Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-28 / 23. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. január 28., csütörtök A pedagógia hétköznapjai Mosolyszünet, kedélybetegség Sok ifjúkori emlék fűz Párádhoz és környékéhez. Emlékszem a vasútállomásról gyönyörű fasor vezetett a szép szanatóriumi épületekkel szegély- zett fürdőtelephez, ahol olyan hideg vizű volt a strand, hogy még a bennünket, hősködő su- hancokat is megvacogtatott. Többször körbejártam a gyermeküdülőként működő egykori Károlyi kastélyt, voltam a pa- rádsasvári üveggyárban, láttam a kocsimúzeumot. Mindenütt, amerre csak a szem ellátott, csodálatos volt a táj, a természet. Mindezt egy szómba riport idézte fel bennem, a pogtató ugyanis ezúttal Paráo- sasváron járt, s legnagyobb sajnálatomra, mint hátrányos helyzetű községről szólt a hatszáz fős településről. Kiderült, hogy hiába a messze földön híres gyógyvíz, a „csevice”, ha alig hajt hasznot a helybélieknek, s ugyancsak nem a falu javára látszik eldőlni a kastély sorsa. A legnagyobb gondot azonban - legalábbis a legutóbbi időkig - a kézigyártásra berendezkedett kristályüveget gyártó gyár halódása okozta. Már-már úgy nézett ki, hogy szélnek kell ereszteni a közel háromszázéves, - még II. Rákóczi Ferenc által alapított - üzem ügyes kezű munkásait, amikor váratlanul rájuk mosolygott a szerencse, méghozzá egy színművész Oszter Sándor személyében. Néhány hete ő a tulajdonosa a parádsasvári üveggyárnak. A Nógrád Megyei Önkormányzat a pályázók közül dr. Simán Katalin programját találta a legjobbnak, s így öt évre őt nevezte ki a szécsényi Kubi- nyi Ferenc Múzeum igazgatójának. Az újdonsült igazgatónőt arra kértem, hogy röviden mutassa be önmagát.- Tőzsgyökeres budapesti vagyok. Az Eötvös Lóránt Tudományegyetem bölcsész karán szereztem diplomát. Ezt követően Miskolcon a Herman Ottó Múzeumban régészként dolgoztam 1985-ig. A következő állomás Budapest. A régészeti intézetben a külföldi ügyeket intéztem. Konferenciák, tudományos ülések szervezése volt a feladatom. Ezt követően két évig gimnáziumban tanítottam angolt.- Mi motiválta• a szécsényi pályázat beadására? Mint a műsorból kiderült mindkét fél sokat vár a másiktól. Oszter úgy véli, hogy egy ilyen háttér - persze ha jól működik - anyagi biztonságot jelent a rendezők kénye-kedvének kiszolgáltatott színésznek. A dolgozók pedig azért nyugodtak meg, mert ismét úgy érzik, hogy szükség van rájuk és ráadásul nem került külföldi kézbe a munkahelyük. Sőt a bensőséges hangulatú karácsonyi ünnepség - amelyen Bessenyei Ferenc is fellépett - azt mutatta, hogy még a lelkűkkel is törődik az új tulajdonos. Egyelőre tehát minden szép, s talán az is marad. S bár az egykori Rózsa Sándor nem csukta be véglegesen a színművészet kapuját maga mögött, a vállalkozására vonatkozó reményteljes mondataiban fellelhető volt némi szomorúság is jelenlegi helyzete miatt. Huszonnégy éve van a pályán s pillanatnyilag energiáinak csak mintegy húsz százalékát veszi igénybe a művészet. Vajon ellenkező esetben is belefogott volna a parádiak megmentésébe?! * * * A magyar kultúra napján, a balassagyarmati Madách ünnepségen Mezei Katalin költő mondott beszédet s egy különös élményét osztotta meg a hallgatósággal. Néhány éve a frankfurti könyvvásárról kijövet az utcai árusoknál egy német nyelvű, két világháború közötti kiadású Tragédia akadt a kezébe. Már-már megvette a fagy- Régész vagyok. Tudom, hogy a kutató számára ez a környék sok érdekes dolgot rejteget. Másfelől pedig az a kihívás, hogy egy kis csapat az én irányításommal megmutassa: komplex múzeumi munkában mire képes.- Milyen ez a kis csapat?- Kedvező a benyomásom az itt dolgozó emberekről. Igaz, pillanatnyilag nincs történészünk, de ez átmeneti probléma.- Melyek azok a tervek, ^elképzelések, amelyeket az öt esztendő során szeretne megvalósítani?- A régészeti szempontból igen gazdag terület feltárása, feldolgozása. Fontosnak tartom a múzeum infrastruktúrájának a kiépítését. Szeretném még erőteljesebben bekapcsolni a múzeumot az ország tudományos és szellemi életébe. Igyekszünk latnyi áron kínált, számára oly becsesnek tetsző portékát, amikor eszébe jutott, hogy így elveszik annak az esélye, hogy egy- gyel több nem magyar ember ismerje meg Madách örökbecsű művét. Nem kevésbé emlékezetesen került szóba a magyar kultúra ügye abban a tévébeszélgetésben is, melyet Győrffy Miklós az Aktuális egyik minapi műsorában folytatott két jeles, a kérdésben igencsak autentikus személyiséggel: Kányádi Sándor erdélyi költővel és Mészöly Miklós íróval. Mindketten jogos elégedettséggel ismerték el azt a hatalmas értéket, amelyet ez a kis, elszigetelt nyelvű és etnikumú nép a világnak adni tudott. Ugyanakkor arról is szóltak, hogy a kultúrának éppen nem az a dolga, hogy elválassza a nemzeteket, hanem, hogy összekösse. Kányádi idézte Tamási Aront, aki úgy vélte: az irodalomnak, akár még a politika hóna alatt is egyengetnie kell a népek egymásra találásának az útját. Arra is büszke vagyok - mondta Kányádi -, amit a műfordítás révén a románból „elhódítottunk.” Ez már a miénk is. így mindkettőnknek van még egy plusz almája, ahelyett, hogy csak egy-egy fél lenne a határ mindkét felén. Az egymás közötti emocionális, pszichikai vasfüggönyök lebontásában - Mészöly szerint is - sokat tehet, s tesz is az irodalom. Véleménye szerint nemzeti önismeretünket is szolgálja majd az a huszonöt kötet, amelyet a csehekkel és a szlovákokkal közösen adunk ki öt év során népeink szellemiségének névjegyeiként. Felettébb tanulságos beszélgetés volt. Szép példája annak, hogy az írók is tudnak okosan politizálni.- csongrády Dr. Simán Katalin a munkánkon keresztül nemzetközi elismerést is szerezni a Kubinyi Ferenc Múzeumnak, s ezáltal minél szélesebb körben megismertetni Szécsény városát is. Szenográdi Ferenc (FEB) Nincsenek ugyan pontos statisztikák, de az orvosok, pedagógusok a megmondhatói: a fiatok között sok a lehangolt, frusztrált tizenéves, aki néha napokon, heteken át mosolyta- lanul, komoran jár-kel. S bár ez a kedélybetegség múlandó, a tartósan rossz lelkiállapot visz- sza-visszatér. A kép azonban nem olyan sötét, amilyennek első pillantásra látszik. A serdülő komák ugyanis természetes velejárója a szélsőséges hangulatváltozás. A tapasztalatok szerint a kedélybetegségek egyik leggyakoribb előidézője a bakfis vagy kamasz csalódása - önmagában. Az önmegismerésnek, az Hatosztályos gimnáziumi képzés indul a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban az 1993/94-es tanévtől. Terv szerint, egy osztályban mintegy harmincán kezdhetik meg tanulmányaikat. Ezen kívül változatlanul folytatódik a hagyományos gimnáziumi képzés is. A hatosztályos képzési formáról a szülőket február 15-én tájékoztatják a gimnáziumban. A gyerekeknek május elején felvételi vizsgát kell tenniük, amelynek során nem a tanult anyagot, hanem elsősorban a logikai készséget, a koncentráló képességet vizsgálják. A városban új képzési formára az általános iskolák hatodik osztályos tanulói jelentkezhetnek. Szabó Istvánnét, a Bolyai gimnázium igazgatóját az új képzési formáról kérdeztük.- Mi késztette a megye egyik legeredményesebb gimnáziumát arra, hogy szerkezetmódosításban gondolkodjon?- Napjainkban különböző képzési formák léteznek, nemcsak az iskolafenntartásban, hanem az iskolaszerkezetben és a tartalmi munkában is érvényesülhet a sokszínűség. A változtatás szükségességének okai közül legalább kettőt érdemes hangsúlyozni. Az egyik az iskolarendszer ellentmondásossága és működési zavara. A jelenlegi megmerevedett iskolaszerkezetre kell utalnom, ami nem működött hatékonyan. Ennek következtében például a középiskolai korosztály túlterhelt. Ahhoz, hogy a gimnázium eredményesen tudja felkészíteni diákjait a felsőfokú továbbtanulásra, a négy év rendkívül zsúfolttá válik. Az egyoldalú intellektuális terhelés megnyomorítja tanárt, diákot egyaránt. A másik ok az iskolarendszer differenciálatlansága. Arra kényszerülnek a gyerekek, hogy „én” fölfedezésének ebben a periódusában nemcsak a lányok, hanem a fiúk is óraszám állnak a tükör előtt, vizsgálják, mérik, kutatják önmagukat. A testi-lelki önfelfedező utak sokszor várakozásuknál rosszabb eredményt hoznak. Az esztétikai fogyatékosság-érzet például olyan mély sebeket tud ütni önbizalmunkon, lelkivilágukon, hogy tini legyen a talpán, aki egyhamar kiheveri. Máskor a tartós „lelombozó- dás” mögött a mi szemünkben jelentéktelen kudarcok, füstbe ment tervek, iskolai, baráti körben megélt csalódások vannak. S ilyenkor - dehát ez is életkori sajátosság- az ifjú szenvedő 6-tól 14 éves korig egyforma ütemben, egységes program szerint haladjanak az ismeret- szerzésben, így a tehetséges, az átlagos és a szellemileg kevésbé fogékony gyerek ugyanazt a képzést kapja. A nagyon jó képességű leszokik a rendszeres tanulásról, a gyengébb pedig kudarcélményekkel birkózik. Az eddigi, jelenlegi iskolarendszer, a nyolc éves általános iskolai képzés, amelynek nemes célja volt, hogy esélyegyenlőséget adjon, úgy tetszik, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis nem egyenlítette ki a tanulók közt meglévő szellemi, kulturális és társadalmi különbségeket. További gond, hogy a nyolc- osztályos általános iskola alap- koncepciójából eredően minden diákja számára lezárt képzést kíván nyújtani, ezért a rá épülő középiskolai rendszerben igen sok az újratanítás. Az általános iskolai tananyagban rendkívül sok a tanulók életkorának meg nem felelő tudásanyag, tudományoskodó ismeret, ami a későbbiekben nem jelent megbízhatóbb tudásanyagot. Régi gond, hogy a tantárgyak tantervei nincsenek összehangolva se horizontálisan, se vertikálisan, a tantervek pedagógiai alapfunkciója is elmaradt. Mi a beiskolázásunk során azt látjuk, hogy miután körülbelül 30 iskolából, köztük 11 salgótarjániból érkeznek hozzánk a gyerekek, tudásuk rendkívül heterogén. így szinte a gimnázium első két éve a szintrehozással telik el.- Mit akdrnak elérni a hat- osztályos képzési forma bevezetésével?- A hat évre tervezett középiskolai anyag, amit lineáris programban kívánunk kialakítani, jobban szolgálhatja az egyetemre, főiskolára való fölkészítést. Az első két évben a alanyokban egy világ omlik össze... A tini-kort jellemzi a példakép-keresés és a kritikai szellem kibontakozása is: a gyerekek már éles szemmel kezdik nézni környezetüket. A felismerés, hogy idealizált szülők, barátok, tanárok éppoly esendő, gyarló emberek, mint bárki más, nehezen múló lelki konfliktust idézhet elő. Ráadásul ebben az életszakaszban bukkannak föl először félelmek betegségtől, elmúlástól, szeretteik elvesztésétől is. Sajnos, a gyerkek nagy része nem tudja kibeszélni, szüleivel megosztani tépelődéseit, kudarc-élményeit. Dr. Kecsmár Ilona természettudományos tárgyakat integrált formában tanítjuk. Ugyancsak szeretnénk jól megalapozni a gyerekek idegen nyelv-ismeretét, ezért két nyugati nyelvet magas óraszámban tanítunk. Hat év alatt emberileg is közelebb tudunk kerülni tanítványainkhoz, tehát nevelési elképzeléseinket is eredményesebben tudjuk megvalósítani. Reményeink szerint, ily módon nyugodtabb légkörű, több sikerélményt nyújtó képzést tudunk kialakítani.- Miért éppen a hatosztályos formát választották?- A 12. életévben a gyerekek biológiai és pszichológiai érettsége már elérkezik arra a szintre, ami alapján eldönthető, hogy ki vállalhatja az intenzívebb szellemi munkát. Továbbá, az új közoktatási törvény kötelezően előír egy úgynevezett diagnosztizáló vizsgát, ugyancsak e korban. Egyébként, e képzési formára mi már hosszabb idő óta készülünk, feltételeink adottak hozzá.-Milyen a terv fogadtatása az általános iskolák részéről?- Egyelőre, sajnos, nem a legjobb. Félnek attól, hogy a legtehetségesebb gyerekek jönnek el az iskolából, aminek egyetlen pedagógus sem örül. Hozzá kell szokni ahhoz, hogy éppen a gyerekek érdekében történik mindez, tehát ebből nem szabad presztízskérdést csinálni. Ha egy-két tehetséges gyerek eljön egy iskolából, attól még nem kell osztályt összevonni, pedagógus állást megszüntetni. Erről szó sincs, hiszen nem az a cél, hogy ellehetetlenüljenek az általános iskolák. Valamennyi iskolában több a tehetséges, mint amennyi hozzánk jöhetne. Ugyanakkor e képzési forma által is tovább bővülnek a városban a választási lehetőségek. - mér Új igazgató a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum élén Nemzetközi elismerést szerezni a múzeumnak Hatosztályos gimnázium indul a Bolyaiban Sokszínűség az iskolaszerkezetben A honvágy a ludas békéscsabai távozásukban Pezseg az élet a Mlinár házaspár körül... Mlinár Pál és Mlinárné Ko- larovszki Mária házaspár 1979-ben jött Békéscsabáról Salgótarjánba és éppen tíz évet töltött itt. A gyermekkel kiegészült család 1989-ben költözött vissza Csabára. Mlinár Pál nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor Nóg- rádban belefogott álmai megvalósításához: egy stílusos, országosan is elismert néptáncegyüttes kialakításához. Számára az igazi megmérettetés akkor kezdődött, amikor elkészült a táncház, Nógrád megye szakmai intézménye. Sorra építette ki az iskolákkal, vidéki művelődési házakkal a kapcsolatokat, arra törekedvén, hogy a tanórák keretébe iktassák be a néptáncot is, illetve új csoportok alakuljanak. Egyre több gyermeket sikerült megnyernie az ügynek. A Nógrád táncegyüttesnek is lett közvetlen utánpótlásbázisa a Viganó gyermekcsoporta révén. Felesége kezdettől fogva segítette munkáját, mint néptáncoktató, de ő varrta a különböző, szebbnáé-szebb népviseleteket is. Közben a Nógrád táncegyüttes 1975-ös alapító tagjai mellé az évek során új emberek verbuválódtak, egyre ismertebb lett az együttes neve, s a fesztiválokra is - idehaza és külföldön egyaránt - fődíjvárományos- ként utazhatott. Számottevő Mlinár kutatómunkája, melyet a nógrádi táncok és hagyományok felkutatásáért és megőrzéséért tett. Ezeket gyakran az együttes repertoárjába is beépítette. Aztán jött 1989 nyarán a váratlan bejelentés: visszatér szülővárosába. Ma már 1993-t írunk, és vajmi keveset hallottunk azóta Mlinárék felől. A közelmúltban lehetőség nyílt a velük való találkozásra, mert a Békéscsabán rendezték meg a XI. országos szólótáncfesztivál döntőjét, melynek szakmai főrendezőjévé Mlinár Pált kérték fel.-Hogyan csináljátok, hogy ilyen jól néztek ki? Csak nem valami csodaszer? - szegeztem nekik a kérdést, hiszen ott volt a feleség is.- Nem. Egyszerűen boldogok vagyunk, kitűnően érezzük magunkat Csabán. Vigyázunk magunkra és a családra.- Ezt látni rajtatok. De valójában miért is jöttetek el Tar- jánból, ahol már mindent megteremtettetek, kiépítettetek magatok körül? És ahelyett, hogy ezt folytattátok volna, a biztosat felcseréltétek a bizonytalanra.- Mi óriási lelkesedéssel mentünk Nógrád megyébe, és reményeink be is váltak. Ragyogó dolgokat műveltünk az együttessel együtt, országosan is hímévre tett szert a csoport. Mindezek ellenére soha nem éreztük magunkat igazán otthon. Honvágy gyötört végig, mert tősgyökeres csabaiak vagyunk. Távozásunkhoz hozzájárult édesapám állapota is. Gondozásra szorult, és onnan a távolból ezt nem tudtuk megoldani. Mégis talán hazajövetelünk legfőbb oka, hogy Born Miklós - a békéscsabai Balassi táncegyüttes akkori művészeti vezetője -, a volt mesterem nyugdíjba készült. Tehát az az együttes, ahol én az első lépéseket megtettem, nevelkedtem, egy új vezetőt várt. Akkor megkerestek engems a honvágynak nem tudtunk ellenállni.- És hogy sikerült a Born- Mlinár őrségváltás?- Nagyon nehezen. Mert egy újat csinálni sokkal könnyebb, mint valamit átvenni és átnevelni. Bőm Miklós úgy adta át a vezérpálcát, hogy azt tanítani kellene. Mégis, nekem a táncosokkal össze kellett hangolódnom. Hosszú folyamat volt. Az bizonyult még nehéznek, hogy míg Tarjánban zömmel velem egykorúakkal foglalkoztam a felnőtt csapatban, addig itt 16-17 évesekkel. Mindenestre teljes mellszélességgel vágtam bele a dolgokba. Az első »pillanattól kezdve - az önkormányzat hathatós segítségével - az egyik általános iskolában néptánctagozatot vezettünk be, ahová felvételivel lehet bejutni. * Heti négy órán tanulják meg az alapokat a gyerekek. Az itteni főiskolán is működik néptáncpedagógusi szakkollégium. Ez háromévenkénti ciklusban indul. Az általános pedagógusi diploma mellé megadja a néptáncpedagógusi oklevelet is. Valamint itt kapott helyet a színi tanoda, mely két éve „üzemel”. A diákoknak én tanítom a néptáncot. Ezen kívül beindítottuk a felnőtt Balassi mellett a kis Balassit, a Rábai együttest és a Hétpróbás gyermek- csoportot. Közben a családom is megszaporodott kettő lánnyal és egy fiúval. Öt gyerekkel élünk, és mellettük készíti Marika az eredeti népi ruhákat.- Azt hallottuk, hogy az itteni Jókai Színházzal közös dolgokat is produkáltok.- Valóban. Ebben az évadban már két darabban dolgoztunk együtt a színészekkel. A táncosaim csinálták a táncbetéteket - nemcsak néptáncot -, és a statiszta szerepekre is ők vállalkoztak. Most kezdtük el a harmadik színmű, a My fair lady próbáit, melyet májusban mutatnak be. Júliusban a színházban szünet következik. Ekkor mi az együttessel egy japán turnén veszünk részt.- További sok sikert kívánunk a nógrádiak nevében! Nádhera Roland
