Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL - OLVASÓKNAK 1993. február 1 .. hétfő Csak egy vállalat szükséges az ellátáshoz Az önkormányzatok is keresik a megoldást Előkészítik az új szervezeti formát A víz- és csatornadíjakat mindezidáig a minisztérium állapította meg, ami országosan, területenként - az előállítás költségétől függően - jelentősen eltér. Sajnos Nógrádban a legmagasabbak között van. A megyei vízmű vállalat a víz jelentős hányadát vásárolja, s csak kisebb mennyiséget állít elő saját kutakból, így az árakra csak kisebb ráhatása van. A vállalat igazgatójának, Domos Lajosnak a Nógrád Megyei Hírlap január 14-ei „Kíváncsiskodó” rovatban adott válasza korrekt. Természetesen az önkormányzatok, így Salgótarján város önkormányzata is keresi azt a megoldást, azt a működtetési formát, amely a magas kitermelési költségek mellett is a legolcsóbb, műszakilag biztonságos és minőségben a legjobb. Az önkormányzatok ezért kérték a vízmű vagyonának önkormányzati tulajdonba adását a vagyonátadó bizottságtól, amit meg is kaptak. Jelenleg az új szervezeti forma előkészítés alatt van, amit az összes érintett önkormányzat szavazata határoz meg. Salgótarján a továbbiakban is túlnyomórészt az ÉRV-től (a hasznosi és a mihálygergei víztározóból) kapja a vizet. Egyetértek Jambrich Pál olvasójuk azon véleményével, hogy a legkedvezőbb egy „egységben” megoldani a működtetést, ezzel a párhuzamos irányítási vonalakat ki lehet szűrni, egyszerűbbé lehet tenni. Egy Salgótarján és környékére létrehozandó önkormányzati tulajdonosi társaságban az ÉRV, mint a két említett víztározó tulajdonosa is részt venne. Ebben az esetben az önkormányzatoknak nagyobb beleszólásuk lenne, mint tulajdonosoknak a költségek csökkentésébe a víztermelés területén is, még akkor is, ha a víztermelés költsége továbbra is az országos átlag fölötti területünkön. Ebben az esetben 3-4 társaság működne a megye területén. A másik elképzelés, hogy a megye összes érintett települése közös rt-ben működne, s továbbra is vásárolná a vizet az ÉRV-től, illetve a Közép-Dunántúli Regionális Vízműtől. A különböző megoldásokra számítások készülnek, a végső döntést az érintett önkormányzatok többsége határozza meg. Detre Jenő Salgótarján alpolgármestere A Nógrád megyei Hírlap 1993. január 14-ei számában, a Kíváncsiskodó című rovatban megjelent megyei víz- és csatornamű vállalat vezetőjének feltett kérdésemre adott válaszára szeretnék itt reagálni, mivel e téma - a városi víz- és csatornadíj drasztikus emelése - igen-igen sokaknak erősen „zsebbevágó” kérdés. Az igazgató úr rövid válasza természetesen nem lepett meg, őszintén szólva nem is vártam mást. Az ugyanis erősen vállalatcentrikus válasz volt! Persze ezt is mg lehet érteni! Mert egy vállalat elsőszámú vezetője mégsem mondhatja ki ország-világ előtt, hogy az ő vállalata teljesen felesleges már, mert „túlnőtte az idő”. Két teljesen azonos profilú vállalat intézi nagyjából ugyanazokat a feladatokat, kétszeres, igen magas költségrárakódással! „Ezért emberek, ha nagyon szeretnék, Sajnálattal olvastam Jambrich Pál reagálását a január 14-ei „Kíváncsiskodó” című rovatban adott válaszommal kapcsolatosan. Tekintettel arra, hogy „rövid” válaszomat kizárólag a „Kíváncsiskodó” rovat terjedelme határozta meg, az alábbiakat kiegészítésként ajánlom szíves figyelmébe: 1. Az „igen-igen erősen vállalatcentrikus válasz” ellen csak olyan egyszerű érv szól, hogy a megtett intézkedések viszont egyáltalában nem voltak válla- latcentrikusak. Nem sok hozzáértés szükséges annak eldöntéséhez, hogy például létszám csökkentés, igen szoros bér- és költséggazdálkodás, osztályok összevonása, vezetői létszám csökkentése milyen centrikusak voltak? 2. Sem én személy szerint, hogy csökkenjen a víz- és a csatornadíjatok, lépjenek és szüntessék meg az egyik fölösleges vállalatot az illetékesekkel!” Ezt azért talán mondhatja ki az igazgató így. Értsük meg! Komolyra fordítva: mégis csak ez az út járható, mert két vállalat helyett ezt egy is elintézi, talán még jobban is, mert nem mutogatnak, nem várnak egymásra és csak a fele költség terheli ezután a víz- és csatornadíjat, ami országosan is kimagaslóan nagy! Éppen ezért kár volt az igazgató úrnak „Isten csapásaként” feltüntetni a dolgot, mely lehet, hogy nem tetszik a salgótarjáni állampolgároknak, de ez van és ezt kell szeretni! No de meddig még? Kinek fűződik ahhoz komoly érdeke az igazgató úron és a stábján kívül, hogy ez így maradjon, és a salgótarjániak közel háromszor annyi víz- és csatornadíjat fizessenek, mint a pessem a „stábjaim” semmilyen irányba nem befolyásolják a vállalt átalakítását azon egyszerű oknál fogva, hogy az a tulajdonos önkormányzatok kompetenciája. Ez ma a megyében 68 helyi önkormányzat. Döntésükhöz a vállalat dokumentált, ellenőrizhető adatokat szolgáltatott. 3. Egyetértek önnel, hogy a „drasztikus” víz- és csatornadíj emelése zsebbevágó kérdés. A víz árát minden hol a víztermelési (vagy vásárlási), továbbá a vízkezelés és elosztás költségei határozzák meg. Téves következtetésre vezet, ha az árat úgy manipulálja, hogy azt például a budapestihez hasonlítja és a megyei magasabb ár okait a vállalatban keresi. A Budapesten jóváhagyott víz árának több mint a duplája tiek. Reméljük már nem sokáig kell itt sem ezt a faramuci helyzetet elviselni. Gondolom, és remélem jogosan használhatok itt többes számot, mivel a városi önkormányzatunk is levonta e cikkekből a tanulságot és rájött, hogy nincs más járható út itt sem, miként a városi távhőellá- tás esetében is, meg kell szüntetni az egyik vállalatot! Mert az egy vállalat a „legolcsóbb” megoldás! És ez a kívánalom a városi polgárság sürgős érdeke, s ez a reagálás is azt célozza, hogy a „racionális lépés” megtétele felé terelje az illetékeseket, mely a közeljövőben már elkerülhetetlen. Az igazgató úr felhozott „minimális” költségcsökkentő érveit talán még el is fogadhatnám - melyek között, ha ez így valós, a bérhelyzet a legelszo- morítóbb -, de az ő minősítésével élve, az árban ezek alig jeannak a dunai víznek az ára, amit például a nyugat-nógrádi térség részére a megye határán egy betáplálási ponton átveszünk, és ahhoz még semmilyen szolgáltatás nem tartozik. Árhatósági jogkörben a minisztérium nagy szakértelemmel, a költségek valódiságának ismeretében vizsgálta felül és hagyta jóvá az árakat, amely sajnos tükrözi az eltérő vízbeszerzési körülmények hátrányos hatásait. 4. Ön szerint a vállalat felesleges, mert ugyanazt a feladatot két vállalat kétszeres, igen magas költségrárakódással végzi. Abban teljesen igaza van, hogy párhuzamos költségek fölöslegesen ne terheljék a víz árát. Azonban nyilván nem tájékozódott előzetesen a két vállalat tevékenységéről, még kelemenek valamit, másrészt az egyre csökkenő vízfogyasztás miatt ezek a fajlagos költségek még tovább növekednének! Kérjük ezt az illetékesek ne engedjék meg a továbbiakban! Tehát: nincs más hátra, mint előre! Ezt az illetékeseknek kutya kötelessége megállapítani a város jól felfogott érdekében! Még annak árán is, hogy megszüntetik az irányításuk alá került, felesleges vállalatot! Remélem, és - talán még sokak nevében - le is merem írni, reméljük, hogy nyitott kapukat döngetünk, mert városi képviseletünk tagjai is olvassák a megyei lapot, és e felhozott, elszomorító esetből is levonják a tanulságot, azaz a huszonnegyedik órában megteszik a szükséges lépéseket az ügyben! Jambrich Pál nyugdíjas, okleveles bányamérnök és közgazda Salgótarján vésbé annak költségkihatásairól, és működésének körülményeiről, mert ilyen megállapítást ezek ismerete nélkül csak felelőtlenül tehet. Abban pedig én is bízom, úgy mint ön, hogy a döntési helyzetben lévő önkormányzatok levonják a tanulságot. Döntésüket pedig nem csak a sajtóban közölt, sokszor minden szakszerűséget és a tényleges helyzetet mellőző írások alapján fogják meghozni, hanem az átalakulási, vagyoni jogszabályok ismeretében, és annak tudatában, hogy a szolgálatás felelőssége, az ár megállapításának jogkörével együtt őket illeti meg. Domos Lajos a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója Az árakat az illetékes minisztérium hagyta jóvá Valóban bölcs ember a homo sapiens? A homo sapiens (bölcs ember) mintegy 350 000 éve terjedt el a Földünkön. A homo sapiens sapiens (modem, bölcs ember) azonban csak mintegy 10 000 éve vette át a szerepet elődjétől. Mintegy 9800 évig az ember békében élt a természettel, csak annyit vett el tőle, amennyit az anyatermészet pótolni tudott. Az utóbbi 200 év azonban felborította ezt az egyensúlyt. Szédületes műszaki és tudományos fejlődésen ment keresztül a világ. Az ember egyre többet vett el a természettől, s amit visszaadott fel nem használt anyagként, hulladékként, azzal is inkább ártott, mintsem használt környezetének. Ma már egyre több probléma hívja fel magára a figyelAz 1993. január 25-ei számunkban megjelent és a kárpótlási jegyek felhasználásával kapcsolatos válaszunkban írt sajátos szabályokra hivatkozva kérdezte olvasónk, hogy a kárpótlási jegyek átruházása, (elajándékozása vagy eladása) esetén a megajándékozottnak, illetőleg a vevőnek kell-e illetéket fizetnie? Mi a szabály akkor, ha a jogosult például gépjárművet szerez a kárpótlási jegyéért? A részleges kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvény 5. paragrafus /2/ bekezdése a kárpótlási jegy átruházását lehetővé teszi. E törvény azt is kimondja, hogy a kárpótlási jegy az állam szemben fennálló követelést névértékben megtestesítő, bemutatóra szóló értékpapír! met, hogy a természet már nem sokáig bírja el a „bölcs ember” civilizációs ártalmait. Világméretű problémák közé tartozik az ózonlyuk, az üveg- házahatás, stb. De elég, ha saját hazánkban szétnézünk. Az egyik legnagyobb nemzeti kincsünk, a Balaton a biológiai pusztulás határán áll, de megemlítjük a dunai vízierőmű, vagy az elhagyott szovjet laktanyák kömyezetpusztító mivoltát is. Sajnos szűkebb hazánk, Nógrád megye sem áll előkelő helyen a természeti és az emberi környezet védelmében. A gyönyörű hegyekkel, erdőségekkel körülvett megyeszékhely nem büszkélkedhet a hegyekből leérkező, halkan csobogó tiszta Az illetékekről szóló 1991. évi XCIII. törvény alkalmazásában viszont az értékpapír ingó dolognak minősül és az értékpapír ingyenes megszerzésére a törvény 17. paragrafus /l/ bekezdésének g. pontja illeték- mentességet biztosít. A fentiekben hivatkozott jogszabályi rendelkezések tehát az biztosítják, hogy a kárpótlási jegy, mint értékpapírnak ajándék címén történő megszerzése esetén a megajándékozottnak nem kell illetéket fizetnie. Ha a kárpótlási jegyet valamilyen érték fejében — pénz vagy egyéb ingó dolog ellenében - ruházzák át, a kárpótlási jegy megszerzőjének ebben az esetben sem kell illetéket fizetnie, mert ilyen ingó dolog nem tárgya a vagyonátruházási illetéknek. Tarján-patakkal, s a várostábla alá sem tehetjük ki „Az első szemétmentes város” feliratot. A közelmúltban az egyik környezetvédelmi konferencián hallottam megyénk Koríll Peremtől a következő mondatot: „A környezetvédelem szerep és felelősség is egyszerre, ... a létkérdések egyike”. Úgy érzem, valóban az emberi lét tovább vitelét kérdőjelezzük meg akkor, mikor nem figyelünk környezetünk védelmére. Figyeljünk oda, nehogy túl későn tegyük fel magunknak a kérdést: valóban bölcs emberek vagyunk? Simon Tibor tanár Arany János Általános Iskola és Szakiskola Salgótarján Más szabály érvényesül viszont akkor, ha a kárpótlási jegy jogosultja a jegye ellenében az állami privatizáció során például gépjárművet szerez. Ebben az esetben a gépjármű után az illeték törvényben meghatározott mértékű visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie. Itt is hivatkozom a korábban már részletesen leírt szabályok közül arra, hogy kárpótlási jeggyel a jogosult illetékmentesen csak az árverezés során megszerzett termőföldet és az állam, illetőleg az önkormányzat tulajdonában álló lakás szerezheti meg. Ez utóbbit akkor, ha a lakás elidegenítés a többször módosított 32/1969/IX.30. kormányrendelet alapján történik. Dr. Verebélyi Autonóm szakszervezetek tanácskozása Salgótarjánban Borsod-Abaúj-Zemplén. Heves és Nógrád megyei szervezetink képviselői január 19-én az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Rt. székházában regionális tanácskozást tartottak. A részvevőket tájékoztatták az autonóm szakszervezetek működési alapelveiről, az üzemi tanács választási tennivalóiról, a társadalombiztosítási önkormányzatok biztosítási képviselőinek választásáról, a kollektív szerződések, valamint a bérmegállapodások kialakításáról. Hangsúlyozták, hogy az autonómok létrejöttük pillanatától realitásként fogták fel az egyes országos szakszervezeti szövetségek létét, a kiegyezést, az együttműködést hangsúlyozták. A reálpolitika eredményének tekintik, hogy más szakszervezeti konföderációk is erre az elhatározásra jutottak. Az Autonóm Szakszervezetek az önállóság a felelősségvá- lallás és az autonómia elvét vallva, a hangsúlyt a szakszervezetek közötti akcióegységre teszik, vallják továbbá, hogy ma még a magyar szakszervezetek többcentrumúak, de ez nem akadályozhatja az összehangolt fellépést a kormánnyal, a munkáltatókkal folytatandó tárgyalásoknál. A Nógrád megyei koordinációs feladatokat Valenta György, a Nógrád Volán titkára, valamint a Balassagyarmati Fémipari Kft. titkára, Koplányi József látják el. A találkozó résztvevői a regionális, megyei együttműködés és képviselet további rögzítését szolgáló lépésekben állapodtak meg. Főcze Lajos Autonóm Szakszervezetek Az 5x3 Rejtvényújság című kiadványban a fenti címmel jelent meg az egyik rejtvény, amely éppen a címével vonta magára a figyelmemet, s nyomban meg is fejtettem. íme, álljon itt a rejtvény megoldása, a nagyszerű kossuthi gondolat: „Ne civakodjunk azon, hogy mik voltunk, egyesüljünk arra, aminek lennünk kell!” A döbbenetes igazság megdobogtatta a szívemet, s e sorok megírására késztetett. S ha most én a múlt lánglelkű politikusára némi nosztalgiával emlékezem, az részemről semmiképpen sem afféle múltba történő „visszamerengés”, sokkal inkább a jelenkornak a jövendővel való komoly „összevetése”. Azt mindnyájan tudjuk, hogy a jelenben nincsenek Kossuthoz mérhető politikusaink. De akik vannak, s zömmel a választók bizalmából vannak, miért nem tanulnak azoktól a nagy magyar államférfiaktól, akiket ugyan meg-megemlegetnek, olykor-olykor meg is ünnepelnek, csak éppen követni nem tudják őket. S hogy nem követik őket, azt sajnálatosan éppen a jelenünk átkos civódásai bizonyítják a legjobban! Politikusaink nem kis része óriási energiát fordít értelmetlen, meddő, mihaszna vitákra, s eközben nem figyelnek eléggé a nemzetgazdaság fokozatos romlására, a társadalom zömének gyors elszegényedésére. Többekben felvetődött már, s most bennem is felvetődik a kemény kérdés: hát ezért kapják a miniszterek és a képviselők a rendkívülien kivételezett fizetést? A kormány tagjai és az országgyűlési képviselők - s akinek ez nem inge, ne vegye magára -, netán elfelejtenék, hogy a nekik anyagi gondtalanságot biztosító jövedelem főként az egyre süllyedő életszínvonalú, bérből és fizetésből élő emberek adóiból áll össze? Kevesebbet kéne hivatkozni a nehézségekre, s jóval többet tenni azok leküzdéséért! Kevesebbet beszélni a múlt hibáiról, a múlt örökségeiről - mert csak ezzel aligha juthatunk előre - és sokkal többet arról, hogy mit tegyünk, illetőleg mit teszünk most azért, hogy elviselhetőbb legyen a jelenünk, s reménytel- jesebb a jövőnk. Ha elviselhetőbb jelent és reményteljesebb jövőt akarunk, szívleljük meg hát Kossuth üzenetét! Mert, ha nem azon civakodunk, hogy mik voltunk, hanem arra egyesülünk, aminek lennünk kell, akkor nem azt fogjuk vég nélkül emlegetni, amit a múltban helytelenül tettünk, ellenkezőleg, mindinkább arra figyelünk, amit a jelenben és a jövőben egyre jobban, egyre helyesebben tennünk kell! Végezetül szeretném, s hiszem, hogy sokan mások is szeretnék, ha azok a politikai vezetők, országgyűlési képviselők, akik eddig is a kossuthi gondolat szellemében igyekeztek cselekedni - merthogy szerencsére ilyenek is vannak, és nem is kevesen -, mihamarabb vezéregyéniségek lehetnének annak eléréséhez, aminek lennünk kell, s sikeres szervezői és irányítók annak a temérdek feladatnak, amit ezután tennünk kell! S ha így lesz, áldásos tevékenységükért illesse őket a jelenkor tisztelete, s a sokunk által áhított és remélt leendő eredményeikért, majdan az utókor hálás emlékezete! Mindezeket féltő, már-már türelmetlen aggodalommal, de az elvárható tisztelettel írta le egy nyugalmazott gyermekvédő intézeti igazgató, aki a kis híján 42 éves munkaviszonyának az első percétől az utolsóig, mindig a különös segítségre szoruló gyermekek, fiatalok nevelésén, sikeres társadalmi beillesztésén, s családjaik felemelésén fáradozott. Dr. Ponyi Béla Salgótarján Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol A kárpótlási jegyek átruházása illetékköteles-e? Kossuth Lajos azt üzente
