Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-28 / 23. szám
8 HÍRLAP ÉG - ÍGÉRŐ 1993. január 28., csütörtök A fiatalok lehetőségei - ahogyan ők látják írd meg a problémáidat! Támogatás hiányában: zárva Oroszlán Ágnes: - Szórakozóhelyek, bárok, kocsmák ugyan vannak, csakhogy nekünk nem erre lenne szükségünk. Molnár: - Vegyük például a Rock táncházat. Jól indult, de mostanra „lezüllött”, így kinek van kedve oda járni? Ha a művelődési háznál tartunk: nincs hová menniük a fiataloknak, pedig ott a hatalmas épület. Madarász Gábor: - A művelődési ház hozzáállásáról csak annyit, hogy amikor a diáktelevízió készítéséhez segítséget kértünk, lényegében elzárkóztak attól. Sasvári Melinda: — Visszatérve az eredeti kérdéshez: miért nincs diákélet? Szerintem Balassagyarmat esetén ebbe belejátszik, hogy a városban sok vidéki tanul, akik buszhoz, vonathoz vannak kötve. Ez pedig nyilván megnehezíti, hogy akár csak alkalmanként is összejöjjünk. A beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Madarász Gábor, Oroszlán Ágnes, Jaksi Kornél. Jobb szélen Sasvári Melinda-A probléma okait nagyjából körbejártuk. Felvetődik, hogy van-e ötletetek a megoldásra? Madarász: - A diáktelevízió végül is a Dózsa Iskola video stúdiójában készül, s a műsorainak segítségével talán el lehetne valamit indítani. Ács Beáta: -Néhány hete az uszoda alapítvány javára szerveztek egy programsorozatot. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, hiszen ebben az esetben legalább adott a cél, amely ösz- szefoghatta volna a fiatalokat. A baj csak az, hogy sokan nem tudtak a rendezvényről. Oroszlán: - A diákjuniális is jó kezdeményezés volt. Ehhez hasonló programokat sűrűbben kellene szervezni. Jaksi: -Ennél a rendezvénynél viszont az a baj, hogy akiknek kitaláltuk, éppen azok nem jöttek el. Molnár: - Összességében azért jó, hogy létezik a juniális. Véleményem szerint azonban nagyon zsúfolt, talán ha a hétköznapokra is jutna belőle valami ... Például délutánonként sok fiatalnak az a programja, hogy fel s alá korzózik a városban. mert nincs hová bemennie. Egy jóeszű üzletembernek látnia kellene ebben a lehetőséget! Jaksi: - Vagyis kellene egy hely, ahová eljárhatnánk beszélgetni, ahol le lehetne ülni és esetleg enni és inni is tudnánk valamit. Molnár: - Megoldást hozna, ha a művelődési ház kinyitná a kapuit! Jaksi: -De ehhez mi kell? Pénz, pénz és pénz. Végül mindig ide jutunk. Ez az a pont, amikor ügy érzem, támogatás hiányában tehetetlenek __ vagyunk. Fenyvesi Ágnes A beszélgetés résztvevői: balról a harmadik Ács Beáta, jobb szélen Molnár Iván Fotó: Rigó ^ (LtxJltlxf fUOflv. <X (T$f WV Wí\ o_ -UtA/tó lufxUjl, (te 1 7tiU_|dcrt k-eppe»- awÁt c<As, (ViG-irl eVateju. vrtVw:. íxx.rcxrCt/Jz-Oii, A orvtolct ?Mp kyövLalid/. todcec U.. ^ ______ Fé l éve annak, hogy egy angol jogászokból álló küldöttség járt Salgótarjánban, s többek közt a bűnözés helyzetéről tanácskoztak magyar kollégáikkal. A szimpozion végén tartott sajtótájékoztatón az egyik újságíró feltette a kérdést: mit tesznek a szigetországban a fiatalkori bűnözés visszaszorítása érdekében? A válasz meghökkentően egyszerű volt: sokféle lehetőséget biztosítanak számukra, hogy szabadidejüket is hasznosan tudják eltölteni. S mi a helyzet nálunk? „Semmi összetartás és élet sincs az iskolában. (...) Nagyon kevés a rendezvény.” „Szerintem a diákélet nem a legjobban működik. A sulinak nincs kitűnő híre a városban, s ebben nemcsak a tanárok a hibásak, hanem a diákok is.” „Tulajdonképpen azért nem szeretek ide járni, mert nem érzem magam egyenjogú partnernak a tanárokkal szemben. A szabad ország ellenére korlátok közé vagyunk zárva.” „A diákoknak nagyon kevés lehetőségük van arra, hogy a velük kapcsolatos ügyekben döntsenek, vagy beleszóljanak.” Nógrád megyei középiskolások vélekedtek így tanintézményükről, s a vélemények sokszínűsége mellett rengeteg azonos dolog felbukkant. Nincs diákélet, nincs összetartás, és felmerült, hogy egyáltalán érdekükben áll-e a felnőtteknek támogatni a fiatalok önállósodási törekvéseit? A hajdani rendszer ifjúsági szervezeteinek megszűntével mostanra nem alakultak ki újak. És bár igaz, hogy annak idején a legtöbb fiatal nem szerette ezeket a kötelezően választott szervezeteket, de a mai parttalanság sem ideális állapot. Hiányzik valamiféle diákélet. Mi ennek az oka, és lehetsé- ges-e megoldás? Erről beszélgettünk néhány balassagyarmati középiskolással. Jaksi Kornél: - Egyetlen iskolán belül általában kialakul egy öt-tíz fős szellemi mag, de egy város egészét nézve ez már jóval nehezebb dolog. Úgy érzem, Balassagyarmaton is ez a fajta szellemi központ hiányzik. Molnár Iván: - Ez így van, s szerintem ez azzal függ össze, hogy nincs egy állandó hely, ahol a fiatalok összejöhetnénk. „Kedves Viktor! Régóta olvasója vagyok a rovatodnak, de nem gondoltam, hogy eljön az idő, mikor én is tollat fogok, s írok neked. Magamról annyit, hogy 17 éves leszek, Bátonyte- renyén lakom, Pásztora járok suliba. Elég jól tanulok, mert folytatni akarom a tanulmányaimat, bár az is igaz, még nem döntöttem el, hogy pontosan hol. Szóval engem az hajt, hogy egyre többet és többet tudjak, ez viszont azt jelenti, hogy alig marad szabadidőm, s ha esetleg mégis akad néhány üres órám, akkor olvasni szoktam. Már ez is rendhagyó dolog, de bevallom, nekem ez élvezetesebb szórakozás, mint a videó vagy a disco. S itt kezdődik a baj, mert úgy vélem, meglehetősen magányos vagyok. Lassan „vén szatyor” leszek, pedig végre én is szeretnék egy normális sráccal járni, de ez valahogy nem akar összejönni, s emiatt kezdek kétségbeesni. Az osztálytársaimnak, majdnem mindnek, van valakije, olyan kellemetlen, hogy nekem meg senkim sincs. A nagy problémám, mit csináljak, hogy összejöjjek egy fiúval? Kedves „Bánatos Bella”! Először is nem értem, miért aggódsz, hiszen csak tizenhét éves vagy, nagyon messze még attól, hogy bárki „vén szatyornak” tituláljon. Hidd el, bőven lesz alkalmad megismerkedni jópofa srácokkal, csak egy ici-picit lépj ki saját bezárt bűvös körödből! Alakulóban az IKU A pártállami idők ifjúsági szervezeteinek megszűntével a korosztály egységes összefogó erő nélkül maradt. Szécsényben a KDNP szervezete tehát egy régóta meglévő igényt próbál kielégíteni azzal, hogy Ifjú Keresztény Úilió (IKU) néven egy fiatalokat tömörítő csoportot szeretne létrehozni. Kolosi Tibortól, a párt városi szervezetének elnökétől megtudtuk, hogy a csoportba majd önkéntes alapon kerülhetnek be a település és annak vonzáskörzetében élő ifjak. Az IKU első, alakuló gyűlését várhatóan február közepéig tartják meg, addig a konkrét programjuk is körvonalazódik. A szervezet elnöki tisztjének betöltésére Magyar Pétert kérték fel. Programsoroló Salgótarján. Január 28-án délután fél 4-től a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban Shakespeare Romeo és Júlia című drámájának filmadaptációját nézhetitek meg a házi olvasmányok videón című sorozatban. Január 29-én este 6 órai kezdettel az SVT-W Művelődési Házban Alarm klub (a régi Techno Wave helyett) indul. Úgyszintén itt január 30-án este 6 órától Blues klubot rendeznek, ahol a Bluseum együttes lép fel. Február 2-án 16 órától zománcművészeti szakkör lesz az SVT-W Művelődési Házban. 18 órától pedig blues klub. Február 3-án délután fél 4-től a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban Katona József Bánk Bán című drámáját nézhetitek meg. Január 29-én, február 1-én és 3-án 16 órai kezdettel a Gere- lyes Endre Művelődési Házban rap és showtánc klub lesz. Balassagyarmat. Január 29- én este fél 8-tól a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban a Tequila egy éves születésnapi buliját rendezik meg. Január 30-án szintén a művelődési központban Rock táncházat szerveznek, ahol a Pál utcai fiúk lépnek fel. Báton vterenye. Január 30-án délután 13 órától a kisterenyei Mozgalmi Házban Sándor Tamás természetgyógyász tart előadást az általános természet- gyógyászat és a reinkarnáció témaköréből. Az előadást bárki ingyenesen meghallgathatja. Magyarnándor. Január 30- án este 9 órától disco lesz, ahol a Digital’s Cream nevű csapat lép fel. Szécsény. Január 29-én este 8 órától éjfélig a hónap utolsó „Diákpéntek” rendezvénye vár benneteket. Amerikai ösztöndíjak mezőgazdászoknak Út az ígéret földjére Ismét egy továbbképzési lehetőség Amikor ö még kislány volt Egy a hét közül Egy válságos gazdasági helyzetben lévő országnak válságos a mezőgazdasága is. Úgy alakulnak a termelés feltételei, hogy a ráfordítások nem fedezik a bevételeket, a forgalmazás során a késztermékek tömege nem talál - legalább is a termelő számára - elfogadható áron vevőre. Ilyen helyzetben megcsappan, esetenként el is vész a termelés értelme, s ennek szörnyű kiszámítani a következményeit. Túlságosan sötét lenne ez a kép? Sajnos, nem, hiszen ha csak a legutolsó esztendőre gondolunk, látjuk, hogy egy egész sor agrárterméknek beszűkültek az értékesítési lehetőségei. Ebben a helyzetben pedig lehet ugyan pánikot kelteni, ám nem célszerű, mert azzal csak tetéznénk a bajt. Egy biztos, mezőgazdaság holnap és holnapután is lesz. De milyen? A válság elkendőzése helyett a mezőgazdasággal kapcsolatban is a feladatok okos felmérésére és azok következetes végrehajtására kellene irányítani minden erőnket. Ehhez adhat segítséget, hogy idén ismét lehetőség nyílik arra, hogy a Cochran-program keretében mezőgazdaságban dolgozó szakemberek az Amerikai Egyesült Államokba utazzanak. Az ösztöndíjas tanulmányútra felsőfokú végzettségű, önálló tárgyalói szintű angol nyelvtudással rendelkezők jelentkezhetnek. A tanulmány preferált témái: a mezőgazdasági politika, a mezőgazdasági kereskedelempolitika, az agrárkereskedelem intézményrendszere, mezőgazdasági szabályozás, birtok- és földpolitika, a földnyilvántartás rendszere, privatizáció, átalakulás, a kárpótlás technikai kérdései, a jelzálog intézményi rendszere, mezőgazdasági pénzügyek, banki intézményrendszerek. A tanulmányút időtartama 2-6 hét. A pályázat - amelynek beadási határideje február 3-a - benyújtásához szükséges jelentkezési lapot a Földművelésügyi Minisztérium nemzetközi önálló osztályán lehet beszerezni. (fenyvesi) Iskolai szünetekben csak a „rázós” órák előtt lapozgattuk a tankönyvet, akkor azonban szinte mindenki belefeledkezett az éppen adott tudomány éppen esedékes fejezetének tanulmányozásába. Emlékszem, nálunk az a babona járta, hogy aki leejti a tankönyvét, azt Löké Zsuzsi menthetetlenül utóléri a végzet, és a következő órán felel. Ezek a képek elevenedtek fel bennem, amikor Holecz Imrénével, született Löké Zsuzsannával, a balassagyarmati Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola igazgató-helyettes asszonyával beszélgettem ifjúkori élményeiről.-Ha képzeletben visszamegyünk gyermekkora idejébe, legelőször milyen kép idéződik fel önben?- Balassagyarmaton nőttem fel, a Nagytábor úton (a mai Dózsa úton) laktunk, s délutánonként az öcsémmel mindig tejért mentünk a település másik végében lakó nagymamámhoz. Akkoriban még az utcákon szinte alig járt autó, nyugodtan elengedtek bennünket a szüleim. Most is magam előtt látom, amint a délutáni napsütésben elindulva, vidáman szökdécseltünk, s útközben a kerítések bordáit végigzongo- ráztuk az ujjainkkal. Amikor megérkeztünk a Süvítőbe nagyanyámékhoz, mindig örömmel fogadtak, s már hozták is a friss tejet. Hazafelé aztán óvatosabban mentünk, nehogy kilötyögtessük a kanna tartalmát.- S ha az iskolás éveimre visszagondolok, Pozsonyi Anna, a Balassi Gimnázium igazgatóasszonya jut eszembe. Barátnők voltunk - és maradtunk -, vele nagyon sokat játszottunk „tanárosdit”, s milyen érdekes a sors, mindkettőnknek valóra vált ez az álma.-A Balassi gimnáziumban egy osztályba jártunk, volt, mikor egy padban ültünk. A középiskolai évek romantikus emléke, hogy hetedmagammal közös naplót vezettünk, amelybe mindenféle elképzeléseinket beleírtuk. Megfogadtuk, hogy tisztességesek leszünk, s a velünk történt eseményekről is hűen tudósítottunk. Már nem tudom pontosan, hogy mi mindent irkáltunk ebbe a füzetbe, de talán még megvan valahol.- Szavai hallatán Szabó Magda regényalakja, Abigél Holecz Imréné jut az eszembe, s a diákok, akik a szobor korsójába rejtették el a kívánságaikat. Ón szerint a mai fiatalokban is van ilyen romantikus hajlam?- A mi időnkben az volt az általános elképzelés, hogy a tanulás útján érvényesüljünk, s akkor még nem játszott olyan óriási szerepet a pénz. De a rendkívüli utáni vágyakozás, ami bennünk megvolt, úgy tapasztalom, a mai gyerekekben szintén megmaradt. S talán ez ad erőt ennek a nemzedéknek, hogy a kor követelményeinek megfelelően ki-ki megtalálja a helyét. -fenyvesi■üktor Válaszol
