Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-13 / 10. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. január 13., szerda 1992-ben még utaztak az emberek Az igényekre nem jellemző a középút Szociális piacgazdaság, avagy a gazdasági fejlődés új problémái Vannak olyan emberek, akiknek egyre kevesebb és vannak olyanok, akiknek egyre több pénzük van. E különbség megnyilvánul életmódjukban, szokásaikban is. Néhány salgótarjáni utazási irodában készített körképünkből is ez a megosztottság derült ki, amikor az iránt érdeklődtünk, hogy milyen volt a forgalmuk az elmúlt esztendőben?- 1992-ben még utaztak az emberek - mondta Kálovits Géza, az IBUSZ Rt. megyei igazgatója. Még nem panaszkodhatunk a csoportos utakra sem, ráadásul ezek mellett sok volt az egyéni út is. Ugyanakkor egy-két éve kezdődött az a tendencia, hogy csökken az utasok száma. Ez azért érdekes, mert a bevételünk nem csökken. Ebből az következik, hogy a drágább utak felé tolódtak el az irodánkat felkeresők igényei. A legdrágább út, amit egy személynek adtunk el, százötvenezer forintos volt.-A szokásos (tengerparti) útvonalakon kívül az igazi sláger Szlovákia volt - tudtuk meg Varga Györgytől, az Express utazási iroda vezetőjétől. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az út ára még mindig meghatározó. Egyébként az elmúlt tíz esztendő legnagyobb teljesítményét produkáltuk 1992-ben, s ez főleg a szlovákiai üdülőjeliegű programjainknak tudható be. Csakhogy ennek az az árnyoldala, hogy ezt egyáltalán nem a nógrádi közönségnek köszönhetjük. A megyében lakókból nem tudnánk megélni. A belföldi forgalomban stagnálás érződik.- Hasonló volt a forgalmunk, mint’91-ben- hallottuk Adóm Lászlónétól, a Coopturist vezetőjétől. Majdnem ugyanannyi ember vett részt, ugyanolyan jellegű utakon. Ezt átfogóan úgy lehet minősíteni, hogy a középút nem jellemző. Vagy az olcsó, vagy a drága utakat keresik utasaink. A legdrágább igénybe vett utunkon 71 ezer forint volt a részvételi díj, ez Ciprus-Egyiptom-Izrael körút volt repülővel, hajóval és autóbusszal. (déi) A szolnoki táj ház A Zagyva partján épült Szolnok egyik régi városrésze, a Tabán. Apró, kétosztatú deszkaoromzatos, zsúp- vagy zsindelytetős vályogházak épültek itt, szabálytalan, zegzugos utcákat alkotva. A régi idők állapotát és hangulatát tükröző épületet (bal oldali képünkön) 1989-ben újították fel. A tájház bemutatja (lásd alsó képünket) az egykori konyhát és berendezéseit is. (FEB) A szociális piacgazdaság elméletének alapja az a szándék, hogy ötvözze a jóléti állammal szembeni követelményeket a piacgazdaság törvényeivel. Azokban az években, amikor a német keresztény pártok a szociáldemokratákkal nagykoalícióban kormányoztak, ez a gazdasági modell működött. S az eredmény? A szociális, jóléti elemek erősebben érvényesültek, miközben a piaci elemek rendre háttérbe szorultak. A munkahelyek mesterséges biztonsága aláásta a pénzügyeket, gyengítette az ország nemzetközi versenyképességét. Amikor a hatalomban a liberális párt váltotta fel a szociáldemokratákat, módosultak a gazdasági jelszavak is. „Több piac - kevesebb állam!” - hirdette az új vezetés és egyben nagyobb teljesítményt követelt mind a munkáltatóktól, mind a munkavállalóktól. Ez azonban nem mindig esett egybe a társadalom értékrendjével, hiszen a mértékadó rétegek kezdtek a mennyiségi növekedés helyett jobb életminőséget, egészségesebb környezetet, magasabb műveltséget és alaposabb képzést kívánni. A nyolcvanas években a gazdasági növekedés már nem vezetett a munkanélküliség csökkenéséhez, de a szociális piac- gazdaság iskolájának még szembe kellett néznie azzal a közfelfogással, amely a műszaki haladást egyre inkább a munkahelyek gyilkosának tekintette. A gazdasági fejlődés soha nem tapasztalt új problémákat vetett fel. Elárasztották a világot a fel nem bomló, újra fel nem dolgozható hulladékok; egyre terebélyesedik az ózonlyuk; emelkedik a világ átlag- hőmérséklete; az erőforrások fogytán vannak ... Már-már a világ békéjét is veszélyezteti az a mind szélesebbre nyíló szakadék, ami a gazdaságilag fejlett országokat a fejlődőktől, a lemaradóktól elválasztja. Terjed az abszolút nyomor, amelyen - úgy tűnik - nem lehet a piacgazdaság elvei alapján változtatni. A szociális piacgazdaság híveinek táborát ezek az új gazdasági gondok csak tovább szélesítették. Mert ez az elmélet látszik a legrugalmasabbnak ahhoz, hogy magába fogadja a társadalmi értékrendben és a tudatban végbemenő változásokat, tolerálja a másként gondolkodást, valamint - természete- senm megfelelő kritikával - be tudja építeni a saját elmélet-rendszerébe mindazokat az elemeket, amelyek a társadalom gazdasági haladását szolgálhatják. Ezért van az, hogy napjainkban mind többen és mind szélesebb körben hirdetik: össze kell kapcsolni a társadalom szociális érdekeit a piacgazdaság érdekeivel! Okulva a német kudarcból, kiküszöbölve az akkori tévút hibáit, a gazdasági fejlődés új feladatainak megoldását egyre nagyobb számban a szociális piacgazdaságtól remélik. Bácskai Tamás Elhunytak - valahol Oroszországban Az Új Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, afogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek. Amennyiben bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Hosszúra nyúló eljárásra kell számítani. Cank Mihály 1905. Lőrinci (Nógrád m.), honvéd, 1944. 11. 14. hdf. Cele János 1922. Mohora, Fő út 82. honvéd, 1947. 07. 30. hdf. Celnyik János 1923. Nagy- kökényes (Nógrád m.), honvéd, 1947. 11.02. hdf. Cifra István 1919. Mátra- szőlős, honvéd, 1943. 02. 15. hdf. Cinege Béla 1918. Balassagyarmat, honvéd. 1944. 12. 19. hdf. Csargati Pál 1913. Hangyató (?) (Balassagyarmati jár. Nógrád m.), őrvez., 1945. 02. 23. hdf. Csordás János 1904. Be- rend, (Nógrád megye),honvéd, 1945.08.09. hdf. Gajdor János 1909. Bárna, honvéd, *, hdf. Geinal András 1920. Balassagyarmat, honvéd, 1945. 03. 22. hdf. Góca István 1912. Csécse, szakaszvezető, 1945. 03. 17. hdf. Alapítvány a Don menti magyar sírok gondozásáért A II. világháborúban az oroszországi Don folyó térségében hősi halált halt második magyar hadsereg honvédjeinek, és a munkaszolgálatosok - ma már jeltelen - beazonosított temetőinek, sírjainak kegyeleti hellyé alakítása eredményesen folyik. Ez annak az alapítványnak az érdeme, amely csaknem egy éve működik. A kezdeményezésnek köszönhetően ma már megszentelt kereszt áll Boldi- revkában, Jablocsnojében, Kol- binoban, Markiban, Sztorozse- vojében pedig kopjafát helyeztek el. Az idei év tavaszán - többek közt Jekatyerinovkán, Puhovon, Veretjén, az Oszkol völgyében - tovább folyik a munka, amihez további adományokra számítanak. (Bővebb felvilágosítást Fényeslitke Kossuth Lajos út 177. szám alatt kaphatnak az érdeklődők.) Nyelvörködés és reklám Tanulékonyak vagyunk. Olykor a jót, de a rosszat is gyorsan elsajátítjuk, s nem is nagy dolgokban. Például a szép magyar beszédben. Tudják, itt van ez a tévéreklám, a WICK cukorkáról. Igen, az haver, ami az orromat tisz- tíccsa. No, tanul is a nép. íme a reklám hatása alatti nyelvőrködés egy patikában, WICK cukorka ügyben.- Jónapot! Van olyan Cukor- juk, ami az orrot tisztíccsa?- Nincs - mosolyog a patikus.- Maguk nem is szállíccsák ezt?- Nem - s már-már harsány kacaj.- Akkor meg mindek bo- londíccsa az a lüké sapkás ma- nus a népet? - így a reakció, s az érdeklődő férfi távozik. Én meg jót mosolygok magamban, miközben a gyógyszertár öreg ajtaja a távozó mögött nagyot rettyen. Pardon: reccsen. (vaskor) Játékos felnőttek (ABC-Europress) A Kiss Áron Magyar Játék Társaság keretében működő Felnőtt játékosok önképzőköre játékos kedvű felnőtteket és gyerekekkel foglalkozó idősebbeket vár klubjába. A csütörtökönként tartott klubestjeiken a felnőttek néhány órára gyerekekké válnak, legalábbis megpróbálnak visszaemlékezni fiatalabb éveik kedvelt foglalatosságaira. A klub látogatói nem sajnálják az idejüket „haszontalan” játszadozásokra, ehhez alkalmanként tudományos igényű előadások is segítenek nekik. Az elmúlt napokban a külföldi játékok hazai fogadtatásáról Henkel Béla tartott bevezető előadást, majd ezt követően a nürnbergi játék-világkiállítás modellvasútjait mutatta be Németh Andor, a Magyar Vasút- modellezők Szövetségének tagja. Január 14-én a régi, háborús modelljátékokról Antusek Győző játékgyűjtő ad elő, majd január 28-án dr. Hársing Lajos quiz játékbemutatóját élvezhetik a játékos kedvű felnőttek. Talán kedvet kapnak majd ahhoz is, hogy kicsit többet játszanak a gyerekekkel. A klub Budapesten, a Tanítóképző Főiskolán működik (Budapest, XII. Kiss János altábornagy u. 40.), a foglalkozások 17 órakor kezdődnek.- Azt hittem, hogy az ég és a Föld összeszakad. Hullámzott a fedezék gerenda-födémje, deszka oldala és a föld a talpunk alatt. Ma sem tudom, hány percig tartott a tüzérségi előkészítés, de nekünk napoknak tűnt. Csak feküdtünk nyöszörögve egymás mellett és vártuk a megmentő halált. Mert talán az is jobb lett volna akkor és ott, mint a kiszolgáltatottság. Maga a pokol volt! - mesélte néhány évvel ezelőtt S. József, egykori kedves kollégám. - Négy polgárit végzett MAV-segédtiszt, a „ második világégést” megjárt honvéd tizedes emlékezett így arra a napra, amikor a 2. magyar hadsereg frontvonal első lépcsőjének egyik - téli szállásnak berendezett- bunkerében átélte a szovjet ellentámadást. Arcvonal-kilóméterenként mintegy száz ágyú és aknavető zúdította a tüzes fergeteget az előző hetekben végképp megmerevedett hadállásokra. Pedig ez még csak „szelíd" kezdete volt annak a kálvária-járásnak, melynek során közel 150 ezer fős veszteséget szenvedett katonaságunk, s amelynek csupán elenyésző hányada tért haza - testben s lélekben megtörtén! A többi pedig ágyútűzben, golyózáporban, vagy éppen a negyven fokos hidegben lelte halálát. Takarójuk a hólepel volt, s azóta is ott alusszák örök álmukat „valahol Oroszországban". Szülőfalumból nyolcán nem A rádöbbenés napja tértek haza soha többé. Vélhetően a kilencedik anyai nagyapám, Géczy „estók” János lett volna, ha a karácsonyi szabadságról visszatérőben Miskolcon a tábori csendőrök le nem tartóztatják. „Bűne” mentette meg a pusztulástól: környék- és falunk béli zsidó családok kérésére kivinni elvállalt, élelemmel és meleg ruhával teli csomagokat koboztak el tőle. Vitte volna az örökké éhes és végsőkig lerongyolódott „másodrendű katonáknak”, akik munkaszolgálatosként, „ csákánnyal és lapáttal védték" Magyarországot - fegyveres, ám sorsukban alig különböző katonatársaikhoz hasonlóan! - a nagy orosz síkságon, a Don folyó mentén, kilométerek ezreire szülőföldjük- tök, szeretteiktől. Vizsgálati fogságának ideje alatt indult meg az az offenzíva, melynek során a századából a Losoncra, a 23. Honvéd Gyalogezredhez egy napon bevonidtatottak közül hatan maradtak életben. Összességében pedig a 2. Magyar Hadsereg mintegy hetven százaléka elveszett! Nemzeti tragédia és egyben a rádöbbenés napja volt ez a nap. A rádöbbenésé, mivel ekkor vált világossá tízezrek számára a méteres hóban, a süvítő szélben, hogy végképp magukra maradtak. „Fegyvertársaik”, a német hadsereg katonái utóvédként, „golyófogónak" tekintették őket, s még vezénylő tábornokuk, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes is megbélyegezte, s szégyenteljes parancsában egyetemlegesen halálra ítélte őket. Megtiltotta a visszavonulást: Aki a parancsnak nem engedelmeskedik, az nem érdemli meg, hogy nyomorult életét tovább tengesse - hangzott a direktíva. O hazatért s átvette „méltán megszolgált" magas kitüntetését a „fóméltóságú kezekből” és Hitler Vaskeresztjét is boldogan fogadta. A rádöbbenés napja volt - az életükért küzdő tízezrekkel egy- időben - a reálpolitikusok számára is ez a nap. Most fogták fel, hogy mekkora áldozattal is járt a „führeri ajándék”. Vagyis milyen árat fizettünk elkötelezettségünkért, a „nagylelkűen visszacsatolt" területekért, a nácibarátságért. A rádöbbenés napja volt minden józanul gondolkodónak is. Meglátták, hogy a legyőzhe- tetlennek hirdetett német hadsereg megverhető nem csupán Moszkva alatf hanem máshol és máskor is. És, hogy - oly sok történelmi példa nyomán ismét! - a jövendő vesztesek oldalán állunk. Ismét kiszolgáltana a majdani győzteseknek. S végül a rádöbbenés napja volt ez a nap a „hétköznapi emberek" számára is. Világossá vált számukra, hogy a magyar földművesnek, iparosnak, gyári munkásnak, falusi tanítónak, a kisfizetésű értelmiséginek semmi keresnivalója Voro- nyezsnél, vagy a Pripjaty-mo- csarak környékén! Haláluk pedig fölösleges áldozat - idegen érdekekért! Akik ötven évvel ezelőtt e napon megkezdték küzdelmüket életükért, áldozatok voltak - de ugyanakkor a legderekabb hősök is! Megérdemlik, hogy több évtizednyi hallgatás után végre nevükön nevezzük őket és szerte az országban emléktáblákat, emlékműveket kapjanak. Kiérdemelték végsőkig kitartó küzdelmükkel, magyar katonához méltó harcukkal. Az évforduló alkalmából a Hadtörténeti Múzeumban a minap emlékülést tartottak, ahol Boross Péter belügyminiszter kijelentette, hogy a 2. magyar hadsereg sorsa „azt példázza, és egyúttal azt a kötelességet rója ránk, hogy a nemzetért áldozatot kell hozni”. Ez kétségtelenül minden magyar állampolgárnak szent kötelessége! De azt is ki kell jelenteni ugyanakkor, hogy idegen célokat, álságos érdekeket, embertelen eszméket nemzeti üggyé nyilvánítani - és érte akár csak egy életet is feláldozni! - soha többé nem szabad. A doni katasztrófa hős áldozatai erre emlékeztessenek mindannyiunkat! G. Szűcs László
