Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30-31 / 25. szám

1993. január 30-31szombat-vasárnap SPORTTÜKÖR HÍRLAP 11 Asztalitenisz I. o. ranglistaverseny Kmetyi Ferenc a Magyar Atlétikáért-kitüntetést vette át Stenno-kupa Tarjánban A hét végén, szombaton és vasárnap kerül megrendezésre Salgótarján I. osztályú országos asztalitenisz ranglistaversenye serdülő és újonc kategóriákban. A versenyre 33 szakosztály, köztük a Statisztika és a BVSC versenyzői neveztek, szám sze­rint 152-en. A tizennégy But­terfly asztal mellett a jövő vár­ható nagy bajnokai vetélked­nek, míg a lelátókról a közel­múlt neves világ- és Európa bajnokai szurkolnak tanítvá­nyaik minél eredményesebb szerepléséért. Várhatóan itt lesz a verse­nyen minden idők egyik legis­mertebb és legeredményesebb magyar asztaliteniszezője Jó­nyer István is, aki első éves ser­dülő korú leányáért - a ranglista 28. helyezettje - szoríthat majd. Ugyancsak számítani lehet Kisházi Beatrix, Szabó Gabri­ella és a ping-pong pápa, dr. Ormai László jelenlétére is. A verseny rangját és súlyát mu­tatja, hogy a ranglista első negyven helyezettjéből szinte mindenki itt lesz. Emlékeztetőül az elmúlt évi verseny győztesei: Serdülő fiú: Demeter (Bp. Postás). Újonc fiú: Petrovics (BVSC). Serdülő lány: Lass (KSI). Újonc lánv: Agárdi (Statisz­tika). A versenye* szombaton 9.30 órakor kezdődnek újonc cso­portmérkőzésekkel, majd 13.00 órakor a főtáblán folytatódnak a küzdelmek. Vasárnap 9.30 óra­kor a serdülő párosok kezdenek, majd 12.00 órakor a selejtezők mérkőzéseire kerül sor, amelyet követően 14.00 órakor a főtáb­lán mérkőznek egymással a jövő reménységei. Juhász Imre Szuper-kosármeccsek bombafordulója! Sorsdöntő SKK-csata Nem túlzás, hogy szuperfor­dulót rendeznek az NB I-es férfi kosárlabda-bajnokság B cso­portjának hét végi, 20. forduló­jában, hiszen a feljutásra aspi­ráló csapatok egymás ellen ját­szanak. A Dombóvár-Debrecen derbi eldöntheti az első helye­zés sorsát, de a nógrádi kosárő­rülteket nem ez a meccsecske hozza lázba igazán. Hanem az a csata, amelyet szombaton 18.30 órai kezdettel a salgótarjáni sportcsarnok aré­nájában rendeznek! A Salgótar­jáni KK legénysége ezúttal a Si­ófoki Azulev KKE társaságával vív ádáz harcot. A tét nem cse­kély, hiszen a mérkőzők az eredményt cipelik a felsőházi tagságért vívandó rájátszásra. Feltéve, ha mindketten az első négyben végeznek. A tarjáni együttes jelenleg a negyedik, a Balaton-parti társa­ság a dobogó harmadik fokán tanyázik. Az őszi összecsapás siófoki sikert hozott, most vi­szont Tatár István gárdája a leg­teljesebb visszavágásra készül. Hivrenko kivételével mindenki egészséges. Ész és szív a he­lyén, jöhet a győzelem! Ne feledjék: 18.30-kor! Ha nyerünk — felezünk! A „Ha nyerünk, fel­ezünk!” játékunkra, melyet a Szerencsejáték Rt-vel kö­zösen indítottunk útjára, pénteken délben 444 játékos szelvényei közül kellett sor­solnunk. A szerencse ezúttal Kollár Tímea, Salgótarján, Gorkij krt. 5. alatti olva­sónknak kedvezett. így az ö 0-6-7 indexszámú szelvényét adtuk fel, s letétbe is helyez­tük a salgótarjáni, Kassai sori totózóban. A szelvény száma: F.4.563.193 Kollár Tímea tippjei: l.Ancona-Torino x2 2.Brescia-Napoli x 2 3.Foggia-Milan x 2 4.Genoa-Fiorentina 1 5.Intern.-Udinese 1 6.Juventus-Cagliari 1 7.Lazio-Sampdoria 1 8.Parma-Atalanta 1 X 9.Pescara-Roma X lO.Andria-Cosenza x 2 ll.Cesena-Venezia X 12.Monza-Verona X 13.Padova-Cremonese x 2 14.Ternana-Lecce X A közép-európai polgár A Salgótarjánban élő Kme­tyi Ferenc a Magyar Atlétikai Szövetség minapi közgyűlésén a Magyar Atlétikáért-kitünte- tés ezüst fokozatát vehette át. Ezzel köszönték meg az örök­ifjú, 81 esztendős sportember 45 év óta végzett, állhatatos és önzetlen munkáját. Feri bácsi ízig-vérig kö­zép-európai polgár. Nem él olyan nép a kontinens szívében, kikkel ne tudna anyanyelen - németül, csehül, szlovákul, ma­gyarul - szót érteni, ne ismerné észjárásukat, szokásaikat. Élete kész regény. („Losoncon születtem 1912-ben, ott végeztem el a gimnáziumot is. Családunkat nem vetette fel a pénz. Apám nem kapott munkát. Négyen vol­tunk testvérek. Be kellett segí­teni kasszába. Szerencsére jól ment a matematika, hatodikos gimnazista koromtól mindig volt négy-öt „tanítványom”, akiket instruáltam, erősítettem, hogy ne bukjanak meg. így egé­szen fiatalon rájöttem, hogy a tanítás az igazán nekem való pálya. A sporttal is ekkor je­gyeztem el magam egy életre.”) A fiatalember Pozsonyban tanítói vizsgát tett. Ezután Prá­gába, a Károly Egyetemre ke­rült, ahol matematika szakon középiskolai tanári képesítést szerzett. Tanulmányait pénz­gondok miatt kétszer is meg kellett szakítania, ennek elle­nére jólesően emlékezik vissza egyetemi éveire. („A professzor urak végtele­nül lojálisak, humánusak, em­berségesek voltak velünk szem­ben. A leghíresebb, világszerte elismert tudósok az első évfo­lyamtól kollégának szólították a hallgatókat; gyakran érdeklőd­tek problémáink felől, és szíve­sen segítettek. Együtt voltunk csehek, szlovákok, németek, magyar és zsidó fiatalok, de szóba se került hogy ki kicsoda; a legnagyobb egyetértésben él­tünk, tanultunk, sportoltunk. Az egyszerű nép is megvolt békes­ségben. A respublika, a polgári demokrácia általános korszel­leme volt ez. ”) Az egyetem után 1938-ban Beregszászra helyezték, az ot­tani magyar-ruszin gimnázi­umban kezdte tanári pályafutá­sát. A bécsi döntés után áthe­lyezték Lévára, ahol hamarosan igazgatóhelyettes lett belőle. Itt érte utói a háború 1942-ben. Kmetyi Ferenc és a kitüntetés Körbe katonáskodta az orszá­got, majd az amerikaiak fogsá­gába esett. 1946-ban került haza Regensburgból. („Visszatértem Lévára, foly­tatni akartam a munkám. Erre úgy kirúgtak, hogy a lábam se érte a földet. A sok magyar nemzetiségű személy között en­gem is kitelepítettek. Salgótar- jába költöztem, mert ez a város közel fekszik Losonchoz, ahol szüleim, testvéreim laktak.") A fiatal tanárember Salgóar- jánban hamar megmelegedett. A Madách gimnáziumban taní­tott, és majd egy év múlva igaz­gatóhelyettes lett. Újabb egy esztendő múltán kinevezték igazgatónak. („Örömömre szolgált, ami­kor iskolámban sikerült megho­nosítanom a röplabdázást; in­nen került ki Prouza, Farkas, Nagy és mások. 1947-től veszek részt a megyei sportélet irányí­tásában. Ma sem tagadom, hogy kellemesen emlékszem vissza az MHK-mozgalomra és a szpartakiádokra, hiszen az or­szág egész területén, a legki­sebb falvakban is - ha csak a maguk primitív módján is - mo­zogtak az emberek. Igaz, volt ebben kormánynyomás, ma vi­szont a falusi tömegsport sajnos padlóra került.”) 1950-től a megyei tanácson tanfelügyelő, majd osztályve­zető-helyettes lett. Osztályve­zető is volt, de csak egy évig ... („Az 1956-os forradalom le­verése után kezembe nyomtak egy listát arról, kiket kell eltá- volítanom a művelődési és az oktatási pályáról. Ezt én nem vállaltam. Lemondtam, s a dol­gozók gimnáziumának igazga­tója lettem, onnan mentem nyugdíjba 1973-ban. Azóta pe­dagógiai gyakorlatot nem foly­tatok. Kizárólag az atlétikával foglalkozom. A megyei szövet­ség elnökhelyettese vagyok, s ma is részt veszek minden ver­senyen. Szeretem a gyerekeket, örülök sikereiknek. Higgyék el, szép dolog ez . . . ”) Feri bácsi 45 éve foglalkozik az atlétika irányításával. Ré­szese volt a sportág felfelé ívelő szakaszának. Sokat dolgoztak, és őszintén örültek, amikor gomba módra szaporodtak a megye szakosztályai, és a na­gyobb falvak, Szécsény, Rút­ság, Nagybátony, Vanyarc, Dej- tár, Magyamándor is bekapcso­lódtak az utánpótlás-nevelésbe. („Ma sajnos fogynak a szak­osztályok, kevesebb a ver­senyző, és ebben nem mindig a csak a szegénység a ludas. Szé- csényben és Rétságon lett volna pénz, viszont nem találtak szak­embert. A testnevelők zöme mel- lőzöttnek érzi magát, s ezektől a rosszkedvű emberektől nem le­het eget rengető lelkesedést várni. A klubok java része is csak az élversenyzőkkel törődik, így a gyerekek nem kapnak elég lelkesítést arra, hogy vállalják azt az őrületes munkát, amit Mecser Lajos, Kadlót, Kovács Dusán. De sajnos Lajost se be­csülték meg eléggé sohasem.") Feri bácsi, én bizony nem nézném önt 81 évesnek! („Az egészséggel semmi problémám nincsen; annak tu­lajdonítom ezt, hogy naponta rengeteget mozgok a szabad le­vegőn, járom az erdőt, gombá­zom, elbarangolok. Mindig azt magyarázom: mozogni embe­rek, nem leülni a tévé elé! Mert a mozgás adja az életet.") A közép-európai polgár me­séli: a minap ellátogatott Gal- sára, a Fülek melletti kis faluba, s bement a templomba. A misén a pap magyarul és szlovákul prédikált, s az igére a népek kö­zül ki-ki a saját anyanyelvén vá­laszolt, majd a magyarok ma­gyarul, a szlovákok szlovákul énekeltek. Békességben .. . Feri bácsi nem hagy fel a munkával. Március 15-én pénz­díjas futóver­senyt kíván­nak rendezni Salgótarján­ban. Balás Róbert Alapozás. Nem akad olyan labdarúgó, aki tapsikolna örö­mében, amikor a bajnokságra való felkészülés napjai követ­keznek. Monoton, fizikumot, idegrendszert terhelő, unalomig ismételt mozdulatok, erőnlétet, állóképességet, kitartást fej­lesztő, súlyfelesleget csökkentő feladatok sorjáznak. Szerdán délután az utóbbi he­tekben már ki tudja hányadik alkalommal gyülekeztek az NB III-as Pásztó SE labdarúgói, hogy a tavaszi idényre megfele­lően felkészüljenek. A délutáni nap meg-megcsil- lantotta sugarait az ereszről le­csüngő jégcsapokon, amikor a kellemetlen északi szélben ti­zenhat játékos kezdett trénin­gezni Kis Károly edző irányítá­sával a sporttelepen. A játéko­sokat az edzés előtt kapott kor­holó szavak - a stécé elleni edzőmeccsről volt szó - nem kedvetlenítették el, de a pályán felállított kínzószerek sem ijesz­tették meg őket, jó kedvvel vág­tak neki, hogy a napi edzésa­dagjukat letudják.-Gyerünk! Keményen! - harsantak az edző vezénylő szavai, és a játékosok szó nél­kül, tisztességgel végezték gya­korlataikat. Erőteljesen beme­legítettek, aztán ha kellett páro­kat alakítva gurigáztak, ha kel­lett keresztben a pályán iramot futottak, s jó erőnlétüket dicsé­rendő, négy csoportba állva labdát vezettek, gátat ugrottak, Szép folytatást remélnek a pásztói SE NB III-as labdarúgói Iramfutás, guriga, ugrás Nemrégiben még egy csapatban, a PSE színeiben kergette a lab­dát Szeles (balról, jelenleg SBTC-Salgglas) és Nagy P. -Rigó­bólyákat kerülgettek. Néha fris­sítésként „háromérintőt” iktat­tak programba, aztán újult erő­vel neki a gátnak. A pásztói csi­kócsapat rezzenéstelen arccal, a fáradtság legkisebb jele és egy zokszó nélkül tette dolgát. A focisták zihálását csak Kis Ká­roly sípjele, esetleg buzdító, di­csérő szavai törték meg. Közben a két portás, László és Molnár a többiektől elvo­nulva saját felségterületükön, a kapu környékén trenírozták egymást. Kemény, fagyott föld ide vagy oda, magukat nem kí­mélve vetődének a kapustárs, majd az ifisták lövéseire. Két másik játékos, az NB Il-őt meg­járt Veres (alias Kalambó) és Kodák közben szorgalmasan rója a köröket. Könnyített edzés a napi penzumuk, mivel mind­ketten sérüléssel bajlódanak. Nem mondhatja el ezt magá­ról Nagy Imre - aki a katonának állt jobbhátvéd Schuchmann posztjának egyik esélyese - és Nagy Péter, akikre sérülésük okán komolyabb orvosi kivizs­gálás vár. Andó Péter, aki a hát­védsor erőssége volt az ősz fo­lyamán, úgy tűnik lábon hord ki egy alapos megfázást. így ő sem tudja egyelőre teljes inten­zitással az edzéseket végezni. Közben változik a kép a pá­lyán. A játékosok kétkapuzni kezdenek. Végre elemükben ér­zik magukat. Jókedvűen teszik a lasztit, driblizgetnek, aztán Erhardtnak és Laczkovichnak köszönhetően gyorsan esik egy-egy gól mindkét oldalon.- Két percetek van még! Húzzatok bele! - harsan az edző hangja. Formás támadásokkal kontráznak a csapatok, miköz­ben elhangzik egy két cikiző megjegyzés is. Aztán Rizán- Tamási a labda útja, Laczko- vich kerül helyzetbe, ám László a helyén van. Galbács és Lipták vezet ellentámadást, Rizán azonban megakadályozza az akciót. Az edző sípszava pedig a folytatást. Lassan fél öt, a pásztói ked­vencek rövid, labda nélküli le­vezető mozgással zárják a szer­dai edzésprogramot, amelyet néhány kíváncsi szurkoló is megszemlélt. -*Jó erőben van­nak - beszélik egymás között. Valóban így van. De szükség is lesz az energiára, mivel az elő készületi találkozók sorát köve­tően, mind­járt a március 14-ei idény­nyitó mérkő­zésen Rá­kospalotára látogat a PSE hajtós, fiatal csikócsapata. Vallus Tibor Bizonyítani akarnak • Székesfehérvár. Sokan a jövő labdarúgó csapatának tart­ják a Videoton-Walthamot, már csak azért is, mert az elsőosztá­lyú gárda játékosainak nagy ré­sze a húszas éveinek elején jár. A fiatalok azonban türelmetle­nek és már az idei bajnokságban is szeretnének minél előrébb végezni. Erre meg is van min­den esélyük, hiszen az őszi sze­zon után a negyedik helyen áll­nak és mindössze két pont vá­lasztja el őket a dobogótól. A fehérváriak legnagyobb erősí­tése a bajnokság előtt az volt, hogy együtt sikerült tartani a csapatot. Az sem mellékes azonban, hogy Pécsről két - szintén fiatal - játékost igazol­tak Lőrincz és Czéh személyé­ben. A két labdarúgó nagysze­rűen bevált, Czéh már a váloga­tottban is bemutatkozott. Az ősz folyamán visszatért Belgiumból Muzsnay, vele még tovább erő­södött a gárda. Fontos állomás • Budapest. Rövid, de sike­rekben máris rendkívül gazdag pályafutásának újabb fontos ál­lomásához érkezett Polgár Ju­dit. A világhírű sakkozó Pol­gár-lányok legfiatalabb tagja vasárnap ül először asztalhoz az ex-világbajnok Borisz Szpasszkij elleni párosmérkő­zés első játszmájában. A tizen­hat esztendős Polgár-lányt aligha kell bemutatni a magyar közvélemény előtt annyi világ­sikert tudhat máris magáénak. Bubka új álma • Berlin. A rúdugrás egyedu­ralkodója, az ukrán Szergej Bubka 1993-ban is nagy célo­kat tűzött maga elé: - A 620 centimétert sem tartom elérhe­tetlennek - mondta a huszonki- lencéves donyecki szuperatléta, aki ideiglenesen választott lak­helyén, a német fővárosban már megkezdte gondosan tervezett felkészülését. Az új évben feb­ruár 7-én Grenoble-ban debütál teremben, amelyet Japán, köze­lebbről Osaka, a franciaországi Lievin, a donyecki „mesterek tornája”, a spanyolországi San Sebastian, valamint a berlini ugrógála követ még a téli fe­dettpályás szezonban. A toron­tói fedettpályás világbajnoksá­gon való részvételt Bubka a téli állomások eredményeitől teszi függővé. Aranylabda • Budapest. A Nemzetközi Labdarugó Szövetség (FIFA), az adidas sportszergyártó cég, valamint az Európai Sport Ma­gazinok nevű egyesülés évről- évre hagyományosan nagysza­bású gálát rendez az elmúlt év legjobb labdarugóinak tisztele­tére. A „világ legjobb labdarú­gói 1992-ben” titulus viselői ezúttal 1993. február 1-én Lisz- szabonban vehetik át az elisme­résért járó díjakat. Az 1992-es év legjobb labda­rúgóira a FIFA tagországainak szövetségi kapitányai szavaz­tak. A gálára azokat a játékoso­kat hívták meg, akik a legtöbb voksot kapták, vagyis a holland Marco van Basten, a bolgár Hriszto Sztoicskov, valamint a német Thomas Hassler vonulhat ki a pódiumra a portugál fővá­rosban. A legjobbnak ítélt lab­darúgók az adidas által felaján­lott „Aranylabda trófeát” vehe­tik át a lisszaboni gálán Joao Havelange, a FIFA elnöke, Jo­sef S. Blatter, a FIFA főtitkára, valamint Lothar Mattheus, a címvédő jelenlétében. Szupertalálkozó • New York. A Home Box Of­fice (HBO) amerikai kábeltele­víziós társaság egy szuperszín­vonalú atlétikai gálát tervez má­jus 25-re. Az elképzelések sze­rint a nyolcszoros amerikai olimpiai bajnok Carl Lewis a 100 méteres síkfutásban verse­nyezne a barcelonai olimpiai aranyérmes brit Linford Chris­tie ellen, majd egy félórás szü­netet követően távolugrásban mérné össze erejét a szintén amerikai világcsúcstartó Mike Powell-lel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom