Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-09-10 / 7. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL - SZEMBE 1993. január 9-10., szombat-vasárnap Gazdasági és erkölcsi megújulás nélkül nincs felemelkedés Beszélgetés Kovács Gábor balassagyarmati kereszténydemokrata országgyűlési képviselővel Kovács Gábort, Balassagyarmat országgyűlési képviselőjét a közelmúltban választották meg a parlament oktatási bizottsága alelnökének. Ottani munkájáról és szőkébb pátriája Nógrád megye és Balassagyarmat időszerű gondjairól, a tennivalókról váltottunk szót vele. Mindenekelőtt arra kértem, hogy az ünnepek csitultávai, ossza meg velünk: milyen gondolatokkal köszöntötte a karácsonyt és búcsúztatta az óesztendőt?- Biztos nem kerülte el a figyelmét, hogy karácso kor tízezrek mozdultak meg, s amivel csak tudtak, segítettek nélkülöz'' embertársaikon. Szomorú tény, hogy egyre több magárahagya- tott és nélkülözést szenvedő embertársunk számára létfontosságú a segítség, az emberi szó. - indítottam beszélgetésünket.- Újkori szegénységünkkel először két éve találkoztam - mondotta a képviselő úr. - Nem felejtem el, amíg élek. Feleségemmel ellátogattunk az ipoly- tölgyesi egyházi szeretetotthonba. Olyan értelmi fogyatékos gyerekeket nevelnek itt szent életű, áldozatkész apácák, akiket már nem fogadtak be sehol. Lányaim kinőtt ruháit vittük nekik. Leírhatatlan volt az örömük... Azóta, ha én már ritkán is jutok el hozzájuk, átadtam a segítség stafétáját a gyarmati szalézi atyáknak, akik tőlem jobban és szervezettebben szolgálják az ügyet.- Valóban elismerésre méltó a segítség ünnepkor és utána is. Am mikor válhat hatékonyabbá és hatásosabbá a támogatás országos méretekben? Hiszen az önkormányzatok munkájának egy jelentős részét a segélyezések elbírálása tölti ki.- Valóban néha „kunyerálás- nak”, könyörgésnek tűnik, ha valaki végső szorultságában segélyért folyamodik és rászánja magát, hogy elmegy a hivatalba. Vannak, ahol megértőén fogadják a polgárt, de tudom, hogy előfordul, pöffeszkedve gyakorolnak kegyet. Ez megszűnik. Most fogadta el a parlament a szociális törvényt, s e szerint '93. március elsejétől jogosultság alapján kérhetünk segítséget az önkormányzattól. Olyan elveket dolgoztunk ki, amelyek alapján fizetését, jövedelmét figyelembe véve bárki szinte kikalkulálhatja, milyen segélyösszeg illeti meg. Jó szociálpolitikához jó gazdaság kell Mindez azonban csak tüneti kezelést jelent. A jó szociálpolitika alapja a gazdaság. Ennek „hozama” lehet az, amely megteremtheti a segélyezés alapját, s ugyanakkor hozzájárulhat a segélyezettek számának csökkenéséhez is. Sajnos, jól tudom, hogy ettől még távol vagyunk. Elég ha csak a 700 ezer munka- nélkülire, a mögöttük meghúzódó családok gondjaira gondolok. Kínzó tehertétele ez az országnak.- Ön egy évig a szociális bizottságban is dolgozott. Mindez a szavaiból is kiérezhető. Mégis vannak, akik kétségbe vonják, hogy a képviselők többsége át- érzi és megérti a szűkölködők gondjait.- A most megszavazott törvény is azt mutatja, hogy ez nem így van. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a munkanélküliség kezdetén olyan segélyezési mértékről döntöttünk, amit szinte már nem bír el a költség- vetés. Bár igaz az is, hogy azóta tovább nőtt a munkanélküliek serege, és a gazdaság érezhető felemelkedése is késik. Gyarapodik azoknak a száma, akik a segély mellett „feketemunkával” keresnek nagy pénzeket. Ilyen körülmények között kényszerült a bizottság arra, hogy mérsékelje a munkanélküli-járadék folyósításának idejét és mértékét. S akkor még nem beszéltünk a nyugdíjasokról, a nagycsaládosok mindennapi gondjairól. Egy biztos: számos döntést hozott és fog még hozni a kormány és az Országgyűlés egyaránt azért, hogy a nélkülözést szenvedők gondját enyhítse. S ez nem a szociális érzéketlenség jele, hanem az odafigyelésé és a felelősségé. Lesz ennél jobb is?- Dolgozott egy évet a kulturális bizottságban is. Milyen volt az ottani munka?-Finoman fogalmazva, csak remélni merem, hogy az elmúlt évük volt a legterméketlenebb, és lesz ennél jobb is. A médiaháború eredménytelen szócsatái, szócséplései lelassították a törvénykezést. Sőt, a médiatörvény még nincsen sehol. A nem egyforma jogértelmezés és nem egyértelműen meghatározott jogkörök miatti útvesztők és nem utolsósorban a pártérdekekből fakadó, olykor meddő viták akadályozzák a kibontakozást, s a „frontvonalak” megmerevedni látszanak. Végül is egy „lyukas” médiatörvény került a napokban a parlament elé, amelyet a képviselők elvetettek, s talán a téli szünet után térnek rá vissza. Mindez a médiaelnökök lemondásával tetőzött a napokban. Kompromisszumra lenne szükség Tudom, ezt a fontos kérdést meg kell oldani mielőbb, de ehhez nem az erők és jó szándékok szétforgácsolására, hanem józan kompromisszumra lenne szükség! De akadna még más munka is, ott vannak az oktatás, az ifjúság és a sport kérdései. Ezekkel a bizottság keveset tudott és tud foglalkozni. Talán ez volt az oka annak, hogy tavaly októberben megalakult a parlament oktatási bizottsága, és engem ért a megtiszteltetés, hogy alelnökének választott.- Hogyan esett önre a választás?- Feltételezem, hogy a középfokú oktatásban eltöltött 36 évem nyomhatott valamit a latba, amelyből 31-et a gyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban, négyet a Szántó Kovács János Gimnáziumban, egy évet pedig a szécsényi mezőgazda- sági szakközépiskolában tanítottam.- Bár a felsőoktatás ügyei továbbra is a kulturális bizottságra tartoznak, gondolom, értékelni tudja a november végi, december eleji diákmegmozdulásokat, amelyek a tervezett tandíj bevezetése elleni tiltakozások voltak.- Problémának tartom, hogy a felsőoktatással nem az oktatási bizottság foglalkozik. Ennek áthidalása csak a két bizottsággal együtt lehetséges. Egyébként a jövő évi költségvetés a felsőoktatást kiemelten kezeli. A parlament ezzel kapcsolatos vitájában csupán egyetlen indítvány volt amely több pénzt javasolt az agrár-felsőoktatásnak. Megértem a diákok aggodalmát, de korainak érzem a tiltakozásukat, hiszen a tandíj-kötelezettség bevezetése csak a felsőoktatási törvénnyel összhangban levő ösztöndíj- és finanszírozási rendszerrel, adó- és hitelkonstrukcióval együtt lehetséges. Amíg ezek a feltételek nincsenek meg, szó sem lehet ilyenről. Annyiban szerintem mégis hasznos volt a diák- demonsráció, hogy ráirányította egy gondra a figyelmet.- Mi az oka, hogy késik az oktatási törvény vitája?- Valóban csúszásban van, s ennek az az oka, hogy mindösz- sze az érdekvédelmi szervezé- tej, a szülők, a diákok, a pedagógusuk ismerhették meg a törvény tervezetét, s mondhatták el egyetértő és bíráló véleményeiket. A végtelen sok javaslat egyeztetését és beépítését végzi most a minisztérium, mielőtt a parlament elé kerülne.- Képviselő úr egyik elkötelezett támogatója a keresztény szellemiségű nevelésnek. Elég, ha csak a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskolára gondolunk, vagy az ugyanitteni Rákóczi Ferenc Általános Iskolára, amelyet a Kovács Gábor közelmúltban szintén visszaigényelt a katolikus egyház.- Véleményem szerint az ország megújulása nem képzelhető el az erkölcs megújulása nélkül, s ebben nagy szerepük van az egyházi iskoláknak is. Nem kell félni az egyháztól Ezért támogattam, hogy nálunk is legyen keresztény iskola, és támogatom, hogy a Rákócziból szintén az lehessen. Sokan mondják Gyarmaton, hogy 150 éves iskola a Rákóczi. Csak éppen azt nem teszik hozzá, hogy ebből 100 évet egyházi iskolaként működött, s most jogos tulajdonát igényli vissza az egyház. Legjobb tudomásom szerint senkit nem küldenek el a tanárok közül, s aki mégis távozni akar, az is kaphat másik iskolában katedrát. Vonatkozik ez a diákokra is, átmehetnek másik iskolába, ha a szüleik nem kívánják a katolikus oktatást. Az már érezhető, hogy verseny kezdődőt az iskolák között, amelynek legfőbb nyertesei a gyerekek lehetnek. Tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot azok, akik félnek az egyháztól, embert, társadalmat segítő szolgálatától lelki, karitatív és oktatómunkájától.- Köszönöm a beszélgetést. Szabó Gy.Sándor Nem lehet egy vállrándítással elintézni az egészségügy ilyen horderejű változásait Szolgálat, mely a jogszabályok betartása felett őrködik Régen Köjál-nak hívtuk, ma pedig szinte csak annyit tudunk róla: megváltozott, megjegyezhetetlenül hosszú nevet és más profilt kapott. De mit csinál valójában az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Nógrád Megyei Intézete? Erről szól az alábbi beszélgetés, amit dr. Dömsödy Péterrel, Nógrád megye tiszti főorvosával készítettünk.- Mit rejt az elnevezés megváltoztatása?- A Köjál közegészségügyi-járványügyi feladatokkal foglalkozott, az egészségügy igazgatási részét a volt tanácsok illetékes osztályai látták el. Az új törvénnyel a kettő részben összekapcsolódott. A tisztiorvosi szolgálat megkapta az igazgatási tevékenységet, aminek lényege: őrködni kell a jogszabályok betartása felett az egészségügyben. Ez a gyógyító, a közegészségügyi és az egészségvédelmi rendszerre egyaránt vonatkozik. Az egészségügyi szolgálat fenntartásáért, azért, hogy legyen háziorvos, kórházi ellátás, az önkormányzatokat terheli a felelősség. Ez utóbbiak kikerültek az igazgatás rendszerének köréből. Tehát mi jelenleg a közegészségüggyel, járvány üggyel csak mint rész- problémával foglalkozunk. Kiegészült a tevékenységi körünk az egészségvédelemmel, illetve a már említett felügyelettel. Korábban az igazgatót a tanács egészségügyi osztálya nevezte ki. Miként történik ez most?- Ma egy szigorú alá-fölé rendeltség érvényesül: a megyei tiszti főorvost a miniszter, a városit az országos tiszti főorvos nevezi ki. Tehát ez az egész teljesen elszakadt az önkormányzatoktól, de nincs is rá szükség, hogy kapcsolatban legyenek, mert teljesen más lett a profil. Az önkormányzatnak fent kell tartani, a szolgálatnak pedig igazgatni kell az egészségügyet. Hogyan épül fel a Nógrád megyei tisztiorvosi hálózat?- Van négy szakmai, hat járványügyi osztálya, amelyik a jövőben nem csak a fertőző betegségekkel, hanem a népbetegségek vizsgálatával, visszaszorításával is foglalkozik. Az egészségvédelmi osztály a jövőben irányítani fogja a lakosság egészségi állapotának a megőrzését, rendezi a különböző szűrővizsgálatokat, ellátja a felvilágosítási teendőket, az igazgatási osztály pedig ellenőriz, kiadja az engedélyeket stb. A városi szolgálatoknál a munka jelentős hányada a közegészségügy és a járványügy maradt, de ezek kapták meg a háziorvosi szolgálat irányítását és ellenőrzését. Koordinálószerepe van-e az ÁNTSZ-nek?- Nem koordinál, hanem - az alá-fölé rendeltségből adódóan - felügyel. Befejeződött-e már a megyei szolgálat kiépítése?- Igen, ez már megtörtént. Azzal együtt, hogy Szécsényben és Bátonyterenyén nem működik tisztiorvosi intézmény?- Én úgy gondolom, nincs rá szükség, hogy ezekben a városokban is legyen szolgálat. Ennyire elaprózni ezt a munkát részben az anyagi vonzatai miatt nem érdemes. Másrészt az erre kiképzett embereknek sem vagyunk bővében. Véleményem szerint a négy város - Salgótarján, Balassagyarmat, Pásztó és Rétság - jól el tudja látni a területi tevékenységet. Később talán várható, hogy Szécsényben és Bátonyban is Dr. Dömsödy Péter lesznek kihelyezett szolgálatok?- Abban gondolkodunk, hogy Szécsényben fogadónapot tartanak a balassagyarmatiak. Meg kell mondani, hogy a központi kormányszervek pénzügyi megszorításai bennünket is utolértek. 1993-ban nekünk is kevesebb pénz jut,.mint ’92-ben. S ez önöknél még újdonság?- Az előző év pénzügyi megszorítások tekintetében nem volt olyan, mint amilyen a mostani. Más szóval ’92 egy átlagévnek számított: rosszabbnak mint az azelőtti, jobbnak, mint az utána következő. Ez esetleg azt jelenti, hogy létszámban is összébb kell hú- zódzkodniuk?- Nógrádban szerintem nem kerülhet sor erre. Tudniillik mi már idáig is úgy levettük a létszámot, hogy további csökkentést aligha tudunk csinálni. Legfeljebb az esetben, ha a Népjólét csökkenti a tennivalóinkat. Az utóbbira lenne lehetőség, hiszen itt van például az egész élelmiszer-vizsgálat kérdése. El kellene egyszer dönteni, az állategészségügyi állomáshoz vagy hozzánk tartozzon. Jelenleg itt is és ott is „fut” két ugyanúgy felszerelt labor és felkészített személyzet. S minden attól függ, hogy Mari néni először bennünket keres-e meg vagy az állomást. De nem ez az egyedüli. Említhetném a vízvizsgálatot is, mely szintén párhuzamosan megy a környezetvédelmi laborban és az ÁNTSZ-nél. Viszont úgy nagyon nehéz csökkenteni, hogy mind a kettőtől megkövetelik ugyanazt a munkát. Úgy vélem, át kell gondolni ezt és még jó néhány dolgot, s dönteni kell abban is: az az ellenőrzési struktúra, ami egy szocialista rendszerre épült, megfelel-e a jelenlegiben. A megyei kórház ügyeletekkel kapcsolatos problémái milyen feladatot rónak az ÁNTSZ-re?- Ebben nekem egyetlenegy teendőm van, mivel ezeket az önkormányzat szervezi és tartja fenn. Szeretném előrebocsátani: a lakosságnak joga van az ügyeleti szolgálathoz! Ha ez valami miatt megszűnne, illetve különböző okokból gazda nélkül maradna, nekem közbe kell lépnem, mert ezt a jogszabály nem engedi meg. Problematikus helyzetben arra kell köteleznem azt, aki csinálta, hogy továbbra is tartsa kézben, amíg más megoldás nem születik. Azon lehet vitatkozni, hogy tartsunk-e felnőtt- és gyerekügyele- tet is, hogy egy vagy két kocsija legyen-e két ügyeletnek. Az éjszakai fogászati ellátásról az a meglátásom, hogy nem feltétlen fontos a megléte, hiszen nincs szó életveszélyről. Nekem is szokott fájni a fogam, s olyankor éjszaka legfeljebb nem alszom, hanem rágom a párnám csücskét. Visszatekintve az elmúlt évre, miből adódott a legtöbb tennivalójuk?-Nagyon nagy jelentőségűnek tartom a biztosítási kártyák bevezetését, az első lépéseket arra, hogy az egészségügy biztosítási alapokon nyugvó, teljesítményfinanszírozású legyen. A háziorvosi ellátásra való átállás, s a törvény által ’93-ban lehetővé váló szabad kórházválasztás gyakorlatilag alapjaiban fogja megváltoztatni az eddigi rendszert. És mindezek horde- reje szerintem túlnő azon, hogy egy szimpla vállrándítással el lehessen intézni. A járványügyben meglehetősen problémás időszakunk volt. Ennek az a magyarázata, hogy a gazdasági átalakuláshoz, a privatizációhoz még nem alkalmazkodtak kellően a jogszabályok. Ebből az is következik: a közegészségügyi helyzet bizonyos fokig romlott. Előnyösnek mondható azonban, hogy megindult az egészséges ivóvízzel való ellátás, az iskolákban pedig a tornaterem-építések programja. A járványügy tekintetében sem volt egy zökkenőmentes év a tavalyi, elég, ha az országos vérhasjárványra gondolok, amiből mi is alaposan kivettük a részünket. Ez felvetett azonban további gondokat. Köztük azt is, miként oldható meg az ilyen járványok gyógyszerellátása. Hogyan lehet a nem beteg, de kórokozóhordozó egyént arra kötelezni, hogy vegye meg a drága gyógyszereket? Ha pedig ezt nem teszi meg? Akkor potenciális járványterjesztő marad, tehát újfent bonyolódik a helyzet... A ’92-es egészségvédelmi tevékenységet milyennek ítéli és várható-e változás idén ezen a téren?- A tavalyi a várakozás éve volt. Tudtuk, hogy el kell indulnunk az Egészségügyi Világ- szervezet Egészséget kétezerre mindenkinek című programja alapján, amit egyébként idáig egy vállrándítással elintéztünk: ilyen hülyeséget, hogy az ezredfordulóig mindenki egészséges lesz! Pedig végképp nem ezt jelenti, hanem azt, hogy a népbetegségek számát csökkenteni kell, a megadott útmutatók alapján, az országra, a megyékre vonatkoztatva, s ha kell, kicsit módosítva. Nem ördöngösség az egész, ha a kidolgozott tanácsok eljutnak az emberekhez. Arról nem beszélve, hogy a betartásuk még pénzbe sem kerül. Tehát a programot kell nekünk átgondoltan, - a lakosok bevonásával - támogatnunk, megvalósítanunk. Az egészségnevelésben egyébként a legnagyobb hiba, hogy rendkívül szétaprózódott, ötletszerű volt. Nem így, hanem célirányosan, vagyis azokra a betegségekre koncentrálva kell dolgozni, amikben a leggyakrabban halnak meg az emberek. Megpróbáljuk megfogalmazni, hogy itt Nógrádban melyek azok a célkitűzések, amikkel a WHO koncepcióját elő tudjuk segíteni. Mint a Vöröskereszt megyei elnöke, mit vár az esztendőtől?- Elsősorban pénzt, finanszírozást. Nem lehet elvárni, hogy azt a pénzt, amit szociális célokra kívánnak fordítani fenntartásra vagy véradásszervezésre költse a Vöröskereszt. A lehetetlen pénzügyi helyzet javítása érdekében le kell ülnünk az önkormányzatokkal is, hogy ne kérjenek bérleti díjat az egy-két helyiséget használó helyi szervezetektől. S ha kellenek a véradók, akkor anyagilag támogassák a szervezőket. Mihalik Júlia
