Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30-31 / 25. szám

6 HÍRLAP ÉVFORDULÓ 1993. január 30-31szombat-vasárnap Egyéves a Nógrád Megyei Hírlap Emlékszeletek az ünnepi tortáról Kulcsár József, az AS-M Nógrád Megyei Irodájának vezetője „Nem ritkán a nehéz gond élénkíti fel az elménket”- Akadt-e olyan időszakod az elmúlt tizenkét hónapban, ami­kor azt gondoltad, hogy minden munkád hiábavaló volt?- Közismert, hogy lapunk az egri nyomdában készül, még­hozzá a legkorszerűbb technikai feltételekkel. A Nógrád Megyei Hírlap újságírói által írott anya­gok telefonvonalon, azaz adat­átvitellel kerülnek a nyomdába. Ez a korszerű technika olykor okoz zűrzavart, s így történt ez néhány alkalommal is. Hogy néha-néha Pétervásárán megpi­hennek az írások, hogy esetleg a sportoldalra szánt anyagok a hirdetési felületre keverednek át. hogy egy szeptemberi lap­szám augusztusi dátummal ke­rül a standokra, hogy a telefon- kábel ellenőrzésekor az éppen úton levő újságoldalak helyett a sarki fűszeres pirospaprikát rendel a nagykertől, ezek még elviselhetőek voltak. De egy al­kalommal, amikor vészhelyzet­ben a postakocsit kisegíteni igyekvő úgynevezett második autónk visszaúton két defektet is kapott, ráadásul tele a más­napi lapokkal, s csak reggel hétkor akadtunk a nyomára, s közben megyeszerte várták a lapot,majd szívinkfartust kap­tam, s azt mondtam: kész, vége.- Mi adott erőt a néhány kel­lemetlen helyzetben munkád folytatásához.- Néhai atyám mindig azt mondta, hogy olyan emberekkel tartsam a kapcsolatot és olya­nokkal dolgozzam együtt, akik tőlem többet tudnak. Az én munkatársaim, legyen az bár­melyik munkaterület, profesz- szorként oldják meg a nehézsé­geket, s ez a tudat a legnehe­zebb pillanatokban is erőt adott. Van egy kedvenc mondásom, miszerint olyanokkal dolgozom szívesen együtt, akikkel az eget is be lehet festeni. Valóban így van ez nálunk, mert ha erről lenne szó, kollégáim nem azt kérdeznénk, hogy milyenre, ha­nem azt, hogy mivel.-Ehhez a szimbolikus érte­lemben vett égfestéshez mit kí­vánsz magadnak, a lapnak és a kiadónak?- Lucretius mondását idéz­ném: „Nem ritkán a nehéz gond élénkíti fel az elménket.” Azt szeretném, ha mindez egész­séggel párosulna, tehát ne a pezsgő és vitamintabletták te­gyenek üdévé. Jókedvű és meg­értő kollégákat, olvasókat, egy békés korszakot kívánok ma- gamnak-magunknak. Ha nagy távlatokban kellene gondol­kodni, akkor azt mondanám: az ezredfordulón én szeretnék la­punk ötvenezredik előfizetője lenni. Sulyok László, a Nógrád Megyei Hírlap főszerkesztője-Ismerve a Hírlapot, igen­csak sokat csukolhattál az eltelt egy esztendőben. Nem gondol­tál arra, hogy be kellene adni a kulcsot?-Őszinte, vagy politikus vá­laszt akarsz?.„Jó, akkor meg­mondom az igazat. Amikor ok nélkül bántanak bennünket, és nem hajlandók tekintetbe venni a valós érveket és körülménye­ket, akkor szoktam rá gondolni. De aztán gyorsan el is hessege- tem ezeket a gondolatokat, tu­domásul veszem, hogy az élet ilyen, és bármennyire is szeret­nénk, hibátlan, bírálhatatlan új­ságot nem lehet készíteni.- Ezt az optimizmusod, vagy a pesszimizmusod mondatja ve­led?- Mind a kettő, de inkább az előbbi... Ha nem így volna, ak­kor most aligha beszélgetnénk. Mindig a társaimban való hit, ami éltet.- Mit kívánnál magadnak és a megyei lapnak az elkövetke­1992. február harmadikán jelent meg először új elnevezéssel, a legkorszerűbb adatátviteli technika segítségével, a már az Egri Nyomdában előállított Nógrád Megyei Hírlap. Szakembe­rek nagy várakozása előzte meg a debütálást, mely jól sikerült, s azóta mindennapos dolog számunkra. Abban, hogy lapunk - s ez ne tűnjék szerénytelenségnek - a csúcstechnológia révén új fejezetet nyitott a magyar sajtó történetében, sokan részesei vol­tak. A közelgő egyéves születésnap alkalmából készítettünk ösz- szcállítást arról, hogyan értékelik az egy esztendőt a lap előállí­tásában, terjesztésében leginkább érdekeltek, valamint azok, akik naponta figyelemmel kísérnek bennünket: az olvasók. Szepesi Vilmosné, a Nógrád Megyei Hírlapárusító Üzem vezetője Kopka László, az Egri Nyomda Kft. ügyvezető igazgatója A gondokat a lapárak gyakori változása is növelte-Munkája során 1992-ben volt-e olyan pillanat, amikor úgy vélte, most mindjárt rásza­kad az ég?- Gyakran éreztem ilyet, hi­szen hatszáz féle lap terjeszté­sével kapcsolatosan temérdek nehézség merül fel. Elvárás, hogy minden árushelyen zárásig kapható legyen valamennyi lap, ám az is követelmény, hogy az el nem adott példányok száma ne lépje túl ggy meghatározott szintet. Ez talán még összetet­„Égjen a forró drót még na­gyon sokáig”-Egy esztendeje készül la­punk az ön által vezetett nyom­dában? Ón köztudomásúan nógrádi származású, így a lap­hoz való vonzódása sem titok. Nyomdai szakemberként ho­gyan értékeli a Hírlapot?- Mindenek előtt annyit el­mondanék: a lappal nekem so­sem volt semmi bajom, inkább az bosszantott, hogy a nógrádi nyomdászokat a túlzott maga- biztosság jellemezte. Többek között ezért jöttem én Egerbe, s miután minden nap nem tudtam volna átutazni Salgótarjánba az újságért, így jobb megoldásnak bizonyult, hogy a gyártást ide­hozzuk. Egyébként sok kedves emlék fűz a laphoz, s közremű­ködésemmel megkedvelték it­teni kollégáim is. Sokan mond­ják, hogy nem csak a cikkek jók: itt több festék is kerül az újságra, s ez megfogja az olva­sókat.-Nem tartott attól, hogy a legkorsíér'úbh technika beveze­tése fennakadásokat okoz a lap­gyártásban, s a végeredmény egy esetleges kudarc lesz?-Némi szorongás azért élt bennem, de tudtam, hogy a Sal­gótarjánból telefonkábelen ér­kező tartalmas, vaskos cikkek erősebbnek bizonyulnak majd a kábelhálózat esetleges kihagyá­saitól. Nekem régi álmom való­sult meg, az úgynevezett regio­nális nyomda kialakulásával. A szakembereknek ez a modem-es technika nagy kihívást jelent, s még nagyobb örömet a megva­lósítás. E csúcstechnika beveze­tésével egyébként kiűztük a nyomda ördögét is közülünk, hiszen kész oldalakat kapunk a szerkesztőségtől, az esetleges hibákat tehát nem mi vétjük. Ugyanakkor a salgótarjáni példa gazdaságilag is komoly eredményeket hozhat cégünk­nek, új partnereinknek ugyanis nem kell sokáig magyarázni lé­nyegét, hiszen a gyakorlatban be tudjuk mutatni a munkafo­lyamatot. Csak érdekességként említem, hogy már folyamatban van a Zsaru című hetilap szer­kesztősége és nyomdánk „ösz- szekötése”.- Egy jól prosperáló cég ve­zetőjeként, az Egri Nyomda mű­ködésének századik, valamint a Nógrád Megyei Hírlap születé­sének első évfordulóján milyen óhajokat fogalmazna meg?- Önöknél és nálunk is egy felkészült, megújult csapat végzi a dolgát. Azt szeretném, hogy együttműködésünk to­vábbra is ilyen korrekt és jó ma­radna, s mielőbb dicsekedhet­nénk azzal, hogy színes napila­pot készítünk. Égjen a forró drót a szenzációs hírektől Sal­gótarján és Eger között még na­gyon sokáig! Múlt év december 30-án este boldogan hajthatta álomra a fejét Pásztor József né Pász- tón: köszönhetően annak, hogy lapunk előfizetőjének, közel egy millió forint értékű nyere­ménnyel, egy Suzuki Swift gépkocsival gazdagodott csa­ládja.- Egyik nap táviratot hozott a postás - idézi fel a december utolsó napjaiban történteket a nyertes, aki a Cserhát-lakóne­Eladták a Suzukit gyedben lát el házmesteri te­endőket. -" Mégijedtem, azt hittem meghalt valaki. Aztán láttam, a Nógrád Megyei Hír­lap gálaműsorára hívnak. A család mondta, menjünk el, szilveszterkor úgyis itthon le­szünk. Szétnéztem az ajándé­kok között, láttam, hogy olaj­sütő is van közöttük. Azt sze­rettem volna. Aztán ahogy szűkült a kör, úgy kezdtem én is izgulni - emlékszik vissza kipirulva a történtekre. - Soha nem nyertem még. Amennyi puszit én másnap kaptam! Jó érzés volt látni, milyen sokan örülnek a sikerünknek - tette hozzá Pásztorné.- Majdnem egy hónapig megvolt az autó. A napokban adtuk el. Muszáj volt. Egyedül nevelem főiskolás lányomat és szakmunkás fiamat. Amit az autóért kaptunk, betettem a ta­karékba, hadd fialjon. Jó szol­gálatot tesz majd egyszer a gyermekeimnek. Többek véleménye Pásztón: jó helyre került az autó, még ha közben el is adták, amikor azt a gyermekeit hosszú évek óta egyedül nevelő asszony nyerte. Vaskor István, a Nógrád Megyei Hírlap vezető szerkesztője Dr. Kotroczó Józsefné, a salgótarjáni 1. sz. postahivatal előfizetési hírlaposztályának vezetője „Bort, búzát... emberi és al­kotói nyugalmat” zendő években?- Bort, búzát... - de hogy meg ne vádoljanak pártelfogult­sággal, úgy folytatom, hogy - emberi és alkotói nyugalmat, s olyan széles körű, általános megyei felvirágzást, amely bennünket is gazdaggá tesz. „Nem adom fel, míg egy da­rabban látsz”- Volt-e olyan pillanat mun­kád során a múlt évben, amikor azt mondtad: kész, vége, hiába volt minden addigi igyekezeted?- Egyetlen ilyen pillanat volt: valami technikai malőr miatt egy nyári este két kollégámmal Egerbe kellett rohannunk, s már hazafelé tartottunk, amikor Sal­gótarján közelében a gépko­csinkkal a szó szoros értelmé­ben elszálltunk. Két szembe­jövő kocsit törtünk össze, a mi Toyotánkat ráadásul totálká­rosra, de csodával határos mó­don kisebb karcolásokkal mindhárman túléltük a repülést. Hát akkor gondoltam arra, hogy fizikális értelemben is kész, vége mindennek.- Mi motivál, hogy mindig a jobb újságért, a minőségibb munkáért teszed a dolgod?- Én alapvetően optimista természetű, bizakodó ember vagyok. Ezeket az érzéseimet igyekszem átültetni kollégá­imba, hogy mindannyian töret­lenül és bizalommal higgyék: lapunknak nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van.- S mit hozhat ez a jövő sze­mély szerint neked, illetve a Nógrád Megyei Hírlapnak?- Én mosí nem a reményei­met mondanám el, hanem egy várható „jelenséget” említenék, ami rám és a lapra is igaz lehet. A könnyűzenéből kölcsönzött idézet, a válaszom tehát: „Nem adom fel. míg egy da­rabban látsz, nem adom fel, míg életben találsz, nem adom fel. míg nem robbanok szét, míg akad egy kerék, mit tovább vi­hetnék .. „Eredményes volt a hírlap­kézbesítők munkája”- Az elmúlt évben beosztásá­ban mikor érezte úgy, hogy most aztán tele van a hócipője?- Sokszor éreztem, de sietek előrebocsátani: nem a Hírlap okán. A „sokkoló” helyzetek közül egyet emelek ki. Az ár­emelések miatt háromszor kel­lett elkészítenünk a közületi előfizetők 1993. évi hírlapszám­láit, mégsem tudtuk azokat vég­leges áron beszedni. Az előfize­tők a hírlapok megrendelésekor még nem ismerték az új árakat. Ekkor éreztem úgy, legszíve­sebben itthagynék csapot-papot.-Milyen „dopppingszer" adott Önnek erőt a hullám­völgyből való kilábaláshoz?- Az említett esetben mun­kám további végzéséhez az je­lentette a „doppingszert”, hogy a gondok ellenére eredményes volt a hírlapkézbesítők mun­kája, s nemcsak lemondások, hanem új előfizetések is voltak. Mi szépet és jót kíván önma­gának és lapunknak a további esztendőkre?- A régi előfizetőkkel való jó kapcsolat megtartását, az újak­kal történő jó együttműködés kialakítását kívánom. Legyenek megelégedve a hírlapok kézbe­sítésével, adjanak nekünk minél több munkát. A Hírlapnak pedig olyan sok megren­delőt kívá­nok, hogy ebből adó­dóan támad­janak nehéz­ségek az új­ság előállítá­sában. Kolaj László tebb feladat, mint a megfelelő kenyérellátás megszervezése, hiszen az előző napi vekniket még el lehet adni, de régi űjsá-- got már szinte senki nem vesz. Gondjainkat növelte a gyakori változás, nem utolsósorban a lapárak sűrű emelése.- Hogyan sikerült eloszlatnia a feje fölött ijesztően tornyosuló sűrű fekete fellegeket?- Kollektív munkával. Öröm számomra, hogy sikerült mun­katársaimat ráhangolni a nem kis teendőinkre, s összefogással sikerült azokat végrehajtanunk.- Milyen tavaszokat óhajt üzemüknek és lapunknak az előttünk álló évekre?- Napfényeseket, örömtelie­ket. Szeretném, ha a jövőben minél több jó lapot terjeszthet­nénk, a vásárlók megelégedé­sére, önmagunk boldogulására. Kívánom a Hírlap gárdájának, írjanak olyan újságot, melyet Zabartól Kálióig, Mátramind- szenttől Diósjenőig nap mint nap olvasnak. Bízom benne, az eredményes lapterjesztés érde­kében a múlt esztendeihez ha­sonlóan alakul üzemünk és a ki­adó kapcsolata, s akkor közös céljaink tartalmat kapnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom