Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-17 / 40. szám

1993. február 17., szerda BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Tavaszodik Novákon Arat a német Hammer cég A bátonyi ruhagyárban Új piacok, új értékesítési te­rületek felfedezése - ez manap­ság minden gyártó- és kereske­dővállalat leghőbb óhaja. így van ez a bátonyterenyei ruha­gyárban is, amelynek 220 fős termelői kollektívája az idén je­lentős nyugati megrendeléseket kapott. Közülük is a német Hammer cég viszi el a prímet; a szoknyagyártó kapacitás nagy részét teljes évre leköti az álta­luk megrendelt mennyiség. Az említett német üzleti partner egyébként fogadóképes lenne akár napi 5-600 szoknyára is, ám ennek jelenleg maximum a felét képes produkálni a bátonyi üzem. A francia és az amerikai megrendelők nadrágra és blé­zerre kötöttek szerződést. Hello, Suzanne, hello ... ! Egyelőre még igazi ritkaság- számba megy, amiről a minap hallottunk Nemtiben: már az oviban elkezdik a gyerekek ide- gennyelv-oktatását. Mindazok az apróságok, akik elérték a 4 éves életkort, részt vehetnek a számukra heti 1 órában történő angol nyelvtanfolyamon. Az is­kolások közül 36-an használják ki, de az angollal barátkozó ovi­sok száma is eléri a 10-et. Az idegen szót Kotroczó Zsu­zsanna, bátonyterenyei tanárnő igyekszik megszerettetni és megtanítani kis növendékeivel, akik nyitottak is erre: nagy ne­kibuzdulással kezdtek a nyelv- tanuláshoz. A második „sze­meszter” kezdetén mind jobban boldogulnak az alapokkal.-Do you speak English? - ezt például már bermelyiküktől megkérdezheti a tanárnő, ők nagy önbizalommal válaszol­ják:- Yes, 1 do. Szóval: beszélnek angolul. A Nemtihez hasonló nagy­ságú települések jó, ha tudják, az angoltanárnőt az Internatio­nal Language School salgótar­jáni központja tudta ajánlani, il­letve nyelvtanári munkáját biz­tosítani a község számára. A vele és általa kezdődött angol tanulmányokat azután már önál­lóan, saját erőből is képesek lesznek folytatni a községben. A nebulók addig is vígan kö­szöntik Zsuzsa tanárnőjüket:- Hello, Suzanne, hello...! Angollabor • Nemti. Közművelődési pá­lyázaton 100 ezer forintot nyert az elmúlt év végén az önkor­mányzat. Az összeget - hatva­nezer forinttal kiegészítve - an­gol nyelvi laboratórium felállí­tására fordítják. Jazzbalett • Bátonyterenye. Tíz hónapos jazzbalett tanfolyamot szervez az Ady Endre Művelődési Köz­pont. Jelentkezni a művelődési központban lehet február 21-ig. Az alsó korhatár 10, a felső 20 esztendő. Döntés 6 millióról • Dorogháza. Az önkor­mányzati testület február 15-én immár harmadik forduló­ban tárgyalta meg a település idei költségvetési tervezetét. Ennek keretében döntöttek a be­ruházásra, fejlesztésre szánt mintegy hatmillió forint fel- használásáról is. Közmeghallgatás is • Bátonyterenye. Továbbra is az idei költségvetési vita szere­pel első helyen a város képvi­selő-testületének február 18-i ülésén, melyet közmeghallga­tással kötik egybe. Szeretnék, ha minél többen ismernék meg az ezzel kapcsolatos feladatokat és gondokat, s mondanának vé­leményt, javaslatokat közér­dekű kérdésekről. Föld, föld ... • Nemti. Részközgyűlést tart szombaton fél 11-től az önkor­mányzat épületében a földkiadó bizottság. Az eseményt főleg azoknak érdemes figyelemmel követni, akik földtulajdonnal rendelkeznek a téeszben. Február második felében mintha a közelgő tavasz legyin­tette volna meg Mátranovákot. A napokban ülésezett az egész­ségügyi-, szociálpolitikai- és családvédelmi bizottság, hogy 43 segélykérelem ügyében hoz­zon döntést. A tény, hogy ilyen sokan folyamodtak segítségért, nem éppen örvendetes. Az vi­szont, hogy akartak és tudtak segíteni, annál inkább. Kilenc család 14 gyermekét gyámügyi segélyben, 24 idős korú lakost rendkívüli szociális segélyben részesítettek, öten közgyógyel- látási igazolványt kaptak. Ami pedig az önkormányzat pénzügyi ellenőrzési bizottságát illeti, az éppen jelen sorok meg­jelenésének napján, február 17-én ülésezik. Mint a község polgármesterétől megtudtuk, a 16 órakor kezdődő ülésen az éves költségvetés rendeletter­vezetét tárgyalják meg elsőként, melyben fő feladatként a torna­terem befejezését jelölték meg. Ugyancsak ez alkalommal tár­gyalnak a községi művelődési ház és az óvoda részleges felújí­tásáról, a belvízrendezésről és a földgázvezetés kiviteli tervének elkészítéséről. Kellemes hangulatban, de még nem gondtalanul - az expóról Beindult a bátonyterenyei ISzSzI gépezete Reális lehetőség az expóra Többször találkozhatott már az olvasó ezeken a hasábokon a bátonyterenyei 209. számú Ipari Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet nevével, ame­lyet immár közismert rövidíté­sével ISzSzI-ként szoktunk em­legetni. „Közismert”, hiszen sokak részére bármennyire is hihetetlennek tűnik, ez az okta­tási intézet immár a nemzetközi porondon szerepel. Akik pedig ezen csodálkoz­nak, azok valószínűleg keveset tudnak róla. Nem tudják, hogy a Bocsó Imre igazgató nevével jelzett iskola nem „villogni” akart, amikor úgyszólván zsi­nórban több fontos, a napjaink valósága által felvetett kérdésre igyekezett választ adni. S ezek, mint tudjuk, a legkevésbé sem kellemesek, és messze túlmu­tatnak a szokványos iskolai képzés problémakörén. Csupán a bánya bezárása ezer embert tett munkanélkülivé, a kisebb cégeknél szabadlistára kerültek- ről nem is beszélve. Akarva, akatlan hirtelen arra ocsúdott ez a nem igazán sze­rencsés térség, hogy alig akad család, amelyet többé-kevésbé ne sújtana a munkanélküliség. Akik rettentő szorult helyzetbe kerültek, s akiknek kiutat kell találniuk. Ezt érezte át jó néhány peda­gógus az ISzSzI-nél, és határoz­tak úgy, hogy lehetőségeik függvényében megpróbálnak esélyt teremteni új szakma megszerzésére a rászorulóknak. Bár nem kevés akadályt kellett és kell leküzdeniük, a nagysze­rűen kidolgozott szervezési programjuk elindult a megvaló­sulás útján. Mipden bizonnyal menet közben fedezték fel, többről is lehet szó itt. Megfe­lelő kapcsolatokkal, szponzo­rokkal, netán külföldi tanács­adókkal, segítőkkel a szakem­berképzés mellett maga az inté­zet is vállalkozóvá lehet újszerű foglalkozási ágat teremtő prog­ramok kidolgozásával, illetve a „Jóléti szolgálat, esélyteremtés” alapítványával. Tették pedig mindezt - és termlészetesen sok egyebet még - olyan sikerrel, hogy sziszté­májuk híre Angliába is eljutott. A „Vezető Üzletemberek Wa­lesi Hercegi Fóruma” éppen az elmúlt hónap végén gyakorolt nem eléggé értékelhető gesztust egész térségünk felé azzal, hogy ide látogatott a British Coal En­terprise két vezető szakértője. A BCE egyébként az állami brit szénbányászatnak a munkanél­küliséggel foglalkozó leányvál­lalata, amely keresi annak mód­ját, hogyan tudná tapasztalatait térségünk rendelkezésére bo­csátani. Mindezen nagy horderejű kapcsolatteremtés közben már kialakult és formát öltött az ISzSzI-ben az az elképzelés is, hogy részben a saját, jó képes­ségű tanulóik által készített termékekkel, részben a köze­lebb és távolabb élők, így az or­szághatárokon túli magyarság produktumait felkarolva, s ve­lük kiegészülve, részt kérjenek és vállajanak az 1996-os expo rendezvényeiből. Hogy mennyire vonzó képet tudtak felvázolni, azt jelzi, hogy a múlt heti sajtótájékoztatóval egybekötött „üzleti” tanácsko­zásukon máris számos tekinté­lyes vállalkozó és társadalmi szervezet jelezte: anyagilag is szívesen bekapcsolódik ebbe a fantáziadús vállalkozásba. Közmunkások Számos gondja-baja közt Bá­tonyterenye arról is híres — saj­nos -, hogy lakosainak egy ré­sze finoman szólván: ott szeme­tel, ahol éppen „úri kedve” tartja, nem törődve senkivel és semmivel. Különböző lakossági fóru­mokon jóhéhányszor és jónéhá- nyan felpanaszolták már ezt, őszintén szólva - nem sok si­kerrel. Annál nagyobb örömmel hallottuk nemrégiben a város önkormányzatánál, hogy az utóbbi időben mintha némi ja­vulási tendencia lenne tapasz­talható ezen a téren. Ez igen! — dörzsölhetnénk a tenyerünket. Hogy ezt mégsem tesszük, az csupán azért van, mivel nem az eddigi szemetelők szálltak magukba. Ők változat­lanul szemetelnek, kultúrával, higiénével rpit sem törődnek. Ezzel szemben tavaly az ön- kormányzat kilenc helybeli la­kost alkalmazott közmunkára, és az ő dolguk egyebek között a közterületek tisztaságának biz­tosítása. S ők teszik is ezt, még­hozzá tisztességgel. „Sokan vagyunk, kevés a hely” Apró magánpiacok Amint a pénzünk egyre kevesebb, úgy szaporodnak körülöttünk a kis magánpiacok. Bármerre járunk, unos-untalan ilyenbe bot­lunk, s bár hivatalból elítéljük, a mustrára kitett portékát, bizony megszemléljük, olykor meg is vesszük. Tovább épül a gázvezeték Folytatják a sámsonházai csatlakozótól a gázt Szécsénybe juttató vezeték építését. Az összesen 20 ezer 840 méter hosszú vezeték le- fektetési munkálatait jelenleg Nagybárkány határában végzik. Nagy dolog! A minap, ponto­sabban a február 9-én, kedden megrendezett dorogházi vér­adáson az egyik önzetlen polgár így zsörtölődött, félig tréfásan, félig komolyan: sokan vagyunk, és kicsi a hely, nem férünk. No, azért szépen elfértek. Ta­lán csupán szokatlan lehetett, hogy az évek óta több alka­lommal is szervezett és rögtön hozzá kell tenni, hogy eredmé­nyes véradónapot most először nem a megszokott művelődési házban, hanem a vadonatúj, szinte még festékszagú körzeti orvosi rendelőben tartották. Miközben a megyei véradóál- lomás munkatársai dr.Halász József főorvos vezetésével gya­korlottan és összeszokottan végzik munkájukat, egyre csak gyülekeznek a helybeli vér­adók. Lehetnek már negyvenen is, sőt már Nemtiből is érkeztek és még délutánra is várnak ön­kénteseket. Egyesek szerint jó, ha kora estére végeznek a vér­adással, hiszen majdnem min­denki buzgón állítja, hogy szép hagyományai vannak már a környéken ennek a nemes kez­Jb Akit „megszúrnak”: Tóth György 48-szoros véradó Nemtiből deményezésnek: a véradónap­nak.- Harminchárom évet húz­tam le a föld alatt. '61-ben a ménkesi fronton súlyos baleset ért. Hosszú ideig voltam eszmé­letlen. Rengeteg vért kaptam. Túléltem hál' Istennek - emlé­kezik sutus Bakos László ki­nyugdíjazott, 49 éves bányász, 33-szoros véradó. Itt van a bajtársam is, aki ak­kor a hátán vitt ki a veszélyes helyről - mutat a mellette álló férfira, Fejes Lászlóra. Fejes szinte mentegetődzik:- Régen volt az druszám, bárki segített volna. Most, hogy „kiselejteztek” bennünket nem egészen ötven éves korunkra, oda megyünk, ahol segíteni le­het. A véradás pedig ilyen. Nem sokszor, huszonkétszer adtam vért. Talán ezért is örülök még mindig annak, ha levél jön a volt betegtől: köszönet a segít­ségért!-szgys­Egy kis lucfalvai kaland Olyan kicsi ez a lucfalvai kaland, hogy szinte szóra sem érdemes. De megesett. Mi­szerint hűséges kocsim, a jóö­reg Lada a fáradság jeleit kezdte mutatni. Éppen szerencsétlenkedek, amikor egy határozott hang megkérdezi:- Segíthetek?- De még mennyire! - fe­lelem sietve, mire ismeret­len jótevőm tesz néhány va­rázsmozdulatot, és azt mondja, minden rendben: ha­záig elbaktathatok. Köszöne­tét rebegnék, de leint: - Hagyja csak, ugyanis én va­gyok itt a körzeti megbízott, s ha sürgősen nem viszi nagy­javításra ezt a kocsit, legköze­lebb leveszem a rendszámtáb­lát. De legott. S ezzel - ottha­gyott. Bátonyterenye és környéke Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom