Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-02 / 27. szám

2 KÜLFÖLD 1993. február 2., kedd Megöltek két izraelit A Hamasz iszlám fundamen­talista szervezet gerillái szombat reggel támadást intéztek egy izra­eli járőr ellen egy zsidó település közelében a megszállt Gáza- övezetben. A támadók két izrae­li katonát agyonlőttek, egy har­madikat megsebesítettek. A hírt az izraeli hadsereg és a Hamasz katonai szárnyának szóvivője egyaránt megerősítette — jelen­tette a Reuter. Ez utóbbi azt kö­zöké, hogy,a rajtaütés megtorlás volt az izraeli Legfelsőbb Bíróság döntésére Válaszul, amely csü­törtökön törvényesnek ismerte el 415 palesztin kitoloncolását. Kimentett belga katonák A belga katonák mintegy 400 honfitársukat mentették ki Kins- hasából, a közép-afrikai Zaire fővárosából, amely az elmúlt na­pokban véres zavargások színhe­lye volt. Az evakuált személye­ket a szomszédos Brazzaville-be szállították. A művelet zavarta­lanul lezajlott. Mobutu elnök elit­egységei helyreállították a ren­det a fővárosban, és a zendülő katonákat visszaszorították lak­tanyáikba. Földet ért a Szojuz TM-15 Hétfőn hajnalban visszatért a világűrből két orosz űrhajós: AnatolijSzolovjovés SzergejAv- gyejev. A Szojuz TM-15 űrhajó leszállóegysége sima leszállást hajtott végre Kazahsztánban — jelentette a Reuter és az ITAR- TASZSZ. A két asztronauta ta­valy július 29-től dolgozott az 1986-ban felbocsátott Mir űrál­lomás fedélzetén; korszerűsítést és javításokat végeztek a hét év­vel ezelőtt pályára állított űr­komplexumon. Utódaik a Miren Gennagyij Manakov és Alek- szandr Polescsuk, ők január 26- án érkeztek az űrállomásra. Lengyel skinheadek kongresszusa Vasárnapra virradóra kong­resszust tartottak Krakkóban a lengyel skinhead-szervezetek. A tanácskozást a koordináló szer­vük, a Nemzeti-Radikális Offen- zíva hívta össze. Meglepő mó­don a bőrfejűek találkozóját a Pax (Béke) katolikus társaság székházában tartották meg. A résztvevők harcot hirdettek a „baloldali politikai mozgalmak” ellen. A kongresszus „A Nemze­ti-Radikális Offenzíva nyilatko­zata” címmel dokumentumot fo­gadott el. Eszerint a bőrfejű, ám­de annál nemzetibb és radikáli­sabb ifjak hétfőtől megkezdik of- fenzívájukat, „permanens forra­dalmi akciókat a lengyel nemzet létét és önazonosságát fenyegető erők ellen.” Ennek érdekében felhívják a skinhead csoporto­kat, hogy e harcban szorosan működjenek együtt, tartózkod­janak az egymás közti csatározá­soktól. Az ENSZ-ben tárgyalnák tovább a boszniai válságot Kész a terv a beavatkozásra Warren Christopher amerikai külügyminiszter hétfőn New Yorkban Butrosz Gáli ENSZ- főtitkárral tárgyalt, majd várha­tóan a genfi békekonferencia társelnökeivel tanácskozik a boszniai válságról. Cyrus Vance és Lord Owen hétfőn érkezett az ENSZ székhelyére. Hű szerint Washingtont meg­lepetésként érte, hogy Vance és Owen a tárgyalásoknak az ENSZ-ben való folytatását java­solta, amikor a Clinton-kormány nem fogadta él, sőt bírálta a i— most meghiúsult- genfi megállaz podást, hiszen az megosztja az országot. Washington jelezte, hogy legkorábban valamikor a héten vitatják meg a kormány il­letékes tagjai behatóan a dél­szláv válságban követendő po­litikát. Az amerikai fővárosban feltű­nést kéltett a hír, hogy a francia vezérkar, Jacqües Lanxade ten­gernagy állítólag részletes tervet küldött a nyugat-boszniai kato­nai beavatkozásra Colin Powell- nek, az amerikai egyesített ve­zérkar főnökének. Az elgondo­lás szierint lezárnák a légteret a szerb katonai gépek elől, majd katonai védőgyűrűvel vennék körül Szarajevót. Az utóbbihoz egy amerikai és egy közös fran­cia-brit hadosztályra volna szük­ség. A légtér lezárása szerepel a Clinton-kormány terveiben, de az új elnök és tanácsadói földi csapatok bevetését határozottan elutasították. Japán után egyébként hétfőtől Marokkó képviselője a Bizton­sági Tanács soros elnöke. Az új elnök hétfőn kezdte meg a nem hivatalos konzultációkat a testü­let napirendjére kerülő kérdé­sekről. így a Bosznia-ügyről a hét közepe előtt aligha tárgyal­nak. Francia hadihajók az Adrián A párizsi védelmi minisztérium vasárnap esti közlése szerint meg­érkezett az Adriai-tengerre a francia flottaegység. A Clemenceau repülőgép-hordozót, fedélzetén harminc harci repülővel és számos helikopterrel és kísérő hajóit azt követően vezényelték a volt Jugo­szlávia parti vizeinek közelébe, hogy francia ENSZ-katonák estek áldozatul Krajinában a hon átok és a szerbek között fellángolt har­cokban. Az egység szükség esetén biztosítja a francia kéksisakoso­kat, s ha kell, beavatkozik védelmükre, vagy elősegíti kimenekíté­süket a harcok övezetéből. A francia hajók nincsenek ENSZ-pa- rancsnokság alatt. Közben Párizsban bejelentet­ték, hogy egy francia humanitá­rius szervezet engedélyt kapott a boszniai szerb vezetéstől a szerb erők által fenntartott börtönök meglátogatásához. A „U Obser- vatoire des Libértés” nevű szer­vezet képviseletében Gerard Larcher szenátor és két ügyvéd szombaton és vasárnap két, Sza­rajevó közelében lévő börtönt fel is keresett, ezekben összesen kétszáz foglyot őriznek. A fran­cia megfigyelők közlése szerint a foglyokon nem találták bántal­mazás külső nyomait, de körül­ményeik rendkívül nehezek, bár ezt részben a háborús helyzetnek tulajdonítják. A boszniai szerb vezetők közölték, hogy az embe­rijogi delegációnak dokumentu­mokat adnak át olyan háborús, illetve emberiesség elleni bűntet­tekről, amelyeket közlésük sze­rint a bosnyák erők követtek el. Kérdőjelek Üj Európa vagy új határok? Bár még vita van arról, mit nyilatkozott valójában Csurka Istvánéi Los Angeles Times-nak és mikor, az tény, hogy a világ egyik legbefolyásosabb újságjában megjelent: „Új Európát kell teremtenünk új határokkal, és újra kell tárgyalnunk a békeszer­ződéseket.” S olvasható a lap következtetése is; hogy ugyanis a felhívások „az első világháború után elveszett magyar területek; : visszaszerzésére rontották a szomszédokhoz fűződő kapcsola- ' tokát csakúgy, mint Magyarországról a külföldön alkotott ké­pet” Fontos körülmény, vajon mennyire ellensúlyozza mindezt az ; az értesülés, amely szerint az író-politikus kiállt a helsinki záró­okmánytiszteletben tartása mellett? S milyen súllyal esik a lat­ba Jeszenszky külügymiszter friss reagálása ? Az ugyanis, hogy a magyar külpolitikát illetően a magyar kormány, a Külügymi­nisztérium állásfoglalásai az irányadóak.” Marad a tanulság: lehet-e beszélni a határok problémájáról? Éppenséggel lehet, de jobb minél kevesebbet. Ha viszont vala­ki mégis úgy érzi, elkerülhetetlen számára a téma nyilvános emlegetése, akkor elengedhetetlen, hogy az félreérthetetlenül, sőt félremagyarázhatatlanul szolgálja saját biztonságunkat, a szomszéd országokban élő magyarok reális érdekeit és a kör­nyezetünkhöz fűződő jó kapcsolatokat. Mi a legésszerűbb? A. közeledés, majd a csatlakozás — és en­nek a hirdetése — a régiók új Európájához, ahol új határok he­lyett a régiek fontossága is elkopik. Lehetnek más utak is? Per­sze, lehetnek, de járhatóbb utak itt és most aligha. (FEB) Az olcsó Egyiptom A turisták rettegnek a terroristáktól Mayer Zoltán György, a Ma­gyarok Világszövetségének főtit­kára a szövetség szombati elnök­ségi ülésén posztjáról lemondott. E tényt Mayer Zoltán közölte a Magyar Távirati Irodával. Az elnökség tudomásul vette a főtitkár felmondását, akinek a szerződése három hónapra szólt. A folyamatos ügyintézés, a szé­les körű kapcsolattartás további zavartalan fenntartása érdeké­ben a testület Stark Ferencetbiz- ta meg 3 hónapra a hivatalveze­tői teendők ellátásával — vála­szolt a hírügynökség munkatár­sának az utódlásra vonatkozó kérdésére Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke. (MTI) A turisták elleni terroristatá­madások sorozata érzékeny csa­pást mért az egyiptomi idegen- forgalomra. A szállodák forgal­ma a felére csökkent, s a nílusi ki­rándulóhajók gyakorlatilag üre­sen közlekednek. — A szobafoglalások nem ha­ladják meg a 40 százalékot — pa­naszolta az AP amerikai hírügy­nökség tudósítójának Nazmy Farg, az egyiptomi turistahivatal információs igazgatója. Még ka­rácsonykor és újévkor is csak fé­lig teltek meg a szállodák, ame­lyek azelőtt mindig 100 százalé­kos kihasználtságot élveztek. Luxor legnagyobb szállodája, az Isis ugyancsak félig üres volt az ünnepek alatt. Egyiptomnak 206 turistaha­jója van. Ezek Asszuán és Luxor, valamint Kairó és Asszuán kö­zött közlekednek a Níluson. To­vábbi 130 hajó építését tervezik az idegenforgalmi vállalatok. Szombat este gépkocsiba rej­tett nagy erejű pokolgép robbant a kolumbiai főváros központjá­ban. Legkevesebb heten életüket vesztették, köztük négy gyer­mek, és negyvenen megsebesül­tek, többen súlyosan. A Reuter a kolumbiai rendőr­December második felében — amely a főidény Egyiptomban — a hajóknak csak a fele teljesített szolgálatot a folyón — mondta Mohamed Ezzat El Szayed, Lu­xor kormányzója. A Travco nevű utazási irodának 11 hajója van. Igazgatója, Munir Wissza elpa­naszolta, hogy januárban 58 ka­binból csupán 6 vagy 7 volt fog­lalt hajónként. A járművek azonban így is közlekedtek, mert nem akartunk csalódást okozni a jegyüket megváltott turistáknak — fűzte hozzá. 1992-ben turistákat szállító buszok ellen intézett terrortáma­dások során egy brit ápolónő meghalt és 7 külföldi turista meg­sebesült. Idén januárban gyújtó­bombát dobtak egy német turis­tákat szállító buszra a piramisok körzetében. Szerencsére nem voltak áldozatok. A hatóságok szerint a terroris­ták muszlim szélsőségesek, akik ségre és szemtanúkra hivatkozva jelentette, hogy a merénylet a vá­ros fő közlekedési útvonalán tör­tént, Cesar Gaviriö elnök hivata­lának közvetlen közelében. A robbanás több épületet is súlyo­san megrongált. A merényletet feltehetőleg az illegalitásban tar­meg akarják dönteni Mubarak kormányát, és iszlám államot szándékoznak létesíteni. A ter­roristák azt hiszik, ha csapást mérnek a turizmusra, Egyiptom fő bevételi forrására, amely a múlt évben 3 milliárd dollár hasznot hozott az országnak, a kormány megbukik. A hatósá­gok azonban elszánták magukat, hogy letörik a terrorizmust. Ab- del-Halim Mussza belügymi­niszter a napokban kijelentette: „A terroristák elleni küzdelmet kérlelhetetlenül folytatjuk, bele­értve a földalatti mozgalom elle­ni harcot. Ha a meggyőzés hasz­nál, annál jobb, de ha golyóra lesz szükség, habozás nélkül lőni fogunk”. Az utazási irodák egyébként nagy árengedményekkel is igye­keznek elhárítani a terrorizmus negatív hatását. — Most van itt az idő a turista számára, hogy Egyiptomba jöjjön — hangoztat­ta a Travco iroda igazgatója. tózkodó Pablo Escobar, a hír­hedt kokainbáró emberei követ­ték el. Escobar két hete „hadat üzent” az államnak, és bejelen­tette egy terrorista szervezet megalakítását. (MTI) Az angol is hivatalos nyelv Puerto Ricóban A spanyol mellett az angol lett a második hivatalos nyelve Puer­to Ricának. Az erről szóló tör­vényt a napokban írta alá Pedro Rossello kormányzó, figyelmet sem fordítva a kulturális puristák és az államiság ellenzőinek tilta­kozására. Az elmúlt vasárnap ugyanis mintegy százezren tilta­koztak a fővárosban, San Jüan­ban az angol nyelv hivatalossá té­tele ellen. A törvény ünnepélyes aláírá­sakor Rossello kormányzó lelkes híveinek kijelentette: „most két himnuszunk, két zászlónk és két nyelvünk van”. A törvény egyébként annak a helyébe lép, amely 1991-ben a spanyolt nyil­vánította az egyetlen hivatalos nyelvvé az Egyesült Államoknak 1898-ban átengedett szigeten. Pedro Rossello kormányzó idén január 2-án foglalta el he­lyét az Egyesült Államokkal tár­sult viszonyban levő autonóm Puerto Rico élén. A sziget mint­egy 3,6 millió lakosának 16 szá­zaléka kétnyelvű, a többieknek nagyrészt a spanyol az anyanyel­ve. Puerto Rico lakosai amerikai állampolgárok ugyan, de nincs szavazati joguk az amerikai vá­lasztásokon. A washingtoni Kongresszusban helyet foglaló képviselői szintén nem szavaz­hatnak. Lemondott az MYSZ főtitkára Pokolgépes merénylet Bogotában Levél az amerikai elnök feleségének Hillaiy Clintont meghívtak Belgrádba Kis-Jugoszlávia jogásztársa­ságainak szövetsége meghívta Hillary Clintont, az Egyesült Ál­lamok újonnan hivatalba lépett elnökének feleségét, hogy láto­gasson Jugoszláviába, és — mint a meghívást hírül adó Tanjug ju­goszláv hírügynökség rámutat — „a saját szemével győződjék meg a jugoszláv válság valódi okairól, és segítse elő, hogy a világ meg­tudja az igazat a szerb népről”. Hillary Clinton nagy tekin­télynek örvendő jogász az Egye­sült Államokban. A meghívást tartalmazó levél, amelyet Torna Fila, az ismert ju­goszláv jogász írt alá, szemére veti a nyugati országoknak, hogy — az egyoldalúan elszakadt Szlovénia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina elsietett elismerése mellett — figyelmen kívül hagyták a szerb népnek de­mokratikus úton kinyilvánított akaratát, hogy továbbra is Jugo­szláviában óhajt élni. Ennek kö­vetkeztében — hangsúlyozza a levél — ma a szerb nép egyhar- mada Jugoszlávián kívül, szaka­dár köztársaságokban, nemzeti kisebbségként él. A továbbiakban Fila levele emlékeztet, hogy „a második vi­lágháborúban a szerb nép az úgynevezett független horvát ál­lam, valójában a náci Németor­szág bábja által elkövetett népir­tás áldozata lett, és megközelítő­en egymillió szerbet gyilkoltak meg horvát koncentrációs tábo­rokban”. , Bosznia-Hercegovináról szól­va a levél írója annak a vélemé­nyének ad hangot, hogy az ott tíz hónapja folyó háború nem egy­szerűen különböző etnikai cso­portok közötti fegyveres konflik­tus, hanem a harc egyúttal a fa­sizmus maradványai és egy új muzulmán állam ellen is folyik Európa szívében. Befejezésül Torna Fila felhívja Hillary Clinton figyelmét arra, hogy a Jugoszlávia elleni ENSZ- szankciók — mint úja — sújtják az öregeket, betegeket és gyer­mekeket, valamint a Jugoszlávi­ában tartózkodó félmillió mene­kültet is. Jelcin ellen nem ez volt az első merényletkísérlet Összeesküvés vagy magánakció? Magányos merénylő akciójáról van-e szó, vagy felbujtók húzódnak meg a háttérben? — kérdezik Moszkvában a nyilvánosságra hozott, elnök elleni merényletkísérlet kapcsán. Ha az utóbbi feltevés igazolódik, akkor további kérdés, hogy kik és milyen célzattal próbáltak Borisz Jelcin életére törni, de legalábbis ilyen látszatot kelteni. A Habarovszkból érkezett merénylő, a hadsereg őrnagya, önmagában is komoly fegyver­tényként könyvelheti el, hogy egyáltalán sikerült bejutnia az egykori SZKP KB ma is szigorú­an őrzött székházába, amely im­már az orosz kormány intézmé­nyeinek ad helyet. Különösen annak fényében, hogy az 1991. augusztusi puccs óta, amikor is az egyik cél állítólag éppen Jelcin fizikai megsemmisítése volt, az elnök védelmét jócskán megerő­sítették, s az intézkedések he­lyenként a korábbi szovjet párt­állami korszak hasonló rendsza­bályain is túltettek. Felújították például azt a gorbacsovi kor­szakban elhanyagolt gyakorla­tot, hogy az államfő napi közle­kedési útvonalán egyes szaka­szokat— arra a rövid időre, amíg a páncélozott elnöki kocsik és a testőrség karavánja áthalad — le­zárják a forgalom elől. A szigorú rendszabályok be­vezetését ösztönözte az a cseppet sem elhanyagolható körülmény is, hogy Borisz Jelcinnel számos furcsa eset történt azóta, hogy az 1987 novemberi központi bi­zottsági ülésen viharosan szakí­tott Mihail Gorbacsovval. Az első eset közvetlenül az után történt, hogy a KB-ülés után felépült szívbetegségéből és a szovjet állami építési bizottság elnökhelyetteseként visszatért a munkához. Akkor a sofőr vezet­te szolgálati autóján a Moszkva melletti dácsájára tartó Jelcin máig kiderítetlen okokból és kö­rülmények között beleesett egy patakba. Röviddel ezután hasonlóan gyanús módon baleset érte őt Moszkvában, amint munkába tartott. Bár hivatalosan cáfolták, hogy bármiféle merénylet tör­tént volna, egyszerű közlekedési balesetnek minősítve az esetet, az akkor már népszerű Jelcin hí­vei ezt nem hitték el, s a KGB „segítő kezeit” sejtették a ka­rambolban. Ugyanebben az évben, vagyis 1990-ben történt a „madridi eset”. A spanyol fővárosba tartó szovjet repülőgépnek, fedélze­tén Jelcinnel, elsőre nem nyíltak ki a futóművei, s csak többszöri idegtépő kísérletezés után sike­rült a kényszerleszállás. Jelcin tá­bora ekkor is a KGB-re mutoga­tott. Ezeken is túltesz az a Komszo- molszkaja Pravdában tavaly szeptemberben megszellőztetett információ, amely szerint a KGB komoly tervet dolgozott ki arra, hogy Jelcint egy tádzsikisztáni út során tegyék el láb alól. Az orosz elnököt, akkor még mint fő épí­tésügyi illetékest, a szangtu- gyinszki vízi erőműnél tett láto­gatáskor érte volna baleset. A merénylet állítólag azon hiúsult meg, hogy a végrehajtással meg­bízott KGB-tiszt megtagadta a parancsot. Az ügy homályos vol­tát csak erősítette, hogy a tádzsik biztonsági szolgálat a moszkvai lap kérdésére nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem cáfolni az értesülést. Vannak persze olyan vélemé­nyek is, amelyek szerint a me­rényletek sora csupán kitalált mese, amelyek Jelcin népszerű­ségének erősítését célozták, hi­szen ha a KGB valóban úgy dönt, hogy valakit el kell tenni az útból, akkor ezt meg is teszi, s ennyiszer semmiképpen sem véti el a célt. Ezen érvelés hangoztatói ilyen­kor többnyire a hidegháború idején elnémított szovjet disszi- densek és KGB-ügynökök pél­dáját idézik. _ . „ , . Dorogi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom