetően. Különösen kedveli a századforduló zenéjét, ez nem csak a műsorválasztásból derül ki (Respinghi: Antik dalok és táncok című szvitjét vezényelte, Debussy Két táncát, valamint Dvorák fúváshangszerekre és vonósbasszusra írt d-moll sze­renádját ), hanem a - magyaror­szági bemutatóként elhangzott - Két aquarellből is, amely saját kompozíciója. A két rövid prelűd (Havas mezők, A hold asszonya) stílu­sát tekintve posztromantikus, friss dallamai invencióról ta­núskodik, hangszerelése színes és kiegyenlített, s nem hiányzik belőle bizonyos költőiség sem. Szép és kellemes zene, kicsit ta­lán konzervatív, de mindenféle­képpen hatásos. Bélyei Adél játszotta De­bussy Szent és Profán Táncának hárfaszólóját, s már ebből a produkcióból is kiderült, hogy a fiatal művésznő nagy technikai biztonsággal kezeli a hangsze­rét, olykor virtuóz megoldá­sokra képes. Azt azonban, hogy nem csak kiváló hangszerjáté­kos, hanem nagy reményekre jogosító előadóművész is, a rá­adásszámként előadott Duke El­lington darabbal bizonyította be végérvényesen. Magától érte­tődő könnyedséggel muzsikált, lényéből fakadó kedvességgel és eleganciával, meggyőzőerő­vel. A vonóskar szép és egyenle­tes tónussal interpretálta Res­pighi - XVI-XVII. századi szerzők dallamaira írt - táncait. Helyükön voltak az üveghan­gok, a hegedűsök magabiztosan játszották a zárótétel nehéz poli­fon , többszólamú részleteit, jól sikerült a második tételt nyitó brácsamonológ, a basszushang­szerek megbízható ritmi­kai-harmóniai támaszt nyújtot­tak. Ihletetten szólalt meg, ke­csesen és lebegően a Profán Tánc témaindítása, puhán és sejtelmesen néhány hangfogó­val játszott részlet. Olykor - az összjáték szempontjából mindig kényes - pengetett hangokat (pizzicatót) éreztem pontatlan­nak. Dvorák szerenádja - az első tétel egy-két apró intonációs bizonytalanságától eltekintve — korrekt, szabatos előadásban hangzott fel, s a muzsikusoknak sikerült egy kellemes nyári este hangulatát a salgótarjáni zene­iskola koncerttermébe vará­zsolni. Marschalkó Zsolt Triewald gőzgépét ábrázoló grafika Látogatás a 76 éves Simándy József operaénekesnél Egy sikeres kísérlet Hét évvel ezelőtt a New Mu­sical Express felkutatott egy nagy csomó zenekart Britanniá­ban, kiválasztott közülük hú­szat, melyeket aztán egy albu­mon bemutatott. Azóta alig-alig „él” már közülük néhány: fel­bomlottak, eltűntek a sok névte­len kis klubban, vagy fúziót al­kottak, úgy próbáltak meg a fel­színen maradni, amíg bírtak. A kevesek egyike a Wedding Present Leedsből. Talán azért, mert később kezdtek, mint a többiek, talán, mert csak azt ad­ták elő ötleteikből, ami lénye­ges volt, és úgy, ahogy azt a gondolatot elő kellett adni: rö­viden, frappánsan, egy-két perc alatt is kifejezően, nem pedig gyanúsan tétovázva, vagy uná- sig elnyújtva mint a rétest. Gyorsan ismertté lettek, s máig hűek a recepthez: végy el­viselhető, ha úgy tetszik ha­gyományos adagban fiatalos lendületet, romantika és valóság közt szendergő álom tovatűnő szépségét, őszinteséget, s vele kellő okosságot, elővigyázatos­ságot, akár csak egy csipetnyit. Még félénkséget is, de annyit, hogy épp csak az íze ott legyen, s végy aztán bőven jó ízlést, jó érzést. Ha mindez megvan, ke­verd jól össze és tálald úgy, hogy mindenki örömmel része­sülhessen belőle gusztusa sze­rint. David Gedge és társai nem játszák meg a megközelíthetet- lent, a tabuvá lett rocksztárt, olyan mindegyikük, mint egy jó szomszéd, mint egy régi isme­rős, aki nevetve köszön ránk, akivel szívesen állunk le pár szóra. Nos, ez a kedves, rokonszen­ves társaság elhatározta, hogy 1992-ben minden hónapban kiad egy kislemezt. Miért? Gedge elneveti magát, mert hir­telen majdnem azt mondta, hogy „csak”, aztán okosan el­magyarázza, megmerevedett ru­tinból szabadította ki őket az öt­let. Állandóan készen kellett lenni valami újjal, állandóan dolgozni kellett rajta, ha saját szerzeményről, ha feldolgozás­ról volt szó. És az az igazság, hogy a zenekarban mindenki nagyon szereti a kislemezt, van annak valami varázsa. A régiek, a 30-35 évvel ezelőttiek, talán nem is lettek volna oly nagyok, ha csak nagylemezeket adtak volna ki, ráadásul mindig vala­milyen átkozott koncepcióval, központi gondolattal (üzenet­tel), mint ma szokás. A kislemezek havonkénti el­készítése munkafegyelemre szoktatta a Wedding Present tagjait, és pontosságra. Kibírták mind az egy esztendőt, bár nem egyszer érezték, mennyivel kel­lemesebb lenne LP-re dolgozni, az más, kényelmesebb munka­tempót diktál. Ami végül is az egyéves kí­sérlet tapasztalatait illeti, Dave Gedge-nek vegyes érzelmei vannak. Mindegyik felvétel lis­tára került, de ez nem meglepő, tekintettel arra, hogy igenis érezhetően gyengül a verseny, a harc, hiszen a „hagyományos”, a vinil hanglemez sajnos eltűnik a piacról. Lassan bár, de bizto­san. A gyűjtők vették a legtöbb lemezt. A vinil lemez gyűjtői, nem szükségképpen azok, akik kíváncsiak voltak a tartalmára is. Azért a Wedding Present örül és büszke az eredményre. A tizenkét dal megjelent cd-n is, és így együtt könnyebb lesz megítélni egy év munkáját. Gedge elárulta, hogy nem túl sokára megjelenik a zenekar nagylemeze. Attól fél, mondta széles mosollyal, hogy az em­berek azt mondják majd, jó, jó!, de izgalmasabb volt a kisleme­zeket lesni-várni hónapról-hó- napra. Vass Imre Betiltották Woody Allent Betiltották Woody Allent, pontosabban azt a reklámfilm­jét, amely az egyik olasz szu­permarket-hálózat megbízásá­ból készült. A filmben Woody Allen egy party vendégein szó­rakozik. Először a parókákon, majd a szilikonos melleken és a sebészkés által formált orrokon köszörüli a nyelvét, majd a bü­fét szidja, mondván: a borokat mélyhűtik, a csirkéket pedig puffasztják. A puffasztott csirke kifejezésen olyannyira megütköztek az olasz baromfi- tenyésztők, hogy betiltatták a filmet. Képes technikatörténet Az első svéd gőzgép 265 évvel ezelőtt 1728-ban építette Marten Triewald az első svédországi gőzgépet, ame­lyet Danhemora mellet egy szénbányába állítottak be a víz kiszivattyúzására. A függőleges dugattyúházba a gőz alulról, a kazánházból áramlott be, és a gőzcsap elzárása után a dugaty- tyúházba vizet fecskendeztek, amely a gőzt lecsapta, vákuum keletkezett és ekkor a dugattyút lenyomta a felette lévő levegő. A dugattyúméhoz felül egy ha­talmas himba csatlakozott, amelynek túlsó feléhez kötötték be a vízszivattyút. A gőzcsap nyitásával aztán újból gőz tó­dult a dugattyú alá, a szivattyú- rudazat lerántotta a himbát és a dugattyú ismét felemelkedett. K. A. Budapest teljes panorámája föltárul a Mártonhegy tetején, ahol minden idők legjobb Bánk bánja, Simándy József lakik. A csöngetésre hatalmas komondor jelenik meg a kertkapunál. Bendegúz - Judit asszony csi- tító szavára - beenged ugyan, de szorosan a nyomomban van, míg föl nem nyílik a ház ajtaja. Szó sincs protokolláris fogadta­tásról, a szép zengésű hang tré­fás szabódással üdvözöl- Nem vagyok már énekes, 76 éves koromban mit akartok tőlem?! Inkább megmutatom, miket csinálok mostanában. Nézd, szekrényt építek. Látod, hogyan munkáltam meg a fát? Sima, mint a selyem. Ide kerül­nek a polcok, ez itt a hátlap. Megmutatom, hol lesz a helye. Fenn az emeleten van az én kü­lön kis rezidenciám. A szoba melletti gardróbot én csináltam, meg a fürdőszobát is. Leülni, beszélgetni csak az ezermester büszkeségeinek megtekintése után lehet. Felidé­zem, hogy pár hete a Kongresz- szusi Központból sugárzott té­véközvetítésben Anyegin szár­nyalt, mint régen.- Óh, azt vagy fél éve vették föl. Akkor bizony nagyon ko­molyan készültem rá. Nem en­gedhetem meg magamnak, hogy gyöngébb színvonalon produkáljak, mint amit meg­szoktak tőlem. Vagy jót, vagy semmit! Hirtelen belevág: „Hazám, hazám, te mindenem ...” Tel­jes hangerővel, fényesen, tisz­tán zeng tenorja, de a zenei mondat végén abbamarad az ária.- Hála Istennek, nem pa- naszkodhatom, valami még ma­radt a hangomból. De mit akar­jak még - közelebb a nyolcvan­hoz, mint a hetvenhez? Amit kellett, azt letettem az asztalra. Simándy József már inkább csak barkácsol Már nem éneklek. Befejeztem. Előkerülnek a hosszú, csodá­latos pálya emlékei, a barátok­tól, tisztelőktől kapott emlék­tárgyak. S a falakon természete­sen ott vannak a szerepképek, köztük is talán a legsikeresebb: Szegvári Károly olajportréja Simándy-Bánkról.-Már nem hiányzik a szín­pad. Különben is: dolgozom, bádogos, asztalos, kőműves va­gyok egy személyben. És per­sze sokat olvasok. Most éppen Tolsztojt - egész jó író, nem? Zenét aránylag ritkán hallga­tok. Placido Domingót - őt na­gyon szeretem. Kivált mióta lát­tam, hogy a mexikói földren­gésnél hogyan segített honfitár­sainak. S mikor Barcelonában az olimpiai himnuszt énekelte! Talán olyan lehetett, mint mikor én a Psalmus Hungaricust éne­kelhettem. Még ma is hálát adok a jó Istennek, hogy tehet­séggel áldott meg, s ebből va­lamit meg tudtam mutatni az embereknek. László Zsuzsa Az örök Bánk ezermesterkedik, és Placido Domingót hallgatja V egetáriánusveszélyek Felfedezett Matisse-képek Szergej Sukin orosz műgyűjtő 1918-ban emig­rált Oroszországból. Gyűjteményét 1918-ban „államosította” a szovjet hatalom. 1936-ban halt meg, s leánya, Irina Sukin, a most Párizsban megnyílt Matisse-kiállításon felfe­dezett apja gyűjteményé­ből 25 Matisse-képet. Most megpróbálja vissza­szerezni apja gyűjtemé­nyének darabjait. A fiatal nők egészségére ká­ros is lehet a vegetáriánus táp­lálkozás. Aki egyáltalán nem eszik húst, megbetegedhet, vér- szegénységbe és letargiába es­het; a fiatal nők, akik éppen szoptatnak, csecsemőjüknek maradandó agykárosodást okozhatnak. Ez a figyelmezte­tés a hústalan táplálkozás kap­csán egy londoni táplálkozástu­dományi konferencián hangzott el. A húselvonás veszélyes kö­vetkezményeiként a vitaminhi­ányt nevezték meg. Az elégtelen ellátás vitami­nokból és a vashiány, párosulva a ma elterjedt ülő életmóddal, vérszegénységhez és idegbeteg­séghez, sőt a gerincoszlop de- formálódásához is vezethet, ami súlyos esetekben bénulásokat okozhat. A káros hatások gyak­ran csak öt évvel később jelent­keznek. „A nőknél komolyab­bak a következmények, mint a férfiaknál, ami az eltérő életfá­zisokkal függ össze, a menstru­ációtól a klimaktériumig” - je­lentette be a kérdéssel foglal­kozó dr. Reddy. Az angliai vegetáriánusok szövetsége azonnal visszalőtt. Közölték: „Aki húst eszik, an­nál 30 százalékkal nagyobb a szívbetegség kockázata. Az al­testi rák valószínűsége pedig akár 40 százalékkal nagyobb.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom