Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27-28 / 49. szám

17 millióan készek kivándorolni Kelet-Közép-Európából 17 millióan készek kivándorolni Nyugat-Európába, és ott nézni munka után — tűnik ki az Euro- barometre nevű közvélemény­kutatási intézet 18 közép- és ke­let-európai országban végzett felméréséből, amelyre az Euró­pai Közösségek bizottsága adott megrendelést. A felmérést 1992. október-novemberben végezték, és az érintett országok lakossá­gának 7,3 százaléka, azaz 16,7 millió személy azt mondta, hogy „biztosan”, vagy „valószínűleg’’ elhagyja szülőföldjét. Albániá­ból az emberek 53 százaléka akar kivándorolni, Grúziából 26 százalékuk, Macedóniából 22 százalékuk. Az oroszoknak és a lengyeleknek viszont mindössze öt százaléka tervezi, hogy el­hagyja országát. Egyelőre még megy a gáz... Oroszország mégsem váltotta be fenyegetését, nem állította le gázszállításait Ukrajnának, ám közölte, hogy már most vasár­naptól megteszi, ha Kijev nem rendezi számláját. Oroszország­nak 1 milliárd köbméter földgáz árával adós Ukrajna, ennyit ka­pott eddig az idén. Orosz részről a Gazprom gázipari monopóli­um vezetője az ITAR-TASZSZ hírügynökséggel közölte: a gáz­szállítások leállításának elha­lasztásával lehetőséget akarnak adni arra, hogy sikerüljön meg­egyeznie Leonyid Kucsma ukrán miniszterelnöknek orosz kollé­gájával, Viktor Csernomirgyin- nel a kérdésről. Orosz dúsított urán az USA-ba Az Egyesült Államok ötszáz tonna erősen dúsított urániumot vásárol Oroszországtól. Az urá­nium a volt Szovjetunió leépített nukleáris fegyverarzenál] ából származik — jelentette be az amerikai külügyminisztérium il­letékese. William Burns tábor­nok szerint az erről szóló megál­lapodás a múlt csütörtökön szü­letett, és az urániumot az ener­giaügyi minisztérium vásárolja fűtőanyagként. Balsai István Kanadában A szakemberképzéstől a „pénzmosási” akciókig Magyarország Kanadához fű­ződő kapcsolatai az igazságügy területén különösen szorosak; rendszeres, sokrétű küldöttség- és tapasztalatcsere jellemzi az együttműködést. Erről számolt be Balsai István igazságügyi mi­niszter e heti látogatása befejez­tével az MTI-nek. Balsai immár második kana­dai útján tanácskozott kollégájá­val, Pierre Blais-vel, találkozott Antonio Lamerrel, Kanada főbí­rójával, majd Ontario tartomány igazságügyi vezetőivel, valamint Joe Clark volt miniszterelnök­kel. Az illetékes kanadai szak­emberek többek között tájékoz­tatták a magyar vendégeket a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos pénzmosási akciók felderítésében szerzett tapaszta­lataikról. A magyar miniszter tapaszta­latai szerint Brian Mulroney mi­niszterelnöknek a héten bejelen­tett visszavonulása, az idén vár­ható választások semmiképp sem fogják befolyásolni a két or­szág kitűnő kapcsolatait. Mint azt Balsai elmondotta, Kanada jelentős segítséget ad fiatal magyar szakemberek kép­zéséhez a kereskedelmi jogban — ami természetesen a magyar befektetések, az Expo iránt ér­deklődő kanadai gazdasági kö­rök érdeke is. Az igazságügyi mi­niszter csütörtökön este a toron­tói magyarság képviselőivel ta­lálkozott, tegnap pedig előadást tartott a kanadai-magyar keres­kedelmi kamarában... Kérdőjelek Arthur Miller is? Az elmúlt hetek, hónapok közéleti csatározásaiban nemegyszer hallhattuk: miért tévednek a politika ingoványos területére az írók, költők, miért nem azzal foglalkoznak, amihez értenek? Magára ve­hette ezt akár Csurka István, akár Konrád György. Ám nem politi­zál-e óhatatlanul — életével és műveivel egyaránt — az igazi alkotó, az igazi művész? Egészséges hazafiság? Demokráciakészség? Összeroppant társa­dalmak? E fogalmakat nem más taglalta, elemezte nemrég a Spiegel­ben megjelent elgondolkodtató inteijújában, mint Arthur Miller. A világhírű amerikai drámaíró természetesen állást foglalt a színház, a művészet vagy a társadalmi értékek időszerű kérdéseivel kapcsolat­ban, de egy percig sem habozott, amikor napi, égető dilemmákról faggatták. Diplomáciai finomkodás? Tompított megfogalmazás? Égjük sem jellemző az íróra. Miller nem habozik „barna pestis”-nek nevezni az újfasiszta jelenségeket, s figyelmeztetni a fékentartás fontosságára. Reményt keltőnek nevezi a sorozatos, százezres, gyertyás-fáklyás fel­vonulásokat az erőszak, az idegengyűlölet ellen. S nem nyeli le bírála­tát a bonni kabinettel szemben: „A Kohl-kormány adós marad az erélyes fellépéssel, mintha csak attól tartana, hogy ha elkezdi, nehéz megállni, mert a jobboldal túlságosan erős.” A világhírű szerző nem titkolja: az egész világot félti attól, amit szélsőséges nacionalizmus­nak nevez. Irodalom ez? Politika ez? A kettő ötvözete: egy humanista alkotó­nak az emberiségért érzett felelőssége — felrázó szavakba öntve. (FEB) Fizikai kutatóintézet Ungváron Ungváron már huzamosabb ideje működött az Ukrán Tudomá­nyos Akadémia Atommagkutató Intézetének részlege, s most e tudo­mányos bázisra építve alakult meg önálló intézményként az Elekt­ron-fizikai Akadémiai Intézet, ami a kárpátaljai fizikusok eddigi tu­dományos munkájának az elismerése. A megnyitás alkalmából Kár­pátaljára látogatott neves ukrán tudósok egy csoportja, élükön Borisz Paton akadémikussal, az Ukrán Tudományos Akadémia elnökével. Kárpátaljai tartózkodásuk során a tudósok találkoztak a megye veze­tőivel is, s tájékozódtak a vidék gazdasági életének újdonságairól. Ki­emelt hangsúllyal esett szó a Kárpátok Eurorégió létrehozásáról, amelyet napjaink legjelentősebb eseményeként értékeltek. A Kárpá­tok Eurorégió megalakulása nemcsak a gazdasági, hanem a tudomá­nyos együttműködésben is új távlatokat nyit. Hiperinfláció Szerbiában A hiperinfláció megfékezésé­ért hatósági ellenőrzés alá von­ták a legfontosabb élelmiszercik­kek árat Szerbiában. Az intézke­dés többek között érinti a lisztet, a cukrot, az étolajat, megannyi olyan árut, amely két honapja fellelhetetlen. Továbbá az elekt- romosáram-szolgáltatást is, amelynek diját éppen kedden emelték 145 százalékkal. Szerbi­ában az infláció naponta 5-6 szá­zalékos. Magyarország felől nem fenyeget katonai konfliktus Milan Knazko hazánk és Szlovákia kapcsolatáról Meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország felől sem ka­tonai agresszió, sem katonai konfliktus nem fenyegeti Szlová­kiát — jelentette ki pozsonyi saj­tótájékoztatóján Milan Knazko szlovák külügyminiszter. Kérdésekre válaszolva érin­tette Vladimír Meciar kormány­főnek a magyar fegyverkezéséről Brüsszelben tett kijelentését is. — Úgy gondolom, hogy nem a mi feladatkörünkbe tartozik a magyarországi haditechnika fej­lesztésével kapcsolatos kérdések felülbírálása. Mint ahogy annak vizsgálata sem volt a mi felada­tunk, hogy vajon hány órás gya­korló repüléseket hajtottak végre a magyar légierő gépei — mond­ta a miniszter, aki hetek óta sok kérdésben nyilvánít más véle­ményt, mint a kormányfő. (Vla­dimír Meciar három hete igen kritikus szavakkal illette a kül­ügyi tárca munkáját, és egyene­sen lemondásra szólította fel kül­ügyminiszterét. Ide tartozik, hogy szerdán a szlovák külügyminisztériumot meglátogatta Michal Kovac köz- társasági elnök, aki a minisztéri­um munkájáról és személyesen Milan Knazkóról igen nagy elis­meréssel nyilatkozott.) Az MTI kérdésére, hogy mi­képpen kívánja kezelni a szlovák külügyi tárca a bősi kérdést az­után, hogy Csehország lemon­dott az erőmű jogutódlásáról, Milan Knazko így válaszolt: — Ismeretes, hogy a Hágai Nemzetközi Bírósághoz benyúj­tandó előterjesztésben világosan meg kell határozni, hogy kik is az indítványban szereplő partne­rek. A jövőben már nem a Cseh­szlovák Szövetségi Köztársaság, hanem a Szlovák Köztársaság lesz — Magyarországgal együtt — a bősi vita közvetlen érintettje. A nemzetközi jogi fórum meg­keresése előtt igen fontos a víz­rendről és az egyéb részletekről szóló kétoldalú megállapodások aláírása. — Mindez érthető módon ránk nézve lényegesen nagyobb terhelést jelent majd, mint eddig, hiszen most már a teljes jogi és pénzügyi-gazdasági probléma­kör a Szlovák Köztársaság politi­kai képviseletének a felelősségé­be tartozik — közölte a szlovák külügyminiszter. Kitért a Duna eltérésével kap­csolatos magyar álláspontra is. — Nem sértettük meg Magyaror­szág integritását, területi egysé­gét — jelentette ki... Hozzátette, hogy a Duna elte­relésével az 1977-es eredeti szer­ződés is számolt... A szlovák külügyminiszter úgy vélekedett, hogy a bősi vitát ismét „politikai hullámverés” fe­nyegeti, ezért azt ajánlotta, hogy „tereljük a közös gondot szak­mai mederbe”. — Megengedhetetlen, hogy Szlovákia és Magyarország kö­zött fokozódjon a politikai fe­szültség. Hadd emlékeztessek arra a nyilvánvaló tényre, hogy a két országnak igazi együttélésre és jó együttműködésre van szük­sége — hangoztatta. Milan Knazko rövid távú poli­tikai szemléletnek nevezte azt, hogy az erőművel vagy a kisebb­ségekkel kapcsolatos kérdések függvényében kezeljék Szlová­kia nemzetközi megítélését. Feltette a kérdést: — Vajon végiggondolták-e, hogy mit is je­lentene ez a szemlélet a nemzet­közi szerződések betartása terén, beleérve a nemzeti kisebbségek­re vonatkozó kötelezettségeket? Úgy vélem, a magyaroknak is ér­deke, hogy Szlovákia mielőbb részese lehessen a nemzetközi folyamatoknak, s ez különös­képpen érvényes az emberi jo­gok területére... Egy cseh lap a Kárpátok-Eurorégióról Magyarország fél a Kisantant újjáéledésétől A Debrecenben meghirdetett Kárpátok-Eurorégió együttmű­ködéssel foglalkozott legutóbbi számában a Respekt című cseh politikai hetilap. Az írás szerző­je, Maciej Szymanowski lengyel hungarológus egyebek közt azt vizsgálta, milyen motívumok in­dították Magyarországot, Ukraj­nát és Lengyelországot ennek az együttműködési formának a kezdeményezésére. Magyarország érthető módon érdekelt a közép-európai orszá­gok politikai együttműködésé­ben — állapította meg Szyma­nowski. Budapest magatartását szerinte egyrészt befolyásolja a közvetlen szomszédság a terjesz­kedő Szerbiával. Másrészt viszont az is szerepet játszik, hogy Magyarország fél a szerb-román-szlovák Kisantant újjáéledésétől. Ez a Kisantant — Szymanowski szerint — a határo­kon túl élő magyar kisebbség jo­gainak biztosítására irányuló bu­dapesti törekvések ellenreakció­jaként jelenhet meg. Ukrajna tekintetében Szyma­nowski utalt arra, hogy Kijev erőteljesen törekszik önállóságá­nak hangsúlyozására. Ukrajna azt akarja, hogy ne csupán de ju­re, hanem de facto is önálló ál­lamnak, s ne csupán a volt Szov­jetunió egyik részének tekintsék. Saját nyugati szomszédjaihoz való közeledése segítségére lehet abban, hogy gyorsabban meg­szabaduljon az orosz gazdasági függéstől, s — a lengyel példát követve — „az üres pultok gaz­daságától” a fogyasztói piac felé vehesse az irányt. Lengyelország vonatkozásá­ban a szerző felhívta a figyelmet arra, hogy a német-lengyel ha­tárvidéken kialakítandó regio­nális együttműködés gondolata jóval korábban felmerült, mind­eddig mégsem valósult meg. Varsónak olyan ambíciói van­nak, hogy ő legyen az Egyesült Államok legszorosabb szövetsé­gese a térségben — írta a Respekt munkatársa, s a debreceni meg­állapodás Lengyelország részé­ről történt aláírását részben an­nak tudta be, hogy az Egyesült Államok az utóbbi időben „ke­vésbé oroszbarát” módon szem­léli Kelet-Európát. Magyarország és Lengyelor­szág egészen a közelmúltig re­ményeket táplált a visegrádi együttműködéssel kapcsolat­ban. Egyebek közt valamilyen biztonsági rendszer létrehozásá­ról is szó volt — írta Szymanows­ki, majd megállapította: a cseh külpolitikában beállt változás, valamint Budapest és Pozsony elhúzódó feszültsége „befa­gyasztotta” ezeket a reménye­ket. Ugyanakkor az ingatag keleti helyzet, a horvát-szerb-bosnyák háborúskodás nem teszi lehető­vé, hogy feledésbe merüljön egy ilyen biztonsági rendszer szüksé­gessége. A Kárpátok-Eurorégiónak van bizonyos lehetősége arra, hogy a szomszédos országok közeledésének motorjává vál­jon — vélekedett a Respekt szerzője. Emlékeztetett arra, hasonló szerepet töltöttek be az ilyen re­gionális kezdeményezések Nyu- gat-Európában is, ahol „az üzlet, az üzlet” jelszó hatékony módon szorította ki az emberek tudatá­ból a nemzeti előítéletet, a félel­met és a sértődöttséget. A Vatikáni Rádió interjúja Jeszenszky Gézával „A diszkrimináció állandó feszültségforrás” Jeszenszky Géza külügymi­niszter a Vatikáni Rádió adásá­ban nyilatkozott a Vatikánban tett látogatásáról, a Jean-Louis Tauran ersekkel, a Vatikán ál­lamközi kapcsolatainak vezető­jével, (külügyminiszterrel) való találkozójáról. A megbeszélésről a magyar külpolitika irányítója elmondta: elsősorban az uj Európa, a volt kommunista országok ügyeiről volt szó, arról, hogy az újjáépí­tésben, újjászületésben, amire nemcsak a gazdaságoknak, ha­nem a társadalmaknak is szüksé­gük van, milyen lehet az együtt­működés a Vatikánnal, illetve a katolikus egyházzal. Ha a gazdaság jobban műkö­dik — mondotta —, ha az embe­rek között béke van, ha az álla­mok, népek közötti kapcso­latok javulnak, akkor ez előmoz­dítja a morális értékek megerő­södését, így a szabad pasztorizá­ciót is. A magyar kormánynak ez a szándéka, és tettei is bizonyít­ják, hogy mennyire keresi az együttműködést az egyházzal, egyben számít az egyhazak tá­mogatására. A Vatikáni Rádió megkérdez­te: A nemzeti kisebbségre vonat­kozóan az utóbbi időben a pápa Őszentsége is többször nyilatko­zott, hogy fontos a hazaszeretet, de vigyázni kell a nacionalizmus szélsőségeivel. Volt-e szó erről, s érinti-e ez különösen Magyaror­szágot? A miniszter válaszában egye­bek között emlékeztetett: itt na­gyon lényeges látni a különbsé­get. Különbséget kell tenni a ha­zaszeretet, ha úgy tetszik, a f iatriotizmus, a nemzet újjászü- etéséhez elengedhetetlen nem­zeti érzés és felelősségérzet, és a másokat gyűlölő, a másokat el­lenségnek tekintő — esetleg megsemmisítésükre irányuló — törekvések között. Azt hiszem — mondotta a miniszter —, hogy az új Európa, a volt kommunista országok számára alapvető kér­dés, hogy mindenki, minden ál­lampolgár jogbiztonságban él­jen, szavatolják az egyes népcso­portok, a kisebbségek jövőjét, szabadon gyakorolhassák vallá­sukat, megőrizhessék műveltsé­güket, megtarthassák vagy ki­építhessék iskolarendszerüket. Ez tulajdonképpen a stabilitás előfeltétele. Tehát — ellentétben azzal az időnként felbukkanó nézettel, hogy a kisebbségek valamiféle destabilizáló tényezőt jelentenek — az ellenkezőjét kell látni és lát­tatni is a világgal. Hogy a meg­elégedett kisebbség a stabilitás forrása, s előmozdítja az állam­közi jó viszonyt is. Az elnyomás, a diszkriminá­ció ellenben állandó feszültség- forrás — mondotta. Ukrajna Jegyzőkönyvek — katonai együttműködésről Jegyzőkönyvet írtak alá csü­törtökön Kijevben Magyaror­szág és Ukrajna magas beosztású katonai vezetői a légvédelmi rendszerek és a repülés terén kialakítandó együttműködés­ről. A magyar katonai küldöttsé­get, amelyet Balogh Béla vezér­őrnagy, a Magyar Honvédség parancsnokhelyettese, légvédel­mi és repülő-főszemlélő vezet, fogadta Anatolij Lopata vezér- ezredes, az ukrán hadsereg megbízott főtörzsfőnöke és Mi­hail Lopatyin altábornagy, az uk­rán légvédelmi csapatok pa­rancsnoka. Az ukrán védelmi minisztéri­um sajtószolgálata azt is közölte, hogy a magyar főtisztek elláto­gatnak néhány ukrán alegység­hez is. Clinton elnök, a Fehér Ház és az MTI esete a „magyar römivel” Az új amerikai elnök eddigi legsikeresebb nyilvános szerep­léseinek egyike volt a hétvégi, amikor az ország számos tájáról érkezett gyerekek kérdéseire vá­laszolt a Fehér Házban, egyenes tévéadásban. A fiatalos elnök kellemes, szellemes, kedves volt — láthatóan hatott az elfogulat­lan, kritikus gyerekseregre, ami nem csekély teljesítmény, s az ABC-TV fehér házi adását a fel­mérések szerint több gyerek néz­te, mint a Micimackót — ami ön­magáért beszél. A közvetlenségéről ismert el­nök egy Jarrad nevű fiatalember kérdésére, miszerint „mivel szó­rakoznak errefelé?” — kijelen­tette: a golfon kívül szeret kár­tyázni feleségével, Hillaryvel és 12 éves lányukkal, Chelsea-vel. — A játékot Chelsea-tól tanul­tuk: „Magyarország-römi”-nek hívják — így az elnök. Végre egy magyar vonatkozá­si pont az új elnöknél — ki­áltott fel az MTI tudósítója, és miután ilyen romiról még nem hallott, tárcsázta a Fehér Ház saj­tóosztályát, mondanák meg, mi­fajta ez a játék? Nem tudta az el­ső sajtótitkár, nem tudta a máso­dik. A sokadik után kuncogott egy hölgy: fogalmunk sincs, kér­dezze meg az ABC-TV-nél. Mi­után a közvetítő nem felelhet az elnök szavaiért, a tudósító nem csüggedt, és másutt próbálko­zott. Végül az illetékesek meg­unták a zaklatást, és a nyűgös magyart a külföldi sajtóért fe­lelős fehér házi sajtórészleghez utasították, mondván, azok az il­letékesek. Ott az együttérző fér­fiú udvariasan közölte, hogy fáj­dalom, fogalma sincs a magyar romi mibenlétéről: ők külpoliti­kai kérdésekkel foglalkoznak, ez pedig a legszélesebb értelemben sem tekinthető annak. A Clinton-család magyar kár­tyajátékának rejtélye így válto­zatlanul megoldásra vár. A Le Monde az Operaház előadásáról Dicséri a magyar művészek teljesítményét, de kifogásolja a Fidelio bemutatásának körül­ményeit a Le Monde-ban a lap zenekritikusa, Anne Rey. A Ma- yar Állami Operaház együttese ét előadáson mutatta be Párizs­ban Beethoven operáját. A kritikus úgy véli, hogy a ze­nekar „automata pilótával re­pült, mert az ifjú brazil karmes­ter, Maximianno Cobra túl nagy feladatot vállalt magára a mű­vel”. — Szerencsére a magyarok rendíthetetlenek voltak — jegyzi meg a kritikus. — Ráadásul egy fiatal mű­vész, Bátor Tamás, a kitűnő bari­ton kézbe vette a dolgokat — úja, lelkesült hangon méltatva teljesítményét Rocco szerepé­ben. — Hangja valóságos elekt­ronikus távot ér át, könnyedén énekli ki a mélységeket, van rit­musa, stílusa, illetve impulziója. Elégedett a kritikus Molnár András Florestánjával is, bár úgy véli, hogy ezúttal nem volt leg­jobb formájában. Ugyancsak di­cséri a fiatal, a szerepben most bemutatkozó Somogyi Eszter Leonóráját. Mint írja: — Ke­mény fából faragták, energikus, a szerep érzelmeit átélő, pontos alakítást nyújtott. A Le Monde kritikusa ugyan­akkor megkérdőjelezi azt, hogy a koncertelőadást „technikai okokból” tartották meg a meg­hirdetett teljes — díszletekkel, jelmezekkel megrendezendő — bemutató helyett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom