Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27-28 / 49. szám

1993. február 27-28., szombat-vasárnap BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP Nyíregyházától Békéscsa­báig, Győrtől Pécsig, Budapest­től Kerepestarcsáig, az ország szinte minden részében megta­lálhatók az evangélikus egyház szeretetotthonai. Ezek egyike a Balassagyarmaton 1931-ben magalakult intézmény, amelyet báró Prónay Róza és Irma 230 ezer pengős alapítvánnyal léte­sített. Az idős, munkaképtelen és támasz nélkül maradt nők felkarolására az első két évben a „csillagház” adott otthont. Ké­sőbb az egyház a Deák Ferenc utcában lévő Sztranyavszky féle házat vásárolta meg és alakí­totta át a szeretetház céljaira. Ebben a 400 négyzetméteres családi házban jelenleg nyolc gyámolításra szoruló néni pör­geti az élet gyorsan forgó ima­malmát. Csendes a délelőtt. A közös társalgó ebédlőasztalánál ősz fe­jek hajolnak össze egy kis su- tyorgásra. Aki teheti, sétál egyet a városban, a többség azonban csak az udvarig merészkedik. Jólesik egy kortyintásnyi friss levegő, egy darabka kék Isten végtelen egéből.- 24 éves volt az anyám, amikor apám elesett a háború­ban. Visszament a papokhoz szolgálni szegény, engem meg a nagyanyám nevelt föl. Aratni jártam én, kemény mezőgazda­Áldás, békesség, idebenn, odakinn Egy délelőtt a szeretet házában sági munkát végeztem, mígnem férjhez mentem. Három gyere­kem született, egy meghalt kö­zülük. Az uram 76-ban hagyott itt örökre; a legfiatalabb fiam, aki szerencsétlen alkoholista lett, vert ki a házból. - Az alsó­petényi Mayer Jánosné, Mária néni szomorúsággal szőtt sza­vait bizony nehéz papírra vetni. Élete, az egyszerű-melegszívű nógrádi parasztasszonyok élete volt - küzdelemmel, könnyel, és fáradtsággal teli. - Az itteni szociális otthonban 8 hónapig voltam, de nagyon nem szeret­tem. Napszám csak ettek-ittak ott a népek, meg egymást pocs­kondiázták. Itt, a szeretetházban jó dolgom van - elsöprögetek a ház körül. Tudja, falusi asszony vagyok, jólesik a munka, már amennyit még bírok. Meg-megcsikordul a külső kapu: rokonok, ismerősök jön­nek látogatóba. Egy kis süte­mény, gyümölcs, üdítő - ízlik a nagyiknak, dédiknek.- A hozzátartozókkal kifo­gástalan a kapcsolat; élőszóban, levélben, telefonon rendszere­Csendes, békés nyugalomban a társalgó asztalánál sen érdeklődnek a szeretteik után. - Gasparik Lászlóné, ve­zetőnővel már az irodának is használatos szolgálati lakásban beszélgetünk az evangélikus gyülekezet adományaiból és az ellátási díjból fenntartott otthon mindennapjairól. -Állami tá­mogatást csak a rendszerváltás óta kapunk, előtte megesett, hogy a vasárnapi istentisztele­ten adták össze a hívek a más­napi élelemre valót... Nálunk valahogy intimebb a légkör, mint a hasonszőrű állami intéze­tekben. Talán a hit teszi, hogy türelemben és segítőkészségben nincs hiány. Rendszeres orvosi vizsgálat, éjszakai ügyelet vi­gyázza a nénik törékeny egész­ségét. Kell is az odafigyelés, hi­szen sokan már az utolsó stádi­umban kerülnek hozzánk. A társalgóban nagy a mozgo­lódás: megjött a kisasszony, kezdődhet a pedikűr-manikűr! Békésen vár sorára, aki szépülni szeretne, de akad olyan is, aki inkább az aznapi újságot zizeg­ted. Fotóalbum is kerül a hosz- szúkás asztalra - képek, emlé­kek sárguló kincsestára. Bi­zony, hiányzik egy-két kedves arc; sokukat megszokni sincs idő, boldogabb égi tájakra szó­lítja őket a fölöttünk való. A szeretetház holtáig istápolja idős, vagy magatehetetlen la­kóit; néhány hónapig, néhány évig - kire mit mér ki a sors. Fe- lekezettől és életkortól függet­lenül, bárki bekerülhet ebbe a házba, ha a szociális körülmé­nyei ezt indokolttá teszik.- Gyógypedagógusként dol­goztam, szerettem a hivatásom nagyon. Itt, Gyarmaton is az volt az első, hogy megkerestem a nyugdíjas kollégák klubját. Kell egy kis kimozdulás, egy kis társalgás. - Kárász Lajosné Tarról érkezett az evangélikus otthonba. Megözvegyült, majd a második házassága alatt lebé­nult. A férj bántalmazta, szeb­bel, fiatalabbal szűrte össze a levet. Itt hozták rendbe tönkre­ment egészségét, itt gyógyít- gatja sérült lelkét - Istent híva, s a Bibliát forgatva. Áldás, békesség! Két kö­szönő szó búcsúképp, két kí­vánság a viszontlátásig. Ide- bentre és odakintre. cs. k. e. Horogra akadt elektronika A balassagyarmati 1. sz. posta előtt a hét első napján felsorakoz­tak az erőgépek, hogy MEH-telepre szállítsák a Matáv kiszolgált áramellátó rendszerét. Vannak, akik úgy gondolják, kicsit korai volt még ezeket így horogra akasztani... Sebes vonat minden nap Régóta áhított kívánsága vá­lik valóra a balassagyarmati polgároknak. Március 1-én, hét­főn ugyanis végre kigördül a budapesti Keleti pályaudvarról az a szerelvény, amely ezentúl közvetlen járatként közlekedik majd a főváros és az Ipoly- parti település között. Külön öröm az örömben, hogy a sebesvonat Szécsényt is bekapcsolja a közvetlen vasúti összeköttetésbe. A menetidő Balassagyarmat és Budapest között 1 óra 57 perc lesz; a reg­gel 7.10-kor Gyarmatról induló és a délután 17.25-kor érkező szerelvénynek Szécsény-Ipoly- tarnóc felé közvetlen csatlako­zása lesz. A vonatok egyébként csak Nógrádkövesd, Galgamá- csa és Aszód állomásokon áll­nak meg, s a következő menet­rend szerint közlekednek majd: Balassagyarmatról 7.10-kor, 11.35-kor, és 13.10-kor indul­nak szerelvények a főváros felé. Szécsényben 12.25-kor lehet felszállni a járatra. A Budapest, Keleti pályaudvarról 9.30-kor induló vonat 11.27-re, míg a 15.30-kor induló 17.25-re szál­lítja utasait Balassagyarmatra. A MÁV Budapesti Üzemi­gazgatósága a két város közötti 80 kilométeres díjövezetet vette alapul a jegyárak megállapítá­sánál. A teljesárú ezért 22o fo­rintba kerül; ezen a vonalon is érvényesek az üzlet- és szociál­politikai kedvezmények. Balassagyarmat állomáson március 1-én, 11.35-kor a Bu­dapestről jövő első vonat rövid megérkezésekor ünnepséget rendeznek. Drégelypalánk sem didereg A tél utolsókat próbálkozik; sűrűpelyhű havakkal, nemszere­tem fagyokkal teszi próbára ta­vaszváró türelmünket és pénz­tárcánkat. Mert ha marad a hi­deg, bizony fűteni kell: fával, szénnel, villannyal, gázzal. Energiával, ami nem kis pénz. A drégelypalánki Tüzépnél a február végi télben is zavartalan az ellátás. A környékről és a kö­zeli Pest megyéből érkező vá­sárlók többféle, magas kalória­értékű szénből válogathatnak. Importból szibériai és kauká­zusi van raktáron, hazaiból do- gori és tatai szén-brikett. A dorogi szénbányák által kibocsájtott vásárlási utalvány ellenében sokan vásárolnak tü­zelőt Drégelypalánkon. Tél-tá- bornok újabb támadásának eredményeképp a rövid febru­árban 6 vagon szén fogyott. Az átlagos téli hónapok forgalma 8-10 vagon között van. Patakon nem telik béremelésre • • Önmagukat szeretnék utolérni A legkevésbé sem volt köny- nyű dolguk a pataki önkor­mányzat képviselő-testületi tag­jainak, amikor az immár bú­csúzó február hónap folyamán a költségvetés keserveivel igye­keztek megbirkózni. Mert, mint sajnos oly sok más helyen is je­len korunkban, úgy ebben a községben úgyszintén „forrás- hiányos” ez a bizpny, igen-igen fontos rublika. Mint Oravecz Imre polgár- mester elmondotta, emiatt a közszolgálati és a köztisztségvi­selői törvényben előírt béreme­léseket sem tudja teljesíteni az önkormányzat. Ez természete­sen önmagában sem kis gond. Akik pedig nemcsak önma­gukra gondolnak, azok jól tud­ják azt is, hogy községük fel- emelkedését éppenséggel nem szolgálták az elmúlt rendszer­ben Dejtárral kötött-töltött „há­zasévek”. Az akkori tanácsi vezetés - emlegette fel keserűen a pol­gármester - egyáltalán nem for­dított ránk gondot, vagy csak alig. Most aztán: próbáljuk utol­érni önmagunkat. Feladat pedig van, rengeteg, vegyük csak a középületek állagmegóvását. Vagy nézzük az öregeinket. A napközijükben immár húsz esz­tendőt ért meg a tv-készülék, megérdemelnének már egy újat, színeset. Olyat, hogy ez esetleg luxus lenne jelen körülmények között, legfeljebb csak a rosszindula­túak mondanak. Azt pedig min­denki elismeri, hogy az óvoda konyháját korszerűsíteni kell, hiszen itt főznek az iskolásokra és az öregekre is. Mindez önmagában sem lát­szik kevés feladatnak. Igazán nagy fába viszont akkor vágta fejszéjét a képviselő-testület, amikor úgy döntött: ha már egyszer hiába pályáztak meg támogatást az iskola korszerűsí­tésére, úgy megoldják önerőből. Azt akarják, hogy a Dejtárra át­járó felső tagozat szeptembertől otthon tanulhasson. Tízmillió forintot költöttek önerőből az iskola korszerűsítésére, amelyet a műszaki egyetem önzetlen se­gítségével, tetőtérbeépítéses módszerrel oldanak meg. Földkiadó bizottság Ersekvadkert. Tizenhét tagú földkiadó bizottság alakult a községben. Munkalehetőséget a polgármesteri hivatal saját por­táján belül ajánlott fel, míg a technikai feltételeket a szövet­kezet biztosította a bizottság ré­szére. A „tizenhetek” tehát im­már kultúrált körülmények kö­zött dolgozhatnak. Szeptemberben már becsöngetnek Bercelen Állami támogatással épül-ké- szül immár 1990 óta a berceli új iskola. A 201 millió forintos be­ruházás költségei 60-40 száza­lékban oszlanak meg a helyi önkormányzat és a három mi­niszteri tárca: a pénzügy, az ok­tatásügy és a belügy között. Az említett minisztériumokból egyébként a közelmúltban vol­tak látogatók Bercelen; a 8 tan­termes, korszerű intézményt várhatóan idén szeptemberben bocsátják a tanulóifjúság ren­delkezésére. Tavaly a helyi költségvetésből nem tudtak el­különíteni az iskola építésére, így történt, hogy a kormány kü­lön 30 millió forintos támoga­tást adott. Balassagyarmat és környéke Ma: rock táncház • Balassagyarmat. Rock tán­cházas rendezvényre kerül sor ma este 19 órai kezdettel a vá­rosi művelődési központban. Hajnali 4-óráig alternatív zene szórakoztatja majd a résztvevő­ket. Fellép a műsoron Kispál és a Borz, valamint a Sexepiel, a Rouge, a Mask, a Perfekt Name és a Kino Puskin együttes. Színes képeslapok • Ersekvadkert. Négyféle vál­tozatban készíttetett színes ké­peslapokat a községről tavaly az önkormányzat. A kellemes kivi­telezésű lapok népszerűségnek örvendenek: helybeliek sokat vásárolnak és küldenek el belő­lük, hazai és külföldi rokonok­nak egyaránt. Mesezene ® Balassagyarmat. Ezzel a címmel rendeznek rajzfilmslá­gerekkel tarkított, zenés, énekes műsort óvodások számára a művelődési otthonban. A Me­sezene március 1-jén, hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődik, közreműködik: Tóth Tibor. Új jegyző 9 Drégelypalánk. Nyugdíjba készül Kormosói István, a falu jegyzője. Utódlására most má­sodszor írtak ki pályázatot, amelyre ketten jelentkeztek. A képviselő-testület február 25-ei döntése alapján a falu új jegy­zője, Párisné Szabó Ágnes már­cius 15-én foglalja el hivatalát. Harmónia-hétvége ® Balassagyarmat. A Harmó­nia tánc- és sportklub háromna­pos edző, pihenő hétvégét tart a Nyírjesben. A tánccsoport egyébként fellép a szombati jo­gászbálon is. Hétfői számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Ez a megfelelő varázsszó: szorobán Senki meg ne kövezzen érte, de nem egyéb a színtiszta igaz­ság, mint hogy ezideig nekem fogalmam sem volt arról, hogy létezik ezen a világon egy olyan dolog (fogalom?), mi is a szo­robán nevet viseli. Nem tudtam, eszik-e vagy isszák, mígnem a minap az érsekvadkerti katoli­kus iskolába be nem néztem. Kezdődött pedig ott az egész, hogy Gréczi Cecilia, a kedves - és még nagyon fiatal tanító „néni” invitált be, az egyelőre még egyetlen osztályba. Hiába, új úton induló, új iskola ez, s mi sem természetesebb, mint hogy a legelején, az első osztálynál kezdenek. Egy iskola - egy osztály, egyelőre ez az igen kellemes helyzet, melyben tanítók és kis tanítványaik egyaránt igencsak jól érzik magukat. Még akkor is, ha Bozsonyik János tanító „bácsi” éppenség­gel matematika órát tart az apróságoknak. Ők pedig, immár túl a reggeli imádságon, mintha csak egy újabb játékhoz kezde­nének, figyelnek tanítójukra. Játékosan, hasznosan - kis kezekben a szorobán- Gyerekek, vegyétek elő a matekkönyvet és a füzetet. És a szorobán legyen előttetek... Dóri, Judit, ide, előre üljetek, így, most jó lesz, és állítsátok szépen 12-re. (Levente, figyelj te is, és még maradj ülve egy kicsit!) Mindenkinél 12? Bizto­san? - akkor jó, kezdhetjük. És az aranyos, apró matema­tikusok kis kezeikkel ügyesen terelgetik a keretbe foglalt, sárga „gurigákat”, de szá­munkra igazi talány, mit hoz ki mindebből ez a néhány kisfiú és kislány. Ők viszont egy-kettőre eredményre jutnak, s ezt jelzik is, büszkén, elégedetten. Ami viszont minket illet, már sokkal szerényebben kérdezzük az ifjú tanító úrtól, hogy ugyan mi is pergett most itt le, előt­tünk.- A szorobán - mondja ő, s legalább oly türelmes, mintha a kicsiknek magyarázna - a római kori abakusz számológép to­vábbfejlesztett változata. Kínán keresztül jutott Japánba, majd onnan Európába. Csak az a baj. hogy nálunk még nincs igazán elterjedve.- És miért lenne ez olyan jó?- Mert kiváló segédeszköz a négy számtani alapművelet el­sajátításához. Segíti a fejszámo­lási készség kialakulását és ha­sonlóképpen hasznos a számo­lási nehézségekkel küzdő gye­rekek számára is. Már első osz­tályban százas számkörben tu­dunk dolgozni vele.- Eddig hát értjük - mon­dunk köszönetét -, több időt azonban kár lenne ránk paza­rolni. Félő ugyanis, hogy mi, akik már kinőttünk az iskolapa­dokból, immár szorobánnal sem sokra mennénk. Túlságosan ne­hezek ehhez a mai magyar - „számtanleckék”. (kő-bor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom