Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-14 / 11. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. január 14., csütörtök Roncsautók, döglött macskák 55 Ökoszolgáltatás 55 (ABC-Europress) A környezet- és természetvédelem témakörével foglalkozó iskolák, klubok és magánszemélyek észrevételeit, kéréseit, bejelentéseit fogadja az Ökoszolgálat telefo- nügyelete. Számos gyermekcsoport és egyéni bejelentő hívja őket, a legfiatalabb ügyfelük hétéves volt. A legtöbben szeméttel kapcsolatban tesznek észrevételeket, sokan hívják fel a figyelmet roncsautókra, döglött állattetemekre, sőt volt aki egy természetgyógyász állítólag káros kisugárzása ellen kért védelmet a gyermekeinek. Az Ökoszolgálat az ügyek megoldását önmaga nem vállalja fel, hanem közvetíti szakértőkhöz, hivatalokhoz, zöld csoportokhoz, így segíti a megoldásokat megtalálni. Ismerteti a környezetre vonatkozó hatályos jogszabályokat és felvilágosítást ad a lehetséges jogi vagy egyéb hivatalos eljárásokról. Nyilvántartást vezet az országban működő környezetvédő szervezetekről, szakembereket ajánl, akik az egyes szakterületeken segítséget tudnak nyújtani a környezetvédelmi kérdésekben. Rendszeres kapcsolatot tart a zöld csoportokkal, nagyobb programok, akciók kampányát segíti. A fővárosi központú Ökoszolgálat alapítványt nyolc környezetvédő társadalmi szervezet hozta létre. Viktor a Szerencsekeréknél Nemcsak a könyveknek, a folyóiratoknak is megvan a maguk sajátos sorsa. Napjainkban, miután rendkívül gazdag a paletta - egyes számítások szerint mintegy ezer folyóirat jelenik meg - igen sokféle a lapok sorsa is. Némelyik néhány lapszám után gyorsan megszűnik, a másik sorozatosan átalakul, míg a harmadiknak sikerül meggyökeresednie. Ez a két világháború között is szokás volt Magyarországon, de az elmúlt évtizedekben másféle gyakorlat alakult ki. A lapok hosszú távú megjelenését szinte garantálta az állam, vág: nás szervezet, de ugyancsak állami támogatásból. Az elmúlt hét végén két rádióműsor is napirendjére tűzte egy-egy kulturális, irodalmi folyóirat helyzetét. Lényegesen könnyebb dolga volt Ordögh Szilveszternek A tekintet főszerkesztőjének. A Mindenes című műsorban elmondta, hogy az immár ötéves múltú lap (negyven számmal és öt könyvvel a háta mögött) azzal tudott fennmaradni, hogy minden eszmei áramlatnak, irányzatnak helyt adott, senkit nem rekesztett ki, s nem a hangzatos függetlenségre törekedett,- mint a társak döntő többsége- hanem nyíltan vállalta, hogy léte függ az anyagi kondícióktól, adományoktól, szponzoroktól, szerzőktől, kéziratoktól, színvonalas művektől. Kalandosabb múltja van a tavaly márciusban Extra Vasárnap címmel indult,,majd a tiHankiss Elemérnek bumeráng a tévéigazgatóság. Nem tud egykönnyen megszabadulni tőle. Hiába mondott le, továbbra is fegyelmi vizsgálat hatálya alatt áll. Persze ehhez ő maga is ragaszkodik, hogy kivédje a gyanút, miszerint ki akart bújni a felelősségre vonás alól. A vizsgálat zárt körben, titkosan zajlik. Ezt még csak-csak megértené az ember, hiszen végül is nem akármilyen - nemzetközi visszhangot is kiváltott - ügyről van szó. zenharmadik szám után Mértékre változott hetilapnak. Jelenleg - december óta - „parkolópályán” van a lap, azaz bizonytalan időre szünetelteti megjelenését. Mint az áldozatul esett, lemondott főszerkesztő Jovánovics Miklós, a Gondolat - Jel mikrofonja előtt beszámolt róla, a szilencium a tulajdonosok közti vitára vezethető visz- sza. A dolog azonban ennél nyilván jóval bonyolultabb. Aligha csak pénzügyi polémiák húzódnak meg a háttérben. Már csak azért sem, mert a Mérték nem kevesebbet vállalt, mint azt, hogy demokratikus baloldali fórumaként, az ezen az oldalon álló egyes pártok, szervezet támogatását is élvezve jelenik meg. Ez a lépés együttjárt néhány főmunkatárs eltávozásával és újak érkezésével is. A lap, melynek átmeneti - vagy netán végleges — kudarca egyáltalán nem közömbös a politika erőviszonyok nézőpontjából sem. Az mindenestre biztató lehet, hogy az olvasók, akik eleinte nehezen szoktak hozzá a „második" Élet és Irodalomhoz (bár Jovánovics joggal tiltakozott ez ellen az azonosítás ellen) most hiányolják és vállalkozók is arra ösztönzik a szerkesztőket, hogy indítsák újra a Mértéket. * * * Esterházy Péter az Élet és Irodalomban Egy kékharisnya följegyzései címmel írott jegyzeteinek egyikében az irodalomról, az olvasásról elmélkedett. Megemlítette, hogy baráti Jó étvágyat! Az a bánásmód azonban egyelőre szokatlan, amelyben a nyilvánosságot képviselő sajtó munkatársainak részük van. Az utcán kell fagyoskodniok, hogy bármit is megtudjanak a kiszivárgó hírekből. Érthető, hogy a döntés előtt - amelyet január 20-ára tűztek ki - a bizottság tagjai nem szívesen nyilatkoznak. De vajon, hogyan minősíthető a vizsgálatot körében manapság csak újságcikkekről beszélgetnek, holott azelőtt könyvélményeiket is ki szokták cserélni. A jeles író önkritikus következtetésre jutott: „Folyamatos, rendszerfüggetlen érzésem, hogy a magyar irodalomban kevés a munka . . . Valahogy ezt érezzük mi olvasók is, akik hiába várunk a Rozsdatemetőhöz hasonló, szellemi izgalmat jelentő új regényekre, Kilenc perc-szerű novellákra, katartikus drámákra, egy napjainkbéli Deficitre. Bár van számtalan kiadó, rengeteg elárusítóhely, a választékot zömmel a korábbi bestsellerek jelentik. Persze bennünk is -pontosabban a megváltozott körülményeinkben, életmódunkban - van hiba, hiszen az olvasás ma éppúgy nem sikk, mint a televíziózás. Még értelmiségi körökben sem hallani manapság, hogy van idejük, kedvük olvasni. Csakhogy ez jóval nagyobb baj az általános műveltség, a kulturális színvonal szempontjából, mint a kevesebb tévénézés. Ezért is üdvözlendő a TV1 vasárnapi délutáni programjában -mindig azonos időben- jelentkező Az Arany János Könyvklub ajánlja című műsor. Nem több ez néhány percnél, de annál fontosabb missziót tölt be. Az „ország legnagyobb könyvesboltjában” Antal Imre kalauzolja azokat, akik dacolva minden ellenkező híreszteléssel, olvasni akarnak. A klub hetente nyolc-tíz kötetet, a maguk műfajában színvonalas kiadványokat mutat be. A könyvek egy részét még a megjelenés előtt ismerteti. Remélhető, hogy a könyvreklámoknak is lesz olyan hatásuk a televíziót nézőkre, mint az egyéb árucikkeket propagáló, se vége se hossza hirdetéseknek.- csongrády vezető miniszter magatartása, aki az autóba szállás közben a történtek után érdeklődő kedd esti Egyenleg mikrofonjába la- konikus tömörséggel ennyit mondott: Éhes vagyok ... Hihető, hogy az egész napi munka után késő estére megéhezett, de ez magánügy. Az viszont közügy, hogy, mint politikus, mikor, hogyan nyilvánul meg, hogyan él tájékoztatási kötelezettségével. Vagy az ilyen válaszért is a dolgát végző újságíró a felelős? - dyb Amerikai liszensz. Marwin Griffith, az öreg showman szabadalma immár világhódító útján nálunk is pörög. Megismertük a SAT 1 -en, mint Glücksra- dot, de így Szerencsekerékre megmagyarítva is bizonnyal jópofa műsor lesz. Igaz, nem márkában vagy dollárban, sem nem, mint Moszkvában, rubelben fizet. A jó magyar forintért lehet pörgetni, betűket mondani, szavakat kitalálni, s a nyereményt a palettáról fölvásárolni. A magyar TV 1 műsorában hetente néhányszor. A bemutatkozó hét műsorvezetője Klausmann Viktor volt, egykori pécsi újságíró. Kollégánk az Universitasnál, a Dunántúli Naplónál és a Helyzetnél. A TV Ablak műsorában láthattuk aztán viszont. Sikeres ember. Huszonhat éves, nőtlen. A hölgyek szerint jóképű.-Hogy vagy?- Köszönöm jól. Bár a műsor még akadozik, időnként fölöslegesen beszélek, de majd csak belejövök. Hasonlóképpen, mint váltótársam, Gajdos Tamás, aki 35 éves, nős és két gyermek apja.- Hogy kerültél a kerék mellé?- Még magam is csodálkozom ezen. A produkció készítői próbafelvételt hirdettek meg, melyre rengetegen jelentkeztek, köztük hivatásos, neves kabaréKlausmann Viktor színészek is. Ne kérdezd a nevüket, úgysem árulom el. Végül kettőnket szerződtettek.- Kik?- Egy kft.-Ezzel bekerültél egy skatulyába, amiből nehéz lesz kimászni. Pedig te annak idején a politikai újságírással kacérkodtál.- Némi nosztalgia: ott voltam Temesváron, Prágában, Berlinben, a legkeményebb időkben. Kurázsi Egyre több formában alakulnak olyan szervezetek, amelyek a gyerekek és a fiatalok érdekeinek a védelmét vállalják. Ezek leggyakoribb formái az egyesületek és az alapítványok. Többszáz gyermekcélú alapítvány működik már az országban, a róluk és a nekik szóló információkat közli a közelmúltban megjelent Kurázsi című lap. Ez hazai önszerveződő társadalom bemutatásával igyekszik tájékozódási lehetőséget nyújtani az alapítványok világában, tanácsokat, tapasztalatokat közreadva a létesítéssel és működtetéssel kapcsolatos teendőket. Bemutatja a nyugat-európai és az amerikai alapítványi mechanizmusokat, a hazai pályázatokat. A laphoz kapcsolódik a Civil Kurázsi című tévéműsor. Azóta sok minden megváltozott, s kissé megcsömörlöttem a politikai újságírástól. Nem ez a keserű, egymást őrlő világ az én világom. Szeretek jókedvű lenni, nevetni, játszani. S míg dolgozhatom a Szerencsekerék mellett az Ablakban is, - márpedig ezt a szerkesztő, Gombár János megígérte-, addig újságíró maradhatok. S nekem momentán ennyi elég.-A Szerencsekerékben csak Viktor vagy.- Mi tagadás, ez egy amerikai stílusú műsor, ahol keresztnéven szólítják az embert, s ahol általában mindenki jókedvű. Viktor vagyok tehát és kellőképpen megfizetnek ezért.- Fizetett a tapsoló-nevető közönség is?-Akadt néhány statiszta az első adásokban, de már nincs szükség erre. A hangulat alapjában jó. Bár az is igaz, hogy az efféle nevetős műsorok a magyar tévében még szokatlanok. Amikor az első néhányat készítettük, a produkció vezetője minket is felkért, hogy felejtsük el a korábbi televíziós szokásainkat. Élvezzük is azt, amit csinálunk. Felszabadulva, felejtve a mindennapok gondjait. Kozma Ferenc (A Új Dunántúli Napló 1993.január 11-ei számából) Cenzúra helyett fejmosás Diákújságírói pályázat Sikeres nógrádi szereplés a szólótáncfesztiválon Ismét aranygyöngy és -sarkanytú Békéscsabáról Január második hetének végén rendezték meg Békéscsabán a XI. országos szólótáncfesztivál döntőjét. Erre a három napos, az ország amatőr és profi néptáncosait megmozgató eseményre kétévenként kerül sor, melynek minden esetben ez a város ad otthont. Eddig minden alkalommal zord időjárás, néha térdig érő hó fogadott bennünket. Még akkor is, ha előtte a télnek jóformán semmi nyoma nem mutatkozott, így történt ez az idén is A döntőn megyénket három salgótarjáni fiatal képviselte: valamennyien a Nógrád tánc- együttes tagjai, illetve Gyebnár László és Szmolenszky Gábor egyszeres aranysarkantyús, Dénes Annamária pedig egyszeres arany gyöngyös táncosok. Ők tehát automatikusan jutottak Csabára. Tóth Balázsnak, aki szintén a Nógrád ifjú táncosa sajnos nem sikerült továbbjutnia az előzsü- rizésről. így továbbjutókkal és a selejtező nélkül részt vehető táncosokkal együtt összesen 30 produkciónak tapsolhattunk az alföldi városban, ahol az összefogás tipikus példáját produkálták. Mindenki azon munkálkodott, hogy ezt a rendezvényt jól lebonyolíthassák. A kiírás szerint az indulóknak -legyen az egyéni, vagy párban táncoló- három kötelező, és egy szabadon választott táncanyagot kellett elsajátítania, és mindezt improvizatív módon, mintegy kettő percben előadnia. Felkészülési időre szűk egy év állt rendelkezésre. Ez egyáltalán nem sok, mert igazán stílusosan táncolni, úgy ahogyan azt annak idején nagyapáink tették, nem könnyű feladat. Adva volt tehát három kötelező anyag - megadott zenére -, melyből a döntőn egyet kellett bemutatni. De ezt az egyet csak itt, közvetlenül a színpadi próba előtt húzták ki a versenyzők három boríték közül. Szerencsére a mi indulóinkat Fortuna asszony kegyeibe fogadta. Megtudták hát a kötelező anyagukat, és ott volt még a szabadon választott. Péntek délután megtörténtek a próbák, mely kinek jobban, kinek rosszabbul sikerült. Szombaton délelőtt 9 órakor került sor a fesztivál megnyitójára. A zsűritagok a következők voltak: Foltin Jolán koreográfus-rendező; Hortobágyi Gyöngyvér, a Magyar Művelődési intézet munkatársa; Felföldi László néprajzkutató; Zsu- rávszki Zoltán, a Budapest Táncegyüttes művészeti vezetője és Dede Zoltán örökös aranysarkantyús táncos. Ezek után Mlinár Pál, - akit nagyon jól ismer Nógrád megye, - a fesztivál szakmai főrendezője szólt néhány mondatot a fesztivál jelentőségéről és a versenyzők felkészüléséről. A megmérettetés a kötelező táncokkal kezdődött. A nagyon erős mezőnyben Nógrád megyéből először Szmolenszki Gábor és Dénes Annamária lépett a publikum elé. Hatodik párként az eddigi legnagyobb tapsot aratták a valóban szuper előadásukért. Három újabb szereplő után következett a harmadik nógrádi, Gyebnár László. Magabiztos, lendületes, tért ölelő táncáért méltán érdemelte ki a közönség soraiból a nagy tapsot. Délután a szabadon választott táncok bemutatása következett a programban. Rögtön elsőnek Gábor és Annamária készült még jobban fokozni az első bemutató alkalmával szerzett ázsiójukat domaházi táncukkal. Előadásukból sugárzott a magabiztosság, az anyagismeret tudása, a színpadi átélés. Pár percet kellett csak vámunk túlfűtütt hangulatban Gyebnár Lászlóra. O magyarszentbenedeki pontozót és vénest adott elő óriási tapsvihar kíséretében. Izgalommal vártuk az eredményhirdetést és a gálát, melyre este 8 órakor került sor. Pattanásig feszültek az idegek, a táncosok felsorakoztak a színpadon, majd a zsűri egyik tagja mondott pár szót a közönséghez, rendezőkhöz, versenyzőkhöz. Az eredményhirdetés számunkra kedvesen hangzott; „Másodszor kap aranygyöngyöt Dénes Annamária, aranysarkantyút Szmolenszki Gábor és Gyebnár László.” Hatalmas üdvrivalgás, ováció, taps, füty- työgés! Bravó gyerekek! Háromból három! Százszázalékos teljesítmény! Ezzel a képzeletbeli éremtáblázaton a nógrádiak a nyírségiek mögött a második helyen végeztek volna. Az eredményhirdetés után volt ki örömében, volt ki bánatában sírt, de a táncosok önfeledt előadása mindenképpen örömünneppé változtatta a gálát, melyet reggelig tartó táncház - kinek-kinek vérmérséklete, és öröme, bánata szerint - követett. Mi fergeteges ünneplésbe kezdtünk táncosainkkal. Bennünk az est fénypontjaként marad meg annak a fogadalomtételnek a megvalósítása Gábor és László részéről, amit a verseny előtt tettek. Nevezetesen az, hogy levágják egymás bajúszát, ha nyernek. Meg is tették! Érdekessége e sztorinak, hogy Gábor már tíz esztendeje növesztette, és féltve őrizte kincsét, a férfiasság eme jelképét. Most éppen ezért el is érzékenyült egy kicsit. Nádhera Roland (ABC-Europress) A mostoha oktatási körülmények ellenére egyre több iskolában, kollégiumban találnak lehetőséget a diákok, hogy újságot, lapot, illetve ahol a technikai feltételek adottak, rádióműsorokat szerkesszenek. Többnyire egy-egy jóérzékű pedagógus irányításával kezdenek a munkához, aztán számos helyen már teljesen önállóan dolgoznak. Cenzúra nincs, legfeljebb utólag jön a fejmosás, ha olyan témát közölnek, ami sérti az intézmény hírnevét, csorbítja a pedagógus tekintélyét. A legtöbb diákszerkesztőségben még a nyilvánosságra kerülés előtt illik bemutatni az Az őrült majom. Naponta kipusztul egy faj. Világméretű katasztrófák. Mit tehet egy 70 kg-os ember? Ezek címek az általános iskolás korú gyerekek számára készített előadásokból, amelyet a gödöllői Göncöl Alapítvány Gaia Munkacsoportja ajánl iskolák számára. Munkacsoportjuk ilyen módon szeretné segíteni a gyerekek természettudományos képzését, rendhagyó óráikat diákanyagokat, ilyen módon szoknak hozzá az öncenzúra kényszeréhez. A Diákújságírók Országos Egyesülete országos diákrádiós és diákújságíró pályázatot hirdet az 1992/93-as tanévben megjelent, elhangzott cikkekre, műsorokra. Elsősorban a tartalom képezi az elbírálás tárgyát, bármilyen témájú cikkel lehet pályázni. Terjedelem: öt szabályosan gépelt oldal maximum. Diákrádiósok kazettán küldhetik be anyagaikat. Beküldési határidő: 1993. február 28. (Az egyesület címe: DOE 1148. Budapest, Őrs vezér tér 11.) Eredményhirdetés: 1993. május elején. kai és más eszközökkel illusztrálják. Az előadásokon kívül szívesen vezetnek gyakorlatokat, egy-egy szakköri foglalkozást. Felajánlott szolgáltatásuk ingyenes, csak útiköltségtérítést kérnek. Előadásaik tartalom- jegyzékét és az előadásokat levélben és telefonon is kérhetik az érdeklődő intézmények és személyek legalább két-három héttel a rendezvény tervezett időpontja előtt. Az őrült majomtól a katasztrófákig
